Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
1971-05-23 / 119. szám
Kerék bitre: A SZERETŐK Összefonódva fönt a meredek sziklatetőn, szétbanthatatlanul oly eggyé válva, hogy innen alulról külön-külön már egyikük se látszik; egymáshoz oly valószínütlenül közel, hogy már sohase távolabb; mert nekik már nincs távol és közel, nappal, sem éjszaka. Egyetlen eget és földet befogó örök ölelésbe zárt világ az övék, másféle törvényekkel, különös csillagzatokkal. Zárt és parttalan. így őrzöm őket, ismeretlen is rokonokként magamban, ahogy ott szállnak egyhelyben állva, mozdulatlan, égő önkívületben, mintha csak az önmagát millió változatban megismétlő anyag csupán azért lökte volna ki méhéből e sziklát, hogy százezer év múlva egyszer itt kicsúcsosodjon az a pillanat. Mert ilyennek akarom látni őket. Pedig tudom: gyönyörű arcukat órák, napok, évek eróziója, szél. fagy, eső kiélesíti majd — a védtelenség rajtuk átvilágít, vetköződnek pucérra csontig; csillapítatlan szomjukat fölissza eszméletlenségig kopár ég. Csókjuk fölött a keselyűk cikázó villámait- mégse lássam, hadd legyen övék teljesen legalább e másodpercnyi öröklét Ne irigyelje senki tőlük. Káldl János: Theodorakisz zenéje A zágrábi hangverseny meghallgatása után Ez a zene a legyőzhetetlen zene. Csapkodhatnak a téli ágak, feltörhet az undorító szennycsatorna, onthatja bűzét a gyalázat, toporzékolhat, dühönghet a zsarnok, ez a zene száll, száll makulátlan tisztasággal; ereje nagyobb a hegyekénél, minden viharénál; nem árthat neki börtön, száműzetés, nem állíthatja meg a puskacső; ez a zene rámosolyog a mindent porlasztó időre, a legmodernebbül felszerelt hadseregekre; ez a zene szüli a napot, ez rendezi el a csillagkoszorúkat a mindenségben; ez a zene az emberiség reménye, a reményem. Ez a zene a legyőzhetetlen zene. Hazatérés Boldogfal Farkas Sándor szobra. (Selmeczi Tóth János felvétele.) A koresmáknaSc !s megvan a maguk története. Es rendszerint nevüknek, címüknek is. Most elmondom, hogy az én falumban miért neveztek el egy korcsmát Vizesnek. És bár... De lássuk a mesét! E.-ben élt egy részeges vízvezetékszerelő, aki a munkáját precízen és szeretettel végezte. Aztán, ha megúnta, felsóhajtott: »-Elmegyek a Vizesbe, bekapok egy fröccsöt«. De nem mert odamenni, mindig egy másikba ment, és ott itta meg a borát. A szerelőt természetesen intelligenciával és munka- szeretettel áldotta meg az ég. A városka egyik romantikus mellékutcájában volt egy kis büdös korcsma, ott mérte a pálinkát meg a többi italt özvegy Saroffné, egy szép szőke asszony. A nő fiatal volt, s ahol kellett, domborodott. Huncut is volt, ahogy egy korcsmárosnéhoz illik, és a szeme is villogott, mint minden özvegy korcs- márosné szeme. Villog, ha törzsvendég jön a boltba, vagy duhaj vendégeket kell kidobni, — vagy talán és néha ez is megtörtént — éppen tetszett neki valami. De hát ez régen volt, akkor még a vízvezetékszerelő is fiatalos ’'olondsággal bámult a világba. N i hány napja költözött a városba. Bejött a korcsmába, megjavította a csapokat, kezet mosott, kért egy tányér kocsonyát, megivott rá egy nagy- fröccsöt. Később átment a szomszédba teroeszkedő iskolába, és amíg hegesztőpisztolyával a fémcsöveket lágyította, bámult a fénybe, s azon kapta magát, hogy egyre a korcsmárosné igéző kék szemét látja. Nincs ott, de látja. Délutánig bírta. Akkor átment ismét a krics- mibe, mert érezte, tudta, hogyha az asszony szeme hívja őt, mennie kell. A munkával végzett, rendes, majdnem elegáns utcai ruhában ült az asztalhoz. Az asszony megismerté, és rendelés nélkül vitte a fröccsöt. A szerelő megfogta a a korcsmárosné kezét, és csöndesen annyit kérdezett: »Jó a csap?« »Jól szuperál« kacarászott az asszony, és hagyta, hogy a kezét fogják. Három fröccsöt kapott, többet nem adott néki az asszony, pedig egész este ott ült, Szemben a söntéspulttal. A harmadik pohárnál már nem beszélgettek, és nem is fogta meg a kezét, mert tele lett a helyiség emberekkel, és az asszony mondta, hogy most ne. Csak a szemük beszélgetett. A zsivaj edandalította őket, s a füst különös álomvilágot varázsolt. Egy vasutascsoport érkezett, teleszívta szesszel, mint a szivacs. Ittak, aztán a fizetésnél kötözködtek. — Nézze asszonyom — szájait az egyik —, rossz bor nincs! Rossz bor csak az lehet, amit a vasutas hitelben sem iszik meg. Ámbátor erre példa még nem volt. A maga bora elég silány, így hát hitelben ittuk. De megittuk! És ehhez a borhoz csók is jár. A maga csókjáért készpénzzel fizetnék. A szerelő felállt, odament a vasutasokhoz, és megkérdezte mennyit ittak. Elővett két pengőt, letette a sörtől áztatott bádogpultra az asszony elé, és ugyanezen mozdulat fonákjával, visszakézből szájon vágta, a szellemeskedő vasutast. Az elterült. A verekedés tíz percig tartott. Akkor megjelent a magyar királyi csendőrség bajuszos őre, és véget vetett a cécónak. A vízvezetékszerelő egy hónapot kapott. A korcsmárosné egyszer bement hozzá, cigarettát és házikolbászt vitt neki. Amikor kijött, megvárta a rendőrség kapujában. A férfi szerette a munkáját, még aznap nekifogott. Este elment Saroffnéhoz, leült, megint szemben a pulttal, s itta a nagyfröccsöt. Hét órakor égetett cserép- lábosba töltöttkáposztát rakott eléje az asszony. A gőzölgő edényben a paprikástejfölös szaft alatt két nagy töltés dagadozott, meg egy jókora füstölthús. Kenyér helyett barnára sült vékony rántotthúst kapott, a disznó zsírtalan combjából sütötte a korcsmárosné. Nem evett még ilyen jóízű ételt, talán sahasem volt még ilyen jó dolga, hogy töl- töttkáposatát rántott hússal egyen. A vasutasoknak sem , volt igazuk, mert nagyon jó bort mért az asszony. Este ll órakor a rollót együtt húzták le belülről. Éjszaka megtörtént az, aminek ilyenkor meg kell történnie. Hanem a város! Saroffné korcsmáját elnevezték Vízvezetékszerelőnek, aztán csak röviden Vizesnek. »Gyere a Vizesbe, megiszunk valamit«. »A Vizesben mérik a legjobb barackot«. »A Vizesben kapni a legjobb kocsonyát«. »A Vizesben békebeli töltöttkáposztát főz Saroffné«. Így lett a Vizes jelzőből név, ellentétben jélentésével. Így lett a szerelő fémjelzője ennek a korcsmának. Először fájt neki. A z asszony örült, sőt büszke volt rá. Nem is tudta pontosan, hogy mire büszke. Nem is sokat i gondolkozott rajta. Kell-e egy fiatal és özvegy korcs- ( márosnénak ennél több: tudják, hogy jól főz. és a városban azt beszélik, hogy esténként erős iparosférfi öleli őt. Olyan kevés kell a nő boldogságához, és itt még túl sokat is adagolt az élei, mert az italmérés haszna sem volt lebecsülendő. A férfit ugratták a kollégái, s ő ilyenkor szégyenlősen mosolygott. Maga sem tudta, hogyan, miképp és főleg miért, de rákapott az italra. Már napközben is vissza-vissza járt, bekapott egy-egy fröccsöt, és sietett vissza a munkához. Érezte, hogy valahol csúszik a talaj alatta, ezért a munkájához görcsösen ragaszkodott, ezt érezte élete legbiztonságosabb pontjának. A korcsmában is tett-vett, a pulthoz is odaállt segíteni az asszonynak, de a lelkét kikezdte valami, s az egyensúlyt már a munka sem tudta helyrebillenteni. Nappal sohasem volt részeg, erre vigyázott Csak töltögetett, töltögetett, de a nívót tartotta, egyszer sem lépte át. Este viszont mind gyakrabban berúgott. Nem volt kötözködő természetű, danászni sem szeretett inkább szomorú volt Mondogatta is ilyenkor, hogy neki nem a teste kívánja a szeszt, a lelke szomorú, annak kell a bor. A z évek ilyen szomorúan repültek, és a természet különös játéka, hogy ebben a nagy szomorúságban a jó ételtől, meg a töméntelen italtól a szerelő elhízott. Az asszony domborulatai rendületlenül tartották magukat, de az évek a szeme és a szája köré finom kis szarkalábakat rajzoltak. Azért a részegeknek most is a régi kívánatos Rózsika volt Egyszer az asszony azt mondta a szerelőnek: eleget evett-ivott már, egyformán hasznavehetetlen nappal is. este is. A fiatalságát elrabolta, költözzön el tőle. Még utána is kiáltott, hogy nem köteles ő az ágyban is a büdös pálinkát szagolni. A férfi még szomorúbb lett. Szégyellte is a dolgot Aztán elvitte néhány ingét és ruháját egy albérleti szobába. A szoba kicsi volt, a talajvíztől dohosszagú és hűvös. A kis villanykörte a ráragadt légypiszoktól alig adott fényt. Az egész mégis illett a szerelő szomorúságához. Két hétig nem ment a korcsmába. Akfcor te eoÉi részegen mert bemenni. Odament az asszonyhoz, tm megkérdezte, mit segíthetne. — Menjen haza, jóembeg, hiszen maga tökrészeg! Tudja, hogy utálom az. ilyeneket. A férfi leült, fejét a mellére ejtette. Kért egy pohár bort, s kapott. Ebből tudta, hogy semmit sem jelent már az asszonynak, már az italtól sem félti őt. Hangos társaság érkezett. Röhögtek, ittak, énekeltek. Egy megtermett, inkább kövér forma közülük odakiáltott Rózsinak: — Hozza már, lelkem gyorsabban! Hagyjon fel ezzel a vénasszonyos tempóval! És vihogtak. Amaz folytatta: — Az ágyban is ilyen lusta maga, angyalom? A vízvezetékszerelő felállt, odatántorgott hozzájuk. Barátságosan fogadták. — Igyon, apa, itt a bögre, fogja! Magának már nem árt. — Nekem tényleg nem árt, amint látják részeg vagyok, de így is tudok viselkedni. Viszont maguk nem tudnak viselkedni, ezért nem ihatnak többet. S megfogta az üvegeket, hogy visszavigye a pulthoz. Valaki hátulról nyakon csapta. Elesett. Az üveget estében feltartotta, hogy ne törjön össze. A bor hidegen folyt az arcára, be az inge alá. Felállt, s az üveggel ütött, A kövér elterült Hárman estek neki, és kegyetlenül megrugdosták. Ügy félájultan egy székre ültették, telerakták hervadt virágokkal, aztán az egyik asztalról vázástól a kezébe erőszakoltak egy csokor őszi rozsát. Meglocsoltak vízzel, utána rászórták a korcsmában található hamutartók tartalmát. — A vén huszár — mondta az akit leütött és röhögve távoztak. Zárórakor a korcsmárosné felrázta a szerelőt, Utálattal kezet mosott, s mondta a férfinak, hogy takarodjék haza. Köszönésképpen még egyszer a leikébe taposott. — Nem való maga már semmire. Még arra sem, hogy egy! gyönge nő ' becsületét megvédje. l A férfi piszkos ruhában, de józanul lépett ki a sötétbe, s útközben akárhogy erőlködött, már a töltöttkáposzta íze sem jutott eszébe. E z volna hát a történet, egy korcsma története. És E-ben a vendéglátóipari vállalat immáron másfél évtizede hiába erőlködik, és kísérletezik új nevekkel. hiába adta a Zöld- koszorú nevet, hiába az 1. számú üzemegység elnevezést, nem megy a dolog. A ' emberek ma is a Vizesb° hívják egymást. Ez maradt mind a mai napig a korcsrrv neve. Jóllehet a szépszemű korcsmárosné és vízvezetékszerelő betyárja már rég'n az igazak álmát alusszák a föld mélyén. ŰRHAJÓSEMLÉKMŰ SUHA ANDOR: A korcsmárosné és betyárja CORVINA KIADÓ A Művészet Kiskönyvtára / 958-ban megjelent a könyvpiacon egy papirkötésű könyvecske, Ybl Ervin Dona- tello-kötete. Bár a tanulmány a szakterület neves kutatójának tollából származott és igen sok szép képet tartalmazott, nem keltett különösebb feltűnést. Ezután azonban gyors egymásutánban következett Manet, Van Gogh, Michelangelo, Renoir és még több már jelentős művész hasonló kis monográfiája, és A Művészet Kiskönyvtára sorozat hamarosan népszerű lett. Ma már nem túlzás a rendszeres folytatást igénylő széles olvasótáborról beszélni. A képzőművészeti »olcsó könyvtár« elsősorban nem a szakmai közönség számára készült, és inkább tömegkulturális, ismeretterjesztő, semmint tudományos feladatkör betöltésére hivatott' Olvasói főként diákokból, munkásokból, a technikai értelmiség tagjaiból toborzódtak, de mint utólag kiderült, meglepően sokan vásárolják a képzőművészek és a területtel foglalkozó szakemberek is. Jóné- hány kötet ugyanis messze meghaladja a szorosan vett népszerűsítés feladatkörét. Induláskor viszonylag köny- nyű volt a szerkesztők helyzete. Témának kínálkozott a művészettörténet valamennyi nagy alkotója. És a jeles művészeti írók fiókjaiban is sok megírt tanulmány várt kiadásra, illetve kutatómunkájuknak mintegy mellékterméke képpen könnyen tudtak vállalkozni egy-egy rövid népszerűsítő könyvecske megírására. Később egyre több fiatal művészettörténész kapcsolódott be a munkába, volt olyan is, aki ebben a formában publikált elsőízben. De szerepelnek a szerzők között alkotó művészek is, akik új szempontokkal gazdagították a sorozat írásait. Kibővült a kötetek témaköre is — a közben felmerült igényeknek megfelelően. A közismert »nagyok« mellett sor került sürgető adósságok törlesztésére saját művészetünk múltjának területén (így Mészáros László, Vajda Lajos, Nagy István, Ámos Imre, Nemes Lampérth József, Farkas István, Tihanyi Lajos, Paizs Goebel Jenő, Beck ö. Fülöp és mások monográfiáira). A sorozat kötetei valamennyien megegyeznek abban, hogy egy-egy művész életútját és alkotásait ismertetik. Az életművek feldolgozásának módszere azonban távolról sem egységes — cs ez nemcsak a szerzők szemléletének, munkastílusának, felkészültségének különbségeiből adódik, hanem magukból a témákból is. Hol a korkép érdemel nagyobb hangsúlyt, hol a művész életútja. Hol pedig egy új szemlélet kialakulása vagy egy hagyomány továbbélése. Maga a képanyag — rendszerint 50—60 reprodukció — többnyire teljes időrendi áttekintést igyekszik adni egy életpálya fejlődéséről. De itt is sokszor kívánkozik szempontnak az analógiák szerepeltetése, egy-egy téma alakulásának nyomon követése, eltekintés a kevéssé jellemző kőrai vagy késői művek szerepeltetésétől. Minden kötet igyekszik pontos és megbízható adatközlést nyújtani a reprodukált művekről, és rövid tájékoztató irodalomjegyzéket is közöl a téma iránt különösen érdeklődők számára. H. L. Umberto Mastroiaimi szobra. (Selmeczi Tóth János felvétele^ 8 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1911, májas 28.
