Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-24 / 197. szám
Életműnyi új termés Soós István grafikai kiállítása a Rippl-Rónai Múzeumban Van ebben a hallgatás utáni jelentkezésben valami elszántság, kitörés a magát nem kímélő fojtottságiból. Egy hetvenéves ember bölcsessége, fiatalos tűzzel Jelentős esemény Somogy művészeti életében Soós István kiállításának megrendezése. Nemrégiben szülővárosa. Nagykanizsa csodálta meg életműnyi ú) termését. Nem lehet lelkesedés nélkül beszélni, írni róla Kaposváron sem. Én 65-ben (vörös kréta). HATVANÉVES A KAPOSVÁRI TEÁTRUM „Modern, szocialista, magyar színházat!“ Évadnyitó a Csiky Gergely Színházban Nem tudom kivonni magamat érzéseim alól, pedig »-becsapott-« vagyok, mert volt egy ígérete Soós Istvánnak, kiállítása előtt ugyanis elbeszélgettünk néhányszor. Találkozásainkkor úgy tett, mintha nem is művész lenne; egyszer a piaci bevásárlást tekintette elhalaszthatatlannak, aztán egy utazást. A ’ kifogások miértjére egyszer adott csak pontos feleletet: nem a beszélgetés a fontos, a képeket kell látnom. Pedig bizonyára lenne mondanivalója az újságíró tollára való is. Várjuk is az alkalmat. Örömünkre lehet a közön - ség érdeklődése is: a megnyitó napján, 20-án százötvenen tekintették meg Soós István kiállítását. Azóta is tart a nagy érdeklődés. A kiállításon a rendezés sorrendiségében az első látnivaló az Én 65-ben. A vörös krétával rajzolt portré »kulcs-önarckép«, Egyik méltatója — Márffy Albin — így ír erről a képről: »Merészen összefogott vonások, messzibe néző, mélyen elgondolkodó, fénylőn kémlelő szemek vonzzák magukhoz tekintetünket.« Pontos a leírás. Hasonló tekintettel nézzük mi is ezt az újrateremtett világot, amelyet ő látott és alkotott meg. Nagy művészi élményt . nyújtó kompozíció valamennyi grafikai lap, és a sikeren túli győzelem már' nem is az ábrázolásban (nem lenne illő dicséret csak rajztudásának méltatása), hanem az újszerű meglátásban, a képalkotásban rejlik. Szinte megszólal a természet — és a mi nyelvünkön már —, amellyel kölcsönhatásban él a művész, s általa a néző is. A természet alakítja Maikin mérnöknek harminc évet kellett megérnie ahhoz, hogy kalapvásárlásra szánja el magát. A feleségével együtt indult útnak. Az áruházban kevesen voltak, a kalaposztályon meg éppen senki. — Ide nézz! — szólt örömmel Maikin a feleségéhez. — Micsoda gazdag választék! — Nyugtával dicsérd a napot! — válaszolta az asszony. Az elárusító egymásra húzott kalaphegyeket tett a pultra. Maikin nekilátott próbálgatni. — Ez kicsi — tolta félre az első kalapot. — Ez meg nagy — húzta le fejéről a következőt a felesége. — Ez lesz az ön igazi mérete — mondta az elárusító, a mérnök fejére nyomva a következőt. — Nem látok semmit — méltatlankodott halkan Maikin, mivel a kalap teljesen eltakarta a szemét. az embert, a művész formálja a természetet. És mégsem természethű művészet Soós István művészete. Racionális magból virágzik ki, az impresszionizmustól távol. Mintha beszélne — írta az egyik képe alá. Gyökerei, kérgei, növényi alakzataiból rejtőző képek bukkannak elő a figyelmes néző előtt. Szatirikus alaphang, gazdag megfigyelésekből fakadó lírai rezonancia — ezek a főbb jellemzői Soós István új korszakának. A kérges fákompozíciók sokat elmondanak az emberről (A hárpia, Gondolkodó pár. Nevető szatír) a megfigyelt — Lehet rá lyukakat furatai a szem magasságában! — ajánlotta az elárusító. — Próbáld meg csak ezt a tiroli formájút! — kérte a felesége. — Kicsi a fejemre, leesne az első mozdulatnál — adta vissza Maikin. — Lehetne toldani bele egy csíkot — okoskodott udvariasan az elárusító. — Tedd csak ezt a fejedre... — és már nyújtott is feléje a felesége egy szalmakalapot. — Ez igen! — kiáltott fel Malkln. — Csak szorít. — A formázón lehetne rajta tágítani — szorgoskodott az elárusító. — Ezt elfogadnád? — és már nyújtott is feléje a felesége egy széles, színes szalaggal övezett kalapot. — Pontosan ilyenre vágytam — örült meg Maikin —, a baj csak az, hogy ha a fülem nem tartaná, akkor a vállamig érne. természetről, s annak millió rezdüléséről, szépségéről. Stephanus Z. Soós (1969) — Arckép reneszánsz modorban. Talán ez — és a sorozathoz tartozó többi grafika — lehetett a kiindulópontja ennek a kései reneszánsznak. Egyelőre modorosnak tűnő stílus ez művészetében, s csak a biztos rajzkészségről árulkodnak a vonalak. A természet gazdag megfigyelésével sajátos, egyéni stílusa látásmóddá alakult, így érlelődött a mester művészete. Naplót kéne vezetnie a kritikusnak a kiállításról. Felfedezés mindegyik kép meglátása! A Barbár harcos, a Lear király, s az egyetlen természethű tanulmány, a Japán- szőlő ennek a stílusnak az ábécéje. Aki megtanult eligazodni ezeken. annak már egyre könnyebben megy a nehezebb lecke is (Ógörög uralkodó és Kompozíció Horné* rosszal). Sok-sok játék is van ezekben a rajzokban (Luvak, Udvari bolond, Keresztelő János). Külön említésre méltóak a színes pasztellképek, s ezek közül is kiemelkedik a Mesebeli állat. A technika nem változik, csak a színek keltik a különös látványt. Az egzotikus birodalmak, kultúrák is nagy hatással vannak a művész képzeletére (Indiára gondolok, Bizánci kompozíció, Mózes). Igézetten néztem a Középkori fej vöröskréta rajzát. Művész és néző, alkotás és megértő tekintet eg" oillanata minden találkozás. Ünnep ezt a kiállítást magunkba fogadni. Horányi Barna — A füleken éppen lehetne segíteni... — kezdte az elárusító. — Amint látja — szakította félbe az asszony —, a feje nem egészen szabályos. Olyan sajátos. Ez a baj. No, gyerünk, Petjunja! — Álljanak csak meg egy pillanatra! — hadarta az elárusító. — Kérem, hajoljon le, és mutassa a fejét! Maikin lehajolt. Az elárusító két marokba fogta Maikin fejét, és gyúrni kezdte erős ujjaival. Malkln feje majdhogy ösz- sze nem roppant az erős szorítástól, és alakja is megváltozott. — Ah, ez aztán a csoda! —- lelkendezett Maikin neje, és már nyújtotta is férjének az első, keze ügyébe eső kalapot. A kalapot mintha Maikin fejére szabták volna. — Nagyon, nagyon köszönöm! — hálálkodott Maikin. — Semmiség — felelte szerényen az elárusító. — Viselje egészséggel! Fordította: Sigér Imre Üj igazgató, új főrendező köszöntötte a társulat új és régi tagjait, a nyilvános évadnyitó vendégeit tegnap délelőtt a Kaposvári Csiky Gergely Színházban. A sok új jelző valóban úju- lást ígér, s ezt szóban is megfogalmazták az évadnyitón. Komor István Jászai-díjas színházigazgató beszélt az elkövetkező évad tartalmáról. Az ismertető jóval túlmutatott a darabcímek egyszerű felsorolásán. Elmondta az igazgató azt is, hogy a színház kaposvári színház akar lenni, a szó teljes értelmében, összefonódva a közönséggel, sokat találkozva a közönséggel. Évek óta először nem operettel kezdik az évadot (s ezt valóban szimbolikusnak érezhetjük), hanem Csehov remekét, a Sirályt viszik színre. Olyan színházat ígért az igazgató, amelyben divatos modernkedésből nem válik szét az értelmi és az érzelmi játék. A kettő együttesen nyújt majd élményt és ad feleletet a néző kérdéseire. A teltházakciótól azt várják, hogy ne csak a jegyek ára gazdagítsa a színházi kasszát, hanem valóban teli széksorok előtt folyjanak az előadások. Az évadnyitó fényét jubileum emelte: hatvanesztendős a kaposvári játékszín, ugyanis A szennai művelődési ház előterében tulajdonképpen új arcot alig láttunk; csupa ismerősök — a néprajz, a honismereti _mozgalom szakemberei, régi pártolói — találkoztak. S az ügy sem új, mely ide hozta őket. Inkább csak a felelősségteljes ígéret, a »fogadalom« friss keletű, amely- lyel Baranya és Somogy megye az adósságot igyekszik törleszteni. A szomszédok közös értéke ugyanis Zselic: föltáratlan területei hosszú évekre ellátják munkával a kutatni vágyókat. Erre kívánnak szövetséget kötni Baranya pártós tanácsi vezetői, múzeumi, levéltári szakemberei, s mindazok, akik valamilyen intézmény, vállalat tömegszervezet képviseletében csatlakoznak majd a rendszerezett, egységes alapokon nyugvó, hosszú távú Zselic-kutatási programhoz. V alamenny iük törekvését Széchenyi nagyszerű gondolata köti össze: a múlt kiesett hatalmunkból. de a jövőnek urai lehetünk! Tettekre, méghozzá együttesen szervezett és kivitelezett cselekedetekre van most szükség. Ilyen szellemben köszöntötte Klujber László népművelési csoportvezető; a házigazda, a Somogy megyei Tanács, a kaposvári járási hivatal, valamint a Szennai Községi Tanács nevében a pécsi és a szigetvári vendégeket az el1911-ben fejezték be a jelenlegi színház építését. — A szecessziós épületben, reméljük, új reneszánsz kezdődik — mondta az igazgató. A színház ajtaja előadásokon kívül sem lesz zárva: klubot szeretnénk kialakítani, s népművelési feladatokkal látunk neki az új évadnak. — Modern, szocialista, magyar színházat akarunk — idézzük az igazgató szavait. Két magyar ősbemutató lesz: az egyik a már tavalyról ígért Weöres-darab, a másik Sütő András Pompás Gedeon című szatírája. Két nagyoperett — Kálmán Imre Cigányprímása és Ábrahám Pál Viktóriája — mellett három musical szerepel a színlapon : Brecht Koldusoperája, Giordáno Bruno művének zenés változata, a Gyertyaöntő, és Simon-Coleman Édes éjszakája. Láthatják majd a nézők De Filippo Filumena házasságát és Giraudoux-nak Trójában a háború elmarad című darabját is. A rég várt stúdiószínpad három, a Csiky Gergely Színház gyerekszínháza pedig két bemutatót tervez. Az új művészeket is bemu-. tatta az igazgató (évadzáró tudósításunkban már közzétettük lapunkban a névsort). Az idei évadban is megtartső közös »alapkőletételnél«. S hogy milyen eleven és fontos problémakört feszegetnek a távlati kutatási program megvalósításával, azt a két vitaindító előadó tényekkel bizonyította. Dr. Kanyar József, a Somogy megyei Levéltár igazgatója a Zselic-kutatás feladatai Somogybán című bevezetőben izgalmas témákra irányította a figyelmet. Gazdag eredményekre lehetne számítani az agrártörténeti kutatásoknál: a valamikori erdős megye (Somogyország=Erdő- ország) hogyan válik például az irtás megyéjévé. Érdekes téma: a juhászat, az állattartás. S azonnal tovább fűzhetjük egy szomorú ténnyel: Kaposvár környékén kialakult a gabonaövezet, az állattartó övezet, de nincs még ma sem zöldövezet, s folyamatosan pusztulóban van a gyümölcsövezet. A demográfiai búvárkodások sem kecsegtetnek optimista eredményekkel. Szennában a lélekszám 1970-ben (782) nem éri el az 1784-es népességet (967). Itt 1900-tól 1930-ig 500-zal csökkent a lakosság száma. Reális választ kapni a miértekre ugyancsak egy széles körű kutatás eredményeként lehetséges. Hasonló címmel a baranyai feladatokat vázolta föl dr. Vargha Károly pécsi főiskolai tanár, aki mintegy négy évtizedes Zselic-kutatói múltra teják majd a színházi találkozót, reméljük, nagyobb központi támogatással. A Csiky Gergely Színház Weöres Sándor darabjával kíván fellépni. A kaposvári színház továbbra is ellátja körzeti feladatait. A megyeszékhelyen mintegy száznyolcvan előadást terveznek, Zala megyében pedig százharmincat. A nézőtér és az egész színházi belső tér csinosítva várja már a nézőket. Zsámbéki Gábor főrendező arról beszélt, hogy a közös célok megvalósításában meg kell találnia valamennyi művésznek az önkifejezés nagy örömét, s ez is egyik fontos tényező abban, hogy a vidéki város és a főváros színjátszása közötti különbség még jobban elmosódjék. 1 Malonyay Dezső, a Művelődésügyi Minisztérium színházi főosztályának vezetője a társulat közéleti küldetéséről ja szólt. Horváth Lajos, a megyei m tanács művelődésügyi osztály- vezetője pedig a párt- és állami vezetők nevében kívánt jó munkát a társulat tagjainak az 1971—72-es színházi évadra. Az első előadás előtt a színházi vezetők külön tanácskozáson találkoznak majd a közönségszervezőkkel is. kint már vissza. Első és legfontosabb tennivalónak jelölte a meglévő művek fölkutatását. Ezeket kell új adatokkal és ismeretekkel kiegészíteni, s a rendezést csak ezután az egész anyagot áttekintve, lehet elkezdeni. Lelkesen üdvözölte a két megye együttes elképzelését. Mint mondotta: Baranyában is napirenden szerepel a Zselic; egy 1971-es tanácsi vbhatározat megteremtette például egy 15 éves megyei monográfia anyagi alapjait. Az Ormánsággal szemben csaknem teljesen föltáratlan Baranya zselici része. Sajnos a munkát nehezíti, hogy az adatok sokfelé találhatók, nagy részük pedig — a feltevések szerint — még kallódik. Nagyon érdekes volt az a fölvetése, hogy a Zselic-kutatást a Zselic nevének (Zselic vagy Zselicség?) tisztázásával és a táj geológiai, földrajzi, néprajzi stb. határainak pontos megvonásával kell kezdeni. — örvendetes — hangsúlyozta —, hogy a kutatás ma közügy, és ebbe bekapcsolódnak az általános iskolák, vállalatok és honismereti szakkörök is. Nem téveszthetjük azonban szem elől, hogy a lankás, szép tájnál és mindennél fontosabb az itt élt és élő emberek megismerése, s az, hogy velük Is tudassuk hatalmas gazdagságukat. B. Zs. Mint komor bika (fehér kréta). ARKAGYIJ KUCSAEV: Viselje egészséggel! T. T. Baranya és Somogy tanácskozása a Zselic-kutatás feladatairól Jövőt mérnek múlttal, jelennel •OfllOGTI NÉPLAP Kedd, 1971. augusztus 24. 5
