Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
1971-05-23 / 119. szám
A magyar nyelv hete—és jövője lem könnyű tsS* „ évről évre visszatérő különféle ünnepi vagy üzleti alkalmakat, rendezvényeket, amelyekre lépten-nyomon értesülünk sajtóból, rádióból, tv-bód és harsány plakátokról. Filmhét, zenei fesztivál, fehér hetek, vasgyűjtő hónap s£b_, stb. sorjázásából — bár talán a legfiatalabb és a legkevésbé hangos köztük — kiemelkedik a magyar nyelv hete. Talán éppen azért nem volt szüksége dobverésre, nem kellettek melléje kikiáltók, mert a nyelv önmagáért beszél. Nevetséges nagyképűség volna, ha az öt évvel ezelőtt megindult kezdeményezésnek máris valami fél-jubileumát ülnénk, de az 1971. mégis jelentős év a mozgalom eddigi rövid történetében. Tavaly vetődött fel ugyanis a javaslat: tegyük országossá a magyar nyelv hetét, amely mint a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat budapesti Kossuth Klubjának rendezvénye vált ismertté és népszerűvé. Hogy hatókörét szélesítsük és hatékonyságát növeljük, első próbaként az idén két központban — Budapesten és a 700 éves fennállását ünneplő Győrben — párhuzamosan zajlottak az előadások és rendezvények. Győrből. előadók szálltak ki Magyaróvárra, Sopronba és Halászi községbe. Ha nem is ilyen sorozatterjedelmű szervezettségben, de egy-két előadás erejéig más városok is — főként azok, ahol egyetem vagy főiskola működik — részt kémek a nyelvhét esz- méltető-tudatosító munkájából, így pL Debrecen, Eger, Nyíregyháza, Pécs, Szeged, Szombathely. S ami bizonyos tekintetben örvendetes: a vidék érdeklődése — talán a kezdeményezés újdonsága miatt — versenyzett a budapesti közönségével, sőt néhol túlszárnyalta. Az előadások, megbeszélések tárgysorat a rendezőség évről évre különös gonddal, úgy állítja össze, hogy egybehangolja a tudományos színvonalat, a gyakorlati hasznosságot, a közönség igényét és az időszerűséget. A témák cserélődése egyúttal biztosítja azt is, hogy nyelv rendszerének, életének és használatának minden lényeges és közérdekű kérdése sorra kerüljön. Nyelvészeink lelkesen és lelküsmeretesen vállalkoznak a tudománynépszerűsítés feladatára, örömmel élve az alkalommal, hogy kiléphetnek a szakma szűk köréből, s az eszmecsere hangján szólhatnák egy szélesebb, érdeklődő es fogékony közönséghez. Az ilyen alkalom egyúttal a szaktudomány élet- közelségének. és gyakorlati értékének próbája is. A Aqiln kitűnő segítsé- anJU! get nyújtott a magyar nyelv hetének előkészítéséhez, folyóiratbeli • an- kétsorozattal a nyelv jelenéről és jövőjéről, a rádióban pedig az Édes anyanyelvűnk naponta elhangzó ötpercein kívül négy hosszabb előadás is sorra került. A magyar nyelv hetét Budapesten, a Kossuth Klubban Dr. Köpeczi Béla, az Akadémia főtitkárhelyettese nyitotta meg. Deme László bevezető előadása korszerű kérdést tárgyalt: Milyen szükségszerű hatással van nyelvre és nyelvészetre a tudományos-technikai. forradalom? Ennek mintegy kiegészítéseként Szépe György a nyelv- tudományi irányzatokról adott történeti áttekintést. Pedagógus célú es hasznossá- gú volt Bakos József előadása a tanári beszéd retorikájáról, azaz helyes és hatásos voltáról. Ez a téma mindenkit érdekel, akinek nyilvánosság előtt kell felszólalnia, előadnia, s ilyen alkalom vagy szükség egyre többször adódik a társadalmi életben. Grétsy László a jugoszláviai .magyarság nyelvi helyzetéről és problémáiról számolt be. Színezte a programot a Nyelv, sugárzó anya- ay elvem című irodalmi est, amelyen Lengyel Dénes bevezetőjével költők és írók vallomásait adták elő neves színművészek. Hagyományos és népszerű vitaalkalma a magyar nyelv hetének a nyelvhelyességi ankét, amely az idén nyomatékos jelentőséget kapott Aczél Györgynek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága titkárának felszólalásával. Sorra véve nyelvhasználatunk visszásságait — a kiejtési sznobizmusban és szükségtelen divatszók terjedésében megnyilvánuló idegen- majmolást, a tudományos tolvajnyelvbe zárkózást, a közéleti-hivatalos nyelv nya- katekertségeit, a »-szókimondó« természetességnek vagy éppen művészi korszerűségnek értelmezett nyelvi durvaság elharapódzását, az ifjúság nyelvének kérdését — határozottan állást folgalt a nemzeti nyelv, az anyanyelvi műveltség ápolásának szüksége és fontossága mellett Éppen a szocialista kultúra kibontakoztatása, fejlesztése és általánossá tétele érdekében, mert ennek alapja csak a világos, közérthető, a nyelv kommunikációs szerepének legjobban megfelelő — tehát válóban »demokratikus« — nyelvhasználat lehet. Az ünnepi hetet Lőrincze Lajos nyitotta meg. Deme László és Szépe György Budapesten is megtartott előadása mellett Éder Zoltán régi nyelvészetünk dunántúli fellegvárairól beszélt. Lőrincze Lajos az amerikai magyarság anyanyelvi állapotára vonatkozó tapasztalatairól számolt be. Wacha Imre pedig a magyar nyelv zeneiségét elemezte. A magyar nyelv hetének győri műsora külön súlyt kapott azzal, hogy egybekap- csolődott a szép magyar beszéd hatodik országos döntőjével. E nagyszerű versenyben hazánk középiskolásai vesznek részt, a győri Kazinczy Gimnázium kezdeménye- zesére, s immár hagyományosan a Bába-parti városban rendezik meg a döntőt, amelyen ez idén is a hat legszebben beszelő diák nyert Kazinczy-emlékérmet és jutalmat. Az idei nyelvhét eredményeit és tanulságait összegezve először is megállapíthatjuk, hogy a kezdeményezésnek a vidékre való kiterjesztése igen hasznos volt: új, friss rétegek érdeklődését keltette föl a nyelv ügye iránt, ezt az utat tehát tovább kell szélesítenünk. Először is azért, mert az országban négyszer annyian élnék vidéken, mint Budapesten, s a vidék nyelvi és művelődési helyzete bonyolultabb, és több nehézséggel találkozunk. Itt van például az a zavaró kettősség, hogy a nyelvjárás természetes közege és a sajtóból nyomtatásban, a rádióból, tv-ből, filmekből pedig élőszóval áradó köznyelvi hatás keveredik az emberekben. Hasonló zavart vagy inkább megoszlást okoz sokak nyelv- használatában a munkahely hivataloskodó-közéleti sablonjainak megszokása. A legtöbb ilyen ember szinte két nyelven beszél: másként »hivatalosan«, a nyilvánosság előtt, és másként »magánemberként«, a családjával, barátaival. A vidék zártságát és elszigeteltségét feloldotta a társadalmi és technikai fejlődés, de a művelődéssel szükségszerűen kialakuló nyelvi egységre való átmenet előkészítése, a kiegyenlítődés segítése, majd az összhang megteremtése az iskola, az anyanyelvi oktatás és a nyelv- művelés közös feladata. E munkában 2Jérrzemlékeztető, számvető és célkitűző alkalom a magyar nyelv hete, hanem egy állandó és eleven, egész életünket átható törekvés jelképe. Hogy ezt az eszméltető szerepet legjobban betöltse, javasolhatnánk — éppen a vidékre való tekintettel —, hogy lebonyolítását vállalja teljes egészében a rádió és a televízió. Ez valóban országossá tenné a magyar nyelv hetét, de nem pótolná a helyi viszonyokhoz és igényekhez igazodó előadásoknak, a közönséggel való személyes kapcsolatnak, s az élőszó erejének hatását. A központi rendezvények, valamint a sajtó, a rádió, a tv bevonása mellett arra kell tehát törekedni a jövőben, hogy — összefogó irányítással, s az irodalmi körök, színpadok közreműködésével — minél több helyen szervezzék meg a magyar nyelv hetét vagy akár, csak napjáf Remélhetőleg mindenütt akad lelkes magyartanár, tevékeny TIT- vezető, megértő művelődési- ház-igazgátó, aki. kezébe veszi a kezdeményezést. A mozgalom jelentős eredménye, hogy az előadások témáinak változatosságában állandósuló tárgykörként jelentkezik a határainkon túl. és a világban szétszórtan élő magyarok anyanyelvének védelme és ápolása, amely a magyarságtudatunk és a népi összetartozásnak legelső, szinte egyedüli biztosítéka. S az anyanyelvi műveltség nemcsak egyéni, szenvedélyes gond vagy társadalmi igény, még kevésbé magyarkodó jelszó, hanem a közösségi összetartozás felelősségtudatától sarkallt lelkiismereti, ügy és a szocialista kultúra fejlődésének rendkívül fontos eleme. Kovalovszky Miklós £ gy levelet hoztak nékem: Amerikából jött, meg kell fejteni, mint egy elmosódott, régen felírt, receptet, ami ■már egyedül segíthet. — A húgom írta —• mondotta az olvasó, egy pesti öregember. — Los Angelesben él már harmincnyolc éve. Jól megy sora, csomagokat is küld néha, de most az én segítségemet kéri. Eszébe jutott egy vers, nem tud nyugodni tőle, megírja, amit tud belőle: meg kell szerezni, el kell küldeni neki. Olvasom a levelét, amit Szerén irt Amerikából, hogy »Drága Józsikám, most valami bogár ment a fejembe, és nem, tudom megfogni, egy verset mondok magamban mindig, és akárhol vagyok, mindig csak mondom és nem tudom, honnét van, pedig egyszer szavaltam odahaza az iskolában. Leírom, amit tudok belőle, unszol belülről ez a dolog. Már az összes Arany Jánost és Vörösmarty Mihályt és amit lehetett itt, mindent megvettem, és nincs meg. Most azt gondoljátok, hogy Szerénke húgunk meg van bolondulva, pedig nem, Kőbányai György: A esűfc nem tudok szabadulni tőle. Meg kell tudnom, mi ez, és amit én akarok, azt nem adom fel, és egy kis verssel csak elbírok. Nagyon kérlek, szerezzétek meg és azonnal küldjétek el!« Hatvanegy éves ez az elszármazott pesti asszony, ez a Szerén, aki, mikor idehaza kislány volt még, az Elemér utcában lakott, a Murányi utcába járt ábécét tanulni, és bátyjára lett bízva dél- utánonkint, a Józsira — 70 éves már ez a Józsi —, s ö vitte magával a Ligetbe, a fás körbe, ahol még a Félűnek nem volt kőszínháza, csak fából épült teátruma, s a palánkon be is lehetett leskelődni. — Ez a Szerén — meséli az olvasó, ez a Józsi bécsi, aki most verstöredékkel járja a várost, mint egy nehezen beváltható, életmentő gyógyszer receptjével — színésznő szeretett volna lensö, Dürer (1471—1528) 25 tszáz évvel ezelőtt, 1471. 11 május 21-én született w Nümbergben a német művészet s egyben az északi reneszánsz legnagyobb mestere, Albrecht Dürer. A középkor és az újkor határán élt, munkásságával egyedülálló szintézisét teremtette meg a a két korszaknak, áthidalva Észak és Dél, a vallásos szellemű gótika és az antikimádó reneszánsz mélyreható különbségeit. Szülővárosa humanista köreiben megismerkedett az olasz irodalom és bölcselet eszméivel, a reneszánsz művészet törekvéseivel. Kétszer is járt Itáliában, ahol a kiváló művészt megillető tisztelettel fogadták. Főként Velencében tanulmányozta az új művészetet, amelynek vívmányait — egyéni módon átfo- galmzava — gazdagon hasznosította későbbi alkotómunkája során. Dürer a művészet történetének egyik legnagyobb grafikusa volt. Mintegy ezer rajza, vázlata, vízfestménye maradt ránk: figurális ábrázolások, életképek, állat- és növény-rajzok, táj- és városképek, biblikus, mitológiai és fantasztikus kompozíciók, mintarajzok és díszítőábrák sokasága. Mindezeket gazdagon hasznosította metszeteinek készítésénél, amelyekkel különös kedvvel foglalkozott. Méltán szerzett jő nevet hazája határain kívül is első, 15 lapból álló fametszetsorozatával, az Apokalipszissal, amelyet a fanatikus firenzei reformátor, Luther Márton olasz elődje, Savonarola meg- égetésének évében, 1498-ban készített Mint Biblia-olvasó ember, Dürer mélyen átélte kora szellemi-erkölcsi problematikáját, s célzatosan választotta sorozatának témájául János evangélista — Néró római császár idején írt — sorait a világ pusztulásáról. Szenvedélyes kompozícióiban Dürer — Luther későbbi híve — a maga korának Rómájára, a pápák züllött rezidenciájára céloz. Ahogy később írta: »Mint Jeruzsálem, úgy pusztul el majd a római szentszék is a maga önkényuralma miatt«. A zsúfolt kompozíciók ideges vonalrajzuk révén még telivéren gótikus alkotások. De már ezeken is feltűnik a mester művészetének sajátos erénye: irreális látomásokat tud életre kelteni — megdöbbentő realizmussal! Későbbi sorozataiban — a drámai Passiókban, a derűs hangulatú Mária élete lapjain — formálása oldotde az elemi után varrni tanult. A varráshoz is gyenge volt, a tüdeje __ abba is h agyta, mikor férjhez ment Ezért is ültek hajóra oly hamar, az első háború után. Sosem kért semmit, csak most. Honnét való ez a vers? Segítsen! Helyesírás-hibásak a sorok, nehezen olvashatók, ennyit lehet kibetűzni: »Jöjj árbocomra, jöjj és pihenj meg ott. — Jó tengerész, én nem pihenhetek ott, a vágy ragad engem, s a szívem beteg. — Sietnem kell az óceánon át, hogy megláthassam a távoli hazát.« Ki tudja, miből van ez? S meg kell tudni! Lélekmentés. Már csak ez a foszló kötél, szakadozó vers köt negyven év és egy óceán távolából haza — ide Pesthez — egy Los Angelesben élő magyar asszonyt A szerkesztőségben senki sem ismer rá. G, « színész. Az Apokalipszis lovasai. Fametszet, 1498. A felhők között szárnyaló angyal irányítja a háború, az erőszak, a jogtalanság és a pestis megszemélyesítőit, akik lovaik alá tiporják a rettegő bűnösöket. tabb, szerkesztése levegősebb, s mindmáig általános emberi tartalommal telítve ábrázolja a bibliai témákat. A széles körű terjesztésre szánt metszetek stílusa a szó nemes értelmében közérthető. A korabeli öltözékben ábrázolt szentek korabeli város utcáján, polgári otthon falai között jelennek meg, s a vékony és vastagabb vonalak érzékletessé mintázzák a kelmék, tárgyak anyagát, a puha felhők, a rezgő levelű lombok formáit. T ermészethű ábrázolás dolgában Dürer még tovább jutott a rezmet- szés műfajában. E technikáinak mindmáig ő a legnagyobb mestere. Hajszálvékony vonalakból festői ' tónusokat varázsolt lapjaira. Közülük 1513—14-ben készült mester- hármasa a legismertebb. A Lovag, ördög es a halál a humanista fogalomkör allegorikus ábrázolása. Dürernek mintegy kétszáz fa- és száz rézmetszete maradt fönn. Európa-szerte ismerték és másolták. Kultusza hazánkban kivételesen nagy, mivel közismert, hogy a mester családja magyarországi származású. Atyja idősebb Albrecht Dürer a Békés megyei Gyula melletti — a török hódoltság korában elpusztult — Ajtós községből került, az akkori időkben szokásos vándorútja során Nürn- bergbe, ahol megnősült, ötvösműhelyt nyitott, s idővel a város legjobb műíparosai- nak sorába emelkedett (a Tü- rer—Dürer az Ajtósi név német fordítása). Tizennyolc gyermeke közül három lett művész. Andárs — Endre ötvösként, János pedig a lengyel királyi udvar festőjeként működött. Dürer születésének fél- évezredes évfordulóját világszerte megünneplik. Elsősorban szülővárosa, Nürnberg, ahol az év folyamán ünnepségek tucatjait rendezik a tiszteletére. Az ottani nagyszabású kiállításon szerepel majd a Szépművészeti Múzeum két remek Dürer-tollrajza is. N álunk a Képzőművészeti Múzeumban, a rendezett emlékkiállításon szerepel többek között a Táncoló parasztok, A tékozló fiú. A négy boszorkány, a Szárnyas Nemezis, a gazdag háttérben ábrázolt Tengeri szörny aktja, és a művésznek a testarányokat szemléltető pompás rézmetszete, az Ádám és Éva. Portréi közül kiállították több híres képét, s a tárlat kiemelt helyén szerepló öt tollrajz közül a Különféle hangok címűt is. Negwen év óta ez a legteljesebb Dürer-kiállítás. Maradandó élményeket kínál és ad minden műértőnék és laikusnak Artner Tivadar aki arról híres, hogy minden magyar verset ismer, és az ő beugratás játéka, hogy ki írta a »Mi fehérük ott a síkon, távőlban«-t (merthogy az népköltészet), még 6 sem tudta. A Múzeum körúti antikvárius, aki költeményes könyvek eladásában és eladók visszautasításában töltött él egy életet, csak támpontot adott: talán Ábrányi, talán Vajda... Hajszoltuk a verset. Már- már társasjáték lett. Lemásoltuk öt-tíz példányban a töredéket, s így adtuk kézről kézre: ki tudja? És tegnap, az egyik Nép- köztársaság úti cukrászdában felállt egy idős hölgy, és az asztalomhoz lépett: — Én ezt tudom, de csak az elejét, nem az egészet — és behunyta a szemét, és mondta éneklő hangon, mint egy kisiskolás: »Vándormadár. A gálya reng... s a méla tengerész Fáradt szemével a magasba néz. Borongó, síró alkonyég alatt. Lát fönn repülni vándormadarat... Maradj ve lünk! Itt éden a világ! Ba! zsam a lég, nem hervad virág! Feledd hazádat, ágy- mostoha! Hazát feledni? Nem lehet soha!« — Ki írta? — Azt nem tudom. Kérem mikor volt az? Iskolai vizr gán szavaltam. De ha így segítettem, írják meg Amer kába, hogy özvegy Lant Artúmé minden jót kíván Most már könnyebb vo'‘ megtalálni a verset. Vajdi hoz nem is kellett nyúlv. Ábrányi Emil «-Költeménye című kötetében fejezethez vers: «Vad-madár«. A feje: címe: »Haza«. Es az 187 ben irt vers előtt a mott »Tőlem ragyoghat más fölé Kandi szemmel nem kívánom .. „« Kimásoltuk az elfeledett költő versét, és a lélekmentő küldeményt expressz légipostával átküldtük Amerikába. SOMOGY! «'«!?*,»?
