Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1971-08-26 / 199. szám

Holnapunk formálásának alapja Erkölcsi elismerés és természetbeni juttatás Életünk alakulásának egyik meghatározó tényezője a boríték, illetve mindaz, ami munka ellenértékét, elismeré­sét jelenti. Mert a borítékon kívüli ellenérték is serkenti a tenniakarást; a jól időzített és értő módon formált erkölcsi elismerés, valamint termé­szetbeni, vagy egyéb juttatás — jutalom is kívánatos, hasz­nos gyümölcsöt teremhet. Össztársadalmi helyesléssel találkozik, hogy aki jobban s többet dolgozik, aki nagyobb részt vállal holnapunk alakítá­sából, nagyobb arányban ré­szesüljön a létrehozott javak­ból is. Lassan nehéz már ezt banalitás, közhelyek nélkül le­írni, mégis így van. Mindannak megítélése, elbírálása azonban, hogy ki jogosult többre, már nehezebb dolog. Ebben már el­térőek a vélemények. Olykor elhangzik az ingerült kifaka- dás: Miért keres négyezer fo­rintot, én pedig csak 2600-at?! Nehéz erre válaszolni, ha az illető híján van az önismeret­nek, az önbírálatnak, viszont annál hajlamosabb mások munkájának lebecsülésére és a demagógiára. S mégis válaszolni kell! Aki becsületes, törekvő mun­kával keres jól s gyarapszik anyagiakban, azt nem érheti elmarasztalás. Senkire sem le­het sandán nézni csupán az­ért, mert autót vagy telket vá­sárol, vagy esetleg építkezik. A vállalatok alkotmányai, a kollektív szerződések — ame­lyek hosszú-hosszú párbeszé­dek eredményei — különböző előnyökben részesítik az igyek­vőket, a szocialista módon élő­ket és tevékenykedőket, akik­re mindig számítani lehet. A besorolásnál, a különböző jut­tatásoknál és kedvezmények­nél, a nyereségrészesedésnél mindezt figyelembe veszik. Másutt telket vásárolnak az érdemes dolgozóknak vagy épí­tési kölcsönnel, anyaggal, fu­varral stb. segítik a családi otthont alapítókat. A szorgal­mas munka révén bizonyos anyagi erővel ezek már ren­delkeznek, s éppen addigi munkájuk biztosíték a jövőre. Egyesek azonban félrema- gyarázák a lehetőségeket. A szorgalmat és az igyekezetét ügyeskedéssé) váltják fel. Mások a közösség rovására igyekeznek »jól élni«. Egy tsz-elnök a tagság tá­jékozatlanságát használta fel saját céljaira. Saját kocsiját használta az utakra, s a 80 filléres kilométerpénzen kí­vül megszavaztatta a tagság­gal az üzemanyag-megtérítést is. A szabadságmegváltással, a tiszteletdíjakkal is manipu­lált, »ügyeskedett«, a megen­gedett 50 százalékos prémi­umnál is többet vett fel! Két építésvezető is így ke­reste a »boldogulás útját«: a vállalat által kapacitáshiány miatt lemondott munkákat végezték vagy végeztették el magánkisiparosként... A kapzsiság, az emberi gyengeség, bizonyos jellembe­»Célunk: a IV. ötéves terv időszakában további segítsé­get adni a mezőgazdasági üze­mek fejlődéséhez és fejlesz­téséhez, a meliorációs munkák szükség szerinti elvégzésével — elsősorban a vízgazdálko­dásban ...« — olvasom a Szabó László igazgató főmér­nök aláírta távlati fejlesztési terv előszavát. Komoly, vas­kos anyagot lapozgatok: a Kapós-völgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat tör­ténetét, eredményeit és cél­kitűzéseit dolgozták fel nagy gonddal, ügyszeretettel, fűz­ték dossziéba és küldték el »mindazoknak, akik a társu­lat munkáját eddig is mesz- szemenően támogatták, és fi­gyelemmel kísérték — remél­ve továbbra is szíves taná­csaikat és segítségüket«. A társulat működési terüle­te keletről nyugat felé Dom­bóvártól Kiskorpádig, észak— dél irányban pedig Gamástól Bőszénfáig terjed (nagyobb­részt Somogybán, kisebbrészt Tolnában dolgoznak); a Ka­pos folyó vízgyűjtőjéhez tar­tozó vízfolyások alkotta — egykor egységes — mocsárvi- lág helyén tevékenykednek. Munkájuk során megyénkben li fogyatékosságok és a hi­székenység, az ellenőrzés hi­ánya szülik az ilyen — s az ehhez hasonló — »ügyeskedé­seket«, nemegyszer bűnesete­ket. Nálunk igenis van mód a haladásra, a gyarapodásra, de nem így! S a védő intézkedéseken kí­vül okos előrelátásra is szük­ség van: egyre nagyobb meg­becsülést és elismerést kell teremtem a becsületes, az igyekvő munkának. És lehe­tőséget rá, hogy még inkább példaképpé, holnapunk for­málásának alapjává legyen. B. K. a kaposvári, a fonyódi, a mar­cali és a nagyatádi járást érintik. Ezen a területen már a XIX. században működött vízgazdálkodási társulat, ame­lyet Kaposvízi Társulatnak hívtak, s csaknem 11 000 hek­táron végzett vízrendezési munkákat 1948-ig. Ez a mai társulat 1965-ben alakult, és már jóval összetettebb felada­tot old meg: dolgozói vízren­dezéssel, talajvédelemmel fog­lalkoznak, jóval nagyobb te­rületen, mint az egykori előd. Olvasom a történeti vissza­pillantásban: »Elterjedt a malmok vízhasznosítása. Meg­becsülték a halastavakat, szinte falvanként volt halas­tó. Megtaláljuk a lecsapolá- sok, csatornázások nyomait :s. A töröcskei tározó építésekor XIII—XIV. századi település nyomára bukkantunk: lakóhá­zak alapjaira, kemencékre. Az itt élő emberek feltehetően földműveléssel és halászattal foglalkoztak...« Az idézetek jól tanúsítják: a társulat vezetői igyekeztek és igyekeznek alaposan meg­ismerni azt a területet, ahol a mindennapi termelő tevé­kenység folyik, ahol beleszól­nak a természet alkotásaiba, Az ezredik házgyári lakás A Komárom megyei Álla­mi Építőipari Vállalat dolgo­zói az ezredik házgyári lakást emelték helyére és szerelték össze tegnap Oroszlányban. 1969 közepén kezdtek az új módszerrel dolgozni, s azóta naponta átlag 1,7 lakást sze­reltek össze a győri házgyár elemeiből. Az új eljárással a megye két bányászvárosában, Tatabányán és Oroszlányban dolgoznak, s felére csökkentet­ték az építkezések idejét. Na­gyon elégedettek a győri ház­gyári szerkezetek minőségével is. Az építési minőségvizsgá­ló intézet szakemberei rend­szeresen ellenőrzik a ház­gyári elemeket, s eddig még minden esetben jó bizonyít­ványt állítottak ki. és képekkel, kétkezi munká­val az ember igénye szerint változtatják a határ arculatát. Tudják a célt, látják, mi kell tenniük, s erre összpontosítják erőiket. Körülbelül 13 év kell ahhoz, hogy a működési te­rület valamennyi vízfolyását felújítsák... Érdemes odafigyelni arra a megállapításukra, miszerint a vízhasznosításban meglehető­sen sok a tennivaló: több mint 2600 holdat öntözhetné­nek a mezőgazdasági üzemek, mégis csupán csak mintegy 1800 holdon használják ki ezt a lehetőséget, s ezt is kizáró­lag a kertészetekben. Szántó­földet itt nem öntöznek. Pe­dig éppen az idei év időjárá­sa az intő példa arra, hogy milliós értékű javakat ment­hetne meg egy-egy gazdaság, ha mesterséges esővel pótolná tartós szárazság idején a hiányzó természetes csapadé­kot. Arra is találunk utalást a társulat távlati fejlesztési tervében, hogy a több célú víztározók építése milyen ha­tékony segítséget jelentene, hiszen ezzel az öntözhető te­rület a többszörösére emel­kedhetne. (De a még jelenleg öntözhető területet sem öntö­zik ...) Elődjük a XIX. században a Kaposvízi Társulat Egy fejlesztési terv margójára Félévenként csaknem száz modellt tervez Egy asszony A Kaposvári Háziipari Szö­vetkezet irodájában Lucz Ká­rolyiig műszaki vezetővel, a szövetkezet egyik alapító tag­jával beszélgetek. — 1951. október 15-én ala­kult meg a szövetkezet, de csak 1952-ben kezdhettük meg a munkát — emlékezik vissza. — Akkor kaptunk egy rak­tárhelyiséget Kaposváron a mai bútorbolt helyén. Ott volt a műhelyünk, ott rendeztük be a raktárt, s az volt az iro­dánk is. A papuccsal kezd­tük, hulladékanyagból készí­tettük. Később kis lánykakö­tényeket varrtunk, párnákat csináltunk. Egy év múlva ala­kult meg a kötőrészlegünk; Rapid kötőgépeket vásárol­tunk, s bébikabátokat, sapká­kat készítettünk. Ezután jöt­tek a kosárfonók, s majd lét­rehoztuk a varrórészleget is. — És most hányán vannak a szövetkezetben? — Kétszázötvenegy a lét­számunk. Dolgozóink nagy része fiatal. Sokan járnak be faluról. Nem is hinné, hogy az asszonyok milyen gyorsan megtanulták és ma milyen ki­válóan végzik a munkát. (Lel­kesedés fűti a szavait, ahogy az emberekről beszél.) Itt van például Maries Jánosné. Há­rom év óta jár be Kiskorpád­ról, három év óta kel föl hajnalok-hajnalán. Emlék­szem, akkor három hét alatt tanulta meg a kötést. Kitűnő munkás. Ugyanezt mondhatom el Mester Józsefnéről is, aki Szennáról utazott be napon­ként, amíg sikerült nekik be­költözniük Kaposvárra. Aztán itt van Kustos Anna, Mer- nyéről jár be, s kosárfonóból lett kötőnő. — ön mióta dolgozik a szakmában? — Tizenhárom éves korom óta. Először megtanultam a férfiszabóságot, majd női ru­hákat varrtam, ugyanis a nő­vérem varrónő volt. <5 tanít- gatott erre a szakmára. — Tudom, hogy 1965 óta műszaki vezető a szövetke­zetben, s tervei alapján ké­szülnek az új modellek... — Minden napnak megvan a maga gondja. Reggel ötkor kelek, főzök a családnak, s nyolcra bejövök. Itt már vár­nak a tennivalók. Jönnek a szakmai problémák is: eliga­zítani a szalagot, tárgyalni a megrendelőkkel, elvégzeni a szükséges számításokat, leve­lezni, gondoskodni a szállí­tásokról, meghallgatni az em­berek gondját-baját, s intéz­ni ügyeiket. Este öt után el- csöndesedik a ház. Akkor tu­dok csak. igazán nyugodtan dolgozni. Itt vagyok néha ki­lenc óráig is: tervezem a fa­zonokat ... Hogy hányat ké­szítek? Nyolcvanat—százat félévenként. Legutóbb húsz modellt terveztem nyolc nap alatt. — Mire ügyel, amikor ter­vez? — Hogy a ruha szép, jó és kényelmes legyen. Mindig újat, mást, s ha lehet, szeb­bet a réginél. Természetesen figyelembe veszem a legújabb divatirányzatot, olvasom a magyar és külföldi szaklapo­kat, megnézem a divatbemu­tatókat, megkérdezem és meg­hallgatom a fiatalok vélemé­nyét; figyelembe veszem ízlé­süket, s ezt formálni, fejlesz­teni is próbálom. — Hova kerül ez a temér­dek női, lányka- és gyer­mekruha s a rengeteg kö­töttáru? — Eljutnak ezek az ország minden tájára, sőt, a határo­kon túlra is. Nemrég láttam a hímzett lánykaruháinkat Bu­dapesten, a Váci utca egyik kirakatában. Anpyira örültem neki... A Nőiruha-nagykeres- kedelmi Vállalatnak ugyanis tizenkétezer darab női és bakfisruhát adunk el egy-gey negyedév alatt, a DÉLTEX- nek hatvanezret szállítunk, a Nyugat-Magyarországi Nagy- kernek 3—4 ezer darabot, a Budapesi Iparcikk-kisker pe­dig két-háromezret vásárol. Az NDK-ba szállítunk 17 ezer darab törülközőt, jövőre pe­dig már szovjet exportra is dolgozunk: húszezer lányka­ruhára kötöttünk szerződést. Búcsúzom Lucz Károlyné- tól. Otthagyom őt a körzők, vonalzók, tervek, iratcsomók, mintadarabok között. Arra gondolok, hogy kiállta a tűz- prőbát a Háziipari Szövetke­zet is: az együtt végzett mun­ka évről évre meghozza a gyümölcsét. Gyorsabban akar­nak boldogulni, nagyobb ütemben fejlődni, kellemesebb körülmények között dolgozni. Támogatni kell ezt a lán­goló lelkesedést, ezt a mun­kát. Szakács Erzsébet . Sok-sok számadat, táblázat szerepel a dossziéban, de szán­dékosan kerülöm ezeket, hi­szen akiket közelebbről érint, úgy is kézhez kapják a kö­tetet. Azokat a gondolatokat ragadtam ki csupán, amelyek mindenütt érdemesek a meg- szívlelésre, akár tagja egy- egy gazdaság ennek a társu­latnak, akár nem. Az egyik ilyen tanulság, hogy a halas­tó-víztározó — mindig is meg­becsült része volt a mezőgaz­daságnak, ma sem volna sza­bad mellőzni. A másik fi­gyelmeztető jel: az öntözés hasznossága- régtől és több­szörösen bizonyított, s nagy kár, hogy erre csak időnként, egy-egy aszályos évben döb­benünk rá. Jó, hogy erre a társulat emlékeztet, de még jobb volna,, ha ezt a szükség- szerűséget maguk a tsz-ek is­mernék fel. Mielőbb, és mi­nél több helyen. H. I . Szeptember 5-én nyílik a lipcsei őszi vasár Dr. Kurt Rödiger, az NDK budapesti nagykövetségének kereskedelmi tanácsosa szer­dán sajtótájékoztatót tartott a közelgő lipcsei őszi vásár al­kalmából. A hagyományos vásárt az idén szeptember 5 és 12 között rendezik, s ezúttal 55 országból 6500 kiállító sorakoztatja fel az ipar legújabb termékeit. A magyar ipari és külke­reskedelmi vállalatok közül 24 viszi el termékeit Lipcsébe, mindenekelőtt a nemzetközi­leg is egyre inkább elismert magyar vegyipari berendezé­seket és műanyagfeldolgozó gépeket, közlekedési eszközö­ket, iskolabútorokat, orvosi készülékeket, laboratóriumo­kat Az utolsó simítások Befejezéséhez közeledik a Kaposvári Cukorgyárban a karbantartási munka. A sze­relők és a festők az utolsó si­mításokat végzik a gépeken, s nemsokára megkezdhetik a munkát. Festők dolgoznak a tartályokon. A Fogarasi-féle körforgó karbantartását befejezték, s most ellenőrzik a végzett munkát. Kommunista vasárnap szeptember 12-én Az ország KISZ-fiataljai a KISZ VIII. kongresszusára készülnek. Felajánlások szü­letnek, brigádmozgalmak kez­dődnek. Az ősszel tartják meg a vezetőségválasztó taggyűlé­seket, küldöttértekezleteket, decemberben pedig összeül a kongresszus. Megyénkben a kaposvári Delta Ktsz alapszervezetének kezdeményezésére a megyei KISZ-bizottság felhívással for­dult a KISZ-tagokhoz: a VIII. kongresszus tiszteletére szeptember 12-e legyen kom­munista vasárnap! A felhívás arra szólítja fel a fiatalokat hogy ezen a napon vállaljanak munkát lakóhelyükön, üze­mükben. A KISZ-szervezetek vezetősége, a vállalatok s ta­nácsok vezetőivel megbeszé­lik: ott segítenek, ahol a leg­nagyobb szükség van munká­jukra. A falusi KlSZ-szerve- zetek általában lakóhelyük szépítésén, parkosításán dol­goznak. Az üzemiek külön mű­szakot szerveznek a kommu­nista vasárnapon. Szeptember 12-én más ese­mény is lesz. A KISZ és az MHSZ közösen megrendezi Marcaliban a »Ki minek mes­tere?« mozgalom megyei dön tőjét hivatásos gépjárműve­zetők részére. A verseny cél­ja az, hogy a fiatal gépjár­művezetők közlekedési, szer­kezeti és üzemeltetési, hiba­ellátási ismereteit bővítse. A versenyen nemcsak vezetni. kell, hanem elméleti tudásról is számot keli adni. A kérdé­sek között politikai és álta­lános műveltségre vonatko­zóak is lesznek. A versenyen minden járásból és városból az a három — harminc év alatti — hivatásos gépkocsi- vezető vehet részt, aki járása, illetve városa területi vetélke­dőjét megnyerte. Egyéni és csapatbajnokság is lesz. Az egyéni győztest külföldi utazással jutalmazzák, a második és harmadik he­lyezettet pedig értékes tárgy- jutalommal. A győztes csapa­tok serleget, okleveR^ kap- nak. S. M. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1971. augusztus 26. 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom