Somogyi Néplap, 1971. április (27. évfolyam, 77-100. szám)

1971-04-06 / 81. szám

trÉGT ÉV ALATT TÖRTÉNT Felső fokon N em szerénytelenség, és talán nem is túlzás már leírni azt hogy a megyeszékhely diákvárossá lett, és még inkább azzá lesz a jövőben. Nemcsak középis­koláinknak, hanem a két fel­sőoktatási intézménynek is kö­szönhető mindez. A Tanítóképző Intézet és a Felsőfokú Mezőgazdasági Tech­nikum a képzés területét te­kintve két nagyon is távoleső intézmény, de ami biztató, az elmúlt évek során igen gyak­ran megtalálták egymást. És sok a lényeges, közös vonás is. Elsősorban az, hogy a falunak adják diplomásaikat iskolák­ba, tsz-ékbe. És a találkozás nemcsak tantestületi, vagy ahogy ők mondják, kari szinte­ken zajlik, hanem a két iskola KISZ-szervezete • kovácsolja össze, szervezi a közös rendez­vényeket. De nagyon egysze­rűen úgy is mondhatjuk, hogy a tanítóképzőben sok a lány,'a felsőfokú technikumban pedig a fiú... Az elmúlt három év a belső tervezések, reformok esztende­je volt a Tanítóképző Intézet­ben, és képletesen szólva ez a tevékenység most fordul ter­mőre. Űj tanterv kidolgozásán munkálkodtak az oktatók, és azt* a célt kívánták elérni, hogy jobb módszerekkel, igé­nyesebben, a mával szorosabb kapcsolatban álló tananyagot adjanak át hallgatóiknak, s azok majd növendékeiknek. Üj tantárgy a beszédmüvelés. Nemes célja az, hogy aki a ka­tedrán áll, az még hanghordo­zásával, beszédmodorával, a szép artikulációval is tanítson. Mondernebb formákat, járható új utakat keres az intézet az alsó tagozatos matematikaokta­tás számára is. Sok speciálkol­légiumot indítanak a hallga­tóknak, ez bizonyos fokig már szakos irányításnak is nevez­hető. Jobban elmélyedhetnek a hallgatók tehát az ének, a rajz, a kézimunka és az orosz nyelv tanulásában. Az utóbbi négy esztendőben egyre gyakoribb lett a felsőok­tatásban a kisebb szemináriu­mi csoportfoglalkozás, megnőtt a jobban mozgósító, kutatásra serkentő kiselőadások száma. Merő László igazgató elmond­ta, hogy az új ösztöndíjra vo­natkozó rendelkezések már na­gyobb társadalmi munkára is ösztönzik a hallgatókat. Mind­két intézmény jellemzéséül le­írhatjuk, hogy hallgatói nin­csenek kiszolgáltatva a gyak­ran uzsoraárú albérleteknek, a közeljövőben pedig hozzákez­denek egy új tanítóképző inté­zeti kollégium építéséhez is. Az intézet távlatait mi sem jel­lemzi jobban, mint az, hogy miniszteri határozat alapján már a közeljövőben, egyre ma­gasabb létszámmal, a Dél-Du- ixántúl tanítóképző bázisa lesz az iskola. Az intézet önállósá­gának növekedését mutatja, hogy az igazgató rektori mun­kakört tölt be, és az elmúlt három esztendő során diffe­renciálódtak az intézeti mun­kakörök is. Oktatásuk ered­ményességének egyik záloga a jó gyakorlóiskolai lehetőség. Itt is továbblépés előtt állnak, a közgazdasági szakközépiskolai jelenlegi épületét, a városi ta­nács segítségével, gyakorló is­kolává alakítják át Az elmúlt négy évben válto­zott az oktatás szerkezete a Felsőfokú Mezőgazdasági Tech­nikumban is. A kétéves okta­tási szakaszról áttértek a há­roméves képzésre. Tulajdon­képpen szerves fejlődési folya­matról van szó, és ezekkel a strukturális változásokkal a felsőfokú technikum a főisko­lává avatás előtt áll. Miként dr. Guba Sándor igazgató el­mondta, az iskola fejlődése ré­sze egy országos szakoktatási program megvalósításának. A képzés célja az elmúlt években is az volt, hogy a három itt töltött esztendő után a mező- gazdaságban diplomás agazat- vezetők kerüljenek ki. És ta­lán mondani sem kell külön, hogy mit jelent az innen éven­te kikerülő negyven-ötven fia­tal a somogyi mezőgazdaság­nak! És amit már számok bi­zonyítanak, biztató módon egy­re több munkahely nyitja meg előttük kapuját. Az érdeklő­dés egyik legjellemzőbb mér­céje az évenként megismétlődő két-háromszoros túljelentkezés is... Rekonstrukció előtt a textilipar 60 millió rubel és 65 millió dollár gépekre Interjú Végh Lászlóval, a Pamutnyomő-ipari Vállalat vezérigazgatójával A Textilipari Tudományos Egyesület helyi csoportjának közelmúltban tartott alakuló ülésén előadó volt Végh László, a Pamutnyomó-ipari Vállalat vezérigazgatója, az egyesület országos elnöke. Előadásában a textilipar fejlődéséről szólt. Arról, hogy a IV. ötéves terv­ben milyen távlatai vannak az iparág fejlesztésének. Az elő­adás után válaszolt kérdé­seinkre is. — Az ötéves terv célkitű­zéséi között rangos helyet és ' szerepet kap a textilipar re­konstrukciója. Mi tette ezt szükségessé? — Az ötéves terv időszaká­ban számottevően visszaesik majd az éle Imi szer-fogyasztás aránya, és rohamosan előretör az ipari cikkek vásárlása. El­sősorban a minőségi cikkek iránti igény fokozódik. Ez vo­natkozik a textiliparra is. Nos, a textilipar ma egyre kevésbé képes ezt az igényt kielégíteni. — Milyen változást hozott a gazdaságirányítás műszaki rendszerének bevezetése a textiliparban? — Az iparág két egymástól eltérő szakaszban, eltérő mó­don 'fejlődött a harmadik öt­éves tervben. 1966—67-ben el­sősorban a termelés volumene emelkedett, míg 1968-tól kezd­ve inkább a gazdaságosság, a hatékonyság javult a mennyi­ség rovására. Kevesebbet ter­meltek tehát a vállalatok, visz- szaesett a foglalkoztatottság is, de a termelési értéket tekint­ve mégis jobban álltak, termé­keik magasabb minőségi szín­vonala miatt. S ez az örvende­tes színvonalemelkedés az ex­port alakulásában is kifejezés­re jutott. Az említett időszak­ban azonban a termelékenység nem javult kielégítően, a ter­melésnek csak a fele szárma­zott termelékenységnöveke­désből. — Mi ennek az oka? — Elavult már a géppark zöme, s a munkaszervezés te­rén is van még mit tenni. Je­leni"'' kevés az olyan vállalat, aho’ ÍW szerű, félautomattzált vág • ?sen automatizált gé­pek Iliidének. Sok helyen 15— 20 éves '»masinák« is dolgoz­nak. Pedig a tervidőszakban tovább növekszik a korszerű, minőségi ruházati termékek aránya, s az exportra is töb­bet szánunk. ;— Milyen összeg áll ren­delkezésre a rekonstrukció­hoz? Mi határozza meg a be­ruházásra szánt pénzek el­osztását? — Tizennégymilliárd forint körüli, tekintélyes összeg áll a textilipar rendelkezésére. Ez a szám az igényeket figyelembe véve azonban nem túl nagy. A vállalatok kívánságait mérsé­kelni, illetve rangsorolni kell. A gazdaságosság és a haté­konyság a legfontosabb szem­pont. A rekonstrukció mintegy 8—10 évet vesz igénybe, de a súlypont 1971—75-re esik. A rekonstrukció eredményekép­pen a termelési érték 40 szá­zalékkal lesz magasabb, mint 1970-ben volt. Több mint száz­ezer orsót selejteznek ki, s helyettük 150 000 orsót »fognak munkába«. Az automatizádió foka pedig a mostani 30 száza­lékról 62 százalékra nő. — A tervezett rekonstruk­ció során nyilván nagy lesz a gépimport. Tőkés vagy szo­cialista országokból szerzik be a gépeket? — Tőkés országokból mint­egy 65 millió dollár értékben, a szocialista országokból pedig 60 millió rubel értékben fo­gunk gépeket vásárolná — Milyen szempontok sze­rint döntenek? — Korszerű legyen a gép, vi­lágszínvonalú, de ugyanakkor, amennyire lehet, olcsó is. Ta­lán elmondanám még azt is, hogy Nyugat-Európában már­is nagy az érdeklődés terveink iránt. Svájci szakemberek ér­deklődnek, nyugatnémet szak- folyóiratok foglalkoznak a ter­vezett rekonstrukcióval. * — Mit produkál majd az új gépekkel ellátott textil­ipar? — Termékeinek összetétele megváltozik a korszerűbb, keresettebb szintetikus és egyéb cikkek javára. A szö­vött áruk arányá — amellett, hogy termelésük volumenében nő — 84 százalékról 75-re esik vissza. A hurkolással, kötéssel előállított termékek aránya viszont 14-ről 20 százalékra, az egyéb cikkeké pedig kettőről öt százalékra nő. I975-re 20 millió négyzetméter hurkolt áru és 21 millió négyzetméter selyem készül olyan gyárak­ban, amelyekben eddig csak pamutfonással foglalkoztak. — Arra kérem, hogy rö­viden vázolja, előrelátható­lag mit kap mindebből So­mogy megye textilipara? — Sok mindent tudok mon­dani máris. A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára új, nagy teljesítményű gépi be­rendezéseket kap, amely a kár­toló, a nyújtó és a cérnázó ter­melékenységét fokozza szá­mottevően. A technológiai re­konstrukcióval párhuzamosan megváltozik a munkaszervezés, és korszerűsödnek a szociális helyiségek is. A Kaposvári Ru­hagyár 30 millió forint értékű gépet vásárol, és új üzemépü­letet is emelnek. Az energia­ellátásban a széntüzelésről rá­térnek a gáztüzelésre. Profil­jukban magasabb lesz a mun­kaigényes termékek aránya, s 1975 végére a gyár termelésé­nek 35 százaléka exportra ké­szül majd. A Csurgói Napsu­gár Ktsz 10 millió forint érté­kű gépi berendezést vásárol a Berzencén befejezés előtt álló új üzembe. Szintén gépi beren­dezésekkel és új épületekkel lesz gazdagabb a Somogy me­gyei Kefe- és Műanyagipari Vállalat. Gyártmányszerkeze­tük arányai is megváltoznak: a műanyagszál gyártása az . ed­diginek háromszorosára nő. A Tabi Campingcikk Vállalat pe­dig 88 millió forintról 126 mil­lióra szeretné növelni kapaci­tását. Az egész textilipart ala­posan átformáló rekonstruk­ciónak azonban csak akkor lesz értelme, ha minden egyes forintot meggondoltan, józan számítások alapján fektetünk be, s ha a nagyfokú gépesítés együtt jár a színvonalas mun­kaszervezéssel. i Csupor Tibor MAI KOMMENTÁRUNK Kövessük az elsők példáját! A felsőfokú technikum okta­tási profilja az állattenyész­tés. Az oktatógárda és a kuta­tó szakemberek összefogott munkája biztosítja eredmé­nyességét, ha úgy tetszik, ez a fedezete az itt kitöltött diplo­máknak. A gyakorlat feltéte­leit biztosította a Kaposvári Állami Gazdaság. Nagyon so­kat segít az intézetnek, de a legfőbb • »iskolaterület« a sa­ját telep, amek folyamatosan bővül. i Milliós nagyságrendű éves beruházásokról adhatunk számot, amely mind a gyakor­lati oktatást segíti. Hármas atapelv kristályosodott ki a múlt időszakban, amely célki­tűzés is egyszersmind. Az in­tézet dolgozóinak feladata az oktatás, a kutatás és a szak- tanácsadás. Sok levelező hall­gatója van állandóan a felső­fokú technikumnak, és ugyan­csak otthont ad folyamatosan a kisebb-nagyobb mezőgazda- sági tanfolyamoknak is. A ta­nulólétszám folyamatos növe­kedése már megszabta a közel­jövő egyik feladatát, hamaro­san új kollégiumot építenek. Az intézményi kutatómunka szintén égy országos program része, a tenyésztés és a ta­karmányozás kérdésében szo­ros kapcsolatban állnak a me­zőgazdasági nagyüzemekkel, a mezőgazdasági gépgyárakkal, mondhatjuk tehát, hogy az elméleti tevékenység mellett állandóan adott a gyakorlat kontrollja is. H a a két oktatási intéz­mény elmúlt négy esz­tendejét közösen akar­nánk jellemezni, okvetlenül figyelemre méltó az oktatás és a kutatás szerves kapcsolata, kiegyensúlyozott aránya. A sok vonatkozásban hasonló távlatok, az, hogy az intézmé­nyek egyre magasabb rangot kapnak a felsőoktatás hálóza­tában, a korábbi évek oktató­nevelő munkájának eredmé­nyeit is igazolják. Tröszt Tibor Emlékműveket, szobrokat avattak, s az ország minden pontján koszorút helyeztek el az obetiszkek előtt, me­lyek a hazánkat felszabadító szovjet hősök örök dicsőségét hirdetik. E sokszínű és őszin­te április 4-i megemlékezések sorából kiemelkedik a Diós­győri Lenin Kohászati Mü­vek ünnepsége, innen ugyan­is elindult egy szép és nemes mozgalom, amely szerte az országban követésre serkenti az üzemek, gazdaságok, in­tézmények dolgozóit. A diósgyőri ünnepség sok szempontból emlékezetes ma­rad hiszen részt vett rajta a szovjet űrhajós- és tudóskül­döttség is, elhangzott egy or- . szagos felhívás, sőt a mun­kásgyűlés közössége távirat­ban köszöntötte a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV, kongresszusát. ­A Lenin Kohászati Művek hazánk egyik legnagyobb ipa­ri üzeme, amely Lenin szel­lemében dolgozik, ápolja a magyar—szovjet barátságot, s ezt a jövőben is fontos köte­lességének tartja. Ezt kife­jezte a diósgyőri nagyüzemek Bartók Béla Művelődési Ott­honában rendezett munkás­gyűlés hangulata, az az egy­hangú helyeslés, amellyel a Gagarin szocialista brigád ja­vaslatát. fogadták: a nagygyű­lés részvevői az egész üzemi közösség nevében kérjék fel­vételüket az ’MSZBT-be. Az MSZBT országos elnök­ségének küldött levelükben azzal indokolták kérésüket, hogy ez szilárd meggyőző­désből fakad: a világ első szocialista országához, az Ok­tóberi Forradalom népéhez fűződő testvéri barátság im­már több mint egy negyed- százada szocialista felemelke­désünk, békés alkotómun­kánk legfőbb támasza és zá­loga. A Lenin Kohászati Művek munkásközössége a felszaba­dulás huszonhatodik évfordu­lóján ismételten hitet tett a magyar—szovjet barátság megerősítése mellett, mégpe­dig azzal, hogy megalakította az MSZBT első üzemi tag­csoportját. S egyben vállalta, hogy tevékenyen részt vesz a magyar és a szovjet nép ba­rátságának elmélyítésében, kezdeményező lesz a kapcso­latok ápolásában, bővítésé­ben. Gagarin képmásával díszí­tett emlékérem, a szovjet űr­hajósok aláírását tartalmazó album emlékezteti majd a munkásokat a szép találko­zásfa, s' a küldöttség vezető­jének elismerő szavai a ma­gyar munkásmozgalomban kiemelkedő szeredet játszó diósgyőri munkások és a szovjet nép közötti barátság régi hagyományairól. Erről az ünnepi fórumról hangzott el a felhívás: »Szi­lárdan hisszük, hogy példán­kat követni fogják üzemek, vállalatok, termelőszövetke­zetek, állami gazdaságok. kisipari szövetkezetek, tudo­mányos, kulturális és oktatá­si intézmények dolgozói, szo­cialista brigádok, barátsági klubok tagjai.« Valóban megalapozott ez a hit, hiszen megyénkben is mély gyökerei, nagy hagyo­mányai vannak a magyar— szovjet barátságnak, egyre szorosabb szálak fűzik össze például Somogyot és Kali- nyin területet. Ez az őszinte és szoros barátság nyilván arra ösztönzi a megye üze­meit, gazdaságait, szövetkeze­teit és intézményeit is, hogy kövessék az elsők példáját, alakítsák meg az MSZBT tagcsoportjait. L. G. Háttérben fenyőfák Fiatal lány egy idősebb fér­fi mellett. Háttérben fenyőfák. Az erdőszélen asszonyok tar­ka csokra. Ez a kép fogad bennünket Libickozma határá­ban. Harmóniát, derűt sugár­zó kép. Tavaszi táj mellók- alakokkal. Távolabbról — ahol nem örökzöld az erdő — időnként valamilyen madár vijjog. — Réti sas — mondja az, erdőőrök ruháját viselő férfi, Szencz József. Nehezen indul a beszélgetés a fiatal lánnyal. Keressük a közös szókincset. Erdőmér­nök. Fák, cserjék, bokrok, szemnek alig látható növé­nyek neveinek tudója. Én ke­vésbé vagyok járatos ezen a területen. De aztán a kedvenc időtöltéséről faggatva előbuk­kan egy név: József Attila. S már könnyebben gördülünk a szókerekeken. — Nagyon szeretem a ver­seket — mondja. — József Attila költeményeit különö­sen. Lehet, hogy nem pontos az idézet: »A Dunának, mely múlt, jelen, s jövendő, / Egy­mást ölelik lágy hullámai« Hát nem gyönyörű ez? Mennyi minden van ebben a két sor­ban! Aztán folyik tovább a be­szélgetés ebben az előre meg­határozott mederben, a csen­desen folyó víz nyugodtsá­gával — A pusztakovácsi Egyesült Erő Termelőszövetkezet pályá­zatot hirdetett erdőmémöki állásra. Akikor végeztem a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen. Megpályáztam az állást. 1970. július elsején áll­tam munkába. 1038 holdnyi erdőterületen kell gazdálkod­nom. Siklósi vagyok, így ki­csit messze kerültem hazulról. De itt barátságosan fogadtak. Meghallgatták a terveimet, - úgy , érezték: azok helyesek. Igaz: tapasztalatok nélkül ke­rültem ki. Ez bizony nagv hátrány. Ügyhagy komolyan meg kell fognom a munka végét. Négy üzemegysége van a termelőszövetkezetnek, s mindegyiknek erdeje is. A legnagyobb te­rület itt Ilbic- kozrnán. Ez a homokos talaj legnikább er­dőtelepítésre alkalmas. Ter­vünk az, hogy nyolcszáz hol­dat ültessünk be hat év alatti A tavalyi őszön már hu­szonöt hek­tárnyit telepí­tettünk. Töl­gyet makkra­kással. Látja az ar- comonj hogy nem értem. Kicsit elmoso­lyodik. Szökés haját felbor­zolja a feltámadó S2éL — Az előbbi mondat azt je­lenti, hogy nem csemetéket ültettünk ki, hanem makkot vetettünk. Nos, hát tulajdon­képpen ez az őszi munka voll» távlati tervünk megvalósítá­sának első része. Most már a másodikat hajtjuk végre itt a libickozmai határban. Negy­venhét kilogramm fenyőmagot szedtünk. Ez hatvan hektárnyi telepítésre elegendő. Kérem, hogy beszéljen ma­gánéletének terveiről is. — A szövetkezet vezetői a somogyfajszi kastélyban ad­tak lakást. Ott lakom most. De a pusztakovácsi központi iroda mellett már tető alatt van a szolgálati lakás, me­lyet nékem szántak. Inkább így mondom: nekünk. Vőle­gényéin van az egyetemen. Egyébként, ha azt kérdezné, miért szerettem meg ezt a pá­lyát, nem tudnék válaszolni. Csak annyit tudok, ho^y ma is ehhez van kedvem. Sokré­tű munka. Tudni kell, melyik talaj milyen fát »fogad el«. Valami rossz érzés fog el mindig, ha olyan erdőben já­rok, amelyikben »szenved­— Várom már a gyöngyvirágot. nék« a fák. Mert a talaj nem megfelelő ágy gyökerüknek. Itt is az a cél, hogy ezeket az erdőket »lecseréljük«. Jó munkatársaim vannak ehhez. Nem tudok parancsolni, uta­sítani. Csak kérek. Ügy érzem, nem is rossz módszer ez. Rábólint erre a körénk gyü­lekezett asszonysereg két tagja, Szántó Imréné és Ka- lota Józsefné is. — így van. Barátság nél­kül nincs munká. S Évike nem restell beállni a sorba mellénk. Látja? Ezt a nagy területet is ő gereblyézte fői. Gombár Éva hallgat. Talán mert ezekről soha nem beszél­nek. Csák teszik, amit kell, valamennyien. S arról sem beszél, hogy pár napja mun­kájának elismeréséül okleve­let kapott a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­riumtól. — Várom már a gyöngyvi­rágot. Ez a legkedvesebb ne­kem a virágok közül — mondja halkan. — A gyöngy­virág nekem azt jelenti: vég­leg győzött a tavasz a tél fö­lött... Leskő László I0H06T! NÉPLAP ■Sedtit ÍStBL ágKHfc &

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom