Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

1971-06-25 / 147. szám

to % A képviselők elfogadták a kormányprogramot Befejezte munkáját az országgyűlés nyári ülésszaka Tegnap délelőtt az országgyűlés folytatta a konmány programjának vitáját. Áz ülésen részt vett Losonczi Pál, a nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Ká­dár Jánós, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, Focit Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, továbbá Apró Antal, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Németh Ká­roly, az MSZMP Politikai Bizottságának tag jai, valamint a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyok­ban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője. Apró Antal elnöki megnyitója után az .illés első felszólalója Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz ponti Bizottság titkára volt. KOMÓCSIN ZOLTÁN: Szívós munkára, erőfeszítésekre van szükség, hogy külpolitikánkat megvalósíthassuk Tisztelt Kép viselő Elvtársak! A Minisztertanács elnökének az országgyűlés elé terjesztett beszámolója a tényleges hely­zetnek megfelelően vette számba a kormányzati munkai eredményeit, a megoldásra váró problémákat, és a jövőre vonatkozó terveket. A kor­mány elnöke joggal hangsú­lyozta a gazdasági és a kultu­rális építőmunkában, az élet A jelenlegi helyzet nem kecsegtet látványos sike­rekkel. Szívós munkára, erő­feszítésekre van szükség ah­hoz, : hogy külpolitikánkat a gyakorlatban megvalósítsuk. Pártunk és kormányunk a jövőben is arra törekszik, hogy növekedjék a Varsói Szerződés ütőképessége, mind­addig, amíg lehetővé nem vá­lik a katonai szövetségek'fel­számolása. Fejleszteni, tökéletesíteni a szocialista együttműködést Kormányunk képviselői a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában eredményesen teljesítettéit kötelességültet a KGST fejlesztése érdekében vállalt feladatok megoldásá­val. A kormány előtt álló nagy feladatok közé tartozik, hogy tevékenységével hozzájáruljon a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa munkájának to­vábbi fejlesztéséhez, tökélete­sítéséhez^, a .szocialista integ­rációs program teljes kidolgo­zásához és gyakorlati megva­lósítójához, a két- és többol­dalú kooperációs megállapodá­sok kimunkálásához. A Magyar Népköztársaság nemzetközi politikájában — mint azt a kormányelnöki be­számoló is hangsúlyozta — a legnagyobb jelentősége a ma­gyar—szoyjet kapcsolatoknak, a Szovjetunióval való barátság és együttműködés erősítésének van. Pártunk Központi Bizottsá­ga első titkárának részvétele a bolgár, a csehszlovák és a német testvérpárt közelmúlt­ban megtartott kongresszusán, hozzájárult hazánk és ezen szocialista országok együttmű­ködésének erősítéséhez. A Bolgár Népköztársaságnak, a Csehszlovák • Szocialista Köz­társaságnak, a Német Demok­ratikus Köztársaságnak a szo­cialista építőmunka minden területén és a nemzetközi po­litikában elért újabb eredmé­nyeire úgy tekintünk, mint sa­ját sikereinkre. A lengyel—magyar kétolda­lú kapcsolatok fontos esemé­nye volt Kádár János és Fock Jenő elvtárs találkozása a kö­zelmúltban Edward Gierek és Piotr Jaroszewicz elvtársak­kal. Ez alkalommal ismét megerősítették pártjaink, kor­mányaink, népeink egységét es 'k -sönös szolidaritását. minden területén elért sikerek jelentőségét. Szocialista rend­szerünk eredményei alapvető szerepet játszának hazánk nemzetközi tekintélyének nö­vekedésében, külpolitikánk si­kereiben. Az utóbbi időben aktívab­bá váltak kétoldalú kapcsola­taink Romániával is. A szom­szédos szocialista országgal együttműködünk a Varsói Szerződés szervezetében és a Kölcsönös Gazdásági Segítség Tanácsában. Két- és többolda­lú együttműködésünk alapja: testvéri országaink érdekeinek, céljainak azonossága. A ma­gunk részéről a kétoldalú kap­csolatok és. a sokoldalú együtt­működés fejlesztésére törek­szünk. Együttműködésünk fej­lesztését azonban időnként ne­hezítik a magyar, valamint a román álláspontokban és egyes nemzetközi kérdések megítélésében előforduló el­térések. Magyarország és déli szom­szédunk, a szocialista Jugo­szlávia kétoldalú kapcsolatai­nak fejlődését bizonyító té­nyekkel nap mint nap talál­kozhatunk az újságok hírei­ben. Reméljük, hogy ezt a fejlődést, mint eddig, a jövő­ben sem akadályozza az, hogy a szocialista építés és a nem­zetközi politika egyes elvi je­lentőségű kérdéseit más mó­don Ítélik meg a jugoszláv elvtársak, mint mi. Szobi i keli még a Kínai Népköztársasághoz és az Al­bán Népköztársasághoz fűzői­dé kapcsolatainkról is. Mi, a magyar—kínai és a magyar— albán államközi kapcsolatok normalizálására törekszünk. Szeretnénk helyreállítani or­szágaink barátságát, mert ez kölcsönös érdekünk. El is ér­tünk kezdeti eredményeket. A normalizálás útján a jövőben is elvi meggyőződésünkhöz ra­gaszkodva kívánunk járni. Mi­kor a kapcsolatok kiépítésére, fejlesztésére törekszünk, nem vállalkozunk elvtelen enged­ményekre, hízelgésre, annak dicsőítésére, amivel nem ér­tünk egyet. Normalizálást aka­runk minden hátsó szándék nélkül. Ezt kérjük partne­reinktől is. A legutóbbi indokínai ese­mények — az agresszorok lao­szi katonai veresége, a szabad­ságharcosok újabb sikerei — két alapvetően fontos tanul­ságot erősítenek meg. Az egyik, hogy az amerikai ag- resszorok és csatlósaik számá­ra nincsen lehetőség arra, hogy katonai győzelmet érje­nek el Indokínában. A másik, hogy a vietnami, a laoszi, a kambodzsai nép harci osztagai — a Szovjetunió, hazánk és a többi szocialista ország segít­sége révén — a harcokban nem gyengültek, hanem meg­erősödtek; a dél-vietnami nép korszerű fegyverzettel felsze­relt, harci tapasztalatokban gazdag, legyőzhetetlen népi hadsereggel rendelkezik. Az indokínai agresszios tűz­fészek felszámolásának nincs más útja, mint a vietnami, laoszi, kambodzsai nép jogos, igazságos követelésének telje­sítése: minden amerikai ka­tonát és a bábhadseregek csa­patait ki kell vonni indoki­nából; Dél-Vietnamban koalí­ciós kormányt kell alakítani valamennyi hazafias erő rész­vételével; maradéktalanul ér­vényt kell szerezni az Indo­kína országaira vonatkozó genfi egyezmények rendelke­zéseinek. Pártunk és kormá­nyunk minden tőle telhetőt megtesz a vietnami, laoszi és kambodzsai néppel vállalt szolidaritásának erősítésére, igazságos céljaik valóra váltá­sának elősegítésére. A Közel-Keleten a feszült­ség mindmáig nem csökkent; az izraeli agresszorok és ame­rikai támogatóik magatartása miatt a válság folytatódik. Míg az Egyesült Arab Köz­társaság kormánya további erőfeszítéseket tesz a válság politikai eszközökkel történő rendezésére, az izraeli kor­mány továbbra is mereven el­zárkózik az ésszerű és igaz­ságos megoldás elől és to­vábbra is arab területek be­kebelezésére spekulál. A kőzel-keléti helyzetet vizsgálva — megítélésünk sze­rint — az arab népek igaz­ságos harca mar eddig is na­gyobb eredményeket ért volna el, ha küzdelmüket nem gyen­gítené az egység hiánya. % Az Egyesült Arab Köztár­saság elnöke és a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöke által a közelmúltban aláirt barátsági és együttműködési szerződést az egész haladó vi­lág megnyugvással fogadta. Győzzön a népek közötti barátság és együttműködés eszméje Kormányunk kivette részét a testvéri szocialista országok és az európai népek tevékeny erőfeszítéseiből, amelyeknek célja földrészünk békéjének és biztonságának megszilárdítá­sa. Erőfeszítseinknek is része van abban, hogy földrészünk népei és kormányainak nagy többsége elvileg elfogadja a béke és biztonság gondolatát, s egyetért az európai bizton­sági értekezlet összehívásával. A nyugat-berlini probléma megoldásához kapcsolták — nünt ismeretes — a szovjet— nyugatnémet, valamint a len­gyel—nyugatnémet szerződés ratifikálását is. Természetesen nem lehet tagadni, hogy szük­ség van Nyugat-Berlin hely­zetének rendezésére, de elvi­leg helytelenítjük az előfelté­telek szabását. Reméljük, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kor­mánya, amely a Szovjetunió­val, valamint Lengyelország­gal megkötött szerződés alá­írásával tanúbizonyságát adta annak, hogy megindult az európai realitások elismerésé­nek. útján, tovább lép a meg­kezdett úton. Ami a Nyugat-Berlin hely­zetének rendezésére vonatkozó tárgyalásokat illeti, a Szov­jetunió márciusban előterjesz­tett javaslatainak nyilvános­ságra hozásával az európai közvélemény — így hazánk lakossága is — meggyőződhe­tett arról, hogy — a három nyugati hatalom jóakarata esetén —van remény a meg, egyezésre. Ha a nyugati ha talmak olyan konstruktív ma­gatartást tanúsítanak, mint a Szovjetunió képviselői, lehető­vé válik az összes érdekelteket kielégítő megoldás elérése. Az európai béke és bizton­ság megszilárdítását szolgálná, ha a nyugati országok kormá­nyai elismernék a Német De­mokratikus Köztársaságot a nemzetközi jog alapján. A nemzetközi jogi elismeréssel, a Német Demokratikus Köztár­saságnak az Egyesült Nemze­tek Szervezetébe történő fel­vételével serikit sem érne veszteség, viszont győzne az igazság és a jog, a népek kö­zötti barátság és együttműkö­dés eszméje. Az európai népek, körében —v így hazánkban is — < nagy és kedvező visszhangot váltott ki a Szovjetunió javaslata a fegyveres erők csökkentésére. A Magyar Népköztársaság ré­széről egyetértünk és támo­gatjuk a Szovjetunió kezdemé­nyezését. Ismeretes, hogy az Észak-atlanti Szövetség nem­régiben Lisszabonban tartott miniszteri tanácsüléséről ki­adott közlemény is foglalko­zott az európai biztonság kér­déseivel és a fegyveres erők csökkentésével is. Ez a köz­lemény tükrözi a NATO-orszá- gok ellentéteit az európai biz­tonság kérdésében és zavarát a Szovjetunió javaslatával kapcsolatban. A jelenlegi európai és vi - lághelyzetben egész népünk helyesli, hogy kormányunk politikája változatlan; a bo­nyolult viszonyok és a nehéz­ségek ellenére folytatja erőfe­szítéseit — ha kell kétoldalú, ha lehet, sokoldalú alapon — az első biztonsági értekezlet összehívásáért, az égető euró­pai problémák rendezéséért. Ezután Hanufisl' Ferencit:’ Baranya megye képviselője a vállalati' középtávú' tervek főn tosságáról, az üzemek önálló­ságáról, a munkahelyi demok­ratizmusról szólott. Szabó István Hajdú-Bihar megyéből, hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság és az élelmi­szeripar teljesítménye tovább­ra is kulcsfontosságú a gazda­ságpolitika sikere szempontjá­ból, hiszen a lakosság fogyasz­tói alapjának 50 százaléka me­zőgazdasági termék. Dr. Káldy Zoltán budapesti képviselő, evangélikus püspök kormányunk békepolítikáját méltatta. Beszélt a többi kö­zött arról, hogy az imperializ­mus nemegyszer antihumanis- ta ideológia alkalmazásával akarja elérni céljait: népeket, fajokat állít egymással szem­ben. Tollár József Zala megyéből, rámutatott: az új szabályozók általában a meghatározott cé­lok elérésére ösztönöznek, egyes- szabályozók módosításá­val, finomításával azonban gyorsítani és növelni lehetne a munka hatékonyságát. Tóth István budapesti kép­viselő felszólalásában elmon­dotta, hogy a közlekedési és szállítási dolgozók 140 ezres serege munkája erkölcsi és anyagi megbecsülését látja azokban az intézkedésekben, amelyekkel a kormány igyek­szik enyhíteni a közlekedés és hírközlés gondjait. A szünet után Varga Gábcrr- né elnökletével folytatódott az ülés. Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Budapesti Pártbi­zottság első titkára emelkedett szólásra. (Folytatás a 3. oldalon) Ára: 80 fillér XXVII. évfolyam, 147. szám 1971. június 25., péntek fILAG PROLETÁRJAI, E G Y E S U L J E T E IC 1 AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA j’

Next

/
Oldalképek
Tartalom