Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-28 / 23. szám
tervek és bizonytalansági tényezők Az elnök aggódik — ki figyel oda? A traktort vá lasztottá k A negyedik ötéves terv első esztendejét kezdtük. Kérdezzük és írjuk több helyütt: milyen az indulás, mit kívánnak termi a tervidőszakban? S kapjuk és írjuk a válaszokat arról, hol, milyen fejlődést irányoztak élő, mi minden valósul meg 1975-ig. Szinte kivétel nélkül megalapozott, jól előkészített terveit ezek. Számolnak a lehetőségekkel, a körülményekkel, nem illúziókat kergetnek, hanem a realitás talajára épülnek. S éppen azért, mert így akarnak építeni, a tervek készítői olykor szembetalálkoznak nehezen vagy egyáltalán nem megoldható problémákkal. Elgondolkodtató beszélgetés részvevője voltam az elmúlt napokban a balatonszentgyörgyi termelőszövetkezetben. A negyedik ötéves tervről volt szó, arról, hogy ennek keretében a fejlődésnek milyen formái várhatók, milyen konkrét előrelépés valósul meg a gazdaságban. Dr. Knoll László tsz-elnök válaszának első mondata nagyon tömör volt: — Egyelőre annyi biztos tervünk sincs, hegy az akár csak tíz sort is megérdemelne az újságban. Elképzeléseink, azok vannak, csakhogy... így indult a beszélgetés, Hogy az olvasónak fogalma legyen erről a közös gazdaságról: a fonyódi járás, sőt a megye egyik legnagyobb termelőszövetkezete, több települést foglal magáim; az utóbbi három évben csaknem megkétszereződött termelési értékük, s tavaly már elérték a 48 millió forintot. Nos, nézzük 3' > > csakhogy« -ot. Mintegy 30 millió forint értékű beruházásra lenne szükségük. Az utóbbi években több gépet is vettek, de még kellene. Gond a sertések elhelyezése. Bizonytalan a több mint hatvan tagú építőbrigád sorsa. Nincs mód — pénz híján —épületberuházásokra, ezért a brigádot szélnek kéne engedni, viszont elképzelhető, hogy év végén — vagy még előbb — a központi keretből maradna felhasználatlan összeg, s abból kaphatnának a szentgyörgyiek — akkor azonban már nem lesz brigád, nem lesz kivitéde- ző. Mi történjék 'hát? Az elnököt ez is, és még sok más bizonytalansági tényező aggasztja, s ezért mondja, hogy ilyen alapokra nem lehet öt évre szóló tervet építeni. — A mi szövetkezetünk épületekben és általában beruházásokban meglehetősen elmaradott — magyarázza az elnök. — Itt különösen elkelne a fejlesztés. Azokban a közös gazdaságokban, ahol már »beállt« a gazdálkodás, bizonyosan nem okoz különösebb gondot a tervezés. Nálunk azonban Hollá- don, Tikoson, Vörsön épületekre van szükség, és elkelne Battyánpusztán is, jóllehet itt az utóbbi időben készültek új létesítmények. Összeállítottak számunkra — megbízásunk alapján — egy hosszú távra szóló tervet, több mint 80 000 forintot fizettünk érte, de nem sok hasznát vesszük, mert időközben kiderült, hogy egyikmásik kitétele a fejlődés során nem állja meg a helyét. Tizenhét éjjeliőrünk van (!), s ha centralizálnánk a tepeket, négy-öt is elég lenne... T évedés volna azt hinni, hogy nincs saját elképzelésük a balatonszentgyörgyieknek. Sőt, több is akad, s egyik sem fölösleges, hanem a gazdaság erősödését szolgálja. Háromszáz férőhelyes tehenészet a tartozékaival; évi 5000—6000 állatot kibocsátó sertéstelep. A növénytermesztésben, a búza, a kukorica és a szálas termesztésének fokozottabb gépesítése a cél; kevés ipari növénnyel foglalkoznának, s a búzáinál főMilyen a helyi közlekedés Nagyatádon ? Új iparvágány — Kevés a parkoló Három buszmegálló épül az idén A címben föltett kérdésre egyetlen szó a válasz: rossz. A nagyközség ipari jellegűvé vált, ezzel együtt jár az ugrásszerű forgalomnövekedés és úgy látszik, a közlekedés korszerűtlensége is. Nagyatádnak nincs közlekedés-fejlesztési terve, a részletes rendezési terv egy évtizeddel ezelőtti állapotokat tükröz. A jelenlegi helyzetre csak egy példa: az 1970-re becsült forgalom a valóságban tíz százalékkal meghaladta a föltételezettet. Miután a nagyközség szerkezete és topográfiai adottsága jó. a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága a következőkben látja a fejlődés lehetőségeit. A somogyszob—nagyatád5 vasútvonalat most korszerűsítik, s készülnek az állomár rekonstrukciójának a tervei. A Terményforgalmi Vállalat iparvágánya megszűnik, helyette újat fektetnek le. A község belterületén levő so- romoós vasúti átjárók akadályozzák a forgalmat, kocsisorok vesztegelnek a vasúti pálya előtt, s ráadásul a sorompók kivilágítása sem megfelelő. Fénysorompóra volna szükség, ennek fölszerelésére már ígéretet kaptak a tanácsi vezetők. Nagyatádon kilenc kilométer a KPM, huszonöt kilometer pedig a tanács kezelésében lévő utak hossza. Ez utóbbiból tizenöt kilométer kiépítetlen, de ez sem mentség arra. hogv az utak állapota rossz, alig-alig felel meg a közlekedés követelményeinek. A 68-as út átkelési szakasza keskeny, a csomópontok rendezetlenek. Hiányoznak az útburkolati jelek — hová is festenék? —, a par’-•• • •• szoká-* lot> alapján történik. A jelzőtáblákról pedig alaposan lekopott a festék, sőt a Szabadság parkba irányuló forgalmat megtévesztő jelzőtábla irányítja. A nagyatádi közlekedés legfőbb gondja jelenleg a helyi közlekedés — ami nincs. A huszonkét — 40—80 személyes — autóbusz még akkor sem lenne elég, ha kifogástalan állapotban rónák az utakat, de hát erről még álmodni se mernek az atádiak. Helytelen szervezések miatt a gyárakból kijövő munkások rohannak a vasútállomás buszmegállója felé, mert a busz nem jön a gyárhoz. A vb határozatot hozott, hogy legalább három új közúti buszmegállót kell kialakítaná Taxira és tehertaxira is szükség volna, de az utóbb: olyan alacsony kereseti lehetőséget ígér, hogy nem találnak gépkocsivezetőt rá. Parkolásra három helyen nyílik lehetőség, a Park Hotel és az üzletház előtt állandó, a gyógyszertár előtt pedig ideiglenes jelleggel. A közlekedési gondok után feltétlenül szót kell ejteni az ezzel kapcsolatos szolgáltatásokról is. Még egy üzemanyagtöltő állomásra volna szükség és a Komfort Ktsz autószervizének bővítésére, de nem a jelenlegi telephelyen. A nagyatádiak azonban nemcsak gépkocsival közlekednek, hanem gyalog is. Jóllehet az utcáknak legalább egyik oldalán van kiépített járda, azok egy része csak kis jóindulattal nevezhető gyalogjárónak. A ber- zencei vasúti kereszteződésben nemcsak a kocsikat, hanem a gyalogosokat is feltartja a leeresztett vasúti sorompó, így ide és a konzervgyárhoz felülvolna szükség. Erre azonban egyelőre nincs pénz. S. G. sI járóra képp vetőmagtermesztésre törekednének. Kerti magvak termesztésével kísérleteznének a jövőben is (ez eddig jól bevált), mert a szárító berendezés tisztításra is alkalmas. A növény- termesztésben tehát a fő súly a magtermesztésen és a takarmánynövények termesztésén lenne. Ennél és az állattenyésztés fejlesztésénél is figyelembe veszik a rendelkezésre álló munkaerőt. Az elnök lényegesnek tartja a nőbizottság működését — 120 aktív nődolgoz.'' van a gazdaságban —; a nőket nem különíti el egymástól a lakóhelyük. A falvakból a munkahelyre történő szállításukhoz az idén autóbuszt vesz a tsz... — Saját terveink tehát vannak. Szeretnénk előbbre lépni. A lehetőségeink azonban annyira bizonytalanok, hogy azokra nem lehet negyedik ötéves tervet építeni nálunk. Az állami támogatást, a dotációt jobban kellene differenciálni, hogy megoldódjon nemcsak a mi gondunk, Iranern a hozzánk hasonló helyzetben levő gazdaságok problémája is. Talán érdemes lenne odafigyelni, hogy indokolt-e például kocsimosók és más, a megerősödés magasabb fokát feltételező beruházások megvalóstíása amikor nem egy gazdaságban még a termelést közvetlenül segítő beruházások sincsenek rendben ? Szövetkezetünkben például már megtöltöttük a 600 férőhelyes hizlaldát, a két fiaz- tatót, de az építkezést folytatni kellene, mert ez a fejlesztést és a korszerűsítést szolgálja. Munkájukat értó szakvezetők, becsületesen dolgozó tagság a garancia arra, hogy mindennemű segítség kamatostul megtérülne. Most sem zárunk veszteséggel. Kérdem, hogy a nagy nyereséggel záró vállalatok, trösztök miért nem lépnek be közvetlenül és bátrabban a termelést segítő beruházások megvalósításába anyagi erővel? Ez is jó lenne, és art hiszem, indokolt is. E z csak egy része a »csakhogy «-nak. Lehet vitatkozni a dr. Knoll László tsz-elnöktől hallottakkal, az egyes kitételekkel, egészében azonban elgondolkodtató. Mert ezzel a véleményükkel nem állnak egyedül a balatonszentgyörgyiek. Hogy miért beszélünk most erről? Beleléptünk a tervidőszakba, az idén már részarányos tervteljesítésről kell számot adni év végén, de hol van a tsz öt évre szóló terve? Hát ezért... Hernesz Ferenc Kötetlen beszélgetés alakult ki a Csurgói Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola egyik helyiségében. A szakmunkás- képzésről folyt a szó. Kamaszfiúk beszéltek róla felnőttes komolysággal. Az iskolájukról is vallottak. Csecs István So- mogyjádról került a szakiskolába. — Ez egy alapszakma. Véleményem szerint minden fiatalnak el kellene végeznie valamilyen iskolát, hogy biztosabban álljon a lábán az életben. A tudás kamatozik. A magam részéről örülök, hogy e mellett a szakma mellett döntöttem. Két évet töltöttem itt. Sokat tanultam, sokat kul- túrálódtam. Mert ehhez az utóbbihoz is minden a rendelkezésünkre áll. A szobákban rádiót hallgathatunk, televíziót nézhetünk. — Ne feledkezz meg arról sem, hogy még a tanulási időnk alatt is támogatnak bennünket anyagilag. Az otthoni tsz-ekkel szerződést kötöttünk — figyelmezteti a nagybajomi Bogdán István. — Én például, mivel négyes tanuló vagyok, a szövetkezettől 250 forintot kapok. Az iskola 220-at ad. Így aztán csak a tanulás marad a gondunk. Nekem meghalt az édesapám. Jólesik, hogy Horváth Laci bácsi, az elnökünk érdeklődik irántam. Itt is családra találtam társaimban, nevelőimben. Segítenek. Könyveket is olvashatunk szabad időnkben. Megszerettem az olvasást. Különösen Fekete István regényeit. Tordai László harmadéves. Munkaruhában van. Szőke, hullámos hajú fiú. — A sávolyi Üj Élet Tsz kötött velem szerződést. Oda megyek majd vissza. Nemsokára megkezdődik a gyakorlati időszak. A nyáron már dolgoztam ott Elsősorban az tetszett, hogy a nap minden szakában mindenki megszabott munkát végez el. Mindenki tudja, mit kell csinálnia. Ha majd gépre ülök, esténként sohasem adom le sárosán. Itt, a szakmunkásképzőben igy tanultuk. A szívem most már húz haza. Klubot létesített nekünk, fiataloknak otthon a tsz. Pinceklubot. Jó, hogy mindkét helyen törődnek velünk. Itt helyi rádiónk is van. Hangos híradó. Azt mondták valamikor rám, hogy »égető rossz« vagyok. Most már senki — Biztos keresetet nyújtó szakma ez. sem állapítja meg ezt rólam. Kétbalkezes is voltam. Most már »ég« a rpjinka a kezemben. Ezt mind az iskolának köszönhetem. És így vagyunk ezzel mindannyian ... Bekapcsolódik a beszélgetésbe Tóth Elemér is. — Én elmentem a marcali iskolába is, hogy elmeséljem a gyerekeknek, milyen nagy elméleti és gyakorlati tudást Fokozni az üzemi demokráciát Szakszervezeti küldöttértekezlet a Kaposvári Cukorgyárban SZÁZTIZENHÁRQM küldött hallgatta a Kaposvári Cukorgyárban Albert Imre szb-titkár szóbeli, és olvasta írásbeli előterjesztését a szak- szervezet kétéves munkájáról. Mindaz előkerült és vitatéma lett, ami a két év során leginkább elevenbe vágott, a mindennapi munkát befolyásolta. A gyárban dolgozók munkáját meghatározza, hogy mennyire képesek átlátni a legfontosabb intézkedések célját, okát, s hogy a munkahelyen milyen légkör uralkodik. Nem véletlen, hogy a beszámolóban fontos helyet kapott az üzemi demokrácia helyzetének elemzése. Az egészséges légkör leginkább a kollektív szerződések előkészítésében mutatkozott meg. A gyár adottságainak megfelelő kollektív szerződést közvetlen vita formájában tárgyalták meg a dolgozókkal a műhelybizottságok, s így a dolgozók részt vettek az üzem életére és saját munkájukra vonatkozó szabályok kidolgozásában. Az új, öt évre szóló kollektív szerződés kidolgozásában már érvényesülhetnek azok a tapasztalatok, amelyeket az előzők során szereztek. (1970-ben nem egy esetben a különböző hibákat sérelmező dolgozók kénytelenek voltak belátni, hogy problémáikat az előkészítő munka során nem is említették meg.) Természetesen az üzemi bizottság, a termelési tanácskozások munkája — talán kellő tapasztalat hiányában — még nem terjed ki az összes kérdésre. Nem szerepelnek a termelési, fejlesztési, beruházási problémák, pedig csak akkor lesz egységes és egészséges az üzemi kollektíva, ha a párbeszéd sohasem szűnik meg. A műhelybizottságok tehát a jövőben egyre nagyobb mértékben támaszkodnak a dolgozók véleményére, hiszen a munkavprseny, a szocialista brigádok vállalásai is a tanácskozásokon elmondottakra épülnek. A gyár munkásainak nagy része ugyanis ma már brigádokban dolgozik: 1969-ben harmincegy brigádban mintegy 360-an küzdöttek a szocialista címért,' s a múlt évben 46-an kapták meg a kiváló dolgozó és öten az élelmiszeripar kiváló dolgozója kitüntetést. A gyárban dolgozók bére 1969- ben 4,15 százalékkal, 1970- ben pedig 5,8 százalékkal emelkedett. A megfelelő növekedést a vállalati bérbizottsággal összhangban biztosították. A bizottság tudta nélkül nem változtatott a béreken a gazdasági vezetőség. A gyár bérszínvonala azonban még nem éri el a város több üzemének szintjét. Hogy a feszültségeket és a szívóhatást ellensúlyozzák, igyekeztek nagyobb mértékben megbecsülni a törzsgárdát. 1969-ben és 1970-ben is nagyobb összegű jutalomban részesültek az 5, 10 és 15 éves munkaviszonnyal rendelkező törzsgárdatagok. A múlt évben jelentős ösz- szeget vont el a bértömegből a felhasznált túlórákra kifizetett összeg, s ez csökkentette az alapbérek fejlesztésének lehetőségét annak ellenére, hogy az egy főre jutó átlagkeresetet növelte. A műhelybizottságoknak tehát mindent meg kell tenniük, hogy az idén sikerüljön a karbantartási tervet túlórák nélkül teljesíteni. Ez persze elképzelhetetlen a mun,v~ • ** ; — Minden fiatalnak el kellene végeznie valamilyen iskolát. kapunk itt. Meg arról is szót ejtettem: milyen szép szakma ez a mi szakmánk. Kiegészítője az is, hogy jogosítványt kapunk. * A Csurgói Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolába évente hetven-nyolcvan tanulót vesznek fel. 1963-tól kezdődően hatszáz fiatal végzett is. Nyolc tanműhelyben folyik a gyakorlat, meg a tangazdaságban. A modern iskolaépületben nagy ablakokon árad be a fény a tantermekbe. A szakiskola olyan gépparkkal rendelkezik, melyet nem egy termelőgazdaság is megirigyelhetne. Minden a szakmunkás- képzést szolgálja. Erről beszélt Dicenty Ernő igazgató. A diákotthont — mely régi épület — szeretnék kollégiummá fejleszteni. A legjobb úton vannak ennek a célnak az eléréséhez. Fotószakkörtől a modellezőkig minden tanuló megtalálja az érdeklődési körének megfelelő szórakozást. A munkához ruhát, védőfelszerelést kapnak. Tizennégy tanár oktatja a gyerekeket. Az idén is nagy gondot fordítanak a tanuló-utánpótlás biztosítására. Falvak iskoláiba látogatnak, diafilmekkel mutatják be a szakiskolában folyó munkát. Ez a tevékenységük példa lehet a többi — mezőgazdasági szakmunkásokat képző — megyei intézmény előtt is. Az előzetes felmérés alapján nem küzdenek majd tanulóhiánnyal. Hatvan általános iskolába jutottak el eddig, s mindenhol találtak csillogó szemű jelentkezőkre. Nem választanak rosszul; hiszen ahogy Bogdán István mondta: — Biztos keresetet nyújtó szakma a mienk. Leskó László kaidő teljes kihasználása nélkül. »A munkaidőkezdés, -befejezés és az étkezési idő tartamának pontos betartásával, a munkaidőn belüli veszteségek megszüntetésével igen sok túlórának elejét vehetjük« — mondta az szb-titkár. A gyár dolgozóinak 30,9 százaléka nő. De csak a karbantartási időszakban! Amikor megindul a répa feldolgozása, arányszámuk 67 százalékra szökik fel. Elsősorban a kevesebb szakmunkát és alacsonyabb bért igénylő munkakörökbe toboroznak női munkásokat. Keresetük általában a 75 százalékát sem éri el a férfiak keresetének. A nők nem szívesen választják azokat a munkaköröket — érthető, mert nagyobb szérep hárul rájuk a családban —, ahol a tanulásra, képzettségre nagyobb szükség van. De az is előfordul, hogy azonos beosztás és képzettség mellett a dolgozó nő nem kapja meg ugyanazt a bért. TENNIVALÓ tehát van bőven. A nők helyzetének javítását — politikai és szociális meggondolások mellett — a kényszerűség is szükségessé teszi. A munkaerőhiány' miatt ugyanis a gyár mindinkább kénytelen lesz igényesebb munkahelyekre is női munkaerőt alkalmazni, s így képzésük valamilyen "''•-"••in elkerülhetetlen. Csupor Tibor 3 SOMOGYI NEPLAF Csütörtök, 1971. január 38.
