Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-05 / 54. szám
Gondok a foggal ~ fogorvosok gondjai Hasonlóképpen más megyeszékhelyekhez, Kaposváron is megkezdték az éjszakai fogorvosi ügyeletet. Fogorvosi szakrendelés kezdődött a textilművekben. Jó negyed óra jut egy betegre megyénk rendelőintézeteiben egy-egy kezelés alkalmával. Hosszú sor kígyózik néha a rendelőintézet folyosóin, a fogszakorvosi rendelő előtt, és a padokon nemegyszer panaszkodnak az emberek. Mert sok a gond a foggal, valóságos népbetegséggé lett a fogszuvasodás. Ha jobban odafigyelünk, mondják ezt is: sok a gond a fogorvossal. Mert nem egyformán fájdalommentes a foghúzás. Mondják azt is, hogy beadják az érzéstelenítő injekciót, és nem várják meg a hatását, máris húzzák. Miért van ez? — kérdeztük dr. Vétek Józsefet, az SZTK kaposvári rendelőintézetének fogorvosát. Nos, amit a panaszkodók általában nem tudnak, a fogorvos kétfajta injekciót használ. Akinek gyengébb a szervezete, idősebb, vagy más betegségben szenved, az nem bírja az adrenalint tartalmazó, erősebb érzéstelenítő injekciót, kénytelen tehát a gyorsabban múló hatásúval pótolni. Sietni kell a húzással és nyilvánvalóan előbb jelentkezik a fájdalom is. Ezért célszerű fájdalomcsillapítót felíratni az orvossal. Fiatalok részére Dr. Csitári László, a rendelőintézet főorvosa elmondta, hogy nemcsak a fogakkal van sok gond, hanem sok gondjuk van a fogorvosoknak is. A fogszakorvosi rendelők zsúfoltak a megyeszékhelyen, viszont sok vidéki helységben dolgozik fogorvos, akinél az egy betegre jutó idő — egyszeri kezelés esetén — meghaladja még a fél órát is. Nem mindenhol kellőképpen kihasznált tehát a fogszakorvos. Kaposváron tizenhét fogorvos dolgozik, ők tizenheten tartanak éjszakai ügyeletet. Többen nyugdíj előtt állnak már. Miért kevés a megyeszékhelyen a fiatal szakorvos? Az elsődleges ok a lakásprobléma. Tegyük hozzá, ez a gond nemcsak a fogorvosokra, hanem valamennyi pályakezdő fiatalra jellemző. A megoldás mindenképpen olyan létesítmény lenne, amelyet már a fővárosban kísérletképpen létrehoztak: egy úgynevezett állami albérleti szállást kellene építeni számukra is a megyeszékhelyen. Nyilvánvalóan nagy könnyebbség lenne ez az életbe induló fiataloknak, hiszen az uzsoraárú albérleteket nem kellene fizetniük. A tehermentesítés másik megoldása több üzemorvosi, fogászati rendelő létrehozása. Tsz-lagok is Az év elejétől a fogászati ellátás kedvezményes a tsz- tagoknak is. Ez a kedvezmény még inkább indokolná, hogy a falusi emberek rendszeresebben fordítsanak gondot a fogápolásra. Mint a rendelőintézetben elmondták, az úgynevezett kampányidény a jellemző. Az őszi munkák végeztével és a tavaszi munkák megkezdése előtt tömegesen jelentkeznek a betegek, pedig ez nem így szükségszerű manapság már. A termelőszövetkezetek munkaelosztása lehetővé teszi, hogy rendszeresen forduljanak a tagok orvoshoz, és nagyobb gondot fordítsanak Film levél A Tójk ép csata után alkotójához Az imént lépett ki a szobámból valaki, aki az ön költőlelkületű Tadeuszával mondjuk együtt szenvedett a szö- gesdrót-kerítések mögött, mondhatnám azt is, hogy az emberiség mögött sok ezer kilométerre, ha így többet mondok a koncentrációs táborokról. Nos, ha visszahívnám őt és karonfogva beülnék vele a filmszínházba, ahol az ön filmjét vetítik, bizonyára nagy baj történne. Ez az úr nem ismerne rá egyik barakkra sem, ellenben átélné mindazt a szörnyű kínt, megaláztatást, amelyben ott része volt. Épp olyan lidérclátó lenne hamarosan, mint az ön hőse... Nem hiszem, hogy világosan látná ezután a film foglalatában a lényeget ... Mert nem nézhet szembe önmagával az áldozat. Mások a reflexei... Innen közelítem meg a Tájképet, hadd nevezzem röviden csak így. Vivaldi Négy évszakának zenéjére indul az első képsor, felszabadult a tábor. De megszabadultak-e a barakkok lakói attól az énjüktől, amely itatósként itta magába az embertelenséget, a kegyetlenséget — máris kérdi. Ügy látom, az ön hősein a legmélyebb sebeket ejtették. A belgák, franciák már hazamentek, csak a lengyelek maradtak továbbra is a zarándok- hellyé -patinásodott« táborban, melyet ugyancsak fegyveres őrök vigyáznak. A hirtelen olvadást fagy jegesíti meg. Ez a Tájkép. — A film címe lehetne Portré csata után, hiszen a fiú portréja — engedje meg, hogy szavait is idézzem, ne csak képekké rögződött gondolatait. Igen, ő. Tadeusz, mondja nekem azt, hogy a Tájkép nem a »túlélők« filmje, hanem azé £ generációé, amelyik a nagysze rű színészt, Daniel Olbrychs kit testvéreként szólítja. Ez a film azoké, akik talán akkor még nem is éltek. Olbrychski huszonöt éves. Az ő nagyszerű képességei azonban el tudják mondani, min mentek át az emberek a haláltáborokban. — Nézzétek, milyenné tettek — ezt akarja mondani — olvastam hangos töprengését a munka elején. Nem tudom, hogy ön elégedett-« önmagával, érzi-e, hogy legnagyobb részt megvalósultak gondolatai. Én sem tudom, hogy mennyire »nagy« filmet láttam. Csak azt tudom, hogv -itt középen igazi fizikai fájdalmat érzek«, mint ön jó munka közben .... A lengyelek nem tudnak olyan könnyen boldogok lenni. Nagyon kegyetlen filmet készített. (A művészettől nem idegen módon.) De a tavaszt ígérő zene valahol a film végén mégis megszólal bennem. Tadeusz játssza ... ö csakis Lengyelországban tudja elképzelni életének továbi küzdelmeit, a folytatást. Amikor az emberek közös kincséről beszél a parton, egy nemzet összetartozásról, hallom, hogy ez már az 1 nem haló Vivaldi... A lengyelek boldogok lehetlek. Ezt biztosan tudom, miként ön is, Andrzej Wajda. Horányi Barna egy-egy vizsgálat útján a fog- szúvasodás megelőzésére is. Érdemes példaként említeni az öreglaki Állami Gazdaságot, ahol az egyéb orvosi ellátás mellett fogszakorvost is alkalmaznak már. Iskoiatogászat Az iskolafogászat nagy eredmény, de komoly gond mindmáig. Egy-egy osztály szűrése esetén nyilvánvalóan nem nyílik lehetőség arra, hogy min- ren tanuló azonnal, teljes és alapos kezelést kapjon. Mit tehet az orvos ilyenkor? Üzenetet küld a szülőnek, hogy később maga kísérje el gyermekét. De hát a fogótól irtózó nebuló nyilvávalóan mélyen hallgat róla otthon. A megoldás kézenfekvő, nem áratana bevezetni. Egyszerű lenne, ha az osztályfőnök vagy a kísérő tanár följegyzést kapna a vizsgálatot végző orvostól tanulónként a szűrés tapasztalatairól, és az ellenőrző könyvben közölné ezt a szülővel. Hogy miért fontos ez? Mert lehetőség nyílik a kellő megelőzésre, hiszen a gyógyítás nem a húzással kezdődik. Másrészt nagyon fontos az is, hogy a gyermekek már kis korukban rendszeresen járjanak el fogászati szakrendelésre. Érdemes már gyermekkorban megkezdeni a rosszul nőtt fogak szabályozását is. Az iskolafogászati szűrések alkalmával lehetőség nyílik az ilyen gyógykezelés szükségességének jelzésére. Hosszú ideig tart, és nem hoz azonnali eredményt, ezért nagyobb türelmet várnak az orvosok a szülőktől. Jobb fogkefét A fogszúvasodás megelőzői mi magunk lehetünk. Nagyon fontos a helyes étrend kialakítása. Nem árt néha rozskenyeret fogyasztani, és az sem baj, ha az étel »rágós«. De megfelelőek-e a kellő fogápoláshoz fogkeféink? A rendelőintézet orvosai elmondták, hogy iparunk sajnos még mindig többnyire a sűrű szövésű, nagy méretű fogkeféket gyártja, ezt forgalmazza a kereskedelem is, pedig jobb a ritka csomózású, nem műanyagból készült, kisebb méretű fogkefe. Ezt szóvá tették már az érdekelteknek is, de a kereskedelem és az ipar azt válaszolta, hogy azért nem hozzák forgalomba, mert nem keresik a vásárlók. Nos. a válasz jellemző. Javaslatképpen annyit csupán, jó lenne, ha a fogorvosok hozzákezdenének egy reklámhadjárathoz, amely az úi fogkefére irányítja a vásárlók fi "'veimét, s addig a kereskedők, a gyártók és a reklámszakemberek húznák majd a fogat... Tröszt Tibor HiNilÉÉi Az első ami Kuba földjére lépve az embert szinte mellbe csapja — a levegő. Lehetetlen észre nem venni a különbséget, annyira eltér az európaitól.1 Mintha egy mosókonyhába dugná az ember a fejét, olyan fülledt, páradús. A trópusi hőségben ugyanis jóval nagyobb a párolgás, mint nálunk Európában, s ez a levegőn erősen érződik. Először azt hittük, ezt nem lehet kibírni. Csak egy könnyű fehér inget tudtam a felsőtestemen elviselni, az is hamarosan ronggyá ázott- Reggel, délben, délután kénytelenek voltunk inget váltani, s a zuhanyozás sem maradhatott el ilyenkor. A repülőtéren a TESCO képviselője várt ránk. Gépkocsiba ültünk, és a külföldieket ellenőrző hivatalba kocsi- káztunk. Élénken figyeltük a havannai nyüzsgést: milyenek errefelé az emberek. Kreol bőrű fehérek, hamisítatlan négerek, s rengeteg félvér sietett, sétált, ődöngött vagy éppen beszélgetett az utcán. Már akkor feltűnő volt, hogy milyen vidámak, temperamentumosok, felszabadultak. Mint később megtudtam — a többi latin-amerikai országhoz hasonlóan —, Kubában sincs faji probléma. Legfeljebb annyi, hogy a negro, a fekete jelző sértésszámba megy, ha társainkat jellemezzük vele. Munkatársaim között is volt fekete bőrű kubai nem is egy. de a szót, amely megmérgezte volna a levegőt, mindenki igyekezett kerülni. A kubai négerek ugyan egymás között használják, de az nem számít. Csak fehér ember szájából ne hallják. Nyilván évszázadok során alakult ki ez a berzenkedés, amikor a szó nemcsak a bőrük színér-*, hanem megalázott emberi mivoltukra is utalt. S azt hiszem, elsősorban erre- A hivatalban hamar elintézték a formaságokat. Hallatlan udvariasak voltak. Majd kijelölték szállásunkat a Hotel Sierra Maest- tában. (A Sierra Maestra Kuba erdős-sziklás hegyvidéke. Itt szervezte újjá a felkelés előtt Fidel Castro maroknyi gerillacsapatát, s ez a vidék volt legfontosabb támaszuk.) A szálló ragyogó épület. Modem stílusban épült, széles loggiákkal, tágas üvegfalakkal, gyorslifttel, egyszóval minden nel felszerelték, ami az emberi kényelmet szolgálja. Lakosztályunkban két tágas szoba, óriás előszoba és Havannr legszebb negyedére tekintő ablakok fogadtak. Nagy nyíláAdeíúfíte Cuba fi negro is enter sok, bőséges huzat, s gonddal összeválogatott bútorok tették iakályosabbá kétéves tartózkodásunk , otthonát. S ami meglepett, két hatalmas hűtőszekrény működött a konyhában. Aztán megtudtam, hogy a kubai háztartások legjellemzőbb felszerelési tárgya a hűtőgép és a ventillátor. A hőség valóban nélkülözhetetlenné teszi ezt a két hasznos gépet. Szobánkban láttam először azt a praktikus, kínai gyártmányú ventillátort, amelyik szinte egész Kubában elterjedt, s az állandó forgás mellett ringó mozdulatot is végez, hogy végigpásztázza a szobát- így biztosítja az egyenletes levegőcserét. Kubai ember közelről. A hosszú útra és tartózkodásra készülve még itthon tájékozódni kezdtem Kubáról könyvekből, cikkekből. De az ember megközelítőleg sem kaphatja meg azt a képet, melyet ott kint, köztük élve Először is a kápráztató, ragyogó trópusi napfény miatt minden derűsnek, örökkévalónak látszik. S ezt a látszatot fokozza a mindenütt burjánzó zöld élet. Nincs, ami az elmúlásra emlékeztesse az itt lakókat. Csak itt értettem meg. mit is jelent a latin-amerikai forró vér, a nagyvonalúság és a bohémságra való hajiam. Volt már némi fogalmunk * riói karneválról, arról a tomboló életörömről, amely hatalmába keríti a felvonulókat. S noha én nem láttam a kubaiak karneválját, minden megnyilvánulásuk erről beszélt. A formaságoktól, amelyeket nem a természetes élet diktál, önzéstől, hátsó szándéktól mentesek ezek az emberek. A legegyszerűbbtől a legtanultabbig Emlékszem, egyszer két finom szivart adtam az egyik ismerősömnek egy kis szívesség ellenében. A kubai szivar komoly dolog, annak a kevés cikknek az egyike, amelyet jelentős pénzért exportálnak- Tehát nem lehet korlátlan mennyiségben kapni. Ismerősöm nagy barátja volt a sziyamak, s ezért is leptem meg. Boldogan rágyújtott az egyikre, majd a másikat a legelső járókelő szájába dugta, s tüzet is adott hozzá. De ugyanezt tapasztaltam mindenhol. Szinte mértéktelenül kedvelik a dalt, a táncot, a ritmust. No és a vidám, szórakoztató filmeket. A pontosság viszont nem tartozik a kubai erények közé. Emlékszem, egyszer megbeszéltük az egyik kubai barátommal, hogy este családjával együtt ellátogat hozzánk. Hét órára egyeztettük az időpontot. Fél hétkor már kiöltözve, izgatottan vártuk őket- Hét óra. A csengő néma. Nyolc. Még mindig Kilenc. Sehol senki. Tízkor vége volt a televízió adásának, de mi még tizenegyig vártunk. Biztosan valami közbejött — gondoltuk, s lefekvéshez készülődtünk. Éjfél el" H valamivel aztán csengettek, s harsány köszöntéssel beállítottak a vendégek. Egyetlen szóval sem említették, hol voltak, mit csináltak. Láthatóan úgy vélték, hogy nem kötelesek mentegetőzni. Ez a kis epizód persze nem alkalmas arra, hogy komolyabb következtetéseket vonjunk le a kubaiak jelleméről. Mert egy másik adalékkal is ki tudom egészíteni- Nézze ezt a levelet! Legjobb barátom, Alberto Caparros írta. Lassan fél éve lesz, hogy hazajöttem Kubából. Azóta levelezünk. S a levele most is — mint mindig — tizenkét oldal, sűrűn teleírva. Csupor Tibor (Folytatjuk.) jóságból is megárt a sok Amikor a kórházban a nagyvizit alatt a főorvos a fejét csóválta az ágyam mellett, nagyon megijedtem. Ilyen súlyos az áll potom? Ijedtemben elhatároztam, hogy fogadalmat teszek: ha felgyógyulok, megváltozom. Nem leszek türelmetlen, ingerült, önző, hanem mindig a jóság fogja cselekedeteimet irányítani. Türelmes és jó leszek mindenkihez, akkor is, ha felbőszítenek. Meggyógyultam, és arra gondoltam, hogy most már nem kellene betartanom könnyelmű fogadalmamat, de azután újra a kórházi ágy jutott az eszembe, és már az első napon új oldalamról mutatkoztam be. Társbérlőmnek, aki miatt mindig várni kellett a fürdőszoba előtt, tíz szál rózsát és egy üveg pezsgőt vittem ajándékba. — Nagyon köszönöm — csodálkozott. — Hallom, hogy vendégei lesznek. Ma későn jövünk haza. A herendi porcelánedényeimet felhasználhatják. — Köszönöm. Igazán kedvesek. Ha arra gondolok, hogy az előző társbérlőmmel állandóan veszekednem kellett... — Az már régen volt, most a társbérlőknek szeretniük kell egymást. Nem akarja, hogy friss disznóhúst hozzak magának? — Köszönöm, kaptunk csirkéket vidékről — válaszolta, és arca csupa csodálkozás volt. Kinéztem a folyosóra. A szomszédom meglátott, és ijedten szólott hozzám: — Jaj, az én Imrém! Felrúgta a muskátlijukat. — Annyi baj legyen. Úgyis hervadoztak már — válaszoltam. — És betörte labdával az ablakukat. — Na én? Biztosítva van. Csak játsszon vígan a fiú! — Most látom, hogy Éviké is csintalankodott. Kivette a maguk levélszekrényéből a levelet, és összetépte. Roppant sajnálom. — Ne sajnálja! Évikének mindent szabad. Az a levél amúgy sem érdekes. Biztosan az öcsém írt Párizsból. Valószínűleg a felesége operációjáról és a fia esküvőjéről. Nem érdekes, majd ír újra a jövő hónapban. Amíg anyósom a vacsorával bajlódott, feleségemmel együtt lementem az eszpresz- szóba. Nejem halkan odasúgta: — Te, az a barna ruhás férfi tolakodóén bámul engem. — Úgy? Átmegyek az asztalához: — Ne csinálj botrányt! — ijedt meg a feleségem. — Ne rélj! Odaértem a barnaruháshoz, aki 'áthatóan elsápadt. — Bor-ésson meg, hogy zavarom — szóltam hozzá —, de látom, hogy érdeklődéssel nézi a feleségemet. Meghívhatnám az asztalunkhoz? — Szívesen. Márt azt hittem, provokálni akar. — Ugyan, kérem! Ha egyszer szívesen beszélgetne velünk, miért ne üljünk össze? Elbeszélgettünk. Később hazafelé indultunk. — Még nagyon korán van — mondtam —, menjünk fel a Napsugár moziba, jegyet váltunk holnapra a »Jópofa Tónihoz«. Azt mondják, remek film. — A Napsugár messze van — vélte a feleségem. — Üljünk fel a hatosra! A villamoson letaposták a lábamat, leszakították a gombokat a kabátomról, a feleségem ernyőjét összetörték. Egy behemót alak lemarházott, egy cingár kis emberke pedig megfenyegetett, hogy kitapossa a belemet. Erre nekimentem a behemótnak és a cingárnak. Én is elsősegélyre szorultam, de a behemótot a mentők vitték el. A cingár megúszta néhány karcolással. Mialatt sérülésemet csípős jóddal kenték be és tapaszt ragasztottak rám, új fogadalmat tettem: »Ha lehet, jó ember leszek, de a csúcsforgalom kísértéseit elkerülöm.« Palásti László i SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1971. március 5.
