Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-04 / 2. szám
RÁDIŐ- ÉS TV JEGYZET ! Németh László drámájának prókáj'án Esztendő forduló Az idei jobb volt, mint a tavalyi — mármint a szilveszteri műsor. Hogy kit, hogyan segített hozzá a kellemes esztendőfordulóhoz, azért sok mástól is függ . .. Null: nulla Jobb volt, mint a tavalyi, mert kevesebb volt benne az úgynevezett üresjárat, nem akarták csodálatos bravúrokkal, autóversenyzéssel lenyűgözni a nézőket, hallgatókat. (A mostani rulett is rossz emléknek tűnt csupán.) Jobb volt, mert megtalálták a zene és a tréfa jó összhangját, ügyes volt a zenekarok párbaja, igaz, a sanzonok szellemesebbek is lehettek volna. Jobb volt, mert a szakállas villámtréfákat leszámítva a tréfák rövidek és bravúrosan logikusak voltak (össze-vissza család), vagy vitriolosak és ennélfogva értékesek. Szívesen gondolunk vissza Kern András és Verebes Károly kitűnően megírt és nagyszerűen közvetített színházi körkapcsolására, ők írták egyébként a találó rádiószínház-paródiát is. Feltétlenül odakívánkozik a legjobb jelző e műsorok után. Fiatalosan, merészen csinálták. Es a szilveszteri törzsgárda? Kibédy Ervin ügyes sanzonja remélem lezárta az »500 forintos korszakot«, mert hamarosan értékét veszti. Nem mint pénz, hanem mint elcsépelt téma. Kabos László, Kazal László sokak kedvence, ez minden. Mert amit elénekeltek, elénekelteitek és eljátszottak, az banális, rutinos volt. Kár, hogy nem írtak jobb számot nekik. Hasonlóképpen gondolunk Márkus László és Psota Irén szereplésére is. A sok jobb volt után, azt hiszem, jogos a kérdés — jó volt? Jó. Ám mindenképpen idekívánkozik a nem rosszindulatú de... Tudjuk jól, hogy Szepesi György és Vitray Tamás neve összeforrt a rádióval és a tv-vel. Szeretjük őket, jó riporterek, jól is vetélkedtek egymással. De nem jól vetélkedtek velünk. Kár volt a nagy felhajtás nevük és népszerűségük ürügyén a cukrászdában, az utca közepén és Rap- csányi László csukladozó korteskedése. És az utolsó megjegyzés. Lehet, hogy Haji Géza ezután a Somogvi Néplapot is daloló ajkára veszi majd, nemcsak a Tolna megyei Népújságot, de bátorkodom megjegyezni, sok volt. Protest songjának örülök, mert a pol, a folk, a pop és egyéb egyszótagú beatműfajo- kat parodizálta jó rögtönzésekkel. Amit a Szép lányok ne sírjatok című »filmalkotásról« mondott, azzal kárörvendő nevetéssel értünk egyet. De a 139-660 és a Vitár riportelemzés, meg később a köcsögdudálás már olyan volt, mint az ünnepi beigli. Először jó, aztán sok. Recept Sose fagyunk meg á la Decameron. Végy három párt, szerelmeseket, kevésbé szerelmeseket, kikapósakat, meg hűeket. Utána be lehet szerezni a Shakespeare vagy a Boccaccio téli piacon mutatós alapötletet. Ebbe belehelyezzük alapos spékelés után és egy csipetnyi társadalmi szatírával fűszerezve az előbbi párokat és az egészet elkezdjük főzni. Nem árt, ha odakészítünk mindjárt köretként két bogaras egyént, az egyik hegedűt gyűjt, a másik bélyeget. Mikor a párok már összemelegédtek, I tegyünk hozzájuk egy csípős természetű titkárnőt, ő adja majd az étel alapízét. Nem árt, ha az ételt burleszkesen kavar gátjuk, annál frissebb ... Miközben mindez fő, jó a mártásra is gondolni, mellyel nyakon lehet önteni az egészet. Végy tehát egy cseppfolyós természetű, szelíd, maszek vállalkozót és annak feleségét, aztán a mustáros titkárnővel vadassá lehet őket keverni. Mikor mindez együtt van, nagyon ügyeljünk a lángra. A fűszer csípős ízét ne vegyük el, de a szerelmesek se főjenek szét. Az említett étel frissen tálalandó, lehetőség szerint ünnepek táján, mert nem áll el. (Nekem egyébként ízlett, kár, hogy a szatíra nevezetű fűszer tűi kevés volt. Vagy mindent, vagy semmit.) Folk beat és hakni show Az éjszakai előadást nem a legjobban időzítették, mert munkanapra ébredt az ország. De így is nagyon örültünk a Sillitoe-film bemutatójának. A Tündér voltam Budapesten hakniízű volt, sok jó pesti színész felbukkant benne (vidékit alig láttunk az ünnepek alatt), csak tudnám, hogy miért. Illetve a haknin kívül miért? És miért volt ez a műsor is? Egy-két ötletet leszámítva nagyon régies tündér érkezett Budapestre. A délutáni műsorban a folk-beat együttesek igazolták Hofi Gézát Ez az »egyszerű dal« sajnos messzire jár a folklórtól, inkább az üdvhadseregre emlékeztet. Csupán az utolsó szám egy részletével értek egyet. Megpróbálom idézni. »Lehet, hogy ez a kis dal nem mond semmit...« Ö, igen! Tröszt Tibor Az Interkozmosz-program Az ondrejovi (Csehszlovákia) szputnyikfigyelfl állomás rádiótechnikusa az Interkozmosz—4 hold jeleinek vétele közben, illetve ugyanennek az állomásnak a holdkövető speciális radarberendezése az antennákkal. A főhős: Galileo Galilei A nyakas tudós mégiscsak megjegyezte az inkvizíció előtt: eppur si moűve! De mi történik aztán, kik vannak körülötte? Min dolgozik? Tanítványok, mecénások, ellenségek? Igen, a negyedik felvonásban bemutatnak neki egy ifjút, aki mesterként tisztelné, pedig több már, mint tanítvány, s ő Torricelli. Galilei, Németh László történelmi drámáinak sajátos kulcsfigurája, olyan típus, mely több ízben is — különböző korokban és személyekben megjelenik ouvre-jében. A VII. Gergely, Széchenyi konfliktusa is jóval több, mint a kor egy pillanatnyi eseménye. Németh László azt kutatja, ami a törétnelemben azonosság. Erről, a darab vendégrendezője, a Magyar Állami Operaház rendezője, Angyal Mária nyilatkozott lapunknak. — Minden vitán felül áll, azt hiszem, a Galilei értéke. Az emberi nagyság és az emberi örökség drámája s konfliktusa — megoldásában is rendkívül igényes, az ember, legyen tudós, politikus vagy egyszerűen emberi értékek hordozója, feltárója, összeütközik a kor hatalmával, amelyet végül is nem egy személy, hanem lényegében egy testület, a hatalom rendszere, ez esetben az inkvizíció szimbolizál. De tragédiája vagy bukása — mégis felmagaszta- lás. Mert a küldetés nem válik hazugsággá, ellenkezőleg, a kor nagy öröksége lesz... — Tehát ptisztulhat a fa — a mag termékeny talajba hullott! Azonban az idős Galilei és az ifjú Torricelli találkozása több is, mint egyszerű ismerkedés, sajátosan társadalmi a konfliktus, amely Németh László korának és a dráma születésének időszakára utal. — Valóban. És ez is a dráma gazdagságát bizonyítja. Egyébként a negyedik felvonásnak lényegében ez a konfliktus a magva, és ezért rö vidítettem a felvonáson, hogy erre koncentráljunk. Mert végül is nemcsak mint konfliktus jelentős, hanem ebben a találkozásban benne rejlik Galilei értékének igazolása és a tudóssors is. Egyébként Németh László drámája Galileinek nem a teljes életét, hanem csak egy jellemző és jelentős periódusát ábrázolja. — Vendégként rendezi ezt a darabot Kaposváron. Hogyan fér össze az opera és a dráma távoli világa? — Igaz. hogy az Operaház rendezője vagyok, de diplomámat mint prózai rendező szereztem, s ehhez tegyük hozzá mindjárt, hogy Németh Lászlónak tisztelő rajongója vagyok. Sokáig voltam a Szegedi Nemzeti Színház rendezője. Németh László drámavilágával foglalkoztam alaposabban is, a rádió művészetkritikai műsorában, a »Láttuk ... hallottuk«-ban tartottam előadást róla, pontosabban egy bemutató kapcsán írt kritikát olvastam föl. Azt hiszem, természetes tehát, hogy nagy örömmel fog- gadtam a meghívást a Csiky Gergely Színház főrendezőjétől, Komor Istvántól. A színháznak nemcsak Angyal Mária a vendége, hanem Bitskey Károly, Jászai-díjas színművész is, a címszereplő. — Mint a veszprémi Petőfi Színház tagja, nagyon sokszor találkoztam több mint két évtizedes pályafutásom alatt Németh Lászlóval. Ez a nyolcadik dráma, melynek szereplője lehetek, s olyan figurákra emlékezhetek vissza, mint a VII. Gergely, a Papucshős. Nagy tisztelettel említem, hogy közvetlen ez a kapcsolat, hiszen Veszprémben baráti közelségbe kerültem vele, és ez bizonyosan segíti az azonosulásban is. A Galilei szerep színésznyelven szólva nagy szerep, és megformálásához — tudóssors, művészsors kisebb-nagyobb azonosságai — hozzásegít életem sok emléke, eseménye, amely reminiszcenciaként élt bennem... Bitskey Károllyal együtt érkezett Szegedről Iványi József Jászai-díjas, a darabban fellép Polgár Géza Jászai-díjas mint vendég. A Csiky Gergely Színházból Szlonka Mártát, Pogány Juditot, Kiss Jenőt, Garay Józsefet, Papp Istvánt, Forró Pált, Dánffy Sándort és Kardos Gábort láthatjuk majd. T. T. |4 Nag\j ígéret A SZOCIALISTA államok közötti közös űrkutatási program alapját 1965-ben rakták le. Az Interkozmosz-program nemzetközi egybehangolása lC3/-ben kezdődött, majd a tervek megvalósítása 1968-ban a Magyar Tudományos Akadémia napfizikai obszervatóriuma is bekapcsolódott. A program során szovjet hordozórakétákkal ‘olyan szovjet gyártmányú mesterséges holdakat állítanak pályára, amelyek műszerezésének tervezésében és gyártásában más szocialista államok, elsősorban cseh és német szakemberek is részt vállaltak. 1969. október 12-én állították pályára az Interkozmosz—1 mesterséges holdat. Ennek az első közös szocialista, mesterséges holdnak a célja a Nap röntgen- és ultraibolya sugárzásának a vizsgálata. 1969. december 25-én már a világűrben keringett az Interkozmosz—2 is, amelynek fő feladatául az ionoszféra tanulmányozását tűzték ki. 1970. augusztus 7-én állították pályára az Interkozmosz—3 jelzésű mesterséges holdat, szintén az ionoszféra kutatására. Végül 1970. novemberében következett az Interkozmosz—4 pályára állítása. A legutóbb fellőtt mesterséges hold az Interkozmosz—1 tökéletesített műszereit hordozza, és szintén napfizikai kutatásokat végez. Mind a négy szputnyikot a Szovjetunió területéről lőtték fel, szovjet rakétákkal. Az Interkozmosz-program- ban bizonyos mértékig minden európai szocialista ország részt vállal. A szovjet és csehszlovák kutatók elsősorban a Nap röntgensugárzását vizsgálják. A program keretén belül jelentős súlyt kaptak a napkitörésekkel kapcsolatos vizsgálatok is. Az Interkozmosz- programba a debreceni napfizikai obszervatórium is bekapcsolódik. A tervek szerint 1971-ben Debrecenben egy napkorona-figyelő távcsövet állítanak fel. A távcsövet szovjet szakemberek tervezték és a Szovjetunióban építik. Ezzel a berendezéssel más obszervatóriumokkal és a mesterséges holdakkal párhuzamosan végzik majd a napfizikai méréseket és megfigyeléseket. AZ INTERKOZMOSZPROGRAM keretén belül a hetvenes évtizedben további nagyszabású űrkutatási programokat hajtanak végre, egy részüket egyes nyugat-európai országok űrkutatási szerveivel karöltve. Jelentősnek ígérkezik például a hetvenes évtized közepén a magnetoszféra vizsgálatára irányuló kutatási program. Van, akinek nagyon jól megy a dolga, aztán elcsúszik a narancshéjon. De fordítva is megtörténik. Valaki elcsúszik, aztán irtó jó dolga lesz. Persze nem okvetlenül narancshéjon kell elcsúsznia. Vegyük Magodics Béla — vagy ahogy a rajongói még ma is meghatott szívvel emlegetik: Pimpi — esetét. Ha annak idején azt a bizonyos tanyaközponti döntőt nem a libalegelőn játsszák, a kis Magodics fiú élete is másképp alakult volna. A sorsdöntő esemény az első félidő közepén következett be. A balszélről nagy erővel süvített el a labda a kapu előtt, úgy a tizenhatos vonalán. Mindenki azt hitte, hogy érintés nélkül távozik majd a pályáról. Így vélekedett Magodics is, aki a jobbszélen ücsörgött, és a vb-titkár lányának udvarolt. Aztán elköszönt, és alibiből rohanni kezdett a labda felé. Vágta közben elcsúszott valamin, om* egy forgalmas libalegelőn lép- ten-nyomon előfordul. Mint egy csapkodó szárnyú repülőgép, úgy közele ’ett vagy öt métert a légtéren át, és a földre szállás pillanatában a feje összeütközött a labdával. GóóólH! A hazai közönség tombolva ünnepelte a látványos dugó szerzőjét, és kedvesen lecsür- hézte a vendégcsapatot, mert azért vidéken is megadják a módját. Aztán izgatottan várta a folytatást. Egy középkorú férfi azonban, miután néhány szólt váltott a szomszédjával, gyorsan feltűrte a kabátgallérját, és sietve távozott. Ez a férfi nem volt más, mint Mamzell Ernő, a megye legjobb labdarúgó-csapatának intézője, aki disznótorra szóló meghívás alapján — tehát civilként — tartózkodott a tanyaközpontban. De a sok májashurka sem nyomta el benne a hivatástudatot. — Felelősségem teljes tudatában állítom — mondta Mamzell másnap a szakosztály vezetőségének rendkívüli értekezletén —, hogy az a Magodics gyerek fantasztikus dolgokat tud. Nagy Ígéret! A többi már olyan volt, mint egy tündérmese! Magodics Pimpi először a tartalékcsapatban játszott, minden várakozást felülmúlóan rósz- szül. De azért néhány elképesztő mutatványt is produkált. Egyszer például villámgyorsan elfutott a jobbszélen, és csak harmadnapra találták meg a Zalaszentgrótra vezető országúton. Ezért egykettőre felhozták az első csapatba. A Nagy Ígéreteket ugyanis egészen más szempontok alapján kell elbírálni, mint a közönséges sportolót. Minél gyengébben szerepel a Nagy ígéret, úgy fokozódik iránta a bizalom. Érthető. Hiszen ha folyamatosan jó teljesítményt nyújt egy labdarúgó, akkor mint Nagy ígéret már el is veszett! Akkor mindössze egy jó kis focista. Olyan, amilyenből tizenkettő tesz ki egy tucatot. Ezzel szemben az Igazi Nagy Ígéretnél teljesen mindegy, hogy hogyan szerepel a jelenben, mert ő a jövő embere. Magodics Pimpi ilyen igazán Nagy Ígéretnek mutatkozott, s nem okozott csalódást azoknak, akik bíztak benne. Annyira tökélyre vitte például a labda nélküli mozgást, hogy havonta legfeljebb egyszer találkozott a kerek bőrlabdával. így aztán hamarosan országos hírnévre tett szert, Felcsalták Budapestre egy régi, nagyhírű egyesületbe. Tündöklő tehetscgtelensé- ge itt érte el a csúcsot. Külön szótárt állítottak össze neki, mert sehogyan sem tudta megértetni magát a társaival. ördöngős cselei is csak a szünetben sikerültek. Mindennek következtében gyorsan előlépett, ö lett a Legnagyobb Ígéret. És természetesen a válogatott állandó tagja. Innen is vonult nyugdíjba, egy gebines presszóba, huszonhat éves korában. Kürti András A szerző nemrég megjelent Nyomjuk a sódert című humoros kötetéből. SOMOGYI NÉPLAP Hétfő, 1971. január 4. 5
