Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-09 / 159. szám
Egy terv valóra válik Elektroncsövek Kaposvárról MAI KOMMENTÁRUNK Valóban üdvös volna? Megkezdték az elektroncsövek gyártását az Egyesült Izzó Kaposvári Elektroncsőgyárában. Ebben az évben összesen 1,6 millió csövet készítenek. A teremnek — ahol az első gépsor munkába áll — még festékillata van. Az ablakot fekete függöny takarja. Apró gázégők melegítik a csöveket, s fűtik a termet. Az üveg — melyet a rádiócsőre hegesztettek — narancssárgán izzik. A fényeket fehér köpenyes lányok figyelik. A felizzó villanyégő itt azt jelenti: jó a cső. Ez a néhány pillanatig tartó fény tizenhat ember munkájáról állítja ki a bizonyítványt. Mielőtt azonban a csamagoló'ba kerülne, még egy vizsgálaton megy keresztül a frissen készült elektroncső. Nagy Lajos igazgatót hallgatom: — A gyár életében jelentős állomás az elektroncső gyártásának megkezdése. Ez azt jelenti, hogy közelebb léptünk a negyedik ötéves tervi célkitűzésünk megvalósításához. 1967-ben, amikor a megyei pártbizottság és a megyei tanács megkötötte az Egyesült Izzóval az iparfejlesztési szerződést, leszögezték: Kaposváron 1975-re létre kell hozni a tömeges elektroncsőgyártás bázisát. Jelenleg egy gyártó sor dolgozik. A következő években még ötöt szerelnek föl. — Jövőre már négy-, aztán hat-, majd nyolc- és 1975-ben tizenegymillió elektroncsövet készítünk — mondja az igazgató. Ehhez a munkához a felkészülés évekig tartott: hogy ezt az első gépet beszerelhessék, a váltóáramon kívül egyenáramra, hidrogénre, nitrogénre, földgázra, sűrített levegőre, külön hűtővízre volt szükség. A technikai előfeltételek megteremtéséhez csak pénz kellett. Ahhoz azonban, hogy az elektroncsövek hibátlanok legyenek, a gépek mellé értő emberekre volt szükség. — A csőgyártás megkezdésével minőségileg változott a munka — hallom az igazgatótól. — Régi izzós szakemberek mondják: évek kellenek ah- hoz, hogy valaki az elektroncsőgyártást megtanulja. Sok az olyan ember, aki évekig dolgozott Budapesten, az Egyesült Izzóban. Ott pontosan 53 évvel ezelőtt kezdték el készíteni ezeket az apró, de nagy értékű elektroncsöveket. Azóta sokat változott, tökéletesedett a termék, s amikor a pesti gyárban elkészült a száz- milliomodik, Kaposváron akkor vették le a gépről az elsőt. A hagyományok és a világmárkát jelentő Tungsram jelzés itt az első terméktől kezdve kötelez. — A Magyarországon készült elektroncsöveknek csak egyharmadát használják fel itthon. Egyharmadát a tőkés, egyharmadát pedig a szocialista országok vásárolják meg. Kaposváron most két típus gyártását kezdték éL Az EL— 84-es a rádiókészülékek erősítő csöve, a PCL—86 pedig a tv-k végerősítője. A csőgyártás megkezdése azt is jelenti, hogy a Kaposváron gyártott rádiócsőtömbök egy részét helyben használják fel. Ezt 1964-ben kezdték el készíteni, s az összeszerelésre Budapestre szállították. Bosszantó ebédidő Több panasz is érkezett szerkesztőségünkbe, hogy a Balaton-parton a déli órákban egyórás ebédidőt tartanak az autószervizek, s még a legapróbb — de már szakértelmet követelő — munkák elvégeztetéséhez is ki kell böjtölni a hivatalos ebédidő végét. A Balatonboglári Vas— Műszaki és Hűtőgépjavító Ktsz autószervizében is 12-től egy óráig láncot tesznek a kapura, s a szerelők és az irodisták is elmennek ebédelni. Megkérdeztük a szerviz helyettes vezetőjét, mi a véleménye a panaszról, tudnak-e változtatni a valóban sok esetben bosszantó várakozáson. — Az elnökkel vagy a műszaki vezetővel beszéljék meg ezt a kérdést, úgyis ők döntenek — hangzott a válasz. Egy óra múlva már ott ültünk az új irodaház elnöki szobájában Dél Antalnál. — Dolgozóink egységes étkeztetését még mindig nem tudtuk megoldani, bár az új épületben itt van a melegítő- konyha, mégis mindenki ott ebédel, ahol tud. Az ebédidőt ki kell adnunk az embereknek. — Félreértés ne essék, a panaszosok sem azt akarják, hogy a szerelők ebéd nélkül dolgozzák le a napot, csupán azt nehezményezik, hogy a déli órákban egyetlen lélek sincs a szervizben. — Nemcsak nálunk van így, hanem a többi állami, szövetkezeti javítóműhelyben is, de valóban igazuk van. Néhány munkaszervezési intézkedés, s mindazok ottmaradhatnak egy fél órát, akik közvetlenül tárgyainak az ügyféliek Ha a többiek visszajönnek, akkor felváltják egymást. Meg lehet és meg is fogjuk oldani — mondotta az elnök. A határozott és remélhetően gyors intézkedés bizonyára még több vendéget hoz a bogiáriaknak. S. G. Az 1700 munkást foglalkoztajó gyár most már egyre nagyobb feladatokra vállalkozik. Feladataihoz szabta létszám- bővítési tervét is. Eddig zömmel betanított munkásokat vettek föl. Most viszont egyre nagyobb a szakmunkások iránti igény. Az alkatrészgyártásnál még néhány nap alatt meg lehetett tanulni a fogásokat. Az elektroncsőüzemben sokkal hosszabb idő kell ahhoz, hogy minden munkafolyamatot ismerjenek az emberek. Lent az üzemben azt mondták: az üveg és a cső alkatrészei a legérzékenyebb műszereknél is jobban reagálnak, ha a gyártási folyamatba hiba csúszik. Azt azonban, hogy milyen hőfokuk van például u gázégőimak, nehéz megmérni Azok viszont, akik évekig csinálják ezt a munkát, a láng színéről pontosan ítélnek. Az Egyesült Izzó második legnagyobb vidéki gyára ismét előbbre lépett; ahogyan kint a Mező Imre úton nőnek a falak — alakul az új gyártelep —, ugyanúgy emelkednek a feladatok is. Azt mondják, a rádiócsőgyártás új fejezetet nyit a nagy múltú — éppen az idén 75 éves — Egyesült Izzó legfiatalabb gyárának történetében. Kercza Imre Mármint a Molnár G. Péter által a Népszabadság július 7-i számában javasolt *»merész csere«, amelynek folytán a fővárosból vidékre kellene telepíteni »-a megfáradt és a biztonságba bele- lustult színházi vezetőket, és kinevezett friss, tennivágyó fiatalokat a helyükre«. A javaslat a színházi életről szól, annak frissítését kívánja szolgálni. Csakhogy nemcsak a művészeti életben akadnak »megfáradt és a biztonságba belelustült« vezetők, hanem másutt is, a gazdasági, a politikai és a kulturális életben egyaránt. Fock elvtárs legutóbbi országgyűlési beszédében szól is róluk, valahogy így: nagyon emberségesen, de az eddiginél határozottabban meg kell válnunk tőlük. És én ebből úgy értettem, hogy nem vidéki «■száműzetéssel«, hanem egészen másképp. Például nyugdíjazással vagy könnyebb, netán alacsonyabb munkakörbe helyezéssel. De semmiképpen sem úgy, hogy az ilyen vagy olyan okból megfáradt vagy régi dicsőségéből élő, mondjuk gazdasági vezetőt ugyanolyan minőségbe, tehát egy vidéki gyár élére tegyenek. Hiszen vidéken a feltételek sokkal mostohábbak, mint a juharosban, és így semmiféle biztosíték nincs arra, hogy feltámasszák önmagukat, nagyobb eredményeket érjenek el, mint budapesti igazgató korukban. Ellenkezőleg. És nincs ez másként a művészeti életben sem. Éppen ezért nem, tartom alkalmasnak Molnár G. Péter javaslatát — nem mintha attól tartanék, jóindulatú kifakadása nyomán valamiféle intézkedés történik —, hiszen sem a »vidékre telepített« igazgatónak, rendezőnek, sem magának a vidék kultúrájának nem használna. Maradjunk inkább annyiban, hogy a vidék éppen úgy «-friss, tennivágyó« fiatalokat igényel a kulturális intézmények élére — és így a színházakéra is —, mint a főváros. És itt a »fiatal« jelző nem kort jelent, hanem szemléletet: lépést tartást, újat akarást, felelős, de merész kísérletezést. E »káderpolitikai« elv általánosan érvényes — az ismert hármas követelményeken túl, illetve azokkal együtt — minden szakterületre, hazánk bármely tájára, földrajzi helytől teljesen függetlenül. V. L. A tisztségviselő tisztessége E Ivek alkotta világos követelmények sorakoznak elénk, ha kiejtjük a szót, tisztségviselő. A tisztség sokféle — mert tisztség alatt a közgondolkodás mindenféle kisebb és nagyobb posztot ért —, és sokféle a követelmény is. Politikai megbízhatóság, szakképzettség, rátermettség, emberi tulajdonságok bonyolult hatása játszik közre abban, hogy a tisztséghez elnyeri-e valaki azt, amit nem teremthet meg sem parancs, sem agitáció, megszer- zi-e, megtartja-e a tisztességet? A tisztség széles körű, a társadalom minden részét átfogó kategória, ám mi a tisztesség? Csupán erkölcsi kötelmek summázata lenne? Becsületes igyekezet, feddhetetlen emberi magatartás? Miért különbözik a tisztségviselő tisztessége más emberekétől, miért várnak például a korábbinál többet tisztességben • az állampolgártól, ha tanácstaggá választották? Szándékosan emeltük ki a példatárból a tanácstagi tisztséget, mert az új választójogi törvény alapján lezajlott választások, illetve a tanácsok működésében végbemenő változások a korábbiaknál is magasabbra helyezték a mércét. A választó többet vár és követel a testületektől, s azok minden tagjától, de az apparátus dolgozóitól is. A megyei tanács megnövekedett szerepe a területfejlesztésben, a járási hivatalok sajátos feladatköre, a közös tanácsú községek, a nagyközségek kialakítása, az önálló tanácsi gazdálkodás mind, mind új teendők sokaságát hozta magával, s új embereket is közéleti posztra emelt. z anyagiak feletti döntés, az erkölcsi normák tiszteletben tartása, tényleges eredmények és helyes szándékok, mulasztások és melléfogások, emberi erények és gyengék együtt, egymástól alig elválaszthatóan keverednek valamennyi tanácsi ember tisztességében. Mert tisztséget vállalni annyi, mint többet vállunkra venni az átlagosnál. Munkában, terhekA A esi llag os takaró Puha és meleg. Piros—fekete kockákban fekete—piros csillagok. A kisgyerekek szeretik az élénk színeket és a hímzett csillagokat. Vajon hogyan mondják a vietnami nyelven azt, hogy csillag? Fonalmaradékokból kötötték. Aprólékos munkával cso- mózgatták össze és gombolyították fel a 20—30 cin-es darabokat. Micsoda segíteni akarás kellett hozzá!... Ilyesmire csak nők képesek. — Pénzgyűjtéssel kezdtük — mondja Orsó Sándorné, a nagyatádi cémagyár szakszervezeti titkára. — 4656 forintot adtak össze a dolgozók. Ebből tizenhat takaróhoz vásárolhatnánk anyagot, ha lenne. Az utolsó három kiló fonalat csíptük el a TEMAFORG-nál ehhez a mintadarabhoz. — Mennyi idő alatt készült el? — öt estén dolgozott rajta A nagyatádi cérnagyár könyvelőbrigádja a csillagos takaróval. Készítik szonyaL a takarókat a kaposfüredi Vörös Október Tsz asztíz nő, a könyvelőbrigád. Nagy a lendület, mindenki kötne, de nincs mibőL Koletár Józsefné, a középsomogyi területi tsz-szövetség nőbizottságának elnöke a szerencsések közé tartozik. Neki. még sikerült gyorsan beszereznie a két és fél mázsa fonalat, mely a vállalt száz takaró elkészítéséhez szükséges. Egy papírlapról olvassa le a megoszlást: Kaposfüred 45, Hetes, Nagybajom, Sornogy- aszaló, Nagyberki termelőszövetkezetei tíz—tíz, Somogy- sárd, Toponár, Mernye öt—öt, Tab, Katód szövetkezeteiben három—három takarót csinálnak az asszonyok. 1968-ban egy hasonló akció alkalmával Somogy megyéből 170 takarót küldtek, ami akkor szép teljesítménynek számított. Az idén mintegy 600— 700 darab jön össze a különböző vállalatoktól, termelőszövetkezetektől. Az az igazság, hogy ekkora lelkesedésre nem számítottak. A TEMAFORG-nál a fejüket fogják. Mázsaszámra viszik tőlük a fonalat, nem győzik a7 áru pótlását. A Magyar Nők Országor Tanácsának akciója termékeny talajra talált Somogybán. K. Zcl ben, idegességben, felelősségben, de persze a munka teremtette örömökben is. A terhet az teszi elviselésre érdemessé, hogy tisztesség járhat vele. Tisztesség: elismerésben, társadalmi megbecsülésben, a társak bizalmában, az ismerősök szeretetében, közismertségben, a tisztesség ezerféle megjelenési formájában. Természetes a szép emberi törekvés, hogy sokan vállalják a tisztséget, mert áhítják a tisztességet is, mert egyéniségük fontos jellemzőjévé lett a közösségért való tennivágyás. A tisztesség azonban nem olyasfajta járandóság, amilyet mindenki megkap, aki tisztséget visel. A tisztesség kölcsönösség szülötte: adni kell érte, hogy elnyerhető legyen. Joggal háborog az állampolgár, amikor vaskalaposság- gal, bürokratizmussal találja szemben magát. Okkal berzenkedik a rideg modor, a lélektelen ügyintézés láttán. Mégis, bár érthetően, nem erre reagál a legérzékenyebben, hanem arra, ha egy-egy tisztség- viselő tisztessége vált kétségessé, vagy oszlott semmivé. Kevés olyan tisztségviselő akadt, aki a törvénnyel szembekerülve tette semmivé tisztességét, ám már többen vannak azok, akik úgy vélik, a tisztség a fontos, a tisztesség másodrangú csupán. Az ilyenek hajlanak azután az egyé- nieskedésre, a testület meghallgatása nélkül hozott döntésekre, mások véleményének lebecsülésére, a panaszok, észrevételek félretolására, s nem •itkán a magánélet szabadosságára sem. Tisztségüket nem szolgálatnak, hanem mások fölé emelkedésük forrásának tartják, s tisztességüket élő- jogként értelmezik. incs örökre megkapott, elnyert megbízatás, nincs olyan tisztség, amely függetlenül a tisztességtől, biztos, azaz állandó lenne. A párt X. kongresszusa — »a vezetőkkel szembeni követelményt növelni kell a vezetés minden szintjén« — határozatba foglalta azt a társadalmi akaratot, melyet a mindennapi életben egyre sűrűbben tapasztalni valameny- nyi területen, de különösen az államhatalom munkáját tekintve. Érvényt szerezni a társadalmi akaratnak, maradéktalan megvalósításának csakis akkor lehet, ha sehol és senki esetében nem válik el egymástól a tisztség és tisztesség mérlegelése, ha mindenütt és mindenkitől megkövetelik, hogy a t-'sztség mell 3 . ;erezze meg, vívja ki és tartsa meg a tisztességet. ML O. N IOMÖ6T! SfgPEAP M, JÉSm 9.