Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1971-05-09 / 107. szám

Ara: I forint AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI ■ IZ O TT S A G A M A K L A P J A XXVII. évfolyam, 107. szám 1971. május 9., vasárnap Befejeződött a szakszervezetek kongresszusa | Dr. Iftai Miklós hazaérkezett Angliából Dr. Ajtai Miklós, a Minisz­tertanács elnökhelyettese szombaton hazaérkezett egy­hetes angliai látogatásáról­Dr. Ajtai Miklóst, a ferihegyi repülőtéren Osztrovszki György, az OMFB elnökhe­lyettese, valamint Blair, Nagy-Britannia budapesti nagykövetségének első titkára fogadta. A Minisztertanács elnökhe­lyettese a repülőtéren nyilat­kozatban számolt be angliai útjáról. — Házigazdáink rendkívül kedvesen fogadtak, utunk jól sikerült. — Érzésem szerint teljesítettük azt a feladatot, amellyel kiutaztunk Nagy- Britanniába: sikerült a két ország gazdasági-műszaki és tudományos kapcsolatait bő­víteni, szélesebb kapukat nyit­ni az együttműködés előtt. Mindez azért sikerült, mert mindkét fél — Nagy-Britannia és Magyarország képviselője is — erre törekedett, s így könnyen szót értettünk a tár­gyalt kérdésekben. Megálla­podtunk többek között a mennyiségi korlátozások foko­zatos feloldásában, az üze­meink közötti kooperáció szé­lesítésében, átgondolt szervezé­sében és sok más kérdésben. Mi úgy tekintettük utunkat, mint amely új szakaszt nyitott meg a két ország együttműkö­désében. (MTI) Gáspár Sándor vitazáró beszéde Fock Jenő fogadta a szudáni külügyminisztert SaonfbBton reggel Somoskői Gábornak, a SZOT titkárának elnökletével folytatta munká­ját a szakszervezetek XXIL kongresszusa. Az elnökségben helyet foglalt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Bisz- ku Béla és Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tajai és Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára. A három napirendi pont vitájában elhangzott felszó­lásokra Gáspár Sándor vála­szolt. — Kongresszusunk vitája — mondotta Gáspár Sándor — a magyar szakszervezeti mozgalom hű keresztmetszetei; adita, helyesen ítélve meg a mozgalmat, erényeivel és gyengéivel együtt. Kongresz- szusunk a szakszervezeti de­mokráciának fontos fóruma volt. Napirendre kerültek raj­ta társadalmunk legjelentősebb kérdései. Szó volt a gazdasági építőimunkáról, gazdaságpoli­tikánkról, az üzemi tenniva­lókról, a szocialista brigádmoz­galom fejlődését segítő felada­tokról, az eredményes mun­kát gátló tényezőkről, a kul­turális életünk problémaköré­ről, egyszóval társadalmunk sok fontos kérdéséről. A mi kongresszusunk nem a számlák benyújtásának a kongresszusa voLt, hanem fe­lelős, és hozzáértő emberek fe­lelősségteljes tanácskozása. Egy dolgot biztonsággal el le­het mondani: az újonnan meg­választandó vezetők hosszú időre nem lesznek munka nélkül. Az lesz az egyik leg­fontosabb feladatuk, hogy a vita minden részletét figye­lembe véve alakítsa ki a kö­vetkező évek tennivalóit. Ha felszólalóink nem is fo­galmaztak meg konkrét anya­gi igényeket, azért azt is tud­nunk keil, hogy változatlanul nagy gondot jelent fejlődésünk gyorsítása. Szó volt itt arról “is, hogy jó volna több lakást építeni, a gyermeítómtézménye- ket, a szociális és kulturális lé­tesítményeket fejleszteni, csökkenteni a munkaidőt, emelni a nyugdíjakat, javíta­ni a családi pótlék rendszerén. Az említett és további sok más igény is mind reális. Ha csak A köztisztviselők sztrájkja és vízhiány következtében Ró­ma a legzűrzavarosabb hétvé­ge elébe néz a második világ­háború befejezése óta. A sze­metet már hetedik napja nem gyűjtik össze. A közhivatalo­kat már egy hete zárva tart­ják a sztrájk következtében. Mindezt súlyosbítja az a kö­rülmény, hogy a város felében négy napra elzárták a vizet, az egyik főcsatorna bekapcso­lása miatt. A vízmű ráadásul azzal fenyegeti a lakosságot, hogy a következő néhány hó­napban a víz elzárására több alkalommal kerül sor. A városi tisztviselők péntek este úgy döntöttek, hogy meg­határozatlan ideig -folytatják sztrájkjukat. A 23 800 közal­kalmazott közül négyezren gyűltek össze, hogy karfeleme­léssel hozzák meg döntésüket. A gyűlés részvevői úgy dön­töttek, hétfőn ismét találkoz­egyiket kellene a sok közül megoldani, nem volna nehéz helyzetben a párt, a kormány, a szakszervezeti mozgalom., A sok feladat együttvéve azon­ban nem oldható meg máról, holnapra. Meg kell vizsgál- • nunk. hogy mire van lehető­ség, és a feladatokat rangso­rolni kell. Gohdjainkon csak úgy segíthetünk, ha termelé­kenyebben dolgozunk, a nemzeti jövedelmet növeljük. Gáspár Sándor ezt követően az árak és bének alakulásával foglalkozott. Mint mondotta, a szakszervezetek a gazdasági reformot e kérdésekben is a kormánnyal azonosan értelme­zik, de más nézőpontból, s nem mindig egyformán ítélik meg a reform hatásait s a ten­nivalókat. A kormány szándé­kai világosak, azokkal a szak- szervezetek egyetértenek, azo­kat támogatják. Ez a helyzet például abban a kérdésben is, hogy értékarányos árakat kel! kialakítani. Néhány ötéves tervet szántunk e folyamat ki­bontakozására. A szakszerve­zetek azt is helyeslik, hogy az árszint évente ne emelkedjék 1—2 százaléknál nagyobb mér­tékben. A reform bevezetése óta ez valóban így is volt, és semmi okunk kételkedni ab­ban, hogy ez így lesz tovább­ra is. Tudatos gazdaságpoliti­kánk biztosíthatja, hogy a bé­nák, hogy határozzanak a sztrájk folytatásáról. Dönté­sük állítólag attól függ, ho'T'' milyen eredménnyel végződik hétfőn a szakszervezetek és a közvetítő szerepét vállaló Franco Restivo belügyminisz­ter tárgyalása. A sztrájk következtében a fiatal párok százai nem háza­sodhattak össze, mert nem kaphatták meg a szükséges pa­pírokat. A város kezében levő temetőkben mintegy 200 ko­porsó vár a temetésre. A rend­őrség lezárta a kapukat, hogy látogatók ne léphessenek be az őrizetlenül maradt sírok isfczé. A városi vágóhídon katonák helyettesítik a sztrájkotokat, hogy ne álljon elő húshiány a fővárosban. A sztrájkolók gyorsabb elő­léptetést várnak és a bérkate­góriák felülvizsgálatát követe­lik. rek kövessék az árszint emel­kedéseket. Senki ne vegye azonban rossznéven, ha a szakszervezetek a jövőben is figyelemmel kísérik a dolgo­zók helyzetének változásait, s ami ezzel szorosan összefügg, az árak alakulását is. Erre feltétlenül szükség van. Fock elvtárs is említette, hogy már eddig is egy egész sor köz­ponti beavatkozásra volt szük­ség az indokolatlanul emelt árak csökkentésére. A kor­mányzat nem tudhat minden­ről, a dolgozók viszont köz­vetlenül érzékelik az életszín­vonalukat érintő különböző tendenciákat, jelzéseikre tehát feltétlenül oda kell figyelni. A kormánynak és a szakszer­vezeteknek tehát e területen fokozottan együtt kell működ­niük és a kedvezőtlen jelen­ségek esetén közösen keil fel­lépniük. A vállalatok önállóságának, gazdálkodásának kérdéseit érintve Gáspár Sándor rá­mutatott, hogy a társadalmi érdekeket nem szabad aláren­delni az egyéni vagy csoport- érdekeknek. Korántsem tartjuk valami­féle bűnös dolognak a minél nagyobb nyereség elérésének vágyát. Á többletmunka nél­küli hagyobb jövedelem ellen azonban mindenkinek küzde­nie kell, aki felelősnek érzi magát népgazdaságunk fejlő­déséért. A továbbiakban arról szólt, hogy a szocialista viszonyok között a társadalmi érdek alapvetően egybeesik az egyén érdekével, de nem mindig és nem automatikusan. Létjogo­sultsága van tehát az egyélű érdekvédelemnek. Ha azonban valaki úgy értelmezi a szak- szervezetek egyéni érdekvédel­mét, hogy az egyének vala­mennyi törekvését fel kell karolni és támogatni, az helytelenül látja a dolgokat. A szakszervezetek ugyanis az egyéni érdekekért csak akkor tudnak eredményesen harcol­ni, ha egyben az egész közös­ség, tehát valamennyi egyén érdekét képviselik. Gáspár Sándor végül meg­köszönte a részvevők közre­működését a kongresszus mun­kájában. Külön. köszönetét mondott a külföldi delegációk­nak megjelenésükért, a kong­resszus munkájában való részvételükért. Ezután megválasztották a SZOT titkárságának tagjait. A testületbe az alábbi elv­társak kerültek: Földvári Aladár, a SZOT elnöke, Gás­pár Sándor, a SZOT főtitká­ra, Duschek Lajosné, a SZOT titkára, Gál László, a SZOT titkára, Nemeslaki Tivadar, a SZOT titkára, Somoskői Gá­bor, a SZOT titkára, dr. Sik­lós János, a Népszava fő- szerkesztője, Timmer József, a SZOT titkára, Virizlay Gyu­la, a SZOT titkára. A kongresszus határozatot fogadott el, majd az Intema- cionálé hangjaival befejezte ülésszakát. 280 fiú és lány állt fel vi- gyázzba tegnap délelőtt a Dózsa pályán megkezdődött a II. megyei ifjúgárdaszemle. A szemleparancsnok jelen­téstétele után Kovács István ezredes üdvözölte a megjelent ifjúgárdistákat, majd Hí/ner Ferenccel, a megyei Ifjú Gár­da parancsnokával, az orszá­gos Ifjú Gárda-tanács tagjával ellépett a feszes vigyázzban álló gárdistáik előtt. A fasizmus felett aratott győzelem 26. évfordulója al­kalmából Weis Zoltán, a me­gyei KISZ-.bizottság titkára köszöntötte a szemlén részt vevő fiatalokat. Beszélt az if­júság honvédelmi neveléséről, melyen — az MHSZ-szel és a Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, szombaton hivatalában fogadta Farouk Abu Eisa szu­dáni külügyminisztert, aki hi­vatalos látogatáson tartózkodik Budapesten. A látogatásnál je­Május 9-e, a fasizmuson aratott győzelem napja alkal­mából szombaton Monori Ist­ván, a moszíkval magyar nagy- követség ideiglenes ügyvivője, elhelyezte a nagykövetség ko­szorúját az ismeretlen katona sírján. zösség gazdasági és pénzügy- minisztereinek szombat dél­utáni ülésén — egyes nyugati hírügynökségek szerint — már kezdenek kirajzolódni a jelenlegi valutaválság megol­dásával kapcsolatos esetleges kompromisszum körvonalai. A miniszteri tanács szomba- este felfüggesztette konzultá­fegyveres testületekkel közö­sen — túrákkal, honvédelmi bemutatókkal és versenyekkel készítik fel a fiatalokat a ha­za védelmére. A felkészülés mellett fontos feladata az ifjú gárdistáknak — mondta a megyei bizottság titkára —, hogy a KISZ-mun- kákban is megállják helyüket, és segítsék az alapszervezetek­ben. a honvédelmi nevelőmun­kát. Az ünnepség végén katonás sorokban vonultak el a fiata­lok az emelvény előtt, s ez­után megkezdődött a kétna­pos versenysorozat. Kilenc járás fiataljai három csoportban a város három pontján kezdték meg — még len volt Peter János külügy­miniszter, Nagy S. Lajos, a Külügyminisztérium, főosztály- vezetője, továbbá Mustafa Me- dani Abbasher, Szudán buda­pesti nagykövete. (MTI) zetiszínű és vörös szalagján aranybetűs felirat olvasható: Az emberiség felszabadítá­sáért vívott harcokban elesett hősöknek a Magyar Népköz- társaság nagykövetsége. Ott volt a koszorúzáson a szovjet külügyminisztérium több vezető munkatársa is. cióit, hogy a javaslatok be­ható tanulmányozására időt adjon a valuta-, agrar- és jogi szakértőknek. A kompromisszumos formu­la lénye az lenne, hogy az NSZK viszonylag széles tű­réshatárok között szabaddá teszi a nyugatnémet márka át­váltási árfolyamát a délelőtti órákban — az el­méleti feladatok megoldását. A Kilián György Ifjúsági és Űttörőház nagytermében gyűl­tek össze az egyik csoport ver­senyzői, és izgatottan várták azt a pillanatot, amikor a vizsgabizottság eíőtt majd vá­laszt adnak a polgári védelem és tűzrendészet kérdéseiből. A Fegyveres Erők Klubjá­ban tereptanból vizsgáztak a gárdisták. — Engem a világtájakról, azok megállapításáról, vala­mint térképismeretből kérdez­tek — mondta Czupos Angéla, a fomyódi csapat tagja. Ez a szemle már a második szá­momra: tavaly részt vettem az elsőn, és csapatom lett a szemle első helyezettje. Remé ­lem, hogy most is eredmé­nyesen fogunk szerepelni. A Zalka Máté lőtéren dö­rögtek a fegyverek. Fiúk, lá­nyok egymás mellett hasalva, feszült figyelemmel követték az irányzék és a célgömb kö­zötti távolságot, figyelték a célt. S az eredmény egy-két pompás találat. A verseny délután a sántosi emlékműnél folytatódott, ahol a fiatalok az ötezer méteres terepen — rajokban — mutat­ták be ügyességüket és tudá­sukat. Itt aztán megmutathat­ták, hogy milyen ügyesek a bukó alakra való lövészetben, a kötélmászásban, kézigránát- hajításban és a sebesültszálli- tásiban. Az első versenynap prog­ramja ezután az Ifjúsági és Űttöroházban megtartott bará. ti találkozóval ért véget Vi Zűrzavaros hétvége Rómában Felkészülés a haza védelmére A II. megyei ifjúgárdaszemle Koszorúzás a győzelem napja alkalmából A piros szegfűkoszorú nem­Az EGK miniszteri tanácsa Az Európai Gazdasági Kő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom