Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
1971-06-03 / 128. szám
NYUGDÍJAS NAPOK Tavasztól őszig látom. A bérházak közötti keskeny kis földnyelvre széket visz, és naphosszat ott ül kinn. Nem az erkélyen pihen, nem sétái a kőrengeteg közti utcákon. Nem. ölébe ejtett, agyondol- gozott, bütykös paraszti kézzel ül. és többnyire a földet nézi. Sokszor fölvetődött bennem: meg kellene kérdezni, mire gondol. De a magába roskadt, töprengő s valahogy egy kissé mindig szomorú arc visszatartott Vannak dolgok, melyek felől tiszteletlenség érdeklődni, mert az embernek annyira sajátjai. Talán egy léckerítéssel határolt kis házra gondol, egy diófára, vagy szőkülő búzamezőre és a gazdája lába körül szüntelenül viháncoló kutyára. Nem tudom. Ül a széken a kőrengetegben, és a földet nézi. Tudom, érzem, hogy mást lát Az öreg fa szenved, ha átültetik. És megesik, hogy elpusztul. A pusztaszemes! szövetkezet 227 tagjából kilencvenhárom nyugdíjas. öregségére összesen két magányos ember költözött el a faluból. — Az egyik bácsi kinn lakott a tanyán. Már nem lakik ott senki. A tsz megvette, ö ment et Meg egy másik, ugyancsak egyedülálló bácsika. A gyerekéhez. Persze a háztájit azért mindegyik megkapja. — Nem könnyű egy életet elhagyni. Mert aki ilyen korban elmozdul onnan, ahová évtizedek kötötték, az egy kicsit az életét hagyja ott — A parasztember meg különösen így van. Mondom, nem is mozdulnak. Itt vannak, itt élnek —, és szépen élnek velünk együtt,.. dig egy-két új belépő is. Fiatalok. — Más az élet, mint azelőtt, össze jártunk / esténként. Szőttünk, fontunk, tollat fosztottunk, kötöttünk. Elvoltunk. Most meg az ember csak a tévét nézegeti. Más a világ. Pál József és felesége ötvenkét éve házasok. Három gyerek, tíz unoka, tíz dédunoka. Disznóvágáskor, búcsúkor összejön a család. — Hányán ülnek az asztalhoz? — Hú, azt össze kellene számolni! De van úgy, hogy széket kell kérni. Pál József nyugdíjas, a felesége járadékos. — Az uram ebben a házban született — Persze, akkor nem üyen volt. Zsúpos. Én a tizenharmadik gyerek voltam. Kilenc- szózhétben össze akart dőlni a ház. öregkor és öregkor között különbség van. — Más a világ ... — Csak egészségem volna- akkor minden nagyon jó lenne. Mert a családi béke, ami a legfontosabb, megvan. A kis pénzünket pedig beosztjuk. — Szép, békés napok ezek. Szinte észrevétlenül peregnek. Napközben főként a dédunokákat dajkálom, vasárnap találkozni szoktam az öreg barátokkal. Akkor meghányjuk- vetjük, ami a faluban történik. Aztán kész egy hétre. Olykor kiballagnak a szőlőbe. Jó kinn. — Dédipapa mesélj! És megered a szó. Vadállatokról, szarvasokról, nyulak- ról. A természetről. A takaros szép ház udvarán régi kemence. — Mikor volt benne tűz? — Óh! Már nagyon régen! Bár én az életemben egyetlen egyszer vettem egy fél kenyeret a boltban. Minden héten a sütőben sütök. Farkas Józsefné hatvanöt éves. Mikor a múlt év végén nyugdíjba ment, az irodán megmutatták a könyvét — Tizenkét évet ledolgoztam a szövetkezetben. De nekem egyetlen beteg napom sincs beírva. — Ilyennel nem sokan dicsekedhetnek. Ennek csak örülni lehet. — Csak így maradna meg az egészségem! Nem emiatt mentem én nyugdíjba. Két lányom él itt. Az ő családjuknál nagyon kell a segítség. Így legalább ők nyugodtan tudnák dolgozni. A postás minden hónap huszonkettedikén hozza a nyugdíjat Valamikor nem gondolta, hogy ez így lesz. — Vetek egy kis babot Tojást adok el. Szépen ki lehet jönni. Meg tudok élni belőle. A napok? Tegnap a lányomnál kötöztem, dél felé futottam haza az apró jószágot ellátni. A mezőn ma voltam kinn először. Az asszonyok mondogatják is: hogy tudom megállni, hogy nem megyek velük együtt. Mert én mindig mentem. Az biztos. A napok most is dolgosak. Csak másképpen. — Mire mindenhol segítek, este van. Az öreg fa szenved, ha átültetik. És megesik, hogy elpusztul. — Egyszer már voltam Amerikában. Huszonhattól harmincig. Megsegített az isten. Akkor vettem ezt a házat meg egy kis földet. Azért mentem, hogy ne kelljen többet tizedért aratni. Szikár, magas, piros arcú ember Tróják János. Mégis a kis székre ül. Ki a megmondhatója annak- hogy honnan ered egy szokás?! Felesége a tűzhely körül sürgölődik. — Mindig délre szokott kész lenni az ebéd. A papa pontosan megjön. — Gulyás vagyok a háztáji jószág mellett Könyörögtek, hogy vállaljam el, mert nem kaptak embert Megebédel, pihen egyet, aztán úgy megy vissza a jószágokhoz. Az este veti haza. — Elkel az a kis nyugdíjkiegészítés. Meg dolgoztam én egész életemben. Ha szükség van rám és bírom, miért ne dolgoznék most is?! Két év kihagyásom volt. Trombózis. Na, meg első évben, mikor nyugdíjba vonultam, kimentem a fiamhoz Amerikába Írtam a mamának: menjen férjhez, kinn maradok. A hat hónapból négyet töltött kinn. — öreg fát nem lehet átültetni. Itt a ház. itt a haza, itt az otthon. — Mindig tréfás ember volt a papa. — Amíg az embernek kedélye van, addig nincs baj. Elmegyek én a közgyűlésre is mindig. Érdekli az embert, ugye, hogy mi történik. A banketten meg én voltam az első táncos. Idetartozunk min denhogyan. Az ólban három hízó eladásra. Rövidesen viszik. — Tavaly ötvenkét zsák krumpli lett a háztájiban. — Na, az idén nem lesz annyi. Nagyon kéne egy kis eső... A napok egyformán peregnek. Tavasztól őszig kinn a határban, utána éjjeliőrködés, vagy itthon ... — Rendesen él az ember. Ne történik semmi különös. Összeült az Iíiiezetőlc parlamentje Megválasztották a megyei ifitanácsot Nyugdíjas napok — a parasztember gondolatvilágában új fogalom. S az új fogalom mellé új tartalom is. Béke, csend, nyugalom. Vagy amit a láb és a kéz még elbír: munka. De ott, ahová köti az egész élet. Események? Nincsenek. Csak valami szép, kiegyensúlyozott derű ... »•Ligetes falu«. Aki a kőrengetegben a széken ül naphosszat, talán éppen egy ilyen ligetes faluról álmodik. Vörös Márta Először ültek össze tegnap a megyei ifivezetők képviselői a Kilián György Ifjúsági és Űttörőházban. Azt valószínűleg kevesen tudják, hogy az ifivezetők olyan KISZ-esek, akik az úttörőcsapatok munkáját segítik, mint rajvezető helyettesek. Három évvel ezelőtt még csak hatvanan voltak, az idén már 340 ifivezető tevékenykedik a megye 174 csapatánál. A parlament összehívását elsősorban az tette időszerűvé, hogy az úttörőmozgalom az idén ünnepli fennállásának huszonötödik évfordulóját. A jubileum egyben határkő Is: mi történt eddig, s hogyan tovább? Az ülést — mint elnök — Horváth Zoltán, a Kaposvári_ Gépipari Technikum tanulója nyitotta meg. Utána Gulyás János, a Kilián György Ifjúsági és Űttörőház igazgatója tartott vitaindító előadást, majd a parlament négy szekcióban folytatta munkáját Az első szekcióban arról számoltak be a fiatalok, hogy milyen segítséget kapnak az úttörőcsapat és az iskolavezetés részéről. Sajnos, sokan azonban inkább gáncsoskodás- ról vagy teljes közönyről panaszkodtak. A KISZ-alapszervezeteknek az ifivezetőkkel kapcsolatos tennivalóiról a második szekció tagjai vitatkoztak. Kiderült, hogy a taggyűléseken nem mindenütt értékelik a végzett munkájukat Talán a harmadik szekció témája volt a legizgalmasabb: az itt tanácskozók az ifivezetők jogait és kötelességeit próbálták határozati javaslatban összegezni. A negyedik szekció azt vizsgálta, hogyan képezzék az ifivezetőket, milyenek tevékenységük továbbfejlesztésének lehetőséget Délután a plenáris ülésen összegezték az egyes szekciók határozati javaslatait. Ezek közül a legfontosabbak: — alakuljon meg minden iskolában, városban és járásban az ifivezetők tanácsa; — már nyolcadikosokat is válasszanak meg ifivezetőnek, akik majd a középiskolából vagy jövendő munkahelyükről járhatnak vissza az úttörőkhöz; — az ifivezetőket munkájuk alapján javasolják párttagságra. Fölmerült, hogy az ifi vezetők jórészt a középiskolások közül kerülnék ki, holott a fizikai dolgozok, az ipari tan»» lók jobban tudnák segíteni az úttörőket a pályaválasztásban, már pusztán személyes példájukkal is. Negyvenkét fiatal gyűlt most össze Kaposvárról és a megye járásaiból. Okosan, nagy felelősséggel vitatkoztak és tették meg javaslataikat, A parlament tagjai közül választották meg az ifivezetők megyei tanácsát. Sziklai Béla megyei úttörőtitkár röviden értékelte a küldöttek munkáját. A parlament végül táviratban üdvözölte az országos úttörőelnökséget a jubileum alkalmából. R. Zs. Ólomkristály üvegtárgyak exportra INTORGMAS—71 Szocialista országok a kereskedelmi gépek kiállításán Házak, fák, virágok. »Ligetes falu« — egyre ez motoszkál a fejemben. Körben őrséget álló dombok. Erdő, gyümölcsös. — Ide csak visszakívánkozni lehet. Elkívánkozni nem. — Rögszeretet? Az ember sok mindent érez- de nem tudja elmondani Mi nem a beszédre születtünk. Jó lenne, ha a gyerekeinkben is lenne ebből valami.,. A tagságnak majdnem a fele nyugdíjas. — Megállapodott szövetkezet a mienk. Azért akad minA moszkvai Szokolnyiki parkban megnyílt az INTORGMAS—71 nevű nemzetközi gépkiállítás, amelyen 22 ország több mint 600 cége mutatja be a legújabb kereskedelmi és vendéglátóipari technikát. A szocialista országok közül a Szovjetunió mellett ott van a kiállításon Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, Románia — és természetesen Magyarország is. A szovjet kereskedelmi gépgyártás viszonylag fiatal, de sikeresen fejlődő iparág. Legújabb eredményeit hétezer kiállítási tárgv tárja a látogatók elé. A bemutatott gépeket, berendezéseket 90 városban 160 vállalat állította elő. Találhatók itt különböző berendezések a kereskedelemben előforduló, összetett folyamatok gépesítésére: ital- és darabáru-árusító automaták, presszógépek, hűtőberendezések. Különleges automaták sütik a pirogot, az orosz konyha ismert különlegességét, vannak palacsintasütő automaták, burgonyapirító "épek, adagoló és csomagoló automaták. Valamennyi nagy termelékenységű, üzembiztos és tetszetős külsejű. A Togliatti városban működő élelmiszeripari kombinát futószalagos sütője óránként 2500 vagdalthúst állít elő. Van olyan szovjet mosogatógép, amely óránként 2 ezer tányért mos eL A Szovjetunióban jól ismerik a magyar kereskedelmi beren»Lenin grád« élelmiszeráruház igazgatója nemrég így nyilatkozott: »Áruházunk négy éve magyar berendezésekkel dolgozik. Ez idő alatt egyetlen kifogás sem volt ellenük.« Az áruház most költözködik, és újra magyar berendezéseket rendel ... Kedveltek a Szovjetunióban a magyar kávéfőző és kávéőrlő gépek is. A kiállításon többék között láthatók magyar grillcsirke-sütők, italhűtők és sok más érdekes újdonság is. A bolgár termékek között igen sok az elektromos készülék: az elektromos serpenyőtől az elektromos kolbászszeletelőn át az elektromos hűtőberendezéssel ellátott bárpultig. Mindez korszerű kivitelben, tartós, modem anyagokból. Az NDK komplex szállodai, vendéglői és kávéházi berendezéseket, élelmiszeripari és könnyűipari csomagológépeket, hűtő- és kondicionáló-készülékeket, kereskedemi helyiségek gyors kitakarítására szolgáló berendezéseket mutat be. Csehszlovákia 2500 négyzetméteren állít ki, s ez a Szovjetunió részlege után a legnagyobb kiállítóterület. Hűtőpultok, fagyasztóberendezések, élelmiszer- es iparcikküzletek önkiszolgáló berendezései vonják magukra a figyelmet. A jugoszláv pavilonban nagy pontosságú mérlegek, hentes- és pékárut csomagoló gépek, a lengyel pavilonban hűtőszekrények, zöldség- és sajtszeletegek részlegében komplex önki- szolgáló berendezések, dagasztógépek, fényreklám-berendezések sorakoznak. A. K. Az Üvegipari Művek budapesti. Tűzoltó utcai üzemében • csiszolókorongok sokaságával ügyes kezek mintázzák az ólomkristály üvegtárgyakat, amelyeket a parádi testvér» gyártól kapnak csiszolásra. Az üzemben főleg fiatal szakmunkások dolgoznak. A saját tervezésű mintákkal díszített tálak, vázák, hamutartók, süteményes- és kompótos- készletek legnagyobb vásárlója Olaszország, Kanada és az Amerikai Egyesült Államok. Az üzem évente mintegy 30 ezer darab, kisebb-nagyobb ólomkristály dísztárgyakat készít külföldi megrendelésre. Képünkön: Egy régi vonalú, gazdagon mintázott ólomkristály bőléstál az üzem házi kiállításán. Cipő-KRESZ dezéseket A nagy moszkvai A lók, billenőüstök, a román céA lábbelifogyasztó nagyközönség mind gyakrabban teszi szóvá az újságok és a panaszkönyvek hasábjain, hogy a cipők élettartama feltűnően megrövidült, és könnyűiparunk jóvoltából általánossá vált a jelszó: »Minden órának leszakítsd cipőjét!« E panaszok nyomán Cipő- ügyekben Illetékes Hely »odanyilatkozott«, hogy a hiba nem a lábbeliben van, hanem a fogyasztóközönségben, amely korszerű cipőipari termékeinket nem rendeltetésszerűen használja. Illetékes hely azt is megállapította, hogy az említett fogyatékosság nem rosszhiszeműségből fakad, hzvem tájékozatlanságból. A fogyasztó ugyanis nem tudja, hogyan kell eljárni, és meddig lehet elmenni annak, aki honi gyártmányú cipőt vásárol. Az említett forum azt is leszögezte, hogy nem a cipők, hanem a tájékoztatás minőségét kell megjavítani, és munkaközösséget hozott létre, amely kidolgozza A Cipők Rendeltetésszerű Használatáéinak Szabályzatát, azaz a p ő-KRESZ-t. Ez a nagy jelentőségű dokumentum minden bizonnyal leszögezi majd, hogy hazai készítményű cipellőkben tilos: — ballépéseket csinálni vagy bármely módon félrelépni; — becsületbe, önérzetbe vagy más egyébbe gázolni; — szívet vagy liliomot tip- rani; — sárbataposni a fotográfiát; — pénz, nő, siker és álmok után futni; — csáb- és vitustáncot ropni; — elindulni szép hazánkból; — olajra Tépni; — járni az utat, a macskaköves utat; — végigmenni az ormődi temetőn. Tilos ezekből a cipőkből pezsgőt, törkölypálinkát vagy vitriolt inni! Tilos bennük jönni- menní, jámi-kelni, lótni-futni, ballagni, battyogni, bandukolni, barangolni, bolyon- gani, császkálni, csúszkálni, csatangolni, csámborogni, csürdöngölni, kajtatni, kószálni, kujtorogni, kuncsorogni, lézengeni, lófrálni, lődörögni, sétafikálni, sertepertélni, settenkedni, somfordálni, sompolyogni, slattyogni, sündörögni, táncikálni, talpalni, téb’ábol- ni, ténferegni, tekeregni, toporogni, tapicskálni, tüsténkedni; valamint ülni, állni, ölni, halni,.. Szabad ezzel szemben a cipőt száraz, szellős helyen, szobahőmérsékleten tartani, olykor-olykor kézbe venni, megnézni, s időnként puha bársony- vagy szőrmedarabkával fényesre törölni. Hordani persze csak kivéts- les, elkerülhetetlen esetekben szabad civőnket. Ilyenkor is törekedjünk arra. hogy a lábbelik lábainktól és az úttest kövezetétől minél mesz- szebbre kerüljenek! Helyes, ha ebben is a fejlett nyvnatl országok példáját kövefiük, ahol a szabadosabb stílusban öltözködő fiatalság már divatba hozta, hogy cipőjét bőrövéhez erősítve — a derekán hordja. Rád vány! Bum SOMOGYIMÉPLAT Csütörtök, 1971 Június & 5
