Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
1971-05-30 / 125. szám
Mats Gyula: Vitorlás a berken Akik olvastak Takáts Gyulának: Egy flöbertpuska története című regényét, azok örömmel fedezhetik fel, hogy új könyve a két Trombitás gyerek újabb (kalandját tartalmazza. S mintha Kukucska János, Páva Gyula is új alakra éledt volna a Vitorlás a berken című könyv lapjain egy-egy nádi emberben. A mozgató rugók is hasonlóak. Ott a flóbertpuska, majd a ■«■kincskeresés« ösztönzi a gyerekeket újabb és újabb felfedező útra, itt egy régi bö- dönhajó megtalálása a közvetlen cél. Ezzel tulajdonképpen nemcsak az írói erény, hanem a fogyatékosság is megvilágítást kapott. Napfénycsillogá- sú vagy árnyéksötét alakok Takáts figurái. Az expozíció a szereplőkkel ismertei; meg, s a berekbe való készülődéssel. Jurasieh Gerzson volt hajóskapitány küldi a fiúkat, hogy feltérképezzék a »Feketeországot«, melyet majd könyörtelenül eltüntetnek a lecsapolási munkát végzők. Tisza stílusú író Takáts Gyula. Ehhez csupán kiegészítő az. ho'gy az idő- és térbeliség törvényétől sohasem tér eL Prózájában is megtalálható a »költői többlet«. Ez röpíti előre a cselekményt a könyv első felében. Láttatni tud. (Pl. Az odvas platán »■sokszor olyan fekete volt, mintha varjút levelezett volna a nagy téli fehérségben«.) Írót módszere is szerencsés: egyes szám első személyben mesél a kamaszhős, és szinte szavait viszi tovább a felnőtt látásmódjával az író. Nem zavaró, hanem egységbe fonódó kettősség ez, fl regény általában krízist. válságos helyzetet tár az olvasó elé, ábrázolva a szereplők cselekedeteinek rúgóit is. Az ifjúságnak szánt műveknél is követelmény, hogy ne csak eseményeket tükrözzenek. de jellemeket fessenek, melyeknek fejlődését nyomon követheti az olvasó. A konfliktus más-más variációban alapképletszerüen többnyire ugyanaz: a főhős fvagy hősök) a korabeli társadalom visszahúzó erői ellen lázad nak, harcolnak, olykor talán nem is a iegkorrekbebb eszközökkel. Takáts Gyula ifjúság? regenyeben nem ilyen egyszerű a helyzet. Egyfelől az elroulóban levő világ megörökítése a szereplők célja (ez rmndenképpen hasznos az utókor számára), másfelől azonban némi szűklátókörűség jellemzi ezt a helyzetet. Jurasich Gerzson, az expedíció lelke kérdezi a lecsapolást vezető mérnöktől r «-Ha elveszitek az én szülőföldemet, lesz- e nektek itt országotok?« S a jövőben nem bízó felé billenik a mérleg nyelve, hiszen az író karikírozó éllel ábrázolja a »-vizet felosztó« Schrö- dert, és »se hús, se halnak« a mérnököt, az »új világ« képviselőjét. (Jurasich ki is mondja: »Szántani akarnak, mert utálják a vizet... Csak magtár kell nekik...«) Takáts Gyula a mérleg nyelvének helyrebillentésével adós marad: regényében nem tűnnek fel ezek a »józan álmodó« földművesek, akik nosztalgiák helyett valószínűleg a realitás talaján állnak. Az a paradox helyzet áll elő, hogy a hősök tulajdonképpen a törvényszerűen múlttá váló rosszért indulnak »rohamra«, anélkül, hogy felismernék ennek hiábavalóságát. S ebben Jurasich Gerzson, az egykori kapitány a ludas. Nagyon tudja majd szeretni a gyerek- olvaso, aki életkoránál fogva nem ismerheti fel a kapitány cselekedeteinek egyik összetevőjében az antagoniz- must. A berki világban . a parton ízes beszédű, utolsó mohikánjai élnek »az országon belüli országnak«, őket is meglegyintette a változás szele. A zaklatáshoz nem szokott emberek megalapozott félelmének, s az ebből ágazó cselekedeteknek ábrázolása szerencsés lett volna. Csupán elmesélt anekdótaízű részletek utalnak arra, hogy mélyebb lelki válságot is előidézhetett a nádi emberek életében világuk felszámolóinak megjelenése. Különösen a regény második felében érezni, hogy az író maga is zavarban van. Ez pedig abból a szituációból adódik, hogy a »világot előrevivők« Hivatali tisztségüknél fogva a hatalom eszközeihez is nyúlnak. Egyszer-egyszer megjelennek a csendőrök. Az író tehát nem állítja hőseit a »hivatalnokok« mellé, akik a helyzet összetettsége ellenére is a pozitív erők ebben a furcsa szituációban a gondolkodó olvasó számára. A gyilkossá silányuló Zöldnád bűntettekor is ez bizonyosodik be. Jurasieh Gerzson »tiszta« akar maradni. »A kapitány, mintha ki akarta volna kerülni, hogy töhb szó essen róla...« (Mármint az élet elleni bűntettről.) Ezt mondja: »így most már tisztán tér vissza a hajó...« A »legénység« egyik tagja eleget tett a humanitás parancsának: kimentette a fuldoklót, de a törvény kezére adásban már nem segítettek. Jurasich parancsára. De ez a »mindenen kívül álló tisztaság« sárrá is változhatna! Ha új gyilkosságra kerülne sor ehhez éppen ők teremtették volna meg a lehetőséget »be nem avatkozásukkal!« A bizonytalanságból alakteremtési nehézségek is adódnak. Főként Jurasdchnál szembetűnő ez. A figura nem egyszer »felesel« az íróval. A közvetett és közvetlen jellemzés konfliktusa ez. Perc János, s a kemény Kalota Mihály alakja viszont — úgy érzem — írói telitalálat, ifjúsági irodalmunk egészének is legbensőségesebb, ugyanakkor írói humorral ábrázolt figurái közé tartóznak, akárcsak az előző regény »népi bölcsei.« A kamaszhősök jellemalakulására nagyobb hangsúlyt kellett volna Helyeznie. Izgalmas feladat lett volna lépésről lépesre, fejlődés közben ábrázolni a közösségi erő hatására egyakaratú »legénységgé« formálódó négy fiút. Az író és a rendszerezett] ismeretekkel bíró ember küzdelméből a regény második felében inkább az utóbbi kerül ki győztesen. A berek, a régi halászat remek írói érzékkel való megelevenítésé- ből a felnőtt olvasó nyer. A gyerekolvasó — a ritkábbá váló kalandok, s a csökkenő atmoszféra miatt — ebben a részben veszít Nagy értéke viszont a műnek a hazaszeretetre nevelési szándék és a példaszerű írói megvalósítás. A felnőtt — felületesen — hajlamos az ifjúsági irodalmat a problémátlansággal, a gondolatszegény, silányabb könyvterméssel azonosítani. Takáts Gyula műve nein ilyen irodalom. Nem problémamentes, de gondolatokat szülő könyv — olykor ellenkezést is kiváltó —, de mindenképpen olvasára érdemes regény, melyet Würtz Ádám szép illusztrációi egészítenek ki. Leskó László ünnepén K i tagadhatna, hogy a könyvnapot ma már az ünnepek közé számítjuk? S nem is akármilyen ünnepek közé. Azt mondhatnánk, hogy bizonyos mértékben nemzeti ünnepeinkhez tartoznak. Készülünk rájuk, ahogy régen készülni szoktak a húsvéti és a karácsonyi ünnepekre. Készülünk — olvasók, írók, könyvszeretők, önszorgalomból éppen úgy, mint hivatalból. Kialakultak már bizonyos szertartások is. Ünnepélyes plakátok, megnyitók, ünnepi ruhák, fehér ingek és író—olvasó-találkozók teszik emlékezetessé. Az embert tárgyak veszik körüL De különös módon egyikhez sem fűzi az embert olyan bensőséges, lélekmelegítő érzés, mint a könyvekhez. A könyv jő barát — mondjuk, és ez így igaz. Ügy nyúlunk hozzá, úgy dédelgetjük, mintha élő személy lenne, közeli hozzátartozónk. És az is. A néma könyvlapok soraiba élet költözik, ahogy végigfut rajtuk az olvasó szeme. Emberi életek moccannak meg, tájak rendeződnek el, ha emberrel kerülnek kapcsolatba. Elindul az élet lüktetése. Nem véletlen, hogy kedvenc könyveink alakjaira már-már úgy gondolunk, mint hűséges ismerősökre, akikhez szoros szálak fűznek bennünket Miért ilyen az ember viszonya a könyvhöz? Azért, mert amikor olvas, újra éleszti az író figuráit Nemcsak gyönyörködve vagy szorongva kíséri figyelemmé!, sorsukat, hanem maga is részesévé lesz a könyvbeli világ újrateremtésének. Szép és alapvető emberi tulajdonság ez. Alkotók tulajdonsága. És minden ember alkotni akar valamit, részese kíván lenni valamilyen teremtésnek. Lehetőleg olyannak, ami túléli őt Amelynek a sorsa rajta kívüli, önálló. Ezért megkülönböztetett tárgy egyéb holmijaik között a A nép szolgálatának vágya és reményével: a vers belső lindult újra egy fiatalember a költészetben. A halhatatlanságba? A középszerbe? A kudarcba? Ezt majd sorsa útja és müve lángja, rejtelme, döbbeneté vagy lángta- lansága fogja elmondani. Sorsa végzetes vagy bánat- talan útja, műve megvaló- sultsága és reménye. Igen, elindult újra valaki a költészet kegyetlen térségei kezdetén, a sivatag vörös, ásványi kaktuszoikka! arva, az őserdő — növenybozonto s, vagy suhogó puszta — füves, kék langcsipkedermedt hegyek térségeibe, mert keres valamit, mert tudni akar valamit, mert megtalálni akar-, ja önmagát vagy legalábbis a vérző világot. Fiatal ember? Hisz családos apa már- fiatal férfi, aki nem könnyű gyerekkor és nem bánattalan ifjúkor árnyékfejfáit hagyta maga után, nehéz emlékporát hordozza szívén, piros szívén,' páros sebhelyeit, forradásait és heggedéseit, a fönnmaradni-akarás és a porba-keveredni-nem-ákarás hártyás és dudoros piros létjegyeit, viseli emlék-önmagán, a szegénység és a küzdelem, a kiemelkedésvágy kis bíbor címereit az’ emlék- test anyagtalan, múlt időből épült húsába szőve, felületére forrasztva. Ez a fiatal férfi verseket ír, mert a versben találta ■meg. mert a versben vélte megtalálni léte értelmét és jelentését mert segíteni is akar a verssel ez a fiatal férfi, adni másnak, a körülötte és benne torlódó, pusztuló és virágzó népnek, népe szegényeinek, az elesetteknek és a máidig jelenkort építőknek, a kétkezieknek, a föld művelőinek, az anyag formálóinak és leigázóinak. A kétkezieknek, a boldog és küzdelmes, a nehéz-szív- ütésű és kőzetesen megvastagodott kezű hódítóknak, ennek az egyszerű, halált ismerő fáradtságtaj- tekban mellkasig gázoló, történelmet elviselő emberiségnek. Nekik, hisz, mint oly sokan e század tollat fölvevő iíjai közül, ő is a sze- géhyvilágból jött, mint oly sokan a faluszéliek és városszéliek, fehérségbe top» pedt, sejtes darázshazcsipás és sárcsápkecsésne fecskefé- szekcsipás kis vályogházsorok törpe csöndjéből, a város peremének rozsdás drótkazlai, lukas kék zpmáncfaze- kái, pihés mályvái és guta- ütéses, szederjés, kőkéregte- kervóny bodzafái közül, hogy énekeljenek es megváltassanak. Miért tagadjam, hogy szívemhez nagy közelségben állnak ezek a fiatal férfiak, hisz én is onnan jötteirv, abból a keserű éa tiszta világból, abból a mohos csöndből, abból a temetői árvaságból. Ez a költő, vallomása szerint, szolgálni őket akarja, népét, az egyszerűt és teremtőt. Bár versei még nem azt a világot adják, annak a világnak tárgyi léte, szelíd és tünékeny jelenséghalmaza, virágzó állapotai, története és anyagi jelenkora még nem építi be verseit boldog tenyészetével vagy deres szerkezeteivel, komoly csöndjével, tiszta fogalmaival könnyével* halálával, terét, tiszta tartályait nem tölti be anyagával, anyaga és élete formáival, sugárzó vagy penészes dolgaival, virágzó és elvirágzó valóságával. Versei érzelmek inkább még, nem valóságok, a nép- költészet aranylélegzetével, zöidlábú madárlépteivel, piros Máltásemlékeivel beszelve, s így inkább, érzelmes dalkezdetek, mintsem érzékeny dalok, érzékeny valóságok: amely ékben egy tiszta és törékeny, kusza és végül is ősszetörhetetlen világ teremtené meg önmagát, a költő szolgálata és teremtő akarata létteremtő tüaé- ben. Ez a lobogó, indulatos, érzelmes fiatal férfi, ízes Mihály, vállalt valamit, ami kedves szívemnek, de hogy meg is valósítsa lotoogo vállalását, még sokat kell dolgoznia. Ehhez a munkához, ehhez a nem könnyű munkához kívánok neki teret, időt, teremtő kedélyt, fáradhatatlan töprengést, ki nem hamvadó zntaikalí edvet Jahass fteenc hes Mihály:* ADY ENDRE Válaszra! Utassy íózsei Zug Március című versére, Forradalmas kedvű Ady Endre, Krisztusként támadj föl szívemben. Harmadnegyednap? Egyremegy! A törvény tiszta szó s az egyszeregy. Támadj föl, és támadj vitézül, hogy győzzenek holtukban végül a Dózsák, Bemek, Petőfi Sándorok, s fcs részesedve kortyolja borod. Kenyerem, vizem: hitem a versed, veled ütök vissza, ha vernek, hát dőzsagyörgyös, tűztrónos költő, rúgd le a földet, kelj föl a földből, mert akikre rátekint a század: forintért tesszük a csodákat •A Szépirodalmi Kiadónál megjtíent »A magún* kenyere«» atmá snációglából. könyv. Az író megírja, és már nem az övé. Mindenkié, z idei könyvünnepen kevesebb könyv jelenik meg: harmincnyolc, de magasabb példányszámban. Több mint háromnegyed millió kerül az ünnepi könyvhét elárusítóasztailai- ra. A magyar könyvkiadásban szép hagyományai vannak az antológiáknak. Amikor egy- egy nemzedék tagjai együttesen adnak, számot írói tevékenységükről E tekintetben figyelemreméltó az »Ahol a sziget kezdődik« című gyűjtemény, amelyben a legfiatalabb prózaírók legszebb írásait találhatjuk meg. Ez a szótkérő fiatal nemzedék érdekes, színes egyéniségekből áll, s bizonyara sok örömet okoznak életútjuk későbbi szakaszaiban is. Gazda« lírai anyagot fogja! magaoa »A magunk kenyerén« című antológia, amelyben tizennégy fiatal költő mutatkozik be. Mindegyikük vonásait idősebb mesterek, kritikusok vázolják föl bevezető írásukban. Kapható lesz a »Szép versek, 1970«, a már hagyományosan sikerre számító költői mitológia. Újszerű kezdeményezés a »Szép. szó« című, amelyben nemeseik prózát talál az olvasó (huszonöt novellát), hanem verseket, esszéket, jegyzeteket, riportokat és grafikákat is. választék gazdag, bön- gésznivaló bőven lesz A könyvnapok után is. Hiszen ha meggondoljuk: minden nap könyvnap, minden nap egyre többen olvasnak. Ez sa, újfajta nemzeti ünnep így — mindnyájunk örömére — egész évben tart. k, n Harmincán a császár ellen Kubinyi Ferenc regénye Noszíopy Gáspárról A regény címe frappánsan jelzi tartalmát: a harc kilátás- talanságát, a maroknyi felkelő reménytelen küzdelmét a hatalmas birodalom reguláris hadserege ellen. Sajnos, maga a könyv is csak jelzi, de nem ábrázolja a valóságos életrajz drámai elemeinek indítékait és összefüggéseit. Kubinyi Ferenc harmadik könyvének főhőséül is Somogy ból választ történeti alakot. Az Egy ballada története és a Siratni csak hazát lehet című regényei a Tanácsköztársaság eseményeit dolgozzák fel egy forradalmár tanító, Krénusz János és Latinca Sándor személye köré fonva a cselekményt, illetve sorsukon kérésztől írva le az eseményeket. Legújabb regényének főhőse a legendáshírű somogyi gerilla- vezér, az 1848—49-es forradalom és szabadságharc megyei kormánybiztosa. Olyan törté- nebni alak, akinek hazaszeretete, egyéni bátorsága és izgalmasan kalandos élete, tragikus sorsa önként kínálja az irodalmi feldolgozást. Mégis, mindeddig magyar szerző nem nyúlt a témához, és csupán egy olasz költő, Vittorio Merighi választotta romantikus darabja főhőséül a szabadságharc e kiemelkedő somogyi alakját. Ez azonban magyarul nem jelent meg, színpadon nem játszották. Most tehát magyar szerző vállalkozott Noszíopy Gáspár életének feldolgozására. A 330 oldalas, lektori utószóval ellátott könyv a főhős viharos életét jurátus korától halála pillanatáig kíséri végig. Ha mereven elválaszthatnánk egy irodalmi alkotás értékelési szempontjait, azt mondanám: közérthetően, világosan ismerteti a fiatal, marcali járási főszolgabíróból gerillavezérré, illetnemes életútját. Az olvasó pontosan megtudhatja belőle, merre járt, hol és kivel hadakozott, sőt még azt is, milyen visszahúzó erők juttatták a szabadságharcot a bukáshoz De mindezt — ha hűen is — csak jelzésszerűen. Amit azonban nem tudhat meg az olvasó: a főhős belső vívódását, döntéseinek, cselekedeteinek rúgóit, a kor sokrétű, bonyolult összefüggéseit Nem tudhatja meg — legfeljebb a magyarázatul megírt utószóból — mert a regényben minden olyan szinpadsze- rüen egyszerű: a túlerőben lévő császáriak levágása, a zsandá- rok kijátszása, átkelés a viharos Dunán, szökés a rabkórházból es a kisebb-nagyobb kalandok sorozata. Mintha a rengeteg vér is csupán festett víz lenne, amit nem kell komolyan venni. Az emberi erőfeszítés kínlódásának, a szereplők gyötrődésének és megtorpanásának ábrázolását hiányolom, ami minden mozgalomnak — és a mozgalom hordozóinak elidegeníthetetlen velejárója. Hiszen emberek vesznek részt az irányításban és végrehajtásban is. Lehet, hogy az igazat írté Kubinyi — de nem a valódit. Nyilván ez is az oka annak, hogy az izgalmas téma nem bomlik magával ragadó cselekménnyé, letenetetlen olvasmánnyá. Közrejátszik ebben az eröltetetten anekdotázó stílus is, amely papírfigurává egyszerűsíti e romantikus hős és a mellékszereplők alakját. Az illusztrációk — Kuríftp Hanna modern grafikái — nem illeszkednek a regény fentebb jelzett hangulatához. Legtöbb darabja többet mond mint a szöveg. (Gondolat, 1971.) Paái LászK ve kormánybiztossá lett fcurta80! 06TI ÍÍPIAP m ffisáiKS lB
