Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-05 / 54. szám
Hogyan születik a elöntés? Somogy megye kevés ipari hagyománnyal rendelkezik A felszabadulás előtt jobbára a kisipar jellemezte megyénket- A Kaposvári Cukorgyár szinte egymagában képviseli; a gépesített nagyipart, s az oti dolgozók pedig a klasszikus értelemben vett munkásságot A gyár minden köve, vasdarabkája a régi időkre emlékeztet. A gyárnak hangulata van. Aki csak régi filmekből, híradókból ismeri a néhány évtizeddel korábbi gyárak, üzemek képét, elég belépnie a kapun, s végigpillantania az egymáshoz ragasztott épülete'- során. A látvány tehát nem sokat változott huszonöt év során. Csak a fürkésző, a munkát figyelő szem lát változást. Ú; berendezések, rekonstrukciós tervek, munkák, de ami ennél is fontosabb; az emberek megváltozott helyzete... Nyolcszáz munkás dolgozik fi cukorgyárban. Negyven-öt- ven százalékuk több mint tíz éve ugyanott. Akadnak olyanok, akik fiatalemberré serdülésük idején kezdték, s azóta 20—30, sőt 40 éve munkálkodnak itt. Mások a kiöregedő törzsgárda tagjainak leszármazottai: ma már meg- ett gépészek, cukorfőzők. Hogyan fonódik össze életük a gyár mindennapjaival? Van-e fórum, ahol elmondhatják elképzeléseiket, munka- és gyáralakító gondolataikat? Mennyiben részesei a vállalat: döntéseknek? Ezek, és az ezek nyomán feltoluló kérdések küldtek a gyárbaSokan kételkednek; a termelés bonyolult összességében részmunkát végző dolgozónak megvan-e a képessége, hogy átlássa a gyárat foglalkoztató legfontosabb problémákat. Kisszerű gondjaival nem ke- rékkötője-e inkább, mint előrevivője a fejlődésnek? A ta- máskodók okoskodásában van némi igazság. A dolog azon- oan csupán azon múlik, hogy milyen fórumot találunk, milyen lehetőséget biztosítunk, hogy elmondhassák gondjaikat, megtegyék javaslataikat. S a legfontosabb talán a nyílt, őszinte hangú párbeszéd, amikor nyíltan megmondjuk, miért helyes vagy megvalósíthatatlan a javaslat. A fórumil szövetkezeti építőanyag-telepeken 130 milliós forgalom Sok vásárló keresi föl ezekben a hetekben a tizenöt somogyi szövetkezeti építőanyag-telepet Az érdeklődést jól mutatja, hogy a nagyobb telepek február utolsó napjaiban már napi 100—130 000 forint értékű árut adtak el. Tavaly mintegy 130 millió forint forgalmat értek el a szövetkezeti telepek. Ennek 90 százaléka építőanyag volt Ennyiből 850 kétszobás lakást építhettek fel a somogyi falvakban. Tavaly sok gondot jelentett a telepeknek az árubeszerzés. Ezért az érdekelt szövetkezetek vezetői összefogtak, s tavaly nyáron társulást alakítottak. Hetei Andrással, a társulás ügyintézőjével a beszerző szervezet legfontosabb feladatának a helyi lehetőségek felkutatását tartja. Ezért üzleti kapcsolatot teremtettek a szövetkezeti kisüzemekkel. Így vettek például 100 vagon meszel Sok bosszúságot okozott tavaly az építkezőknek a cementhiány. A cementből várhatóan 60 százalékkal több lesz az idén: 1600 vagon érkezik Csehszlovákiából, Lengyel- országból, Egyiptomból és Törökországból. Mészből az év első negyedében kevesebb lesz. mint tavaly. A második és a harmadik negyedévben a tavalyinál valamivel többet kapnak ebből a fontos építőanyagból. A szövetkezeti telepek még tavaly fölmérték, hogy a hozzájuk tartozó községekben 1971-re 26 millió darab tégla kellene. Várhatóan 8 millióval kevesebb lesz, hacsak nem segít a téglagyártásnak kedvező jó idő. Tetőfedő anyagból viszont elég lesz. Igaz, hogy égetett cserépből kevesebbet kaptak, de a pala 62 százalékkal több lesz, mint a múlt évben. A hazai gyártmányokon kívül érkezik jugoszláv, belga, francia és osztrák pala, segíti az ellátást a babócsai cement- és cserépüzem is. Az igényelt vasbeton gerendának csak a 60 százalékát szállítja az ipar. Ezt viszont lehet helyettesíteni olyan favázas szerkezettel, amelyet szovjet importból hoznak. 3000 köbméter fenyőfűrészt szintén a Szovjetunióból kapnak. Az igényelt parketta 25 százalékát kapják a telepek. Helyette hajópadlóból és a modernebb mozaikparkettából gazdag készleteket ígérnek. A padlóburkoló metlachi- laoból és a falburkoló csempéből a hazai gyártmányokon kívül segíti a jugoszláv, olasz, illetve az olasz és spanyol import is az ellátást. D. Z. teremtés, az állandó párbeszéd az üzemi demokrácia próbaköve, s ugyanakkor a termékeny üzemi légkör feltétele. A Kaposvári Cukorgyárban negyedévenként tartanak tér • melési tanácskozásokat. Ezeket rendszerint műszaki konferencia előzi meg, melyen az osztályvezetők és a középvezetők vesznek részt. Ezen természetesen szóba kerülnek a gyár életét befolyásoló tervek, a fejlesztési és a mindennapi munka tennivalói. A termelési tanácskozásokon mindezeket ismét napirendre tűzik. Itt aztán mindenki elmondhatja véleményét. Természetesen sok megoldatlan szociális gond is kibomlik a hozzászólásokból, de emellett nem kevés a munkaszervezéssel, egy-egy munkafolyamat ész- szerűsítésével kapcsolatos ja vasiatok száma sem. — Akkor érdekes, izgalmas és valóban sokat érő a termelési tanácskozás, ha a gazdasági vezető is hasonló eltökéltséggel számol be a gyár feladatairól. Ha elemzése egészen a satupadokig ér — mondta Albert Imre szb-tit- kár. De ez még nem minden: a javaslatokat megvizsgálják, amelyik gyorsan megvalósítható, azt beépítik a vállalati tervbe- Természetesen nem ez mindegyik felvetés sorsa, sokat el kell utasítani. A vezetők ügyelnek arra, hogy okosan érvelve győzzék meg a javaslattevőt. Az elutasítás akkor nehéz igazán, ha a megvalósítást pénzhiány gátolja, vagy egy fontosabb beruházásnak kell zöld utat biztosítani. Azt hiszem, ez az út járható, s az ösvény tovább szélesíthető. Viszont nem egy panaszt hallottunk, amely a központi tervek időben történő ismertetését kéri számon. Ez is hozzá tartozik az értelmes véleményalkotáshoz: pontos információ, alapos tájékozódás nélkül nehezen születnek é-dogni gondolatok. 1968-ban nyolc műhelybizottság alakult a gyár területén. Feladatuk az érdekvédelem képviselete. A műhelybizottság az üzemrészvezető mellett véleményt nyilvánít a fegyelmi, a bér- és a normakérdésekről, bár nincs döntési joga. A háromtagú bizottságot a műhely legjobb, legképzettebb munkásaiból választják, hogy a kollektívát megfelelően képviselhessék. Nyilvánvaló, hogy az egyszerű munkás beleszólási joga így tovább szélesedik. Csupor Tibor Hobbyja a hegesztés A Kilián György Ifjúsági és Ottörőházban ifjú hegesztők szakköre is működik. Oktatójuk egymás után rakja ki a hegesztéshez szükséges kellékeket: hegesztőpálcákat, transzformátort. — Ezekkel dolgoznak a fiatalok, s hogy milyen eredménnyel, azt az úttörőházban található fémszékek, kis asztalok mutatják — kezdte a beszélgetést Gardera János oktató. Fiatal ember, aki tud lelkesedni. Figyeli a gyerekek mozdulatait Hogyan fogják kezükbe a hegesztőfejet, hogyan lehet könnyen és szépen hegeszteni7 — Három éve, hogy megin- iítottam ezt a szakkört. Először nem gondoltam arra, hogy iyerekeket fogok oktatni, hisz 'mikor ide jöttem hegeszteni, űrni-faragni, csak a magam szórakozására csináltam. No és azért, mert otthon nem volt helyem a barkácsoláshoz. A villamossági gyárban piac- hutató csoportvezetőként dolgozom. Hogy értek a hegesztéshez és a fémipari munkákhoz? Igen egyszerű. Tavaly végeztem el esti tagozaton a gépipari technikumot, mivel a munkámhoz szükséges ez az iskolai végzettség. Most már öt éve, hogy a villamossági gyárban dolgozom. Sokáig gépbeállító voltam, majd művezető lettem. Lassan beszél, minden szót jól átgondol. Zárkózott ember, olyan, aki csak a munkájának, a hobbyjának él. — Felüdülés — mondja —, hogy a fiatalok között lehetek, beszélhetek a hegesztésről, a szakma szépségéről. Minden foglalkozáson körülbelül tíz-ti— zenkét gyerek vesz részt, látni rajtuk, hogy érdekli őket a szakma. Szakkönyveket szereztem be, igaz, egy kicsit nehezen tudnak belőle tanulni, hisz szakmunkásoknak írták őket, de minden műveletet elmagyarázok a könyvből. Az úttörőház megad minden támogatást. Hegesztőberendezést vásárolt, hogy dolgozni is tudjanak a gyerekek. Most csak a hegesztés egyik fajtáját, a villanyhegesztést tanítom, csak erre van mód. Az oxigén- és gázhegesztés drága és veszélyes is. Így is nagyon kell vigyázni, nehogy baleset történjen. Három év még nem elég ahhoz, hogy egy szakkör munkáját le lehessen mérni. Eredménye azonban sok van. Itt a fiatalok elsajátítanak egy szakmát, amely később kenyeret adhat számukra. Gy. L. Óceánjárokkal bővül a magyar tengerhajózás A közelmúltban hajózási és külkereskedelmi szakembereink megvitatták, milyen mértékben célszerű és helyes hajóparkunk növelése, hogyan lehetne még jobban bekapcsolni dunai és tengeri flottánkat a nemzetközi áruszállításba. E vita során beszámoltak arról, hogy közlekedésünkben a hajózás szerepe évről évre növekszik, s az áru- és személyszállításban jelenleg már 11 százalékot képvisel. A nemzetközi forgalomban még ennél is jelentősebb a szerepe, hiszen a közlekedési vállalatok devizabevételének mintegy 17 százalékát a hajózás adja. A folyamhajózásban jelenleg 51 toló- és vontatóhajó vesz részt, körülbelül 40 000 lóerőnyi összteljesítménnyel, az uszályok száma pedig meghaladja a 230-at (együttesen 213 ezer tonna hordképessé- gű). Az utóbbi években kifejlesztett tengeri flotta már 18 egységből áll, összesen 40 ezer tonna szállítóképességgel. A Dunán az elmúlt években hajóink 2,3 millió tonna árut szállítottak. Elsősorban a a kohászatnak vasércet és kokszot, a tengeri flotta teljesítménye pedig félmilljó tonna volt. Hajóink napjainkban már 25 ország kikötőiben vetnek horgonyt, s a tengerrel rendelkező országokba expor- 'ált, illetve ezekből importált áruknak mintegy 15 százalékát magyar hajók szállítják. A 6000 tonnás Budapest tengerjáró megtette első útját Dél- Amerika és Európa között, a Hungária pedig az indiai kikötőkig terjeszti ki hajóflottánk hatósugarát. A kontinensek közötti hajózás megteremtése jelentős lépés közlekedésünk életében, hiszen vállalataink exportilletve importfogalma a tengeren túli országokkal évi mintegy másfél millió tonnára tehető, s ebből mindössze 200 ezer tonnányi árut szállítottak a magyar hajók, ugyanakkor vállalataink sok millió dollárt fizetnek ki a külföldi hajózási társaságoknak. Népgazdaságunk nyers- anyagigényeinek növekedésével a következő esztendőkben mind több alapanyagot, elsősorban vasércet, olajat, kokszot, cementet, műtrágyát importálunk Európán kívüli országokból (így például az előzetes számítások szerint 1975- ben már körülbelül félmillió tonna foszfátot vásárolunk az észak-afrikai államoktól). E szállítások lebonyolításában fontos feladat vár majd arra a két — egyenként 12 700 tonnás — tengerjáró hajóra, melyeket a Szovjetunióból vásárolunk, s a program szerint 1972-ben, illetve 1973-ban állítunk forgalomba. Hajózási szakembereink ennél nagyobb, 23 000 tonnás hajók beszerzését is célszerűnek tartják, s foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy a következőkben ilyen immár nagy teljesítményű vízi járművekkel fejlesztik mélytengeri flottánkat. A IV. ötéves terv folyamán a dunai hajózás korszerűsítése is tovább folyik, újabb két- és háromezer lóerős tolóhajókat állítanak forgalomha, és 30 ezer tonnával bővítik a folyami hajóteret. Megkezdődik a csepeli szabadkikötő teljes rekonstrukciója is, amely fokozatosan a nemzetközi vízi úthálózat egyik fontos állomásává épül majd ki. N. L. Növényvédelmi tájékoztató A mezeipocok ellen kötelező a védekezés DANIEL LANG: Incidens a 192-es magaslaton A Somogy megyei Tanács vb-elnöke a mezeipocok elleni védekezés eredményesebbé tétele, valamint a várható nagy károk megelőzése érdekében a 10 092/1971. MÉM sz. utasítás értelmében 1971. március 20— 26-a közötti időtartamra általánosan kötelező védekezési rendelt el. A védekezés megszervezése, irányítása és végrehajtásának ellenőrzése a megyei növényvédő állomás feladata, s ezt a helyileg illetéke? községi tanácsok bevonásával végzi. A költségeket a terme lök viselik. Irányelvek a védekezés végrehajtására: a termelők részére előírt figyelőszolgálatot me[ kell szervezni, és gondoskodn kell annak folyamatos működtetéséről. Az első védekezést a tél végén (1971. március 20— 26.) szervezetten, az összes fertőzött területen egy időben kell elvégezni, a fertőzés mértékétől függetlenül (Évelő pillán •''ósok gabonavet ések, árok partok t itések lejtős oldala5 stb.) Az irtást a terület tulajdonosa, ill. kezelője üzemi védekezés keretében köteles elvégezni. Ha a nagyobb területekre kézi munkát igénylő szemle (gázosító szerek, csalétkek) kihelyezése az érintett szerv 'KPM, MÁV, vízügyi igazgatóságok) útján nem biztosítható, az irtást megrendelés alapén, az általa rendelkezésre bocsátott irtószerrel, a helyi- leg kialakult bérezés szerint a termelőüzemek dolgozói (tsz, íllami gazdaság) végzik el. A mezeipocok irtására a vad- illományban gazdag vidékeién, nagyüzemi területeken lehetőleg gázosítószer, vadban •zsgényebb nagyüzemi terüle- eken pedig a Thiodan és a hionek használható. Az Árváin csalétkek főleg a kisüzemi területeken és a gázosítószerrel al nem látott üzemi területeken használható. A vadállomány szempontjából veszélyes szerekkel végzett irtások idő- oontjában a hivatásos vadászok (vadőrök) a védekezést végző termelőüzemmel együtt adriasztási kötelezettségüknek tegyenek eleget. E feladat kötelező a mezőőrökre ia. 14. a Mikor elérték a szakaszpa- rancsnokság területét, Eriks- ' — úgy érezte, mintha az óra alatt senki sem tudta volna meggvőzni, hogy ez másként lehet. Akárhogyan is, Eriksson mindenekelőtt tétovázás nél4 ígéret földjén járna; az utób- kül megkereste barátját, Cur- bi két nap szorongása helyé- ly Rowant, hogy elmondja be szinte kézzelfogható biz- neki Mao történetét, tonságérzet költözött. Alig kezdett azonban bele Osztaga hamarosan újra u.- *amikor clark meglátta, hogy nak iuőul, ezert gyorsan e i egym^ssal beszélnek. Lecsa- cselekednie. Ez nem is volt ^ rájuk g követeltei hogy f nehéz hiszen egyetlen vágj m0ndják meg, miről beszél- J az volt, hogy gyorsan csele- tek t kételkedett, hogy amint cse- -Kitaláltunk valamit, hogy fekszik, egykettőre meglesz az elzavarjuk- — mondta Enk- {eredménye. “on' “ ~Vad állapotban volt, i . . alig bírt magaval, a szeme i Úgy képzelte, hogy amint ide_oda ugrált. Már régen fel- I belül kerülnek a táboron, p bagytunk a látszattal az oszjSFrt ÄS: hogy semmi különös Légre vonni- Semmi mást nem sem tortér,t az utón. Vala- ■kell tennie, mint jelenteni, mennyien rémülten, izgatot- hogy nemi erőszakot és gyil- tan jöttünk vissza, de ez ép- kosságot követtek el és a ka- pen Clarkon látszott a legin- tonai szervek ugyanolyan kább.« ügybuzgalommal fogják ki- tvizsgálni az esetet, mint azt Clark végre elment, Erik4 az ember ilyen helyzetben a ssr>n folytatta a történetet, és Í civil szervektől várja. A táborban eltöltött amikor a végére ért, óriási első megkönnyebbülést érzett «■Végre valaki tudott Maóról, aki nem tartozott az ősz tagba.* Nem voltak illúziói affelől, hogy Rowan sokat tehet abban az ügyben, amely most tudomására jutott. Barátja mindenesetre megtette, ami tellett tőle, mert azonnal továbbadta a gyilkosság hírét saját osztaga őrmesterének. A hírt az őrmester Reilly hadragvnak továbbította, s az magához hívatta Erikssont. Mikor Eriksson belépett 3 barátságtalan kunvhóba. amely Reilly parancsnoki irodáiéul szolgált, azt kéozelte. hogy — ha magánemberként is — Reilly ki fogja fejezni megdöbbenését. Semmi megdöbbenést nem fejezett ki a hadnagy, sőt Eriksson meglepetésére, arra használta fel ezt a pillanatot, hogy elmondja Erikssonnak egy korábbi élményét. Nyugodt, közvetlen hangon elmesélte Erikssonnak, hogy három évvel ezelőtt néger feleségét, aki akkor készült megszülni első gyermeküket, egy alabamai kórházba vitte kocsiján. Feleségének már szülési fájdalmai voltak, faji okokra hivatkozva mégsem fogadták be a kórházba, és az asszony végül is az előcsarnok padlóján szülte meg gyerekét. A felbőszült Reilly szét @ akarta zúzni a kórház berendezését, mire a kórházi szolgák kihívták a rendőrséget, az letartóztatta az újdonsült apát és börtönbe csukta. <3 cellájában kitervelte, hágván fogja lelőni a kórház embereit, de amikor végre kiszabadult, lemondott a bosz- szú gondolatáról.-Mire kiszabadultam, ezt mondtam magamnak: Gondolkozz, mi is történt! Az történt, hogy ez a világ rendje, és nincs értelme kapálódzni a rendszer ellen. Higgve ei nekem, Eriksson, a háború kellős közepén még ennyire sincs értelme kapálózni a rendszer ellen; itt sokkal erősebb a rendszer, mint bárhol másutt. Jobban teszi, ha nem gondol arra a vietnami lányra. Az történt vele. ami °gy harci zónában történhetett. Mi mást várt?« Mikor a hadnagy bevégezte elmélkedését, közölte Erik- ssonnal, az ellátmány felújítása után az osztag perceken belül elhagyja a tábort, hogy folytassa ötnapos útját. Eriksson nem tart velük, helyébe egy másik közkatonát jelölt kiA hadnagy tudta jól, milyen veszélybe került Eriksson, ezért ígv szólt: »Ha újra ma fá‘ ildöm velük, sohasem jön vissza élve.« (Folytatjuk) «OMOGYI *IÍ?LAP Péntek, 1971, március 8.
