Somogyi Néplap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-15 / 12. szám
Színházi gondok - színházi tervek Interjú Komor Istvánnal, a kaposvári Csiky Gergely Színház főrendezőjével , Párizsi utazás SzegedrSI került a kaposvári Csiky Gergely Színházba főrendezőnek. Több mint két évtizede alkot a pályán — tíz éve Jászai-díjas. Kaposváron sok • feladat várta, az igazgató betegsége miatt át kellett vennie a színház művészeti igazgatását. Mint mondta, az úgynevezett második rendező generációhoz tartozik. — Az évadnyitón, a bemutatkozáskor beszélt rendezői terveiről. —: Ezek inkább amolyan elvi állásfoglalások. Hogy állandóan megvalósuljanak, az a fontos. Sok olyan törekvés van, mely abban látja a korszerű színházat, hogy szürke, semmitmondó darabokat állít színre. Akármilyen egyszerűen hangzik — a színháznak nevében van a lényege. Színes életet, gazdag művészetet kell a színpadon ábrázolni, bemutatni. Meggyőződésem, hogy ezt igényli a színházba járók zöme. Az életet sok, oldalról, gazdagságában próbáljuk fölfedezni, eljátszani. — Mindenképpen szép koncepció. Mit tud ebből megvalósítani a Csiky Gergely Színház? — Ha ide belép az "ember, meggyőződhet róla, hogy komoly munka folyik, de hamarosan rá kell jönnie, hogy nagy gondokkal és rendkívüli hiányosságokkal küszködik ez a színház. — Tehát, »ki itt belépsz, hagy? fel minden remény- nyel?« — Szó sincs róla. Nem reménykedünk, hanem tenni szeretnénk és úgy vélem, teszünk is sokat. De a gondokkal szembe kell néznünk. — Ezért kértük az interjút mi is. — Akkor kezdjük a legnagyobb gonddal. A társulat nem mindenre alkalmas. Csak egy példa. Ha el akarnánk játszani a Rómeó és Júliát, akkor ki. tudnánk osztani a dajka vagy a pap szerepét. De nincs Rómeónk, nincs Júliánk. Hason- lókéopen nincs Ofélia, nincs Hamlet. — Mégis látunk Galileit... — Más színházaktól szerződ tettünk színészeket. — Sok nézőtől hallottam kérdezni, hogy mit szól eh hez a sok »vendéghez« a régi társulat? — Nos, néhány alapvető dolgot okvetlenül tisztáznunk kel! Amikor a problémákról beszélek, nem akarom »■leszólni«' a prózai társulatot. Mert az előadások bizonyítják, hogy aki’: vannak, nem rossz színészek. Sok jó karakterszínész van a régi társulatban. Az a szándékunk, hogy erősítsük és kiegészítsük a törzsgárdát. Nem a meglevő ellenére, hanem a javára. És amit elmondtam, az elsősorban a prózai társulatra vonatkozik, a színház együttesében, véleményem szerint a zenei társulat teljesebb. A jelenlegit nem végleges megoldásnak szánjuk. És nem is vendégeskedésről van szó. Hanem arról, hogy ezek a művészek szerződtek színházunkhoz, a mostani évadra vagy annak bizonyos szakaszára. Ez időleges megoldás csupán, és tehertétel a színháznak is, de ha sikerül fejleszteni a törzstársulatot, akkor is hívunk majd vendég- művészt. — Ez természetes. Hol tartunk ma a fejlesztéssel? — Mondhatom azt is, hogy ott vagyunk a főiskola kapujában. Zsámbéki Gábor rendező kollégám rendezett egy vizsgaelőadást a főiskolán, már sokat hívtam a szereplők közül. De megmondom őszintén, »nehéz ügy«. 'Egyrészt kevesen végeznek, másrészt az anyagi lehetőségeink is korlátozottak. Harmadrészt, sokan maradnak a fővárosban. Ha egy budapesti színház vezető művésze nyugdíjba megy, az ő fizetéséből három-négy fiatalt tudnak szerződtetni. — Mégis van jó néhány »stabil« vidéki társulat, amelynek vonzó híre van a végzősök között. Sokan emlegetik, hogy a színészek vándorlása természetes dolog. Mi erről a véleménye? — A színészet nem vándor- mesterség! A vándorszínészet a vándormesteség. Azt, hogy ígéretekért, magasabb gázsiért sokan mozognak, nem kell a színművészet velejárójának tekinteni. Az viszont nem ártana, ha filmgyárak, a rádió és a televízió többet foglalkoztatná a vidéki művészeket. — Az előbb szó esett a zenés társulatról, amelyet teljesebbnek tart. Mégis hiányokkal küszködik a zenekar is és hiányos a kórus, a tánckar. ' — Valóban, a kar nagyon gyenge. De itt is a kínálattól függ minden, illetve attól, mennyit tudunk fizetni. Véleményem szerint a zenekarral nincs különösebb probléma. Azok a társulatok viszont, ahol opera is van, például Pécs, Debrecen, lekötik a táncosokat. De vannak fejlesztési terveink. Hiszen a ma divatos musical igényli ezt. A látványosság, a revü nem hiányozhat a zenés színpadról. Most készülünk a Ketten Párizsban című show-musical bemutatójára. Bízom abban, hogy találunk megoldást. — A színháztól elválaszthatatlan a közönség. ■ Mi a véleménye a kaposvári közönségről? A vidékiekkel kapcsolatban azt tapasztaljuk, hogy most már elégedettebbek a színház tájelőadásaival. — Először az utóbbiról. Hogy elégedettebb a, vidék, az ösz- szefügg azzal is, hogy nem mindenáron tájolunk. Különösen most, hogy körzeti színház lettünk. így jobban megválaszthatjuk a táj előadások helyét és jobb lehet a produkció is. A közönséggel nem vagyok elégedett, de erről csak önkritikusan szabad beszélni. Tőlünk is függ, hogy mit, hogyan adunk. Szeretnénk változtatni ezen, és korszerűsíteni kívánjuk a jövő évadban a bérlete- zést is. T. T. HÉTKÖZNAPOK Amikor Párizsba érkeztem, a Hotel de Vilié, a párizsi városháza előtt görögtüzek és zászlók lobogtak; a párizsiak III. Napoleon császári hatalmát megdöntő forradalom 100. évfordulójára emlékeztek. Az ünnepi görögtüzek mellett láthattam a gyász gyertyáit is: Mauriacot, a nagy francia írót és Koenig tábornokot, az ellenállási mozgalom egyik vezetőjét (Cha- ban-Delmas, a jelenlegi miniszterelnök is a .beosztottié volt) búcsúztatták. Ünneppel és gyásszal mit sem törődve a Szajna most is lompos volt és piszkos, mint Villon Margot- ja, lustán elnyúlva ölelte magához a várost. Tizennégyezer halott Aki Párizs igazi arcát akarja megismerni, annak nagyor sokat kell gyalogolnia és utaznia. Ha az ember lábai bírják a gyaloglás nem okoz gondot. De -Jdnek van ideje manapság sétára? Legföljebb az időmilliomos semmittevőknek. Nagy- Párizs nyolc és félmillió lakosának többsége semmi esetre sem engedheti meg ezt a luxust. Legtöbben a metrón közlekednek. A metró, amely százhatvankilenc • kilométer hosszúságban szeli át a várost vitathatatlanul a leggyorsabb és legbiztosabb közlekedés’ eszköz. Talán éppen ezért emelkedik a viteldíj ára is Jelenleg egv második osztályra érvényes jegy ára 1,2 frank. (1 frank = 5,5 forint. — A szerk.) Legtöbb gondjuk az autósoknak van. Párizsban kétmillió RÁDIÓ/EGY2ET A leske és a felelet Hányszor, de hányszor áll az ember ’»kényelmetlen« döntések előtt. Szóljak-a az értekezleten, megmondjam-e a véleményem a barátomnak stb.« Azonnal mérlegelni kezdünk: a becsületességet leérj ük-e számon önmagunktól. vagy az előre ki nem számítható következményeket latolgassuk. Magatartásunknak ezt a lényeges mozzanatát állították reflektorfénybe a Húszas stúdió szerkesztői A lecke fel van adva című műsorban. Riportokat hallottunk. Hegyi Imre fiatalokat szólaltatott meg. Tanár, ifjúsági vezető, férfi elvonókúra után pszichológusnő, szülő nő, dolgozó nő, elvált nő, bénán ágyhoz kötött nő, szerető nyilatkozott rrról, hogv életük egy- egv fordulópontján’ mennyire tudtak vagy mertek őszintén b«l«s7,ólni saját sorsuk vagy egy közösség légkörének alakításába. Ami mindegyikükben közös volt: a bátor szembenézés és önelemzés. A többség azonban csak a meditációig jutott el. Választ kerestek arra: »gyávaság vagy erkölcstelenség hallgatni akkor amikor belül valami ágaskodik bennem, igazam, egy közösség igazának védelmében«? Kevesebben voltak azok, akik megküzdőitek a népszerűtlenség, esetleg a megtorlás kísérteiével. Azok pedig a legkevesebben. akiknek jó pontként könyvelték el harcos, következetes magatartását. Tetszett A lecke föl van adva című műsor (Déri Éva rendezte), mért szenvedéllyel, reálisan mutatta be a különböző embertípusokat, véleményeket. s a környezet reagálásait. Közérdekű volt a téma- választás: az életben a lecke állandóan mindenkinek föl van adva, kinek milyen jut, ki milyet kér, vállal magának, kinek milyet osztanak. S végül ■ föllelkesített a műsor mondanivalója, állásfoglalása: csakis az a becsületes, ha mindig őszintén merünk véleményt mondani. Kicsengett azonban a riportokból az is: a vitában a másik fél nyílt lapjai nélkül a legőszintébb ember is elbukhat. Mindany- nviunk kötelessége a bátor véleményalkotás a jobb érdekében. Véleményünk azonban nem tévedhetetlen, tehát csakis a vélemények harca, összecsapása árán közelíthetjük meg az objektív igazságot. Az őszinte eszmecseréket, vitákat kellene megsokszorozni, vagy megteremteni a közélet minden területén. B. Zs. R émülten riadtam fel. Az ablakon világosság tört be. Elaludtam! Már felültem az ágyban, a paplant is félrelöktem, amikor hallihooó! Hiszen ma vasárnap van. Vásárok napja, a pihenés, az édes semmittevés kerek huszonnégy órája, Már,nem tudok aludni. Nem is akarok, hiszen ébren vasárnap csak a vasárnap. Nézzük csak,’ mit is kéne rtja csinálni! Jő lenne elmenni egy matinéra! Istenem, mikor voltam utoljára?'Vagy kimenni az állatkertbe és megnézni azt az óriás medvét, aki' most kaptunk cserébe valamiért. Vagy sétálni csak úgy az őszi avarban, és hagyni, hogy elmémet borongás, el- múlásos gondolatok itassák át. Tetszetős gondolat... De egy óráig még minden körülmények között ágyban élvezem a lét örömét. Nejem messze, a másik szobából, a nyitott ajtón keresztül: — Felébredtél, fiam? — Jó reggelt! — mondom frissen, míg lelkem a közelVASÁRNAP jövő kellemességeinek tudatában pajkosan lubickolt. — Ugye, megfőzöd a kávét? ... Morogtam valamit, aztán felkeltem a sivár, kispolgári kényelmetlenséggel összetákolt szobában, és kimentem a konyhába megfőzni a kávéi. A viták korát — saját jól felfogott érdekemben — már rég lezártam. — A vaj. a frizsiben van — kúszott utánam lágyan a hang. Tehát az egész reggelit, az egész családnak, teljesen egyedül, nekem kell megcsinálnom. Második gimnáziumba jártam, amikor anyámat behívatta az osztályfőnököm, és aggódva érdeklődött, valami nagyobb szabású marhaságom kapcsán, hegy nem vittek, még el engem soha pszichológushoz? A napokban írtam valamit a női egyenjogúságról, és most itt van, ni. Már értem feleségem osztatlan lelkesedését a mű olvasása nyomán. Isten veled, vasárnap, őszi avar, óriásmedve ... Ez a dög vaj kőkemény. Szeletekben tettem a kenyérre. — Csinálj vagy öt lágytojást, ha már úgyis benne vagy. Egyszóval a konyha és a szoba között feleségem forró, drót kapcsolatot létesített. Még a kagylót sem kell felvennem. Beledobtam öt tojást egy lábosba, és a gázra tettein. Ja, a víz ... Mi ez a büdös? Gumiszag? Na nem bej, majd valaki másik tömítőgumit tesz a kávéfőzőbe ... A tojások, amikor kihámoz-, tam őket, nyanúsan rugalmasnak bizonyultak. Bumm, keménytojás. Bezzeg a pincében, negyvenötben... — Kész a reggeli! Nagyobbik fiam a képembe röhögött, mert amikor a kenyérkosárból kivettem a kezem, egy szelet kenyér az ujjam hegyén maradt, lógva. Mindenesetre kapott egy pofont. — Papa, íclreíc harminc forintot kirándulásra!' — Kérek húsz forintot, papa, mert a... — Emlékszel, fiam, megbeszéltük: azt a tompot, amit Olaszországból hoztam, levii- tem a kalaposhoz. Holnap elkészül — és jelentőségteljesen nézett megtört szemeimbe. — Mennyi? — Nyolcvan. Délután hatkor visszafeküdtem az ágyba, a fal felé fordultam, és csak hétfőn hajnalban, óracsörgésre ébredtem, összetörtén, fáradtan. Amíg zötyögött velem a villamos a hivatalom felé, borúsan futott át az agyamon, hogy ma még csak hétfő van. Uram atyám, mikor lesz még vasárnap! Deák Gusztáv autó cammog. Nem túlzás ez, hiszen a közlekedési átlagsebesség alig éri el a tíz kilo métert óránként. Parkolni — néhány hely kivételével — még a járdán is lehet. A parkírozó autókat nem fékezik be; így aztán az autórengeteg ide-oda tologatásával »köny- nyűszerrel« ki lehet jutni a labirintusból. Ez a tologatás azonban gyakran a gépkocsik összekoccanásával végződik Ezért az autókat — elől és hátul — gumiütközőkkel látják el. Azokat viszont, akik a tilosban parkolnak, a rendőrség megkíméli a gépkocsi kiszabadításával járó nehézségektől. Darus kocsijaikkal kiemelik a járművet és a rendőrségi parkolóhelyre szállítják. A váltságdíj lefizetése után ugyancsak szívják a fogukat az autósok... S míg a fővárosban viszonylag kevés a közlekedési baleset, addig az autósztrádákon — itt élik k magukat a vezetők — tizen- négyezren haltak meg gyorshajtás következtében 1969- ben. Akik viszont az érdekességet, a romantikát szeretik, fia- kerrel is utazhatnak. Az Eif- fel-torony előtt parkol az utolsó párizsi konflis. Vezetője, a szőke hajú Ketty, aki korábban elárusítónő volt, a bakon ülve várja a városnézésre induló turistákat és a Bois de Boulogne-ba vágyó szerelmespárokat. Zizit, a pejkó' még elárusítónő korában ismerte meg, s amikor megtudta, hogy gazdája vágóhídra szánta, megvette a halálra 'télt lovat. Nem könnyű kenyérkereset Kettyé. Mivel lovat csak a külvárosban sza- ban tartani, már hajnali öt kor fel kell kelnie, hogy Zizit teherautón a városba szállítsa. Élelmet csak vidéken le hét szerezni, s csak Párizstól ötven kilométerre patkoltat hat, mert az autószervizéi már régen kiszorították a fő városból a patkolókovácso kát... Az „öreg hölgy" és a „bolhapiac“ A 320 méter magas, • 7500 tonna súlyú> »öreg hölgy« — gy nevezik a párizsiak az Eiffel-tornyot — vitathatatlanul a francia főváros legláto- gatottab nevezetessége. (1969- ben több mint 2,5 millióan tekintették meg.) Már a második emeletről is pazar kilátás nyílik a városra; a tornyot körülölelő parkok kedvelt séta- és pihenőhelyei a francia családoknak és a jellegzetes párizsi golyójátéknak — bou- les — hódoló fiataloknak. Az »öreg hölgy« igen sokat ad magára: egy-egy szépítkezés során negyven tonna festéket kenet magára; csekély harmincezer munkaóra alatt. Léte két alkalommal forgott veszélyben: először a nácik, később pedig az OAS terroristái akarták megsemmisíteni. Napjainkban egyre több szó esik arról, hogy lassan megérik a lebontásra. Őszintén szólya nem féltem az »öreg hölgy«-et; hiszen ha a 2,5 milliós látogatottsági számot megszorzom öttel (5 frankot kell lefizetni, hogy a második emeletre feljussunk), akkor bebizonyosodik, hogy anyagilag is tűrhetően tartja még magát... Egyeduralmát azonban 1972-ben elveszíti. A ■Szajna partján — Schöffer Miklós tervei alapján — 347 méter magas modern acélkolosszus emelkedik majd, amely ötezer, különböző színű fényszórójával bizonyára Párizs új látványossága lesz. Párizsban járva a »bolha- oiacot« is érdemes megnézni. 7antatszikus összevisszaságban a múlt és a jelen ölelkezik itt. Vásárolhatunk háborút járt katonaköpenyeket, Waterloonál dörgő muskétákat, kopott fapapucsokat, szentképeket, papagájokat, régi Wes- .ern-film-plakatokat, vízhgd- lan órákat, tranzisztoros készülékeket és egyéb hérebere- herkentyűket. Míg a turisták verítékezve alkudoznak, addig a párizsiak mosolyogva nézelődnek. ők csak ezért keresik fel a »bolhapiacot«. (Folytatjuk.) Bracsoh István Cl segédeszköz balett-táncosoknak Nlna Thnilade dán koreográfus újfajta segédeszközt szerkesztett. amelyet gyakorló balett táncosok használnak edzéseiknél A »balettlabda« sokkal több mozgási szabadságot ad a táncosoknak, mint a hagyományos eszközök. (MTI Külföldi Képszolg.) SOMOGYI NEPL.AP Péntek, 1971. január 15.
