Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-11 / 161. szám
A sínek emberei KINT A SÍNEKEN: csúcs- forgalom van. A hétvégét reg- ®el óta érzik a vasutasok. A balatoni szerelvényre már Pécsen két mozdonyt akasztottak, s amikor megáll a kaposvári állomáson, a vége majdnem a fűtőházig ér. Alig megy el, különvonatot indítanak a nyomába. Amíg egy vonat a jelzőtől beér az állomásra, kilenc embernek ad munkát. A csúcsforgalomban érzik leginkább, milyen szűk a 16 kilométer hosszú állomás. A percekért minden pillanatban harc folyik. A forgalmi szolgálattevő, Dávidházi Tibor azt mondja, ez a jó. ■— Mióta csinálja? — Tíz éve vagyok vasutas. Fiatal ember. A kaposvári vasúti csomóponton a tízéves vasutas fiatalnak számít. A MÄV ebben az évben oszt a vasutasnapon először törzsgár- dajelvényt Tegnap délután a harmincéves szolgálatért járó arany fokozatot száztizenhatan kapták meg. Az ezüstöt — húszéves szolgálatért — há- romszáznyplcvannyolcan, a bronzot — tíz évért — négy- száznyolcvannyolcan. \ Ez pedig azt jelenti, bogy a kaposvári csomópont ezer- hétszáz dolgozójából csaknem ezer a tőrzsgárda tagja. Az állomás legfiatalabb forgalmi szolgálattevőjének teszem föl a kérdést: —• Milyen a vasút? — £n elégedett vagyok ■— feleli. — Szeretem... Hogy miért? Sokoldalú, változatos munka ez. — Az órájára pillant. — Elnézést. — Siet? — Fütyül a barcsi, menni kell. A barcsi vonatnak van egy nevezetessége: egyik szerelvényében közlekedik az ország legöregebb, még forgalomban lévő vasúti kocsija. Az ütött- kopott,' kéttengelyes, favázas kocsit 1887-ben készítették. Utoljára most 'újították tó. Legközelebb a }5vő augusztusában kerülne ismét sorra, de akkor már nem a javítóba, hanem — valószínű — a múzeumba vontatják. A fiatal forgalmi szolgálat- tevő tegnap délután kapta meg a kiváló dolgozó kitüntetést. Az áHomásfőnök-helyettes, Bernhardt Rezső, a törzsgárda- jelvény arany fokozatát vette át. — A vasútat —• mondja — amikor lehet, szádjuk. Mi magunk is... Pedig az az igazság, hogy nem tudnánk meglenni -nélküle. Ha szabadságra megyek, hiányzik a hajrá, ami nap nap után itt van. Az állomáson percekben, vonatokban gondolkodnak. — Egy beherv orrát értéke megfelel egy közepes gyárénak. A kis figyelmetlenség is nagy kárt okozhat. A harmincéves szolgálatért járó törzsgaraajelvény tulajdonosai első osztályú szabadjegyet kapnak az ország egész területére. — Mikor utazik a vasutas? — Ritkán — feleli egy galambősz ember. Mike István. — Harminchat óta dolgozom a vasúton. Ha lehet, nem utazom. A beosztása: vezető váltókezelő. Több mint ötven mázsát emel meg a tizenkét órás szolgálat alatt. — Kérem, a vasút ma egészen más, mint régen volt. £n harminchatban kezdtem, de csak harminckilenctől ismerik el a munkaviszonyomat... Abban az időben még pályamunkáéinak is nehéz volt bekerülni .. „ Két hétig dolgoztunk, aztán két hétre, egy hónapra felmondtak. Így ment ez mindig. Tudja, miért csinálták? Azért, hogy ne legyen meg az egyéves szolgálata viszonyunk, ne kelljen adni szabadjegyet. Az öreg vezető váltókezelőről azt mondják, a vasúti biztonság legfőbb őre. Egy szolgálat alatt nyolcvan—kilencven vonat biztonságáért felel. — Mi a legnehezebb munka a vasúton? — A kocsirendezőknek van a legnehezebb dolguk... Aztán jönnek a váltókezelők. AZ ÖREG irodaépület mögött az új öltöző-mosdó emelkedik. Több mint tízmillió forintba kerüli A vasutasok eddig gyakran ócska barakkokban várták a munkakezdést; most pihenőszobák biztosítják a kényelmet. A vasút egyre nagyobb gondot fordít az embereire. Sette Imre Mint a nagyok Hideg van, fúj a szél, nagy részük mégis félmeztelen. Ja kérem, a munkáitól kimelegszik az ember. Bőrük sötétbarna, karjukon, hátukon megfeszül az izom, ahogy nekiveselkednek a talicskának. — Ügye szép? — tartja elém egyikük a kérges, hólyagos tenyerét. — Az enyém szebb — mutatja egy másik. Pedig a nagyatádi építőtábor szervezői kenőcsökről is gondoskodtak, hogy a diák- kezek ne szenvedjek meg annyira a nehéz munkát, de senki sem használja. Versengési szempont: ki tud kérgesebb tenyeret felmutatni. Tempós mozdulataikból úgy látszik, mintha örök életükben ástak, lapátoltak és talicska ztak volna, holott alig két hete csinálják. Senki se mondaná meg, hogy gimnazisták, de amikor megérkezik a tízórai, kiderül, csakis diákok rohanhatják meg ekkora lelkesedésül a kenyeres ko&arat. — Milyen a kaja, srácok? — Istent Mindennap húst kapunk — tájékoztat az egyik brigádvezető két harapás között — Már kezdem unni — teszi hozzá, és vigyorog a ser- kedő bajusza alatt Idősebb munkásember közeledik. — Józsi bácsi a legrendesebb munkavezető a világon — közük vélem és faképnél hagynak, Józsi bácsi köré gyűlnek. — Kész az afblak, mehettek érbe. — Mennyibe kerül? — Semmibe. Próbálom firtatni, mi volt ez az ablakügy, de Janota József csak mosolyog: i — Hát istenem. Kitört egy ablak. Ilyesmi a legjobb családban is előfordul, igaz, fiúk? Szaporám bólogatnak, és hálásan csillog a szemük. Csoda-e, ha Józsi bácsi keze alatt majdnem kétszer annyit dolgoztak, mint amennyit vártak tőlük? — Felnőttnormát teljesítettek. Kiásták három tizenkét lakásos ház alapját. Most betonozzák. Ok kezelik a betonkeverő gépet is •— tájékoztat a munkavezető. — Ügy dolgoznak, mint a nagyok. — Ezt ma befejezzük, holnap meg még »»hazavágjuk« azt a családi házait. Ha ötvemen .nekiállunk, pillanatok alatt kidobáljuk az alapokat. Ugye, Józsi bácsi? Janota József komoly arccal bólogat. Ügy áll szemben a srácokkal, »mint férfi a férfival«. — A munka mellett másra is jutott időtök a két hét alatt? — Rendeztünk egy ismerkedési estet — kezdi valaki,' de rögtön félbeszakítják. — Inkább úgy mondd, hogy terveztünk egy ismerkedési estet, de nem jöttek el a konKarrier — sikeres pályafutás, emelkedő előmenetel. Karriert csinál — gyorsam magas állásiba kerül. Karrierista — törtető, csak önnön érvényesülésével törődő, elvtelen, tisztességtelen eszközök felhasználásától vissza nem riadó személy. Meghatározások. Szigorúak, elítélőek. Régen bélyegeit sütöttek a bűnös homlokára. Ma egyetlen szó is kiközösítő lehet. Karrier. A századelőn lett közhasználatú szó, úgy vélem. Színes fedelű regények lapjáin még így írták: »karriér«. Jövevényszó. Filmekben is felbukkan — hol kimondva, hol rejtve a mondanivalóban. A gépírónöért éljön a királyfi, hófehér paripán. Az egyszerű, ámde »lelkiekben gazdag« munkásfiúból igazgató lesz a mammuttrösztnél. Mese habbal. Mégis — ha alaposan végigelemezzük a szituációt, s kivonatként eltávolítjuk az amdalítási, a valós probléma ról való figyelemelterelési szándékot — VSalahol ezekben Karriervágy és elhivatottság Érvényesülni! a »karriér«-történeteKben a a népmeséi motívum lelhető A jó elnyeri jutalmát« — fel. tanulsága. A hősök pipogya, olykor csaknem bárgyú voltuk ellenére is derék, munkájukat korrektül végző emberék Az igazi irodalom a törtetőkről, számítókról rántja le a leplet. (Noszty Feri hoppon- maradására gondolok.) A karrier, a karrierizmus, a karrierista szavak tehát más társadalmi forma szülöttei. Vajon módosul-e a jelentésük? Mi az a »karrier, 1971«? Nem azt kutatom, mit tartunk ma karriernek, hanem a hozzá vezető utakat, az embertípusokat! A témát B. Gyula fiatal szerelő szolgáltatta. Régtől ismerem. Szorgalmas, becsületes fiatalember. Az idén végezte el a gimnáziumot az esti tagozaton. Beszélgetésünk ez után zajlott le. B. Gyulát szinte új embernek ismertem meg. Egy .a karrierre vágyók közül Baj ez? Azt hiszem: nem. Mérnök akar lenni. Mindenáron. Ha most nem sikerül, később már kevesebb lesz az esélye rá. Már jelentkezett is, a napokban lesz a felvéteti vizsgája. A szóbeli. Az írásbelin már túl van. Példái fele-fele arányban sikerülték. B. Gyula ' tehát mérnök akar lenni. Ahogy mondja: »Világot akarok látni, s ehhez pénz kell! Egy mérnök idővel sokkal többet keres bármelyik szákmunkásnál. Jól akarok élni, kocsit venni. Csak nem bűn ez? Érettségi bizonyítványom jeles. F. József osztálytársam volt. Mérnök akart lenni. Az is lett. Nem tudom, mit tartanak róla főnökei, de azt hiszem, csak jót mondhatnának. F. József kitűnő tanuló volt Matematikaórákra három-négy megoldási variánssal készült fel, olykor-olykor a tanárt is zavarba hozva. Eminensségét nem rendkívüli adottságainak köszönhette. Munkabírásának inkább. Szorgalommal párosult akaraterejének. Mérnök akart lenni, az erdők tudója. Kétkezi munkásként is dolgozott ezért. Mindent akart tudni a fákról, a telepítésről, a fajtákról. Meg is tanulta, azóta is az erdőket bújja vastag talpú cipőjében. Vagy a tervek fölé hajol. F. József karriert csinált, így mondják róla a nálam irigyebb osztálytársak. Két ember. Az egyik karriert akar csinálni, a másik már kész szakember. Mindkettő hallatlanul céltudatos. Ennyi az egyezés. A különbség a döntő. '. A céltudatosság ugyanis nem egyenlő a karrierizmussal. A minőségi különbség éppen a célkitűzésben van. B. Gyula azért akar mérnök lenni, mert ettől anyagi előnyt remél, könnyebb életet. F. József pedig azért küzdött, hogy tudását képességeinek legmegfelelőbb helyen kamatoztassa. A mérnöki munkáért harcolt, nem a címért. Esetük didaktikus csattanóra adna lehetőséget. Félő azonban, hogy ez kevés. A pályát választók mindegyikének meg kellene vívnia saját harcát önmagában, zárt küzdőtéren. A »mindenáron való 'érvényesülni akarásból« gyakran görcsös' állapot lesz. A képességék józan felmérése, a lehetőségek * figyelembevétele, az objektív szemlélet a gyógyír. Aki egy-egy munkakörnek csak az előnyeit hajlandó észrevenni, az előbb-utóbb csalódni fog az áhított pályában és a »karrierben«. Lekké László zervgyári lányok. Ha nem jötték, hát megkerestük őket Egy hét múlva a klubtalálkozóra már mindenki hozta a párját Itt dolgozik a barcsi gimnázium zenekara is. ök muzsikáltak. Az a szombati klubest frankón sikerült — Miért csak ezt mondjátok. Két politikai vitát is tartottunk — szól közbe egyikük. — Két filmet láttunk ingyen, és igyen strandberietet is kaptunk. — Kivel történt baleset munka közben? Csodálkoznak: — Senkivel. Amikor megérkeztünk, baleseti oktatást tartottak nekünk, és különben is tudunk mi vigyázni magunkra! — Mi volt a legjobb? — A kimenő. Somolyognak, könyökkel bökdösik oldalba egymást Felnőttek számára titok a ka-, maszcsínyek színes világa, da azért megkérdezem. ™ Valami balhé? — Hát... — össaeméznek, a vállukat vanogatják, mondják, ne mondják? — Egyiszer belénk kötött valami börtönből szabadult galeri, de nem volt vészes. Elfogyott a tízórai, a gyerekek szedelőzfcödnek: — Mozgás, mert nem leszünk készen! — hallatszik innen-onnam a brigádvezetók biztatása. Nagy zajjal indulnak a betonkeverő gépek, Janota Józsefnek kiabálnia kell, hogy megértsem, amit mond: — A fiúk nélkül egy hónappal később tudtuk volna elkezdeni ezeket a házaikat Meghallották a srácok is. Arcukon büszkeség: — Jövőre is számíthat ránk, Józsi hácsi! Nagyatád jól vizsgázott — Most már bevallhatom, kicsit féltünk. Nekünk nincs Balatonunk, ami vonzóvá tehetné az építőtábort. De hát az első turnus várakozáson felül jól érezte magát és remeikül dolgozott Reméljük, a következő csoport is így búcsúzik majd, hogy: jövőre jövünk. Rezes Zsázsa SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1971. július 1L
