Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-05 / 182. szám
A jővff tanévre készülve Korszerű gyAgyaszati eszközük á rendelőintézetben RANGON ALUL Gondolatok a napközis nevelőkről Pihenésről, munkáról beszélgettem egy vakációzó fiatal tanítónővel. A Balaton- parti kánikula harsogó, színes kavargásában sikerekről, elégedettségről és várakozásról esett szó. Az elmúlt tanév gondjairól és a közelgő lehetőségeiről. Meglepett korához nem illő pesszimizmusa, amelyet azzal is kifejezett, hogy fél a tanévtől. Nem érzi jól magát a beosztásában, és kilátása nincs arra, hogy a közeljövőben változtasson rajta. Ezt mondta: — Abban az iskolában, ahova pályáztam, csak napközis állás volt Abban bízva, hogy csak átmeneti állapotról van azó, elfogadtam, mert egyébként a községhez kötött a családi helyzetem. Reméltem, hogy néhány éven belül osztályt kapok. Arra készültem a képzőben, azt szerettem volna gyakorolni. Sajnos, négy év óta nem kapok rá lehetőséget Es mégsem ez bánt elsősorban. Közben ugyan!s megismertem és meg is szerettem ezt a beosztást, tudom, hogy éppen olyan fontos munkát végzek, mintha osztályt tanítanék. Miért szeretnék szabadulni mégis a napköziből? Mert úgy érzem, nem értékelik erőfeszítésemet mintegy másodrangúnak tekinti az igazgató és a tantestület is a munkámat Nemcsak az enyémet hanem napközis társaimét is. Nevelőtestületi értekezleteken legföljebb félmondatokat kapunk, sematikus megállapításokat — hiszen nem is mélyednek el munkánkban. Ha néha az igazgatóm meglátogatja a foglalkozásokat, talán tíz percig ül a teremben, akkor is látszik rajta, hogy nem nagyon érdekli, mi történik körülötte. Osztály- tanító kartársaim pedig némi szánakozással kezelik munkámat Szavaik mögött ott búj- kál az általános vélemény: a napközis nevelő mintegy a pedagógiái munka perifériáján dolgozik, olyan területen, ahova csak kényszerű körülmények folytán kerülnek a pedagógusok, vagy azért, mert kikoptak a szaktantárgy, illetve az osztály tanításából. Sokat vitatott, a pedagógus- társadalom belső feszültségének egyik tényezőjére és njeg- nyilvánulására utaló kérdésről mondta el véleményét a fiatal tanítónő. Mivel azonban esete nem egyedi, sok általános vonást hordoz, no meg nem is marad teljesen a nevelők, a tantestületek vagy a tanügyigazgatás . belső ügye. érdemes szót váltani e témáról így, a nyilvánossá'! előtt is Hiszen rohamosan közeleg a tanévkezdés, és ismét megtel • nek — nem e^v helyen zsúfolásig — a délelőtt osztályteremnek használt napközis szobák. És ezzel a kis megjegyzéssel már utaltam is a kényszerűség szülte, súlyos állapotokra, melyeknek legfőbb jellemzői az áldatlan elhelyezési viszonyok, a sajátos célszerűséggel kialakított tanulószobák, a jól felszerelt játszótermek, klub- helyiségek hiánya — mindezek következtében pedig a differenciált foglalkozások megoldatlansága. A személyi ellátottság oldaláról pedig az a régi gond, mely a nevelők speciális képzésének hiányából fakad. így aztán érthető, hogy az osztály-, illetve szaktanításra felkészített nevelők elsősorban az e téren szerzett elméleti ismereteiket szeretnék a gyakorlatban hasznosítani. Az elmúlt években a tanügyi hatóságok sokat tettek a napközis munkakör vonzerejének növeléséért: az országosán emelt pótdíj mellett kiemelt jutalomban, rendkívüli följebb sorolásban, kitüntetésekben részesítik megyénkben is a jól dolgozó napköziseket, néhány helyen már arányuknál is kedvezőbb százalékban, egyes járásokban pedig versenyt hirdettek körükben jelentős díjakkal.. Mindezek eredményeként csökkent a fluktuáció és az elvágyódás, és mind többen tekintik hivatásuknak beosztásukat. Azonban mégnem mindenütt és korántsem a megkívánt mértékben. És ebben szerepük van az olyan szubjektív tényezőknek, amilyenek a példánkban említett tanítónő környezetében is tapasztalhatók: mindenekelőtt az igazgató szemléletének, amelyben sok helyen még ma sem kapta meg a fontosságának megfelelő helyet a napközi otthon és annak nevelője. Hiányzik az itt folyó munka őszinte elismerése, megbecsülése és konkrét segítése. Helyette az a felfogás érvényesül, hogy az iskolában a tantárgyak tanítása után sokadrendű a napközis tevékenység. Ennek megfelelően a tantestület is sok helyen lebecsüli a napköziben dolgozó kartárs munkáját, máskor meg olyat is követel tőle, amire a körülmények folytán nem képes, vagy nem is feladata. (Például egyes anyagrészek újratanítása.) Külön cikket igényel a szülők és a napközi otthon kapcsolatának vizsgálata, amely nem független a fenti körülményektől és jelenségektől. Egyelőre azonban csak any- nyit: sokat kell javítani a napközik tárgyi körülményein, de ez hosszabb időt igényel. Lehet azonban segíteni az itt dolgozó nevelőkön, és ezen keresztül a napközis gyerekek helyzetén, felkészítésük színvonalán, szabad idejük változatos, gazdag tartalmú és formájú megszervezésén úgy is, ha minden tantestületben megfelelő elismerést kap az ide beosztott pedagógus — és nemcsak anyagiakkal, hanem munkájának következetes figyelemmel kísérésével, értékelésével, eredményeinek erkölcsi honorálásával is. Mert ha ezt megkapják, nem érzik »rangon alulinak« magas nevelői felkészültséget, türelmet és emberséget igénylő munkájukat. Ezek hiányát tette szóvá az én beszélgető partnerem a következő tanévre gondolva, nemcsak önmaga, hanem hasonló sorsú társai nevében is. Horányi Barna Gombnyomással a vérnyomást — Hűtik a fogat .A gyógyításban sajátos szerepe van a megyei szakorvosi rendelőintézetnek. Itt rövid idő alatt nagy betegforgalmat bonyolítanak le. Ahhoz, hogy a gyógyítás, a kezelés színvonalát tartani tudják, folyamatosan újítani kell a gyógyászati eszközöket. Dr. Csitári László igazgató főorvos elmondta, hogy hatalmas összegeket áldoznak nagy teljesítményű, gyorsan dolgozó gépek és műszerek beszerzésére. A műszerfal korszerűsítése 1968/69-ben gyorsult föl, s attól kezdve rendszeresen folytatódik. Olyan »apróságokkal«, mint bőrhőmérő, elektromos szemtükrök, oszcillométerek, vérnyomásmérők, minden rendelést elláttak már. A nagyobb méretű beruházások között a belgyógyászat így mérik a szem fénytörését. Színésztervek Jöttek, kopogtattak9 kérdeztek Ketten jönnek, kopogtatnak ... Nem népballada kezdődik így, hanem a szerkesztőségi szoba ajtaján hallatszottak a koppanások. Szemüveges fiatalember, hosszú hajú leányzó, magnóval, fotómasinával. — Verebes István vagyok ... — A Huszonötödik Színháztól? — Nem. A Kaposvári Csiky Gergely Színháztól. Ide szerződött a fiatalember, és csinos társával, Litvai Nel- livel faggatózásba kezdtek. — Mi a véleménye Kaposvárról? Mit kívánna? Milyen távlatok vannak az itteni emberek előtt?... Furcsa dolog, ha az újságírót kérdezik — mintha a hóhért akasztanák —, ráadásul a magnó mikrofonjába. Éppen ezért a feleletek után. a szakmához híven magam is feltettem egy-két kérdést. — Feladatot kaptam Kaposváron, s nagyon megszerettem a várost. Mindaddig maradok, amíg ez a »szerelem« tart. Bizonyára sokáig. Színész-rendezőnek jöttem ide. Egy stúdióműsorral szeretnénk bemutatkozni, amely Kaposvárról szól kaposváriaknak. Ehhez gyűjtjük az alapanyagot — magnószalagon. Segítsen, kiket kérdezzünk ! Kíváncsiak vagyunk a dolgozók véleményére, a rendőrére, a patikuséra, a papéra, tanárokéra, egyszóval szeretnénk »beleszólni« Kaposvár életébe... — Mindez Brechtre »emlékeztet« egy kissé... — Nem szeretem Brechtet, de nem tudok szabadulni tőle. Vitatkozom vele, de egyszerűen nem tudok az effektusai nélkül élni színpadon. — S miért éppen Kaposváron? — Zsámbéki Gábor főrendező hívására jöttem. Itt próbálom meg. Szeretnénk, ha a színházi élet klubszerűbb lehetne, ha előadás után is lennének »nézői«, barátai, vitapartnerei ... Ez a modern színház életeleme. — Eszerint »hétköznapi« stúdió lesz? — Igen. Nem kell kiöltözni a premierre... És tapsolni sem muszáj. Kerüljük a konvenciókat. Litvai Nelli nemrég végzett, bölcsészkaron spanyol szakos volt. — Nagyon hiszek ebben a műsorban. Egyébként fordítok, dramaturgiát csinálok és aszszisztálok. Azt a kérdéseikből »kihallottam«, hogy hisznek a műsorban, Érdekli őket Kaposvár. Mi egyenlőre várjuk, milyen a város az ő szemükkel — színpadon. T. T. A fájdalommentes fúrógép. 1970 második felében kapott egy korszerű, nagy teljesítményű, nyugatnémet gyártmányú EKG-t, amellyel minden klinikai vizsgálatot elvégezhetnek. A szemészeten most szereltek be egy refraktométert: ezzel a szem fénytörését lehet pontosan meghatározni, a közel- és távollátás vizsgálatánál fontos. A fogászaton három korszerű, csehszlovák fogászati egység szolgálja a gyógyítást. Előnyük: a fúrás légturbinával történik — abszolút fájdalommentesen —; kombinált levegő- és vízhűtéssel hűtik a fogakat is. Legnagyobb értékben a röntgenkészülékeket cserélték ki. Négy olyan beréndezést állítottak be, amely mindenféle precíziós klinikai vizsgálat elvégzésére alkalmas. Korábban csak három és sokkal kisebb Ez a gép »mindent« tud: mellkas és gyomorátvilágítást, vagy célzott felvételeket. a portásnak Zoli csúnyácska és tizenkilenc éves. A haja szürke, illetve fekete, csak szürkének tűnik. A szeme olajosbarna, de a fehérje nem fehér, hanem sárga. És az arcbőre szürkészöld, pattanásos. Kitűnően érettségizett, de az egyetemre nem vették fel. Helyszűke miatt. Elment hát dolgozni a gyógyszergyárba. Elügyetlenkedett a boszorkánykonyhákon egy évet. Arca a sok gyilkos gőztől még zöldebb lett, és most már a füle mögött is pattanások virítottak. Ezért mindenki szerette a gyárban. Amikor elszállt az egy év, és ismét megindult a nép- vándorlás az egyetemek felé, az apja rászólt, hogy vegye föl a sötét ruháját. A papa végigmustrálta őt, egy kicsit hümmögött, s mondta, hogy húzza ki magát, ne legyen olyan tyúkmellü, és bent a hivatalban, ha beszél, érthetően, hangosan mondja el a mondókáját, és nézzen az emberek szemébe. Zoli kívülről tudta, ismerte ezt a szöveget, ezért hát oda s: n figyelt. A hivatalban mindenkinek tisztességtudóan köszönt, a papa bemutatta őt a hivatalfőnökének, és most már hárman átmentek a főhivatal főnökéhez is vizitelni. Azazhogy itt is, ott is kérni. Protekciót — Zolinak az egyetemi felvétel sikeréhez. A hivataliönök a minisztérium főosztályvezetőjének szólt, a főhivatalfőnök a miniszternek ... Mindenki mindenkinek mindent megígért. A papa nem nyugodott, a papát nem olyan fából faragták. A papa elment egy katonatiszt ismerőséhez is. Azután elment a kerületi tanácselnökhöz és a kerületi pártbizottság titkárához is. Kisebb átlátszó és együgyű ürügyek segítségével összebarátkozott a minisztériumi titkárnőkkel, és szivarral kínálta a portást. — Mondja csak, bátyám, nehéz dolog ez a fölvétel? — Hát beleizzadnak a gyerekük, mire kijönnek a szo- bábul. — No, nem arra gondoltam én, hanem hát, hogy nehéz-e a bejutás az egyetemre. — Hiszön én is arról beszélők, kartársam. — Jó, jó. De hol kell itt mozgatni valamit vagy valakit, hogy a fiamnak sikerüljön. — Kérömszépen. A gyerök mozgassa a könyveket mög az eszét! Akkor sikerül... Apa nem volt megelégedve az együgyű paraszti válaszokkal, és mérgesen ment haza. Zolit behívattak a bizottság elé. Agya könnyedén mozgott, mindenre villámgyorsan, de azért tudományos elmélyültséggel válaszolt. A tudós férfiak megállapították, hogy többet tud ez a gyerek, mint hajdan Európa leghíresebb alkimistája tudhatott. Azonnal felvették a vegyészetire. Kijön Zoli a nagy épületből, mit sem sejtve a sikerből. Apa ott várja izgatottan a kapuban. Szótlanul kézen fogja, és becipeli őt a legközelebbi templomba. Imádkoznak. Zoli fél szívvel, apja egésszel. Két hét múlva megkapják az értesítést. Zoli tíz pontot szerzett a felvételin, tizet vitt a gimnáziumból, tehát a maximális húsz pontot érte el Felvették. Apja másnap lejárta a pro- tektorokat, és mindenkinek megköszönt mindent. Mindenütt kedvesen fogadták. A hivatalfőnöke azt mondta: »ez a kötelességem«. A fő- hivatal főnöke: »rendes ember a miniszter, és hozzátette: a Lajos. Együtt érettségiztünk Égerben a ciszte- reknél, még 1930-ban. Az volt ám a szép világ, barátom! — és hátba paskolta apát. Elment a zord épület portásához is, ismét elővett egy hatalmas aranygyűrűs szivart. Tüzet is adott hozzá. — No, ugye, mondtam! — szólt a nagy bajuszú ember. — Ész köll ide, kartársam, ész. Mög lélekjelönlét. Az ám!... Apa kipipálta az összes nevet, tehát mindenkiknek megköszönt mindent. Aztán Hazament, és azt mondta Zolinak: »Tudod, fiam, ha akkor nem megyünk be a templomba ... Bizony, a jóisten ...« (Soha) teljesítményű készülékkel rendelkeztek. A szülészeten két új gép működik; a rák szűrését, megelőzését segíti. A laboratóriumba már megrendelték Svédországból az automata vérsejtszámlálót, amelybe csak be kell helyezni a hígított vért, és a gép számokban kiírja a végeredményt. A negyedik ötéves terv elképzelései között további milliós beruházások szerepelnek. Rendelnek egyebek között: oximétert különleges szívbetegségek diagnosztizálására. A szemészetre egy olyan gyógyászati eszközt, amellyel a gyerekkori kancsalságokat gyógykezelhetik. A fogászatra még három légturbinás berendezést várnak; a nagyothallást szűrő audióméterrel vizsgálják majd, a röntgen szakrendelésen pedig egy éven belül félautomata, illetve automata filmelőhívók végzik nagy gyorsasággal a munkát. A vérnyomásmérést is automatizálják: pusztán egy gombot kell megnyomni, és az eredmény gyorsan és pontosan leolvasható. SOMOGTI NBPLpAP CWUörtők, 1971c augusztus 5.
