Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
1971-06-17 / 140. szám
NEVELÉSRŐL DIAKNYARAK Elcsendesedtek az iskolák. A folyosókon nem harsan már negyvenöt percenként a csengő riasztó vagy megváltást jelentő hangja, a táblákra rászáradt a krétapor, s legfeljebb egy félig letörölt »Vakáció« szó virít — színes krétával kricifrázva — a néma tanteremben. Lassanként az udvaron is felüti fejét az eddig eltaposott fű, s a Medárd- napi esőktől öntözve félénken körülnéz zöld fejével az épü- pulet árnyékában: — Végre elmentek! Hát igen, most nyolcvannégy napig csend van az iskolában, s az ezertorkú gyermeksereg egyénekre szakadva áttette székhelyét a családi otthonokba, a kirándulóhelyekre, a vízparti nyaralókba. A nagyobb diákok ilyenkor — kiesve az iskola fegyelmező légköréből — hajlamosak arra, hogy felnőttnek tekintsék magukat Ügy élnek, mint a felnőttek. S a felnőttéletből is elsősorban azokat a szabadság- jogokat követelik maguknak, amelyek közül a szülők egyes »jogokat« talán már örömmel elvetnének, mint az élet haszontalan vagy éppen káros szokásait (ital, éjszakázás, dohányzás, különc viselkedés stb.). Pedig, ha valamikor, hát éppen ebben a korban kellene mérsékletre nevelni a fiatalokat. Annak persze nincs sok értelme, hogy a veszélyektől egyszerűen eltiltjuk őket, mert a tiltás maga nem nevelés. Sőt, az ifjúságot ismerő nevelők felfogása szerint a durva tiltás alkalmas arra, hogy az ifjúban ellenérzést váltson ki; a tiltó parancs sokszor sóvárgó vágyat fakaszt a fiatalokban, s valami »csakazértis« dacot növel bennük. Meg kell tehát találni' a módját, hogy valóban hatni tudjunk fiainkra és lányainkra, elhiggyék, hogy jót akarunk nekik, s arról is meggyőződjenek, hogy a tartózkodás vagy a mérséklet saját érdekükben hasznos és értelmes dolog. Nézzük meg > először diákjaink nyári életrendjét! Kétségtelen, hogy a tanév folyamán a kemény szellemi és idegmunkát végző fiatalnak szüksége van arra, hogy egy ideig »napi beosztás« nélkül éljen, pihenjen, ha úgy tetszik: henyéljen. A legtöbb ifjú ilyenkor későn kel föl, rendszerint csak délután vagy este csinál magának programot, s hosszan elmarad a társaival. Ez eleinte nem is nagy baj; a kötöttség nélküli élet nemcsak pihentet, hanem a szabadság látszatát is kelti. A bajok ott kezdődnek, amikor a normális és egészséges napi életritmus megváltozik. Az ifjú este sokáig fennmarad, s másnap azért alszik hosszan, mert éjszaka nem tudta magát kipihenni. Ennek az a következménye, hogy a hasznos napi tevékenység eltolódik délutánra vagy estére, s a szervezet ezt a fázisváltást mindenképpen megérzi. Egyes fiataloknak még az étvágya is megromlik, fáradtnak érzik magukat, mert az éjfél utáni alvás nem nyújt olyan pihenést, mint a korán lefek- vő ember alvása. A tapasztalatlan szülők ezt az állapotot könnyen az iskola számláiéra írják. Nem egyszer hallani apák vagy anyák szájából: A tudomány és technika lexikona Kibernetika A kibernetika a vezérlés, a szabályozás, az önszabályozás, tudománya. A görög eredetű ezó a kormányzás »művészetét« jelenti. Ennek a ma még nehezen körülhatárolható és hatalmas fejlődésben lévő tudományágnak — sőt bizonyos értelemben több tudományágat összefogó tudományos irányzatnak — Norbert Wiener adott nevet, aki az 1940- es években az automatikusan vezérelt bonyolult rendszerek logikai szerkezetével foglalkozott (pl. a rádiólokátorok célkövető rendszerével). Ekkor ismerte fel, hogy a vezérlés és a szabályozás a rendszer konkrét felépítésétől, tehát szerkezetétől és anyagától jórészt független. A vezérelt gépi mechanizmusok ugyanúgy működnek, mint az élő szervezetek; ha pl. egyensúlyi helyzetükben megzavarjuk őket, egyaránt csillapodó rezgésekkel reagálnak rá. A kibernetika két központi fogalmát említenénk most: az egyik a visszacsatolás. Ennek lényege, hogy a rendszer a működése közben bekövetkezett változásokat figyelembe véve befolyásolja vele további működését. Ezt a jelenséget először technikai berendezésekben vizsgálták iaz említett célkövető rendszernek is lényeges eleme a visz- szacsatolás). Igen fontos magyarázó elv ez az élő szervezetekben is, például visz- szacsatoláson alapszik a pupillareflex, amikor is a pupilla növekvő fénvmennyiség esetén összehúzódik, és fordítva. Egy másik jelentős fogalom a memória, amelyet az emberi emlékezőképességről vittek át az elektronikus számítógépekre. A kibernetikának ma mór több részterületét különböztetik meg, így a matematikai kibernetikát (amely a felhasznált matematikai és logikai apparátussal foglalkozik), a műszaki kibernetikát (a vezérlést és a szabályozást konkrétan megvalósító elektronikus, mágneses, pneumatikus elven működő automaták konstrukciós elveit vizsgálja), a biológiai kibernetikát (ez az élő szervezet működési módját, az öregedést és az öröklődés mechanizmusait tanulmányozza) és végül a gazdasági kibernetikát, amely a gazdasági életben fellelhető dinamikus rendszereket vizsgálja, illetőleg javításuk módját kutatja. A kibernetikát természetesen még számtalan más helyen is felhasználják — a nyelvészettől s a diagnosztikától kezdve a közlekedésig. — A sok tanulás úgy kimerítette szegény gyermeket, hogy még mindig nem tudta összeszedni magát! Szörnyű ez a túlterhelés! Pedig sokszor nem kell mást tenni, mint visszaállítani az egészséges napirendet, a megszokott életritmust, s a fiatal szervezet hamarosan helyreigazodik. A nyár, a szabad idő, a barátokkal való korlátlan érintkezés azonban más bajok forrása is lehet. A tizenöt-tizenhat éves ifjú gyakran sóvárogva nézi, hogy a felnőttek és egyes barátok cigarettáznak, s neki is kedve támad megkóstolni a felnőtté válásnak ezt a — képzelt és csábító — bizonyítékát. A barátok is erősen ludasok a csábításban. Nyakra-főre kínálgat- ják nemdohányzó társukat; elmondják, hogy csak az első cigaretták kellemetlenek, s ők már úgy megszokták, hogy nem is tudnának nélküle élni. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy a nemdohányzó fiú vagy lány kinyújtja kezét az első cigaretta után: Adj egy staubot... Sajnos, néha még a szülők is elkövetik azt a hibát, hogy maguk kínálják meg tizenhat éves gyermeküket. Az ifjú ilyenkor úgy érzi, hogy a felhatalmazást azért kapta, mert »megérett« a "dohányzásra. Szomorú tény, hogy a lányok között szinte mértéktelenül terjed a dohányzás szenvedélye. Sok fiatal lány az utcán is tüntetőén szívja a cigarettát, s ezzel kétségtelenül a nők »felszabadulásának« hamis illúziójában ringatja magát Pedig a férfiak vagy a nők dohányzása nem alkotmányos jog. Régi igazság, hogy a dohányzás ellen akkor kell Küzdeni, amikor még az ifjú nem lett a nikotin rabja. A felnőttek, a szülők tehát okosan teszik, ha gyermeküket akkor világosítják föl a dohányzás káráról, amikor még nem szokott rá. (Persze, bajos dolog füstölgő cigarettával a kézben beszélni a dohányzás hátrányairól.) A nemdohányzó ifjú jobban hallgat a meggyőző szóra, mert a megrögzött dohányos minden meggondolást elutasító vágyát az imádott ciga- garetta után még nem ismeri. Szerencsére a diáknyaraknak nemcsak veszélyei, hanem kellemes élményei, feledhetetlen emlékei is vannak. Tart János C surran a bor. Szóda csapódik a pohárba. A pezsgő hab szétterülve illan el. Iszunk. Mire? Mindegy. Napsütés, friss zöld környezet. A fülledt iroda után egzotikusnak tűnik a táj. De a pince fehér fala színházi díszlet. Meg a kellékek: a lopó, a mázas korsó. Valaki viccet mesél. Erőltetett, udvarias hahota. A szőlősorok között asszonyok kapálnak. A rendek vége felé közelednek. Váltanak-e szót rólunk? És mit? — Egészségünkre! A burgundiból kevés termett; csak a mi tiszteletünkre bontotta meg a házigazda. Az asszonyok — hárman vannak — kiérnek a sorokból. Kettő idősebb, egy még innen a negyvenen. Közép- termetű, egy kissé elhízott. Felénk fordul, úgy igazít a kendőjén. Elkapom a tekintetemet. Nem akarom bámulni. És amikor már nem látom, élesen villan elém a hajdani leányarc. Ö lenne? Kocsis Julika? — Szófian vagy, pajtás! — üt a váltamra a házigazda. — Remélem, nem a munkán jár i't is a- ered'’ tTnaii nem ízlik a borom? Pedig úgy tudom, a kedvenc fajtád. — Persze, hogyne. Igazán nagyon kedves vagy. Koccintunk. Az asszonyok beállnak a rendekbe. Julikával együtt jártunk iskolába. Akkor is beszélgettünk, néha társaságban voltunk, kirándultunk, de a szerelem később kezdődött. Négy év múlva. Suta volt a csókunk, izét sem éreztük. De arcunk tapadása sokáig elkísért. Egy teherautó padján ültünk, szorosan egymás mellett, egy falusi szereplés izgalmával az idegeinkben. Sötét volt a ponyva alatt. 3 többiek is összebújtak. Aztán rendszeresen találkoztunk. Anyám egyszer megkérdezte: — Mit akarsz a Kocsis Julival? Te már érettségiztél, tovább akarsz tanulni, ő meg a csemetekertbe jár. — Na és? — fortyantam fel sértetten. Több szó nem esett a kapcsolatunkról. Az asztal másik oldalán dudorászni kezdenek. Egyikük pajzán strófákat énekel a szomszédja arcába. Vastag nevetés. A nap fénye fáradni látszik. Tekintetemmel a sorok közt hajladozó asszonyokat keresem. Kiértek-e már a túlsó oldalon? Ilit nem rúgták ki Beszélgetés Bencze Ilonával Vártam rá néhány percet a Vas utcai kollégium előcsarnokában. — Ne haragudjon, de nem volt Időm kifesteni magam! Felveszem a napszemüvegem, s ha megvacsoráztam a menzán, máris itt vagyok. Sem a szépítkezésből, sem a menzavacsorából nem • lett semmi; néhány perc múlva az Astoria éttermének egyik asztalánál nézegettük az étlapot Az az érdekes, hosszú szőke hajjal koronázott arc, amely másfél hónappal ezelőtt betöltötte a Vörös Csillag filmvásznát, most valószínűtlen keskeny, sőt sovány. — Sokat fogytam a forgatás alatt Több mint három kilót Észrevenni rajtam, hogy soványabb lettem? — Igen, de csak annak, aki korábban is ismerte. Bencze Ilonával több mint három éve találkoztam utoljára. A boldogságok boldogságának közepette írtam róla; akkor kapta meg az értesítést hogy felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Azóta lefogyott, férjhez ment eljátszotta a Staféta című film főszerepét, s játszik a Madách, valamint az Operettszínház színpadán. Mellékesen jegyzi meg, hogy jelesen végezte a harmadik évet Keresem benne a színésznőt, de az egyszerű, kék, kötött ruhácskában, összehajtható napszemüveggel, sötétbarna bőrtáskával inkább bölcsészhallgatónak Látszik, mint színésznőnek. Bizsut, ékszert nem hord; órája valahol a táska fenekén lapul, nem is veszi elő. Az első évfolyamot tizen- ketten kezdték, ma nyolcán vannak. Négy fiú és négy lány. Az osztályfőnökük Adám Ottó, akit tanár úrnak szólítanak, és nagyon szeretnek. — Tudja, hogy egészében nem is láttam még a Stafétát? A premier napján játszottam, s csak akkorra értem a moziba, amikor véget ért a film, és meg kellett hajolnom. Kaposváron hogy ment? — Játszották. Azt hiszem, hogy sokan maga miatt nézték meg, hiszen Kaposváron nem felejtették el. A hírnek őszintén örül, ugyanúgy, mint a többi értesülésnek. Itt az alkalom egy újabb kérdésre: — Mennyire érzi magát pestinek ? CRE_ Julika jól táncolt, és a színjátszó csoportban is szerepelt. Szép lány volt? Inkább kedves. Ragaszkodó. Kamaszos romantikával elképzeltem magam mellé egy életre, de erről soha nem esett szó köztünk. Még évő- dő utalásként sem. Legtöbbször semmiségekről beszélgettünk. Meg hallgattunk. Főképp búcsúzás előtt, a kapujukban. Sajtosrudakat kínálnak. Aztán újra poharat emelünk. Az asszonyok a vágás végéhez közelednek. — Meg kell szólítani Julikét. Hogyan él? Egyszer hallottam, hogy a szőlőhegybe vitték férjhez. Egy elvált ember, csöppnyi ' kislánnyal. Sajnáltam Julikét. Augusztusban fölvettek a főiskolára. Egy hétig titkoltam. Féltem a tekintetétől. Azóta is gondolkoztam: becsaptam-e? Soha nem ígértem semmit. Azt hiszem, nem állnak új sorba. Igen, ahogy kiérnek, a présház felé int egyikük. Biztosan bent van a holmijuk. A közelünkben kell elmenniük. Legalább annyit kellene kérdeznem: Mi van veled? Család? Férjed? Gyerekeid? Nagy esti csöndben mondtam el, hogy szeptemberben elmegyek. — Semennyire. Budát szere tem, a Gellért-hegyet, azt am' a fővárosban is a vidékre emlékeztet — Somogybán mikor járt utoljára? — Régen, de rövidesen a férjemmel együtt (Maros Gábor negyedéves főiskolás) hazautazunk. Alig várom. Imádok otthon lenni... — Három évvel ezelőtt arról beszélt, hogy a felvételi után megijesztették a másodikosok. Ügyis kirúgnak benneteket... Megváltozott a véleménye? — Nézze! A főiskola első és második évében minden kiderül. Ha tud és akar valaki tanulni, akkor marad, ha nem üti meg a mértéket, akkor kibukik. Higgye el, sokat tanultam! — Különben nem bízták volna magára a Staféta főszerepét! — Mindenki azt hiszi, hogy egy filmfőszerepet eljátszani világsiker. Pedig nem. Az, hogy Kovács András végül is (előttem már több színésznővel készítettek próbafelvételt) — Persze — mondta. — Neked el kell menned. Nem kérdeztem, miért mondta, hogy persze. — Majd írok — feleltem sietve. Erre is azt mondta: — Persze. Írsz. A hangsúlya mögé akartam látni. Nem tudtam. A második vagy harmadik héten írtam egy hosszú levelet. Hogy ne haragudjon, de így hozta a sors. Sosem felejtem el. És biztosan találkozunk még az életben... Valami ilyesmit írtam. Két karnyújtásnyira ment el mettetlem. Nem nézett az asztalunk felé: Egy kissé nehézkesen lépdelt, a napi kapálás fáradtságával a lábaiban. Ha kijön a présházból, megszólítom. És bemutatom a társaságnak. De hogyan? Hajdani szerelmem? Félreértik. F*öltetetten udvarias arcot öltenek. Ferinek torkán akadna a malac szöveg, és meglepetésében talán kezet is csókolna Julikánák. ettesben lenni vele! Kíváncsi szemekből távol, mint hajdan esténként a kiskapuban. Csak két percre! Gyáva vagyok? Társaim észre sem veszik, hogy az asszonyok kilépnek a présház sötétjéből, és haza indulnak az alkonyatban. Lopva nézek utánuk. Az asztal körül vörösödnek, fénylenek az arcok. Fail Lácaló rám bízta Zsuzsa szerepét, szerencse is volt, bár a film nem aratott osztatlan sikert Számomra az izgalmat a filmezés, a felvevőgépek előtti munka jelentette. Belemelegszik a filmkészítés aprólékos ismertetésébe: elmeséli, hogyan jártak iskolákban, hogyan beszélgetett a tanárokkal, amíg végül a filmbeli Zsuzsa a kamera előtt vehette kezébe a mikrofont. Film is, színház is, sőt olykor-olykor rádió- és szinkranszereplés is. Ilit gyakran »adják ki« (a szakma így nevezi a vendégjátékot), g óhatatlan a kérdés, hogy melyiket szereti jobban. — Nem szeretem jobban a filmet a színháznál. A színpadnak más törvényei vannak. A film technikai oldaláért nem rajongok, még ma is sok bennem a félsz, a gátlás, az idegesség. De amíg egy színpadi szobában úgy érzem magam, mint a sajátomban, »benn tudok lakni«, addig ez a filmben elképzelhetetlen. — Hogyan áll az énekléssel, a zenével? — Tanárnőm, Onódy Kis» Márta szerint sokat fejlődtem. Talán ez hozta meg a jövő év izámomra legnagyobb meglepetését, Peer Gyntből Solvejg szerepét. Mikor megláttam a Madách próbatábláján á nevem Huszty Péteré alatt, valami megszorította a szívemet. — Hogyan érzi magát a nagyok között? — Tolnay Klári, Mensárot László, Vass Éva, Gábor Miklós és a többiek a színház és a színjátszás tudorai. Piros II- likó helyett játszottam, ez volt az első premierem, miközben i darab akkor ment hetvenedszer. Az előadás alatt óriási összpontosítással, baki nélkül sikerült hozni a szerepet, de utána rettentően izgatott voltam. Mensáros László odajött, kezet csókolt, és gratulált, ákkor nyugodtam meg, de a gyomrom még mindig remegett. — Beszélgetésünk végére agy sztorit kérek, ha van. — Ha jaj, de mekkora! Képzelje el, hogy tavaly, életemben először kellett volna föllépnem a III. Richárdban, egy egymondatos szerepben. Délután a férjemmel kimentünk a Vidám Parkba, dodzsemez- tünk, hullámvasutaztunk, istenien éreztem magam. Nyolckor jutott eszembe, hogy nekem nyolckor színpadra kellett volna lépnem, ha két percre is. Nagy baj nem lett belőle, de azóta naponta háromszor Is megnézem a kis noteszomat, hogy mikor játszom. Bencze Ilona júliusban a zoní—dr»! »Mákokon fej, de előtte, június tizenkilencedikén érettségi találkozóra utazik Kaposvárra. Augusztusban pedig haza, Gyékényesre. Hiszen imád otthon lenni. 8a*y Gém 0OMOGT? NCPIAP CMUtoSfe, ma. sámtm 11 5
