Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1971-05-27 / 122. szám

Az esztétikai nevelés és a tudományos világnézet kialakítása Az Országos TIT Központ meghívására hazánkba látoga­tott V.jacseszlav Alexandrovics Kiveri"*; professzor, a Kijevi Ál­lami Egyetem esztétikai tan­székének vezetője. ítt-tartózko- dása során fölkereste Kapos­várt is, és előadást tartott a TIT-székhában Az esztétikai nevelés és a tudományos vi­lágnézet kialakítása címmel. Mivel a témát nagyon fontos­nak tártjuk, A. Kugyin profesz- szor előadását rövidítve közöl­jük. A szocializmus világmére­tű győzelméért harcol­nunk kell az emberek szívéért és eszéért, nézetei­kért, eszméikért, gondolatai­kért és érzéseikért, a történel­mi folyamatok tisztán látásá­ért és megértéséért, Az új épí­tése az emberek százmillióinak aktív alkotó mukája. Minél tu­datosabban és határozottabban összpontosítják erőiket a jövő céljainak elérésére, minél vi­lágosabb az oda vezető útról al­kotott elképzelésük, annál si­keresebb lesz az új társadalom, az emberek közötti új viszo­nyok megteremtése. Ismeretes, hogy az ember szellemi világának kialakításá­ban nagy szerepet játszik az esztétikai nevelés, mivel az esztétikai tényezők az élet sok oldalát áthatják, befolyásolják az emberi tevékenységet, a tu­dományos kutatások folyama­tát, serkentik az élet jelensé­geinek befogadását és megis­merését. Már szinte szállóigévé lett Leninnek az a mondása, hogy »emberi érzelmek nélkül sohasem volt,, nincs és nem is lehet emberi igazságkeresés-«- Tudományos világnézet el­képzelhetetlen a ' személyiség lelki gazdagsága nélkül, a lelki gazdagság pedig elképzelhetet­len a magasan fejlett esztétikai érzék nélkül. V. Szuhomlinsz- kij, az ismert szovjet pedagó­gus egyik művében- ezt írta: »Ha engem egy teljesen isme­retlen iskolába vezetnének és azt mondanák: itt kell dolgoz­nia, az első, amit megkérdez­nék nem az, mit tudnak vagy nem tudnak a tanulók, ha­nem azt, hogyan tanítják a gyerekeket érezni. Ez a leg­fontosabb, hiszen, ha valamit nem tudsz ma, megtudhatod holnap. De ha ma nem tudsz érezni, holnap se tanulod meg, mivel ehhez hetek, hónapok és évek kellenek.-« Az esztétikai érzék kialaku­lása az első anyai mosollyal, az anyai gyöngédséggel indul el a gyermekben. A természet színeinek és hangjainak hatal­mas világa, a környező tár­gyak és dolgok észrevétlenül formálják a szépséget befoga­dó, s ennek következtében értő készségeinek. Nem véletlen, hogy a régi görögök a termé­szet nagyságától és szépségétől elragadtatva hangsúlyozták, hogy a világon sokféle csoda van, de nincs semmi csodála­tosabb az embernél. T udjuk, hogy az esztétikai érzék nem velünk szü­letett, hanem a termé­szetes érzékektől eltérően (hal­lás, szaglás stb.) bonyolult fo­lyamat, s társadalrpi, szociális jelleget hord. Társadalomban 'élve, kapcsolatban állva má­sokkal, az emberek már kiala­kult társadalmi nézetekkel és fogalmakkal találkoznak. Mi­nél kevesebb ilyen nézet áll' el­lentétben az objektív fejlődés törvényeivel, annál teljesebb és hűbb a világról és a való­ságról általunk elsajátítandó elképzelés. .Marx helyesen je­gyezte meg, hogy a társadalmi ember érzései mások, mint a társadalmon kívülié, hogy csak »a tárgyiasult emberi gazdag­ság következtében fejlődik és születik a szubjektív emberi érzékenység gazdagsága: muzi­kális fül, a formák szépségét érzékelő szem . •.« A természeti formák szépsé­gétől elragadtatva nemcsak azok külső jelenségeinél ál­lunk meg (színek, harmónia, szimmetria), hanem képesek vagyunk kiválasztani és meg­látni ezek mögött a tökéletes­séget, érzékelni a hatalmas célszerűséget, befogadni a szerves egységet. Ezek, a tár­sadalmi ember által évszáza­dok során kifejlesztett tulaj­donságok lehetővé tették az úgynevezett »második termé­szet« kialakítását: a könyvek, gépek, modern városok, a tu­domány és művészetek világát, amely nem kevésbé hat ránk, mint a természeti világ gaz­dagsága. De ebben a »második természetben« az ember nem­csak a természetről alkotott nézeteit tudta kifejezni, ha­nem a valóság megismerésének mélységét is, hiszen az állattól eltérően, ahogy Marx mondot­ta, az ember a tárgyhoz meg­felelő mértéket képes teremte­ni, és ehhez mérten formálja az anyagot a szépség törvényei szerint. Minél szélesebben és telje­sebben fogjuk fel a valóságot) annál több lehetőség nyílik tö­kéletes visszaadására. Aki vi­lágosan gondolkodik, az vilá­gosan fejezi is azt ki. A kife­jezés esztétikumának hatalmas ereje az élet bonyolult jelen­ségeinek mélyreható megérté­sében áll. Az esztétikai érzés fejlettsége elválaszthatatlan a személyiség lelki és intellek­tuális kialakulásának egész fo­lyamatától. Milyen szépen mondja Petőfi Sándor: »Hol nincs virág, ott gyümölcs se terem.« A z egészséges esztétikai érzék nevelése elkép­zelhetetlen optimizmus és igazság, valódi és nem pe­dig hamis szépség nélkül. Ko­runk jelentős és tehetséges művésze képes lefordítani a bölcsességet a szív nyelvére, ezzel is segítve az új ember ki­alakulását. Az igazi művészi alkotás mindig magában hor­dozza a jövő előrejelzését, s az igazi művész elkerülhetetlenül futurológus kell legyem. Ezért a legfontosabb tulajdonság az esztétikumban, a szocialista regiizmusban a reális és a ro­mantikus szerves összekapcso­lása, a valóság józan elemzése, s a jövőbe vezető út merész feltárása. Az esztétikai érzéknek nem­csak az emberek emocionális életében van nagy jelentősége. Az esztétikai tényezők jelentő­sége egyre jobban és jobban feltárul a tudományos kutatás területén, a termelés különféle ágaiban és az emberek tevé­kenységében. A tudósok egyre nagyobb figyelmet fordítanak erre. A. Alexandrov akadémi­kus, az ismert szovjet matema­tikus jegyzi meg egyik cikké­ben, hogy a megismerés krité­riumai elválaszthatatlanok az újonnan megismert törvény- szerűségek hirtelen feltáruló gyönyörűségétől. »Az esztétikai kritérium — írja —, az esetek többségében az elért tudomá­nyos haladás komoly és objek­tív kritériumait támasztja alá. Erről tesz említést James Watt son angol író is könyvé­ben, a »Kettős spirál«-bari, amikor sikerült megállapítania a DNK molekula szerkezetét én megismertetni vele kollégáit, akik ezt mondtak: »A szerke­zet túl szép ahhoz, hogy ne le­hessen valódi.« A tudományos kutatások mozgató impulzusairól szólva a neves kémikus, Mengyelejev ezt mondta: »Egész életemben van valami költői sugár. .. va­lami nem mindennapos, kiszá­míthatatlan, a váratlanság köl­tészete«. Ma már egyre világosabbá válik a computerek, rakéták és a fejlett technika világában a művészetek szükségtelenségét hirdető kijelentések korlátolt­sága. Hiszen a tudomány és a technika fejlődése éppen azt bizonyítja, hogy nem lehetsé­ges technikailag korszerű és tökéletes egy gép, ha külalak­ja visszataszító, s hogy az esz­tétikai tökéletesség a gép funk­cionális tulajdonságainak egyik sajátos .megnyilvánulási for­mája. A szépség és az alkotás el­választhatatlanok. Minél job ban alkotó jelleget ölt a mun­ka, annál inkább képes az em­bernek esztétikai örömet nyúj­tani- De nem minden munka teremtő jellegű a szocialista társadalomban sem. Ekkor nagy jelentőségű a munkakö­rülmények esztétikája. Hiszen az ember világnézetének ala­kulására gyakorolt esztétikai hatás nem korlátozódik csupán az irodalomra és a művésze­tekre, bármennyire tökéletesek is azok alkotásai. Életük nagy részét az emberek munkával, alkotással töltik el. Hogyi mi­lyenek a munka feltételei, a légkör, a környezet. • mindez nem kis jelentőségű. Ha a mű­vészeti alkotás nem felel meg az élet igazságának, külsőleg akármilyen szépen ábrázolja is a valóságot, nem képes igazá­ból nevelni. A munka iránti romantikus kapcsolatra nevelés nagyon fontos és szükséges, de amikor a munka hazug roman- tizálásáról van szó, akkor ez nagy kárt okoz a nevelésben. K ét hatalmas terület* a tudomány és a művé­szet, mely az embert az ismeretlen megismerésének magaslataira emeli fel. A tu­dományos kommunista világ­nézet kialakulása, a magas esztétikai érzék kinevelése se­gít a burzsoá álkultúra hamis ás képmutató újdonságainak felismerésében, lehetőséget nyújt a nép kimeríthetetlen te­remtő ereje fejlesztéséhez, a kommunista viszonyok világ­méretű győzelméért vívott harcban. \A/Őf »■Mindent bele, aranylábú lányok/« így buzdítják nap­jainkban Óbudán a szurko­lók a női focistákat. Igen kérem, megalakult több női labdarúgó-csapat, sőt rövide­sen megindul a női focibaj­nokság is. Igen, a? egyenlő­ség odáig terjedt, hogy leá­nyaink már nemcsak az or­vosi, a mérnöki, a jogi pá­lyán hódítanak teret, hanem a focipályán is. Az amazonok megjelenése osztatlan sikert aratott. Egy- egy edzésen olykor többen szurkolnak a lányoknak, mint férfi kollégáik bajnoki mérkőzésein. Ügy látszik, a férfiak a bundát szíveseb­ben viselik el nőkön. A mér­kőzések izgalmasak, harcia­sak. A nézők azt is megbo­csátják, ha a lányok »daj­káljak« a labdát. Hiszen a dajkálás női tulajdonság! Nem róják meg a lányokat azért sem, ha mérkőzés köz­ben cicáznak. Hiszen ez is a nőkre jellemző. Az amazonok pedig meg­hálálják a szurkolók lelkese­dését. Szikráznak a futball- cipők. Egyáltalán nem ját­szanak kisasszony-futballt. Éppen ezért nincs könnyű dolguk a játékvezetőknek. Hiszen melyik férfi tud el­lenállni huszonkét szemrehá­nyó nő tekintetének? Vajon melyik bíró nem hiszi el a tiltakozó női jobbszélső vé­dekezését: bíró sporttárs, én nem csináltam semmit! Higy- gye el, én ártatlan vagyok! A női foci tehát tért hódí­tott Óbudán. Kiderült a mérkőzések fo­lyamán az is. hogy a lányok sokkal talcarékosabbak, .mint férfitársaik. Nagyon sokat adnak haza. Nekik ezért nem fütty, ha­nem elismerés jár. Biztatják Szoborgyárban Faragják, formálják, vésik az új köztéri szobrokat a Képzőművészeti Kivitelező Válla­lat műtermében. A most készülő szobrok többsége vidéki tereket, középületeket díszít majd. R. Kiss Lenke díszkútját Veszprémben állítják fel. A háttérben Balatonszépiák­ra kerülő- női torzó, Marton László alkotása. , Tanácskozott az úttörőparlament TEGNAP DÉLELŐTT negy­venkét fiatal részvételével — a megye úttörőcsapatainak kül­döttei — jöttek el a Kilián György Ifjúsági és Üttörőház- ba, hogy az úttörőparlament keretében megvitassák a me­gye negyvenezer kisdobosának ás úttörőjének a negyedszáza­dos jubileum tiszteletére vég­zett egész évi munkáját. Sziklai Béla megyei^úttörő- titkár köszöntötte az úttörőta­nácsok képviselőit. — A tanácskozásotok elé igen nagy várakozással tekin­tünk. Bizonyára ti is izgalom­mal készültetek erre a napra, mely arra hivatott, hogy me­gyénk valamennyi kisdobosát és úttörőjét képviselve beszá­moljatok az eddig végzett évi munkátokról. — Tőletek, a megye legjobb úttörőitől várjuk, hogy véle­ményt mondjatok ügyes-bajos dolgaitokról, örömeitekről, bá­nataitokról egyaránt. Ez az az alkalom, amikor közösen ke­reshetjük a még meglévő gondjaitok megoldásának kul­csát. A parlament egyben se­gítséget nyújt nektek, a jövő évi feladatok sikeres megoldá­sában is — fejezte be beszédét Sziklai Béla. Ezután négy ' szekcióban kezdték meg a vitát a pajtá­sok. Egy-egy csoportban tíz-ti- zepkét pirosnyakkendős úttörő, felnőtt csapatvezető irányítá­sával a gyermekönkormányzat­ról, a jubileumi év eredmé­nyeiről, a következő év akció- programjairól és a nyári tábo­rozási tervekről tanácskozott. Figyelő tekintetek szegeződ- tek a szekcióvezetők vitaindító szávaira. Az önkormányzat szerepe, jelentősége igen fontos a fia­talok életében. Hiszén ők, az úttörőtanács tagjai ítélik meg pajtásaik magatartását, közös­ségi munkáját. Gyakran élnek is őket a szurkolók: tanít­sátok meg a férjeiteket is hazaadni... Természetesen a mérkőzé­sek kritikái is eltérnek majd a szokásoktól. Leírják majd a két női csapat ruháit, s azoknak szabását. Jellemzé­sül néhány kritika: »Lefko- vics Éva tipikus futballt ját­szott: önző volt és folyton be­szélt.« Vagy: »Tetszett Kis Ilonka gólja és frizurája.« A csinos és tehetséges női futballisták tehát tért hódí­tottak Óbudán. Nemcsak a pályán, a civil életben is pél­damutatónk. Valamennyien tanulnak, dolgoznak. Egyik sem autóért, lakásért rúgja a labdát. Kizárólag a gólért, a sportért. Ezért szeretik őket a szurkolók. De talán nem­csak ezért: Jól kergetik a kerek bőrt. Ezenkívül szívesen kimen­nek férfitársaink azért is egy-egy női focimeccsre, mert ott nemcsak a labda gömbö­lyű _____ \t2l Abal Pál i s jogaikkal. Dicsérnek és bün­tetnek- Így például egy-egy hó­napra megvonják fegyelmezet­len pajtásaiktól a piros nyak­kendőt, akiknek komoly mun­kát kellett végezniük ahhoz, hogy ismét visszakaphassák. Mindezeket a jelenlevő paj­tások sorolták fel. A tanácsko­zás további részében még fog­lalkoztak azzal, hogy milyen mértékben büntessék vagy ju­talmazzák azokat, akik jól vagy rosszul dolgoznak. A kettes szekcióban tanács­kozó fiatalok külön értékelték a jubileumi úttörőévben vég­zett munkát, annak hibáit és eredményeit. Nem fukarkodtak a kemény bírálatokkal sem. Nemsokára véget ér a tanév, b a nyári szünet után ismét új iskolaév, s vele együtt új ak­cióprogramok kezdődnek a pajtások számára. Ezeket a programokat ismertette a hár­mas szekció vezetője, majd egyenként valamennyit megvi­tatták, megállapodtak abban, hogy az egyes akciókat mely közösségeknek ajánlják. Tizennyolc miniakció lesz az 1971—72-es tanévben, mely­nek lebonyolításában igen nagy szerepe lesz az úttörőknek. A megoldásokat, amelyeket a pajtások itt elfogadnak, isko­lájukban társaik elé terjesz­tik majd, hogy a számukra kijelölt akciófeladatokat mél­tóan, felkészülve tudják telje­síteni. A sors kegyetlen; a frissen megjelent művet utolsónak tette. Erdei Ferenc, a politi­kus, a tudós, a szociológus, az író — halott. Ám a politikus, a tudós, a szociológus, az író — s ezzel már könyve szem­léletmódját és értékét is je­lezni kívánjuk — még átnyúj­totta ezt a művet az ol­vasónak, a Magyarország föl­fedezése sorozat legújabb kö­teteként. Város és vidéke: »szülőföldemet választottam tesztanyagul« — írja, azaz an­nak újbóli fölfedezésére vál­lalkozott, amit már egyszer, a harmincas években, körbejárt. Szeged, Hódmezővásárhely,. Makó, Szentes és Csongrád az állomás, ám a témák mélyebb­re nyúlnak. Mint maga írja a könyvben: »Az itt következő fejezetek a társadalom mélyé­nek a lassúbb és hosszabb le­járatú változásait követik konkrét történeti megjelené­sükben és lefolyásukban. Ily módon értelmezhetők konkrét helyi feleleteknek a kor álta­lános társadalmi kérdéseire.« S valóban, a könyvijén meg­fogalmazott feleletek nemcsak egy területrész, hanem egy egész ország fejlődés szülte, változások gyarapította kérdé­seire válaszolnak. Erdei Ferenc könyve a szó igaz és teljes értelmében szo­A tanév végén már a nyári szünidőre gondolnak a pajtá­sok. A pihenésre, a szórakozás­ra. Többségük úttörőtáborok­ban élvezi a nyár örömeit. De mi lesz azokkal, akik otthon maradnak, s ebben az éyben sem kapnak helyet egy tábor­ban sem? Számukra is kell gondoskodni valamilyen szóra­kozási lehetőségről. Ezzel kap­csolatban sok érdekes javasla­tot, ötletet adtak a fiatalok. Többen azt tanácsolták, hogy úgy, mint a siófoki iskolában, rendezzenek be egy hobby- tantermet, ahol a különféle gyűjtési szenvedélyeknek hó­dolók összejöhetnének, s csere­berélhetnének a nyári szünet­ben- Vagy kis alkotócsoporto­kat szervezzenek, érdeklődési körüknek megfelelően olyanok számára, akik Irogatással fog­lalkoznak. Sokan elmondták, hogy nyá­ron néhány hetet egy-egy gaz­daságban dolgoznak, s az ott keresett pénzből pedig kirán­duláson vesznek részt. HEVES VITÁK, ésszerű ja­vaslatok jellemezték az úttörő­parlament munkáját, melyben valamennyi fiatal méltón ki­vette részét. A szekcióüléseken történt munka értékelése után az úttörőparlament tagjai sza­vazással megválasztották a ti­zenhárom tagú megyei úttörő- tanácsot. ciográfia. Nem annak regiszt­ráló, tényeket felhalmozó faj­tájából, hanem az elemzőből, á folyamatokat vizsgálóból, azaz a legnemesebből. Akár a szegedi paprikáról írjon, akár Makó iskolaváros jellegéről. Vásárhely művészetéről vagy Szentes értelmiségéről, újra meg újra átüt a konkréton az általános, az egyedin a közös. Ez a szemlélet- és feldolgo­zásmód emeli a lokálist álta- lánosíthatóvá, a helyben ta­pasztaltakat másutt is érvé­nyessé. Ügy fedezi föl a »várost és vidékét«, hogy közben orszá­gosan igaz örömöket és gon­dokat mutat meg, iparosítás­ban, földművelésben, ember­alakításban. Tiszteletre méltó alapossággal ismerte a témát, de nem elégedett meg eny- nyivel. Átélte és átgondolta mondandóját, s azért, hogy hi­telesség és szenvedélyesség formálta gondolatsorokban nemcsak a jelen, hanem a teendő is föllelhető. Az. ami­ben, ahogy eddig, a jövőben is részes akart lenni, de ami­nek elvégzése most már má­sokra vár. A fényképekkel illusztrált kötet a Szépirodalmi Könyv­kiadó gondozásában jeleni saag, Gy. L. Erdei Ferenc: Város és vidéke ■ lOHOOYt m&AP I

Next

/
Oldalképek
Tartalom