Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-27 / 200. szám
Egy KSH-kladvány lapjairól Nagyszülő nélkül — szellemi dolgozó férjjel 2,6 milliárd forint gyermekgondozási segélyre SZANATÓRIUMI TÁRLAT Gyógyító hímzés A gyermekgondozási segély első három éve címmel a Központi Statisztikai Hivatal jelentetett meg egy kiadványt, amelyben a segély intézményének statisztikailag mérhető hatásait vizsgálták meg. A hatások ugyanis az elmúlt három év során népesedési, munkaügyi, pénzügyi és társadalompolitikai szempontokból egyaránt jelentősnek bizonyultak. 1967 júniusa és 1970 júniusa között külön vizsgálatot folytattak e témakörben, s a kiadványban a megfigyelt tapasztalatokat, szabályszerűségeket összegezték. Az összegezés minden olyan vállalat, intézmény kézikönyve lehet, amely nőket foglalkoztat, észrevételei és adatai irányadóak és tanulságosak. Megtudjuk egyebek között, hogy a gyermekgondozási segélyre 1970 végéig az országban 2,6 milliárd forintot fizettek ki, csak 1970-ben pedig 1,2 milliárd forintot. A családvédelemmel kapcsolatos társadalombiztosítási juttatások közül egyet emelünk ki: családi pótlékra 1969-ben 2 Az idei év számos újdonságot hozott az önkéntes ifjúsági építőtáborokban. Erről beszélgettünk Kácsor Gyula elvtérssal, a KISZ kb építőtábor bizottságának vezetőjével. — Az idén hány építőtábor nyitotta meg a kapuit? — Harminckilenc. A legnagyobb táborunk Aligán várta a fiatalokat, ott 360 egyetemista lány dolgozott, gyümölcsöt szedtek. A táborozó fiatalok az ország különböző pontjain mezőgazdasági munkákat végeztek, ezenkívül út-, vasút- és csatornaépítésből vették ki részüket. — Hányán jelentkeztek az idén önkéntes építőtáborokba? — 31 ezer tizen- és huszonéves írta alá a jelentkezési lapot. Mi akár a duplájának is tudtunk volna munkát biztosítani. — Kevés tehát a vállalkozó? — Azt nem mondom, de több is lehetne. — Mi az oka, hogy így alakult a létszám? — A középiskolások nagy része szakközépiskolába jár, Mindössze hat hét szabad idővel rendelkeznek, mert egy hónap elmegy a szakmai gyakorlatra. Ilyen körülmények között érthető, hogy közülük kevesebben áldoznak fel két hetet a pihenésükből. — Megfelelőnek tartja a KISZ kb a táborozó fiatalok elhelyezését? — Még vannak gondjaink. Szerencsére mind több állami gazdaság ismeri fel, mennyire hasznosak a fiatal munkáskezek. Egyre több kőépület épül szállás céljára. Sok helyen már csak a kultúrhelyi- ségért harcolunk. Azt is megértük, hogy egyes építőtáborokban az állami gazdaságok képviselői még a beat-zeneka- rok után is rohangálnak, csakhogy jól érezzék magukat a fiatalok és jövőre ismét eljöjjenek. Egyes vidékekre részben az építőtáborok viszik el a kultúrát. A filmvetítésekre, előadásokra összecsődül a környék apraja-nagyja. Ezek a táborok már-már »felrázzák« a környéket. — Érdekes' kezdeményezésről hallottunk a közelmúltban. A Pécsi Orvostudományi Egyetem KISZ-fiataljai társadalmi munkában vállalták, hogy az építőtáborozókhoz hasonlóan ők is hasznosítani kívánják munkaerejüket. Ezért több csoportban állást vállaltak a nyári szünidő alatt a millió 886 ezer forintot utaltak ki. A társadalombiztosítási szolgáltatásokra fordított kiadások összege 1967/70 között 34.7 százalékkal növekedett, ezen belül a gyermekek ellátásával kapcsolatos szolgáltatásokra szánt anyagi fedezet 43.8 százalékkal. 1970 végéig a jogosultak kétharmada (250 ezer nő) vette igénybe a gyermekgondozási segélyt. A segér jyezettek száma előreláthatólag 170—190 ezer között fog stabilizálódni (a népgazdaságban dolgozóknak ez mintegy 3,5 százalékát, a nődolgozóknak pedig több mint 8 százalékát teszi ki. (A gyermek- gondozási segély bevezetésének jelentős népességpolitikai hatása volt. Az utóbbi időben viszont csökkent a segély vonzóereje, amit a bérek emelkedése mellett a segély- összeg változatlan nagysága idéz elő. Az igénybevevőknek mintegy a fele például a segély lejárta előtt visszatér munkahelyére. környék klinikáin, kórházaiban. Ápolónői, illetve ápolói teendőket láttak el, s így csökkentették a munkaerőhiányt. Egyúttal szakmai gyakorlatot is szereznek. A pécsi példát rendkívül hasznosnak és követendőnek tartjuk. Érdekességként még a debreceni bölcsész fiatalok építőtáborát említeném meg, ahol idén először rendezték meg »-vita táborukat«. Ennek lényege: napi 4— 6 órai munka után — délután — izgalmas előadásokat hallgatnak meg a tábor részvevői. — Egyelőre még csak tervezzük, de a KISZ szeretné elérni, hogy a nyári szakmai gyakorlatukat töltő fiatalok, ha építőtáborba jelentkeznek, kapjanak egy hét engedményt a kötelező szakmai gyakorlatukból. Nem szabad elfelednünk, milyen fontos szerepet töltenek be az építőtáborok a fiatalok életében — fejezte be nyilatkozatát Kácsor Gyula. Akkoriban még technikumba jártam. Hogy egészen pontos legyek: a másodikat végeztem, tehát már »techn« voltam, s az »ikus« még hátra volt. Nyári gyakorlatra az egyik gyárhoz osztottak be. Ott főleg lelki problémákkal foglalkoztam: hogyan lehetne a közelébe férkőzni annak a kislánynak, akit Áginak szólítanak, s kimondhatatlanul kimondhatatlan? Ez volt a főkérdés. A baj azonban nem jár egyedül: néha napokig nem láttam. Úgy kerülgette műszakom a műszakját, mint macska a forró kását. Az utolsó héten szerencsére hülni kezdett. Mármint a kása. De még mindig úgy látszott, hogy hiába minden igyekezet. Eljött szombat este is. Együtt blokkoltunk. Tíz óra tíz. Most vagy sohal Megengedte, hogy hazakísérjem. Ekkor még nem tudtam, minek nézek elé. Tizenegy előtt öt perccel — amikor hátat fordítottam a város túlsó feléri a kapujuknak ~ viszont már igen! öt perc alatt hazaérni minimum második kozmikus sebesség.., Elkedvetlenedve csámborogtam hát az atyai pofonok A megfigyelések azt bizonyították, hogy a fizikai dolgozók háromnegyed része, a szellemi dolgozóknak viszont csak a fele veszi igénybe a segélyt, s mindkét csoporton belül az alacsonyabb szakképzettséget kívánó, rutinszerű, mechanikus munkakörökben dolgozók között magasabb az arány. A segélyre legtöbbet az iparban tartanak igényt. Mindhárom évben a híradás- és a vákuumtechnikai, valamint a textiliparban dolgozó nők maradtak inkább gyermekeik mellett. Az ipart követően magas az arányszám a mezőgazdaságban, az erdőgazdaságban és a vízgazdálkodásban dolgozó és általában a fiatalabb, szakképzetlenebb nőknél. A kulturális jellegű munkakörökben (elsősorban a középfokú oktatásban) feltűnően kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. Az iparban is az 1967—69-ben segélyezetteknek mintegy kétharmad része volt olyan, akinek havi keresete nem volt több ezernégyszáz forintnál. A segélyezettek területi eloszlásának táblázatán — a nők létszámához viszonyítva — Budapest jár az élen: 76,3 százalékkal. (Az átlag 69 százalék. Baranyában 70,4, Borsodban 69,3, Somogybán 66, Miskolc városban 62,5 százalék. A három év összevont átlagadatait figyelembe véve azok a nők döntöttek a munkából kimaradás mellett, akiknek a férje szellemi dolgozó. A férj iskolai végzettsége látszólag lényegesen befolyásolja, hogy a feleség milyen arányban él a lehetőségekkel. A nagyobb létszámú háztartások aránya nem volt jelentős, mindössze 7 százalékra tehető azoknak a háztartásoknak a száma, amelyekben 6 vagy több fő él együtt. A megfigyelt háztartások 90 százalékában két aktív kereső volt. A gyermekgondozási segélyt igénybevevők háztartásának csak tíz százalékában élt nyugdíjas. A lakás- és háztartási adatok egyértelműen jelzik, hogy túlnyomórészt a nem szülővel, illetve rokonnal lakó, egyszobás lakással rendelkező fiatal — elsőgyerme- kes — házaspárok döntöttek a segély mellett. felé. Ki időt nyer, életet nyer. Jobb ma semmi, mint holnap két nyakleves ... A veszélyes objektumhoz közeledés hatványozottan hatott az agyműködésre. Igaz, hogy az arc és a kéz találkozásakor ugyanakkora erő hat a kézre, mint az arcra, de azért jó lenne mégis elkerülni ezt a karambolt!... Egyszer apám is későn jött haza!... Igenám, csakhogy 6 Jupiter, én meg ... Nem volt nála kapukulcs!!! Ez az! Hajnalig sétált a ház előtt... Énnálam sem lesz kapukulcs! Megmondom, hogy tizenegy után egy perccel érkeztem. Egy percért csak nem jár füles?! És ml lesz reggel hatig? Milyen jó, hogy nagynénje is van az embernekl Végiggondolom az akciót: kulcs nuku, kapu zárva, hazajutni almás. Minden rend- benl Megnyomtam a gombot ... — Szentisten, te vagy az!? ... Anyádék már mindenütt kerestek! Hol voltál7 — Én? Mikor voltak itt7 Tetszik tudni, elhúzódott egy kicsit a meló ... — De hisz már éjfél is elmúlt! Tíz éve annak, hogy először rendeztek kiállítást a mosdósi — akkor még — iskolaszanatóriumban. Az intézmény ma már több mint iskolaszanatórium, de a régi hagyományt egy évtizede ápolják, és az idén nyáron minden eddigit felülmúló szép bemutatóra került sor. A nővérszállás klubtérme előtt kis magyarázó térkép hirdeti a falon, hogy az ország mely tájáról milyen minták kerültek ide a somogyi szanatóriumba. Buzsáki szőttes; rátétes vézás, az idén már boszorkányos is, erdélyi hímzések, sárközi varrottasok. S ami a kiállítás szép külde— Sajnos, kevés volt a pénzem ... Pedig mennyi, de mennyi hasznos dolgot vásárolhattam volna! Ingeket, cipőket, cigarettadoboz nagyságú táskarádiót, műszaki cikket, s ha itthon eladom, akkor ingyen van ■ az egész utam. Így sem jártam azért rosszul.., Nemsokkal a határ átlépése után beszélt így egyik ismerősöm, és láttam, sokkal köny- nyebben lélegzik most, hogy háta mögött tudja a határt, a vámosokat. Több nyugati országban járt, olyanokban is, amelyek ismertek világhírű képtáraikról, írók, zeneszerzők emlékmúzeumairól és a tech— Nincs nálam kapukulcs ,.. Nem tudtam bejutni. Több mint egy órát rohangáltam a házunk előtt. Hiába csengettem, a házmester nem jött ki... Hadd aludjak itt! Majd reggel... — A rendőrségen is kerestek. A rendőrségen is?! Ajaj! Jól állunk fiatalember! — Haza kell menned! Vasárnap volt. Pont ünnepnap kikapni?! Nem, az nem lehet, ha már a szombatot megúsztam! — Tessék szíves lenni hazakísérni! — sóhajtom. — Hazakísérjelek??? — Mire apunak elmondom, hogy a kapu ... Tessék szíves lenni hazakísérni! Megy fink az utcán. Lázas terveket szövünk. Nekem is szőni kell, nehogy gyanút fogjon utolsó mentsváram, a nagynéném. A göröngy az nem jó. Harmadik emelet. Nehéz célozni. Meg aztán, ha az ablakot is beverjük ... Talán kiabálni kellene. Az jó! A hang minden irányban terjed. Odaérünk. A kapu tárva-nyitva... Sipos Ferenc tését igazolja, eredeti népművészeti formákat próbálnak felhasználni, mert mindehhez még irodalom is van: szinte minden párna, terítő mellett ott lapul a polcokon egy-egy népművészetet, varrást, otthoni munkát ismertető könyvecske. A gyűjtő tevékenység mellett számottevő az alkotó tevékenység is. Az idén először díjakat is alapítottak: első, második, harmadik díjat, KISZ- és szakszervezeti különdíjas Dolgozók és betegek közös büszkesége ez a szép népművészeti tárlat Ami fontos: a nikai haladást bemutató állandó kiállításaikról. — Bizonyára gazdag élményekkel tért haza. Irigylem a hosszú útért, illetve azokért, amiket láthatott. S alkalma volt megnézni olyan filmeket is, amit nálunk még sokára mutatnak majd be... Folytatni akartam, hogy mi mindenért irigylem még a nyugati államokban tett hosz- szú útjáért, de közbevágott: — Ugyan, mit gondol?! Volt is nekem időm, hogy ilyen hiábavalóságokra pazaroljam. Ha eljut az ember egyszer Olaszországba, Párizsba vagy Münchenbe, akkor úgy akarja kihasználni az alkalmat, hogy az megérje a befektetést. A feleségemmel együtt egész nap az áruházakat bújtuk, mégsem sikerült mindent beszereznünk, amit magunknak akartunk hozni meg amit ismerőseink kértek tőlünk. De azért láttunk csodálatos palotákat, autócsodákat, s voltunk olyan szórakozóhelyen is, hogy valósággal féltünk belépni. No, nem költekezni, mert arra nem jutott, s azért nem mentünk el moziba sem. Egv másiktól — Hollandiából, illetve Svédországból tért vissza, s -gyűj tőútjának« sikerével dicsekvőtől — azt találtam kérdezni: — Látta-e már az Ermitázs kincseit, vagy gyönyörködőtt-e a leningrádi fehér éjszakában? Milyen érzések fogták el, amikor belépett Potsdamban abba a kastélyba, ahol a négy nagyhatalom vezetői aláírták a német fasizmus leverését bizonyító, történelmi Jelentőségű okmányokat? Zavart, ám mégis nagyhangú választ kaptam: — Miért mennék ezekbe az országokba? Mit hozhatnék onnan, ami nálunk nem kapható? Óriási méreteket öltött hazánkban is az utóbbi években az utazási igény, más országokat, más nemzetek, népek megismerésének vágya. A világjárók többsége — akár először, akár ki tud ja — hányadszor utazik külföldre — nemcsak azért teszi, illetve elsősorban nem azért, hogy megbetegeknek felüdülés, kikapcsolódás, hasznos elfoglaltság Orvosok mondják: ha jó a beteg hangulata, kiegyensúlyozott a beteg kedélyállapota, hamarabb gyógyul. Mindenesetre két nagyon szép hímzés készítőjét, Varga Sándor- nét és Hammel Jánost már nem találtuk a betegek között. No, nem mintha a hímzés gyógyította volna meg őket, a gondos orvosi ellátás eredménye a gyógyulásuk; de munkájuk, szemet gyönyörködtető alkotásaik arról árulkodnak, nem érezték rosz- szul magukat a szanatóriumban. ismerje az áruházakat, és esetleg néhány, nálunk még nem kapható vagy nem olyan minőségben gyártott áruval gazdagabban térjen haza. < 9 Beszélgettem idősebb és fiatalabb turistákkal, köztük rendszeres utazókkal is, akiknek örökre felejthetetlen élményt nyújt Leningrád, a forradalom városa, s olyanokkal, akik órákat tudtak mesélni a Balkán-hegység, Várna és a tengerpart szépségeiről. S találkoztam nem egy olyan emberrel is, aki újból kezdte tanulni a történelmet, olyan hatással volt rá Potsdam, s aki megfogadta: járt ugyan már Moszkvában, de újból elmegy, hogy, ismét láthassa a hatalmas világváros fejlődését, további gazdagodását, utazhasson a metrón vagy megtekintse a Kreml csodálatos kincsestárát. Rábeszélni valakit, hogy ezt vagy azt az országot válassza, céltalan dolog lenne. S nincs is rá szükség. Azoknak az embereknek a természetét, akiknek a külföldi út csak azért kell, hogy elmondhassák: jártak Ausztriában. Olaszországban, Svájcban, s nem azért mennek, hogy ismeretekben, élményekben gazdagodjanak, megváltoztatni nem nagyon lehet, ök üzletelni akarnak, vagy divatból utaznak, hogy büszkélkedhessenek mások előtt: lóm, nekik erre is telik. S még ők panaszkodnak, s azt teszik szóvá, hogy kevés az a pénz, amit államunk az ilyen utakhoz nyújt! Sajnálhatják magukat, csupán azért, mert egy-egy ilyen út nem lehet olyan »eredményes«, mint azt ők szeretnék. Sajnálom én is őket, s tudom, mások is így vannak velük. Azért, mert ezek az emberek — noha a világot járják — keveset ismernek meg a világból. Csak azt tudják, hol érdemes vásárolni, s hol mit érdemes eladni. S ha bizonyos tekintetben »gazdagabban« is térnek haza, szegé* nyebbek. Jóval szegényebbek, mint azok, akik pénzüket új smeretek, élmények szerzésére fordítják. Szalai László Napjaink ifjúsága Ifjúsági építőtáborok Csak egy érdekelte őket: mit hozhatnak? Világjárók, akik nem látnak világot SOMÖGTl NÉPLAP Péntek, 1971. augusztus 27. 5
