Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-26 / 199. szám
Ötödik emelet Jó ütemben halad a munka az északnyugati városrészben épülő tízemeletes, háromszázharminc lakásos sávház építkezésén, amelyet a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat végez. Jelenleg az ötödik emelet elemeit rakják össze a munkások. Bélyegcentenárium A black penny tői a kétkrajcárosig A bélyeg, amit a leveleinkre ragasztunk, annyira megszokott, mindennapi dolog, hogy átérezni is nehéz a centenárium jelentőségét, amelynek alkalmából szeptember 4-e és 12-e között nemzetközi bélyegkiállításnak ad otthont a budapesti Szépművészeti Múzeum. Bizony, átéreznénk a bélyeg fontosságát, ha nem volna! Mert volt olyan időszak is, például a második világháború végén, a felszabadulást követő első hetekben — hónapokban, amikor még nem állt helyre a központi bélyegkibocsátás, s nem egy postahivatalban kézzel írták a borítékra, hogy a levelet a feladó készpénzzel bérmentesítette. Valamikor minden levelet készpénzért továbbítottak. Bonyolult és hosszadalmas volt így a feladás, és a levél kiváltása is. Érthető, hogy hamar elterjedt a világon Rowland Hill angol tanító elgondolása, aki 1837-ben adta közre postai reformtervét. Az angol parlament három év múlva elfogadta a javaslatot, amely a levelek súly szerinti, bonyolult tarifájú díjazása helyett bevezette az 1 pennys bélyeget, a black pennyt, amellyel fél uncia súlyig minden levelet továbbítottak. (A reformernek még húszezer font nemzeti jutalmat is megszavazott a parlament.) Tegyük hozzá: amilyen hamar elterjedt a bélyeg, olyan hamar lábrakapott a bélyeggyüjtés is, már a múlt század ötvenes éveiben. Az anKét első és egy harmadik helyezés Ifjúgárdistáink a kecskeméti országos szemlén Huszonnyolc ifjúgárdista képviselte megyénket a kecskeméti országos versenyen. A csapat tagjai kaposvári gárdisták (ők voltak a megyei verseny győztesei) és néhá- nyan a járási csapatokból. A négynapos kecskeméti szemle első és második napján volt a verseny. A részvevőknek számot kellett adniuk mindazokról az ismeretekről, amelyeket a foglalkozásokon tanultak, s gyakorlatban kellett bemutatniuk, hogyan tudnak lőni, sorakozni, futni, gránátot dobni. A lövészcsapat — tagjai: Nagy Róbert, Bese Rózsa, Harkány László,' Tóth József, Kereső József — első lett. Bese Rózsa a női egyéni lövészeiben is győzött. Csapatban nyertek még egy harmadik helyet, az összetettben pedig a somogyi csapat a tizenegyedik lett. — Sajnos, csak tizenegyedik — mondják a gárdisták. — Húsz csapat indult a versenyen. Ez a helyezés nem is rossz. A középmezőnyben végeztek. — De úgy éreztük, hogy a felkészültségünk meg a szereplésünk alapján magasabb helyezést érünk el — mondják szinte egyszerre. — Az első nap 200 ponttal vezettünk — meséli Györki Éva. — Nem értjük, hogyan kerültünk ennyire hátra. Tavaly hatodik helyezést értünk el az országos versenyen — mondják a gárda vezetői. — Az idén előbbre szerettünk volna lépni. Meg is tettünk mindent ennek érdekében. A honvédségtől, a polgári védelemtől, a tűzoltóktól szakképzett előadókat kaptunk, s a gyakorlati kiképzést katonai parancsnokok vezették. Kecskemét előtt egy hétig a balatonfenyvesi táborban készültünk a versenyre, és úgy éreztük, hogy valóban felkészültünk. De az Ifjú Gárda-verseny színvonala is emelkedett a tavalyihoz képest. Minden megye jobban szerepelt, mint tavaly. Végül is a kaposvári gárdisták három díjat hoztak el, köztük két elsőt. Megállták helyüket az országos versenyen. S. M. gólokat követték a franciák, a belgák s a kontinens többi népei. Ausztria 1850-ben bocsátotta ki az első bélyeget, s mondhatjuk: a magyar szabadság- harc bukásán múlott, hogy nem egyidejűleg vagy azt megelőzve született meg a magyar postabélyeg. Filatelistá- ink kutatómunkájának eredményeként előkerült ugyanis az a terv, amelyet Than Mór — Barabás Miklósnak, a kor híres festőjének tanítványa — készített 1848 júliusában. Ez az »-egy krajczár«*-os bélyeg lett volna a »Magyar Állami Posta« első levélbélyege. E helyett azonban — drágult közben az élet is — az első. forgalomba került hazai bélyegünk legkisebb címlete két- kraicáros lett. Ám addig is rögös volt az út. A szabadságharc bukása után hosszú ideig szóba sem kerülhetett a magyar bélyegkiadós ügye. Csak az 1867. évi kiegyezéssel fogalmazták meg ismét ezt az igényt, majd több mint három évi alkudozás után sikerült ebben az ügyben megállapodásra jutni. Nagy munka volt azonban még hátra: a bélyeg megtervezése és — főleg — kivitelezése. A bélyegnyomtatás igényes munka, nyomdaiparunk pedig fejletlen volt, hiszen az ország iparosodása csak ezután bontakozott ki. Az első bélyeget réznyomatosra tervezték, de aztán először — ideiglenesen — a kőnyomatnak kerültek forgalomba. Nemzeti vívmány volt ez abban a korban, ha a kiegyezés alapján is. Ez utóbbit jelképezte, hogy a magyar felirat fölött Ferenc József képe állt, s nem a magyar címer, mint az 1848-as bélyegterven. A bélyeg ilyenformán történelem is. De nem csak történelem. Emlékszem tanyai taríí- tókra, akik bélyegek képeivel szemléltették várainkat, városaink nevezetességeit, a növényeket és az állatokat az iskolában. Erre is alkalmas a bélyeg. S nem véletlen, hogy a Szép- művészeti Múzeum adott a kiállításnak otthont: a bélyeg műalkotás is. Sajátos kisgrafi- ka, amelynek megvoltak minden korban az igényes művészei. Az igényességből ma sem szabad engednünk, hiszen — j túlzás nélkül — milliók Ízlését finomíthatja vagy zavarhatja ez a kicsi, de nagy példányszámú műalkotás. N. F. Somogy is új adattal szolgál... Az emlősállatok házhoz szoktatásának történetéről Egy neves kutató munkássága Középmagas, javakorabell férfi. Kellemes, csöndes a hangja, mérgesen még senki sem látta. A Közép-Duna- medeneóben ő ismeri legjobban a házi emlősállatok történetét. Dr. Bökönyi Sándor állatorvosból lett tudományos kutató. A sikereket hosszú évek szorgos és kitartó munkája előzte meg, s ma már Európán túl is számon tartják kutatásainak eredményeit. Számos külföldi intézet és kutatóegyesület választotta tagjának. 1969-ben védte meg akadémiai doktor; disszertációját: a közép- és kelet-európai házi emlős-illatok fejlődéstörténetéről értekezett. A kötet még súlyra is igen tekintélyes ... Egyetemi hallgató koromban ismertem meg, a vizsgáztató asztal előtt találkoztunk másfél évtizeddel ezelőtt. Akkor még nem gondoltam, hog* később számos éd~Vo-s a- * - oátriámban, Somogybán előkerülő ál 1 a tcsont leletnek Bökönyi tanár úr lesz a »meg- szólaltatója**. Így ismerhettem meg kutatási módszereit majd az eredményeket is. A régészeti ásatásakból felszínre került maradványoka*- vette kézbe, de felha.szná^a kutatásaihoz a korabe'i különféle állat ábrázolásokat é ’ leírásokat is. Az ásatások településanyagából sok töredékes, h'ányos, de sokszínű, a temetők feltáráséhoz vlszon* kevesebb, valamilyen riUiáMs céllal földbe temetett, de én állatcsontváz került a vi -s gálóasztalra. Az előbbinél gyakoriságviszonyító elírással dolgozott, az utóbbinál főleg teljes csontvázvizsgálatokat végzett. Ezekkel a módszerekkel — elsősorban a települések anyagában — olvan új, biológiai és gazdaságitörténeti alapon álló kormeghatározást dolgozott ki, amely nagyban elősegíti a régészek munkáját. Dr. Bökönyi Sándor szerint a háziállatvilág kialakításának tényezői: a klíma, az ál- latföldraiz és kaocsolatai, az állatok hasznor tájának oka* az emberi osztálvta«ózódóssal, a gazdálkodás fejlődésével, az életmóddal szorosan összefüggnek. A professzor mesál- lanította. hogv a cr,s-’o1t kőkor e’aién még es"k a hús- tartalékért szoktatták házhoz az állatot. Az em^er. e korszak vévén ism°rte meg a háziállatok egyéb hasznát1 (tej, gyapjú, igavonás, stb.), és ez a megismerés gyorsította és szélesítette a házhoz szoktatást. Sajnos, a mennyiségi fejlődés nem járt minőségi fejlődéssel. Így a vaskorszakban kezdődött, és csak a római, ún. császárkorban lett általános és jelentős a tudatos állattenyésztés. Dr. Bökönyi Sándor vizsgálataiból kiderült, hogy a Du- na-medencében élt kutya első házhoz szoktatása a Krím környékén, a szarvasmarháé a Balkán-fébziget délkeleti részén, a juhé és kecskéé délnyugat Ázsiában, a sertésé a Balkánon, a lóé Dél- Ukrajnában történt. A macska Afrika felől é“k°zett. s fő elterjesztő: a görögök és rómaiak voltak; a népvándorlás korában luxusállat volt... Érdekes, hogy a szarvasmarha és sertés házhqz szoktatásának köznont'a épp°n hazánk területén volt az őskorban, ezeknek az állatoknak vad ősei e’cn a területen éltek Európában ,n legnagyobb mennyiségben. (A bivaly a nénvándorlás korától lett háziállat, a sertés á Ká**pát-me- dencében csak a bronzkortól, áll az ember hétköznapi szolgálatában.! A gvanías juhok nagymérvű elterjedése az ie. 2. évezredtől, a rézkortól szá- m'thatő. Sok ilven áRa^so-d- lé*«>t került elő Somogvhen is. például ásatási anyagból An- does—Naov-Toldi-ousztán, .Tiltson, Kaposváron ez Óla- Vi-dűiőh°n. és a me"v<? még kö"°l ötven más lelőhelyén. Bökönyi Sándor kimutatta, hogy a történeti időben a keleti lovak voltak a nagyobb testűek és vaskosabbak. A mai értelemben vett nagy testű és hidegvérű lófajta csak a népvándorlás korának végén, a középkor elején (nagvjából a honfoglalásunk körüli időben) jelent meg. 'V házinyúl csak az Árpád-korban lett »házi«-vá. Szép eredményeit nap mint nap gyarapítja dr. Bökönyi Sándor. Kutatásait a rokon- tudományokkal való széles körű együttműködést kívánják, emellett számos külföldi tanulmányújával és rengeteg ásatási állatcsont átvizsgálásával állandóan bővíti ismereteit. Ezekhez — ha a nagv egészhez viszonyítva keveset is — Somogy is több helvről szolgáltat minden esztendőben újabb és újabb leleteket. Dr. D. B. A modern tudomány és technika lexikona ETOLÓGIA Az etológia vagy szokástan biológiai tudomány, amely a biológiai lény (növény, állat, ember) egyedi viselkedését vizsgálja. Kutatja az élőlény válaszait (reakcióit), amelyekkel a külső és belső ingerekre válaszol. Tehát ide tartozik az összes külsőleg megfigyelhető élet jelenség: a lakás, a táplálék, az ellenség, a társ és az utódok köré csoportosítható jelenségek. Az etológia azoknak a biológiai tudományoknak a része, amelyek az élőlényt mint egyedet vizsgálják, környezetükhöz való viszonyukban. Ezen belül az etológia az egyik. A másik terület az ökológiáé (a környezettané), amely az élőlény élő és élettelen környezetét tanidrnfnvozza az élőlényre való hatásában- A harmadik ág pad's az ún. életföldrajz, amolv az egyes fajok, faunák és flórák elterjedését és összetételét vizsgálja. Az állatlélektan egyik speciális ága, a behaviorizmus is az etológiában gyökerezik. Ez az irányzat azt tekinti feladatának, hogy — az etológiához hasonlóan ugyancsak objektív módszerekkel — az állatok külső viselkedését kutassa, méghozzá a híres képlet, az S—R alapján. E szerint az élőlényt ingerek (stimulusok) érik, amelyekre ők válaszolnak (reakciók). Az állati viselkedésre pedig ezeknek az ingerválasz pároknak rendszeréből következtethetünk. Kétségtelen, hogy sok érdekes eljárást dolgoztak ki, a pszichikai folyamatokat azonban túlságosan leegyszerűsítették, mechanikusan értelmezték (éppen tárgyilagosságra törekvésük túlhaj- tásaként), így manapság már ez az irányzat túlhaladottnák tekinthető. Az etológia bizonyos fokig az állatlélektanon keresztül hatott a humánpszichológiára is. A behariovizmus tulajdonképpen humán-pszichológiaként futott be karriert, de szemléletének és módszerének gyengesége itt még jobban kitűnt, mert az ember fokozottabban képes környezetétől viselkedésében is függetlenedni, éppen gondolkodása és emlékezőképességének fejlettebb volta miatt. ŐSZ FERENC öntöz a város ható út, hogy közénk tartozó — Honnan tudja, hogy me- fiatal nőket sétáltatunk és fi- gint nem egy éretlen suhancot gyeljük őket. De ezt nem sza- vittek be? 16. Mindent, amit itt hallanak, amit megbeszélünk, az Mindegy. Ez a lánv a. átok. Ha kiszűrődik bármi is, tisztességes. Sugárzik a tekin- az az akciót veszélyezteti. Va- tétéből az őszinteség. bad túlzásba vinni, mint az egyetemisták tették azzal a bikinis sexbombával. Bocsánat. Itt van a kisasszony? — Itt vagyok — mondta Sack Büszkén felállt és domborított. — És nem szabad elhamarkodni a dolgot. Engem meg- , . , ,, . __. . r észvét- megöli a szerelmek És fogtak egy hurokkal, mielőtt egyhangúságából, valami 0- mi lehetett azzal a némettel? megszólalhattam volna. Ha ezt siest. valami nem mindenteszik, nincs semmi bizonyí- napit hajthattak volna végre, ték. Egy ilyen látványra egy Nem jó úgy futballmeccset öreg szobatudós is megáll... — Jelentein, tetten értük és be is vallotta. Mindenki felugrott. Tulajdonképpen örülniük kellett volna, és mégis egy kicsit csalódottak voltak. Elszalasztottak egy újabb esélyt, amikor kilépve a szürke hétköznapok Olyan furcsán beszélt róla.. lahol olvastam a szellemes aforizmát: »a nagy városban, ha a polgármesterné megcsalja az urát, azt egy hét múlva beszéli a város. A kisvárosban már egy nappal előtte • mindenki ezt suttogja.«* Kovács hadnagy időnként észrevette, hogy nem figyel. Gyakran találkozott a tekintete Ildikóéval. Eleinte zavartan más irányba néztek, aztán már nem kapták el egymásról a szemüket. Milyen jövőben nem elég csak a kis- furcsa — morfondírozott Ko- erdőt biztosítani. Embereink- vács —, tegnapelőtt ez a lánv nek ott kell lennie mindenütt, nekem csak egy eset volt. Sem ahol lehetőség van arra, hogy részvétet, sem rr '"vetést ne n a szatír valakit megtámadhas- éreztem iránta. Egy melléklet ™n. A jövőben feltételezhe- volt, egy aktához. Most pedig... tőén óvatosabb lesz. Nem va- Milyen érdekes. Féltékeny va- íószínű, hogy a következő tágyok rá. Szuggerálnom kell magamba, hogy nem tehet róla. Hogy áldozat. Igen ám, de akit az ember szeret, azt nem sajnálja. A sajnálkozás, a — Fogtunk is egy öregurat — kuncogtak az egyetemisták. — A tudományos akadémia tagja és lepkéket gyűjtött. Még máig sem érti, hogyan került csapdába... Nevetett a terem. Amikor csend lett, az egyik egyetemista megszólalt: — Persze, ha igaz, hogy a szatir »füleseket« kapott teri _veinkről, akkor este biztosan E lhatározta, hogy odafigyel. üzemben van — öt járművünk cirkál a veszélyeztetett helyeken. Számíthatunk erre — mondta Farkas őrnagy. És mint egy színpadi jelenetben, erre a végszóra lépett be Sípos tizedes. Halkan szólalt meg, így csak az első öt sorban hallották: — Örnragy elvtárs, jelentem, a szatírt elfogtuk és a kapitányságra szállítottuk. Farkas félt egy újabb melléAztán a nevét hallotta: — Ebben az ügyben Kovács hadnagy elvtárshoz forduljanak. Ezzel ő foglalkozik. Kovács bólintott. Bár tudná, hogy mivel foglalkozik! Nem baj, majd megkérdezi Ildikót. Üjra ránézett, és a tekintetéből kiolvasta, hogy Farkas szavaiból ő sem sokat értett. Világos dolog, hogy a madást a vasútállomásnál hajtja végre. A terület viszont óriási. Erre is készítünk egy pontos tervraizot, ahol név szerint megjelöljük, hogy me lyik járőr hol portyázik. Jár- fogástól, ezért megkérdezte: nyerni, ha az ellenfél még s pályára vonulás előtt feladja a küzdelmet. Farkas őrnagy és Kovács felálltak, s kimentek a teremből. — Gergely bácsi, zárd be az értekezletet, szólj néhány köszönő szót — mondta távozóban Farkas. De senki sem figyelt Kerekesre. Kitódultak az utcára. Néhányan bementek a Levendulába, a többség azonban a rendőrség elé vonult. Később a cukrászda népe is csatlakozott hozzájuk, és a tömegbeh egyre több embert lehetett látni, aki a pizsamájára húzta fel a kabátját. Megtelt a tér. Ott volt a fél város... (FolytatjukJ E3 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 197L augusztus 26.
