Somogyi Néplap, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-17 / 64. szám

Újabb jelölő gyűlések a megyében A bizalom alapja a végzett munka Az úttörők fúvószenekara köszöntötte Lengyeltótiban tegnap este a 8. választókerület képviselőjelölésére érkező len­gyeltótiakat, hácsiakat, kisbe- rényieket, buzsákiakat, tás- kaiakat és öreglakiakat. A mintegy hatszáz jelölő összejö­vetelén részt vett Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke, Kocsis László, a megyei párt- bizottság osztályvezetője, a Hazafias Népfront megyei bi­zottságának elnöke, és ott vol­tak a fonyódi járás párt-, ta­nácsi és tömegszervezeti veze­tői is. A jelölő gyűlést Reizer Jó­zsef, a helyi Somogy Népe Tsz főagronómusa nyitotta meg, majd Szován Károly, a len­gyeltóti ÁFÉSZ igazgatóságá­nak elnöke ismertette a leg­utóbbi választások óta elért főbb gazdasági eredményeket, különös tekintettel a helyiek által megtett útra. Ezután is­mét Lakatos Andrást, a Bala- tonboglári Állami Gazdaság főkertészét javasolta képvise­lőjelöltnek. A bejelentést nagy taps követte. — Lakatos elv­társ az elmúlt két választási ciklusban becsületesen megáll­ta helyét, jól élt a kapott bi­zalommal. Az országgyűlés me­zőgazdasági állandó bizottsá­gának tagjaként dolgozott, s gazdaságában példamutató szakemberként, választói kö­zött a gondokról szívesen be­szélgető és orvoslást kereső képviselőként ismertük meg — mondta. Ezután egymást követték a felszólalások. Szalai Gézának, a gazdaság lengyeltóti üzem­egysége vezetőjének meleg ajánlása után Haszon Lajos, a lengyeltóti községi pártbizott­ság titkára mondta: — Mint­egy kétszáz kommunista nevé­ben köszöntőm a jelölő gyűlést Lakatos Andrást alkalmasnak találjuk a jelölésre: a községi pártbizottság egyetért a Haza­fias Népfront javaslatával, és teljes mértékben támogatja azt. Knézics István, a buzsáki tanács vb-elnöke, Hajdú Fe- rencné kórházi dolgozó, majd Mezőgazdasági szakember Szabó Ferenc, az Oregiaki Ál­lami Gazdaság párttitkára csatlakozott a javaslathoz. A gyűlés elnökének kérésére sza­vaztak a jelölők. A kézfeltar­tások egyhangú véleményt tükröztek, s ezt tanúsította a a közéletben nagy taps is: Lakatos Andrást ismét képviselőnek jelölték. A képviselőjelölt köszönő szavai után az országgyűlés munkájáról, a hozott törvé­nyek fontosságáról szólt, majd megköszönte az előlegezett bi­zalmat. Végül az úttörők mű­sora következett: énekkel, ze­nével köszöntötték a részve­vőket A nagybajami jelölő gyűlés után Igáiban találkoztak a helybeliek, a ráksiak, a so- mogysziliek, a szentgáloské- riek a képviselőjelöltjükkel. Zsúfolásig megtelt az ünnepé­lyesen földíszített filmszínház, s akárcsak Nagybajomban, ahol öt községből vették részt a jelölő gyűlésen, Igáiban is egyhangúan képviselőnek je­lölték Horváth Lászlót, a nagybajami Lenin Termelő- szövetkezet 36 éves elnökét. A 4. számú választókerület igali jelölő gyűlését Fehér István, a községi tanács vb- elnöke nyitotta meg. Az el­nökségben helyet foglalt dr. Kassai János, a megyei tanács vb-titkára, Gál Sándor, a Ka­posvári Járási Pártbizottság titkára, Csek József, a járási tanács vb-elnöke. Pfeiffer Ele­mér, a népfront megyei bi­zottságának tagja, a közép-so­mogyi tsz-szövetség titkára előadásában megállapította, hogy a négy évvel ezelőtt meghirdetett program, amely­re a választópolgárok szava­zatukat adták, teljesült. A mostani program lényegét a párt X. kongresszusa határoz­ta meg, és ezt a népfront el­fogadta. Az előadó meleg sza­vakkal javasolta képviselőnek a nagybajomi tsz-elnököt, aki tizenegy éve él és dolgozik Nagybaj ómban. Lelkes gyűlésen döntöttek az igaliak és a környékbeliek a képviselőjelölt személyéről. A felcsattanó taps azt jelez­te, hogy alkalmasnak tartják e fontos tisztségre az agrár- tudományi egyetemet végzett mezőgazdasági szakembert. S a felszólalók — Danes Sándor somogyszili tsz-elnöb, Kovács Imre, a népfront igali elnöke, Kálmán Sándor szentgáloskéri tsz-főkönyvelő, Jovánczai Ist­ván igali főagronómus, Lucza Ernőné, az igali nőbizottság elnöke — megerősítették a javaslatot azzal, hogy a nagy- bajomi tsz-elnököt mindenki tiszteli, vezetése alatt szép eredményt ért el a tsz, részt vesz a közéletben, a szocia­lista nagyüzemi gazdaság ve­zetésével felmutatott erényeit biztosan tovább kamatoztatja a válaszókerület javára. Kézerdő emelkedett a ma­gasba, s a gyűlés csaknem kétszázharminc részvevője egyhangúlag elfogadta Hor­váth Lászlót képviselőjelölt­nek. A jelölt megígérte, min­den igyekezetével azon lesz, hogy — ha megválasztják — megfelelően képviseli a vá­lasztópolgárokat. A 32 éves képviselőjelölt Várossá alakítása óta tegnap jelölt először képviselőt a 17 ezer lakosú Siófok. A fiatal vá­ros alighanem az egyik legfia­talabb képviselőjelöltet indítja az április 25-i választáson. A filmszínházban megtartott je­lölő gyűlésen 600 kéz emelke­dett a magasba, amikor Do­hány Imre, a Kőolajvezeték Vállalat igazgatója a népfront képviseletében a vállalat fő­mérnökét, Fecser Pétert java­solta képviselőjelöltnek. A 32 éves olajmémök 1967 óta végzi feladatát jelenlegi beosztásá­ban, rendkívül nagy szorga­lommal. Munkája nagy felelős­séget és sok gondot okoz. Ho­gyan felelt meg ennek a fiatal főmérnök? A jelölő gyűlésen munkatársai és azok az embe­rek beszéltek erről, akikkel tevékenysége során kapcsolat­ba került. Tamás Imre, a Kőolajveze­ték Vállalat osztályvezetője: I Szerénysége és emberszeretete magas műszaki felkészültség­gel párosul. A legnehezebb fel­adatokat is megoldja. Pomucz János városi nép­fronttitkár: — A város lakói azt akarták, hogy olyan válla­lattól jelöljünk képviselőt, amelyik a legtöbbet tette Sió­fokért, a Kőolajvezeték Válla­lat megfelel e követelménynek. Azt is mondták, hogy a főmér­nöknek nincs még nagy köz­életi múltja. Ez igaz, de azt is figyelembe kell venni, hogy a jelölt a Siófok javára munkál­kodó fiatalok közé tartozik. Ha megkapja jelölőinek voksát a választáson, felelősségteljes feladathoz jut: tegyen, harcol­jon még többet a városért, a Balaton-part fejlesztéséért. — E munkához — mondta dr. Viczián Antal, a kórház igazgató-főorvosa — jó alapot kapott eddigi beosztásában. Az az ipar, melyet képvisel, a haladást, a húzóerőt jelenti itt. Kékesi Jenő balatonendrédi tsz-elnök az kérte: képviselje választókörzete minden lakó­ját úgy, ahogy iparága érde­keiért, fejlesztéséért harcolt. A szavazás után a képviselő- jelölt kért szót dr. Gáti Ist­vántól, az ülés elnökétől. — Köszönöm a bizalmukat — mondta. — Tudom, a ma kapott bizalom előleg is. Egye­dül azonban aligha lennék ké­pes annak a jelentős feladat­nak elvégzésére, amelyre a je­lenlevők szánnak. Munkámhoz, közéleti tevékenységemhez te­hát továbbra is az önök támo­gatását kérem Kisgyülések Balatonszabadiban Kisgyűlésre gyülekeztek teg­nap este két tanácsi körzet la­kói Balatonszabadi általános iskolájának két osztályában. Mi előzte meg e jelölő gyűlé­seket? Erről beszélgettünk Blázsi Gyula vb-elnökkel, aki az elmúlt napok széles körű felvilágosító tevékenységéről tájékoztatott. Sulák Gyula jelöltet, a ba­latonszabadi November 7. Tsz bérelszámoló csoportjának ve­zetőjét mindenki ismeri a fa­luban. 1949 óta tanácstag, s a Hazafias Népfront helyi bi­zottságának elnöki tisztét is régóta betölti. Tanácstagként nagy »csatákra« emlékezik. Az orvosi rendelő építéséért, a járdákért együtt harcolt a többi tanácstaggal. Vallja, hogy ez a tisztség felvilágosí­tó munkára is kötelez. Dr. Vincze Domonkosáé a másik körzet jelöltjének Von­nák Károlynét javasolta. El­mondta, hogy Vonnák Károly- né az előző tanácsi ciklusban kiváló munkát végzett ta­nácstagként. Iskolai igazgató- helyettesi teendői mellett a nőbizottság hely szervének is titkára. Részt vesz a község gyermek- és ifjúságvédelmi bizottságának munkájában, és energiájából, tenni akarásából még arra is telik, hogy népi ellenőrként tevékenykedjen, továbbá könyvbizományosa legyen a községnek. Balaton­szabadi szülötte, jól ismeri, »hol szorít a cipő«. Vonnák Károlyné ismertet­te a múlt év munkáját, a te­lepülésben végbement válto­zásokat. Röviden vázolta a mostani tervidőszak feladatait. Beszéde nem volt szóvirágos, váratlan fordulatokkal teli felszólalás; szavaiból a lehe­tőségeket mérlegelő, reálisan látó ember képe bontakozott ki. Tudja a legnagyobb igaz­ságot, hogy a célt csak együtt, közös munkával lehet elérni. S a munkából vállalja a reá jutó részt. Az emberért cse­lekszik. Kendős asszonyok, megfon­tolt szavú férfiak hallgatták Sulák Gyulát és Vonnák Ká­rolynét. Hozzászólásaikból ér­ződött a felelősség és a ko­moly szándék: a következő öt évben ismét nagyot kell elő­relépnie a községnek. Át kell alakítani a művelődési házat, be kell fejezni a járda építé­sét, új iskola is szükséges. A tanácstagban e munka segítő­jét, szervezőjét látják. Magasba emelkedtek a ke­zek. A »kisgyülések« eredmé­nye: a balatonszabadi 6-os körzet tanácstagjelöltje Sulák Gyula, a 11-es körzeté Vonnák Károlyné lett MAI KOMMENTÁRUNK ÖSSZEFÜGGÉSEK Két írásos anyag van előt­tem. Az egyik így kezdődik: »A Gazdasági Bizottság hatá­rozata szerint a népgazdaság valamennyi ágazatában meg kell vizsgálni a fizikai dolgo­zók továbbképzésének helyze­tét«. A másik a Körmendi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumból érkezett. Ar­ról értesítenek bennünket, hogy gépész szakemberek ré­szére kéthetes bentlakásos to­vábbképzési tanfolyamot szer­veznek a karbantartás és az átmeneti korrózióvédelem té­makörében. Nem lehet nem észrevenni az összefüggést a két anyag között. Az első a határozat szükségességét magyarázza, amelyet mindannyian érzünk, tudunk. A mezőgazdasági dol­gozók elméleti továbbképzé­se olyan tevékenység, amely­nek fontosságát nem napjaink embere fedezte föl. Gondol­junk csak a régi gazdakörök­re vagy az ezüst- és arany- kalászosgazda-tanfolyamokra. Csak a példa kedvéért emlí­tettem ezeket. Pedig hol tar­tott akkor még a mezőgazda- sági termelés műszaki—tech­nikai színvonala! Mégis kel­lettek, mégis látogatottak és jók voltak. Ha az akkori termelési mód, termelési színvonal mel­lé helyezem a mait, akkor semmi magyarázat sem kell hozzá: nem csupán a hagyo­mány, a szokás kényszerít bennünket, hogy több figyel­met fordítsunk a mezőgazda- sági dolgozók továbbképzésé­re. Mert ha régen szükséges és jó volt, akkor ma nélkü­lözhetetlen. A forradal­mi változással lépést tartani, az új technikát, a korszerűbb technológiát hatékonyan, s jól alkalmazni csak az a dol­gozó képes, aki ismeri az ösz- szefüggéseket, aki kellő el­méleti felkészültséggel ren­delkezik. Ez pedig csak rend­szeres, szervezett, céltudatos oktatással, továbbképzéssel valósítható meg! Az oktatási intézmények »tálcán kínálják« a lehetősé­geket. A közelmúltban be­szélgettem erről a Kaposvári Felsőfokú Technikumban, s most itt van előttem a kör­mendiek felhívása. Nem el­vont, nem a gyakorlattól tá­vol esően igyekeznek ők sajá­tos segítséget nyújtani mező- gazdasági üzemeinknek, ha­nem valóban olyan témákban szerveznek továbbképzést, ami »húsba vág«. Van még egy összefüggés, amire érdemes odafigyelni. A kongresszus kimondta: maga­sabb szinten. Ezért a maga­sabb szintért dolgozunk éle­tünk minden területén. S eh­hez nagyon hozzátartozik a Gazdasági Bizottság határoza­ta, a körmendi és más mező- gazdasági iskolák továbbkép­zésre felszólító körlevele. V. M. Mintacsomagok, megsokszorozódott forgalom A mezőgazdasági szakkönyvek terjesztésének néhány tapasztalata a kaposvári járásban — Az idén 20 ezer forint értékű mezőgazdasági szak­könyvet adtunk el februárban, tavaly csak 8000 forintnyit. De az előbbi összeg nem vég­leges, mert sok kiküldött könyvet még nem számoltunk el — mondta Jakabffi Tibor- né, a kaposvári Faluelláto Könyvesbolt vezetője, amikor a mezőgazdasági könyvhónap eredményeiről, gondjairól be­szélgettünk. — Milyen volt a felkészü­lés? — Elfogadható készlettel in­dultunk. A 80 ezer forint ér­tékű mezőgazdasági szakkönyv egynegyede újdonság volt Kaptunk azokból a szakköny­vekből is, amelyek kifejezet­ten az idei februárra jelentek meg. így sikerült például dr. Molnár László kaposvári szak­író Jövedelmező állattartás háztájon című könyvéből — amely az idei könyvhónap egyik »slágere« volt — ele­gendő mennyiséget szerezni. A propaganda érdekében az idén is indított pályázatot a Szö­vetkezeti Könyvterjesztő Vál­lalat és a Szabad Föld szer­kesztősége. A jutalomsorsolá­son, amely március 17-én lesz Budapesten, 100 nyeremény talál gazdára 10 ezer forint­tól 100 forintig terjedő érték­ben. A mi boltunkból 37 egyéni vásárló — aki 30 fo­rintnál nagyobb értékben vá­sárolt könyvet a könyvhóna­pon — vesz részt a sorsoláson a termelőszövetkezeteken kí­vül, — Volt-e külön akciója a boltnak? — Nagy fába vágtuk a fej­szénket. Tudjuk, hogy három éve megjelent egy rendelkezés, amely lehetővé teszi a mező- gazdasági nagyüzemeknek, hogy a szakkönyvet ugyanúgy termelőeszköznek tekintsék, mint a traktort, az ekét. Nem­csak a kulturális számlájuk­ról fizethetik ki a szakköny­vek árát, hanem úgy vásárol­hatják azokat, mint a többi munkaeszközöket. Ezért aztán a kaposvári járás huszonöt nagyüzemének kísérletképpen mintacsomagokat küldtünk ki szakkönyvekből. Egy-egy cso­mag 600—700 forint értékű volt. Igyekeztünk jól összevá­logatni. így például beleke­rült a legtöbb csomagba Ha jas—Rázsó: Mezőgazdaság szá­mokban, dr. Tóth Mihály: A öntözés üzemtana, dr Bara­bás: Takarmányozás, dr. Ko­csis K.: Villamos berendezé­sek gazdasági üzemeltetése a mezőgazdaságban, Somos— Túri—Korodi: Műanyaggal borított berendezések a zöld­ségtermesztésben, Bencze— Bodor—Paizs: Zöldségfélék növényvédelme, és Bállá—Si­pos—Prohászka: Keverékta­karmányok című munkája. Kértük, hogy amire szükségük van, azt tartsák meg, a fölös­leget pedig küldjék vissza Nagy izgalommal vártuk az eredményt. Hat termelőszövet­kezetben jó fogadtatásra talált kísérletünk. Baté, Igái, Ka ­darkút, Memye, Gölle és Fonó a küldeményből 300—400 fo­rint értékűt tartott meg. Hét termelőszövetkezet, sajnos Vásárlás nélkül küldte vissza a csomagot, és tizenkét szö­vetkezet még csak nem is vá­laszolt (a csomagot sem küld­te vissza). Reménykedünk ad- ban, hogy ők is átveszik let’ alább a könyveknek egy re szét. — És a háztájival foglalkozó könyvek? — Változatlanul nagy az ér­deklődés a nyúl-, a baromfi-, a sertéstenyésztés, a zöldség- és gyümölcstermeléssel, vala - mint a szőlészettel foglalkozó szákkönyvek iránt. Ezekbe’ mintegy 350 kötetet adtunk el. A járásban pedig több szak­író-olvasó találkozó is volt. D. Z. A műszaki fejlesztésért Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság elnöksége legutóbbi ülésén megtárgyalta témabizottságainak idei mun­katervét, amely a műszaki fejlesztés fő irányainak kiala­kítását szolgálja. A munkatér a népgazdaság legkülönbü zőbb ágazatainak legfőbb mi szaki irányelveit tűzi napi rendre: a gépipar, a villamosí­tás, az energiagazdálkodás és a vaskohászat fejlesztésének kérdéseit. A négyszáz téma közül kö­rülbelül kilencven a lakossá­got közvetlenül is érinti: az élelmiszergazdaság, a közleke­dés, az építés és a közszükség­leti cikkek gyártásának mű­szaki kérdéseivel kapcsolat­ban. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1971. március 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom