Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1971-08-05 / 182. szám

TÍZBEN ÉS VÉBCSAPÁN Vizsla verseny a lábodi rezervátumban A PÉCSI házaspár két ma- JT , t *.*W, * A mezén keresi a vadat Safe, a pointer. gaszkodást —, és a ragadozó gyár vizslája katedrát érde­melne a kutyaegyetemein, ha rendelkeznénk ilyen felsőfokú intézménnyel, s lenne, aki ta­nárrá léptetné elő a Borosát és a Boszorkát. A két kutyá­ról — anyáról és leányáról — csak annyit, hogy a vadászati világkiállításra készülő vizsla- válogatott tagjai, s két napig a Lábodi Állami Gazdaság re­zervátumában mutatták be tu­dományukat. A Boszorka intelligenciája bizonyos mértékig érthető. Kölyakkorában megette Sha­kespeare III. Richárdját bib­liofil papíron, tisztabőr kötés ben, s aki ilyen klasszikuson nevelkedik, annak való­ban kijár a tanári titulus. Ám azok a fácánok és nyulak, ame­lyeket a kutya segítségével költöztették át a másvilágra, valószínűleg nem nyilatkoz­nának ilyen hízelgőén a vizs­lakisasszonyról. A verseny bírái azonban nem fukarkodtak az elisme­réssel, s ebből bőven kijutott a többi kutyusnak is, a Rozi­nak, a Zsigának és a Safe- nek, a barcsi pointernek. Egy jó vadászkutyának min­dent kell tudnia. Uralkodnia kell velük született vadász- szenvedélyükön, s a gazdi pisszentésére, füttyére vagy kézjelére azonnal tudniuk kell, mi következik. A szombat— vasárnapi versenyen a ku­tyák valamennyi képességét próbára tették, a vércsapázás- től a mezei munkáig, az ap- portírozástól a vadkacsavadá- szatig. A MA VOSZ megyei intéző bizottsága és a Lábodi Állami Gazdaság összefogásából szü­letett meg az a kétnapos szu­kád és lábodi program, ame­lyet vasárnap délelőtt a va- dászmadár-bemutató tett fe­lejthetetlenné. A nagyközön­ség számára minden bizony­A Borcsa és a Boszorka. nyal nem mond sokat sem a vizslaverseny, sem pedig a pedzsés, de az augusztus 27-en kezdődő vadászati világkiállí­tás , műsornaptáréban _ek a »-csemegék-“ is szerepelnek, s aki a természet és az állatok rajongója, valószínűleg nagy élményt könyvelhet majd el megtekintésükkel. Somogybán egyébként régi hagyomány a vizslás vadászat, s talán ez is közrejátszott ab­ban, hogy 1950 óta itt volt az első vidéki vizslaverseny. A vidéki kutyatartókat régóta bántja, hogy a válogatott ke­retben és a nagy versenyeken is szinte kizárólag fővárosi kutyák szerepelnek, pedig ’é- nyegesen kevesebb idejük és lehetőségük van a gyakorlás­ra. A rendszeresen vadászó gazda mellett a kutya is sokat tanul, tapasztaJ­A somogyi vadászönérzetet nagyban emelheti az a tény, hogy egv barcsi pointer »-be­fért-“ a keretbe, s az ország hat legjobb vadászvizslája kö­zé számít A verseny első napján Szü­lök mellett a vadcsapázást, a vémyomkövetést, a dermedt vad felderítését, valamint az apróvad apportírozását próbál­ták a kutyák, s teljesítmé­nyük megfelelt a várakozás­nak. Az ősz poíájú, higgadt Zsiga — a megbízhatóság min­taképe — és az állandóan idegfeszültségben, izgalomban remegő Safe egy kicsit össze­kapott a dermedt őz mellett, de hát máshol is előfordul féltékenykedés. A vizsga »kellékeit-“, egy nyulat, egy őzet, és három fá­cánkakast bizony nagyon megviselte az éles vizsglafog — kora hajnalban lőtték va­lamennyit — ugyanúgy, mint másnap a tóba hullott vadka- csákat, amelyeket széles hátú pontyok közül hoztak ki a kutyák. Vasárnap délelőtt ritka lát­ványnak voltak sziemtanúi a lábodi falatozóban sörözgetők. öt férfi lépett be az ajtón, karjukon vadmadarakkal, négy vadászhéjával és egy kere­csensólyommal. Ezzel a való­ban ősi vadászattal a nagy- közönség is megismerkedhe­tett, méghozzá a Magasiskola című filmben, de köziéiről, »élőben« látni a — sajnos fá­radt, az egész éjszakai utazás­tól elcsigázott — madarak munkáját, mégis nagy élményt jelentett. Galambot, üregi nyulat, három fácán,kakast bo­csátott a solymászok rendel­kezésére a gazdaság vadgaz­dálkodási részlegének vezető­je, a végtelenül szívélyes Ga­lamb Gábor, ezeket az álla­tokat engedték el, hogy a héja legyőzze őket. A vadászat technikája a kővetkező: A solymász vastag bőrkcsz- tyűs öklén ül a madár, sapká­val a fején, amit reptetés előtt vesznek le a fejéről. Ha a va­dász meglátja az apróvadat, madarát felé haiítja — meg­könnyíti a kézről való elrti­P lecsap áldozatára. A héja győzelme nem mln- d'g biztos. Vasárnap is sértet­lenül távozott az egyik fácán­kakas, s az üregi nyúl is egér- utat nyert. A solymászok a madarak fáradtságának ludták be a si­kertelen szereplést. Amíg a madarak gazdáik kezén pihentek, a kutyák a nádast kajtatták, s állták. Il­letve felriasztották a vadka­csákat. A lelőtt madarat a fi­nom vizslaorr a legeldugot­tabb helyeken is megtalálja, s a vadat óvatosan fogai közé fogva átadja gazdájának. A SZAKEMBEREK vélemé­nye szerint a kétnapos erőpró­ba a vizslák valamennyi eré­nyét és hibáját a felszínre hozta. A világkiálítás verse­nyén az NSZK-beli vadászok vizslái az esélyesek, s ha a vendéglátók nem akarnak le­maradni, akkor a hátralévő egy hónapot még kemény munkával kell eltöltenlük. Saly Géza CSURKA ISTVÁN HÉT TONNA DOLLÁR 32. A vetítő viliódzik, ahogy ugrik előre a film, aztán meg- Lassúdik és már látható is Gvendolin találkozása Luciá­nó vaL Utána Damógyöngyei fel­gyújtja a villanyt a vetítőben, s megállítja a filmet. Luciá- nó és Damógyöngyei Margitot figyeli. Margit tulajdonképpen megnyugodott, és elégedett a látottakkal, mégis szigorú ar­cot mutat. Megfogja Luciánó kezét, azt, amelyikkel Gven­dolin fenekére vert annakide­jén. Majd boldogan megöleli. Miközben átmennek a bie- dermaier szobába Damógyón- gyei a homlokára üt: — Még meg sem kínáltalak benneteket. Menjünk át gyor­san a drinksaobába! A bied ermaierből átkanya­rodtak egy kisebb szobába amelynek a köziepén csupán B S.OMOGYI NfiPLA Csütörtök, aéw« S. Ne engedjük elrontani [ lehetséges alkalommal belekö­tött Hiábavalók voltak a párt- szervezet és a társadalmi szer­vek okoa mérsékletre intő ta­nácsai. Képzeletében megsér­tett hiúságára gyógyírt már csak a bosszú adott Az üzem­ben lent és fent szövetségese­ket keresett magának, és ta­lált A mérnöknek is akadtak támogatói, s akiket támadtak, igazuk tudatában — védekez­tek. Kialakultak a táborok, meg­kezdődött egy elvtelen, tarta­lom és cél nélküli harc. Meg­romlott a levegő, hozták-vit- ték a rosszindulatú híreket, ki­ki alkata szerint viselkedett, vett részt a »harcban«. Per­sze, hogy a többség elkerülte a csatateret, nem állt oda egyik bajvívó oldalára sem. Ám a munkahelyi közérzet mindenki számára kellemet­lenné, egyre elviselhetetleneb­bé vált. Vád, vád, vád! Nyomozás, adatok gyűjtése, pro- és kont­ra, tanúvallomások, papíron, kilószám. Idegcsillapítók ma­rékszám. Mivégre, mi haszna? Hosszú idő után végre megér­keztek a felsőbb szyvek em­berei, mert a veszekedő felek nem lehettek saját maguk bí­rái. És a felsőbb szervek kép­viselői? Megállapították a szo­morú tényt: itt, ebben a gyári vezetésben a bőkit és már an segít, elkerülhetetten a aoa­mélycsere. És megállapították a siono- rú tényt: a termelés vissza­esett. mert romlott a munka­morál. Es megállapították: a társa­dalom, a vezetőkbe vetett hit is megkopott ebben a gyárban. Csak ennek a kopásnak nin­csenek számokkal kifejezhető mutatói. Pedig ez volt a leg­nagyobb veszteség, amely ott, azon a »csatatéren« bennün­ket ért. Mert az emberek szá­mára a szocializmust elsősor­ban a munkahely élete, viszo­nyai jelentik, a vezetők erköl­cséről alkotott általános elkép­zeléseiket konkrétan a saját vezetőiken mérik. H iába érnek az égig a* egyes vezetők régi érde­mei, ezzel a mindenna­pokat és a jövőt nem lehet megváltani. Aranyigazság: a vezetőnek mindennap bizonyí­tania kell, a bizalmat naponta ki kell érdemelnie. Az élet na­ponta méri a szedőlányokat Is, az esztergályosokat is, a gép­írónőket is, a kukoricatörő pa­rasztot is. És velük együtt mé­ri társadalmunkat nagy élet­művünket Is. Ne engedjük egy percre sem ezt a művet elrontani. S. A. A modern tudómén? és technika lexikona N emrég hallottam Jűleső- en, hogy az egyik üze­münkben egy érettségi­zett, átképzős munkáslány 500 forintos pénzjutalomban része­sült és balatoni beutalót ka­pott, mert a munkája mellett az egyetem levelező tagozatán Is eredményesen tanul. A lány örült, az emberek mosolyog­tak, szaporábban ment a mun­ka. Nyugodt lelkiismerettel ál­líthatjuk, hogy nemcsak ebből az egy üzemből, hanem sok más üzemből hozhattunk vol­na a fentiekhez hasonló pél­dát. Ezek hallatán örülünk, mert közös a gond, de közös a siker is. És örömünkben alig gondolunk arra a természetes­nek tűnő tényre, amelyet a si­kert bizonyító számok feltéte­leznek ugyan, de sokszor fe­ledtetnek, vagy éppen el is ta­karnak előlünk. Arra az egy­szerű tényre utalnék, hogy dol­gozni pontosan, szépen csak ott lehet, ahol hagyják az em­bert, ott, ahol a munkának nemcsak az anyagi, technikai és szellemi feltételeit teremtik meg a vezetők, hanem a jó hangulatot, a megfelelő politi­kai, erkölcsi körülményeket is. Hogyan képzelhető ott el jó hangulat, abban az üzemben, műhelyben, irodában, ahol a vezetők nem értik meg egy­mást Ahol a féltékenység, az int­rika szelleme, a fúrás gyakor­lata polgárjogot nyert, megfer­tőzte a közösség egészséges klí­máját, és a tartós emberi kö­zösségben oly nélkülözhetetlen bizalmat, kölcsönös megértést gyanakvástól feszített légkör váltotta feL Időnként nyugtalanító ese­tekkel találkozunk. Tapasztal­juk, hogy egyes vezetők elfá­sulnak, befelé fordulnak, má­sok élete (egy kollektíva éle­te) Iránt érdektelenné, szenv­telenné válnak. De hát sokan vannak, akik, ha a vezető nem, ők teszik a jót, a vezetők után következők. Csakhogy ennek olykor ellenkező előjelű ered­ménye lehet. A bevezetőben említett példánk a valóságnak és a történésnek csak a fele volt. Az említett munkás­lánynak a jutalmat a gyár fi­atal mérnöke nyújtotta át, a jó szót is ő mondta neki, mert a főnöke éppen a Balatonnál üdült Természetesen a megju­talmazott leány is a mérnök­nek köszönte meg a kapott el­ismerést. Később megjött a fő­nök, hallott a dologról, akkor úgy tűnt, nem érdekli, semmi­ség az egész, látszólag oda sem figyelt. De valahogy a félté­kenység a leikébe marta ma­gát. Elindult benne valami morális lavina, egyre sandább szemmel nézte a mérnököt. Le-lejárt az üzembe, s minden Automata — Azokat a műszaki alkotáso­kat, amelyek önműködően el­végeznek bizonyos előre meg­határozott műveleteket (ezek irányulhatnak közvetlenül az anyagi természetre, de pl. lo­gikai feladatokra is), és köz­ben bizonyos döntések megho­zatalára is alkalmasak, auto­matáknak nevezzük. Egy »kö­zönséges« esztergapad nem te­kinthető automatának; ha vi­szont összekötjük egy prog­ramvezérlésű berendezéssel, amely lyukszalagon tárolt program alapján automatiku­san legyártja a munkadarabot, akkor ezt a két részből össze­kapcsolt rendszert már nevez­hetjük automatának. Az automatizálásnak az a feladata, hogy az ember által az iparban végzett irányító munkát önműködő gépi folya­matokkal, automatákkal he­lyettesítse. Ezzel a gyártás hosszabb távon olcsóbbá, job­bá válik, és mindenképpen gyorsabbá. Ezt a célt teljes vagy rész­leges automatikus irányítással érjük el, amely vagy veaérlés­automatizálás technikai (ebben a folyamat nem hat vissza a vezérlésre, vagyis egy-egy ellenőrző mé­rés hatására legföljebb leáll a folyamat, de a vezérlő program változtatni nem tud), vagy pe­dig szabályozástechnikai folya­matokat foglal magába (amely­ben a vezérlő program alkal­mas a minőségi követelmények betartatására). Mind a vezérlő, mind pedig a szabályozó műveleteket mű­szerek végzik és ellenőrzik, amiben igen fontos szerep jut az elektronikának. Az automatikus irányítás te­hát emberi erő nélkül létrehoz, fenntart, megváltoztat vagy megszüntet valamilyen műsza­ki folyamatot a tervező által megszabott program szerint. Az automatizálás társadal­mi hatásai egyelőre még be- láthatalanok. Tendenciáját azonban a leghatározottabban pozitívnak kell ítélnünk, mert a műszaki berendezések egyre inkább átveszik az embertől a nehéz fizikai és rutin szellemi munkát igénylő feladatok el­végzését egy rengeteg csappal ellátott kör alakú, díszkút szerű ob­jektum álL Margit megörül, hogy ez a szoba is üres. — Hadd rendezzem be... — Parancsoljon. — Ne szóljon, hogy mit nyomjak meg, majd kitalálom. — Parancsoljon. Margit kiszalad a millőgép- hez, Damógyöngyei pedig oda­vezeti Luciánót a díszkúthoz. — Te pedig, mit iszol? — Ami van. — Minden van. Én most a whisky híve lennék. Ott állnak a díszkút előtt. Damógyöngyei lassan forgat­ja a díszkút forgó részét, és amikor a megfelelő csap for­dul elé, megnyom egy gombot. Erre egy pohár a csap alá ug­rik és a csapból telefolyik whiskyveL Luciánó megérti a sziszté­mát. — Akkor én tejet kérek. Damógyöngyei tovább for­gatja a díszkutat. Ezalatt Margit odakint a mi­liőgép előtt gondolkozik, hogy melyiket szeresse. Végül meg­nyom egy gombot. Megáll a drinkszoba ajtajában, és felsi- koltva összecsapja a kezét. Er­re nem számított: a szobát ugyanis könyvtár szobának és pipatoriumnak rendezte be. Mennyezetig érő könyvállvá­nyok dugig, de szép rendben, különféle könyvekkel, kó- dexekkeL Az egyik falon kü­lönféle képek, díszes keretek­ben. Margitot ez lepi meg leg­jobban. Odamegy és nézi a ké­peket. Damógyöngyei észreve­szi, és tudja, hogy magyarázat­tal kell szolgálnia. — Picasso, az meg ott Cha­gall. Az meg ott Csontváry. — Eredeti? — Magától értetődik. Margit csodálkozva és gyö­nyörködve szemléli a képeket, a könyvtár értékesebb darab­jait, amelyek között például ott van a Bécsi Képes Krónika is. Damógyöngyei pedig a háta mögött, pohárral a kezében készséggel várja az alkalmat, hogy újabb felvilágosítással szolgálhasson. Luciánó ezalatt poharával a kezében lassan átmegy a biedermaier szobába, és ott magába roskadva leül. Margit és Damógyöngyei ha­marosan észreveszi, hogy Lu­ciánó kiment. Látják is, amint szomorúan ül a biedermaier- ben. — Mi baja, miért ilyen szo­morú? — tudakolja Margittól Damógyöngyei. Margit legyint: — A pirulák miatt. Azért jött haza, hogy a hivatásának éljen. Azt mondta nekem: be­fejezte a küldetését, sőt még túl is teljesítette. .. tudja, ez az utolsó előadása. Amíg a vi­lágot jártuk, és ő robbantotta a kaszinókat, a bankokat, éj­szakánként, amikor fáradtan hazajött, mindig arról beszélt nekem, hogy majd itthon ... hogy majd milyen remek fel­szerelést vesz a társulatnak..: hogy majd újra turnézni fog­nak, és majd az övé lesz me­gint a szünet előtti utolsó szám. Hát ezért szomorú. Damógyöngyei elgondolko­zik, aztán széttárja kezét. — Az a világ elmúlt, Mar­gitka. A történelem kerekét nem lehet visszafele forgatni. Az a fajta cirkusz, amilyen a miénk is volt, csak a munká­ban elfáradt embereknek je­lentett felüdülést. De ma már nincs fáradt ember, nincs munka, ezért aztán cirkusz sincs. Luciánó pedig már félálom­ba merül, kezében a pohár tej­jel. — Azt hiszem, most ismét magán a sor Margit, mert nem lehet, hogy hősünk ilyen szo­morú legyen. Magának kell hatnia rá, s be kell vezetnie őt ebbe az új világba, ebbe a gondtalan létezésbe. Magának kell elérnie, hogy újra megta­lálja a helyét közöttünk. — Nem tudom, mit tehetek, fogalmam sincs. — Gondolkozzék ... Mi volt az, ami mindig átsegítette ma­gukat a nehézségeken? Margit szégyenlősen lehaj­totta a fejét. — A gammatényező.,. Margit leül Luciánó mellé, de Luciánó már elaludt A lány gyöngéden kiveszi kezéből a már üres tejespoharat Luciánó erre felébred. (Folytatjuk^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom