Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-14 / 11. szám

idegenforgalom az ellenőr szemével Csak az osztály és az ár vá tozott Zavarok ez ellátásban — Több szabálytalanság Sikeres évet zártunk — er­ről adtak tájékoztatást az Idegenforgalmi szervezetek, miután kimutatták, hogy so­ha nem üdült, pihent még annyi külföldi a Balaton partján, mint 1970-ben. Ke­vésbé lehetünk viszont elé­gedettek, ha megvizsgáljuk, milyen tapasztalatokat sze­reztek a Megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság munkatársai és a megyei tanács kereske­delmi felügyelői. Színvonalemelés nélkül Az ellenőrök megállapítot­ták, hogy az új gazdasági szabályozók hatására a ke­reskedelmi és vendéglátó há­lózat fejlesztése majdnem egészen leállt az utóbbi két évben. A vállalatok és az ÁFÉ,SZ-ek egyáltalán nem ér­dekeltek az Idénybolthálózat fejlesztésében. A fontos központokban volt fejlesztés, s ez nemcsak az üdülőhelyek, hanem a környe­ző helységek ellátását is ja­vította: így például a Sió Aruház, az élelmiszer-kiske- •eskedelem három új boltja Siófokon; a fonyódi Delta ét­terem. örvendetes, hogy az első osztályba sorolt egységek kö­zül Balatoniéi lén és Fonyó ­don néhányat másodosztályú­ként üzemeltettek. Nem he­lyeselhető viszont, hogy a r'entrál Vendéglátó Vállalat a színvonal emelése nélkül a IV. osztályból a III. osztály­ba sorolta nyolc egységét, csupán azért, hogy a fogyasz­tói árakat emelhesse. Hiányzott 650 eladó és felszolgáló Évről évre romlik a Bala- ton-part munkaerőhelyzete. pávaly hatszázötven eladó, felszolgáló hiányzott. Az idényboltvezetők 59, a bolti eladók 60,2, a felszolgálók 60,3 százaléka szakképzetlen volt. Az egyik ABC-áruház- ban, amely kétmilliós fo-gvi­nni, a tizennyolc dolgozó kö­zül csak az üzletvezető és a két helyettese volt szakkép­zett. Kevés az idegen nyelvet beszélő eladó, felszolgáló. Három állami vállalatnál és három szövetkezetnél össze­sen ötvenhatan kaptak nyelv­pótlékot, s ebből ötvenegyen a Pannoni Szálloda és Ven­déglátó Vállalatnál dolgoztak. A Centrálnál és az Utasel­látó Vállalatnál egyetlen ide­gen nyelven beszélő dolgozó sem volt! Súlyos szervezési hibák is előfordultak: például Fonyó­don a Lidérc étteremben hét végén, a legnagyobb szezon­ban egy üveggel sem volt a helyben palackozott Fonyódi ásványvízből s ott töltött üdítő tálból. Coca-Colát legföljebb a magasabb osztályba sorolt egységekben lehetett kapni. A palackozott és folyó bo­rok bőséges választéka elle­nére néhány étteremben csak drága bort kínáltak. Csupán két példa: a földvári Kukori­ca csárdában a »legolcsóbb« bort 43,10 forintért mérték, a fonyódi Sirály étteremben fo­lyó borból csak tokajit kap­hatott a vendég, decinként 13, illetve 26.40 forintért (!). Kevés volt a téliszalámi, a gyulai kolbász, a turistasza­lámi, a vendéglőkben a ne­mes hal. Nincs elegendő hűtőszek­rény, hűtővitrin, s emiatt is hiányos az ellátás az olcsóbb töltelékáruból. Javult viszont a zöldség-gyümölcs kínálat a tsz-ek és az állami gazdasá­gok saját elárusítóhelyeinek megszaporodása óta. Milliomosokat várnak? Vi ’"c n z kszei veze ti küldött Közösen az eredményes gazdálkodásért Kölcsön a lakásépítőknek — Sokat segített a KISZ A vendéglátói árakat vizs­gálva úgy fest, mintha a vál- alatok, szövetkezetek vezetői szerint csak pénzüket elköl­teni . akaró milliomosok érkez­nének hazánkba! Máskülön­ben mi indokolná, hogy az átelárakat 130—200, az ital­árakat pedig 200—500 száza­lékos haszonkulccsal számol­ják az I. osztályú éttermek­ben. Ezt nemcsak a hazai, hanem a külföldi vendégek többsége is megfizethetetlen- nek tartja. Az I. osztályú Piroska csár­dában egy adag sült kacsa -csupán« 69.20 forintba ke­rült, a Siófoki étteremben a húslevest daragaluskával — természetesen hús nélkül — 19.90 forintért adták. Tavaly az élelmiszerek for­galma 15,5, a vendéglátás for­galma pedig csak 6,8 száza­lékkal emelkedett. Éppen ezért változtatni kellene az I. osztályú éttermek árain, mert félő, hogy a forgalom még jobban áttolódik a kereske­delemre, s ez a jelenlegi üz­lethálózat mellett már nem mondható egészségesnek. Dörgicseit adott, olaszriziinget számolt Tavaly kevesebb vizsgála­tot végeztek az ellenőrök, s több szabálytalanságot ész­leltek, mint korábban. A vendéglátásban 1969-ben az ellenőrzött tételek 31,5, 1970- ben pedig már 52,8 százalé­kánál tapasztaltak eltérést. A oalatonmáriai Delta étte­remben egy négytagú társa- f ságot a reggelinél 31,90 fo-j rinttal csaptak be. A földvá-} ri Kukorica csárdában dör- ( gicsei rizlinget szolgáltak fel, # de olaszriziinget számoltak.» Literenként 4,60 forinttal ká-í rosították meg a vendégeket,^ s újabb 3—5 forint csalást,^! jogtalan hasznot jelentettél hogy minden literből hiány-fi zott. A fonyódi Présházban aj! halászlénél adagonként há- : A Kefe- és Műanyagipari Vállalat szakszervezeti bizott­sága a Latinca Sándor Megyei Művelődési Központban ren­dezte meg a szakszervezeti küldöttértekezletet, amelyen részt vett többek között Kosz- iolánczi János, a HVDSZ me­gyei bizottságának szervező titkára. Pauker Zoltánná szb-titkár- helyettes beszámolt a kilenc­ven küldöttnek a szakszerve­zeti bizottság kétéves tevé­kenységéről. — Tavaly egyik fő célunk az volt, hogy az előző évhez hasonlóan eredményesen gaz­dálkodjon az üzem — mondta Pauker Zoltánná. — A válla­lat vezetősége és a szakszer vezeti bizottság szorosabban együttműködött. A nagyobb kollektívát érdkelő kérdése­ket közösen tárgyaltuk meg r gazdasági vezetéssel. A fejlő­dés ellenére még mindig nem 1ó az üzemvezetők és a bizal­miak együttműködése. A vál­lalat gazdasági és szakszerve­zeti vezetőinek mindent meg kell tenniük, hogy ez megvál­tozzon. A szakszervezeti bi zottság értékelése szerint a szocialista munkaverseny be­tölti hivatását, szilárdítja a munkafegyelmet, s egyben hat a dolgozók gondolkodására is. A brigádok saját maguk érté­kelik a munkaversenyt, s ez növeli a felelősségérzetet, a demokratizmust. A szocialista brigádok közül három elnyer­te az aranykoszorús kitünte­tést, egy pedig bronzplaket­tet. Pauker Zoltánná beszámolt a vállalatnál rendezett széllé mi vetélkedőkről, az író-olva­só találkozókról, tapasztalat- cserékről, valamint az árvíz károsult családok megsegíté­sére indított akcióról, amely igen eredményes volt: a dől gozók kilencvenkétezer forin­tot ajánlottak fel, a szakszer­vezeti bizottság pedig kétezer forinttal segítette a bajba ju­tottakat. — A negyvennégy órás munkahét megkönnyítette a vállalatnál dolgozó nők hely­zetét. A vállalat négyszázezer forintot fordított munka- és védőruha beszerzésére. Sok dolgozónknak nincs megfelelő lakása. A szakszervezeti bi­zottság a vállalat vezetőségé­vel közösen olyan határozatot hozott, hogy a részesedési alap terhére ötvenezer forint köl­csönt ad lakásépítésre. Ezt dolgozóink 1969-ben igénybe is vették. — A vállalat vezetősége ér­tékelte a munkavédelem hely­zetét is. Megállapította, hogy az előző évekhez képest csök­kent a balesetek száma, igyanakkor a kiesett munka­napoké emelkedett, mert sá­vosabbak voltak a balesetek, íppen ezért javítanunk kell a felvilágosító munkán, hogy minél kevesebb baleset for­duljon elő. Az előadó megköszönte a KlSZ-szervezetnek, hogy so­kat segített a rendezvények lebonyolításában mind a szak­szervezetnek, mind a szocialis­ta brigádoknak. A vitában többek között azt kérték a szakszervezeti tagok, hogy szabad szombaton ne kelljen dolgozniuk; hogy a IV. ötéves tervben szintén kiemel­ten támogassák a tanácsi vál­lalatokat, köztük a Kefe- és Műanyagipari Vállalatot. Dó- iity Miklósné megígérte, hogy az új szakszervezeti bizottság azonnal intézkedik, hogy sza­bad szombaton ne dolgozza­lak az üzemben. A küldöttek ezután megvá­lasztották a huszonkilenc tagú szakszervezeti tanácsot és a kilenc küldöttet a HVDSZ megyei küldöttértekezletére. A szakszervezeti tanács az első ülésen kilenctagú szakszerve­zeti bizottságot választott. A szakszervezeti bizottság titká­ra ismét Dódity Miklósné, új elnöke pedig Perus Béla lett. Gy. L. VÉ BENYÚJTJA A SZÁMLÁT rom forinttal károsították" A meg a vendégeket. A har-l minchat vendéglátó egység-J nél vett hetvenhat kávé- es- italmintának több mint a fe­le nem felelt meg az előírás­nak. A kiskereskedelemben há­rom százalékkal emelkedett a vásárlók megkárosítása. A kereskedelemben és a vendéglátásban is nagyon sok ember végzi becsülettel a munkáját évtizedek óta Ezért kell a jövőben arra tö­rekedni, hogy a vállalatok és szövetkezetek az idénydolgo­zókból szintén olyan törzs­gárdát neveljenek ki, amely­nek a becsületes, megbízható munkájára minden évben szá­míthatnak . Szálát László A nehéz feladvány Megszűnt az elvándorlás Vas megyéből A demográfusok felméré­sei szerint megszűnt az el­vándorlás Vas megyéből. Ko­rábban 25 ezer ember költö­zött a határszéli mezőgazda- sági jellegű megyéből az or­szág belsejébe, a jobban ipa­rosított tájakra. Az elmúlt 10 évben csaknem 2 milliárd fo­rint ipari beruházás valósult meg Vasban. A foglalkozta­tottak száma több mint meg­kétszereződött, és most eléri < a 43 ezret. A nagyméretű iparosítás megszüntette a me­gye mezőgazdasági jellegét, j Vas a közepesen iparosított! vidékek sorába lépett. Aj helyben maradást dokumen- j tálják a kialakuló új mun-i kásnegyedek Celldömölkön, \ Sárváron, Szombathelyen és] másutt * s A telex ontotta a híreket. Vé ollóval a kezében várta a hír­adás végét. Amikor a gép csu­pa x-et kezdett ütni, egyetlen vágással metszette el a kí­gyózva tekergő papírt. Az utolsó hír még elgondolkoztat­ta egy percig. »Ma délben egy ismeretlen rendszámú személyautó halál­ra gázolta Herczeg Géza kuta­tómérnököt. A gázoló cserben­hagyta áldozatát. A rendőrség kéri a szemtanúkat: jelentkez­zenek.« Vé előtt ismert volt az áldo­zat neve: egyszer már találko­zott Herczeg Gézával a kutató- intézetben. Ezt a jelentést is hozzácsap­ta a megyei hírekhez, aztán az egészet bevitte Kardoshoz, az olvasószerkesztőhöz. Közben azon bosszankodott, hogy az MTI tudósítója ismét meg­előzte őket. — Kösz. apa! — mondta ne­ki az őszülő hajú, pedáns ol­vasószerkesztő. — Mi lesz az esti program? — Keresd a nőt! — vigyor­gott Vé. — Marhaság! — legyintett az ősz hajú. — Mi a fenének kell keresni a nőt? Megtalál az amúgy is. Nos, ezúttal tényleg nem volt Vé útja diadalút. A nagy­nénjét látogatta meg. Ösztönö­sen irtózott a nagyszájú asz- szonyól, de azért havónkért egyszer mindig felkereste. En­nek az volt a titka, hogy Te­réz nénje főztje otthoni ízeket idézett fel Vé ízlelő-bimbú;- ban. Ment az utcán. Ezek a sétá hozták meg a jó ötleteket. \ egyébként is az a típus vol aki gondolataiba merülve ki szönés nélkül ment el az i. merősök mellett. Egy-egy n; gyobb sétája után mindig kínos magyarázkodások sói következett. Vé ugyanis hosszú párbeszi deket folytatott magába gyakran több napig bonyolítv összegubancolva azt a szála mely az önmagával folvtato dialógus elindulását képezt Néha egy-egy kirakat felé fői dúlva, mintha annak áruví lasztékát figyelte volna, s t egy tetszetősebb érvet hal? szott elő agyának rejtett zt gaiból, hevesen gesztikulált, szubjektum ellen hadakozó az objektivitás fegyveréve Némi eredményt sikerült is e érnie önmagának nevelésébe: Logikája is élesebb lett, leg alábbis ezt az illúziót táplál! magában, SOMOGYI NGPIAF Csütörtök, 1971. január 14. 229000 kiscsibe Tavaly november elsején kezdődött a Dekalb-fajta tojá: keltetése a Balatonnagyberek1 Aliami Gazdaság kaposvári 1 számú keltetőüzemében. Ügj tervezik, hogy 1971-ben ti zenegy hónapig üzemel a kel tető. Kurdi Irén üzemvezet" elmondta, hogy a kelteié- kezdete óta 229 009 csibe láttr meg a napvilágot. A kiscsirkéket előnevelés!1 kiszállítják a termelőszövetke- :etekbe, a gazdaságokba. Hat •.zaktanácsadójuk méri föl az gényeket, így a háztájit is el ;udják látni. A tojás Puszta- úerányből érkezik. Három mű­szakban tíz dolgozó kíséri fi­gyelemmel a keltetést. A kelés két alapvető mozzanatának •gépeit egyébként üvegfal vá­lasztja el egymástól. Így elő­zik meg a fertőzést. Gépbe kerülnek a tojások. Gyakran foglalkozott gondo­lataiban a saját helyzetével is. Tudta, hogy néhány napra si­került magának kiharcolni né­mi tekintélyt, amikor kiderí­tette, a gyorsvonaton történt gyilkosság tettesét. A szerkesz­tőségben kereste fel Zsolt szá­zados a rendőrségtől, s a rovat többi tagja előtt gratulált a szép sikerhez. Tréfásan még azt is mondta, hogy Vé-t előbb-utóbb tiszte­letbeli nyomozóvá kell avat­niuk. A technikai segédeszkö­zökkel, tudományos alapon le­folytatott nyomozás ugyanis azt az eredményt hozta, mint Vé néha megérzéses alapon történő »kotnyeleskedése«. Az első emelet 2. számú aj­tajánál megnyomta a csengő- gombot. Trillázó csilingelőst hallott, s nyomban utána pa­pucsok csattanását az előszo­bában. — Szóval, te vagy az? —- mondta üdvözlés helyett Te­réz. — Egyszer már eszedbe juthatna, . hogy hozz néhány szál virágot, mióta szegény Sándorom ... Vé tudta, hogy a »szegény Sándorom« soha egyetlen fil­lért sem költött virágra, ha Ta- rézről volt szó. De nem szólt semmit. Megcsókolta a fakó­zöld pongyolájában slampos- nak ható asszonyt. — Tamás? — kérdezte Vé. Ezt nem keljeit volna kér­deznie — az újságíró pillana­tokon belül belátta. A szóára dat az ebédlő foteljébe kény­szerítette. letaglózta, áthöm- pölygött fölötte... — Mióta szegény Sándorom meghalt, isten nyugosztalja, nem bírok ezzel a kölyökkel, olyan, mint egy... egy .. Mondtam is a Kövesinének, éngem ez a gyerek egyszer még nagy bajba kever, olyan nagy bajba, hogy attól megyek a falnak. Én nem tudom, hogy kinek a természetét örökölte, de hogy az enyémet nem, arra ide a rozsdás kötőtűt... Sze­gény Sándorom! Az lehetett ilyen. Az is már pendelyes korában egyszer, amikor va­lami csínyen kapták... Szerencsére belépett a fia. Negyedik osztályos volt. Vé nem tudta, hogyan engedhették negyedikig, mert az olvasásnál még szótagolt, és a testneve­lésen kívül jelese egyik tan­tárgyból sem volt. — Cskolom — mondta Ta­más, és az asztalhoz ült. — Mit főztél, anyafej? Teréz kisebb előadásba akart kezdeni, amikor Vé megelőzte: — Csakugyan, mi lesz a va­csora, ha nem vagyok indiszk­rét? Ez a kérdés ugyan lapos volt, de felért egy elterelő hadmű­velettel, és amellett erősen praktikus jellerhe miatt sze­rencsésnek látszott. A célba találásról a Teréz arcán átfutó mosolyimitáció tanúskodott. — Gombás palacsinta — mondta. — Jó lesz? Vé nyelt egypárat, s csak azután felelt: — Isteni! Akkor jött oda hozzá Ta­máska, — Nehéz feladatot kaptunk számtanból. Segítenél? »Céltudatos gyerek« — gon­dolta Vé. — »Tudja, hogy az anyja főztjét fogyasztva nem utasíthatom vissza.« így aztán a negyedik pala­csinta felét fájó szívvel hagy­ta ott a tányérjában. — Hoci! — mondta. (Folytatjuk.) 33907599

Next

/
Oldalképek
Tartalom