Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1971-07-28 / 175. szám

MAI KOMMENTÁRUNK Elkel a jó tanács minden tanácsnak Interjú Kovács Ferenccel, a nagyatádi járási hivatal elnökével 01 tábla került mind a hat járási székhelyen a tanácsház­ra jelezve, hogy ebben az épü­letben található a megyei ta­nács vb járási hivatala- S ez nem formai változás csupán, hiszen az új tanácstörvény szellemében a megyei tanács vb egységes, önálló hatáskörű szervei Tátják el a meghatáro­zott államigazgatási és köz- igazgatási teendőket. A megye lakói sokat olvashattak és hallhattak a községi tanácsok önállóságáról, ennél azonban jóval kevesebb szó esett eddig a járási hivatalok szerepérői és feladatáról. Erről beszél­gettünk Kovács Ferenccel, a megyei tanács vb nagyatádi járási hivatalának elnökével. — Megfelel-e az új köve­telményeknek a járási hiva­tal? — Már az első tapasztalatok birtokában beszélhetek. A já­rási tanács átszerveződött já­rási hivatallá. Az apparátust a pártszervezet és a szakszer­vezeti bizottság segítségével közösen felkészítettük, — il­letve még most is készítjük — az új feladatok megoldásához szükséges ismeretekre, a mun­kánkhoz szükséges módszerek kialakítására. A hivatal belső szervezeti tagozódása: titkár­ság ; igazgatási; pénzügyi—terv —munkaügyi; műszaki; élel­miszergazdasági, kereskedelmi, művelődésügyi, valamint egészségügyi osztály. Ezeknek hatósági ügyekben önálló dön­tési jogkörük van, a többiben a hivatal nevében járnak el. Egyes ágazatokban — mint például adó, aztán hatósági ügyek — a hivatal irányít, egyébként ellenőriz minden ágazatban és működési kör­ben. A nagyobb áttekintésre és felkészültségre éppen az állandó elemzéshez és értéke­léshez van szükségünk. Véle­ményem szerint a szakkép­zettség, a szakmai és politikai ismeretek alapján alkalmas a Hivatal az új helyzetből adó­dó feladatainak megoldására­— Hogyan látja el a já­rási tanácsénál jóval kisebb létszámú hivatal a hatósági és állami felügyeleti tenni­valókat, miként hajtja vég­re a jogszabályokban előírt feladatait, a megyei tanács rendelkezéseit? — Államigazgatási mun­kánkban jelentős helyet fog­lal el a hatósági ügyintézés, annak ellenére, hogy első fo­kon olyan jogkörök kerültek le a községekben, mint koráb­ban a szabálysértéseik, aztán a kereskedelmi, iparhatósági ügyek. Reméljük, hogy hama­rosan továbbiak is oda kerül­nek, amelyek még ott intézhe­tők. Így az első fokú építési hatósági feladatok, legalábbis az olyan közös tanácsokhoz, mint Berzence, Zákány, Lá- bod. A járási hivatal elsősor­ban azt intézi első fokon, ami magasabb szakértelmet kíván, vagy egyelőre más feltételek hiányában nem adható a köz­ségeknek. Ha valaki íöllebbez, panasszal él a helybeli dön­tések miatt, akkor a hivatal a másodfokú államigazgatási hatóság. Új követelmény, hogy nekünk segítenünk kell a községi tanácsoknak abban: megfelelően végezzék hatósági feladataikat. — Nagyon megragadott a közalkalmazottak, szakszer­vezeti kongresszusán elhang­zott vélemény, miszerint az ügyintézés nem csupán jogi, államigazgatási aktus, ha­nem rangos politikai kér­dés, mert ennek milyensége alapvetően befolyásolja az állampolgárok véleményét rendszerünkről, meghatározza társadalmi közérzetét. Mit tapasztal a hivatal a járás tizenhat tanácsánál? —, Valóban az ügyintézés­nek politikai oldala is van. Mi például nagyon szeretnénk, ha nem lenne magasabb a fölleb- bezés a korábbi 2—4 százalék­nál. Fontosnak tartjuk ugyan­is, hogy a községekben élő emberek az első pillanattól érezzék: előnyükre válik az ügyek helyben való elintézé­se. Ha például nem kívánatos felületesség, meggondolatlan­ság, a szakmai ismeretek hiá­nyában a járási székhelyre, netán Kaposvárra kell utaznia az ügyfélnek, pem tartja ma­gáénak a decentralizációt- Ta­pasztalataink szerint az appa­rátusok felelőssége egyre job­ban érződik, noha még sok kívánnivaló van az ügyintézés pontosságát, ' gyorsaságát, hangnemét illetően. Nagyon helyes, hogy a községekben — persze ez helyenként változó — figyelemmel kísérik a ta­nácsok munkáját. A pártszer­vezetek például egyre többször tesznek észrevételt, bíráló megjegyzést, segítő szándékkal felhívják a figyelmet az elő­forduló hibákra. — Három hónap telt el a választás óta, s ez még ta­nulóidőnek is kevés ahhoz, hogy minden tanács az új követelmények szerint tevé­kenykedjen. • Hogyan segíti őket a járási hivatal, hogy élni tudjanak az új tanács- törvény biztosította hatáskö­rükkel és jogukkal? — Sokszor cseng a telefon, van aki személyesen jön hoz­zánk érdeklődni. Azt hiszem, hogy minden tanácsnak szük­sége van a jó tanácsra ebben a kezdeti időszakban, s ott a probléma, ha nem veszi igény­be azt a segítséget, melyet a jogszabályok értelmezésében, az ügyek elintézésében nyújt­hatunk. Ezenkívül természete­sen kötelességünk ellenőrizni, hogyan felelnek meg a taná­csok és a végrehajtó bizottsá­gok az új tanácstörvényben, a működési szabályzatban fog­laltaknak, a népképviseleti, önkormányzati, államigazgatá­si jellegnek. Kialakították-e a megfelelő kapcsolatot a lakos­sággal, a helyben lévő szer­vekkel, együttműködnek-e a nem tanácsi szervekkel. Részt veszünk a testületi üléseken, Ha törvénysértőnek vagy nem megfelelőnek tartjuk valame­lyik rendeletiket, akkor mi javasoljuk megsemmisítését vagy megváltoztatását a me­gyei tanács vb-nek­Nem sorolom fel, hogyan gyakorolja a hivatal a törvé­nyességi felügyeletet, szervezi a megyei tanács határozatai­nak megvalósítását, ehelyett néhány nagyon lényeges, a la­kosságot is érintő feladatun­kat emelném még ki. Rend­szeresen vizsgáljuk, hogyan szolgálja a tanács a lakosság érdekét, megfelelő-e a telepü­lésfejlesztési politikája, össze­hangolja-e elképzeléseit, együttműködik-e a nem taná­csi szervekkel például a fog­lalkoztatásban, a szolgáltatás, a kereskedelmi ellátás javítá­sában. Vagy például célszerű­en hasznájja-e fel az eszkö­zeit, az igények, a lehetősé­gek helyes mérlegelés után alakítja-e ki a fejlesztés sor­rendjét — ezt azért szorgal­mazzuk, hogy a központi aka­rat is érvényesüljön minden településen. Csak akkor lép­hetnek előre mindenhol, ha felmérik a helyi lehetősége­ket, összpontosítják az anyagi, a fizikai és a szellemi erőket. Még azt is tervbe vettük, hogy rendszeresen figyelemmel kí­sérjük, mit tesznek a járásban az ifjúság neveléséért, szóra­kozási és sportigényeik kielé­gítéséért. Azt hiszem, hogy ez a rövid ízelítő is képet ad ar­ról, milyen sok kérdésben ösz­tönözhetjük, segíthetjük köz­ségi tanácsainkat a mai kö­vetelményeknek megfelelő te­vékenységre — fejezte be nyilatkozatát Kovács Ferenc. Lajos Géza Fácánok és vadkacsák A nagysalléri apróvadtenyésztő telepen Hozzászólás cikkünkhöz Csak vasárnaponként jöhetnek össze a KISZ-tagok Három tagfelvétel négy év alatt címmel elemeztük a ha­téi pártalapszervezet pártépítő munkáját lapunk július 15-i számában. Takách Gyula ag­rármérnök, a KlSZ-alapszer- vezet vezetőségének tagja hozzászólt cikkünkhöz, még­pedig ahhoz a részéhez, mely­ben a csúcsvezetőség kifogásait soroltük fel, közte az, hogy »a KISZ nem működik«. »Ez a kitétel alaposan meg­bántotta az aktív KlSZ-tago- kat. Először is a KISZ-nek ugyanazokkal a problémákkal kell megküzdenie, mint a párt- szervezetnek. A jelenlegi KISZ-vezetőség és a tagság egy valósággal feloszlott alapszervezet »-romjaiból« ala­kult meg a múlt év augusztu­sában. Azóta dolgozunk, szer­vezünk, próbáljuk összefogni a fiatalokat. Munkánkat, te­vékenységünket a legutóbbi párttaggyűlés is elismerte. A községben csak alsó tago­zat van az iskolában, így jó­szerivel nem ismerjük azokat a fiatalokat, akiket tizennégy éves koruk után a KISZ-be vá­runk. A középiskolák — gim­názium, szakközépiskola, szak­munkásképző — végzése ide­jén ott KISZ-tagok, ahol ta­nulnak, mert gyakran okkal félnek az intézmény nehezte­lésétől (bár a rendelkezés sze­rint mindenki ott lehet KISZ­tag, ahol akar). Amikor végez­nek, akkor meg eljárnak dol­gozni, s szinte csak aludni tér­nek haza. A katonai szolgálat­tal, illetve a házassággal* pe­dig általában végleg »elmúlik« a KISZ-aktívitás, mert sok ember tudatában sajnos úgy él a KISZ, mint valami gye­rekes, »nem felnőttes« dolog. A tagság több mint fele el­jár dolgozni, ráadásul váltott műszakban: csoda-e, ha csak vasárnaponként jöhetünk ösz- sze? Egyébként a taggyűlést minden hónapban megtartjuk, klubszerű foglalkozásainkon 8 —10 olyan fiatal is szórakozik, aki nem nálunk tag. Az iro­dalmi asztaltársaság kis mű­sorokkal tette ünnepélyesebbé az évfordulók idejére eső ösz- szejöveteleket. Sikerrel fejez­tük be a politikai oktatást, s már megrendeltük a tanköny­veket az új oktatási évre. Tí­zen kirándultunk a BNV-re csaknem teljesen a KISZ költ­ségén. Négy fiatal pingpong­asztalt készít társadalmi mun­kában, mi többiek pedig sala­kos pályát ajánlottunk fel; ha elkészül, akkor ezen rendez­hetünk házibajnokságokat. A bál és a kukoricatörés bevéte­le lehetővé teszi, hogy kötetle­nül szervezzünk programokat. A fiatalok szervezetten részt vettek szabad pártnapokon is. Nem csinálunk világrengető dolgokat és nincs propagan­dánk sem.« A Lóbodi Állami Gazdaság nagysalléri apróvadtenyésztő telepe erdővel körülölelt, né-' hány épületből álló, nagyon gondozott és rendezett különle­ges egysége a gazdaságnak. Kétféle szárnyas apróvadnak a keltetésével és fölnevelésé­vel foglalkoznak itt nagyüze­mi módon, korszerű eljárá­sok alkalmazásával: a fácáné­val és a vadkacsáéval. Bőd Lajos agrármérnök, a telep vezetője kalauzol az ér­dekes »birodalomban«. Tőle tudom, hogy a segéderővel együtt összesen tizennyolcán — többnyire nők — gondozzák a szárnyasokat, közülük töb­ben kimondottan e munkához szükséges képzettséget szerez­tek. Ebben az évben az erő zömét a fácántenyésztés köti le. A törzsállomány az idén 600 fácánból állt, ezek tojása­it — csaknem negyven tojást adott egy-egy tyúk — francia importból származó gépekkel keltetik. Eddig 18 500 csirke kelt ki részben a saját tenyé­szetből nyert, részben pedig vásárolt tojásokból, ezenkívül tízezer fácán naposcsibét, vet­tek. Különös gonddal folyik nem­csak a keltetés, hanem a kis állatok nevelése is a telepen. Kezdetben speciális takar­mánytápot, majd gazdasági takarmányt kapnak. A zárt, fűtött helyen történő előneve­lés négy hétig tart, aztán kö- zópnevelőbe kerülnek a csir­kék, végül nyolchetes koruk­ban »megérnek« arra, hogy a kilencezer négyzetméteres, be­kerített, hálóval fedett nap­raforgótáblán »vad« körülmé­nyek közé kerüljenek. Jólle­het még itt is ember eteti és itatja a fácánokat, ám ez az utolsó nevelési időszak már edzésnek számít: a szárnyasok megerősödnek, ' felkészülnek arra az életre, amely tizenkét hetes korukban várja őket. Hogy milyen sors vár a kifej­lődött fácáncsibékre? Erről így tájékoztatott a telepveze­tő: Utazzon is a gyerek A modem élet sokoldalú embert követel. S ahhoz, hogy minden körülmények között feltaláljuk magunkat, már a gyerekkorban sokfé­le helyzetet kell átélni. Fon­tos, hogy a fiatal a legvárat­lanabb körülmények között is tudjon, merjen dönteni, vég­ső soron pedig, hogy legyen alkalma a döntésre. Ennek helyes gyakorlatához pedig az szükséges, hogy rádöbben­jen döntéseinek súlyára, er­kölcsi értékére, majd vállal­ja (helyesebb persze, ha elő­re mérlegelni tudja) tetteiért a következményeket. Jó lehetőséget kínál (nyil­ván ez csak egy a sok kö­zül) az»edzésre« a nyár. Meggondolandó ugyanis, hogy a gyerek az egész nyarat a nagyszülőknél, a rokonoknál, vagy a ház körül töltse-e? A változatos teendők ugyan in­nen sem hiányoznak, de a szünidőben a gyerek szin'e »védő karokon ül«, valóban semmire sincs gondja. Szél­sőséges ellenpéldája ennek, ha a gyerek hónapokig csak csavarog, nem törődnek vele. Minden gyerek igényli ugyanis, hogy foglalkozzanak terveivel, hogy tanácsokat kapjon, beszámolhasson él­ményeiről, ami a leglénye­gesebb: értékeljék cselekede­teit. Élményszerzésre egye­bek között az önálló utazás kínál bőven alkalmat. Na­gyon hasznos, ha a szülők — természetesen szervezett keretek között — kemping­táborokba, ifjúsági táborok­ba elengedik a gyerekeket. A nyári kirándulások vadhaj­tásairól is tudunk, a húsz forinttal hetekig »csövező« fiatalokról. A negatív példá­nak azonban nem szabad megtévesztenie senkit sem. A helyes nevelés, a szülők te­kintélye, a kölcsönös biza­lom és a minden oldalú fel­világosítás segít legyőzni a fenntartásokat. (»Koedukált« kirándulások ma már termé­szetesek.) A felnőtt és a gyermek társadalomban egy­aránt igaz, hogy a bizalom­ra magas fokú felelősségér­zettel reagálnak. Végül egy másik szem­pont: a legtöbb gyerek zseb­pénzét vagy annak egy ré­szét nyáron fizikai munká­val, önállóan keresi meg. Rit­ka kivétel, ha valamelyik nem készül tehát arra, hogy keresetét nagy felelősséggel beosztva, önállóan költhesse él. Helyes az (ha a család anyagi helyzete megengedi), hogy a fáradságosan megszer­zett pénz egy részét szóra­kozásra költi a fiatal. Meg­tekinti az ország nevezetes­ségeit, múzeumba megy, ke­rékpártúrát szervez. Ha el­mehet egyedül dolgozni, ha beilleszkedik egy új munka­helyi közösségbe, akkor jog­gal érzi, hogy a kirándulást, a szabad időbeosztást is ké­pes önállóan megtervezni. Nem az irányítást, a segítő szándékot akarja ezzel visz- szautasitani. A modern élet sokoldalú embert követel. Az utaztatás­sal, üdültetéssel is elősegít­hetjük, hogy a gyerekek tár­sadalmunk edzett, sokoldalú és határozott egyéniségei le­gyenek. B. Zs. Csibék ezek is, aprók és aranyosak, ám viselkedésük és csíkozásuk arra mutat: igazi hanem az erdő és a mező... — Amikor a fácánok elérik tizenkét hetes korukat, három hasznosítási formát valósítunk meg velük, ötezer fácán te­nyésztésben marad, ezekkel cseréljük ki a korábbi törzs- állományt. További ugyancsak ötezret kiengedünk szabad te­rületre a rezervátum különbö­ző pontjain, vadászati célra. A többi a MAVAD-on keresz­tül exportra megy. A telepen folyó munka leg­főbb célja, hogy mestersége­sen pótolják egyrészt a szapo­rulatot, másrészt pedig a föl­nevelt állományt. A természe­tes költésre ugyanis nem min­dig kerül sor, mert a tojások egy része elpusztul kint a te­rületen. A felnőttállományból pedig évről évre szép számmal kerül puskavégre, s ezt a va­dászzsákmányt is pótolni kell. Ügy számolnak, hogy jövő­re már 50 000 fácánt nevelnek föl. Ebből 20 ezret szánnak exportra, 5 ezret a tenyészállo- mány cseréjére, 25 ezret pedig »vadásztatásra«, azaz a terület állományának gazdagítására, felfrissítésére, s nem utolsósor­hazájuk nem a baromfiudvar, ban — szomorú sors, de így van — vadászzsákmánynak. Mint említettem, a nagysal­léri apróvadtenyésztő telepen vadkacsákkal is foglalkoznak. Az idén ez a munka ennek a vízi szárnyasnak csak a tar­tását jelenti, de jövőre már, a mostani mintegy ezer na­poskacsára építve, a tenyész­tésre irányul a fő figyelem. Hogy mi a vadkacsatenyész- tés célja? Terveik szerint 1972-ben 15 000 vadkacsa ke­rül ki a telepről a tavakra, majd pedig — ha nem is egy­szerre, de egyszer minden bi­zonnyal — puskavégre. Ugyan­is, akárcsak a fácánok, a vad­kacsák is apróvadak, az em­ber segít mindkét szárnyasnak a fölnevelésében; gondoskodik arról, hogy mesterségesen sza- oprítsa számukat. Csak akkor ereszti őket szárnyukra, ha már képesek önállóan élni az életüket — vadon felnőtt tár­saikhoz hasonlóan a szabad természetben —, s igazi va­dászcsemegét jelentenek majd... Hernesz Ferenc SOMOGYI SEPtAI Szerda, 1971. július 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom