Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-18 / 65. szám

Losonczi Pált jelölték országgyűlési képviselőnek

(Folytatás as L oldalról.)

MAI KOMMENTÁRUNK

Megszüntetni a „ráígértet"

— Nehézségek között, a munkában ismeri meg az ember az elvtársat, a barátot. Mi ilyen körülmények között ismertük meg egymást, együtt dolgoztunk hosszú évekig. Fáradságot nem ismerő, szívós és harcra kész, előrelátó és magabiztos vezetőt ismertünk meg benne, aki határozottságával megsokszorozta a mi erőnket is. Rendkívül nagy érdemei vannak Losonczi elvtársnak gazdaságunk fejlődésében. És értékeljük, nagyra becsüljük azért, hogy nem tudtunk elszakadni egymástól azóta sem, amióta elment közülünk. Ismeri a munkánkat, eljön hozzánk, tanácsot ad, ahányszor csak hazajöhet. Nemcsak a parasztságért, hanem az egész nép boldogulásáért fáradozott, s én kérem tőle, továbbra is maradjon ilyen jó kapcsolata szü- lcebb hazájával. A tsz-tagok es"a magam nevében is a legmesszebbmenőkig támogatom jelölését

És még el sem csitult a taps, Nvari Pál kért szót a négy délszláv község és az Egyetértés Tsz tagjai nevében:

— Ami elhangzott ezen a gyűlésen, az mind valóság. Ismerjük és támogatjuk a jelöltet Magas állami beosztása mellett is szerény, egyszerű, közvetlen ember maradt Losonczi elvtárs. Mi, délszlávok, büszkék vagyunk arra, hogy a négy év alatt négyszer is meglátogatott minket. Támogatása nem választási ígéret volt, hanem színtiszta valóság. Olyan időszakban tevékenykedik Losonczi elvtárs, amikor helyreállt a magyar paraszt becsülete, a termék értéke, és megvalósult a paraszti nyugdíj. Ezek alapján is ragaszkodom jelöléséhez.

És ömlött tovább a sző, amelyet igaz érzelmek tápláltak.

— Pedagógustársaim és Cso- konyavisonta lakói nevében meleg szeretettel és őszinte tisztelettel köszöntőm Losonczi elvtársat — így kezdte hozzászólását Németh Lajosné. — Nem kis öröm, hogy ma önt képviselőnknek jelölhetjük. Igazán csak olyan ember tölheti be ezt a szerepet, aki itt született ezen a vidéken, itt tanulta meg azt is, hogy mit jelent embernek lenni egy felszabadult társadalomban.

Mindig csodálattal figyelteti és figyelem azokat az embereket, akikben annyi akaraterő, küzdeni tudás, emberség és nemes egyszerűség van, mint Losonczi elvtársban. Gyerekkorom óta ismerem őt, és most újra feltámadnak emlékeim. Amikor a Vörös Csillag Tsz először nyerte el a vörös vándorzászlót, mint gimnazista szerepeltem a műsorban. Az ünnepi vacsoránál Losonczi elvtárs, a tsz akkori elnöke jó házigazda módjára kínálgatott bennünket. »-Egyetek, igyatok gyerekek, ha elfogy, levágunk még egy hízót, bírja & Vörös Csillag.« És bírta a nehéz időkben, bírta 1956-ban is, és napjainkban virágzik, de rajta kívül még sok termelőszövetkezet ebben az országban. Az álom tehát valóra vált. A megyei pártértekezleten is ezt a közvetlenséget tapasztaltam. És hadd mondjak el egy másik élményt. Húsz évvel ezelőtt, az első tanácsválasztások idején amikor úttörőpajtásaim névé

ben adtam át önnek a virágcsokrot, nagyon szépet akar tam mondani. De csak annyi maradt meg belőle a nagy izgalom közepette, hogy »fogad ja ezt a csokrot emlékül, maradjon sokáig közöttünk« Most sem tudok többet mondani, mint azt, hogy nagyon örülünk jelölésének. Csokor helyett egyetlen mondatot csupán: dolgozzunk még sokáig együtt a közös célért, a szebb és gazdagabb barcsi járásért, hazánkért és a békéért.

Megkapó hangulat és tapsvihar újra. Egy földi szólt ezután a földihez, Takács József, aki a bolhóiak állásfoglalását hozta.

— Egymás mellett ültünk az iskolapadban, együtt szenvedtük végig a második világháborút, együtt jöttünk rá azokra a társadalmi és történelmi igazságtalanságokra, amelyeket a dolgozókkal szemben elkövettek. Mégsem személyes érzelmeim és az emlékek késztetnek arra, hogy állást foglaljak jelölése mellett. Tudom, hogy mit tett a barcsi Vörös Csillagért, ismerem politikai pályafutását. Helytállásáról, szakmai tudásáról, a parasztemberekkel való együttérzéséről mindannyian meggyőződhettünk. A mi járásunkban gyűjtötte össze azokat a tapasztalatokat, melyek alkalmassá tették őt arra, hogy a legmagasabb szinten beleszólhasson az ország vezetésébe. Javaslom és támogatom Losonczi elvtárs jelölését.

— Az az érzésem, hogy Losonczi' elvtárs elszakíthatatlan Barcstól — így kezdte felszólalását Fülöp György fűrész- üzemi munkás. — Dolgozótársaim és a magam nevében is

csatlakozom a felszólalók javaslatához. Nemcsak ő elszakíthatatlan Barcstól, hanem a mi járásunk parasztjai is tőle, hiszen gondolatban elkísérjük őt a határainkon túl, távoli országokba. Jóleső érzés látni a televízió képernyőjén a nemzetközi tanácskozásokon gyakran részt vevő államfőt, a barcsi járás szülöttét. Dolgozótársaimmal együtt példaképünknek tekintem Losonczi elvtársat, mert mindig a magáénak érezte Barcs lakóinak gondját, magán- és közügyéit Igaz, hogy Losonczi elvtárs államfői minőségben jelenik

meg nálunk, de azért a mi számunkra megmaradt Pali bácsinak. Dolgozótársaim nevében is támogatom ország- gyűlési képviselői jelölését, mert tudom, hogy ügyünk jó kezekben lesz. Kérem, hogy Barcs gyorsabb ütemű fejlesztése során előforduló gondjainkban is legyen velünk, segítsen azok megoldásában.

A jelölő gyűlés elnöke jutott szóhoz e sok őszinte, emberi megnyilatkozás után. És magasba emelkedtek a kezek. A gyűlés részvevői egyhangúlag döntöttek a Hazafias Népfront javaslata mellett.

Losonczi Pál felszólalása

— Tisztelt jelölő gyűlés, kedves földijeim!

Nehéz szavakat találni ahhoz, hogy megköszönjem a bizalmat, melyet a mai jelölő gyűlésen e’őlegeztek számomra. Nem először állok itt önök előtt a művelődési házban a maihoz hasonló alkalommal Ügy érzem, hogy bizalmuk nemcsak előleg a további munkára, hanem egyben annak a politikának a támogatása is, amelyet képviseltem és képviselek.

Választásra készülünk, és régen ilyenkor ígérgetni szoktak a jelöltek. Én nem te szem ezt. A mi társadalmunk ban nem szokás ígérgetni. Né pünk felnőtt, nagykorú és tud ja, hogy csak reális tények alapján tervezhetünk. Olyan tények alapján, amelyek az egész dolgozó nép munkájára támaszkodnak. Mi csak azt tudjuk adni, amit önök előállítanak, megtermelnek.

Olyan sok szépet mondtak el munkámról, hogy egyrészt elérzékenyültem, másrészt úgy éreztem, talán egy kicsit sok. is volt ez, hiszen sosem sze retteni, ha szembe dicsértek De hadd viszonozzam ezt néhány szóval. A magyar nép munkájának, a Magyar Nép- köztársaságnak ma tekintélye van az egész világon. Köny- nyebb ma jó külpolitikát foly tatni a baráti, a szimpatizáló és a még nem baráti országokkal is. És hadd mondjam el, hogy sokkal könnyebb annak a politikának a szolgálata is, melyet a Magyar Szocialista Munkáspárt folytat, s amelyet mi belpolitikánkban és az ország határain kívül is képviselünk. Könnyebb, mert nem mondunk mást ma, mint amit tegnap mondtunk, és nincs szükség arra, hogy egyik napról a másikra módosítsuk véleményünket, A szó és a tett azonos a mi politikánkban. Ha most nem választásra készülnénk, hanem csak közvélemény-kutatást végeznénk a párt politikájával kapcsolatban, azt hiszem, a munka volna a legjobb bizonyíték. A munka, melyet ki-ki a maga posztján végez, a munka, amely népszavazás Is. A dolgozó nép már letette a voksot amellett a politika mellett, amelyet majd április 25-én tényleges szavazatával is meg fog erősíteni.

Varga elvtárs beszélt pártunk gazdaságpolitikájáról, elemezte az eredményeket, é ■ én nem akarom ezt megismételni. Inkább az foglalkoztatott beszéde alatt, hogy mi az, amivel még adósak vagyunk egymásnak. Mert sok olyan dolog van még, amit meg kell valósítani. ami sürgető, amit mi is és önök is szeretnének mielőbb megoldani

Mit tudnék mégis kérni és ígérni ezen a jelölő gyűlésen? Azt kérem, hogy a sorsunk alakulásáért érzett felelősségük és a miénk továbbra se legyen elválasztható egymástól. A választók nem várhatják képviselőjüktől, hogy azok majd csodát tesznek, és mi sem hibáztathatjuk mindig önöket, ha valami rosszul sikerüL Az a megoldás kulcsa, hogy közös erővel, közös akarattal ki-ki a maga munkaterületén jobban, magasabb szinten járuljon hozzá a szocializmus építéséhez. Többet és jobban kell dolgozni tehát, hogy megteremthessük azokat az anyagi feltételeket, amelyekkel gondjainkat is megoldhatjuk. Ehhez kérem támogatásukatTaps, ünneplés, egyetértés közvetlen hangulat. Így foglalható össze röviden a barcsi jelölő gyűlés záró aktusa. Két leány, Kovács Ágnes és Szabó Éva — mindketten első szavazók — vörös szegfűcsokrot nyújtott át az Elnöki Tanács elnökének, s aztán felhangzott a Himnusz a valóban népfronthangulatú találkozó befejezéseként

Az emberek azonban nem akartak hazamenni. Kint még világos volt, s a tömeg a művelődési ház előtt várta a vendéget. Szót akart váltani vele, vagy csak egyszerűen köszönni, megkérdezni: hogy szolga' az egészsége? Fél órán túl is folyt a beszélgetés, és beesteledve sokan elkísérték a széles főutcán jelöltjüket, az Elnöki (Tanács elnökét

Mennyibe kerül a vállalatnak, amíg egy ipari tanuló szakmát tanul, felszabadul, tehát kész munkás lesz belőle?

Vállalatonként különbözik a végső összeg. Attól függ, hogy a tanulók hol dolgoznak: modern tanműhelyben-e vagy — szükségmegoldásként — o többi munkás között. Á2 is befolyásolja, hogy a vállalat milyen szolgáltatásokat biztosít számukra (étkezést, munkaruhát stb.). S ha már itt tartunk: egy kedvezményes, átlagos ebédhez is — hevenyészett számításom szerint — három év alatt négy- ötezer forint juttatást kapnak a tanulók; s ez a szociális kiadás természetesen o vállalati nyereségét, tehát az összes dolgozót terheli. A befektetés azonban hosszú távon megtérül: a felszabadult, kész fiatal munkás a szakértelmével, a hozzállásá- val jó, hasznos munkát végez majd. Azaz: végezne

Mert nem egy vállalatnál panaszolták, hogy ipari tanulók egy része, mikor már végzett, veszi a kalapját, és c szomszédba vagy a város másik gyárába megy dolgozni. Lehetőség van, szinte korlátlanul.

— Ránk ígérnek — mond ta az egyik igazgató régi kereskedői szófordulattal.

S ebben minden benne van.

A vállalatok közül ugyanis csak néhány foglalkozik szakemberképzéssel. Ennek minden terhe — Somogy megyében is — csak néhánynak a vállára nehezedik. Mások kényelmesebbnek tartják, ha egy-két forinttal többet ígérnek a kész szakmunkásnak. S tegyük hozzá: nemcsak kényelmesebb ez, de jóval olcsóbb is.

Amíg egy általános iskolát végzett kamaszból szakmunkás lesz, nagy összeget költ rá az állam. »Kerítésen belül marad« — mondhatnánk, de az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy az állami költségekhez vállalati pénz is járiCl. És jelenleg Somogy megyében néhány vállalat aránytalanul magas terheket visel, ha összehasonlítjuk a szakmunkásképzéssel nem foglalkozó, »ráígérő« vállalatokkal.

Méltányos lenne: ha azok a vállalatok, amelyek elcsábítják a végzett fiatalokat, bizonyos visszatérítési összeget fizetnének. Hasonlóképpen az egyetemeken ismert társadalmi ösztöndíjrendszerhez. S akkor nemcsak a szakmunkást nevelő vállalatok nem kerülnének hátrányos helyzetbe, de a végzett fiatalok munkaerkölcsét sem érnék olyan káros hatások.

Cs. T.

Jelölő yyölés a laktanyában

Már a határőrs klubszobájának fala is arról vall, hogy az itt szolgálatot teljesítők élénken érdeklődnek közéletünk fontos eseményei, így a választások, illetve a jelölő gyűlések iránt is. Újságokból kivágott cikkek, a választás jelentőségével, országunk életével foglalkozó könyvek mindenütt

A jelölő gyűlés részvevői: hivatásos tisztek és fiatal határőrök. Többségük alig múlt tizennyolc éves, életükben tehát először élnek ezzel az állampolgári jogukkal.

őket és az elnökségben ülő vendégeket — köztük dr. Kassai Jánost, a megyei tanács vb- titkárát — köszönti a gyűlés elnöke, Tóth Zsigmond főtiszt, majd beszél a választás jelentőségéről, a jelölés fontosságá- róL

A gyűlés előadója, Nyíri Lajos főtiszt országunk fejlődéséről, megyénk előrehaladásáról, gazdagodásáról szól. A jelölés, majd az ezt követő vá- asztás fontosságát hangsúlyozza:

— Nekünk, határőröknek ;em mindegy, hogy a tanácsokban és az országgyűlésben kik képviselnek bennünket. Olyan emberekre van szükség, akik

érdekeinket és az itt élő lakosság érdekeit szem előtt tartják, s már eddigi munkájukkal is bizonyították a társadalom iránti áldozatkészségüket.

Azután arról szól, hogy dr. Székely Dezső főtiszt mint megyei tanácstag és a tanács gyámügyi állandó bizottságának tagja nyolc esztendőn keresztül megfelelt a határőrök és a lakosság bizalmának. Ezért a Hazafias Népfront nevében javasolta, hogy a Záká- nyi Közös Községi Tanács 28- as kerületében dr. Székely Dezsőt jelöljék tanácstagnak.

— Elégedettek vagyunk a

tanácsban és az állandó bizottságban kifejtett tevékenységével. Ezt az aktivitást kérjük tőle a jövőben is. Egyetértünk jelölésével — hangoztatták a felszólalók: Horváth Lajos,

Tóth Balázs, Szanka István, Tóth László, Andrási Lajos és Dégi Sándor határőr főtisztek, illetve határőrök.

A nyílt szavazás egyhangúan megerősítette a jelölt személyét, aki a bizalmat megköszönve így válaszolt;

— A jövőben még magasabb színvonalon igyekszem képviselni jelölőim, s ha megválasztanak, választóim érdekeit, mint eddig tettem.

A jelölő gyűlés után fiatal határőrökkel beszélget dr. Székely Dezső.

SOMOGYI KrePLAP Csütörtök 1071 «Bárdos 18