Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-04 / 2. szám
Föl kell lépni a jogszabályok megsértői ellen A mezőgazdasági dolgozók egészségvédelméről Milyen új baleseti lehetősé- [ düledező épületeket, amelyek- gek forrása a mezőgazdasági ' ben gyakran több család húztechnika fejlődése? Erről beszélgettünk Sári Nándorral, a MEDOSZ megyei titkárával. Először a múltra emlékezik. — Gazdasági cseléd voltam magam is, így jól ismerem az akkori helyzetet. Semmi sem szabályozta a munkavállaló kötelességeit a balesetek megelőzésére. A mezőgazdasági munkást csak olyan eszköznek tekintették, mint bármelyik termelőeszközt. Volt rá példa, hogy a földtulajdonos szemében az állat értékesebb volt, mint az ember. Emlékszem olyan esetre is, amikor az állat két gondozóját megnyomorította, mégsem selejtezték ki. A »látástól vákulásíg« tartó munkanapok elnvűtték az embert. A baleseti veszély közvetlenül ebből, .meg a munka- körülményekből adódott. A fáradt ember könnyebben okozott bajt társának, magának kapálás-kaszálás közben. Ha elgondoljuk, hogy egy hold föld felszántásához a földművesnek huszonhárom kilométert kellett gyalogolnia a ló után, kézben tartva az ekét, akkor nem kell magyarázni tovább a fáradtság okát. Csép- léskor nyolcvan kilogrammot nyomnak a tele zsákok, nem gyerekjáték megmászni velük a padláslépcsőket. Ebből közvetlenül és közvetve nem is egy baleset származott. De — talán nem is egészen szubjektív alapon — ide sorolom a lakáskörülményeket is. A hideg padozatú helyiségeket, a ta meg magát. — Milyen változások születtek a mezőgazdasági munkások egészségének védelme érdekében? — A megváltozott tulajdon- viszonyok, a nagyüzemek kialakulása szülte a paraszti élet átformálódását. Emberibb lett. A fejlődés gyümölcse az is, hogy mezőgazdasági dől gozó- ink túlnyomó többsége ma kulturáltabb körülmények között lakik. Sokan építkeztek is. Ahol arra szükség volt, a régi cselédlakásokat is átalakították, kényelmessé tették. Az üzemek koncentrálódása, a törzsgárda kialakulása, a megváltozott viszonyok megszüntették a munkásszállások széles hálózatát. Az idényjellegűek helyébe korszerűen fölszerelt ifjúsági táborokat építettek például Balatonújhe- lyen, Kutason. S a fejlődés lemérhető a munkahely változásán is. Rogyadozó pajtákban a szerelés nem is lehetett olyán eredményes, mint a jól fölszerelt, új műhelyekben. S a világos műhelyben kevesebb a baleseti forrás is. — Tapasztalható-e a fejlődés ugyanilyen mértékben a növény- termesztésben dolgozók munka- körülményeiben is? — Akár a közelmúlthoz viszonyítva is, amikor még Hof- fer traktorok ekéi vágtak barázdákat a földbe. Nem egy traktoros panaszkodott akkoriban ideg, szív vagy gyomorbántalmakra. A mostani gépeket már úgy konstruálják, hogy azok vezetőinek egészégének védelmét is figyelembe veszik. Nagyon sokat köszönhetnek a traktorosok a vezetőfülkének, amely az időjárás viszontagságai ellen védelmet nyújt. Természetesen akad még tennivaló. Kísérleti intézetekben dolgozzák ki a munkahelyi ártalmak megszünteté- s'nek módjait. Megyénkben is hasznos szabadalom született a vegyszerártalmak csökkentésére. Tersánszki György vegy- szerező szkafanderére gondolok. A szervezett munkásvédelem egyre inkább kiteljesedik. A különböző SZOT-szabályza- tok, MÉM utasítások kötelezően írják elő a dolgozók testi épsége védelme érdekében teendő intézkedéseket. Gazdasági, politikai és társadalmi szerveinknek következetesen kell fellépni a jogszabályok betartásáért, és ezek megsértői ellen. L. L. Vasipari cikkek falun Boltvezetők és kereskedelmi osztályvezetők, a fogyasztási szövetkezetek elnökei gyakran látogatják a Somogy-Zala megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat raktárait. Nem végleges adatok szerint 1970-ben 255 millió forint értékű árut adott el a vállalat a fogyasztási szövetkezeteknek, 50 millió forinttal több, mint az előző évben. Hogyan alakult az ellátás, hol sikerült előbbre lépni? Melyik területen vannak súlyosabb áruhiányok? — ezt kérdeztük Hortobágyi Istvánná lerakat igazgatótól. — A műszaki árukból 34 millió forinttal adtunk el töb bet, mint 1969-ben. Egyes cikkekből kifejezetten jó volt az ellátás. Hűtőszekrényekből és villanybojlerekből kétszer annyit vittek falura, mint tavalyelőtt. A korábbi években sok probléma volt a magnóellátással. 1970-ben a tavalyi mennyiség tízszeresét forgalmaztuk. Igaz, hogy a magyaron kívül japán, jugoszláv, lengyel és nyugatnémet gyártmányt is adhattunk. Rádiókból az olcsóbb zseb- és táskarádiót keresték, és 40 százalékkal több fogyott el. Nyolc-tízféle televízió van állandóan raktáron, de elsősorban az Orion Super Viktoria a közkedvelt. Elektromos háztartási gépekből sem volt hiány. Sokat javult a járműellátás is, de ez még ma sem kielégítő. 1969- ben 1,4 millió forint értékű szovjet, lengyel és NDK-mope- det adtunk el, tavaly ennek közel háromszorosát. Minden erőfeszítésünk ellenére sem sikerült eleget be- szezni a különfél elemekből. Kevés a villanyvasaló, a villanytűzhely és nincs elég főzőlap. A villanybojler — dacára a választék és mennyiség növekedésének — kevésnek bizonyult. Sajnos, ez évben is gyakran szerepelt a hiányzó cikkek listáján a 250 ccm-ss Jawa motorkerékpár, a hazai gyártmányú női kerékpár és az NDK kismotor. Épül: a negyedik ötéves tervben Újévi utólagos Felsőbb szinten is megerősített hírek szerint január elsejével új évtized, kezdődött. Ezzel egyértelműen megdőltek a tavaly januári viták, s kiderült, csupán egyetlen évnek kell eltelnie ahhoz, \hogy lezárhassunk egy országot megrázó polémiát. Most már világos, hogy az évtizedzáróhoz nem kell más, csak egy éjszaka. Az idei szilveszter hű maradt a sokéves hagyományhoz. A lakosság legszélesebb rétegei megragadták a kínálkozó alkalmat, éltek a lehetőségekkel, s a közgazdasági szabályzók figyelembevételével az évi költségvetés maradékával elbúcsúztatták az óévet. Az ünnepélyes aktusra hetekkel korábban megkezdődött a felkészülés. A vendéglátóipar alkalmazottai már december elején átálltak a szilveszter éjszakai módszerekre, s fokozatosan, napról napra hozzáadták a , számlához az aznapi dátumot. 4 így természetesen senkit nem ért meglepetés, hiszen az egyhónapos (egyesek szerint egyéves) edzőtábor meghozta, a felkészülés piros és lila gyű- ( mölcsét. 4 A lakosság legszélesebb ré- ( tegei pótelőirányzatot kap- ( tak, valószínűleg arra számít- í va, hogy az üzletek leltározá- ( sa miatt csupán néhány helyt marad, ahol forintjaik gazdá- ( ra találnak. A számítás be- f vált. Karácsony és szilveszter f között sehol a városban nem * volt cseresznyepálinka, csak J a forintfogadó gazdáknál. Na, de az újév zalékkal több pezsgő, bor, rövid ital és pohár fogyott el, mint tavaly. Ízlett a malacpecsenye és a töltött káposzta, s néhány magáról elfelejtkezett egyén megette a gesztenyepüré-maradékokat is. Az éjfelet jelentő gongszónál hosszú csókban forrt össze a város, miután egy perccel korábban egyetlen pukkanás volt az egész ország. Tanulság: ahhoz, hogy csókolózhas- sunk, először inni kell (?!) Egy szó, mint száz, ismét öregebbek (fiatalabbak) lettünk egy évvel, s miután tavaly jól kihetvenkedhettük magunkat, annak rendje és módja szerint mindannyian új életet kezdtünk, bizakodva nézhetünk a következő tizenkét hónap elé. Csak az öthetes januáron kell túlesni, de minél előbb ... S. G. Miskolcon, az Észak-magyarországi Tervező Vállalatnál a negyedik ötéves terv sok fontos létesítményének dokumentációján dolgoznak. A tervezői kollektívák nemcsak célszerűségükkel, de megjelenésükkel is előnyösen ható épületek kialakításán fáradoznak. Miskolc a többi között új szállodával gyarapodik a negyedik ötéves tervben. A Hotel Olimpia enyhít majd a gyorsan növekedő vendégsereg elhelyezési gondjain. VE ßENVUJTJA A SZÁMLÁT — Megnézem — állt fel »A hasán fekszik, kezei ki- Krelsinger-Király, s kifelé in- nyúlva. Amikor a döfés érte, dúlt. nem gyanított semmit, hiszen Mielőtt Vé utánaszólhatott háttal állt gyilkosának. Talán 5. És ki volt az, aki egész Jeste vitatkozott Miskával? — köszöntését f kérdezte Havas Balázs. — ne kezdjük azonnal bírálattal. 1971-ben lesz még erre bőven lehetőség. Kaposváron — a hagyományoknak megfelelően — hóesés vezette be az éjszakai vigadalmat. Ezt már annyira megszoktuk, hogy szinte fel sem tűnt. A szórakozóhelyek ugyanolyan zsúfoltak voltak, mint a korábbi években, és aki belekeveredett az Éva-. János- és Tamás-napok köszöntésébe, a világ legtermészetesebb dolgaként fonta fel szilveszter éjszaka a Tizenhatan egy dohányzóasztalnál, valamint a Nincs olyan táncparkett, ahová még ne férnének című hagyományápoló szilveszteri népi szokásokat. Mindezek ellenére bízvást mo” -'hatom, hogy tizenöt száIKreisinger-Kírály! És a szobába is csak egy lépés a dolgozó- • szobától... Te! Te nyavalyás kis giliszta! Te mersz szólni egy ’szót is? Gyom a Nagy Tölgy árnyékában! Tele komplexussal, elfojtott gyűlölettel felfedezője iránt — mondta ziháló [hangon Kreisinger-Király. — Mi lett volna belőled, ha Mi- . hály nem nyúl a hónod alá ... ,Ha?! Semmi, kisöcsém! Nagy [nulla!. . És mivel fizettél te ■ neki? Árulással, kisapám! Ez (Vagy te. Lépten-nyomon sza- | pultad. Na persze, csak ha nem i hallotta. Mert, ha együtt voltál ►vele, egyszerre mézes-mázos harcot öltöttél, hajlongtál: »így [Misi bácsi, úgy Misi bácsi...« Ezt nem lehet kibírni — sikoltott Mariann. — Nem bírom tovább hallgatni. És kirohant a szobából. — Vádaskodással nem megyünk semmire — mondta Lovász. — Azt ajánlom: kerüljünk el minden hivatalos hercehurcát. Ügy is megidéznek bennünket a rendőrségre. Legalább a nyomozást takarítsuk meg nekik. Arra kérem a tett elkövetőjét: Mariann és a mi _ _ _ _ _ zaklatásainkat megelőzve adja j^at, Kreisingert és Mariannt fel magát! A maradék ember- keresve, volna, hogy maradjon, már kilépett az ajtón. ök is felálltak, hogy kövessék. Lovász Gyuszinak már a kilincsen volt a keze, amikor meghallották a nevetést. Gúnyos kacaj volt, középmagas fekvésből hullott a mélybe. Megborzongtak. A lábuk földbegyökerezett. Hatalmas dörgés szakította félbe a nevetést. Mikor meglepetésükből magukhoz tértek, kirohantak a folyosóra. A folyosó üres volt. Lovász Gyuszi és Havas Balázs sorra nyitogatták az ajtó— Hogyan alakult a vasszakmába tartozó cikkek forgalma? — 16 millió forinttal többet adtunk el, mint 1969-ben. Elsősorban háztartási vas- és műanyagáruk területén mutatkozott nagy javulás. A hiányosságokat sikerült egy kissé csökkenteni azzal, hogy ktsz- ektől is vásároltunk zománcozott edényt. Szovjet és nyugatnémet importtal a második félévben sikerült javítani a vízvezetékcső-ellátást, amely- lyel korábban nagyon sok baj volt. Ma korlátlan mennyiséggel rendelkezünk. Ugyancsak a szocialista államokból érkező import hozott javulást a hengerelt, húzott vasáruk és horganyzott lemezek ellátásában. — De azért hiányok is vannak. — Sajnos, igen. Higgye el, nem rajtunk múlik, hogy nem tudjuk kitörölni szótárunkból a »nincs« szót. Néhány példát mondok. 1969-ben 4,6 millió forint értékű olaj kályhát adtunk el. Tavaly 7 millió forintot forgalmaztunk, de ennek kétszerese kellett volna. A jugoszláv import segített valamit. Nagyon rossz a hagyományos tűzhely- és füstcsőel- látás is. Az utóbbit a szegedi ktsz gyártja, és az árvíz miatt termeléskiesés volt náluk. — Tudjuk, hogy a háztáji gazdaságok fejlesztése milyen fonta;. Mégsem tudtunk olyan egyszerű mezőgazdasági szerárukból eleget adni, mint a lapát, a villa, a lánc. Sajnos, nem szállít az ipar. Import pedig nincs. A háztáji gazdaságoknak kellene morzsoló, kukoricadaráló — de nincs. Időlegesen a kéziszerszámok is kifogytak, bár barlcácskészletből — amely ezeket helyettesíti — tudunk megfelelő mennyiséget adni. — Milyen ellátás várható idén? — Minden erőnkkel azon leszünk, hogy egyetlen áru se hiányozzon a falusi üzletekből. Ezért növeljük beszerzéseinket. A korábbi 70 millió helyett 100 milliós készlettel kezdtük az új évet. Tavaly nem végleges adat szerint 255 millió forint, értékű árut sikerült eladnunk a szövetkezeteknek, idén arra számítunk, hogy elérhetjük a 300 milliót. Dévai Zoltán Csak a kés hiányzott. A tollak, a tintásüvegek, a regénykézirat meg az író naplója ott feküdt az asztallapon. Újra végigfuttatta szemét beszélgettek is. Igen, ez valószínű, hiszen közülünk min- az utolsó bejegyzésen: denkit jól ismert. Mindenkit jól ismert, csakugyan? Szóval: háttal állt a gyilkosnak. Fehér inge ragyogó célpont volt. A tett elkövetője hideg fővel kicentizhette a helyet, ahová a papírvágó kést szúrta.« Szinte látta, ahogy Béri előbb térdre, aztán arcra esik. Valami azonban hirtelen szöget ütött Vé fejébe. Mióta a szobába lépett, állandóan érezte, hogy valami különö? van ott. Halvány, alakot még nem öltött gondolatokkal próbálta tudatosítani ezt, de akadályozta a döbbenet, a halott jelenléte, s az egész szituáció. ségére apellálok ... • Csönd volt, csak az eső monoton koppanásai hallatszottak. — Szóval, nem kímél bennünket sem a tettes. Marianra sincs tekintettel. Azt akarja: nyomozzanak miutánunk, ártatlanok után is. Hátha nem állítunk igazat, hogy együtt voltunk? — Nos, jó! — Van a házban telefon? — kérdezte Lovász Gyuszi. Vé nem tartott velük. Belépett a dolgozószobába. Felkapcsolta a villanyt. Erőt vett magán, hogy még egyszer végigpillantson a halotton. »Szegény, Misi« — gondolta. — »Ki hitte volna, hogy így végzed ?« Aztán megrázta a fejét, és munkához látott. Most, másodszorra, némileg lecsillapodva már világosabban gondolkodott. Ujjával megtapogatta a helyet Béri mellett. Tenyerét is a padlóra helyezte. Aztán járkált egy ideig fei- alá a szobában. Ügy érezte, hogy a műtigris szemei gúnyosan pillantanak rá. Sokáig nézte ezeket a zöld gombszemeket, meg a vigyor- i-a húzott szájat. Aztán az íróasztalhoz lépett. Még egyszer végigvizsgálta »Ma vendégül láttuk Havast, Kreisingert, Lovászt és Vé-t. Az új regényből olvastam fel nekik. Mariannái egy kicsit marasztcutuk őket. Nem volt nehéz, csak a ...« Vé be tudta volna fejezni a mondatot, de még nem volt itt az ideje. Azon tűnődött, milyen sokat köszönhetnek az emberek általában a véletlennek. Egy rég látott ismerős az utcán. Mehetett volna másfelé is, esetleg lekanyarodva az egyik sarkon. De nem. a véletlen úgy hozza, hogy találkoznak. Máskor meg éppen fordítva. Vé belebonyolódott a véletlen szerepéről gondolatokba. »Majd egyszer talán tisztázom magamban, mert erre nincs idő« — mondta magában. s kilépett az ajtón. Látta, hogy a többiek már visszafelé tartanak a hálószobába. Mariann még visszanyúlt, hogy lekattintsa a villanyt. Már nyugodtabb volt, látszott rajta, hogy a sírástól megkönnyebbült. Felmérte a halott helyzetét: rat ja a tárgyakat. (Folytatjuk.) E SOMOGYI NÉPLAP Hétfő, 1971. január 4L
