Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-10 / 34. szám

Következetesen, céltudatosan Gépesítették a kukoricaa takarmány termesztést a siójoki Egyetértés 'Isz-ben v JELENTÉS 1970-RÖL vasárnapi lapok közöl­ték a Központi Statiszti­kai Hivatal jelentését a népgazdaság 1970. évi helyze­téről. A jelentés terjedelme­sebb a szokásos évi számadás­nál. A gazdagabb részletezést, a széles körű elemzést indo­kolja, hogy az évtized és a III. ötéves terv utolsó évének záró- jelentése határkövet jelez nép­gazdaságunk fejlődésében. Bár az 1970-es esztendő több szem­pontból is rendkívüli, a sta­tisztika mégis kiegyensúlyo­zott, nyugodt, eredményekben gazdag évről ad számot. Az árvíz- és belvízkár, a kedve­zőtlen időjárás váratlan kiadá­sokat okozott, s a mezőgazda- sági termelés mintegy 5 száza­lékos csökkenésével zárult. Mindez azonban nem járt na­gyobb zökkenővel vagy zavar­ral. a lakosság fogyasztását, az életszínvonal emelkedését sem korlátozták rendkívüli intézke­dések. Így a jelentés szolid, tényközlő megállapításai az ország gazdaságának erejéről, az 1970-es esztendő sikereiről tanúskodnak. Tavaly a negizeti jövedelem 5 százalékkal nőtt, a mezőgaz­daságban bekövetkezett visz- szaesés miatt valamivel ki­sebb ütemben, mint az előző években. Az iparban és a nép­gazdaság többi ágában ugyan­akkor igen erőteljesen, 8—10 százalékkal gyarapodott a megtermelt új érték 1969-hez képest. A reform életképessége már a bevezetést követő első két esztendőben, 1968—69-ben is bebizonyosodott, jóllehet az irányítás és a gazdálkodás új módszereit gyakran még az út­keresés jellemezte. A harma­dik évben viszont már meg­szűnt a bizonytalanság, lénye­gesen mérséklődtek a kezdeti negatív hatások. Az ipari ter­melés növekedési üteme meg­gyorsult, elérte a 7 százalékot. A létszámnövekedés lényege­sen kisebb (0,6 százalék) volt, mint az előző években. így kedvezőbben alakult a munka termelékenysége. Az egy fog­lalkoztatottra jutó termelés az iparban — az 1968—69. évi stagnálás után — 6.8 százalék­kal emelkedett 1970-ben. Javult a lakosság áruellátá­sa. Az árszínvonal-emelkedés üteme valamelyest mérséklő­dött, bár a zöldség és a gyü­mölcs júliusban és augusztus­ban lényegesen drágább volt, mint az azt megelőző eszten­dőben. A kedvező irányválto­zásokhoz nagymértékben hoz­zájárultak az MSZMP Közpon­ti Bizottságának 1969 végén hozott határozatai. Ezek nyo­mán nőtt a vállalatok gazdál­kodási fegyelme, a vezetők fe­lelőssége, emelkedett a mi­nisztériumi irányítás színvona­la. Határozott központi intéz­kedések hatására növelték a ( belkereskedelmi áruszállításo­kat, korlátozták a fogyasztási cikkek kivitelét és lényegesen fokozták azok behozatalát. A mezőgazdaság termelése a bel- és árvízkárok, a kedvezőt­len időjárás miatt 5 százalék­kal elmaradt az 1969. évi, ki­emelkedően magas színvonal­tól. A búza- és rozstermés pl. 25, a cukorrépatermés mintegy 34, a zöldség- és a burgonya- termés 5—10, a gyümölcs- és a bortermés 20 százalékkal volt kevesebb az 1969. évinél. Mindezek ellenére a mezőgaz­daságban is felfedezhetjük a fejlődés félreérthetetlenül po­zitív jegyeit. Jellemző, hogy a természeti tényezőktől kevésbé függő állattenyésztés termelé­sének értéke 2 százalékkal nőtt. A sertésállomány jelen­tősen gyarapodott, 1970 végén nagyobb volt, mint eddig bár-' mikor. A szarvasmarha-állo­mány évek óta tartó csökkené­se 1970 második félévében mérséklődött. A baromfiérté­kesítés 30, a tojáseladás pedig több mint 40 százalékkal nőtt. A vállalatok, a szövetkezetek termelése és értékesítése álta­lában rugalmasan követte a belföldi és a külföldi kereslet változását. A tőkés világpiaci konjunktúra lehetőségeit ki­használva gyorsan nőtt a nyu­gati export. A szocialista or­szágokba irányuló kivitel szá­zalékosan kisebb, de értékében nagyobb tömeggel nőtt, mint a nem szocialista országokba irányuló. A behozatal gyorsab­ban nőtt, mint a kivitel, így az 1970. évi külkereskedelmi forgalom egyenlege passzí­vummal zárult. Az 1970-es esztendő gazda­sági fejlődésével összhangban emelkedett a lakosság életszín­vonala és fogyasztása. A mun­kás—alkalmazott népesség reáljövedelme mintegy 6—7 százalékkal volt nagyobb 1970- ben, mint 1969-ben. Az egy ke­resőre számított reálbér — az 1,2 százalékos fogyasztói ár­emelkedést is figyelembe vé­ve — mintegy 4 százalékkal nőtt. Noha tavaly a mezőgazdasá­gi termelés csökkent, a parasz­ti népesség egy főre jutó reál- jövedelme az előzetes számítá­sok szerint 7—8 százalékkal emelkedett. Ez jelzi, hogy bár a mezőgazdasági termelés je­lenleg is függ a természeti té­nyezőktől, ám szocialista pa­rasztságunk életszínvonal- emelkedése — a munkásosztá­lyéhoz hasonlóan — már csak­nem egyenletes. Persze, e nagyarányú jövedelememelke­désben közrejátszott az is, hogy a kiemelkedően magas ’969. évi termés egy részét 1970 első félévében értékesí­tették a szövetkezetek. S arról sem szabad megfeledkezni, hogy emelkedett a háztáji ter­melésből származó jövedelem is. j A gazdasági élet egyik fő gondját, a beruházási piac fe­szültségét az 1970-es- esztendő sem enyhítette. Ezért tulajdon­képpen a beruházási előirány­zatok globális túlteljesítését nem értékelhetjük egyértel­műen pozitívnak. A vállalati is a szövetkezeti beruházások nagymértékben, 20—28 száza­lékkal növekedtek, ugyanakkor egyes nagyberuházások kivite­lezése, üzembe helyezése el­húzódott. így a befejezetlen beruházások állománya to­vább nőtt, 1970 végén elérte a 68—70 milliárd forintot. Ked­vező viszont, hogy az előző éveknél lényegesen több, csak­nem 80 ezer lakás épült 1970- ben. A Központi Statisztikai Hi­vatal jelentése életerős gazdaságról, az egyre korszerűsödő irányítási és gaz­dálkodási módszerek eredmé­nyeiről, az ország és állampol­gárainak anyagi gyarapodásá­ról ad sokoldalúan számot. Persze, nem minden gond és baj nélkül zártuk az 1970-es esztendőt. Ám az elért ered­ményekre és tapasztalatokra bizton építhetünk a X. párt- kongresszus határozatainak, a IV. ötéves terv feladatainak végrehajtása közben, s reáli­san célul tűzhetjük ki a gazda­ságban is a színvonalasabb munkát, az eredményesebb ha­ladást. Tanácskoztak az építőipari vállalatok vezetői A tanácsi építőipari vállala­tok és a felügyeleti szervek vezetői kedden az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­riumban országos tanácsko­zást tartottak. Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes számolt be az ágazat idei és a negyedik ötéves terv idejére szóló elő­irányzatairól, és ezen belül a tanácsi építőiparra háruló fel­adatokról. Többek között elmondotta, hogy a tanácsi építőipar ter­melése a negyedik ötéves tervben évente 8—9 százalék­kal emelkedik, és 1975-ben már 7 milliárd forint értékű építési feladatot végez el. A vállalatok előzetes ter­veikben 28 ezer lakás megva­lósításával számoltak, mert figyelembe vettek több jelen­tős fejlesztési beruházást. Ezek a beruházások azonban csak a tervidőszak második felében valósulnak meg, s így a minisztérium véleménye sze­rint célszerűbb es reálisabb mintegy 19—20 ezer lakás fel­építésével számolni. A taná­csi vállalatok újabb korszerű technológiai módszerek alkal­mazásával évente 1100—1200 lakás felépítéséhez elegendő új építőipari kapacitás létesí­tését tervezik. E fejlesztések eredményeként a tanácsi épí­tőiparban is az összes laká­soknak több mint 50 százaléka épül majd korszerű technoló­giával. Az idei tervek szerint a tanácsi vállalatok 10—12 százalékkal növelik a lakás- építkezések ütemét, s így mintegy háromezer új otthont adnak át. Munkaértekezlet a megyeházán A gépszínből kialakított új műhelyben végzik a téli nagyja­vításokat a szövetkezetben. illetve alakítanak ki folyama­tosan —, ahol minden munkát elvégezhetnek. Nemcsak meg­felelő munkafeltételeket te­remtettek a szerelőknek, ha­nem gondoskodtak a nékülöz- hetetlen szociális létesítmé­nyekről is. S mindezt egy gép­színből, saját építő brigáddal. Ugyanakkor a műhely mellett már alapozzák a most épülő két új gépszínt — mert nem­csak karbantartani, javítani kell a gépeket, hanem védeni is őket az időjárás okozta ká­rosodások ellen. És hogy a kép teljes legyen: megfelelő kép­zettségű szerelőgárda dolgozik Hajcsár József felsőfokú vég­zettségű műhelyvezető irányí­tásával. Ügy említettük, hogy mikor a gépesítés színvonalának eme­léséről beszélünk, akkor ez a feladat üzemenként másképp és másképp jelentkezik. Az Egyetértés szövetkezetben a főbb növények termelési fo­lyamatait gépesítették, s a je­lenlegi erő- és munkagépállo­mány elegendő a tennivalók elvégzésére. Ez nem jelenti azt, hogy a munkagépek pót­lásáról, kiegészítéséről nem kell gondoskodniuk. Ám a fő cél most — így ítéli meg a gazdaság vezetősége — az ál­lattenyésztés gépesítése. Az anyagi lehetőségeket figyelembe véve a takarmá­nyok behordását, szétosztását, a trágya kihordását kívánják folyamatosan gépesíteni. Hozzá tartozik ez az állattenyésztés korszerűsítésének fogalmához, a mezőgazdasági munka ipari jellegűvé alakításához. De ezt kívánja a bevezetőben említett gondolat is: jövedelmezően gazdálkodni, a termelékenysé­get növelni megfelelő fokú gé­pesítéssel lehet. Az Egyetértés szövetkezetben kitartóan, kö­vetkezetesen fáradoznak ezért. Vörös Márta Mit várunk a községi tanácsoktól? 1,7 milliós tiszta nyereség Balatonszabadiban KA-HYB sertésekből TEGNAP REGGEL egész napos munkaértekezletre ér­keztek a megyei tanácsra a somogyi községek és járások tanácsi vezetői. Több min* kétszáz községi vb-elnök és -titkár, a hat járás, a két vá­ros vezetői és a megyei tanács tizenkét szakosztályának veze­tője foglaltak helyet a- hatal­mas tölgyfaasztalok mellett, míg az elnöki pulpitus mögött a megyei tanács végrehajtó bizottságának - tagjai ültek. Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke köszöntötte a meg­jelenteket, s ismertette a ta­nácskozás programját. Az el­nök elmondta, hogy a megye tanácsainak munkájáról — a korábbi években — a fonyó- di tanácskozásokon adtak szá mot. ahol a községi vb-elnökök ós -titkárok egyhetes tovább­képzését tartották.- — Az a y’unk, hogy a me­gye, a járások, a vá osok és a községek egy nyelven beszél­jenek, tájékozódjanak a fel­adatokról és egymás munká­járól — mondotta Böhm Jó­zsef. A vb-elnök bevezetője után dr. Kassai János, a megyei ta­nács vb-titkára lépett a szó­noki emelvényre, s előadásá­ban a községi tanácsok és szer­veik munkájáról beszélt. Visz- szaemlékezett a tanácsok meg­alakulása előtti állapotokra, a körjegyzőségek rendszerére, majd arról beszélt, miért vált időszerűvé a tanácsi munka, az államigazgatás korszerűsíté­se. A járások összevonása, Sió­fok várossá avatása, a nagy­községi státus létrehozása mind-mind a korszerűsítés egy-egy állomása volt. A közös tanácsok kialakítá­sa, amely még nem fejeződött be megyénkben, azt a célt szolgálja, hogy az ügyeket el­sősorban ott intézzék, ahol azok felmerülnék. Az ügyinté­zésnek azonban személyi és tárgyi feltételei is vannak, s ezen a területen több változta­tásra van szükség. Hiányoznak az irodagépek, néhol a kultu­rált munkakörülmények, s a jól képzett vezetők is. Nincs elég műszaki ügyintéző, s a ta­nácsapparátus referenseinek 35,4 százaléka csupán nyolc ál­talános vagy ennél kevesebb iskolával rendelkezik. Dr. Kassai János ezután részletesen elemezte a végrehajtó bizott­ságok, tanácsok, szakigazgatá­si szervek, állandó bizottságok és a vb-kirendeltségek munká­ját. Ez utóbbiból hatvanhárom van a megyében. A lakosság véleménye az, hogy többségük­re nincs szükség, mert csu ­pán apró igazgatási ügyeket intéznek, s az az előadó, aki a székhelyközségből jön el he­tenként két napra, gyorsab­Mezőgazdaeági üze­netük továbbfejlődésének, a termelési színvonal emelésének fontos előfeltétele a gépesítés. Termelékenységet növelni, ha­tékonyan, jövedelmezően gaz­dálkodni a mezőgazdaságban ma már csak úgy lehet, ha az alkalmazott agrotechnikának, termelési célnak megfelelő fo­kú a gépesítettség. Nem vitat­kozik ezen ma már senki, mint ahogyan az is köztudott: a megye negyedik ötéves terve azért határozta meg a gépesí­tési színvonal korábbinál gyor­sabb ütemű növelését, mert termelőszövetkezeteink gép­állománya jelentősen elhasz­nálódott, messze elmarad a követelményektől. Általános igazság, általános tények ezek, de mint minden átlag, üzemenként ez is nagy különbségeket, szóródást ta­kar. Éppen ezért a feladatok, a tennivalók másképp és más­képp jelentkeznek. Legutóbb a siófoki Egyetértés szövetkezet elnökével, Márton Lajossal be­szélgettünk gazdaságuk gépesí­tettségéről. Ez a termelőszö­vetkezet azok közé tartozik — sajnos kevés van ilyen —-, ahol a termelési célokkal összhang­ban, következetesen, céltudato­san gépesítettek. Nemrég vá­sároltak két MTZ-t, a múlt év­ben szintén kettőt, így a jelen­legi tizenhárom erőgépük biz­tosítja, hogy a gazdaságban rá­juk váró feladatot optimális időben elvégezzék. Emellett ti­zenhat teherautójuk is van, melyek nemcsak a mellék­üzemnél, a parképítő részleg­nél dolgoznak, hanem termé­szetesen a csúcs munkaidőben hozzásegítenek a termények zavartalan szállításához, beta­karításához. Önmagában mind­ez nem jogosítaná fel a szö­vetkezetét arra a véleményre, hogy növénytermesztésük a követelményeknek és a jelen-, légi lehetőségeknek megfele­lően gépesített. Hozzá kell ten­nünk nyomban, hogy az erőgé­pek beszerzésével párhuzamo­san gondoskodtak megjelelő munkagépekről és természete­sen célgépekről is. A gabona után már a múlt évben egész kukoricater­mesztésüket — a vetéstől a be­takarításig — géppel, illetve gépsorokkal végezték. Ugyan­így kiiktatták a kézi munka­erőt a szálas takarmányok ter­melésénél, betakarításánál is. Ha a gépesítésről beszélünk, nem tehetünk pontot a mondat végére azzal, hogy számba vesszük mi van, esetleg mire lenne szükség. Hiszen a gépbe­ruházásokkal legalább egyen­rangúan fontos a gépek meg­őrzése, ápolása, karbantartása, javítása. Ennek az elvnek gya­korlati megvalósulásával saj­nos nem mindenütt találkoz­hatunk. Éppen ezért említhető jó példának e téren is az Egyetértés szövetkezet. Gép­színből alakították át javító- műhelyüket. Nem különleges, sok költséget kívánó beruhá­zást valósítottak meg, mégis ob'an műhelyt alakítottak ki — ban és gondosabban foglalko­zik az állampolgárok ügyeivel. A vb-titkár előadása után a megyei tanács osztályvezetői mondtak korreferátumot. Mű­dig István pénzügyi osztályve­zető a községi tanácsok terve­zéssel és gazdálkodással kap­csolatos feladatairól beszélt, Erdős Zoltán ÉKV-osztályve- zető pedig az építésügyi és kommunális tennivalókról szólt. Horváth Lajos művelő­désügyi osztályvezető A közsé­gi tanácsok feladatai a műve­lődésügy irányításában cím­mel tartott előadást. A KÖZSÉGI tanácsok és a mezőgazdasági termelés kap­csolatáról, a feladatokról Tóth Lajos mezőgazdasági és élel­mezésügyi ostályvezető szólt, majd Kovács Ferenc, a Nagy­atádi Járási Tanács vb-elnöke adott tájékoztatót a megyei ta­nács vb járási hivatalainak teendőiről. Az előadást és a korreferátu­mokat számos hozzászólás kö­vette. & G. Balatonszabadi — kutató­hely. Ezt bizonyítja egy tér­kép, mely a Kaposvári Felső­fokú Mezőgazdasági Techni­kum kutató-szaktanácsadói hálózatát mutatja, azokat a helyeket szerte az országban, amelyekkel kapcsolatuk van. Egy másik kimutatásból azt tudjuk meg, hogy itt, a bala- tonszabadi November 7. Ter­melőszövetkezetben a techni­kum kutatói által kikísérlete­zett hibrid sertéseknek törzs­állománytelepük van. Ennek a telepnek a múlt évi munkájá­ról és idei terveiről beszélget­tünk Szebényi Bélával, a ter­melőszövetkezet törzsállatte­nyésztőjével. — 1967 óta foglalkozunk a hibrid sertésekkel. Nagyon rossz tartási körülmények kö­zött kezdődött a munka. A KA-HYB a nagyüzem sertése, mondhatnám úgy is, a jövő sertése, amely iparszerű tar­tásra alkalmas, előnyös tulaj­donságai miatt külföldön kü­lönösen keresett. A hosszú törzsű, »sonka vonalú« son­kasertést például 110 kilós súlyban vágják le. A balatonszabadi November 7. Termelőszövetkezetben ma már korszerű körülmények között található a KA-HYB sertés. Egy ezer férőhelyes — ’ évi háromezer sertés kibocsá­tására alkalmas — hizlaldá­juk van, ahol a tennivalókat mindössze egy gondozó látja el. — Nálunk történt az úgyne­vezett apa vonalak kitenyészté­se, szigorú ellenőrzéssel és sze­lekcióval, s csak így születhet­tek meg azok az eredmények amelyeket ma a kutatók érde­mei mellett a magunk»' nak is mondhatunk. Arról érdeklődtünk a törzs­állattenyésztőtől, mi az a konkrét haszon, jövedelem, amely ebből a fáradságos, koc­kázatos munkából a termelő- szövetkezetben csapódik le. A válaszból megtudtuk, hogy a számos előnnyel bíró hibrid sertés — például öt és fél, hat hónapos korban eléri a 90 kilót, a hizlalást technológiá­tól függően 2,70—3,20 kiló ab­rak kell egy kiló hús előállí­tásához, magas a szaporasága — vágóértéke a hizlalás leg­végén, az exportnál mutatko­zik meg: átlagosan 28 forintot kapnak kilójáért. Tenyészállatokkal — kan­süldőkkel — harminc terme­lőszövetkezetet és gazdasági társulást, illetőleg állami gazdaságot látnak el az or­szág különböző részein. Szá­mos levél érkezik a Novem­ber 7. Tsz-hez nagyüzemektől és magántenyésztőktől, a fajta beszerzésének lehetőségei fe­lől érdeklődnek. A múlt év­ben 250 ilyen süldőt adott el a balatonszabadi tsz. Ebből meg a hízósertésekből összesen 1,7 milliós tiszta nyereséget adott a szövetkezetnek a sertéste­lep. A tsz az idén és a követke­ző években fokozatosan to­vábbfejleszti állományát. 1969-ben még 100 kocájuk volt, most 200 van, de év vé­gére 300 anyaállattal számol­nak. Ebben az esztendőben 250 tenyészkansüldő és 2800 hízósertés eladását tervezik. Ehhez megteremtették a fel­tételeket, elképzeléseiket biz­tos alapokra építik, s minden bizonnyal — úgy, ahogy ed­dig — ezután Is megtalálják számításuk? a KA-HYB ser­tésekkel. H F. SOMOGY? SBPliAP SxtTda. U71. február M. J 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom