Somogyi Néplap, 1971. április (27. évfolyam, 77-100. szám)
1971-04-09 / 84. szám
Skeres kísérletek Szabad szombat az iskolásoknak „Másodállása“ népi ellenőr A Hétfői Hírek azt javasolta nemrégiben, hogy felnőtt módra, az iskolásoknak is járjon szabad szombat, a Magyar Hírlap pedig azt, hogy éppen ne járjon: legalább iskolarendszerünk maradjon hagyománytisztelő, s ragaszkodjon a ré- »gen bevált formákhoz. Járjon, ne járjon? Az az igazság, hogy néhány iskolában már több éve jár ... Vannak Magyarországon szabad szombatos iskolások, akik — miként édesanyjuk, édesapjuk" — maguk is tovább alhat- nak, dolgozatírás, felelés helyett pedig éppen kétszer any- nyit kirándulhatnak, játszhatnak a hétvégeken. Két Csongrád megyei iskolában vezették be a szabad szombatokat immár négy esztendeje: a makói Szoboszlai Imre és a hódmezővásárhelyi Petőfi Sándor általános iskolában. E kétnapos .víkendezés ötletének felvetője a szegedi József Attila Tudományegyetem neveléstudományi és lélektani intézetének adjunktusa, dr. Rózsa Éva volt, aki gyakorló pedagógusként s kutatóként határozta el, hogy az ötnapos iskolai hétről kísérleti adatokat gyűjt. A megoldás: iskolaotthon Mit lehet tenni, hogy szabad szombattá váljanak az iskolai szombatok is? Először: meg lehet hosszabbítani az iskolai tanévet — az így kapott újabb hetekre arányosan elosztva az óra nélkül maradt tanulnivalót. Másodszor: tömöríteni lehet a tananyagot. Harmadszor: rá lehet térni a délelőtti-délutáni tanításra. Hazai viszonyaink között azonban mindhárom említett variáció elképzelhetetlen. A tanév aligha meghosszabbítható, hiszen az iskolai kirándulásokra okvetlenül kellenek az őszi—tavaszi szünetek; hasonlóképp nem csökkenthető a hagyományos családi nyaralásokra így is rövid nyári vakáció. (Mi lenne, ha mondjuk, az egy hónapra szűkített szünidő alatt akarna szabadságra menni többszázezer dolgozó szülő..,) A tananyag további sűrítése? Ez az út manapság a szükséges ismeretek gyors szaporodása idején immár járhatatlan. A délelőtti-délutáni tanulás pedig? Nem lenne semmi értelme az iskolai terhek további növelésének! > ' Egyetlen megoldásként' az egész napos iskola '— azaz szebb és kifejezőbb nevén: az iskolaotthon — marad. Az az oktatási, nevelési forma, amelynek most alakuló keretében az iskolai szabad szombat is megvalósítható. Egységes pedagógiai folyamat Ami az egész napos iskolát — iskolaotthont — illeti, azt valóban a diákok reggeltől késő délutánig »lakott« otthonának szánják.’ A következőképpen: Az alsó tagozatosok négy évfolyama délelőtt úgy vesz részt az iskola munkájában, mint másutt. A közös ebéd után azonban ismét tanulni kezdeNézőtéri csókok nek, de — tanítói segédlettel és felügyelettel. Az érdekes kísérlet vezetőjének szavai szerint: egységes pedagógiai folyamat alakul így ki, melynek keretében minden feladat megoldására elegendő alkalom nyílik. Megoldatlan példa nem maradhat; megérteden anyagrész szintén nem. Jól jellemzi, az iskolaotthonok munkáját, hogy a kisdiákok minden fölszerelése az iskolában marad. Füzeteiket csak hetenként egyszer viszik haza, hogy azokat szüleik is ellenőrizhessék. A felső tagozatosoknál any- nyiban más a helyzet, hogy velük a délutáni fogllakozások nak csak egy kisebb részében »törődnek« hasonló intenzitással a tanárok. Árp ez a kisebb idő is bőven elég ahhoz, hogy valamennyi diákját kellő alapossággal megismerje a pedagógus; megismerje, s megtanítsa a tanulás leghasznosabb módszereire. Az iskolai szabad szombat az ilyen iskolaotthonok keretei között valósítható meg. Mint az említett makói és vásárhelyi példa immár több esztendeje mutatja, az intenzívebb délutáni foglalkozások eredményeképp a szombatok »fölöslegessé« válnak. Szervezett hétvégi együttléteket ugyan tartanak a két kísérleti iskolában, ám ezekről a szülők írásos kérelmére bárki elengedhető. Mindez, ismételjük, azért alakulhat így, mert a tanítást, tanulást egységesítő folyamatban — a pedagógusok fokozatos segítségével — a megszabott és nem csökkentett tananyag a hetenkénti öt napon is megtanulható. A. L. Elképesztő, hogy milyen visszataszítóan tudunk viselkedni. De kivételesen nem a gyakran emlegetett figyelmesség hiányát húzzuk deresre. A szemetelést is hagyjuk most. Fölöslegesen hivalkodik a szemétgyűjtők sora, nincs bennük hely a rengeteg papírfecniknek meg cigaretta- csikknek. Mintha mostanában mi is hallgatnánk a piszkos kaposvári utcákról. Enyhe rosszmájúsággal ennek az okát megmagyarázhatjuk: az újságíró töri magát, hogy új meg új ötleteket találjon a témához, de keserűen látja, hogy legszellemesebb jelzői sem képesek egy utcaseprő akár csak félórás munkáját is helyettesíteni. De emiatt ne füstölögjünk tovább, szóljunk egy másik utcai témáról. Helyesebben mondva útszéliről, a kbpkö- désről. Rengetegen követik ezt a csúf szokást. A bemocskolt aszfalt a cipőtalpra, onnan a lakásunkba küldi rettegett kórokozó követeit, A köpkö- dés nem visszataszító viselkedés. Merénylet az egészség ellen. Ha a rendőr ihegbünteti —. legalábbis elméletben — azt, aki eldob egy papírzacskót, esetenként felcsaphatna egészségőrnek is. Elvégre az' ő kisgyereke is négykézláb mászkál odahaza a lábbelitől beszennyezett szőnyegen. De térjünk be az utcáról a moziba. Váltsunk jegyet bárhová, nyugalmunkat mindenhogyan kockára tesszük. Mert mi volt még nem is olyan régen? Ha egy ifjú a lánnyal tele szenvedéllyel, és megkímélve a lakással járó gondoktól moziba készült, nem a plakát érdekelte, hanem az, hogy kaphat-e még jegyet jó hátra, valamelyik zúgba. (Ó, te sokat látott Szabad Ifjúság!) Az utolsó sorokban csupa mohó szerelmes ült, akiknek az is mindegy volt, ha fordítva fűzik be' a filmet. Namármost az ember, ha a produkcióra volt kíváncsi, elkerülte az előtte összeboruló bozontokat, s előbbre váltott jegyet. A fenti sorokban indokolt a múlt idő. Jaj nektek, kiváltságos páholyok, nyugalmas földszinti sorok! Mintha szétcsaptak* volna a szerényen hátravonuló párok között; szétszóródtak a moziban. Akaratlanul is tanúkat szereznek a halálkomoly fogadkozásoknak, a meghitt kacarászásoknak és nem utolsó sorban a hangoktól sem mentes csókolózásoknak. Ezek a »munkazörejek« pisszegést, szemrehányó pillantásokat csiholnak, ki a nézőkből. Dehogyis vaskalapos- sógból. 'Nem is irigységből. No dehát néha a vászonra is érdemes odafigyelni. És mennyire más egy lélegzetelállító csók a filmen, mint a szomszéd páholyban! P. D. Könyv a finn iparm űvészetről Különleges, kiadvány került a boltokba a Képzőművészeti Kiadó jóvoltából: »Finn iparművészet« a címe, s az érdekessége, hogy ez az első magyar munka a rotonnép világszerte elismert forma-kultúrájáról, Dr. Koós Judit kandidátus, az iparművészeti kutatások nemzetközileg ismert „szakemebere Finnország ta- nulmányútjának értékes dokumentumaként állította össze a kötetet, amelyhez mintegy 200 képet mellékelt, bizonyításául annak, hogy az élenjáró finn formakultúra a célszerűség, a szépség és a korszerűség összhangját teremti meg. TRÉFÁLKOZVA mondja, amikor be- szélg 1. kezdtünk : — Talán furcsa, de a népi ellenőri megbízatásomat »másodállásnak« tekintem. S legalább olyan szívesen végzem, mint ameny- nyire hivatásomat, a vasúti munkámat szeretem. Egyiket a másiktól nem is tudom elválasztani, s ezért, amikor mint a kaposvári állomás főnőkének kereskedelmi helyettese valamilyen feladatot ellátok, mindenkor azt is nézem: hogyan segíthetnék a vasúti és közúti személy- és teherszállításban mint népi ellenőr. ' Kezdi László éppen tíz éve vezeti a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság közlekedési csoportját, Ez a feladat szorosan összefügg a vasúti munkáival, amelyet viszont harminc éve végez. Pályamunkásként kezdte, volt forgalmi szolgálattevő állomásfőnök egy kisebb pályaudvaron, s csaknem húsz évvel ezelőtt került Kaposvárra előbb rakodási főnöknek, majd tizenhét évvel ezelőtt a jelenlegi beosztásába. Beszélgetésünkből, szavaiból megtudom, mit jelent vasúti dolgozónak lenni egy olyan nagy forgalmú, s régen korszerűsítésre szoruló állomáson, mint a kaposvári. Egy-egy nap 20—25 000 utas is megfordul a pályaudvaron, s az állomás dolgozói — bármennyire igyekeznek is — képtelenek biztosítani a korszerű utazás, szállítás minden feltételét Ezért is szívesen vállalta azt a népi ellenőri megbízatást 1967-ben, hogy vizsgálják, felül a megye vasúti és közúti személyszállításának helyzetét. t — Sok bosszantó hibával találkoztunk, olyanokkal, amelyeket egy kis figyelemmel akár a MÁV, akár pedig a Volán vezetői megoldhattak volna. Elhanyagolt vasúti szerelvények, bosszankodó utasok- Egyes távolsági autóbuszjáratok kihasználatlanok voltak, mások pedig nem tudták az utasokat elszállítani. A kaposvári helyi járatok útvonala sem volt mindenütt megfelelő. Aztán örömmel sorolja, hogy javaslataik eredményeként sikerült több változtatást elérni, a szerelvényeket azóta rendszeresebben és alaposabban takarítják, néhány autóbuszjáratot pedig átcsoportosítottak, a Volán új kocsikat kapott és enyhült a zsúfoltság. Az is javaslatuk eredménye, hogy a vasút közvetlen járatot indított Szombathely és Kaposvár, Iliéivé Pécs, Nagykanizsa, Kaposvár és Szombathely között. Megtudom tőle azt is, hogy a kaposvári állomás korszerűsítése megkezdődött, hozzáláttak a vágóhídnál lévő állomás kibővítéséhez — ez tehermentesíti a nagyállomást —, s befejeződött a földmunka a cukorgyár melletti vágányok áthelyezéséhez is. Zsúfoltsága, korszerűtlensége ellenére is úgy értékelték az állomás munkáját, és ezzel az itt dolgozó valamennyi vasutasét, hogy feladatukat kiválóan ellátják. Ezért is körzetesítették elsőnek a kaposvári állomást, s itt lesz az országban elsők között minta rakodóállomás is. Vasúti munkája elismeréséül " három alkalommal nyerte el a kiváló címet, egyszer megkapta a Kiváló vasutas kitüntetést, tavaly a vasutasnapon fő- intézóből felügyelővé léptették elő. S ahogy elismerik a vasút szolgálatában kifejtett tevékenységét, ugyanúgy elismerik a »másodállásban« végzett népi ellenőri munkáját is. Ezt látja kifejeződni abban, hogy a KNEB tanácskozásaira — ahol a közlekedési vizsgálatok eredményeit tárgyalják — rendszeresen őt is meghívják, s a megyei tanács vezetői is köszönetüket fejezték ki, amikor több alkalommal hasznos javaslatokat nyújtottak be a vasúti és a közúti személy- és teherszállítás megjavítására. — EZ NEMCSAK az én érdemem, hanem a csoportomban tevékenykedő többi népi ellenőré, akik mindenkor szívesen és lelkiismeretesen látja el feladatát. Köztük dr. Zu- rek János, a FŰSZERT jogtanácsosa, Tóth Dezső, a Volán utazási iroda vezetője, akik korábban szállítási, közlekedési vonalon dolgoztak, de új munkahelyükön is szívesen végzik népi ellenőri tevékenységüket. Szalai László Száztíz éves az Ember tragédiája 1661 tavaszán egy sápadt arcú, égő szemű férfi bátortalanul kopogtatott Arany János ajtaján. Elmondta, hogy barátja, Szontagh Pál tanácsára kereste fel a költőt és arra kéri, a magával hozott kéziratot legyen szíves elolvasni és arról bírálatot mondani. A kézirat sokáig heveri Aranynál. A r^agy költő csak akkor olvasta el figyelmesen, almikor az illető újból.jelent- kézett, és azt mondta, hogy munkájával nincs megelégedve, azt visszakéri, meri el akarja égetni. A látogató Madách Imre volt. Szerencsére a kéziratot Arany nem adta vissza, az nem égett el; nemzeti irodalmunk legragyogóbb drámai költeménye lett. * Ha semmi mást, mint csupán a nő szerelmét és a férfi forradalmát hagyta volna örökül, akkor is a világirodalomé. De hogy mennyi mindennel többet adott, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy /hány oldalról megközelítették, vizsgálták, magyarázták. Az európai irodalom legnagyobbjai is felismerték értékét, haladó vonásait. Gorkij is ezek között volt. Ma már nemcsak jf lit az embertömegben, a r» késő délutáni utca forgatagában. Vastag bakancsok, könnyű női cipők sarka kopogott körülötte, száz- nyelvű, ezerszándékú tömeg sodródott, őt a járdaszegélyre szorítva. Ritmikusan lábalta rikító színű olasz bevásárlótáskáját, 'markában galacsinná gyűrte a kis szelet papírt, amelyre Mária, a felesége írta fel aprólékos gonddal az esti menüt. Melege volt. Nehezen tudta rászánni magát, hogy belépjen a sarki csemegébe. Előzőleg a presszóba tért be, kért egy fél konyakot. Dühöngött, mert sokára hozták• Nem ízlett az ital. Azt várta, legyőzi majd viszolygását, elűzi a bénító, szorongató ködöt, s mindén olyan természetes lesz, mint egyébként. Azt várta, hogy a kuszáit keretek, a szokatlan rezgésszámú áramkörök a helyűkre billennek, s megy minden, mint a krikacsapás. Idegesen állpította meg, hogy az idegénség nőttön nő, taszít, már-már menekülésre késztet. Körülötte gondtalanul fecsegő, mindennapos bajokról, hétköznapi élményekről vitatkozó hangos lények: fiGY óra-az utcán us, felelőtlen fruskák, nemtörődöm, fiatal fickók. Tiszteletlenek, oktalanok, tejfö- lösszájúak. Ezeknek tudni kellene. De a fiatalok manapság . .. Eh! A Nagy Ember hangos szusszanással határozott: belépett a bolt ajtaján. Kicsit ügyefogyottan, félszegen. Végigbotorkált a hűtőpultok és a polcok között, háromszor is megkerülte a pénztárgépet, amikor végre meglátta a keresett narancskonzervet• Gyorsan a kosárba süllyesztett néhányat, ' majd elvörösödve szedte össze, amit eközben a földre döntött. Csak gyorsan kifelé innen, hamar, hogy ne érezze, inilyen forró-fojtó a levegő idebenn. Beállt a sorlyi. Élés könyökök, kemény izmú váltak lökték, álmos, közömbös arcú emberek bámultak közvetlen közelről az arcába. Végre! Gyorsan fizetett, átrakta a konzervet a szatyorba, s ki akart lépni, de utána szóltak, hogy pénzzel teli erszényét otthagyta a pénztárgépen. tegetőzésfélét Valami men- motyogott. amikor visszabotladozott, de láthatóan senki sem törődött vele. Ezt a blamázst — dühöngött az utcán. S pont velem történik ilyesmi. Éppen velem. Persze Mária megint megjátssza a beteget. A szive! Pedig jót tenne neki egy kis séta. Egész nap a szobában savanyodik, este pedig dől belőle a panasz. S elég egy gyenge pillant, mint tegnap este, és máris kihasználja- Ugye, elmégy ma helyettem? — kérte, s 6 mogorván bár, de beleegyezett. Mintha tudta volna. De miért is terhelik ilyen ostobaságokkal. Az ö pozíciójában ... ilyen blamázst. Ha megtudná a Pártái? Úgyis a fejére pályázik. Mindig alázatos, de tudja, érzi, hogy fúrja. S ez aztán támadási felület a javából. Csornai a csetlő-botlól őrület, hogy ez a Mária. , • — Nem lát, apafej? — mordult rá egy borízű hang, ahogy befordult az egyik mellékutcába. — Jó, hogy le nem tapossa a lábam. — Ezt a hangot mondta volna, de nem hagyták. . — No, nézd csak! Belém mászik, meggyomroz, s még. neki jár a szája. Hogy gondolja ezt öregem... Szinte futott. Égő füleli, dühtől remegve. Tágas irodájára, telefonokkal körülbástyázott íróasztalára gondolt, s Médire, a titkárnők gyöngyére, akinek gondosan fésült frizurája, feszülő blúza olyan távolinak tűnt most. Mit tudjált ezek? Honnan is tudnák? Én, aki-.. V Íratlanul széles ívben megemeltek előtte egy kalapot. ősz fej villant meg a gyenge, késő délutáni fényben, s reszketeg hang mondta odaadóan: — Jóestét kívánok, igazgató elvtársi — A, üdvözlöm, Kovács kartásrs. Hogy szolgál a kedves egészsége? A másik meglepetten szóhoz sem tudott jutni. Nem hitte volna, hogy igazgatója a nevét is ismeri. Csupor Tibor az európai nyelvekre, hanem a világ legtávolabbi népeinek nyelvére is lefordították. Shakespeare műveiről mondják, hogy ha egy idegen bolygó lakói nem ismernék az embert, azokból megismerhetnék. A Tragédiáról elmondhatjuk, hogy ezt talán egyedül is megtenni mert valóban' kevés a világirodalomban az olyan mű, amely az életet a bölcsőtől a koporsóig úgy átfogná, amelyben -születés-halál, szegénységjólét, szeretet-gyűlölet, háború -béke, hűség és csalás, fájda- lom-boldosság, dicsőség-bukás, csalódás-remény; az emberi szív felmagasztosulása és pokolkörei úgy együtt élnek, mint Madách e remekművében. A legnemesebb eszmék és a szépség jótékony hatását egyforma termékeny erővel sugározza. Kimagasló sziklaóriás. Nem igaz az, hogy Faust- utánzat. Csak a régi német kultúrgőg minősítette »Faust Nachdichtung«-nak. (Faust utánköltés), »eine Fáustiade«- nak. Zavarában tette azt, mivel szédítő arányai, dinamizmusa meghökkentették. Koncepciójának eredetiségét maga Madách sem féltette az összehasonlítástól. A Faust hatása nem több Madáchra, mint Goethére a görög klasszikus auctoroké. A költői szépség, az irodalmi mű maradapdóságának leg- objektívebb, legilletékesebb mérlege az idá: és nem esünk túlzásba, ha Madách esetében az íróra és alkotására egyaránt alkalmazzuk Petőfi szavait: »Hírét, nevét visszaverik az időknek bércei, a századok.« Egy század már vissza is verte. Aki az élet mélységein el tud merengeni, aki az irodalom szépségeiben gyönyörködni tud, akit nemes eszmék hevítenek, akit jobbra törekvés, építés, alkotás vágya ösztökél, örök útitársra talál benne, Gyenes Zoltán S OMOOTI NÉPLAP Péntek, 197L április fc
