Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

1971-06-23 / 145. szám

MAI KOMMENTÁRUNK

Dolgosó nők

Emberi kapcsolat is

Videoton Televízió Gyáregység Előszereldeüzeme, Tab. Az itt dolgozók zöme nő. Televíziószerelvényeket készítenek — fizikailag könnyebb munka, de ügyeséget igényel. Az átlagéletkor huszonkét év. A nők jórészt betanított munkások. Ezerháromszáz-ezernégyszáz forint az átlagkereset. A betanítási idő 20—60 nap, a munkától függ. Darabbérben dolgoznak. Kéthetenként szabad szombat.

A tabiak kisebbségben vannak, a zöm a környező községekből jár be; a Tabon lakó nők a Videoton idetelepülését megelőzően már elhelyezkedtek. Az üzemnek a busz havonta harminchatezer forintjába kerül.

Két épületben folyik a munka, egyik sem ilyen célokra készült: járási tanács és járás- bíróság volt. De a Horizont Ktsz Pestre költözik, s az általa kezdett építkezéseket megvásárolta az üzem.

Stikker Irén Pusztaszemesről jár be, háromnegyed ötkor kel, háromra ér haza. Nyolc általánost végzett. Az eltérítőtekercsek . ellenőrzését végzi. Egy nap öt-hatszáz darabot vizsgál meg. Ezernégyszáz forint körül keres. Korábban Pesten dolgozott az Egyesült Izzónál. Ott több volt a kereset, de több el is ment. Most legalább mindennap otthon lehet. A brigád szalagrendszerben dolgozik, kézről kézre jár a munkadarab. Ö is egy láncszem.

A szabad időt már nem töltik együtt, ki-ki siet haza. Szemesről tízen-tizenketten járnak be. E szűk csoporton belül is elkülönülnek a fiatalok és az idősebbek.

— Jól érzem magam itt, gondolom, a többiek is jól érzik magukat.

Két éve dolgozik az üzemben.

Kiss Katalin az általános iskola elvégzése után ápolónő akart lenni.

— Az édesanyám is az, sőt a nagymamám is ápolónő volt.

Egyévi munka után kilépett.

— Ügy volt, hogy felvesznek az egészségügyi szakközépiskolába, de nem sikerült. Másfél-két hónap után visszajöttem.

Tabon takik, fél hat előtt öt perccel kel, tekercselő.

— Mennyi idő alatt tanulta meg?- — Három hét, de eltelt egy hónap is, mire a száz százalékot elértem.

— A fizetése?

— Ezerháromszáz fölött, de volt már ezerkilencszáz is. Túlórával.

Hárman tartoznak egy csoportba, barátnők. Ketten ülnek, egy áll. Váltják egymást. A szabad idő egy részét is együtt töltik.

— Moziba szólítunk menni.

— Színházba?

— Ritkán.

A kesztyűjével játszik. Olajos a keze.

— Szép zuhanyozónk van, terpentines szappant kapunk.

Varga Erzsébet művezető. Nyolc évig Székesfehérváron dolgozott. Estin végezte el a Híradásipari Technikumot, ö végezte a tabiak betanítását.

— Megszerettem ezeket az embereket, mondhatnám, kicsaltak — mosolyog.

Szolgálati szobában lakik. Egy kissé ő is messze került eredeti vágyától.

— A gimnáziumi érettségi után nem vettek fél a főiskolára. Idegenvezető szerettem volna lenni.

Nyolcvankilenc ember munkáját irányítja most.

Egy kis statisztika: tizenöten tabiak, ketten érettségiztek, egy kislány most végzi levelezőn a gimnáziumot.

— Ha megindul a hathónapos műszerésztanfolyam, az kánt nagy lesz az érdeklődés; akik elvégzik, műszerészi oklevelet kapnak

Nyolcvan százalékuk másfél éve dolgozik itt. Az üdülőszezon, az iskola vagy egészség- ügyi okok miatt megy, aki megy.

— Ülőmunka. Tiszta munka. Elegánsan, csinosan járnak dolgozni.

Volt egy felmérés: szeretnék-e itt dolgozni? Mindenki igennel felelt,

Nincs üzemi konyha és ebédlő. Igaz, igény sincs rá. Az otthonról hozott »csomag« a reggeli. És az ebéd? Majd otthon. Kettő után, három után — ki mikor ér haza.

S. F.

M

ostanában sok szó esik a vezetés színvonaláról, a vezetőik felkészültségéről. Hivatalosan és az újságokban ás legtöbbet — helyesen — a vezető irányítókészségéről beszélünk,

írunk, s ennek fényében vagy árnyékában vizsgáljuk az üzem, az intézmény vagy éppen a tsz eredményeit. (Persze, legalább annyiszor fordítva is áll, az eset: az

elért sikerekből vagy balsikerekből következtethetünk a vezetés színvonalára, a vezető felkészültségére is.)

így van ez rendjén. Az élet elsősorban tetteket követel a vezetőktől, s mindenkitől. De arról már kevesebb szó esik, hogy a falvak, a városok vezetői, a gyárak, az intézmények igazgatói, a termelőszövetkezetek elnökei hogyan fejlődtek emberileg. Pedig szemünk előtt játszódik le, hogy a munkásvezetők nemcsak mérnökké, a tsz-alnökök nemcsak agronó- müssá, de emberileg is magasabbra nőttek. A tudás, az irányítókészség fejlődését persze, könnyebb lemérni. Jól mennek a dolgok a gyárban, teljesítik — sőt túlteljesítik — a termelés fontos mutatóit, s ez nagyon jó. A vezetőt megdicsérik fölöttes hatóságai; esetleg, ha az idő úgy hozza: érdemeiért kitüntetést tűznek a mellére. A jó munkát, a hatékony vezetést a dolgozók is élismerik, és tudják: ha vezetőjük kitüntetést kap. annak fénye egy kicsit rájuk is ragyog. De az emberek értékmérője sokkal szélesebb skálájú ennél. Ök a vezetőkben azt is »mérik«, amit a felsőbb szerveknek — helyzetükből fakadóan — nem mindig sikerül meglátniuk.

Az emberek nap nap után együtt élnek vezetőikkel. Legtöbbször a nagyok mellett látszólag apró dolgokból alakítják ki véleményüket. S amit ma a jó szervező-, irányítókészségen, a szaktudáson kívül elsősorban várnak vezetőiktől, az az őszinteség, egyenesség és a magasabb rendű kommunista humanitás. Hogy ezek mennyire nem apró, jelentéktelen dolgok, arra legtöbbször az élet adja meg a választ.

Az MSZMP Központi Bizottságának helyes politikáé vonala teremtett olyan hely*- zetet, amelyben a vezetők lába alá futóhomok helyett szilárd talaj 'került, s ma nem a »leckét« kényszerülnék felmondani, mert, a szó azonos a tettekkel. Jó így élni, könnyebb így vezetni. De hát a múlt néhol még kísért, hallani még esetekről, szerkesztőségekbe is hozza a panaszosoktól a hírt a posta.

Az egyik vidéki városban az általános iskola igazgatója a tanév végén felolvasta a tantestüet előtt a pedagógusok egyéni minősítését. A kollégák örültek, jólesett a nehéz év után az elismerés. (Az igazgató általában mind- armyiuk munkájáról elismeréssel nyilatkozott.) A minősítések ezután bekerültek a városi tanács művelődésügyi osztályára. NTörtént, hogy az említett tantestület egyik tagja a nyári szünidőben a tanács művelődésügyi osztályán helyettesített. Munka közben kezébe került a minősítés is, és ámulva látta, hogy azon egészen mást írt az igazgató, mint amit a szemükbe mondott. Természetesen néhány napon belül a dologról értesült az egész tantestület. Az igazgatónak bizonyos múltbeli érdemei vannak, és szakmailag is tehetséges ember. De ki méltányolja ezt ilyenkor? Hibájával olyan bizonytalan, rossz légkört teremtett, amelyben rövidesen tarthatatlanná vált a helyzete.

F

elvetődik a kérdés: hogyan követhetnek el ilyen súlyos hibát? A válasz mindenképpen egy lehet: aki nem hisz, nem bízik az emberekben, az képtelen őszinte, egyenes lenni hozzájuk. S az ilyen vezetőt — akár ha égig is érnek múltbeli érdemei s ha még oly müveit is —, mert nem képes és nem akarja megérA Malom-árkot megszüntetik

Megvizsgálták a

A vízhiányt a múlt év augusztusában az idézte elő Kaposváron, hogy a Kapos mentén lévő 26 kút víz alá került. Altkor azt állapították meg: nem elég magas a vízzáró réteg a kutaknál, s ezt minél előbb ki kell javítani. A kutakat a Dunántúli Vízügyi Építő Vállalat készítette.

Az emlékezetes árvíz óta csaknem egy év telt el. Mi a helyzet most? — Erre kértünk választ Erdős Zoltántól, a megyei tanács építési-közlekedési és vízügyi osztályának osztályvezető főmérnökétől.

A kutak zárórétegének az árvízszint fölé emelését, illetve az ezzel kapcsolatos tervezést megrendeltük a Somogy megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál. A tervek elkészültek, az építés költsége várhatóan 895 ezer forint lesk:

— Ki a felelős azért, hogy nem vették figyelembe a 26 kútnál a várható árvízmagasságot?

Jogviszonyban az építkezés ideje alatt a Somogy megyei Beruházási Vállalat állt a kivitelezővel. Neki kell tehát a felelőst megkeresni. Hogy valójában ki az, majd a bíróság dönti el. Lehet a kivitelező és áttervező is. Az ügy jelenleg a Fejér megyei Gazdasági Döntőbizottság előtt van. (A kivitelező ugyanis Fejér megyei vállalat.)

— A mi feladatunk elsősorban az, hogy hasonló meglepetéseknek elejét vegyük — mondta az osztályvezető. — Ki kell alakítani egy helyi vízkárelhárítási szervezetet. Ennek éppen az lesz a specialitása, hogy — figyelembe véve az árvíz gyors lefolyását — eredményesen tudjon

dolgozni. A kutak szigetelésének a felemelését megrendeltük: az a fontos ugyanis, hogy minél előbb elkészüljön, függetlenül attól, hogy kinek kell majd a költségeket viselni.

Mint már megírtuk, sikerült megállapodni a Malomárok megszüntetésében is. Elkészítették azt a programot, amelynek végrehajtása után 1972 végén kikapcsolnak minden vízfolyást ebből az árokból, s be lehet temetni. A másik ezzel kapcsolatos munka a Kapos városi szakaszán a védővonal rendbehozása, az úgynevezett árvízi kapuk kiépítése.

— Bizottság járta végig a Kapást a Deseda torkolatától Kaposfőig — mondja az osztályvezető —, s jegyzőkönyvbe vettük az összes hibát.

A jegyzőkönyv csaknem tíz oldalon harmincöt pontban sorolja fel. Nagyobb mennyiségű víz esetén valamennyi hiba árvízveszélyt okozhat. Több helyen például kimosta a patak a partfalat, másutt törmelék akadályozza a zavartalan vízfolyást. Több a kis áteresztőképességű híd is; ezeknél nemcsak a víz folyik lassabban, hanem az elakadás veszélye is nagy. A legtöbb csatornán nincs árvízi kapu, és magasabb vízálláskor ezekben visszafelé folyik a Kapos. Ilyennel találkoztak többek között a Tejipari Vállalatnál, a DÉDÁSZ cseri bekötésénél. Több helyen megrongálódott a töltés is: ezt ki kell javítani és meg kell emelni. Szükség van arra is, hogy a hullámteret megtisztítsák a cserjéktől.

— Mikor látnak hozzá e feladatok megoldásához?

— Már hozzáláttunk: mindenki megkapta a feladatát, s meghatároztuk azt is, hogy mikorra kell elvégezni.

K. I.

tend a párt politikáját, amely eleve az egyenes, őszinte emberségre épít, az élet fogja félreállítani.

Bízni kell az emberekben, s aki nem a beosztástól várja az emberek elismerését, hanem tetteivel, őszinte emberi kapcsolataival igyekszik mindennap kiérdemelni, az nemcsak magának, de üzemének, az ország s a nép ügyének tesz jó szolgálatot.

Munka a szőlőben

A kóröshegyi tsz 150 holdas szőlőjében tárcsázzák a földet. Két gép végzi a talaj!« zíto munkái

Meleg

Az aratás minden évben próba elé állítja a gazdaságokat, termelőszövetkezeteket. És megméretik az egyén is. Felelősség érzete, munkabírása, helytállnitudása. A szervezés »magasiskolájának« is vizsgája ez az időszak.

Szervezés. Nagyon sok összetevő harmóniája — ez a cél, az aratás és a betakarítás egységéért. Mint ahogy egyik tégla épül a másikra, úgy kell folynia a nehéz munkának is. Egymást kiegészítve. Ne legyen fennakadás, gépek hibái se okozzanak »kiesést«. Az időjárás, a pergő szem kényszeríti a mezőgazdasági üzemeket a gyors munkára.

A' szervezés sokrétű feladatai közben sem szabad azonban elvesznie az embernek. Nem szabad megfeledkezni az emberről, aki a forró napon izzadva, »port rágva« dolgozik, nemcsak magáért, hanem a nagyobb közösségért, s közvetett módon a népgazdaság egészéért. Nemcsak arra gondolok, hogy a munkájukat anyagilag megfelelően honorálják: Nem is a levágott holdak utáni természeti juttatásra. Ezeket mindenhol biztosítják. S azt is tudom, hogy a legtöbb helyen még egyszer kioktatják az aratásban és a betakarításban részt vevőket az ilyenkor gyakori balesetek elkerülésének módjaira. Másra gondolok. A »szabályszerű« törődésen túl: valamiféle emberi pluszra.

Nemrigiben egy kombáj- nossál beszélgettem. Hideg kosztú napok következnek« — mondta. S akkor eszembe jutott a segesdi szövetkezet. Sok minden egyéb mellett

koszton

arról is beszéltek a tsz vezetői, hogy az aratási munkában részt vevő kombájnosok- nak meleg ételt is biztosítanak. Utánuk viszik delenként.

Nem úgy beszéltek erről, mint valami nagy, sehol eddig meg nem valósított ötletről. Evek óta így folyik náluk az aratás. Es gondolom, van több mezőgazdasági üzem is, ahol hozzájuk hasonlóan, többletszervezést vállalnak. Az emberért. Biztos vagyok benne: megérné azoknak a gazdaságoknak is, ahol még nem vezették be ezt. Lehet, hogy a közvetlen, anyagi hasznon túl erkölcsiekben is kamatozna.

L. L.

Eszperantó és jogszabály

»Legnehezebb a keddi nap. Hajnali négytől este kilencig utazás és munka.« Somogyeg- res, Zics, Kisbárapáti, Ecseny — egy jogtanácsos munkahetének állomásai.

Dr. Sebestyén Tamásné három éve járja a tsz-eket. Zsúfolt hetek, hónapok. Tanulás a vonaton, a homályban csak sejteni lehet a betűket. Mellette, körülötte bóbiskolnak, zajonganak, járkálnak az emberek. Tabon bekap valamit reggelire, azután indulás. Hin- tón, motoron, autón teszi meg az utat. Mikor mi van kéznél. Télen a szánkó is megteszi.

1967-ben végzett a Pécsi Jogtudományi Egyetemen. Háromévi kemény munka után a közelmúltban könnyebb lett a feladata. Csökkent a távolság. Somogyegres helyett a so- mogyacsait tsz jogügyeit intézi.

Fiatal szakember. Még nagyon elevenek a pályakezdés élményei.

— Milyen volt az indulás?

— Egy évig Szentgáloskéren voltam gyakornok. Dr. Karai István segítségével alaposan megismertem a tsz-ek jogi helyzetét, a buktatókat, az egyéni és közös gondokat. Sokat köszönhetek az ő lelkiismeretes munkájának.

A gyakorlóév után egyből a mélyvízbe. Megismerte a valóságot. Szokás, szemlélet, görcsös ragaszkodás a múlthoz — nem szívesen alkalmaznak női szakembereket. Sokkal nagyobb felkészültséggel kell rendelkezniük, mint férfi kollégáiknak. Állandó bizonyítás, örökös koncentrálás: ez az

egyedüli út az elismeréshez.

— Egy év után már sikerült bizonyítanom. Ezután meg kellett szereznem a bizalmukat. Ez egy kicsit nehezen ment.

Nem tipikus, nem séma, de jellemző, hogy milyen fejlődési fokok voltak a megszólításban. Eleinte nagyságosasz- szonynak szólították. Amikor ez ellen tiltakozott, következett a második fokozat: doktornő. Ma már Marika. Fölkeresik ügyes-bajos dolgaikkal. Szívesen elmennek, amikor előadást tart.

— Zicsen a földtörvényről tartottam előadást Nagyon

meglepődtem, mert sokkal többen voltak, mint reméltem. A többség már közel járt a nyugdíjhoz. Ök jól ismerik a, mezőgazdaságban, a falun végbement változást, megbecsülik a fáradhatatlan munkát. Minden kicsi változás, fejlődés érdekli őket. Benne éltek a múltban, s alakítják a jövőt.

Persze ez nem mindenütt van még így. Nagyon sokszor lehet találkozni a tespedéssel. Taggyűléseken, zárszámadásokon olykor szembe találja magát az értetlenséggel, az ellenszenvvel, a »csakazértis« igazságokkal.

— Előfordult olyan kavarodás, már az ablakot néztük, hogy hol lehetne meglépni.. . Általános tapasztalatom, hogy a tagok nem ismerik jogaikat. Különösen akkor nagy a felbuzdulás, ha a személyes érdekeiket védelmezik. Ilyenkor ember legyen a talpán, aki meg tud nekik magyarázni egy paragrafust.

. Ha perben állnak egy vállalattal, minden érvet összeszedni, átnézni a jogszabályokat,

. szerződéseket megfogalmazni, a mindennapos ügyeket elintézni — ez állandó készenlétet követel. Közben tovább kell képeznie magát

— Az új jogtanácsosi törvény értelmében szakvizsgázom. Munka után tanulok. Egyetlen perc sem veszhet kárba.

Nem szól, de mozdulata elárulja, hogy sok ez a munka, hamar el lehet fáradni. A falon szinte mindenütt könyvek vannak. Állandóan szól a rádió. Nem jó a csönd.

— Van egyáltalán szabad ideje?

— Nagyon kevés. De azt kihasználom. Eszperantóul tanulok, hétvégén pedig utazunk. Az egyetem után szétszóródott a társaság, de mindig megtaláljuk egymást. Jó összejönni, újra nevetni a régi aranyköpéseken, megtudni ki hová került, mit csinál, hogyan él.

Azután megint hétfő lesz, újra lendül a hatalmas hinta. Fut, dolgozik, vonatra vár, tanul, elvegyül a sokaságban.

Aranyos Margit

SOMOGYI NÉPEA P

Saerda, 1971. június 23.

3