Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-11 / 161. szám
t a s timber arról , mesét, hogy a kenyér ott terem a földeken. Az aranysárga, szélben ringó bú- .tatáblán hajbókoló telt kalász: Elet. Ha ez nincs, meghal az Ember. Évente sokan meghalnak a világon, mert nem jutnak hozzá az Élethez. Egy kis ma- goeska szárba szökken, megsokszorozódik. Föld, nap> eső nevelgeti, dajkálgatja, íg-j válik éretté, szemből őrölt lisztté, lisztből sütött kenyérré: az Ember táplálékává. Amíg a kalászból eljut a gabonaszem a magtárba, nem sok idő telik el. Az Ember és szolgája, a gép ekkor arat, esépel... • ' * • • Hitetlenek. A kombájnok, ezek az arató-cséplő gép- nvonstrumok úgy elsiettek az Útmenti táblákról, hogy most már csak túl a dombon akadhatnak rájuk. Helyettük egy cséplőgépre bukkantunk. A csökölyi termelőszövetkezet őszi árpáját tisztítják vele. Erre még megfelel a korábban gabonacséplésra gyártott masina. Sokan veszik körül, mert innen az értékes abrak • háztájiba kerüL Paizs Imre brigádvezető mondja: — Végeztünk az őszi árpa aratásával, most a. tagoknak esetünk belőle. Az év első telében megkeresett minden ezer forint után 60 kilót vásárolhatnak, mázsánként 260 forintos áron. Több mint 617 mázsa kerül ki így a gazdák— fin például 480 küót kaphatok — veszi át a szót György János állattenyésztő. — Ezt ki is váltom, de átvennék még vagy tíz mázsát «soknak a részéből, akiknek nem kell Mert jóformán van háztáji jószágom otthon. Négy szarvasmarha meg hat sertés. Kell nekik az-eleség. A szövetkezet mindjárt haza is visz! fogattal a gabonát. — Július elsején kezdtük tele volt porral. Ahogy múltak az évek, úgy kerültem más és más helyre. Voltam szalmahordó is, mert nem mindig volt elevátorunk. Kévét vágtam odafönt az «-asztalon«, ebben a munkában negyednaponként váltottuk egymást. Huszonegyen voltunk állandóan a géphez, tizenöt- húsz kiló gabona volt a napi keresetünk. A mai fiatalok közül sokan nem is hiszik el, hogy olyan * csépiás is volt, a tisztítást — folytatja a brigádvezető. — A legtöbb árpát az állattenyésztők kaphatják, mert az ő keresetük a legnagyobb. De meg is érdemlik Itt van példáxxl' Balázs Mihály növendékmarha-gondo- zó, akinek időnként a fia is segít a munkában. Most 780 kiló árpa megváltására jogosult. Idős parasztember csurgatja ujjai között az aranysárga árpát. Régi, örökölt, mozdulat ez. Egyszerre látni és tapintani az új termést, hallani a lehulló magok zizegéaét — jóleső érzés a gazdának. így volt ez régen, s- így van ma is, amikor tulajdonos gazdaként egy közös gazdaságban dolgoznak a György Jánosok meg a Balázs Mihályok. Csakhogy most nincs por, asztag- tól sűrűre szorított hőség a cséplőgép körül Csak tanúk vannak. Azoknak a nyaraknak a tanúi. Szilágyi Lászlóné növény- termesztő ezek közül való. — Tizenkét éves voltam, amikor már cséplőgéphez jártam. Ott kezdtem, ahol akkoriban minden gyerek, a »pol- valikban«. Ezen a helyen mindig megállt a levegő és Ízelítő a régi aratásból. é& nem is olyan nagyon régen. A lányomnak abból a munkából már semmi se jutott ... Nevet. Mintha azt mondaná: hálistannek. Keresztek. Halán a cséplőgép mellett hallott visz- szaemlékezéstől van, hogy az alig fél órával később elénk táruló látvány zavarba ejt. Mintha kísértene a múlt. Az imént a régi cséplésről volt szó — most meg a kézi araGabonatflzet oltottak el Darányban. tás régről ismert, már-már elfelejtett jelentét látjuk. A két férfi rendet vág. Asz- szonyok szedik a markot. Gyerekek csinálják és terítik a kötelet. Aztán bekötik a markot, és keresztet raknak a kévékből. Színhely: a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola vadaspusztai kísérleti telepe. Kísérleti parcéllákon aratnak. Tehát még&em egé- saer »igazi« aratás ez... — Egyfajta búzán különböző műtrágyaadagokkal végzett kísérletet itt az intézet — magyarázza az egyik kaszás, Vida János erdész. — Tudós professzorok az itteni tapasztalatok alapján írják majd a könyveiket arról, hogyan viselkedett ez a búzafajta a több meg a kevesebb műtrágya hatására. Ambrus Irén, az egyik ma- rokszedő még megtoldja a tájékoztatásnak ezt a részét és azt is megmagyarázza, hogyan verbuválódtak össze az aratáshoz: — Minden parcella kévéi külön keresztbe kerülnek/külön is csépelik el, ezért nem dolgozhat itt a kombájn. Én már vagy hat éve aratok itt minden nyáron, a többiek az erdészettől jötték. Keszericzc Imre bácsi erdészeti munkás, az asszonyok a csemetekertben dolgoznak. Most aratunk, de nem sok az egész. Hát így történhetett, hogy az útról kézi aratást, gabonakereszte- ket láttak. Igen, így történt Jó, hogy ez a fajta aratás csak mutatóban maradt meg. Gépek. Az aratás — és természetesen ezzel együtt a cséplés — ideje egyre rövi- debb. Ahogyan szaporodnak és »okosodnak« a gépek, úgy szűkül az erre a munkára szánt idő. Ehhez nem is kell a kézi aratás »hőskoráig« visz- szamenni példáért Már dolgoztak itt-ott kombájnok, amikor jó volt, ha a Péter—Pálkor elkezdett aratással meg a csépléssel szeptemberre végeztek. Tegnap kombájn járt a" táblán, ma bálázógép készít sárga hasábokat a szalmából, holnap traktor szántja a tarlót, holnapután másodvetésre keiül sor a tegnap még lábon állt gabona helyén — mind több gazdaságban válik természetessé ez a folyamat A kapós-mérői Űj Élet Tsz- nek is van bálázója. Kovács Gyula vontatja a gépet traktorával. — Kaposújlakon már tizennégy hold őszi árpának a szalmáját báláztam, most jutottam át a búzába — mondja a szövetkezet traktorosa. — Vastagabb a rend, nehezebben dolgozik a gép, mint az «árpa- szalmában. Délután, amikor már jól kiszáradt a szalma, könnyebb, a munka, szaporábban mehetek, öt—tíz holddal végezni lehet naponta. Alkatrész elegendő van, emiatt nem kell állnom, de így sem végezhetek eleget. Három kombájn után kell a szalmát bálázni, s bizony az én gépem kevés ahhoz, hogy lépést tartsak velük.,. És nemcsak gépi segítség kellene ide, hanem emberi is. összehúzni a szalmarendet úgy, hogy a bálázó »szájába« beférjen, s hogy a traktorosnak emiatt ne kelljen annyiszor lémásznia a gépről. És még valami: az sem "ártana, valamelyik kombájnt, «mikor csöng a telefon. Szomorú hírről tudatják a központi irodát: — Tűz van! Az istvándiak gyümölcsöse közelében, a vasút mellett ég a búza! De r^ár a fólrevert harang kongásá is behallik a nyitott ablakon. Az emberek sietnek, járműre ülnek, és a jelzett irányba tartanak. Az iroda a barcsi és a szigetvári állami tűzoltóknak telefonál segítségért A határban füst és fel-fel- lobhandó láng mutatja, hol van a baj. A mozdonyszikrá- tól meggyulladt gabonában a szél tereli a tüzet. A levegőben burgonyabogár ellen használatos vegyszer és égett búza szaga keveredik. A füstben emberek és gépek. Az emberek — többségükben a szomszédos istvándi termelőszövetkezet egy közeli munkahelyéről ide siető tagok — kapával és ami éppen kéznél van, csapkodják a sziporkázó kalászokat. Egy vegyszerező gép, amelyik a búzatábla melletti burgonyát permetezte, a — Szép az Idei termés ... tartályok tartalmát most az égő gabonára szórja. Másik gépek tárcsával »szalagot« háznak az égő terület köré, így akadályozták meg a tűz tovaterjedését. Vagy félszáz ember dolgozik már, igyekszik menteni a kenyérnek valót. S mire az állami- tűzoltók megérkeznek, már nem sok dolguk akad. A táblából mintegy öt—hat hóld- nyi búza elégett. A többit megóvta a gyors segítség, az összef ogás... Alig néhány órával később már messzire járunk a Dráva mentétől. Kaposvárhoz köCSURKA ISTVÁN HÉT IONNÁ DOLLÁR II. — Becsületszavamra! Nem tehetek róla ... Van az egyenletben egy gammatényező, amit nem tudok kiküszöbölni. Szántódi megint nagyon sötéten uiéz. — Mi az a g mmatényező? — Az én vagyok. Az életem. A vágyaim. A magányosságom. Lassan, pislákolva élek. A gammatényező azt jelenti, hogy nem így kellene élnem, és akkor minden héten szerdán estére ki tudnám számítani a nyerő számokat. Szántódi hosszan, sokáig nézi ezután Luciánót, és megpróbál rájönni szavainak értelmére. Aztán rá is jön. — Hát nincs ott elég jó nő annál a nyomorult cirkusznál? Luciánó lebiggyesztj az ajkát. — Tíz éve turnézunk együtt. Mondjak még valamit? Szántódi ezt mélyen megérti. — Ne mondj semmit! , Aztán egy bütyköst vesz elő »kabátja zsebéből, nagyot húz belőle, s odanyújtja Luciánó- nak. — Proszit! Szervusz! Ha már úgyis letegeztelek. Luciánó meghúzza az üveget. — Szervusz! Rendben van. Biztosítom neked a szerelmet Is, de akkor nekem nem 50 százalék kell, hanem legalább 60. Luciánó egy kicsit gondolkozik. — Nem lehet. Én az egész társulatnak keresem a pénzt, te meg csak magadnak. — Nekem is van családom. — Az enyém nagyobb. Szántódi feláll, s körbejár a kis szobában. Ideges mozdulatokat tesz. Hangosan gondolkozik. — Csakhogy falun vagyunk ám, kisapám! Honnan szerezzek én neked kedden éjjel fél egykor egy bomba jó pipit. Mindenki alszik. Aztán egy kis szünet utón hozzáteszi: — Vagy foglalt. — Holnap még nem késő — mondja Luciánó. * * * A fekete kocsi kanyarog a falu utcáin. Végül megáll egy intézmény előtt, amelynek ajtaján ez a felirat látható: ÁLLAMI BÁBAKÉPZŰ INTÉZET. A sofőr és Szántódi nagy üggyel-bajjal kitámogatjók a kocsiból a becsípett Luciánót. Szántódi bevezeti az intézetbe. A bábaképző társalgóját rendkívüli -módon kidekorálták. Girlandok, virágok, drapériák. Amikor Luciánó Szántódi karján megérkezik a terembe, a bábanövendékek valameny- nyien felállnak, és tapsolni kezdenek. Aa igazgatónő elébűk siet,' bemutatkozik, s az asztalhoz vezeti őket. Szavaikat természetesen nem lehet hallani a tapsviharban. Leülnek a díszes asztalhoz, szemben a bábanövendékekkel. A taps lassan elül, n az igazgatónő megnyitja az ünnepséget. — Szeretettel üdvözlöm a körünkben megjelent bohócművészt, s egyben megköszönöm neki, hogy drága idejéből szakított számunkra is egy kis darabot, hogy megtarthassa nekünk ezt a mai bohócnéző találkozót... Az igazgatónő nem ereszti le a hangját, minthogy egyáltalán soha nem ereszti le a hangját, s nem fejez be egy mondatot sem. Emiatt aztán légzési zavarai vannak. Amikor újra levegőhöz jut, folytatja: Felkérem igen tisztelt Szántódi elvtársat, hogy a találkozónkkal kapcsolatos néhány ideológia* kérdésről tartsa meg vitaindító előadását... Szántódi feláll. — Tisztelt bábanövendékek! Rövid leszek. Egy nagy művészt hoztam él önöknek, hogy ismerjék meg, éa hogy ő te megismerje magukat Ekkor letekint Ludanóra, minthogy ezt a célzást csali neki szabad értenie. Szántódi folytatja: — Mit mondjak, elvtársnők?| A múltban nem voltak bohóc—néző találkozók. A bohócoknak nem volt semmi kapcsolatuk a közönséggel. Ég a közönség is csak a porondon látta a bohócokat, ha meg tudta váltani magának a jegyet vagy be tudott lógni a sátor alatt, mint jómagam is, kölyök koromban. Erről eny- nyit. Most pedig lássuk a medvét! — És szélesen mosolyog saját, jónak tartott viccén, s közben a medvére mutat, Lu- ciánóTa. A bábák vihognak. Luciánó azonban rendkívül kókadtan ül, alig vesz tudomást a történtekről. Szántódi leül, megböki Luciánót, hogy álljon fel, és adjon valami műsort. Luciánón a zárt és zsúfolt teremben egyre inkább elhatalmaskodik a részegség, már a felállás is nagy erőfeszítésébe kerül. Imbolyog. A bábák élvezik a dolgot, nem is álmodják, hogy Lucíá- nó valóban részeg. Azt hiszik, bohóckodik. — Tisztelt hölgykoszorú! Karját egy patetikus mozdulatra lendíti, a lendület azonban erősebb, mjnt ő maga. Előbb csak megtántorodik. aztán még ugyanebből a tán- torgásból egy rendkívül valószínűtlen csukafejessel átesik az asztalon, és elterül a növendékek előtt (Folytatjuk) Kovács Gyula három kombájn után bálázza gépével a szalmát. ha a kész bálákat vonatóval mielőbb lehordanák a tábláról. Gabonatűz. Már a megye déli rászán járunk, a darányi Üj Élet Tsz irodájában érdeklődünk az aratásról. Odakint tikkasztó a hőség, a falak között kellemesen hűvös a levegő. Amit gyorsan megtudunk: teljes erővel folyik a gabonabetakarítás a gazdaságban. Induláshoz készülődünk, hogy a határban megkeressük zeledünk, amikor szinte beie- rohanunk gépkocsinkkal a lángokba: ég a búzatarló! A uábla, ahol reggel még Kovács Gyula bálázta a kombájnszalmát, lángokban áll. Teherautónyi katona rohan a bálákkal az út felé, a tábláról az árokba hordják az ösz- szepréselt szalmát. Távolabb, a vasúti töltésnél áll Kovács Gyula gépe, ő maga ugyancsak menti a menthetőt. S a tarló meg a szalma, mint a zsír, sisteregve-pattogva ég.,. Rövid időre szűkített, de a maga nemében nehéz munka az aratás. A darányi meg a mérői példa is emellett szál. Darányban, a tűz eloltása után hallottam ezt a megjegyzést: »Hát igen, ilyen a mezőgazdaság...« Amit úgy kell érteni, hogy a termés, a munka gyümölcse sok veszélynek van kitéve. Azt viszont már nem kellett mondani, mert látni lehetett: az emberek összefognak nemcsak a javak megteremtésében, hanem védelmében is! Hernesz Ferenc Fényképezte: Majláth Erzsébet B SOMOGYI NfiPLAP Vasárnap, 1971. július 11. / t
