Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-04 / 2. szám

Föl kell lépni a jogszabályok megsértői ellen A mezőgazdasági dolgozók egészségvédelméről Milyen új baleseti lehetősé- [ düledező épületeket, amelyek- gek forrása a mezőgazdasági ' ben gyakran több család húz­technika fejlődése? Erről be­szélgettünk Sári Nándorral, a MEDOSZ megyei titkárával. Először a múltra emlékezik. — Gazdasági cseléd voltam magam is, így jól ismerem az akkori helyzetet. Semmi sem szabályozta a munkavállaló kötelességeit a balesetek meg­előzésére. A mezőgazdasági munkást csak olyan eszköznek tekintették, mint bármelyik termelőeszközt. Volt rá példa, hogy a földtulajdonos szemé­ben az állat értékesebb volt, mint az ember. Emlékszem olyan esetre is, amikor az ál­lat két gondozóját megnyomo­rította, mégsem selejtezték ki. A »látástól vákulásíg« tartó munkanapok elnvűtték az em­bert. A baleseti veszély köz­vetlenül ebből, .meg a munka- körülményekből adódott. A fá­radt ember könnyebben oko­zott bajt társának, magának kapálás-kaszálás közben. Ha elgondoljuk, hogy egy hold föld felszántásához a földmű­vesnek huszonhárom kilomé­tert kellett gyalogolnia a ló után, kézben tartva az ekét, akkor nem kell magyarázni to­vább a fáradtság okát. Csép- léskor nyolcvan kilogrammot nyomnak a tele zsákok, nem gyerekjáték megmászni velük a padláslépcsőket. Ebből köz­vetlenül és közvetve nem is egy baleset származott. De — talán nem is egészen szubjek­tív alapon — ide sorolom a lakáskörülményeket is. A hi­deg padozatú helyiségeket, a ta meg magát. — Milyen változások születtek a mezőgazdasági munkások egészségének védelme érdeké­ben? — A megváltozott tulajdon- viszonyok, a nagyüzemek ki­alakulása szülte a paraszti élet átformálódását. Emberibb lett. A fejlődés gyümölcse az is, hogy mezőgazdasági dől gozó- ink túlnyomó többsége ma kulturáltabb körülmények kö­zött lakik. Sokan építkeztek is. Ahol arra szükség volt, a régi cselédlakásokat is átalakítot­ták, kényelmessé tették. Az üzemek koncentrálódása, a törzsgárda kialakulása, a meg­változott viszonyok megszün­tették a munkásszállások szé­les hálózatát. Az idényjelle­gűek helyébe korszerűen föl­szerelt ifjúsági táborokat épí­tettek például Balatonújhe- lyen, Kutason. S a fejlődés le­mérhető a munkahely változá­sán is. Rogyadozó pajtákban a szerelés nem is lehetett olyán eredményes, mint a jól fölsze­relt, új műhelyekben. S a vi­lágos műhelyben kevesebb a baleseti forrás is. — Tapasztalható-e a fejlődés ugyanilyen mértékben a növény- termesztésben dolgozók munka- körülményeiben is? — Akár a közelmúlthoz vi­szonyítva is, amikor még Hof- fer traktorok ekéi vágtak ba­rázdákat a földbe. Nem egy traktoros panaszkodott akkori­ban ideg, szív vagy gyomor­bántalmakra. A mostani gépe­ket már úgy konstruálják, hogy azok vezetőinek egészé­gének védelmét is figyelembe veszik. Nagyon sokat köszön­hetnek a traktorosok a veze­tőfülkének, amely az időjárás viszontagságai ellen védelmet nyújt. Természetesen akad még tennivaló. Kísérleti inté­zetekben dolgozzák ki a mun­kahelyi ártalmak megszünteté- s'nek módjait. Megyénkben is hasznos szabadalom született a vegyszerártalmak csökkentésé­re. Tersánszki György vegy- szerező szkafanderére gondo­lok. A szervezett munkásvéde­lem egyre inkább kiteljesedik. A különböző SZOT-szabályza- tok, MÉM utasítások kötele­zően írják elő a dolgozók testi épsége védelme érdekében te­endő intézkedéseket. Gazda­sági, politikai és társadalmi szerveinknek következetesen kell fellépni a jogszabályok betartásáért, és ezek megsértői ellen. L. L. Vasipari cikkek falun Boltvezetők és kereskedelmi osztályvezetők, a fogyasztási szövetkezetek elnökei gyakran látogatják a Somogy-Zala me­gyei Vas- és Műszaki Nagyke­reskedelmi Vállalat raktárait. Nem végleges adatok szerint 1970-ben 255 millió forint ér­tékű árut adott el a vállalat a fogyasztási szövetkezeteknek, 50 millió forinttal több, mint az előző évben. Hogyan alakult az ellátás, hol sikerült előbbre lépni? Melyik területen vannak sú­lyosabb áruhiányok? — ezt kérdeztük Hortobágyi Istvánná lerakat igazgatótól. — A műszaki árukból 34 millió forinttal adtunk el töb bet, mint 1969-ben. Egyes cik­kekből kifejezetten jó volt az ellátás. Hűtőszekrényekből és villanybojlerekből kétszer annyit vittek falura, mint ta­valyelőtt. A korábbi években sok probléma volt a magnó­ellátással. 1970-ben a tavalyi mennyiség tízszeresét forgal­maztuk. Igaz, hogy a magya­ron kívül japán, jugoszláv, lengyel és nyugatnémet gyárt­mányt is adhattunk. Rádiókból az olcsóbb zseb- és táskará­diót keresték, és 40 százalék­kal több fogyott el. Nyolc-tíz­féle televízió van állandóan raktáron, de elsősorban az Orion Super Viktoria a köz­kedvelt. Elektromos háztartási gépekből sem volt hiány. Sokat javult a járműellátás is, de ez még ma sem kielégítő. 1969- ben 1,4 millió forint értékű szovjet, lengyel és NDK-mope- det adtunk el, tavaly ennek közel háromszorosát. Minden erőfeszítésünk elle­nére sem sikerült eleget be- szezni a különfél elemekből. Kevés a villanyvasaló, a vil­lanytűzhely és nincs elég fő­zőlap. A villanybojler — da­cára a választék és mennyiség növekedésének — kevésnek bizonyult. Sajnos, ez évben is gyakran szerepelt a hiányzó cikkek listáján a 250 ccm-ss Jawa motorkerékpár, a hazai gyártmányú női kerékpár és az NDK kismotor. Épül: a negyedik ötéves tervben Újévi utólagos Felsőbb szinten is megerő­sített hírek szerint január el­sejével új évtized, kezdődött. Ezzel egyértelműen megdőltek a tavaly januári viták, s kide­rült, csupán egyetlen évnek kell eltelnie ahhoz, \hogy le­zárhassunk egy országot meg­rázó polémiát. Most már világos, hogy az évtizedzáróhoz nem kell más, csak egy éjszaka. Az idei szilveszter hű ma­radt a sokéves hagyományhoz. A lakosság legszélesebb réte­gei megragadták a kínálkozó alkalmat, éltek a lehetőségek­kel, s a közgazdasági szabály­zók figyelembevételével az évi költségvetés maradékával el­búcsúztatták az óévet. Az ünnepélyes aktusra he­tekkel korábban megkezdő­dött a felkészülés. A vendéglátóipar alkalma­zottai már december elején átálltak a szilveszter éjszakai módszerekre, s fokozatosan, napról napra hozzáadták a , számlához az aznapi dátumot. 4 így természetesen senkit nem ért meglepetés, hiszen az egyhónapos (egyesek szerint egyéves) edzőtábor meghozta, a felkészülés piros és lila gyű- ( mölcsét. 4 A lakosság legszélesebb ré- ( tegei pótelőirányzatot kap- ( tak, valószínűleg arra számít- í va, hogy az üzletek leltározá- ( sa miatt csupán néhány helyt marad, ahol forintjaik gazdá- ( ra találnak. A számítás be- f vált. Karácsony és szilveszter f között sehol a városban nem * volt cseresznyepálinka, csak J a forintfogadó gazdáknál. Na, de az újév zalékkal több pezsgő, bor, rö­vid ital és pohár fogyott el, mint tavaly. Ízlett a malacpe­csenye és a töltött káposzta, s néhány magáról elfelejtkezett egyén megette a gesztenyepü­ré-maradékokat is. Az éjfelet jelentő gongszó­nál hosszú csókban forrt össze a város, miután egy perccel korábban egyetlen pukkanás volt az egész ország. Tanul­ság: ahhoz, hogy csókolózhas- sunk, először inni kell (?!) Egy szó, mint száz, ismét öregebbek (fiatalabbak) let­tünk egy évvel, s miután ta­valy jól kihetvenkedhettük magunkat, annak rendje és módja szerint mindannyian új életet kezdtünk, bizakodva nézhetünk a következő tizen­két hónap elé. Csak az öthetes januáron kell túlesni, de minél előbb ... S. G. Miskolcon, az Észak-magyarországi Tervező Vállalatnál a negyedik ötéves terv sok fon­tos létesítményének dokumentációján dolgoznak. A tervezői kollektívák nemcsak célszerű­ségükkel, de megjelenésükkel is előnyösen ható épületek kialakításán fáradoznak. Mis­kolc a többi között új szállodával gyarapodik a negyedik ötéves tervben. A Hotel Olim­pia enyhít majd a gyorsan növekedő vendégsereg elhelyezési gondjain. VE ßENVUJTJA A SZÁMLÁT — Megnézem — állt fel »A hasán fekszik, kezei ki- Krelsinger-Király, s kifelé in- nyúlva. Amikor a döfés érte, dúlt. nem gyanított semmit, hiszen Mielőtt Vé utánaszólhatott háttal állt gyilkosának. Talán 5. És ki volt az, aki egész Jeste vitatkozott Miskával? — köszöntését f kérdezte Havas Balázs. — ne kezdjük azonnal bírálattal. 1971-ben lesz még erre bőven lehetőség. Kaposváron — a hagyomá­nyoknak megfelelően — hó­esés vezette be az éjszakai vi­gadalmat. Ezt már annyira megszoktuk, hogy szinte fel sem tűnt. A szórakozóhelyek ugyanolyan zsúfoltak voltak, mint a korábbi években, és aki belekeveredett az Éva-. János- és Tamás-napok kö­szöntésébe, a világ legtermé­szetesebb dolgaként fonta fel szilveszter éjszaka a Tizenha­tan egy dohányzóasztalnál, valamint a Nincs olyan tánc­parkett, ahová még ne férné­nek című hagyományápoló szilveszteri népi szokásokat. Mindezek ellenére bízvást mo” -'hatom, hogy tizenöt szá­IKreisinger-Kírály! És a szobá­ba is csak egy lépés a dolgozó- • szobától... Te! Te nyavalyás kis gi­liszta! Te mersz szólni egy ’szót is? Gyom a Nagy Tölgy árnyékában! Tele komplexus­sal, elfojtott gyűlölettel felfe­dezője iránt — mondta ziháló [hangon Kreisinger-Király. — Mi lett volna belőled, ha Mi- . hály nem nyúl a hónod alá ... ,Ha?! Semmi, kisöcsém! Nagy [nulla!. . És mivel fizettél te ■ neki? Árulással, kisapám! Ez (Vagy te. Lépten-nyomon sza- | pultad. Na persze, csak ha nem i hallotta. Mert, ha együtt voltál ►vele, egyszerre mézes-mázos harcot öltöttél, hajlongtál: »így [Misi bácsi, úgy Misi bácsi...« Ezt nem lehet kibírni — sikoltott Mariann. — Nem bí­rom tovább hallgatni. És kirohant a szobából. — Vádaskodással nem me­gyünk semmire — mondta Lo­vász. — Azt ajánlom: kerül­jünk el minden hivatalos her­cehurcát. Ügy is megidéznek bennünket a rendőrségre. Leg­alább a nyomozást takarítsuk meg nekik. Arra kérem a tett elkövetőjét: Mariann és a mi _ _ _ _ _ zaklatásainkat megelőzve adja j^at, Kreisingert és Mariannt fel magát! A maradék ember- keresve, volna, hogy maradjon, már ki­lépett az ajtón. ök is felálltak, hogy köves­sék. Lovász Gyuszinak már a ki­lincsen volt a keze, amikor meghallották a nevetést. Gú­nyos kacaj volt, középmagas fekvésből hullott a mélybe. Megborzongtak. A lábuk földbegyökerezett. Hatalmas dörgés szakította félbe a nevetést. Mikor meglepetésükből ma­gukhoz tértek, kirohantak a folyosóra. A folyosó üres volt. Lovász Gyuszi és Havas Ba­lázs sorra nyitogatták az ajtó­— Hogyan alakult a vas­szakmába tartozó cikkek for­galma? — 16 millió forinttal többet adtunk el, mint 1969-ben. El­sősorban háztartási vas- és műanyagáruk területén mutat­kozott nagy javulás. A hiá­nyosságokat sikerült egy kissé csökkenteni azzal, hogy ktsz- ektől is vásároltunk zománco­zott edényt. Szovjet és nyu­gatnémet importtal a második félévben sikerült javítani a vízvezetékcső-ellátást, amely- lyel korábban nagyon sok baj volt. Ma korlátlan mennyiség­gel rendelkezünk. Ugyancsak a szocialista államokból érke­ző import hozott javulást a hengerelt, húzott vasáruk és horganyzott lemezek ellátásá­ban. — De azért hiányok is van­nak. — Sajnos, igen. Higgye el, nem rajtunk múlik, hogy nem tudjuk kitörölni szótárunkból a »nincs« szót. Néhány példát mondok. 1969-ben 4,6 millió forint értékű olaj kályhát ad­tunk el. Tavaly 7 millió fo­rintot forgalmaztunk, de ennek kétszerese kellett volna. A ju­goszláv import segített vala­mit. Nagyon rossz a hagyo­mányos tűzhely- és füstcsőel- látás is. Az utóbbit a szegedi ktsz gyártja, és az árvíz miatt termeléskiesés volt náluk. — Tudjuk, hogy a háztáji gazdaságok fejlesztése milyen fonta;. Mégsem tudtunk olyan egyszerű mezőgazdasági szer­árukból eleget adni, mint a lapát, a villa, a lánc. Sajnos, nem szállít az ipar. Import pe­dig nincs. A háztáji gazdasá­goknak kellene morzsoló, ku­koricadaráló — de nincs. Idő­legesen a kéziszerszámok is kifogytak, bár barlcácskészlet­ből — amely ezeket helyet­tesíti — tudunk megfelelő mennyiséget adni. — Milyen ellátás várható idén? — Minden erőnkkel azon leszünk, hogy egyetlen áru se hiányozzon a falusi üzletekből. Ezért növeljük beszerzésein­ket. A korábbi 70 millió he­lyett 100 milliós készlettel kezdtük az új évet. Tavaly nem végleges adat szerint 255 millió forint, értékű árut sike­rült eladnunk a szövetkezetek­nek, idén arra számítunk, hogy elérhetjük a 300 milliót. Dévai Zoltán Csak a kés hiányzott. A tol­lak, a tintásüvegek, a regény­kézirat meg az író naplója ott feküdt az asztallapon. Újra végigfuttatta szemét beszélgettek is. Igen, ez va­lószínű, hiszen közülünk min- az utolsó bejegyzésen: denkit jól ismert. Mindenkit jól ismert, csak­ugyan? Szóval: háttal állt a gyil­kosnak. Fehér inge ragyogó célpont volt. A tett elkövetője hideg fővel kicentizhette a he­lyet, ahová a papírvágó kést szúrta.« Szinte látta, ahogy Béri előbb térdre, aztán arcra esik. Valami azonban hirtelen szöget ütött Vé fejébe. Mióta a szobába lépett, állandóan érezte, hogy valami különö? van ott. Halvány, alakot még nem öltött gondolatokkal pró­bálta tudatosítani ezt, de aka­dályozta a döbbenet, a halott jelenléte, s az egész szituáció. ségére apellálok ... • Csönd volt, csak az eső mo­noton koppanásai hallatszot­tak. — Szóval, nem kímél ben­nünket sem a tettes. Marianra sincs tekintettel. Azt akarja: nyomozzanak miutánunk, ár­tatlanok után is. Hátha nem állítunk igazat, hogy együtt voltunk? — Nos, jó! — Van a házban telefon? — kérdezte Lovász Gyuszi. Vé nem tartott velük. Belé­pett a dolgozószobába. Felkap­csolta a villanyt. Erőt vett ma­gán, hogy még egyszer végig­pillantson a halotton. »Szegény, Misi« — gondolta. — »Ki hitte volna, hogy így végzed ?« Aztán megrázta a fejét, és munkához látott. Most, má­sodszorra, némileg lecsillapod­va már világosabban gondol­kodott. Ujjával megtapogatta a he­lyet Béri mellett. Tenyerét is a padlóra helyezte. Aztán járkált egy ideig fei- alá a szobában. Ügy érezte, hogy a műtigris szemei gúnyo­san pillantanak rá. Sokáig nézte ezeket a zöld gombszemeket, meg a vigyor- i-a húzott szájat. Aztán az író­asztalhoz lépett. Még egyszer végigvizsgálta »Ma vendégül láttuk Ha­vast, Kreisingert, Lovászt és Vé-t. Az új regényből olvas­tam fel nekik. Mariannái egy kicsit marasztcutuk őket. Nem volt nehéz, csak a ...« Vé be tudta volna fejezni a mondatot, de még nem volt itt az ideje. Azon tűnődött, milyen sokat köszönhetnek az emberek ál­talában a véletlennek. Egy rég látott ismerős az utcán. Me­hetett volna másfelé is, esetleg lekanyarodva az egyik sarkon. De nem. a véletlen úgy hozza, hogy találkoznak. Máskor meg éppen fordítva. Vé belebonyolódott a vélet­len szerepéről gondolatokba. »Majd egyszer talán tisztá­zom magamban, mert erre nincs idő« — mondta magá­ban. s kilépett az ajtón. Látta, hogy a többiek már visszafelé tartanak a hálószo­bába. Mariann még vissza­nyúlt, hogy lekattintsa a vil­lanyt. Már nyugodtabb volt, látszott rajta, hogy a sírástól megkönnyebbült. Felmérte a halott helyzetét: rat ja a tárgyakat. (Folytatjuk.) E SOMOGYI NÉPLAP Hétfő, 1971. január 4L

Next

/
Oldalképek
Tartalom