Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1971-08-03 / 180. szám

Vegyen lángost BB-től szintén sajnálom azokat C -J az ingerlékeny ember­társaimat, akik minden apróságon felháborodnak, jól­lehet az ügy nem is érinti kö­zelebbről őket. A minap is megkérdezték, mi a vélemé­nyem arról, hogy Pele, a lab­darúgás koronázatlan királya nadrágot árul. Az illető ma­gyar állampolgár, alá a kér­dést mellemnek szögezte, fel­háborodva idézett a sportláp felháborodott cikkéből: »-Pelé, a világ elvi tathatatlanul leg jobb labdarúgója lemondta a válogatottságot, de arra van ideje, hogy filmezzen, a tánc- dalénekesek babérjaira törjön, s eladja fényképét, nevét kü­lönböző reklámokhoz. Szá­munkra különösen az volt tur- csa, hogy férfi manekenként ruhát is árul.-« Szóval a ma­gyar sportlápnak ez bizony furcsa, sőt kifejezetten rosz- szallja, hogy Pelé király rek- lámképen mosolyog, s vado­natúj öltönyéről így nyilatko­zik: »Ha én mondom önnek, elhiheti: Diolon ruhában más az élet.« Bizony, ott más az élet, ezt tudomásul kell venni. Ezt pró­báltam magyarázgatni felhá­borodott ismerősömnek, ha piár egyszer véleményemet kérte, végtére is mondani kel­lett valamit az ügyről. Ha az ember ilyen távoli és ráadásul piti dolgokról értesül, nem kell mindjárt a plafonon len­ni, Pelé király ön-trónfosztása miatt inkább a brazil szur­kolók feje fájjon, nem igaz? Ehelyett nálunk a hazai ügyekre kell figyelni, bár ilyen gusztustalan ságra szép ha­zánkban. nemigen kerülhet sor. Hazaérve kinyitottam az új­ságot, miután kényelembe he­lyeztem magam és megakadt a szemem egy bekezdésen. A cikk ugyan nem Pelé király­ról szólt, hanem egy császár­ról, a »-Császárról«, gondolom, már ennyiből is kitalálhatja bárki, hogy Albert Flóriánról van szó. Nagy érdeklődéssel fogtam bele az olvasásba, hi­szen amióta Flóri keveset mu­tatkozik a pályán, már-már elfelejtették őt a hálátlan szurkolók, akik pedig annak idején az égbe emelték. Tem­pora mutantur, no de lássuk csak, mit írnak róla. Azt Ír­ják, hogy Albert minden el­lenkező híreszteléssel szemben marad a Fradiban, innen kí­ván majd nyugdíjba mennj. Igazán szép ez a klubhűség, egészen meghatódtam tőle, ám nézzük tovább. Albert tehát marad, de mit fog csinálni, ha az a szigorú edző bácsi nem lesz hajlandó beállítani őt az első csapatba? Akkor sem CSURKA ISTVÁN HÉT TONNA DOLLÁR 30. — Szívem, ezek már na­pon közelednek a célhoz, és lég nagyon sok nem bukott ■1. — Ne törődj vele, majd fel- uknak! Tömeges bukás a kanyar - an. Már csupán egy ló vágtat a iil felé! Tíz méterre sincs íár a céltól. Ügy látszik, a igadá.st mégiscsak elvesztik. Rogers arcán némi remény- edés. Persze, kétség is. Most közelről, egyenesből sak a ló és a lovas. A lovas em érti, hogy mi történt, ogy semmi lódobogást nem all maga mögött. Ennyivel yerne? Hátranéz a válla fö- Dtt. Ez a veszte: Iá billen gyensúlyából, és leesiK a ló­ól. A ló nagyon hűséges ter- nészetű, azonnal megáll. Viss­zafordul a földön fekvő zso- :éhoz, és orrával böködve lesztgeti. történik nagyobb baj, mert a középcsatár, aki erre is gon­dolt, így felel: »Nem fogok unatkozni. Féleségem hama­rosan gebines boltot kap a Filmmúzeumnál. A cégtáblán zöld-fehér mezőben egy ki­lences lesz. Oda is besegíthe­tek.« Alighanem, más is olvasta ezeket a kivételesen őszinte szavakat, ezért mondom gyor-1 san, hogy a felhábordásra haj­lamosak mielőtt elvesztenék a fejüket, számoljanak fegyel­mezetten tízezerig, az inger­lékenyebbek esetleg húszeze­rig — félreértés ne essék, nem a gebines bolt várható jöve­delmére célzok —, és meglát­ják, hogy nincs okuk rosszal­lásra. Jó, a gebines bolt cég­tábláján zöld-fehér mezőben egy kilences lesz, na és. Igaz, a cégtáblán szereplő kilences szám viselője annak idején szintén pályázott táncdaléne- kesi babérokra, el is készült egy lemeze, akárcsak Pelének, de eszébe sem jutott öltönyt reklámozni, mint Pelé király­nak, mert nálunk ismerik az ízlés határait, ilyen elő nem fordulhat. E fölött tűnődtem éppen, amikor a rádióból vá­ratlanul érdekes dolgo­kat kezdtek él mondani. Hogy két táncdalénekes azért nem vállal nyárra fellépést, mert más elfoglaltsága akadt. Lán- gossütő boltot nyitott BB. Most látom, hogy ez így me­gint félreérthető, jobb volna BBB-t írni, ugyanis nem Bri­gitte Bardot az ügy szereplője, hanem Baka esi Béla és Ben- cze Márta. Azt mondta a rá­dió, hogy rosszallja ezt a lé­pésüket. gúnyolódik, különö­sen azért, mert a két ismert énekes állítólag csak pénzét adta a bolthoz, ezenfelül is­mert mosolyát, minthogy a lángosokat fizetett alkalmazott süti. Elképzelem, hogy ezen me­gint mennyi felháborodásra hajlamos ember zúdult fel, holott természetesen nincs igazuk. Mert tessék csak ez­úttal fegyelmezetten harminc­ezerig számolni, hát nem meg­tehetné a két népszerű tánc- dalénékes, hogy holmi öltö­nyök reklámozásával keressen különpénzt? ök azonban tud­ják, hogy ez csúnya dolog. Arról nerp is szólva, hogy a dolgok ezúttal is összefügg­nek, és sok kérdést más meg­világításban láthat bárki, ha nem háborodik fel első hal­lásra minden apró-cseprő ügy miatt, hanem szép nyugod­tan végiggondolja. Mert ugye, a táncdalfesztivál elődöntői­nek mozgalmas korszakát él­jük. Van, akinek tetszik egy­Mindez éppen ott történik a cél előtt. A ló hátsó lábával néha majdnem átlépi a cél­vonalat. Mentők szaladnak be, felteszik hordágyra a zsokét és elviszik. A lovat pedig egy lovászfiú a célkarika megke­rülésével elvezeti. * * * A Zima «jáltal bérelt kastély háta mögött, az egyik gazda­sági kijárat előtt, egy hatal­mas Hungarocamion kocsi áll. A kocsira hatalmas konténe­reket raknak föl. Bent a raktárban Zima és Szántód! éppen bezárják az utolsó ládát. Látható, hogy a ládát font sterlinggel rakták meg. A sofőr, aki ezt nézi. még mindig nem tud napi­rendre térni fölötte. — És miért nem utalják át ezt a pénzt? — Feltűnő lenne — mondja Zima, — Befarol vele a Nem­zeti Bankba, és ott jelenti: Zima Jenő küldi Londonból. — Mennyi, mégis? . Nern tudhatnám? — Mi sem tudjuk — mond­ja Szántódi. — 3 tonna dollár és 7 tonna font sterling. A ládát bezárják. Síneken gördítik az autó felé. * * * Hatalmas tárlókban hadmű­veleti térkép nagyságú föld­részmakettek. Minden világ­rész külön. A nagy világvá­rosok kiemelve, jellegzetessé­geikkel ábrázolva. Zima és Szántódi állnak a térképek előtt. Valóban haditanács ez, de egy bemutatott szám (becs­szóra, találkoztam ilyennel is), mások ismét felháborodnak, hogy miért bosszantják dal­lamtalan bárgyúságokkal a te­levízió nézőit és a rádió hall­gatóit. T egyék szívükre a kezü­ket, és őszintén mond­ják meg: nem volna mindannyiunk számára jó, ha még több táncdalénekes nyit­na lángossütő boltot? Még azt sem bánnánk, ha némelykük nadrágot reklámozna, némán. Hát így kell nézni a dolgo­kat, összefüggéseikben. A. J. Legtöbb nehézséget a nyelv okozta Hidropneumatikát tanul Harkovban Mi is az a hidropneumati- ka? Bevallom, erről eddig semmit sem tudtam. Leg­alábbis addig nem, amíg nem beszélgettem Németh László­val, aki a Harkovi Műszaki Egyetem hallgatója, és ezzel a hosszú nevű tudománnyal foglalkozik. — Hogy pontosan mit is je­lent, azt egy szóval nehéz ki­fejezni — mondja —, tudo­másom szerint pontos magyar Gépesített erdőirtás A Szovjetunió művelésre ki­jelölt szűzföldjeinek fáktól és bokroktól való megtisztításá­hoz a képen látható »kaszáló­gép. Egy óra alatt kb. 800 métert halad előre, miközben 0,6—0,8 hektárnyi területet tisztít meg a cserjéktől és szót még nem találtak rá. Ügy lehetne meghatározni, hogy újítás az iparban: a vil­lamos áram munkáját a víz nyomásával helyettesítik a gépekben. Ez annyira új tu­domány, hogy Magyarorszá­gon intézményesen még nem is foglalkoznak vele. Ügy tu­dom, hogy amire végzünk, addigra épül egy gyár, amely már ilyen rendszerű lesz. — Amire mi végzünk. Ki az a mi, és mikor végeznek? — Hárman vagyunk ma­gyarok, és három és fél év múlva jövünk haza. — Hogyan került Harkov- ba? — A Kaposvári Gépipari Technikumban végeztem 1969- ben. Lehetett szovjet egye­temre pályázni. Megpróbál­tam — sikerült. Most vé­geztem a második évet. Kitűnő eredménnyel. Ezt még beszélgetésünk előtt hal­lottam másoktól, mert ő sokkal szerényebb annál, hogy ezt az »apróságot« akár megemlítse. Pedig egyetemen kitűnőnek lenni nem kis telje­sítmény. Különösen akkor, ha nem saját anyanyelvén tanul az ember. Azt hiszem, legtöbb nehézséget a nyelv okozta. — Igen. Először szinte sem­mit sem értettem az orosz be­szédből. Aztán jött az a sza­kasz, amikor a szavakat is­mertem, csak az nem jutott eszembe, hogy mit jelent. Ilyenkor rohant az ember szó­tárért, kereste, mit is jelent az ismerős szó. Ezt sokszor megcsináltuk, aztán lassan szinte magától rögződött a nyelv. Az egyetemi előadáso­kon még sokkal nehezebb volt a helyzet. A tanév elején há­rom hónapot kaptunk a nyelvtanulásra, aztán folya­matosan kellett készülni a szemináriumokra. Félévkor már vizsgáztunk is — termé­szetesen oroszul. — Milyen volt7 — Ahogy most visszagondo­lok, nem is olyan veszélyes, de akkor bizony a torkomban dobogott a szívem. Azóta már jó néhány vizsgán túl vagyok, gépet« konstruálták egy iva- fáktól. A tárcsamarót hor­novói gyár mérnökei. Az irtás műveletét egy speciális tárcsa­maró végzi, melyet 22 kW tel­jesítményű elektromotor hajt (az áramot a lánctalpas von­tató által forgatott generátor szolgáltatja.) Maximálisan 200 mm átmérőjű és 12 méter magas fákat tud kivágni ez a nagyteljesítményű, hasznos dozó felépítmény a lánctal­pas vontatóból irányíthatóan jobbra, balra elfordítható, így a gép egy menetben 16 méter széles sávot tud »megmunkál­ni«. A kivágott faanyag fel­szedéséről, a gyökerek, tuskók kiemeléséről a »kaszálógépet« követő egyéb célgépek gon­doskodnak. de ez az első volt a legnehe­zebb. Most két év után meg­szűntek a nyelvi nehézségek. Már fordított a helyzet. Sok olyan kifejezés van, melyet csak oroszul tudok. — Harkov hogy tetszik? — Szép város. Bár a hábo­rú alatt nagy részét lebom­bázták, és nagyon sok kis, földszintes házat építettek. Ezek mintegy körbeveszik a városközpontot, a külső kör pedig a gyárváros. Amellett egyetemi város is, sok diák tanul itt, köztük számos kül­földi. — Milyen a harkovi diák egy napja? — Hasonló, mint egy ma­gyar egyetemistáé. Bár van­nak lényeges eltérések. Az előadások például vagy dél­előtt vagy délután vannak. A magyar egyetemeken általá­ban nincs délután előadás. A másik lényeges különbség, hogy kint sokkal szigorúbban veszik a folyamatos tanulást. Ez több elfoglaltságot jelent ugyan, de a vizssa sokkal könnyebb. Különbség még az is, hogy a Szovjetunióban na­gyobb gondot fordítanak az iskolai tömegsportra, mint ná­lunk. A testnevelésórákon kí­vül is sportol minden diák... Aki pedig versenyszerűen sportol, annak rendelkezésé­re állnak a különböző szak­osztályok. A bajnokságok nagy jelentőségűek az egye­tem életében. Én bokszolok. Már itthon is tagja voltam a Kaposvári Dózsának. Kint pe­dig az egyetemi válogatott­nak. És egyetemi bajnokságot is nyert — de ezt ismét csak megemlíti, mint ahogy kitű­nő bizonyítványával sem di­csekedett. Lassan letelik a nyári szünet. Augusztus vé­gén visszamegy Harkovba. Három és fél év múlva pedig végleg hazajön. Remélhetőleg addigra megépítik azt az üze­met is, ahol a hidropneuma- tikában szerzett ismereteit kamatoztathatja. Simon Márta Új takarékszövetkezeti üzletház Balatonlellén (Tudósítónktól.) Tegnap új takarékszövetke­zeti üzletházban kezdték meg egy kissé furcsa. Szántódi egy van már fosztva az egész vi- listáról városneveket olvas lág. fel, Zima pedig az említett — Nagy tévedés. Most fő­városokat egy kis fekete gunk rámenni a rejtett tarta- gombbal letakarja. A gombo- lékokra. kát egy dobozból veszi ki. így haladnak a térképek mellett, végig a világon. Már jócskán betakarták a városokat, nem most kezdték. — Madrid, Barcelona, Sira­cusa, Palermo, Oslo, Koppen­hága, Detroit, Chichago, Ho­nolulu, Jamaica. Zima nem tud ekkorákat ugrani a térképen. — Ne olyan gyorsan! — Miért nincs ez kigyűjtve földrészek szerint? — Ügy diktálom, ahogy vé­geztünk velük, abban a sor­rendben. Tokió, Addisz. Abe­ba, Nairobi, Brazzaville, Te­xas, Los Angeles. Zima megint nem tudja kö­vetni. — San Francisco, Brazília, Stockholm, Firenze, Róma Atalanta, Sidney, Melbourne, Karachi, Delhi, Athén, Kons­tantinápoly, Oran, Philadel­phia. Dühösen megáll. — Luciánó hol van? Miért nem jön segíteni? — Elment a cirkuszba — mondja Szántódi. — Milyen cirkuszba ? — Vett masának egy cir­kuszt és meghívott néhány vendéget. — És nekem ezt miért nem jelentették? — Mindegy már. Nem? Ki és a piros nem — Én már haza akarok menni. Két éve nem láttam- a családomat. Zima már teljesen beleőrült a dologba. — Nem lehet!. Az ítéletet végre kell hajtani. * * * Damógyöngyei villájában a kis előszoba egyetlen beren­dezési tárgya egy egyszerű, hűtőszekrény nagyságú elekt­ronikus gép, rengeteg billen­tyűvel. Darnógy öngyei meg­nyomott egy-két gombot, mi­re valami furcsa búgás hal­latszott az egész házban. Majd magától kinyílt előttük egy terem nagyságú szoba ajtaja Teljesen üres, csupasz fehér falak. — Parancsoljanak befárad­ni! Margit és Luciánó bemen­tek az üres terembe, s nem értik a dolgot. Damógyöngyei azonban számított meglepeté­sükre, és nagylelkű fölényes­séggel mosolygott. — Milyen miliőben óhajtja elkölteni a vacsorát, Margit kisasszony? Margit egy kissé bizonyta­lanul vállat van. Nem tudja, hogy jól válaszol-e a kérdés­re, de azért kimondja: — Biedermaierben, talán. — Akkor legyen szíves ki­fáradni az előszobába, és a miliőgépen megnyomni a zöld 6-os billentyűt 23-ast. Margit még mindig érti. — És? — És aztán majd legyen; szíves visszafáradni ide. Damógyöngyei Lueiánóhoz a munkát Balatonlellén, a vasútállomáshoz közel. Az üz­let megnyitása része annak az alapos fejlesztési tervnek, melyet a balatonszárszóí szö­vetkezet az utóbbi években megvalósít. A fejlesztési mun­káról beszélgettem a megnyi­tás alkalmával Ábrahám Ist­ván ügyvezető elnökkel, aki kérdéseimre a következőket válaszolta: ■— A Balatonszárszó és Vi­déke Takarékszövetkezet egyi­ke megyénk legnagyobb falusi pénzintézeteinek, hisz a kör­fordul — Tegnap este ugyanis ko-i zetében élő lakosság 22,5 mil- loniálban vacsoráztunk a ne-tlió forintját őrzik a szövetke jemmel, s elfelejtettem töröl- * zet közoontjában, Balatonszár- ni. Most azért üres itt még* szón, kirendeltségeinél: Bala minden, mert amikor bejöt-j tonlellén, Balatonszemesen. tünk az előszobába, töröltem.* ötcsén és Balatonbogláron, va Margit az előszobában meg­keresi a miliőgépen a jelzett billentyűket, és megnyomja őket. Ismét felhangzik a jel­legzetes búgás. Mire Margit visszaér a szo­bába, már semmi sem hiány­zik a jellegzetes biedermeier ebédlőből. Damógyöngyei széles, ele­gáns gesztussal invitálja őket: — Parancsoljatok helyet! foglalni! — Nem Ilyennek képzeltem a biedermaiert — mondja Margit. — Nem lehetne va­lami mást? — Dehogynem, mit paran­csol? — Nem tudom. Talán egy olyan igazi paraszrtszobát, Iga­zi búboskemencével. Olyan ré­gen jártam ilyen helyen. (Folytatjuk.) lamint a hét betétgyűjtő nénztárukban. Takarékszövet­kezetünk — bár vannak bel­ső-somogyi községeink is — főképpen a Balaton-parton j végzi munkáját. Jellege meg- * követeli a kulturáltabb szín­vonalat. Ennek igyekszünk is eleget tenni. Már korábban fejlesztettük a kirendeltségün­ket Kötcsén, Balatonszemesen. Ez utóbbi üzletházat május 31-én adtuk át rendeltetésé­nek. Az új leilei üzletházat szinte össze sem lehet hason­lítani az előző helyiséggel, amely bérelt épület volt. Tá­gas (központi fűtéses) hivatal fogadja ügyfeleinket. A fejlesztési munka taka­rékszövetkezetünknél nem áll meg, a negyedik ötéves terv során valósítjuk meg balaton- boglári kirendeltségünk háló­zatfejlesztését, majd azt köve­tően a balatonszárszói köz­pontot is átalakítjuk. EJ SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1971. augusztus X

Next

/
Oldalképek
Tartalom