Somogyi Néplap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-21 / 44. szám

IÍJ TERVEK - RÉGI HIBÁK M egyeszerte elkészültek az idei közművelődési ter­vek, és folyik az össze­sítés. Nem túlzás azt állítani, hogy ezt a tevékenységet széles érdeklődés övezte, mert a terv- készítés egyszersmind próbaté­tel is volt. Próbatétel? — kérdezhetné valaki, de akkor mi lesz a meg­valósítás? Pedig próbatétel volt; az együttműködés, a kö­zös tervezés próbatétele. És ta­lán »megméretett« az is, ki ho­gyan látja, ki mennyire érzi magáénak azt a sokat emlege­tett »közös közművelődést.« A tervezés előtt minden ér­dekeltnek figyelmébe ajánlot­tak két alapvető feltételt. Az egyik gazdasági vonatkozású. Olyan legyen ez az éves terv, amely alapul szolgál a többi négy évhez is, szinkronban te­hát a negyedik ötéves terv adta lehetőségekkel. A másik felté­tel közigazgatási jellegű, a köz­ségi tanácsok és a közművelő­dési intézmények újszerű felü­gyeleti munkakapcsolatára vo­natkozik. A járások megválto­zott — pontosabban megválto­zó — szerepével összhangban. A summája mindennek az, hogy nem egyfajta járási koncepció községi adatokkal behelyette­sítve, hanem közös községi terv szülessen! És ez a két szempont nem két elválasztható alpont, hanem szerves kapcsolatban álló alapkritériumok. Ezek után jogos a kérdés; vajon ilyen tervek születtek? Ha pontos választ akarunk fo­galmazni, leírhatjuk: születtek ilyen tervek is. De nem min­denütt, sőt a jó tervekbe is csúszott hiba. Szemléleti hiba is. Tyrápszerűen úgy fogalmaz­_[\ ták az év elején, hogy most nincsenek »man­kók«, tessék szemügyre venni, mégpedig közös szemrevétele­zéssel a községeket, mérjék föl az érdeklődést, és körvonalaz­zák a feltámasztandó igénye­ket. Persze ez a tervező tevé­kenység megyei közegben fo­Készul a fiatalok dunnája Tollfosztóban Orvos és beteg Az orvosé a legrégibb foglalkozások egyike, csak­nem egy idős a betegségek­kel. Az orvosi történelem sze- r*~it rendkívül nagy és érde­kes múltja van. Orvos alatt olyan embert értünk, aki gyó­gyít. Olyan embert, aki akár a betegágy mellett, akár a rendelőben meghallgatja a beteg panaszait, vizsgálja és gyógyszert ír. A köztudatban ez az igazi orvos és sokan el­felejtik vagy nem tudják, hogy van egy más orvostí­pus is: o betegségek megelő­zésének az orvosa. Érdekes, hogy egyesek ezt az orvostí­pust másodrendűnek tartják. Ez téves felfogás és a tájéko­zottság hiánya. Régebben az orvos a tőle elválaszhatatlan hallgatócső­vel, térdkalapáccsal, fejtükör­rel és fecskendővel együtt élt az emberek elképzelésében. Ma a technika világában megváltozott a kép. A modem orvos bonyolult műszerekkel rendelkezik, készülékekkel. Vizsgál és gyógyít, és már ott tart, hogy korunk egyik leg­nagyobb vívmányát, a televí­ziót is a betegség elleni küz­delem szolgálatába állította. A betegek elképzelésében ma már ez a típusú orvos él, és csak akkor bizalmasak hoz­zá, ha a vizsgálatokat »gépek segítségével végzi«. Ez a fel­fogás sajnos rendkívül nagy méretet ölt. Számtalan példa is igazolja. Nehéz feladat és talán nem egészen helyes szembeszállni az orvostudo­mány technikai fejlődésével, de feltétlenül vitatható, hogy a gépekben nagyobb a biza­lom, mint az orvosokban. Ez viszont feltétlenül veszélyes f*'*1 a betegek számára! A génekbe helyezett nagyobb bi­zalom káros hatással van az orv'* és a beteg közötti kap­csolatra. a beteg kételkedik az orvos diagnózisában és helyes kezelésében. Mi ennek az eredménye? Orvostól orvosig jár. és végül neuropathiás (idegbeteg) lesz. Megfordít­hatjuk azonban a kérdést. Ki szerkesztette a gépeket? Az ember. Kinek vannak aláren­delve ezek a gének? Az em­bernek. Az ember dönt és mérlegeli. mikor van szöksé" a gének segítségére. A beteg érdeke, hogv telí“s bizalom­mal l«zven az orvosával s»em- b»n. Bí»za az orvosára, hogy milyen vizsgálatok szüksége­sek betegsége megállapítá­sára, mert nem minden vizs­gálat közömbös a szervezet­re. Például a sokszori indoko­latlan röntgenvizsgálat káros a szervezetre, és helytelen, amikor a beteg ragaszkodik hozzá, sőt követeli elvégzését. Hasonló a helyzet a kierősza­kolt gyógyszerekkel is. Ilyen­kor a beteg saját maga ellen vét, de vét a családjával és az utódaival szemben is. Az emberi szervezet legbo­nyolultabb »élő gép«, gyógyí­tása és gondozása ma már nem bízható egy emberre. Az or­vostudomány sok ágra vált szét, létrejöttek a különböző speciálizálódott gyógyászati szakok. Ez módot adott az emberi szervezet legfinomabb részleteinek precíz tanulmá­nyozására. A szakorvos csak­nem mindig szükségesnek tart­ja, hogy tanácskozzon más szakorvosokkal. Ezt a beteg azonban sokszor félreérti és ilyenkor elképzeli, hogy olyan baja van, amelyet egy orvos nem tud megállapítani. Az or­vosi konzílium ma mindennapi dolog és nélkülözhetetlen, sok­szor még az egyszerűbb meg­betegedéseknél is. A beteg panaszokkal keresi fel az orvost, hogy minél előbb gyógyítsa meg. A gyógyítást mindig megelőzi a diagnózis. A beteg nagyon sokat segíthet orvosának, ha őszintén min­dent elmond neki, még olyat is, amit jelentéktelennek tart. Nem helytelen az a felfogás, hogy »az orvos előtt testileg és lelkileg is le kell vetkőzni«. Az eltitkolások sokszor okai lehetnek a betegségek helytelen megállapításának is. A beteg mindent mondjon el orvosának nyugodtan, mert az orvost titoktartás kötelezi. A betegtől az orvos türelmet, utasításainak betartását kéri. A türelmetlen beteg hamar szeretne meggyógyulni, és ha az eredmény nem az ő elkép­zelései szerint jelentkezik, el­veszti hitét az orvosban, és fut egy másikhoz, sőt néha más városok orvosaihoz, esetleg hí­res »csodadoktorokhoz«. Ez pe­dig nagy kár, mert megfosztja orvosát attól a lehetőségtől, hogy betegségét kellőképpen megfigyelhesse. Csak az orvos és a beteg kö­zötti jó kapcsolat hozhat meg- "elelő eredményt, egészséget. Dr. Iliev Illa AZ EGYESÜLT IZZÓ NAGYKANIZSAI FÉNYFORRÁS GYÁRA fölvHelre keres mérnököket, technikusokat és adminisztratív gazdasági szakembereket. Fizetés megegyezés szerint. Komoly perspektivikus lehetőség. Je’entkezés levél útján a fenti címen. (73126) lyik, nem pedig szigetszerűen, ezért bizonyos irányelvek segí­tettek a tájékozódásban. De hány népművelő, népművelés­sel foglalkozó pedagógus, taná­csi vezető, szakszervezeti ille­tékes számára volt az irányel­vek léte kényelmes megoldás. Receptként fogták fel. így az­tán az történt, ami korábban általános volt. »Itt az irányelv, kapaszkodjunk bele, keressük meg, hova lehet behelyettesí­teni a községünk nevét.« Ami irányelv, korántsem recept. És, hogy nagyon egy­szerű hasonlatnál maradjunk, nem az a jó szakácsnő, aki csak a recept szerint főz! Hiányzik a tervekből az, ami tulajdonképpen a célja. Hol áll a falu közművelődése, ho­va kellene eljutnia. A múlt másik »kísértése« a formákban rögződött gondol­kodás, illetve fogalmazás. Esz­tétikai nevelés plusz címszó. Világnézeti nevelés plusz cím­szó. És így tovább. Mire jó ez? Egyszerűen arra, hogy a terv külseje szép legyen. »Itt mindennek megvan a pontos helye, akár tudományos mun­kának is lehetne nevezni.« Nos, ami a tudományosságot illeti, legföljebb a rosszízű »akadémikus« jelzővel illet-1 hetnénk az ilyenfajta okossá­got! Mert ez a terv magában hordja a megvalósíthatatlan ságot is. Mit ér az olyan esz­tétikai nevelés, amelyik nem tételezi föl a világnézetit? Fordítva is áll a tétel. És nem is a keret, a forma a lényeg, hanem a tartalmi tevékeny­ség. A hibák emlegetése mellett meg kell állapítani, hogy sok alapos és jó terv is született. Nem egy ilyenről számoltunk be már lapunkban. Ahol va­lóban a közös munka volt a jellemző. Azonban — mint minden terv után — itt is ide kívánkozik egy kérdés: mi a biztosíték arra, hogy ezek megvalósulnak? Közös nagyközségi tanácsaink alkal­mazásában egy, mindössze egy helyen dolgozik főállású nép­művelő — Nagyatádon. Tu­dom, a legnagyobb felelőtlen­ség és embertelenség lenne azt állítani, hogy a sokágú feladatért egy ember lehet a felelős. Sokkal jobb, igazabb úgy, hogy a sok felelős ember között azért legyen egy, aki teljes egészében, hivatástudat­tal és korszerű felkészültség­gel felvértezve képes a munka összehangolására. S zükséges és megéri te­hát a függetlenített ál­lású népművelő alkal­mazása — ahol lehetőség van erre —, mert csak ő lehet az, aki a frissen elkészült közmű­velődési tervek megvalósításá­nak legfőbb összehangolója és szervezőjeként dolgozik, hogy valósággá kovácsolódjanak az elképzelések. Tröszt Tibor — Kinek a tollát fosztjuk? — A menyasszonyét! — Dehogy a menyasszonyét, a lúdét... Régen, amikor minden falu­ban szokás volt még a toll- fosztás, a praktikum mellett a szórakozást is jelentette. A fa­lusi nép a pinceszeren, a fonó­ban, a fosztóban, az évszakok szerinti közös munkában talál­ta meg örömét, vígságát. Ilyen hangulatot éreztem öz vegy Kottán Józsefné házában, ahol a fölidézett párbeszéddel kezdődött a tollfosztó. Kará­csony után, a disznóvágások végeztével mgekezdődtek Tor­vajban a tollfosztóesték, úgy, gyes gyümölcskompót — kör­téjét, ki gondolná, a lányoknak kínálják, és kíváncsi szemmel nézik, milyet vett ki... Stiner Évát és Hanner Gézát hiányolom a fosztóból. Sajná­lom, hogy velük nem is talál- kozhatom. A menyasszony Sió­fokon dolgozik, ápolónő, a vő­legény még messzebb van, Székesfehérváron gépkocsive­zető. Az idő kerekével nincsen semmi baj — a jelenben já­runk — ez a legbiztosabb fo­gódzó. — Ég a tanító néni arca. — Emlegetik. Harapja meg gyorsan a ruha gallérját — adják neki a tanácsot, hogy '-^van nr sok évtizeddel ez- megszabaduljon a pírtól. Ott ült mel­lettem Együd Árpád népraj­zos is, és ha ér­dekeset hallott, bekapcsolta a magnetofont. A felvételt meg­szokták már az asszonyok. A »tanár urat« nagy szeretettel veszik körül, mert érzik, hogy ő tanította ismét meg őket énekelni. Az első találkozás­kor együtt volt még a búza meg a pelyva, a népdal és a. műdal, nem tudták melyik melyik. — Ez jó? — alighogy egy sort énekeltek, ezt kérdezték. Most már tud­ják, hol pa­takzik a tiszta forrás... — »Fosszunk, fosszunk, fosz­tó lányok, úgy menjünk haza...« — énekelik kórusban. A történeteket áhítattal hallgatják. előtt is történt. Játékkal, ének­kel, és közben észre sem venni hogy telik a ciha a finom liba- tollal. A hosszú asztal mellett ül Stinerné és Hannerné, elkép­zelni lehet csak, hogy hol jár gondolatuk. A fiatalok hama­rosan egybekelnek, az eljegy­zés már megvolt. Stiner Éva és Hanner Géza dunnája készül most a fosztóban. Este, csak ha rájuk kérdezek, veszik a nyel­vükre a fiatalok nevét, de ekkor őket sem kímélik a csip­kelődéstől. A tollfosztóban leginkább a szerelemről esik szó, szinte mindent erre vezet­nek vissza. A keszőce — ve­»Nem kell olyan apróra tépni, megtörik a fiatalok is...« Magatartásukban érzem, hogy nem lesz zavaró ez a kérdés: mit gondolnak, miért veszik föl hangszalagra az éne­küket? Válaszuk tiszta egyszerűsége, várt igazsága most mégis meg­lep: — »Azért gyűjti a tanár úr, hogy megmaradjon örök idő­re ...« Férfi nincs a házban. Ké­sőbbre várják csak őket. A ci- tera az asztalon lesi a gazdá­ját. A kutyák ugatása felerő­södik egyszer csak, s az ajtó nyíló hasadékában szép csilla­gos ég néz be. Tsz-vezetőségi ülésen voltak a férfiak. Meg­jöttek. Tíz óra. Ha eddig a kedvünkért tréfáztak, daloltak az asszonyok, ezt most már nem érezzük. Kézbe került a citera, felcsendült a dal... Az ánekhangok között egy apró felkiáltás: Él itt még a népdal! Szinte lakodalmi evés-ivás kezdődött ezután. A hosszú asztalokról elfogyott a lúdtoll, halványpiros bor, sütemény foglalja el a helyét. Horányi Barna, Helyi szakemberek — Somogy közlekedéséért Ülést tartott pénteken a MTESZ Somogy megyei szer­vezetének elnöksége. A Közle­kedéstudományi Egyesület he­lyi csoportja számolt be mun­kájáról. A közúti közlekedés rohamos fejlődése szükségessé teszi, hogy a legfontosabb is­mereteket megszerezzék a köz­lekedésben dolgozó műszakiak, ugyanakkor a fejlesztés kérdé­seiben mondott véleményük, tanácsaik nélkülözhetetlenek. Ebben körvonalazható a helyi csoport munkája, amely már ezép hagyományokkal rendel­kezik. A csoport zömmel a Közúti Igazgatóság és a Köz­úti Építő Vállalat dolgozóiból, kisebb mértékben a vasút és a Volán dolgozóiból tevődik ösz- sze. A helyi csoport 1961-ben kezdte a rendszeres munkát \ szervezeti élet megteremtő se volt az első komoly felada ta. 1963-tól foglalkoztak foko zottabban Somogy megye köz­lekedési problémáival. Ekkor rendezték meg a Somogy me­gyei közlekedési tudományos napot is. A szonáták virtuóza Grumlikova hegedűestje A csoport munkáját ezután a közlekedés fejlesztése érde­kelte elsősorban. Kérdőíveket bocsátottak ki a járásokban, felmérve az igényeket, majd ankéton meg is vitatták eze­ket. Később is végeztek ilyen felméréseket, például 1967— 69-ben a közúti hálózat fej­lesztésére vonatkozóan. Az idei terv szerint három munkabizottság foglalkozik a három legfontosabb témakör­rel: a vasút körzetesítésébő’ adódó személy- és áruforgal­mi változások vizsgálata Ka­posváron, Somogy megye köz- úthálózatának fejlesztésére vo­natkozó műszaki és forgalmi vizsgálatok, valamint a tüske­vári felüljáró fejlesztési ter­veinek kidolgozása. Szeptem­berben ankétot rendeznek, ahol a dél-dunántúli vasút’ mérnökök és közgazdászok ta­lálkoznak. Minden olyan prob iéma felvethető itt, mely a ne­gyedik ötéves tervhez kapcso­lódik. Az éves programot elő adások, tanulmányutak, szak­mai, ismeretterjesztő és kultu­rális filmek vetítése egészíti iki. VIRTUÓZ hegedűművész mutatkozott be a kaposvári zeneiskola nagytermében — Nora Grumlikova, a prágai konzervatórium tanára, Ma­gyarországi turnéjára gazdag repertoárral érkezett, hang­versenytermeinkben ritkán hallható szonátákkal. Tartini g-moll szonátájával kezdte műsorát. A kalandos életű, XVIII. századi olasz komponista muzsikáját erőtel­jes, tiszta dallamvezetés jel­lemzi. Grumlikova magas já­téktechnikával interpretálta művét, dinamikus ívelésű, len­dületes hegedűjátékát csodál­tuk. Először mintha csak ma­gas színvonalú, magabiztos játéktudásáról * akart volna meggyőzni bennünket. És va­lóban, magávalragadó, sodró erejű ez a játék. Ysaye né­metalföldi szerző szólószoná­tája tulajdonképpen a zenei iskolázottság, a játéktudás szintjének mércéje. Óriási el­lentétekből, összezáruló, szét­váló futamokból áll, rendkívül hatásos kontrasztokra épül. Kíséret nélkül csak a hegedű idézi a hangok kozmoszát, a hangszer szinte valamennyi »képességét« sűríti ebbe a brilliáns formavilágba. A ze­neszerző stílusát hősies jelző­vel látták el, így méltatja a zenetörténet is. Nos az elő­adás is méltó volt ehhez és hasonlóképpen jellemezhető. A meggyőző, erőteljes játék technika szinte hiányérzetet keltett bennünk, és érdeklő­déssel vártuk Smetana műv; — vajon hallunk-e lírai zer is. A Hazámból előadott rés: let nehezen jellemezhető, tu lajdonképpen nem is átira‘ inkább valamifajta zenei absztrakció, a nagy mű kis szerves öszefoglalója hegedűre, zongorára. A szimfónikus-cik- lus részleteit hallhattuk, de nem tételszerűen, hanem amo­lyan zenei reminiszcenciák emlékképszerű összekapcsolá­sában. Mindenesetre tökélete­sen visszaadta a Hazám vala­mennyi darabjának líraiságát, a mesélő és valló Smetana gazdag érzelemvilágát. S egy­ben szép bizonyíték volt ez Grumlikova sokoldalú tehet­ségéről. Itt említjük meg kísérőjét, Jaroslav Kolarskit. Tehetségéről legjobban a 3metana-mű és a Franck-szo- náta zongorakísérete árulko­dott. Ysaye kortársa és barátja, C. Franck szonátáját adták elő műsoruk második részében. A "rancia szimfonikus zene meg- ieremtőjeként tartják számon, szonátája is végtelen tisztasá­got, egyszerűséget áraszt. Nem a látványos virtuozitás, hanem a magabiztos, tökéletes zenei struktúra, az alapdallam szin­te analízisszerű szétbontása iellemző. Ö még megtartja és *iszteli a harmónia sajátos sza­bályait, kereteit, nem töri szét, pedig századában szokásos már. A zongora gyakran is­métli a lágy futamot, amely később új felépítésben tér vissza a hegedűn. Grumlikova és Kolarski szép, együttes já­tékának itt örülhettünk a leg- i óbban. A KIS SZAMŰ, de elégedett özönség vastapsai nyomán há- ■om ráadással ajándékoztak meg bennünket az előadók. 'endelssohn könnyed »hangos ’■peslapjával«, maid Suk ipassionatajával. A harmadik adás szintén a cseh Josef ’uk műve volt, c'me Burlesk. .lodern zenei intuíció, ihletője a kor ritmusa, a filmmontézs. T. T SOMOGYI NÉPIA I Vasárnap, 1971. fibrnár íl. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom