Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-13 / 292. szám
I. Megkérdeztem egy általános iskola igazgaótját: — Véleménye szerint mi a társadalom igénye a mai tanulókkal szemben,? Nagy és egyre nagyobb. Mint tanító, tanai- már elég sokat megértem. Amióta emlékszem, állandó forrongásban van a tanítás. Kicsit olyanok vagyunk, mint a költészet. A költők ma kullognak a változások után, ámulva nézik, hogy repked az ember a világűrben, a holdra, és itt lenn is mit ki nem talál. Az irodalom biztosan átvészeli ezt a korszakot. De az iskola- ügy'nem várhat a megváltásra. Ha csak tíz-tizenöt ev után regisztráljuk a technika, a tudomány, a társadalom ma végbement változásait, tegnapi fiatalokat nevelünk a holnapnak. — A társadalom igénye az, hogy a gyerekek már az általános iskolában magas szintű elméleti tudást sajátítsanak el, nagy tömegű ismeretanyag formájában. Ez persze nehézségekbe ütközik. A-.gye- rekagyat képessé kell tenni a nagyfokú absztrahálásra. Üj fogalomkörök, új készségek iránt. kell fogékonnyá tennünk. Tizenöt éve még elég volt annyi, hogy egy évben egyezer összetereltem az ud varra a tanulókat, és előadást tartottam nekik a közlekedésről. Ma tanítanunk kell a KRESZ-t, és meg kellene tanítani minden általános iskolást a járművek ismeretére és az autóvezetésre is. Csak részben az autó miatt Mert köny- nyetb lenne a traktoros-, és a kombájnosképzés is, ha a gyerek érzéke ebbe az irányba j fejlődne. — Aztán a nagy tömegű ismeretanyag könnyen masszává válik. A pártkongresszus határozatai között van ' egy mondat, amely úgy hangzik: oktatási rendszerünk magasabb színvonalra emelése a társadalom. 'szocialista fejlődésének; egyik fő követélményé; tehát a társadalom szükségleteivel összhangban képezzük és neveljjik a fiatalokat Először természetesen azt kell tisztáznunk: : ki mit ért ezen. Az' alappal mindenki egyetért De más a szükséglet egy elzárt, még ma is jobbára mezőgazdasági vidék falusi iskolájában, és más egy nagyvárosban. Hogy hol és mire neveljék — pontosabban mi felé orientálják — a fiatalokat? Hogy akár a továbbtanulásban, akár a termelőmunkában minél jobban megfeleljenek. Ügy kell bánni az ismeretanyag-masszával, hogy a 1 fiátal orientációja során min-- den tanult anyagból ki tudja válogatni a hasznosat Képessé kell tennünk őket az önálló gondolkodásra. mindenk Irodalmi riport tését érteni ezen, hanem a magatartást! Most tizennégy éves korukig urakat nevelünk falun is, városon is. A fiatalt az általános iskolában és a középiskolában kiszolgálja a nevelő, a menza, a szülő. A nevelési terv is mire terjed ki? A hősök ern- ! ékművének rendbentarta- sára, és ha szőlőszüretkor, almaéréskor a téeszben szükség van rá, adódik egy kis hajrámunka. Viszont a gyakorlatiasság fontossága, mint érzék, hiányzik a mindennapokból. Mégis: a nyolc általános vagy a technikumi elvégzése után, kellő fölkészí-, tés nélkül, elvárjuk, hogy forduljon a kocka. Eddig csak kapott, mostantól csak adjon. És ha nem állja meg a helyét: »micsoda nemzedék!« mondjuk. Szerintem akkor váltjuk válóra a társadalom igényét, ha mindehhez hozzáadjuk a magunkét: a fiatal szeressen és tudjon is dolgozni! A kollégái azt mondják erről a pedagógusról, túl szigorú. Nemcsak az iskolában. A községben sem állhat meg előtte az a fiatal, aki tudna, de nem szeret dolgozni. És az se, aki szeret, de csak pénzt keresni. 3. — A magasabb színvonalat és a nagyobb mennyiségű ismeretanyagot megköveteli a társadalom és a technika rohamos fejlődése — mondja a járási oktatási osztály vezetője. — De a gyermeket már a harmadik-negyedik osztályban el lehet rontani azzal, hogy minden iránt felcsigázzuk az érdeklődését, és megtévesztő, felszínes érdeklődés fejlődik ki benne. Ahhoz, hogy érdeklődése mély legyen, és mindegyikből kihozzuk a maximumot, szinte minden gyerekkel másképpen kellene foglalkozni. De egy harmincas létszámú tanulócsoportban erre nincg mód. Az egyéniség differenciáit . fejlesztését a megfelelő fokon mégis el kell kezdeni. Figyelje meg: azt a tanulót, aki nagyon ért a matematikához, sose feleltetik, mert ő úgyis tudja, inkább a többit kell okítani! Az ilyen pedagógus kezén elkallódnak a tehetségek. De ha ez a gyerek írja föl a többieknek a következő óra anyagát, vagy óra után, akár csak a folyosón, a nevelő felad neki egy plusz feladatot, egy kis munkával még harmincötös létszámmal is lehet differenciálni. — Hogyan látja, a korszerű képzésben mi kap nagyobb i egyetért szerepet: a tankönyv vagy a nevelő? Vagy esetleg mindkettő együtt? — A gyerekeket a jő tankönyvek alapján a fontosabb- tüdomáriyágak .alapiismereteire kell megtanítani, plusz nagyfokú érdeklődést, kíváncsiságot kell kelteni bennük! Nem szabad őket eszenciákkal kielégíteni- Nem szabad elhitetni, hogy Petőfi harmincsoros életrajzában benne az egész forradalom, s egy bonyolultabb képlet Ismeretének. birtokában már a kisujjában a matematika. Ha éh gyakorló pedagógus lennék, önelégültség és befejezettség helyett a hiány követelőző érzését hinteném el a tizenhárom-tizen- négy éves tanulók tömegében. Az iskolaudvaron sok száz gyerek futkos, szalad, játszik a szünetben. Már hűvös a délelőtt, talán azért futnak. És azért, mert egy tanár a felsősök segítségével játékra, mozgásra ösztönzi őket. — Nem kell tornatanárnak lenni ahhoz, hogy egészséges, mozgásra ösztönözzük a gyerekeket Sajnos, az iskolánkat festették a nyáron ... Ismét lesz egy-két vitám, hogy azért engedjük mozogni a gyerekeket. Végeztem egy maszek felmérést azokról, akiket felmentettek a torna alól vagy a szülő akarta felmentetni őket. Keringési zavarok, vérpangás, étvágytalanság, neuraszténia, renyhe bélműködés, mozgásszervi panaszok. Csupa öregkori betegségek, tíz-tizennégy éveseknél! Mert ha egyszer kificamítja a lábát az egyszem csemete, évekig nem engedik mozogni. Nincs ellenállóképességük, nem tudnak lélegezni, és el- hájasodnak. És a legátgon- döltabb oktatási terv sem ér semmit, ha nincs hozzá egészséges gyerekanyag! Nem öncélú testkultuszről beszélek. De ahhoz, hogy kimozduljunk az állóvízből, hogy a testnevelést , szervesen az élettel összetartozónak lássák, olyan egyéniség kellene, mint az ének-zene oktatásában Kodály volt. Aki tudna hatni e téren olyan erővel, mint ő hatott a zenepedagógiában. 4. Mert a mozgás, éppúgy, mint az éneklés, újjá szüli a gyereket, ha a tornát szervesen beépítik a tanrendbe. S bizony elkelne ezekről is egy párthatározat. Azért mondom ezt, mert ha már a tantestületek nem látják, legalább méltó fórumról hívják fel ilyen jelenségekre a figyelmet. Siklós László Alkotás közben 2. —- Az oktatás-nevelés színvonalát fejleszteni és korsze- rűsiténi kell: ezt mondta a párthatarozat, és ezt mondja minden igaz nevelő. De a fejlesztés, a korszerűsítés iránya merirte mutasson? Akivel beszélgetek, falusi iskolabáh tanít. Töprengő, önmagát emésztő, igénye? pedagógus. r-rr Ha nagyobb hangsúlyt kapnak a természettudományok, a . társadalomtudományok, a kézségtárgyak, az elmélet és a gyakorlat, akkor oda jutunk, hogy semmi sem kap hangsúlyt. Például sokszor azt látjuk, hogy a tanult anyagnak még a magja is kihullik abból, aki csak a nyolc osztályt járta ki vagy csak a hatodikig jutott el. Ugyanakkor aá ilyen gyerek nem ka^ patt útbaigazítást arra, amit egész életében csinál, mert a gyakorlatot elhanyagoljuk. Fontosnak tartanám: azokban az általános iskolákban, ahol tudják, hogy nem orvosokat, ügyvédeket nevelnek, hanem traktorost a téeszbe, szakmunkást a, gyárakba, ott úgy értelmezzék . - a" ■ társadaliúl igéhyt, hogy ezekre a területekre tegyék alkalmassá a gyerekekét. Félreértés ne essék, nem a tudásanyag szűkíSzobrászoh a lengyelországi Bialovicza nemzetközi művész- telepen. Kiállítóteremben (Selmeczi Tóth János felvételei H a irodalmi foglalatosságaimra gondolok, gyakran vetődik fel bennem a kérdés: Mikor kezdődött? És hogyan kezdődik az efféle általában? Mi kényszerít rá először, hogy tollat ragadjunk, és életünk végéig el. se eresszük? Nehéz visszaemlékezni, hogy mikor is kezdődött. Az íróság mint lelkiállapot nyilvánvalóan sokkal hamarabb alakul ki az emberben, mintsem valóban elkezdi a papírost piszkítani. Nagyon fiatalon, tálán még a gyermekkorban alakul ki. A legtöbb verset a tengerről írtam. Pedig akkor még jóformán nem is ismertem. Nem volt ez meghatározott tenger — sem a Fekete, sem a Baiti, sem a Földközi —, hanem amolyan ünnepi “általános« tenger. Egyesített magában minden színt, minden túlzást, nünden féktelen romantikát, de hiányoztak tájáról az élő emberek, kívül volt az időn és a valódi földrajzi téren. Akkoriban ez a túlzott regényesség övezte szememben az egész földgolyót, akárcsak valami sűrű légkör. Gyermekkorunkban, ifjú- ...... S águnkban másnak látjuk Konsztantyin Pausztovszkij: a világot, mint érett szemmel. Gyermekkorunkban perzselőbb a nap, sűrűbb , a fű, bőForgácsvirágok ségesebb a zápor, kékebb az ég,' és izgalmasan érdekes minden ember, akivé! találkozunk» A gyermek bizonyos mértékig titokzatos lényt lát mindén felnőttben, legyen az gyalu forgács illatú szerszámokkal fölfegyverzétí ács vagy bopatikus, aki .tudja, miért zöld a fű. Az életnek, a környező világnak ez a poétikus érzékelése a legnagyobb adomány, amely a gyermekkorunkból megmaradhat Ha valaki hosszú, józan esztendők során nem veszíti el ezt az adományt akkor költő vagy író lesz belőle. A kettő között végeredményében kicsi a különbség. Az életet mindig újnak; látni: ez az a termékeny talaj, amelyből a művészet sarjad. Gimnazista koromban természetesen én is verset írtam, olyan tömegével, hogy egy hónap alatt tele lett velük égy vastag iskolai jegyzetfüzet. A vgrsek rosszak voltak, dagályosak, cikomyásak, de nekem akkoriban meglehetősen tetszettek. Rég elfelejtettem őket, már csak egyes versszakokra emlékszem belőlük. Ilyesfélékre: Szedjünk virágot! Lám hervadtam lekonyul. Halk eső permetez a földre, S amott, hol füstös-bíborosán alkonyul, Sárguló lombnak hull özönje. D e ez még semmi. Minél többet írtam, annál jobban, telezsúfoltam verseimet többé-kevésbé értelmetlen »szépségekkel«: Szadimért epedek, és opálként csillog a bánat Lassan elém terülő, hosszú napok lapjain... Hogy miért csillog a bánat opálként, ezt sem akkor, s n később; nem tudtam megmagyarázni. Elragadott a szavak csengése. Az értelemmel nem is törő4tam. Tajtékos, vidám tenger volt, szárnyas gályák, vakmerő tengerészek szülőhazája. Partján smaragdként égtek a világítótornyok. A kikötőkben . forráshoz hasonlatosan pezs- gett a gondtalan élet Soha nem látott szépségű barna bőrű nők égtek szerzői akaratomnál fogva kegyetlen szenvedélyek katlanában. Az esztendők múlásával verseim valamit vesztettek dagály osságukból. Lassan ki- szellőződött belőlük az egzotikum. D . e valljuk meg: a gyermekkor és az ifjúság nem lehet meg egzotikum nélkül, akár a trópusok, akár a polgárháború legyen az egzotikum forrása. Az egzotikum adja meg az életnek azt a rendkívüli színezetet amelyre a fiatal és érzékeny léleknek oly nagy szüksége van. Diderot-nak igaza volt, mikor azt mondta, hogy a művészet feladata: megtalálni a rendkívülit • a mindennapiban, és a mindennapit a rendkívüliben. Ma sem bánom, hogy gyermekkoromban annyira hatalmába kerített az egzotikum varázsa. Ki az, aki gyermekkorában nem ostromolt ódon várakat, nem szenvedett hajótörést foszlánnyá szakadt vitorlákkal a Magellan-szoros partjainál, vagy Novaja Zemljánál? Ki nein robogott az Uralon túli sztyeppén Csapájewel, s nem kereste a kincset, melyet Stevenson olyan ügyesen rejtett el a titkos szigeten? Ki nem hallotta a zászlók suhogását a borodinói csatában, és nem kalandozott Mauglival Hindosztán dzsungeleiben? Sok időt töltök falun, olyankor figyelem a kolhozbeli gyermekek játékait. Mindig van bennük egzotikum: hol tutajon kalandozzák he az óceánt (a kevésbé hangzatos »Eorjas«- névre hallgató kis tavat), hol a világűrbe repülnek, hol rejtélyes világrészekbe tesznek felfedező utat A szomszéd gyerekek például ismeretlen országot fedeztek feL Elnevezték »Óperenciá«- nak. Csupaöböl tavacska volt ez, amelyet annyira benőtt a sás, hogy csak a kellős közepén csillogott egy darabka víztükör. Az egzotikum persze nem egyik napról a másikra illant el tudatomból. Sokáig megmaradt a nyoma, mint ahogy megmaradt a kertekben az orgona nehéz illata. Még a jól ismert, sőt — megunt Kije- vet is átalakította számomra. Napnyugták aranya lángolt a kertjeiben. A Dnyeperen ■—’ túl villámok cikáztak a sötétben. Ügy rémlett, hogy Ismeretién, nyirkos és fenyegető ország- térül Ott el, futó fombsusogással teli ország. A tavasz pirospettyes sárga vadgesztenyeszirmokkal szór- ; ta tele a várost Annyi volt a virágszirom, hogy esőzéskor kicsiny gátak képződtek belőle,-melyek megakadályozták az esővíz léfolyását, és neme« lyik utcát kicsiny tóvá változtatták. Eső után pedig úgy fénylett az ég Kijev fölött, mint a kristálykupola. Váratlan erővel tolultak emlékezetembe a költő szavai: Már a tavasz bűvös hatalma lángol Homlokán a csillagoknak. Milyen jó vagy! E hívságos világon Boldogságomat te hoztad... E bhez a korszakhoz kapcsolódik első szerelmem emléke, az a csodálatos állapot, amikor majdnem minden fiatal lányt szépnek láttam. Ütcán,. parkban, villamoson elém tűnő minden leányos jelenség — szemérmes, cje figyelő pillantás, üde haj illafa, fogak villanása félig nyílt ajkak mögül, karcsú térd a szél lebbentette szok- nyácska alatt, ujjak érintése — mindez azt ígérte, hogy előbb vagy utóbb engem is elér áz első szerelem. Erről" szentül meg voltam győződve. Hinni akartam, és ezért hittem is. Minden ilyen találkozásból érthetetlen mélabú fakadt így versfaragásban és megfoghatatlanul hullámzó izgalmakban telt el szegényes és voltaképpen eléggé keserves ifjúságom. A versírást hamarosan abbahagytam. Beláttam, hogy amit: csinálok, hamis. Olyan, mint a szépen festett gyalu- forgácsból készült virág, vagy mint az aranyfüst. Ver? helyett aztán megírtam első elbeszélésemet Fordította: Szöllösy Klára SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970, december 13. s i
