Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-14 / 11. szám
A világ hangokból Kettős portré áll előttem. Az egyik tekintet a barna tónusú lencsén át épp hogy látszik, a másik éles, mint a déli nap sugara és olyan meleg is. Ezt a fénynyalábot úgy hivják, hogy szeretet. Csajkovszkij: Valcer. — Istvánka, látsz engem? — Igen, tudom, hogy hol ÜL.. — Hogyan tanultál meg zongorázni ? — Hallás után. A Csajághy tanár nénitől. Szabó István születése óta részlegesen vak, a kaposvári Krénusz János Általános Iskola hatodik osztályos tanulója. A zeneiskolában előképzöt végzett, de a zongoraórákra a többi gyermek mellé nem vehették föl. Külön foglalkozást igényel. Csajághy Károlyné nem hagyta elveszni a kisfiút, szeretetból tovább tanítja. Tehetséget fedezett föl benne, öt éve áll mellette emberként, tanárként. ízelítőt veszek egy órájából. Háromszor-négyszer előjátszik egy motívumot a leckéből, Istvánka hallás után megismétli. öt perc alatt kész is a gyermekmű. Ismét Csajkovszkijt mutat be: Babatemetés. — Az iskolában bírsz a munkával? — Félévkor kitűnő voltam — feleli szabatos, kerek mondatban. Ilyen minden válasza. Ke- rek, mint a labda. A hangok e világot jelentik számára. — Barátaid vannak? — Nincsenek. — Miért? — Mert úgy éreztem, sokai bántanak. Elidegenedtem tő lük. — Iskolából hazafelé menci mit látsz az utcán? — Látom a házakat, az eir. oereket. De nem tudom megkülönböztetni őket. Napsütésben egyes színeket is, az út közepén a kocsikat. Hallásból megismerem, melyik milyen típusú. — Az embereket miről ismered meg? — A hangjukról. — Milyen embereket külön böztetsz meg? — Az Anci néni — Csajágh' Károlyné — a legkedvesebb- Kedvesen szól hozzám, megst- mogat, megdicsér. — Mi szeretnél lenni? — Eredeti álmom, hogy tvszerelő leszek. Ha a szemem nem gyógyul meg, ügyvéd vág* tanár. A zenét felüdülésnek te leintem. Az önálló zenei élményszerzésre tanítja most meg Szabó Istvánt a »legkedvesebb«. Ehhez az kell, hogy ő maga is megtanuljon a vakok nyelvén. A váltok írásával ismerkedik Csajághy ICárolyné, hogy tovább vezethesse a zene útján Tstvánkát. — Búcsúzóul mit játszol? — Egy Bach-preludiumot. Nem állja meg könnyek nélkül a »legkedvesebb« ... Horányi Barna Beatzenétek a műkedvelő mozgalomban Hírt adtunk már arról, hogy a tavasszal ismét megrendezik az országos amatőr köny- nyűzenei fesztivált Salgótarjánban. Ott a közelmúltban kétnapos tanácskozást hívtak össze a magyar rádió és a KISZ központi bizottsága szervezésében a fesztivál megyei zsüríelnökei részére. A tanácskozáson a fesztivál lebonyolításának gyakorlati tennivalóin, kívül néhány elvi kérdés ír szóoa került az amatőr tánc és beatzenekarokkal kapcsolatban. A vitában felszólalt Gulyás József, a megyei tanács népművelési csoportjának főelő adója is. Főképpen a műkedvelő művészeti mozgalom éc amatőrzenekarok kapcsolatáról beszélt. — Ez a téma heves vita* váltott ki. Az az i'-azsác ugvanis, hogv val amen o vier hailamosak var aink a könv- nyűzenének csak a kiszolgáló szerepét elismerni. ízlésfnrmá- ló szelepét, azonban már alie vesszük észre, pontosabban csak a ne«atfv hat -sokat emel- ifik ki. Ahelyett, hoev köve- 'elmém-eket támasztaránk a könnvűzenével szemben is jelenleg háromezer tárc- és beatzenekart tartanak számon. Ennek nagy többsége amatőrzenekar. Somogybán Is mintegy ötven ilyen zenekarról tudunk: Ha csak az aktív zenélőket nézzük is, tömegekről van szó. Vonzókörük azonban még nagyobb tömeget jelent. Lehet-e, szabad-e tehát ezt a lehetőséget kiengedni a köz- művelődés kötelékéből? Az amatőr könnyűzenei fesztiválokon fórumot adunk nekik véleményt mondunk munkájukról. De mi történik a fesztiválok között? Jóformán semmi. A legtöbb helyen »nem kívónatos«-ak lesznek a beat- zenészek. Amikor egységes zenei nevelésről beszélünk, a könnyűzene pozitív hatásaivá1 is számolnunk kell. Azt sem szabad engednünk, hogy a zenélő fintíüokrn csak a beáramló, divatos nézetek hassanak. Irányítani kell zene1 fejlődésüket, műsorpolitikájukat, programválasztásukat Inspirálnunk kell őket arra. hogv megszerezzék az alapvető zenei műveltséget, képezzék magukat, értsenek is a zenédhez. Már találkozunk olyanokkal. akik beiratkoznak zesí művelődési házakra, KISZ- bizottságokra hárul nagy feladat. Például a Pest megyei művelődési házakban már kialakították a könnyűzenéhez értő szakreferensek hálózatát. — Somogybán mit terveznek? — Már megszerveztük a megyei KISZ-bizottsággal közösen a szombatonkénti »információs szolgálatot«: szakmai tanácsokkal látjuk el a hozzánk forduló fiatalokat Távlati terveink: a megyei KISZ-bizottság irányításával szakemberekből álló társadalmi bizottságot alakítunk. Ez figyelemmel kíséri majd a munkájukat, művészi színvonaluk fejlődését, s lehetősége* teremt a gyakoribb járási, megyei szereplésre, a segítő bírálatra, is. A könnyűzenei fesztivál megyei bemutatója február 14-én lesz. Január 16-ig tehet jelentkezni. Hat területi döntő lesz: Baranya, Tolna Zala és Somogy megye versenye itt, Kaposváron. A salgótarjáni fesztivált pedig április 23—24—25-én rendezik meg. B. Zs. kávé nagyon langyos volt, és közöltem a felszolgálóval, hogy én vagy a jégbe hűtött, vagy a jó meleg kávét szeretem. Azt a választ kaptam, hogy kérjem a panaszkönyvet. Eredetileg eszem ágában sem volt a piszlicsáré ügyben füzetbe írkálrii, de a rideg hang felmérgesített. Beírtam a panaszkönyvbe, hogy a kávé langyos volt. Ezzel ki is adtam a mérgemet, de mivel másnap is langyos volt a kávé, elmentem a kerületi Vendéglátóipari Vállalathoz, ahol megígérték, hogy intézkedni fognak: ezentúl forrón kapóm a kávét. Igen ám, de amikor legközelebb újra letették elém a kávét, ismét langyos volt. Most már nagyon mérges lettem és felkerestem a tanács kereskedelmi osztályát, ahol jegyzőkönyvet vettek fel panaszomról, és sürgős orvoslást ígértek. Az intézkedésről másnap írásbeli értesítést is kaptam, amelynek végén jó étvágyat kívántak a forró kávéhoz. A levél birtokában magabiztosan mentem be az eszpresszóba, és kértem a kávémat. Megint csak langyost adtak. ». /langyos kávé Meg sem ittam. Kifizettem, és puiykavörös arccal kerestem föl a Belkereskedelmi Minisztérium vendéglátóipari főosztályát, ahol elmondottam, hogy már három napot töltöttem el a langyos kávé ■ügyében. Mindenütt megígérték, hogy segítenek rajtam, de mindhiába, mindig csak langyos kávét kaptam. Most már nem hagytam annyiban a dolgot, és elmentem a hágai Interparlamentáris Unió elnökéhez, aki öt titkárral, öt nyelven vett fel jegyzőkönyvet. Egy kicsit hűvösen fogadtak, ezért nem bíztam abban, hogy elégtételt kapok a langyos kávé miatt. Felültem tehát egy óceánjáró repülőgépre, és felkerestem az ENSZ nemzetközi kereskedelmi osztályát, ahol zárt ülésen foglalkoztak ügyemmel. Határozott ígéret birtokában utaztam vissza Budapestre, de megint csak langyos kávét kaptam. Mit tehettem mást, felkerestem Szent Péter titkárságát, ahol nagyon örültek a megjelenésemnek, mert ebben a hónapban kevés panasz érkezett hozzájuk, és nélkülem nem teljesítették volna tervüket. Az én esetem még hiányzott a tervhez. Mivel azonban azt láttam, hogy az angyalok is bürokraták, elmentem magához az Atyaúristenhez is. Nagyon kedvesen meghallgatott, és közölte: 6 sem szereti a langyos kávét, és nagyon megérti, hogy panaszkodni jöttem. Ezután csengetett, és a szolgálattevő arkangyaltól két csésze forró kávét kért, hogy megkínáljon. Előre örültem a finom, meleg kávénak, de sajnos, nagy csalódás ért. A kávé még langyosabb volt, mint az eszpresszóban. Az Atyaúristen is dühös lett, és a szférák főzeneigazgatójával megfúvatta a harsonát, amelyre Gábriel arkangyal sietett elő. Az Atyaúristen rákiáltott: — Megint langyos volt a kávé! Kérem a panaszköny- vetl Palásti László Berzencei berzenkedés Korántsem a szójáték kedvéért született a cím, hanem a művelődési ház kedvéért. Mert amilyen művelődési ház itt áll, vagy düledezik inkább, megcsúfolása a nemes külde- tésű intézmény nevének. Föltehetnénk úgy is a kérdést: érdemes-e újat építeni? Van-e igény rá? Helytelen lenne azonban így ítélkezni egy kulutrális intézmény jövendő léte fölött, hiszen éppen az a szép a jövőjében, hogy igényeket támasszon. Helyet, teret adjon a közművelődésnek. Berzencén azonban korántsem az igények hiánya jellemző. Nyugodtan mondhatjuk, tevékeny a közművelődési élet a községben. így aztán nem is jó kifejezés, hogy kellene egy új művelődési ház, hanem úgy igaz, hogy a község gazdag közművelődégatják a könyveket az itteniek. / Érthető tehát az igény. Mert a valósággal szembe kell nézni. A törött székekkel, a düledező nedves falakkal, a szomorkodó kis színpaddal. Esténként valóságos harc folyik, melyik szakkör tartson foglalkozást, kik próbáljanak. Vastag hullámpapír borítja a földön a könyvek százait. Nincs hely. Nincs hely arra, ahol élővé tennék a hagyományokat? Kiállítsák a népművészet szép emlékeit? És lesz hely vajon?! — Majd a negyedik ötéves tervben, állami segítséggel — mondják sokan. Érdeklődtem a megyei tanácson, és mindjárt egyenes válasszal folytatom: A legfontosabb beruházásokban is a fontossági sorrend döntött — erre nincs anyagi segítség. És ez nemcsak Berzencére érvényes. Érdemes azonban leszögezni mindjárt egy tapasztalatot Nem biztos, hogy jó az a szemlélet, amely arra vár csupán, hogy az lesz majd, amit az állam ad. Tudom, Berzence egymagában képtelen új művelődési házat építeni. De nemcsak az a feladatunk, hogy szóvá tegyük ezt Meg kell keresni a választ a hogyanra is, akár kérdések útján. Biztos, hogy a KPM mint romhalmazt veheti át ezt a művelődési házat, amelyben annyi a látogató, hogy saját magát, szakköreit, klubját, vezetőit képes anyagilag fenntartani ? Vagy nem segíthet a községnek a helyi termelőszövetkezet? Nem segíthet az ÁFÉSZ? Nem segíthet az erdészet? A Napsugár Ktsz, melynek egyik részlege itt működik? Csak ők segíthetnék. És ők is hasznát látják majd. Egy dologra hadd hivatkozzam csupán: 1970. október 21-én a megyei párt-vb határozatai között olvashatjuk a negyedik ötéves terv közművelődési irányelveiről: gazdasági vállalatok, intézmények valósítsanak meg közös köz- művelődési beruházásokat a megye területén. Mert ez is a negyedik ötéves terv megvalósulása. A tervidőszak végéig a községi tanács legföljebb félmillió forintot képes tartalékolni. Segíteni kell tehát mindenkinek, aki érdekelt, ereje és lelkiismeret szerint. Mert bízom benne, hogy vannak érdekeltek, és van ilyen vállalati lelkiismeret is. \ művelődési ház kívülről... se Intézményért, megfelelő helyiségért kiált. De mióta kiált már? A nagyatádi járási tanács művelődésügyi osztályának előadója, Kovács Géza mondta: — Érdemes meglátogatni a berzenceieket, nagyon sokszor elvitték már a pálmát a művészeti szemléken, és készülődnek most is. Az öregek körében élnek a régi hagyományok, a fiatalok új utakat keresnek. Kakrik János tanácstitkár: — Amit a fiataljaink, öregjeink csinálnak, azzal nagyon elégedettek vagyunk. Hunyadi István vb-elnök megerősítette mindezt: Tröszt Tibor Szeptembertől új óvodai nevelési program Tevékenységre serkenleni a gyermeket — Szomorú állapotban van a művelődési ház, de egyma- gunk képtelenek vagyunk újat építeni. A jelenlegit már régen életveszélyesnek nyilvánították. A múltkor is majdnem beszakadt a meny- nyezet. Mindenképpen lebontja majd a KPM, mert egy épülő út nyomvonalába esik. De hát ők romos épületként sajátítják ki. Mit gondol, mennyit kapunk érte? Persze nem is arra számítunk, hogy abból építsünk újat. Tartalékolunk is, és említették, hogy lesz állami segítség. De lesz-e vajon? Kozma György, a művelődési ház igazgatója nagy kö- teg irománnyal lépett elém. az elnök már az előbb asztalra tette a harmadik ötéves terv eredményeit összesítő dokumentumot. Elég azonban kinézni az ablakon. Látjuk, szép munkát végeztek a berzenceiek, és sok minden épült öt év a'att. Minek felsorolni, sok falu tette, és sok falu akarja ezt. Közművelődésüket jellemezhetjük a régiek népszokásaival, azzal, hogy az évtizedeken át alvó zászlótartó lakodalmast most támasztják fel az öregek. A hatvan-het- ven évet taposok! A fiataloknak színjátszócsoportjuk van, ifjúsági klubjuk, szakkörük. A könyvtár öreg szúette polca, mélyre hajlik, roskadozik a sok könyv alatt, mert forTöbb mint négy éve dolgoznak már az ország szakemberei az új óvodai nevelési programon. A korábbi, túlságosan .ormákba merevedett nevelés, módszert egy korszerűbb, kötetlenebb, családiasabb, színesebb váltja majd fel. A reformot 1971 szeptemberétől fokozatosan vezetik be az óvodákban. A készülő új óvodai nevelési program már három éve állandó napirendi pontja az óvónők továbbképző tanfolyamainak. Somogybán tegnap délelőtt rendeztek erről megyei értekezletet a kaposvári Latinca Fiúkollégiumban. Molnár László, a soproni óvónőképző Intézet tanára tartott előadást -4 nevelés tervszerűsége, A tervezés feltételei és formái címmel. Elmondta hogy az óvodai nevelést a társadalom, az élet igényeihez próbálják igazítani, de a megváltozott körülmények egyre nagyobb követelményeket támasztanak az óvónőkkel szemben is. A régen bevált, csupaszív, meseszerű, játékos óvodai légkör ma már kevés. Nevelési célokkal kell kiegészíteni az óvodai foglalkozásokat. Közelebb kell kerülni az iskola cékitűzéseihez, vagyis elő kell készíteni a gyereket az új környezethez való rugalmas alkalmazkodásra, az önálló cselekvésekre. Az emberformálásban a kész játékoknál nagyobb ereje és hatása van a cseleked- tetésnek. A gyereket tevékenységre kell serkenteni. Próbálgathassa alkotókedvét, megtanulhasson gondolkodni, véleményt formálni. Mint mondot- ua, eddig a nevelési terve* készítése a legtöbbször formális volt az óvodákban. A jövőben a felelősségetljes egyéni tervezés kerül előtérbe. Országszerte alapos, elmélyült munkákat várnak. Az óvónőnek nem egy évre kell terveznie, hanem a gyermek fejlődését folyamatában kell látnia. A fő cél az erős, egészséges, edzett gyermek nevelése. A különböző csoportok feladatai mozaikszerűen illeszkednek egymáshoz, a nevelési eredmények is összefüggő láncot alkotnak. Az óvónő személyisége, természetesen döntően be- tolyásolja a nevelés eredményeit. Köztudott például, hogy eléggé szegényesek az óvodák tárgyi föltételei. A meglevőket azonban alkotó módon, sok ötlettel és leleményességgel kell felhasználni. A tárgyi föltételek javításában azonban sok feladat hárul a társadalomra is. Befejezésül hangsúlyozta az előadó: az új óvodai nevelési módszer nagyszerű távlatokat nyit a szocialista embertípus formálásában. Ez az óvónőket felelősségteljes tervezésre kötelezi. Másik fontos feladatuk: a szülőkkel is megismertetni az új célkitűzéseket, hogy szorosan együttműködve formálják a gyermekek személyiségét. SOMOGYI NePLAP Csütörtök, 1911. Jairaár 14.
