Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-18 / 65. szám

Losonczi Pált jelölték országgyűlési képviselőnek (Folytatás as L oldalról.) MAI KOMMENTÁRUNK Megszüntetni a „ráígértet" — Nehézségek között, a mun­kában ismeri meg az ember az elvtársat, a barátot. Mi ilyen körülmények között ismertük meg egymást, együtt dolgoz­tunk hosszú évekig. Fáradságot nem ismerő, szívós és harcra kész, előrelátó és magabiztos vezetőt ismertünk meg benne, aki határozottságával megsok­szorozta a mi erőnket is. Rend­kívül nagy érdemei vannak Losonczi elvtársnak gazdasá­gunk fejlődésében. És értékel­jük, nagyra becsüljük azért, hogy nem tudtunk elszakadni egymástól azóta sem, amióta elment közülünk. Ismeri a munkánkat, eljön hozzánk, ta­nácsot ad, ahányszor csak ha­zajöhet. Nemcsak a parasztsá­gért, hanem az egész nép bol­dogulásáért fáradozott, s én kérem tőle, továbbra is marad­jon ilyen jó kapcsolata szü- lcebb hazájával. A tsz-tagok es"a magam nevében is a leg­messzebbmenőkig támogatom jelölését És még el sem csitult a taps, Nvari Pál kért szót a négy délszláv község és az Egyetér­tés Tsz tagjai nevében: — Ami elhangzott ezen a gyűlésen, az mind valóság. Is­merjük és támogatjuk a jelöl­tet Magas állami beosztása mellett is szerény, egyszerű, közvetlen ember maradt Lo­sonczi elvtárs. Mi, délszlávok, büszkék vagyunk arra, hogy a négy év alatt négyszer is meg­látogatott minket. Támogatása nem választási ígéret volt, ha­nem színtiszta valóság. Olyan időszakban tevékenykedik Lo­sonczi elvtárs, amikor helyre­állt a magyar paraszt becsüle­te, a termék értéke, és megva­lósult a paraszti nyugdíj. Ezek alapján is ragaszkodom jelölé­séhez. És ömlött tovább a sző, ame­lyet igaz érzelmek tápláltak. — Pedagógustársaim és Cso- konyavisonta lakói nevében meleg szeretettel és őszinte tisztelettel köszöntőm Losonczi elvtársat — így kezdte hozzá­szólását Németh Lajosné. — Nem kis öröm, hogy ma önt kép­viselőnknek jelölhetjük. Iga­zán csak olyan ember tölheti be ezt a szerepet, aki itt szü­letett ezen a vidéken, itt ta­nulta meg azt is, hogy mit je­lent embernek lenni egy fel­szabadult társadalomban. Mindig csodálattal figyelteti és figyelem azokat az embe­reket, akikben annyi akarat­erő, küzdeni tudás, emberség és nemes egyszerűség van, mint Losonczi elvtársban. Gyerekkorom óta ismerem őt, és most újra feltámadnak em­lékeim. Amikor a Vörös Csil­lag Tsz először nyerte el a vörös vándorzászlót, mint gimnazista szerepeltem a mű­sorban. Az ünnepi vacsoránál Losonczi elvtárs, a tsz akkori elnöke jó házigazda módjára kínálgatott bennünket. »-Egye­tek, igyatok gyerekek, ha el­fogy, levágunk még egy hízót, bírja & Vörös Csillag.« És bírta a nehéz időkben, bírta 1956-ban is, és napjainkban virágzik, de rajta kívül még sok termelőszövetkezet ebben az országban. Az álom tehát valóra vált. A megyei párt­értekezleten is ezt a közvet­lenséget tapasztaltam. És hadd mondjak el egy másik él­ményt. Húsz évvel ezelőtt, az első tanácsválasztások idején amikor úttörőpajtásaim névé ben adtam át önnek a virág­csokrot, nagyon szépet akar tam mondani. De csak annyi maradt meg belőle a nagy iz­galom közepette, hogy »fogad ja ezt a csokrot emlékül, ma­radjon sokáig közöttünk« Most sem tudok többet mon­dani, mint azt, hogy nagyon örülünk jelölésének. Csokor helyett egyetlen mondatot csu­pán: dolgozzunk még sokáig együtt a közös célért, a szebb és gazdagabb barcsi járásért, hazánkért és a békéért. Megkapó hangulat és taps­vihar újra. Egy földi szólt ez­után a földihez, Takács József, aki a bolhóiak állásfoglalását hozta. — Egymás mellett ültünk az iskolapadban, együtt szenved­tük végig a második világhá­borút, együtt jöttünk rá azok­ra a társadalmi és történelmi igazságtalanságokra, amelye­ket a dolgozókkal szemben el­követtek. Mégsem személyes érzelmeim és az emlékek késztetnek arra, hogy állást foglaljak jelölése mellett. Tu­dom, hogy mit tett a barcsi Vörös Csillagért, ismerem po­litikai pályafutását. Helytállá­sáról, szakmai tudásáról, a pa­rasztemberekkel való együtt­érzéséről mindannyian meg­győződhettünk. A mi járá­sunkban gyűjtötte össze azo­kat a tapasztalatokat, melyek alkalmassá tették őt arra, hogy a legmagasabb szinten beleszólhasson az ország ve­zetésébe. Javaslom és támoga­tom Losonczi elvtárs jelölését. — Az az érzésem, hogy Lo­sonczi' elvtárs elszakíthatatlan Barcstól — így kezdte felszó­lalását Fülöp György fűrész- üzemi munkás. — Dolgozótár­saim és a magam nevében is csatlakozom a felszólalók ja­vaslatához. Nemcsak ő elsza­kíthatatlan Barcstól, hanem a mi járásunk parasztjai is tőle, hiszen gondolatban elkísérjük őt a határainkon túl, távoli országokba. Jóleső érzés látni a televízió képernyőjén a nemzetközi tanácskozásokon gyakran részt vevő államfőt, a barcsi járás szülöttét. Dolgo­zótársaimmal együtt példaké­pünknek tekintem Losonczi elvtársat, mert mindig a ma­gáénak érezte Barcs lakóinak gondját, magán- és közügyéit Igaz, hogy Losonczi elvtárs ál­lamfői minőségben jelenik meg nálunk, de azért a mi számunkra megmaradt Pali bácsinak. Dolgozótársaim ne­vében is támogatom ország- gyűlési képviselői jelölését, mert tudom, hogy ügyünk jó kezekben lesz. Kérem, hogy Barcs gyorsabb ütemű fejlesz­tése során előforduló gond­jainkban is legyen velünk, segítsen azok megoldásában. A jelölő gyűlés elnöke ju­tott szóhoz e sok őszinte, em­beri megnyilatkozás után. És magasba emelkedtek a kezek. A gyűlés részvevői egyhangú­lag döntöttek a Hazafias Nép­front javaslata mellett. Losonczi Pál felszólalása — Tisztelt jelölő gyűlés, kedves földijeim! Nehéz szavakat találni ah­hoz, hogy megköszönjem a bi­zalmat, melyet a mai jelölő gyűlésen e’őlegeztek számom­ra. Nem először állok itt önök előtt a művelődési házban a maihoz hasonló alkalommal Ügy érzem, hogy bizalmuk nemcsak előleg a további munkára, hanem egyben an­nak a politikának a támogatá­sa is, amelyet képviseltem és képviselek. Választásra készülünk, és régen ilyenkor ígérgetni szok­tak a jelöltek. Én nem te szem ezt. A mi társadalmunk ban nem szokás ígérgetni. Né pünk felnőtt, nagykorú és tud ja, hogy csak reális tények alapján tervezhetünk. Olyan tények alapján, amelyek az egész dolgozó nép munkájára támaszkodnak. Mi csak azt tudjuk adni, amit önök előál­lítanak, megtermelnek. Olyan sok szépet mondtak el munkámról, hogy egyrészt elérzékenyültem, másrészt úgy éreztem, talán egy kicsit sok. is volt ez, hiszen sosem sze retteni, ha szembe dicsértek De hadd viszonozzam ezt né­hány szóval. A magyar nép munkájának, a Magyar Nép- köztársaságnak ma tekintélye van az egész világon. Köny- nyebb ma jó külpolitikát foly tatni a baráti, a szimpatizáló és a még nem baráti orszá­gokkal is. És hadd mondjam el, hogy sokkal könnyebb an­nak a politikának a szolgálata is, melyet a Magyar Szocia­lista Munkáspárt folytat, s amelyet mi belpolitikánkban és az ország határain kívül is képviselünk. Könnyebb, mert nem mondunk mást ma, mint amit tegnap mondtunk, és nincs szükség arra, hogy egyik napról a másikra módosítsuk véleményünket, A szó és a tett azonos a mi politikánk­ban. Ha most nem választás­ra készülnénk, hanem csak közvélemény-kutatást végez­nénk a párt politikájával kap­csolatban, azt hiszem, a mun­ka volna a legjobb bizonyí­ték. A munka, melyet ki-ki a maga posztján végez, a munka, amely népszavazás Is. A dolgozó nép már letette a voksot amellett a politika mellett, amelyet majd április 25-én tényleges szavazatával is meg fog erősíteni. Varga elvtárs beszélt pár­tunk gazdaságpolitikájáról, elemezte az eredményeket, é ■ én nem akarom ezt megismé­telni. Inkább az foglalkoztatott beszéde alatt, hogy mi az, ami­vel még adósak vagyunk egy­másnak. Mert sok olyan dolog van még, amit meg kell valósí­tani. ami sürgető, amit mi is és önök is szeretnének mielőbb megoldani Mit tudnék mégis kérni és ígérni ezen a jelölő gyűlésen? Azt kérem, hogy a sorsunk alakulásáért érzett felelősségük és a miénk továbbra se legyen elválasztható egymástól. A vá­lasztók nem várhatják képvi­selőjüktől, hogy azok majd csodát tesznek, és mi sem hi­báztathatjuk mindig önöket, ha valami rosszul sikerüL Az a megoldás kulcsa, hogy közös erővel, közös akarattal ki-ki a maga munkaterületén jobban, magasabb szinten járuljon hozzá a szocializmus építésé­hez. Többet és jobban kell dol­gozni tehát, hogy megteremt­hessük azokat az anyagi felté­teleket, amelyekkel gondjain­kat is megoldhatjuk. Ehhez ké­rem támogatásukat­Taps, ünneplés, egyetértés közvetlen hangulat. Így foglal­ható össze röviden a barcsi je­lölő gyűlés záró aktusa. Két leány, Kovács Ágnes és Szabó Éva — mindketten első szava­zók — vörös szegfűcsokrot nyújtott át az Elnöki Tanács elnökének, s aztán felhangzott a Himnusz a valóban népfront­hangulatú találkozó befejezé­seként Az emberek azonban nem akartak hazamenni. Kint még világos volt, s a tömeg a mű­velődési ház előtt várta a ven­déget. Szót akart váltani vele, vagy csak egyszerűen köszön­ni, megkérdezni: hogy szolga' az egészsége? Fél órán túl is folyt a beszélgetés, és beeste­ledve sokan elkísérték a széles főutcán jelöltjüket, az Elnöki (Tanács elnökét Mennyibe kerül a vállalat­nak, amíg egy ipari tanuló szakmát tanul, felszabadul, tehát kész munkás lesz be­lőle? Vállalatonként különbözik a végső összeg. Attól függ, hogy a tanulók hol dolgoz­nak: modern tanműhelyben-e vagy — szükségmegoldásként — o többi munkás között. Á2 is befolyásolja, hogy a válla­lat milyen szolgáltatásokat biztosít számukra (étkezést, munkaruhát stb.). S ha már itt tartunk: egy kedvezmé­nyes, átlagos ebédhez is — hevenyészett számításom sze­rint — három év alatt négy- ötezer forint juttatást kap­nak a tanulók; s ez a szo­ciális kiadás természetesen o vállalati nyereségét, tehát az összes dolgozót terheli. A befektetés azonban hosszú távon megtérül: a felszaba­dult, kész fiatal munkás a szakértelmével, a hozzállásá- val jó, hasznos munkát vé­gez majd. Azaz: végezne Mert nem egy vállalatnál pa­naszolták, hogy ipari tanulók egy része, mikor már vég­zett, veszi a kalapját, és c szomszédba vagy a város másik gyárába megy dolgoz­ni. Lehetőség van, szinte korlátlanul. — Ránk ígérnek — mond ta az egyik igazgató régi ke­reskedői szófordulattal. S ebben minden benne van. A vállalatok közül ugyanis csak néhány foglalkozik szak­emberképzéssel. Ennek min­den terhe — Somogy megyé­ben is — csak néhánynak a vállára nehezedik. Mások ké­nyelmesebbnek tartják, ha egy-két forinttal többet ígér­nek a kész szakmunkásnak. S tegyük hozzá: nemcsak ké­nyelmesebb ez, de jóval ol­csóbb is. Amíg egy általános iskolát végzett kamaszból szakmun­kás lesz, nagy összeget költ rá az állam. »Kerítésen be­lül marad« — mondhatnánk, de az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy az állami költ­ségekhez vállalati pénz is járiCl. És jelenleg Somogy megyében néhány vállalat aránytalanul magas terheket visel, ha összehasonlítjuk a szakmunkásképzéssel nem foglalkozó, »ráígérő« vállala­tokkal. Méltányos lenne: ha azok a vállalatok, amelyek elcsá­bítják a végzett fiatalokat, bizonyos visszatérítési össze­get fizetnének. Hasonlókép­pen az egyetemeken ismert társadalmi ösztöndíjrendszer­hez. S akkor nemcsak a szak­munkást nevelő vállalatok nem kerülnének hátrányos helyzetbe, de a végzett fiata­lok munkaerkölcsét sem ér­nék olyan káros hatások. Cs. T. Jelölő yyölés a laktanyában Már a határőrs klubszobájá­nak fala is arról vall, hogy az itt szolgálatot teljesítők élén­ken érdeklődnek közéletünk fontos eseményei, így a válasz­tások, illetve a jelölő gyűlések iránt is. Újságokból kivágott cikkek, a választás jelentőségé­vel, országunk életével foglal­kozó könyvek mindenütt A jelölő gyűlés részvevői: hivatásos tisztek és fiatal ha­tárőrök. Többségük alig múlt tizennyolc éves, életükben te­hát először élnek ezzel az ál­lampolgári jogukkal. őket és az elnökségben ülő vendégeket — köztük dr. Kas­sai Jánost, a megyei tanács vb- titkárát — köszönti a gyűlés elnöke, Tóth Zsigmond főtiszt, majd beszél a választás jelen­tőségéről, a jelölés fontosságá- róL A gyűlés előadója, Nyíri La­jos főtiszt országunk fejlődé­séről, megyénk előrehaladásá­ról, gazdagodásáról szól. A je­lölés, majd az ezt követő vá- asztás fontosságát hangsúlyoz­za: — Nekünk, határőröknek ;em mindegy, hogy a tanácsok­ban és az országgyűlésben kik képviselnek bennünket. Olyan emberekre van szükség, akik érdekeinket és az itt élő lakos­ság érdekeit szem előtt tartják, s már eddigi munkájukkal is bizonyították a társadalom iránti áldozatkészségüket. Azután arról szól, hogy dr. Székely Dezső főtiszt mint me­gyei tanácstag és a tanács gyámügyi állandó bizottságá­nak tagja nyolc esztendőn ke­resztül megfelelt a határőrök és a lakosság bizalmának. Ezért a Hazafias Népfront ne­vében javasolta, hogy a Záká- nyi Közös Községi Tanács 28- as kerületében dr. Székely De­zsőt jelöljék tanácstagnak. — Elégedettek vagyunk a tanácsban és az állandó bizott­ságban kifejtett tevékenységé­vel. Ezt az aktivitást kérjük tőle a jövőben is. Egyetértünk jelölésével — hangoztatták a felszólalók: Horváth Lajos, Tóth Balázs, Szanka István, Tóth László, Andrási Lajos és Dégi Sándor határőr főtisztek, illetve határőrök. A nyílt szavazás egyhangúan megerősítette a jelölt szemé­lyét, aki a bizalmat megkö­szönve így válaszolt; — A jövőben még magasabb színvonalon igyekszem képvi­selni jelölőim, s ha megválasz­tanak, választóim érdekeit, mint eddig tettem. A jelölő gyűlés után fiatal határőrökkel beszélget dr. Székely Dezső. SOMOGYI KrePLAP Csütörtök 1071 «Bárdos 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom