Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

1971-06-03 / 128. szám

•AZMSZMP SOHOCY MKOYBI •IZOTTlAoAN AK LAPJA XXV11. évfolyam, 128. szám. Csütörtök, 1971. június 3.. Géppel az algák ellen Tiszta lesz a strand és az uszoda vize Elment a megrendelés Bécsbe A kaposvári víz nagyon al- gásodik, emiatt gyakran cse­rélni kell a strandon és az uszodában. Az algák ugyanis felfalják a vízben levő zsira­dékot, és »piszkos« színűvé lesz a víz. Tihany bői is járt már a városban egy híres bio­lógusnő, aki a Bódeni-tó kék algáját eltüntette» de semmi­lyen más megoldást nem tu­dott javasolni ő sem, mint valamilyen vízforgató beren­dezést A Somogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalat most egy osztrák céggel tárgyal az Or­szágos Vízügyi Hivatal mű­szaki fejlesztési osztályának és a NIKEX vállalatnak a közvetítésével. A Garvens cég Svédországba, Norvégiába és a világ más országaiba szál­lítja a korszerű vízforgató be­rendezéseit Magyarországnak most adná el az elsőt, s ezt — egy műszaki fejlesztési program keretében — a ka­posvári strandon alkalmaznák kísérletképpen. Horváth Tivadar főmérnök elmondta, hogy akkor a vál­lalatnak régi gondja oldódna meg: naponta megtakarítaná­nak 2500—2800 köbméter vi­A maszek olcsóbban árait! Elfogadhatatlan r zet s ez nem kevés, hiszen csaknem ennyi háromszáz csa­lád egyhónapi vízfogyasztása. Általában akkor halasztják el a két medence vizének kicse­rélését is (az egyikbe 2200, a másikba pedig 1000 köbméter víz fér!), ha kevés a víz a me­gyeszékhelyen. A gépet hama­rosan megrendelik. Augusz­tusban már Bécsben tanulmá­nyozza a korszerű gép műkö­dését a kaposvári vállalat képviselője — az OVH mű­szaki fejlesztési osztályának munkatársával együtt — az osztrák cég meghívására. Először magyar és csehszlo­vák berendezéseket akart be­szerezni a vízművelt, de kide­rült, hogy a Garvens vízforga­tója sokkal kevesebb helyet foglal el: elfér egy négyszer hat méteres épületben (az előbb említett csak tízszer húsz méteresben), ezenkívül jóval kevesebb áramot (száz­húsz helyett tizenhét kilowat­tot) fogyaszt óránként Sajnos, az idei strandidény­ben még nem lép munkába az osztrák gép, a számítások sze­rint csak a jövő érvtől segít a víztakarékosságban. L. G. Alumíniumöntöde a tsz-ben kaszálásból — nyolcvanévesen Közel volt már 70. évéhez, amikor 1957-ben összeismer­kedtünk. Kovács' Báli bácsi a duda mestere. Csodálatosan szép délszláv dallamokat tu­dott kicsalogatni ebből az ősi hangszerből. Es szépen énekelt hozza. Az ismerkedésnek sze­replési meghívás lett a vége: Pali bácsi népviseletben ezer bel- és külföldi néző előtt lé­pett dobogóra a balatonlellei szabadtéri színpadon. Hatal­mas sikere volt. Ma is előttem van, amint kalapját megemel­ve köszöni meg a fergeteges tapsot Aztán még egyszer ta­lálkoztunk Balatonlellén. Az idős embernek Tótűjfalu a hazaja. — Hol van Pali bácsi? A felesége betessékel. — Várjon egy kicsit, mind­járt hazajön! — Hofman? — Kaszál a termelőszövetke­zetben. — De hisz az lehetetlen! Nyolcvanévesen ? — Édes fiam, ellátja az öreg a dolgot itthon a ház körül és a háztájiban is. Kétnaponként aztán megy a termelőszövetke­zetbe Meg se lehetne kötözni. A tsz ad a nyugdíjasoknak is munkát; most éppen kaszál­nak. Tudja, az árokpartot, amit géppel nem lehet. Gyűj­tenek, utat javítanak. Mindig altad dolguk Májusban is ti­zenöt napot dolgozott már. Ta­valy 4500 forintot keresett a nyugdíjon kívüL Aztán Pali bácsi is megje­lent a kapuban. Szép szál, de­rék ember, ma is pirospozsgás arccal, ragyogó szemekkel; erőtől duzzadó és egészséges. Beszélgetünk. Az emlékekről, a dudáról — ami három év óta már a múzeumban van —, a dalokról, a közös és a háztáji munkáról. Csendes beszélge­tés volt — egy dolgos, szép életet élő emberrel. D. Z. üzletpolitika! Vasárnap a fonyódi majális­ban ott volt a balatanboglári ÁFÉSZ pecsenyesütője is. Meglepődve tapasztalták a vá­sárlók, a kolbászt és más éte­leket kérők, hogy a szövetke­zet sátrában öt forint hatva- nat kértek 10 deka májashur­káért, néhány méterrel távo­labb viszont a magánárus 4 forintért mérte. Egy-egy adag­nál tehét 1,60-nal, illetve egy kilónál már 16 forinttal kért többet a szövetkezet, mint a maszek. — A mi pecsenvesünk har­madosztályú egységként tele­pült ki. és a sátorért 2000 fo­rint kölcsönzési díjat kellett fizetni — hallottuk a magyar­ázatot, amikor a lényeges kü­lönbséget szóvá tettük. Mindkét sátor áruja — a szövetkezeté is, a magánáru­sé is — jó ízű volt, megfelelt a követelményeknek, de a pecsenyét, hurkát, kolbászt kedvelők mind a két helyen csak állva fogyaszthatták, s a harmadosztályú szövetkezeti sátornál sem volt a kiszol­gálásban olyan eltérés, ami a jelentős árkülönbözetet indo­kolhatta volna. Ezzel az üzletpolitikával nem lehet egyetérteni. A ve­vőt, a vásárlót nem érdekli, hogy a szövetkezet mennyi kölcsönzési díjat fizet, s há­nyadosztályú büfét telepít ki. CMég jó, hogy nem első osz­tályú kapta ezt a feladatot!) Csupán egyetlen tény a fon­tos: a szövetkezet, amelynek feladata lenne árpolitikájával szabályozni a magánosok árait, drágábban kínálta por­tékáját! Helyes, követendő üzletpoli­tikából, elfogadható árból (pe­dig bizonyára még így is megtalálta számítását) a ma­gánárus mutatott példát a szövetkezetnek, de az — saj­nos — nem követte! Sb. L. A biatorbágyi Lenin Tsz 1967 óta működő alumíniumöntö­déiében elsősorban mezőgazdasági gépalkatrészeket önte­nek a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár deberceni gyár­egységének, ezenkívül szállítanak a Ganz Villamossági Mű­veknek különböző villamosgép-alkatrészeket. Képünkön: Kész mezőgazdasági és villámosgep-alkatrészek az üzem udvarán. Napi egy mázsa szamóca Tapasztalatcsere, bemutató Somogysárdon (Tudósítónktól.) Vendégek jártak tegnap a somogysárdi kertek, s háztáji gazdaságok szamócásaiban, a felvásárlóhelyen. Szakembe­rek, leendő szamócatermelők és felvásárlók ismerkedtek az új módszerekkel, az elterjedt fajtákkal a szamóca somogyi hazájában. Vancsura János, a mezőcso- konyai ÁFÉSZ osztályvezető­je tájékoztatta a részvevőket a somogysárdi szamocatarsu- lás életéről, munkájáról. 210 kert- és háztáji tulajdonos foglalkozik jelenleg ennek a gyümölcsnek a termelésével, de példájuk nyomán egyre több községben van követő­jük. Jovánczai Ferenc, a szö­vetkezeti vállalat íőagronó musa a telepítéssel, a nö­vényvédelemmel és a külföldi tapasztalatokkal foglalkozott, Vadalma Tibor főosztályveze­tő pedig az értékesítés lehe­tőségeit ismertette a jelenle­vőkkel A tapasztalatcsere napján hosszú sor állt a felvásárló­hely előtt A kétszáztíz család­nak csaknem mindegyike ki­fejezetten erre a célra szol­gáló gumikerekű kézikocsikon szállítja a gyümölcsöt. így nem törik össze. Érdemes a termelők, a gazdák vélemé­nyét. is felidézni. Torma Fe renc például 800 négyszögöl területről 35—40 mázsa ter­mésre számít Ennek több mint a felét, minősítik export­ra. Szerinte a legjobban a Go- rella és a Szenga-Szengána fajta fizet 30—35 ezer forint bevetett vár a telepítésről. Szilágyi Lőrincnc 500 négy­szögölön termel szamócát. Most naponta egy mázsát szed és szállít 20 ezer forintos be­vételre számít belőle. A felvásárlónak, Németh István óénak, nehéz napja volt. Csaknem 80 mázsa szamócát kellett átvennie. Ennek több­sége Nyugat-Németországba kerül majd. VÁLASZOL AZ ILLETÉKES A jókai-ligetig busszal lehet menni HOMOKSÓTA LANITAS - SZÜKSÉGBŐL Azt hihetnénk, hogy a ten­gerparti homok a legolcsóbb építési segédanyag, hiszen óriási mennyiségben áll ren­delkezésre szerte a világon, és a legtöbb helyen kotorni, bá­nyászni sem kell. Azon ban félhasználása előtt sótalaníta- ni kell. mert különben a fa­lazatot »sóvirág« borítja el. A sótalanítást nagyüzemileg úgy oldják meg, hogy a kotró­val kiemelt homokot szivaty- tyúkkal a vízpartra telepített nagy, tölcsérszerű tartályokba juttatják, miközben ellenára­mú édesvízzel átmossák. A megtisztult homok leülepszik, es függőleges csöveken keresz­tül a homokszállitó uszályba csorog — amint az a képen is látható —, a sóoldatot pe­dig elvezetik (bepárolják, vagy visszafolyatják a tengerbe). A képen látható berendezés évente 7,5 millió köbméter homok sótalanítását végzi el. E technológia hátránya, hogy kút- vagy folyóvíz kell a só kimosásához, amelyékben rendszerint nem bővelkednek a tengerparti vidékek.. Április 7-én »Nem jár busz i naszának, majd május elsején a termálfürdőhöz« címmel he-\ »Véleményünk: járjon a busz lyet adtunk Geiszler István pa- | a termálfürdőhöz!*> címmel kö­------------............- ..................-zöltük a Volán 13. sz. Vállalat s zemélyforgalmi főosztályának válaszlevelét is. Most újabb le­velet kaptunk, az előbbinél részletesebb indokolással: »A városi termálfürdőt a Jó­kai ügeti autóbuszmegállótól lehet megközelíteni, onnan csupán néhány száz méterre van. A város helyi járatainak menetrendjét úgy állítottuk össze, hogy a nap minden sza­kában — az állomás előtti át­szállással — utazási lehetősé­get biztosítsunk a fürdő felé is, és természetesen onnan vissza is. Ezt világosan igazolják a menetrendi adatok. A városban közlekedő nyoic- vanszemélyes helyi járatú autóbuszok számára a fürdőnél nincsen biztosítva a megfordu­lás! lehetőség, de a bekötő út minősége sem alkalmas az autóbuszközlekedésre, így az oda való bejáráshoz az illeté­kes rendőrhatóság sem járult hozzá. A nyugdíjasoknak — és munkaviszonyban nem álló fe­leségüknek — havi harminc forintos bérletjeggyel minden helyi járaton korlátlan utazá­si lehetőséget biztosítunk, az átszállás tehát ez esetben ne drágítja meg az utazást. Ügy érzem, hogy jelen körül­mények között a fürdő megkö­zelítése nem okoz nehézséget, és a járatok valóban a városi lakosság nagy többségének ér­dekeit szolgálják« — írja Nagy Lajos, a személyforgalmi ősz taly vezetője. A levélhez mellékelt menet­rendi adatokból kiderül, hogy a Jókai liget felé 7.50-kor, 9.40- kor, 10.40-kor, 12.40-kor, 13.35- kor, 14.20-kor és 16.15 órakor indul busz, visszafelé pedig 10.10-re, 13.10-re, 14.30-ra, 16.04-re, 16.34-re és 17.14-re le­het eljutni az állomáshoz. Fúvósok az utcán TARKA SOROK Panasz Cicvarek panaszkodik: — Ez aztán igazan érde­kes! Az embertől, amikor nősülni készül, senki sem kérdez tőle indokokat. Bezzeg, amikor válni akar, milyen nehezen megy, és mennyi mindent kérdeznek! Kifogás Brahováczné .beszélget a szomszédasszonnyal: — Hallom, kedvesem, hogy a férje naponta ré­szegen jár haza.' Miért nem mondja meg néki a magáét? — Tudja, kedves Bra­hováczné, húsz éve erre készülök. De a férjem azóta még egyszer sem volt józan— őszinte A májusi mulatságon egész éjjel egy táncospárt figyel a vendégsereg. A férfi minden egyes tán­cot végigtáncol a partner­nőjével. Egyetlen pilla­natra sem engedi el a hölgy kezét. Hajnalban, mikor már készülődnek hazafelé, egy férfi a ru­határban odalép a férfi elé: — Bocsánat, hogy meg­szólítom. Maga rettentően szerelmes lehet ebbe a nő­be. Egész éjjel egy pilla­natra sem engedte el a kezét. A férfi legyint: — Uram, bevallom, __ ez nem szerelem. De ha el­eresztem a feleségem ke­zét, azonnal rohan a bü­fébe költekezni... Ez is, az is ... A hazugság a gyávák igazsága, * * $ A dohányzásról leszokni a világ legkönnyebb dol­ga. Tudom, meri már leg­alább • ezerszer csináltam. Az az ember, aki csak ősei érdemeivel kérkedik, olyan, mint a burgonya: a jobbik része a föld alatt van. • « * Mindent, amit adsz, duplán megtérül. Például ha férjhez adod a lányod, nemsokára visszatér — férjestül. « • » K. panasza: Az utolsó feleségemnek olyan magas tartásdíjat fizetek, hogy hetek óta azon gondolko­dom, ilyen pénzes nőt ne vegyek-e el feleségül? * * * Ne vesztegessünk fölösle­gesen energiát azzal, hogy ellenkezünk a feleségünk­kel. Várjunk még néhány percet, úgyis megváltoz­tatja a véleményét! SomogyiNéplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja* Főszerkesztő? jávori béla Szerkesztőség: Kaposvár, Latinra Sándor a. 2. Telefon: 11-510, 11-511, 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinca S. u. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzüntc meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 2o Ft. Index: 25 06?. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébe» Kaposvár, Latinca S. u. 6. Felelős vezető; Mautner Jóesef (A Weüwoefee karäastaiiäja)

Next

/
Oldalképek
Tartalom