Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-31 / 305. szám

ÜNNEPEK NEG V EDS/AZ f PA Mit vártak az 1946-os esztendőtől? Emlékeznek még, mit vártak az 1946-os esztendőtől? Tu­dom, hogy emlékeznek az ak­kor élők. Mert a történelem dátumai, eseményei árulkod­nak. Talán arra is emlékeznek sokan, hogy az új évben miért gyűltek haragos tüntetésre a megyeszékhelyen a feketézők ellen. Ha ma az általános is­kola nyolcadik osztályosait megkérdezzük, mit vártak az emberek 1945 végén, a törté- neleimtanulmányok alapján rá­felelik azt, amit a kommunista párt szívós harc után 1946. augusztus 1-re elért, s amit satbilizációként említ a törté­netírás. Bankigazgató és kisfiú A Somogyvármegye egyik riportere fölkeresett egy bank- igazgatót, egy kereskedőt, egy munkásasszonyt, megkérdezett egy rohammunkást, és meg­szólított egy tüzelőt cipelő kis­fiút a város szélén, hogy mit vár az új esztendőtől? Nem idézőm az újságcikk őszinte párbeszédeit, ha más­más szavakkal kifejezve is — egyet akartak, az infláció .meg­szűnését, stabilizációt. A bank- igazgató így nevezte. De a kis­fiú számára bizonyosan egy nagy karéj zsíros kenyeret és egy meleg szobát jelentett. Az utóbbit biztosan, mert a kisöccse nevében is így nyi­latkozott ... »Mit várunk az új esztendő­től? Mindenekelőtt egy jó ter­mést, mely az ország minden lakója részére nemcsak a min­dennapi kenyeret jelentené, hanem jelentené egyúttal a békét... — írta a Somogyvár­megye. Gőgös idióták Dr. Halda Antal: — Már elmondtam magának, milyen nehéz volt akkoriban Kaposváron is sok ezer kommunista és pártonkí- vüli fáradozik azon, hogy a párt politikája eljusson a tö­megekhez, azok javaslatai, jo­gos kérése pedig pártunk ve­zetőihez. A városi pártbizott­ság tegnap harminc aktívát hívott meg, aki az elmúlt években, a nemrégen lezaj­lott pártvezetőség-választás- kor, a pártoktatás ellenőrzésé­ben, a párt lapjának terjesz­tésében kiemelkedő munkát végzett. Jó volt látni, hogy a meg­hívottak fele asszony, csalá­dos anya, aki munkája, csa­ládja ellátása mellett is tudott időt szakítani pártmunkája végzésére. \ az ügyvedkedes. Nehez bünte­tést, hosszú, súlyos éveket szabtunk a feketézőkre. Tudja mivel érveltek? Hogy a köz- biztonság miatt, illetve a köz- biztonság hiánya miatt ve­szélyes az árut a városba szál­lítani, rá kell tehát számítani az árra a veszélyt is. Persze ez a rászámítás nemegyszer az éhhalál veszélyét jelentette sokak számára. Arról is be­széltem, hogy mi, polgári de­mokraták mit tartottunk a kommunistákról. Ha lehetőség nyílt rá, egy platformra lép­tünk velük... Azt szerettük volna, hogy az értelmiség az ’<j rend híve legyen. Képzelje csak el, micsoda hierarchia volt a bíróságon be­lül! Micsoda óriásnak tartotta magát egy megyei főbíró, egy ügyész, egy járásbíró, és így tovább. Mint az áthághatatlan kasztok. Vagy a Turul világa. Néhány vidéki dzsentri cse­mete szinte kultuszt csinált műveletlenségébőL, gőgös idió­ta módjára. Beállítottak a zsí­ros vadászkalapban, nagyké­pűen, elegáns hülyének tetet­ték magukat — vagy azok is voltak —, szóval ők voltak a ne ismétlődjön soha. Hogy . stabil gazdálkodás legyen Ma­gyarországon. Igen, vártuk az új forintot, a feketézés végét, mert az elkeseredés már bi­tófát emelt a Kossuth téren... A harag bitófája Vadas József: — Igen, azt a bitófát mi ál­lítottuk. Több tízezren gyűl­tek össze a Kossuth téren. És elkeseredtünk már nagyon. Mert 1946 elején dühöngött az infláció, a kis fizetésű városi ember éhezett, minden érté­két odaadta volna élelemért menyes munkát, és kapott ezért jutalmat Mihalics István, Kovács Fe­renc, B. Nagy Lászlóné és Visnyei Jánosné azért fára­doztak, hogy a Somogyi Nép­lapnak minél több olvasója legyen. Sokan vannak hasonlók, s csak kis részük részesülhetett szerény elismerésben. Vala­mennyiük véleményét tolmá­csolta Forrni László, amikor a következőket mondotta: — Kommunisták vagyunk, tudjuk ez mivel jár, mi a kö­telességünk. Szívesen és öröm­mel dolgoztunk és dolgozunk a jövőben is pártunk politiká­jának megvalósításáért. Sz. k Azt mondtuk, ide akasztunk fel ezután minden feketézőt. Jelképes tett volt, de minden­ki szándékát kifejezte. Persze lehet, hogy nem volt helyes, túlságosan szélsőséges lépés volt, de a tömegek tiltako­zása utat keresett. Mi, kom­munisták hirdettük a forint jöttét, de sok kisgazda még talán az első pénzérme ve­rése előtt jósolta már, meg­lássátok, holnapra már másfél forint lesz a neve... Hát nem lett! Mert a stabilizáció, a párt gazdaságpolitikája helyes és megalapozott volt. Aztán azt vártuk a negy­venhatos esztendőtől, hogy nö­vekedjék tovább a párt sorai­ba állók száma, meg azt, hogy a szövetséges pártokkal minél jobb és alkotóbb összhangban dolgozhassunk, hogy az újjá­építés nagy céljai megvalósul­hassanak. Higgye el, már ak­kor is feladatunknak éreztük, hogy iparosítsuk Somogyot. Államosítottunk is, szervez­tük is a gazdálkodást. Lépés­ről lépésre ment, de ahogy visszaemlékszem, olyan egész­séges, türelmetlen fokozatos­ság volt ez. Megvolt az örö­me is az embernek ha vissza­tekintett, mert nemcsak akar­AZ ÉV UTOLSÓ előtti mun­kanapján benépesült tárgyaló­teremben évzáró végrehajtó bizottsági ülést tartott a Ka­posvári Városi Tanács. Az ülésen a művelődésügyi osz­tály előterjesztését tárgyalták meg, ezúttal a felnőttek álta­lános Iskolai okatásának hely­zete volt napirenden. A jelentés alapelvként rög­zítette, hogy a felnőttoktatás társadalmunkban fontos szere­pet tölt be a szocialista kul- túrforradalom feladatainak megvalósításában. Lehetővé teszi, hogy a tanulástól ko­rábban elzárt dolgozók bekap­csolódhassanak az iskola- rendszerű művelődési folya­matba, kiegészíthessék isme­reteiket, s megszerezhessék az általános alapműveltséget, ez­zel biztosítva a közép- és fel­sőfokú végzettség megszerzé­sét. A téma napirendre tűzését indokolja, hogy bár csökkent a nyolc osztályt nem végzők száma — tíz évre visszame­nően évente a városban mint­egy hatvanan maradnak ki ál­talános iskolai végbizonyít­vány nélkül az iskolákból —, továbbra is fontos feladat a felnőttoktatás. 1969/70-ben a város tizen­hét üzemében fölmérést vé­geztek a dolgozók iskolázott­ságáról. A tizenhét üzemben mintegy 12 900 fő dolgozik. Az általános iskola nyolc osz­tályát 2160-an nem végezték el közülük, ez 16,7 százalék (a negyvenöt év fölötti ebből 1400). Országos és megyei jelenség is, hogy az utóbbi években csökkent az általános iskolai tűk, hogy szövetségeseink le­gyenek, de voltak támogatóink, és ilyen volt Halda ügyvéd is... Epilógus helyett Itt szakítottam meg az emlé­kezés fonalát. Talán az ese­mények kellős közepénél, de mindenesetre az ünnepek után. Ezekben az események­ben már az ország jövője kör­vonalazódott. Három ünnepet idéztünk két ember emlékei alapján. Beszélgetés közben annyit jegyeztem meg Vadas Józsefnek, hogy azért is örü­lök ennek az ismeretségnek, mert amikor sorsát mesélte, amikor kalandos életét meg­ismertem, akkor fogalmaztam meg mindkettőjükről: olyan emberek, akiket nemcsak sodort a sors, hanem kormá­nyozták, irányították a sorsot. És, hogy a fogalmak a kará­csonyi békesség, a szilveszteri vidámság meg az újévi biza­kodás úgy összetartozott, ah­hoz az események nagy egé­szében tetteik építő, eleven molekuláját lelhetjük. Nem kevés tanulsággal. felnőttoktatásban részt vevők száma. (Országosan 71,8, a megyében 90, Kaposváron 87 százalékkal.) A végrehajtó bizottság azért ült össze tegnap, hogy a je­lentés alapján szélesebb körű vitát rendezzen a felnőttokta­tás helyzetéről, jobban megis­merje a téma összefüggéseit, és konkrét javaslatokkal se­gítse elő az általános iskolai lemorzsolódás megakadályo­zását, a felnőtt dolgozók előtt vonzóbbá tegyék a tanulást. A művelődésügyi osztály egyedül nem képes a helyze­ten javítani, szélesebb társa­dalmi alapra kell helyezni a felnőttoktatást — hangzott a legfontosabb javaslat. Minde­nekelőtt biztatni kell a gaz­dasági vezetőket, hogy dolgo­zóikat tanulásra ösztönözzék. A munkahelyi párt-, szakszer­vezet és ifjúsági szervezet is sokat tehet a tanulási vágy fölkellésében. A »mi hasznom, ha tanu­lok?« — tarthatatlan szemlé­letű kérdésre a vállalatoknak pozitív feleletet kell adniuk. SERKENTENI KELL a ma­gántanulást is, és új, megfele­lő módszereket kell kidolgoz­niuk a pedagógusoknak is a felnőttoktatásra. Ennek lénye­ge az legyen, hogy a dolgo­zókban alapkészségeket ala­kítsanak ki és olyan szemlé­letet, hogy tanulni igenis ér­demes. A felszabadulás után hu­szonöt évvel is szükség van a felnőttoktatásra, s nem túlha­ladott forma — állapította meg a végrehajtó bizottság. H. B. Aktívák jutalmazása I# •• »» • • • | „Köszönjük önzetlen munkájukat.:. »» Tröszt Tibor Turul dandyjei. Én azt vár-­tam ato1 uj evLÖ1, hogy ' A Kaposvári Városi Tanács V. B. megtárgyalta: Nem túlhaladott forma a lein oltok tatás Négy nap múlva kezdődik a lakásfelmérés más szervektől és intézmé­— Köszönjük önzetlen mun­kájukat, kérjük, hogy a jö­vőben is legyenek fáradhatat­lan harcosai, tevékeny része­sei pártunk politikája megis­mertetésének, pártunk és a tömegek kapcsolata elmélyí­tésének — köszöntötte a meghí­vottakat Somogyi József, a vá­rosi pártbizottság első titkára. Ezután jutalmakat, ajándé­kokat nyújtott át Bodor Fe­renc, Muráth József és Kiss József veteránoknak több év­tizedes munkájukra való em­lékezésül, s mert most is te­vékenyen dolgoznak pártunk politikájának megvalósításáért. A pórtvezetőség-választás- kor. a pártoktatás ellenőrzé­sében, segítésében Varga Sán- dorné, Országh Zoltánné és Vermes Vilmos végzett ered­Január 3-án délután a me­gyei Ingatlankezelő és Felújí­tó Vállalat húsztagú brigádja megkezdi az állami bérlemé­nyek felmérését. Somogybán ötezernégyszáz lakás és ugyanennyi bérlő várja a párosán dolgozó fel­mérőket (egy műszaki, egy ad­minisztrátor), akik a délutáni órákban csengetnek. Minden bérlő előzetes értesítést kap a látogatás várható időpontjá­ról, hogy legyen lehetősége és ideje ehhez igazítani elfoglalt­ságát. Az értesítő cédulákat decem­ber 30-án adták postára az első bérlőknek. Kaposváron abc-sorrendben kezdik a la­kások felmérését, tehát az Ady, Bajcsy-Zsilinszky, Beloiannisz, Berzsenyi utcák házaiba men­nek először az IKV emberei. Az értesítőben szerepel egy mondat: »A felmérésnél a tényleges helyzetre szorítkozunk, de a lakás kategóriába sorolásáról vagy a lakbér összegéről fel­világosítást adni még nem tu­dunk, mivel azt később meg­jelenő jogszabály határozza meg.« Tehát az IKV kéri a bérlő­ket, hogy ne érdeklődjenek a felmérést végzőknél a lakbér összegéről, mert ezt egy má­sik bizottság végzi. 1971. áp­rilis 30-ig minden bérlő kéz­hez kapja az új lakbérét tar­talmazó bérleti szerződést. A megyei IKV-tól kapott felvilágosítás szerint a válla­lat bérmunkát is végez, tehát elfogad magánosoktól, vagy nyéktől is lakásfelmérési meg­bízást. A lakás fölmérése után a bérlővel aláíratják az adatla­pot. Ha ezt valamilyen oknál fogva megtagadja, a lakbér megállapítását nem odázzák el, ugyanígy közük vele az új lakbér összegét, mint mások­kal, de bírósági úton kifogást emelhet a fölmérés ellen. Remélik, hogy ilyen eset nem fordul elő, mert sem a vállalatnak, sem pedig a bér­lőnek nem érdeke a hamis adatok beírása. A bérlőket arra kéri az IKV: a fölmérést ne vegyék zaklatásnak, segítsék, hogy minél gyorsabban és ponto­sabban dolgozhassanak a vr' lalat dolgozói. esge A Budapesti Finommechanika 3. számú Kaposvári Gyárát november 19-én adták át. 53 millió forintos beruházási költséggel készült el. 1974-től több mint ezer ember dolgo­zik majd itt. Megindult a munka Csurgón, az Épületasztalos-ipari üzem­ben, amelyet 50 milliós költséggel készítettek el. Az össze­get — az állami támogatáson kívül — öt vállalat adta össze. Évente 15 000 kétszobás lakáshoz szükséges ajtót és ablakot gyártanak. A megye mezőgazdasági üzemeiben eddig 25 modern, szako­sított sertéstelep építését és rekonstrukcióját határozták el, közülük tizenöt építése folyik. Az új telepek egyike a len­gyeltóti egyesült szövetkezetben épül. Siófok mellett építik az M 7-es müút Zamárdiig terjedő szakaszát, A tervek szerint 1971-ben közlekedhetnek rajta a gépkocsik, Az év eseményei képekben SOMOGTINÉPLAP Csütörtök, ÍSÍO, december 31.

Next

/
Oldalképek
Tartalom