Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-10 / 34. szám
Aláírták a magyar—lengyel hosszú lejáratú egyezményt A Szlovák KP plénuma Képünkön: Dr. Bíró József (jobbról) és Janu3z Barakkvvicz. (Folytatás az 1. oldalról.) mint a szakosítási és válasz- tékcsere-megállapodásokból adódó szállítások. Az egyezmény aláírásánál jelen volt Barity Miklós, a Külügyminisztérium csoportfőnöke. Ott volt Tadeusz Hanu- szek, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. Az aláírás után dr. Bíró József elmondotta: — Az egyezmény a következő időszakban meghatározza a két ország gazdasági kapcsolatait, fejlődésének irányát és módját. Ismerve a magyar értékesítési kedvet és a lengyel népgazdaság teljesítőképességét, bizonyos vagyok abban, hogy az előirányzatokat idő közben túlteljesíthetjük. Janusz Burakiewicz nyilatkozatában kifejtette: tárgyalásaikon mindkét fél messzemenően figyelembe vette partnerének szükségleteit, és igyekezett azokat kielégíteni. Az egyezményben nagy jelentőségük van a kooperációs szállításoknak. — A KGST ajánlásainak megfelelően megteremtettük a szervezeti feltételeit, kereteit annak, hogy az együttműködésnek ez a formája is tovább szélesedjék — mondotta. Ennek megfelelően szerepelnek az egyezményben a Magyarországra irányuló kénszállítások, s az elektrotechnika és a járműipar kooperációjából adódó kölcsönös árucserék. Kedden ülést tartott a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága. A plénumon Józef L énárt, a CSKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára referátumában beszámolt a CSKP és az SZLKP KB decemberi ülésén elfogadott határozatok teljesítéséről. Megállapította, hogy a szlovák kommunisták fő feladata jelenleg az elmúlt évet lezáró taggyűlések, a pártkonferenciák, valamint a CSKP és a- SZLKP kongresszusainak politikai előkészítése. A pártelnökség javaslatára az SZLKP plénuma 1971, május 13-ra összehívta a Szlovák Kommunista Párt kongresszusát. (MTI) K>erV<y nyilatkorata: Ausztria érdeke a Í3szüü5ég enyhítése Európában Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellár kedden nyilatkozott a délnémet rádiónak. Kijelentette: Ausztriának érdeke, hogy támogasson minden politikát, amely a feszültség további enyhítését szolgálja Európában. Kreisky üdvözölte a nyugatnémet kormány keleti politikáját, s olyan külpolitika mellett foglalt állást, amely a jószomszédi viszonyt feltételezi az összes államokkal, — Jószomszédi viszonyra törekszünk azokkal az államokkal is — mondotta a kancellár —, amelyekkel a Duna térsége ősidők óta összeforraszt minket«. Két hadügyminiszter Washingtonban Melvin Laird amerikai hadügyminiszter kedden washingtoni hivatalában találkozott Helmuth Schmidt nyugatnémet hadügyminiszterre), aki nem hivatalos minőségben érkezett Washingtonba, hogy előadást tartson egy nemzetközi szemiPompidou a volt francia gyarmatokon Georges Pompidou francia köztársasági elnök kedden délután, az afrikai volt francia gyarmatokon tett körutazásának negyedik állomására, a kameruni Yaondéba érkezett. A francia államfő ebben a városban elsősorban a francia nyelven beszélő afrikai államok és az európai Közös Piac kapcsolataival foglalkozott. A tiszteletére adott estebéden elhangzott pohárköszöntőjében Nagy-Britannia közös piaci belépésének perspektívájával foglalkozva a fiatal független afrikai államok megnyugtatására kijelentette: »■Itt, Yaonde városában ünnepélyesen kijelentem: Franciaország az adott pillanatban közbelép majd közös piaci partnereinél annak érdekében, hogy az EGK kibővítése ne tegye kérdésessé azokat az előnyöket, amelyet az afrikai országok az EGK-hoz történ' társulásukból húznak.« (MTI) Egy szikra Belfastban náriumon. z. két miniszter megbeszéléseinek fő témája — az értesülések szerint — az a szovjet álláspont, hogy a stratégiai fegyverkorlátozásnak ki kell terjednie az Európában állomásozó amerikai bombázógépekre és nukleáris fegyverzetükre is. * * * Washingtonban közölték, hogy Scheel nyugatnémet külügyminiszter február 17—18- án tesz hivatalos látogatást az amerikai fővárosban. (MTI) Finnország Hslvenezer munkás sztrájkol A finn központi és a vidéki sajtó jelentette, hogy kedden Finnországban 70 000 fémipari munkás, kohász és bányász lépett sztrájkba. 1950 óta Finnországban nem volt ilyen jelentős összetűzés a munkások és a munkaadók között. A konfliktust most az váltotta ki, hogy a vállalkozók elutasították a munkások béremelési követeléseit, valamint azt az igényüket, hogy javítsák meg a munkafeltételeket. A sztrájkolókat támogatja a Finn Kommunista Párt, a Finn Népi Demokratikus Unió, a Szociáldemokrata Munkások és Parasztok Szövetsége, valamint a Demokratikus Újságírók Szövetsége. A sztrájk eddigi menetének első mérlege: Turkuban a fémmunkások 100 százaléka sztrájkol, |£ szak-lrországban az égI" világon semmi nincs rendben — körülbelül 'gy lehetne összefoglalni a Belfastból — sőt a nemcsak Belfastból — keltezett hírek lényegét. Annyira nincs rendben semmi, hogy a legutóbbi jelentések szerint a brit hatóságok optimizmusa is igencsak megfakult: a nyilatkozatokban immár szó ;em esik »kibontakozásról«, •»•lecsillapodásról«: a biztató szavakat sokkal komorabb kifejezések váltották fel. A helyzet vibráló feszültségére jellemző a belfasti katolikus negyedben kirobbant legújabb harcok keletkezésének története. Egy brit katonai jármű — nyilvánvalóan véletlenül — elütött egy kislányt, s néhány perccel utána kőzápor zúdult az angol megszálló csapatokra. Ezután autóbuszok, teherautók borultak lángba, és a brit egységek leltűzött szuronnyal, szabályos rohamokkal vetették vissza a feldühödött tömeget. A feldühödött tömeg — ez a belfasti események lényege. \z érzelmi vihar — az elkeseredésé, a gyűlöleté — ijesztően tartós. Olyan közeg ez, ’.melyben a legkisebb szikra is csaknem biztos robbanás- 'ioz vezet. (Pontosan ezt bizonyította be a brit jármű által elgázolt kislány esete.) A konzervatív kormány propagandagépezete nem kis energiával igyekszik meggyőzni a világközvéleményt, hogy Íszak-Irországban valamiféle vallási villongás folyik, és természetes, hogy ilyen körülmények között őfelsége csapatai fenntartják a rendet. Az elmúlt órákban két nagyon is különböző forrásból érkezett méltó válasz erre a ferdítésre. Az egyiket Írország Kommunista Pártjának országos végrehajtó bizottsága adta ki, amely Belfastban ülésezett. E tudományos igényű, marxista elemzése kimutatja, hogy ami ma Észak-írorszagban történik, nem más, mint »a brit tory-kabinet agresszív politikájának rosszindulatú, csökönyös alkalmazása«, illetve az elnyomott tömegek reagálása erre a politikára. Az ír kommunisták emlékeztetnek arra, hogy a londoni kormány nemcsak Ulster területén folytat elnyomó politikát, hanem a saját háza táján is: minden eszközzel felvette a harcot az angol munkásosztály jogainak megnyirbálására. S ok ezer kilométerre Belfasttól egy másik nyilatkozat is tömören összefoglalta az ulsteri konfliktus lényegét »Az írországi polgárháború nem protestánsok és katolikusok közötti vallást harc, hanem a szegénység és a kormány részéről kifejtett elnyomás közötti ösz- szecsapás« — jelentette ki amerikai előadó körútja során Bostonban Bernadette Devlin, a brit parlament legifjabb tagja. Devlin kisasszony nem kommunista, de becsületes, őszinte és bátor ember. Ezért természetes, hogy értékelésének lényege azonos a kommunisták helyzetanalízisével, Készülődés az SZKP XXIV. konorcsszis«ára LJ Ahogv közeledik március 30, az SZKP XXIV. kongresszusa úgy élénkül az egész világ érdeklődése a Szovjetunió életé nek e nagy eseménye iránt. A szovjet kommunisták kongresszusainak a nemzetköz' munkásmozgalomban mindig rendkívüli szerepük volt: o legtapasztaltabb kommunista párt jelöli ki az elkövetkező fél évtized teendőit. S mert a párt politikája megszabja a szovjet állam tevékenységéne irányvonalát, az SZKP kongresszusainak mindenkor hatalmas nemzetközi jelentőségűi: van. A kongresszus előkészítése a Szovjetunióban már hosszabb ideje tart. A párt alaposan átvizsgálja az elmúlt időszakban végzett tevékenységét. Teljesítik a feladatokat A Pravda hangsúlyozza: »A szovjet nép nagyszerű eredményekkel halad az SZKP XXIV. kongresszusa felé. Sikeresen teljesíti azokat a feladatokat, amelyeket a XXIII. pártkongresszus írt elő az ország gazdasági és szociális fejlesztésére. A szovjet ipar termelése 1970-ben majdnem kétszer akkora, mint az ösz- szes — háború előtti — ötéves tervek idején együttvéve volt." Hozzátehet j ük: sikeresen fejlődik a szovjet tudomány, a technika, a kultúra is. Erőteljesen növekedett az ország védelmi ereje. Ugyanakkor komoly előrehaladás mutatkozik a nép életszínvonalának emelkedésében. Hadd álljon itt e megállapítások bizonyítására néhány fontos adat. A nyolcadik ötéves terv teljesítése során 1970 végére a foglalkoztatottak száma elérte a 90 milliót, vagyis az 1965. évi 76,9 milliónál mintegy 18 százalékkal több. Az újonnan munkába állóknak több mint a fele felső- és középfokú szakiskolákat végzettek közül kerül ki. Az országos átlagbér az előző oártkongresszus idején havi 95,6 rubel volt. 1970-re 122 rubelra emelkedett. Béremelés, társadalombiztosítás Az átlagbér növekedésének sokféle összetevője van. Először is 1968-ban egyharmaddal növelték a minimális bért. Ugyanebben az évben 15 százalékos béremelést kaptak a fémfeldolgozó és a gépgyártó ipar munkásai. 1969-ben az építő- és építőanyag-gyárak — ide számítva az üveg- és porcelánipart is — kerültek sorra: az emelés átlagban 25 százalékos volt, és mintegy 9 millió embert érintett. A XXIII. kongresszus irányelvei azt írták elő, hogy öt é’. -.latt a munkások és alkalma :ottak 20 százalékának a béré' sell rendezni. A valóságban 2 százalékuknak a bérét és a fisé tését növelték; az átlagba aövekedésínek országos arc. mya pedig meghaladta a 25 szá salékot. Talán ennél is fontosabb .ogy társadalombiztosításra ér általában a társadalom álta" ingyen nyújtott egyéb szolgál tatásokra öt év alatt 42 mii liárdról 63 milliárdra — tehát 30 százalékkal — növekedtek r ráfordítások. Következetes bckepolilika A nemzetközi politikában i íagy sikerek alapozták meg r lehetőségét annak, hogy a XXIV. pártkong, : ;szus további nagy előrehaladás kiindulópontja legyen. A szovjet diplo- nácia számtalan olyan ered- nényt ért el, amelynek gyümölcsei éppen most kezdenek leérni. Európában közelebb érült a megvalósul'»shoz a liztonsági értekezlet: A szov- 'ot—NSZK szerződ "s utat nyílott az NSGX is c többi európai szocia’ieíp ország vitás problémáin: 1; 1- is rendezésélez is. Tph’n a Közel-Keleten s kibontakozik valamílven .mozgás a békás megoldás felé — a Szovjetunió következetes i ákepcl ti! "ó j a eredre Ínyeként, liztosak lehetünk sbban: a zovjet békepolitika a márciusig hátralévő hetekben is ninden lehetőséget kihasznál innak érdekében, hogy meg- ;yőző eredményekről számol- .assanak be a pár* XXIV. aongresszusának. Sz. L. I. * * • Szerte a Szovjetunióban szocialista munkaverseny bontakozott ki az SZKP XXIV. kongresszusának tiszteletére. Egy hónappal a határidő előtt teljesítették tervüket Krivoj Rogban a Gvargyejszkaja vasércbánya dolgozói. A bányászok elhatározták, hogy terven felül 300 ezer tonna vasércet küldenek a felszínre. A képen: A bánya egyik legjobb brigádja, amely naponta 120—125 százalékra teljesíti a normát. (Fotó: APN—KS — V. Akinova felv.) SIS HÍREK A NáCYVIUDBOL Koszigin szovjet miniszter- elnök kedden a Kremlben fogadta Guichard francia közoktatásügyi minisztert. Kairóba repült jószolgálati megbízatással Lopez Bravo spanyol külügyminiszter. Tárgyalásain a közel-keleti konfliktus békés rendezésének lehetőségeiről lesz szó. Harmadik hete folytatódik a brit postássztrájk, amely napi félmillió font veszteséget okoz a postaigazgatóságnak A munkanélküliek száma Angliában januárban elérte a 731560 főt. Nyolcezer paraszt tüntetett kedden a nyugat-németországi Padernbornban termékeik árának mesterséges leszorítása miatt. Letartóztatott a rendőrség Santo Domingóban hat személyt azzal a váddal, hogy nagyszabású »tömeges emberrablásra« készülődtek. Április 25-én lesz az osztrák elnökválasztás — határozta el kedden a minisztertanács. Namíbia — Dél Afrika ügye a hágai bí. óság eiőtt U Thant ENSZ-főtitkár a nemzetközi joggal ellentétes cselekedetnek nevezte, hogy Dél-Afrika nem hajlandó eleget tenni az ENSZ-közgyűlás 1966-os határozatának és nerr vonul ki Namíbiából, amelyet jogtalanul megszállt. A kijelentés — a főtitkár képviselője útján — a hágai nemzetközi bíróság előtt hangzott el, ahol hétfőn megkezdődtek a kihallgatások Namíbia és Dél-Afrika ügyében, amelyet a Biztonsági Tanács terjesztett a törvényszék elé. Az első kihallgatási napon r világszervezet főtitkárának képviselője kifejtette a 15 bíró előtt, miért függesztette fel íz ENSZ — jogosan — Dél-Afrika mandátumát Namíbiára Dálnyugat-Afrikára). A Dél- afrikai Köztársaság ugyanir nem tett eleget a mandátum értelmében ráháruló kötele- mettségeknek, nem mozdított" ’lő Namíbia lakóinak anyag’ ps erkölcsi jólétét, s jogtalanul tartja fenn jelenlétét ebben az országban, miután a közgyű 'és megvonta tőle a mandátumot. Az ENSZ főtitkára leszögez 'te: Namíbia nem tartozott sohasem Dél-Afrika fennhatósága alá. Az ENSZ szerveinek pedig minden szükséges jog) és ténybeli indokuk megvolt ahhoz, hogy felfüggesszék a mandátumot, és Dé'.-Afrikát az ország függetlenségének helyreállítására kötelezzék. Guinea nem issnsri el az áj ugandai kormányt Sekou Touré guineai köztársaság! elnök táviratban szólította fel Moamzr el-Kadhafi ezredest, a líbiai államfőt, hogy támogassa hatalmának visszaszerzésében Milton Dbotét, akit államcsíny fosztott meg Uganda államfőjének tisztségétől. A távirat hangsúlyozza, hogy Guinea nem ismeri el az »erőszakos úton, imperialista segítséggel« uralomra került új ugandai rezsimet. Valamennyi afrikai ország mktív összefogására van szükség, hogy Obote, »az ugandai nép választott vezetője« ismét elfoglalhassa hivatalát — hangoztatja a távirat (MTI) jOmogti néplap .Szerda, 197L február 10.
