Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-13 / 292. szám
JOGAINK ALAPJA m mögöttünk levő negyedßJL századnak talán legna- gyobb politikai-erkölcsi sikere, hogy az embert egyenrangú emberré formálta, biztosította a jogot az emberi méltóság számára. A javakorabeliek és az idősebbek nagyon jól érzékelik e mondat súlyát, hiszen aki egykor két kezével kereste a kenyerét, megkülönböztetetten kevesebb joggal rendelkezett, mint az, aki vagyonából és bankbetétjének kamataiból élt. A szocialista társadalomban az emberek érezhetik, hogy az alkotmány, a törvény érettük van, védelmezi s biztosítja jogaikat A most lezáruló huszonöt évnek azonban ez csak egyik vonása. És legalább ilyen fontos a másik is: a munkások, parasztok, értelmiségiek beleszólhatnak országos kérdésekbe, és döntenek helyi ügyekben. Nemcsak beleszólnak: véleményük, elgondolásuk — az országos politika kialakításában éppen úgy, mint a helyi kérdések megoldásában — mérvadó. A párt X. kongresszusán megfogalmazásra került, hogy célunk a szocialista demokrácia fejlesztése, ami körülbelül esvenlő a jogok és kötelességek további bővítésével. S e kedvező felődéssel egy Időben — sokkal erőteljesebben, mint eddig — jelentkeznek nálunk olyan íratlan erkölcsi szabályok is, amelyek a jövőben sem kerülnek jogi formulákba, és mégis az írott törvényekhez hasonló erővel hatnak. Mi ez? Vegyük például az írott szabályt, hogy »a szocializmus a munka társadalma, amelyben a munkaképes embernek dolgoznia keli, hogy jogai legyenek«. Ha ezt egyénekre vetítjük, azt mondhatjuk, hogy az íratlan erkölcs: szabály szerint hazánkban mindenkinek annyi joga van, amennyit haszos, tisztességes mukával biztosít önmagának. Ez sehol sincs leírva. Erről azért is érdemes szót ejteni, mert az alkotmány biztosította jogot néha különválasztják attól az erkölcsi szabálytól, hogy annyi a jogod, amennyit teszel a szocialista haza, a kis és nagy közösség boldogulásáért. Az írottakat és az íratlant tehát nem Iahet elválasztani egymástól. Sajnos, ez az egység gyakran m -.bomlik. Vannak olyan emberek például, akik szívességből dolgoznak a szocializmusért. S úgy viselkednek, élnek, mintha nekik is annyi joguk lenne, mint azoknak, akik szívvel- lélekkel, becsülettel végzik el vállalt munkájukat. Erre a furcsa helyzetre utalt a párt X. kongresszusának zárszavában Kádár János elvtárs, és a csepeli pártértekezlet egyik felszólalóját idézte: »Kényszer volt egykor a munka, vagyis a kapitalista rendszerben. Majd dicsőség. Most meg egyesek számára szívesség.« S azután hozzátette, hogy »nálunk a munka becsület dolga is kell legyen. És ha netán akadnak olyanok, akik ezt nem fogadják el, ahogy annak idején társadalmi osztályok számára volt kényszer a munka, majd most egyes emberek számára lesz az. Be fogjuk nekik bizonyítani, hogy nálunk nem lehet munka nélkül és a többi dolgozó rovására jól megélni.« így függ össze az íratlan erkölcsi szabály a mi társadalmunk egészséges törvényeivel. Akik »szívességből« dolgoznak vagy csak ímmel-ámmal végzik el munkájukat, azoknak semmilyen fórumon nincs joguk ahhoz, hogy kibic módján kritizálják azokat, akik a társadalom életének, fejlődésének alapját jelentő munkával élik éveiket. A jogok és kötelességek egységes gyakorlását és számonkérését, s főleg a konkrét személyhez szóló alkalmazást sürgeti az idő. Egy-egy üzem ben vagy termelőszövetkezetben a dolgozók többsége azok mellé áll, akik személyre szólóan megmondják: »Nálunk mindenkinek annyi joga van, amennyit mukájával és emberi magatartásával szerez. S anyi fizetése, amennyit munkájával kiérdemel.« A becsületes többségre kell tehát támaszkodni ahhoz, hogy érvényesíteni tudjuk azt a kongresszusi álláspontot, hogy a szocializmus sehol sem tart igényt szívességből végzett munkára. S ez azt eredményezi majd, hogy míg a többség támogatja ezt a szelektálást, addig a rosszul dolgozó, másodállásokat hajszoló, fusizásból élő, szívességmunkát végző ember kezdi magát rosszul érezni. Szükséges ezt a tisztességes, elven alapuló szelekciót elvégezni, mert enélkü) nem tudjuk jól megkülönböztetni azt sem, hogy kinek mihez van és mihez nincsen joga. S a jogot és a kötelességet együtt érvényesítve lehet csak eljutni azoknak a politikai, gazdasági és társadalmi feladatoknak a megoldásához, amelyeket a párt X. kongresszusa reánk bízott. A balatonendré mérleg serpenyői A hosszú ősz barátságos lapjainak egyikén látogattunk el a balatonendrédi Zöldmező Termelőszövetkezetbe. A számvetés ideje közeledik. A fölmérés: mit tettünk ebben az esztendőben, mivel maradtunk adósak — magunknak, másoknak. Így van ez közösségi és egyéni szinten is. A kívülálló is izgatottan figyeli a mérleg serpenyőit. Melyik lesz a nehezebb? A számítások a tettek vagy az elmaradt tennivalók oldalát ítélik-e súlyosabbnak? Üzemen belül és üzemen kívül Szocialista munkaverseny a Tabi Gépjavító Állomáson (Tudósitónktól.) Nemrégen értékelte az üzem vezetősége a dolgozók munkavállalásait, és azok teljesítését. Az 1970. év harmadik negyedéig végzett munkákról Németh István, a párt- aiapszervezet titkára a következőket mondta el: — Az üzem vezetősége által meghirdetett szocialista munkaversenyben öt szocialista brigád 70 fővel és hat szocialista címért küzdő brigád 90 fővel vett részt. Az üzemen belül konyhakertet, sportpályát létesítettek, szépítették munkahelyüket, s mintegy 5000 forint értékű munkát végeztek el. Üzemen kívül a brigádok tagjai a lakásépítéseknél segítettek. Ennek a munkának erkölcsi értéke jóval többet jelentett az anyaginál; mert segítette a közösség jobb összekovácsoló- dását. A kommunista vasárnapokon, a vietnami műszakban 8902 forint értékű munkát, az árvízkárosultak részére 16 750 forintot fizettek be. A brigádmozgalom jó úton halad, bizonyítja ezt a villanyszerelők helytállása is. A Kaposvári Állami Gazdaság részére ez év végéig határidős munkát vállaltak. Szocialista együttműködési szerződést is kötöttek a X. párt- kongresszus tiszteletére. Sajnos, a tízmillió forint értékű munkát a kooperáló vállalatok közel kéthónapos késés? miatt jelentős hátránnyal kezdhették el. De a beruházás fontosságát megértették a brigád tagjai, s vállalták a megterhelő többletmunkát, így behozták a lemaradást. Ígéretük teljesítését bizonyítja az a tény, hogy jelenleg 90 százalékos a munka elvégzése, és így az év végére több mint tízezer sertés elhelyezésére nyílik mód a gazdaságnál. Ugyanebben az időben jelentős munkát végeztek el a Csepel Autógyár és az ÉVIG részére is. Ezeknek a munkáknak nénzben ki nem fejezhető értéke van, hiszen a vállalatot jogilag nem lehetett volna felelősségre vonni a határidők be nem tartása miatt. Hanyec Imre főmérnök az újítómozgalomról szólt. — Örvendetesen szaporodik azoV«nk a munkásoknak a Akik teljesítették vállalásukat egyike. az öt szocialista brigád száma, akiket foglalkoztat a termelés gazdaságosabbá tétele. Az idén eddig tizenegy újítást adtak be a munkások, ezek közül egy kivételével valamennyit elfogadásra és alkalmazásra javasoltunk. Az újításokból származó megtakarítás értéke 187 814 forint lesz. A községi pártbizottság legutóbbi ülésén foglalkozott a szocialista munkaverseny helyi eredményeivel s feladataival. Az üzemek vezetőinek, párt- és szakszervezeti titkárainak a jövőben is fontos feladata lesz a munkaversenyek szervezése, értékelése és a dolgozók körében történő tudatosítása. Kolumbftn Gergely. Kolumbán Gergely párttitkár arcáról beszéd közben eltűnik a töprengő kifejezés. — A nyárnál kezdem. Jó volt a búza az idén, még akkor is, ha nem hozta a tervben előírtakat. A járásban az elsők között végeztünk 15,40 mázsás átlagunkkal. Meg vagyunk elégedve a kukoricával is. Betakarítottuk mind a 460 holdról. Terven felül hozott a dinnye is a nyáron. Az uborkával és a főzőtökkel együtt számolva hatszázezer forintot eredményezett a tsz- nek. Harminchat forintot számítottunk ebben az évben egy munkaegység értékének, s ez meg is lesz. Egyébként még mindig érezzük anyagilag az 1968-as nagy aszály hatását. Szép eredményeink vannak viszont a gépesítés terén. Vettünk egy NDIC-gyártmányú kombájnt, egy Zmaj csőtörőt, egy Hurrican silózógépet; két MTZ-t és három D4—KB traktort. Kellett ez a nagy beruházás. Szeretnénk, ha a következő években is tudnánk még gépeket Vásárolni. Várjuk még ebben az évben a nagy teljesítményű rotációs szárzúzót is. A terveink között szerepel a növénytermesztés szerkezetének megváltoztatása: a jövő évtől kezdve csak kalászosokat, .pillangósokat, kukoricát és borsóféléket vetünk. Fertőződnek a talajaink s így például a burgonya már évek óta nem olyan, amilyennek szeretnénk. Állattenyésztési területen is lesznek majd változások. Pecsenyepulykát is tenyésztünk. Ha már a jövőről beszélünk- a tennivalók között említhetem a fegyelem további szilárdítását. Van még mit javítani. Balázs Gyula traktorossal a gépműhelyben beszélgettünk. Töprengő, gondolkodó ember. — Ötvenöt éves vagyok, a termelőszövetkezetben megalakulása óta tevékenykedem. Sokat dolgoztunk az idén. Én magam is nem egy nehéz munkában vettem részt. Báláztam, takarmányt, szalmát szállítottam, szántottam. Ott voltam a kukoricaszedésben is. Régi gépem van, egy MTZ- 48-as, de nincs vele nagyobb baj. Otthon a háztáji állomány vár. öt szarvasmarhát gondozunk. Egy bikát el is adtunk az idén. A feleségem is eljár a szövetkezetbe dolgozni. Ha az egész éven tekintek végig, akkor előbb a legjellemzőbbekről kell szólnom: a jó közérzetről. Igaz, néha munka közben a társakkal össze-összeszólalko- zunk, ahogy mi mondjuk: „játszunk egy-egy barátságos mérkőzést”, de ez csak hasznos, a jobb munka érdekében történik. Elégedetten vettem tudomásul, hogy sok gépet vásároltunk az idén. Minden a gépesítettségen múlik. Hogy a termés talán gyengébb lett a néhány évvel ezelőttinél? Ügy érzem, ebben nemcsak az időjárás a ludas. A vegyszerezés csak részben sikerült. Megmondom őszintén: a régi vetésforgónak vagyok a híve. A műtrágya véleményem szerint csak kiegészítő lehet a szerves trágya mellett. Bízom egyébként abban, hogy még „ütőképesebbé” tesszük Balázs Gyula. Rajhona Lajosné. majd további vásárlással a gépparkunkat Rajhona Lajosné meglepődik, amikor keressük. A számvetés azonban nála is köny- nyen megy. — A növénytermesztésben dolgoztam az idén. Nehéz kapálás volt az idei, sokat vesződtünk vele. De meg kellett csinálnunk. A burgonyaszedés sem volt gyerekjáték. Két hízó is van otthon, ott is helyt kellett állnom. Tavaly beteg voltam, de az idén szerencsére nem volt baj az egészségemmel- Száznyolcvankét munkaegységem van. Ha elgondolkodom a szövetkezet dolgán, mindig csak az aggaszt; mi lesz, ha mi kiállunk a sorból. Kevés a fiatal. Pedig itt mindenkinek tudnának munkát biztosítani. Lám, mi is hűtőszekrényt, televíziót vettünk az idén. Jövőre még több tervünk van. A fie I leszerel, akkor szeretnénk a házunkat rendbe- tenni, kerítést húzni. Egy kis műhelyfélét Is építünk, hadd dolgozhasson otthon is a fiú. Csak egészség legyen úgy, ahogy ebben az esztendőben volt... Az eredmények nagyobbak Balatonendréden. Három ember vallott így. Munkájuk nem kis mértékben járult hozzá a sikerhez. Az elégedettség és a hasznos „elégedetlenség” jogos. Leskó László Itt tartanak, ezt várják Szulokban Eredményes betakarítás, jó munkaritmus — Jól állunk az őszi munkákkal — hallottam a múlt héten a szuloki Petőfi Tsz vezetőitől. — Szorgalmas, lelkiismeretes a mi tagságunk. Nem véletlen, hogy év végére a férfiak átlagban elérik a 400, a nők pedig a 300 munkaegységet... Ezen az őszön az időjárás kegyeibe fogadta a mezőgazdaságot. A Petőfi Tsz-nek 4222 hold a közös területe, s ez a A nyolcadik szakdolgozat Lapunkban már írtunk arról, hogy a nagyatádi járás értelmiségi dolgozóinak egy része különböző szakmai klubokban tevékenykedik. A legeredményesebb munkát az agrár- szakembereket tömörítő tagozat végezte. A közelmúltban készült el nyolcadik szakdolgozatuk, amely »A vízgazdálkodás lehetőségei a Rinya vízrendszerének területén« címet viseli. Ennek a hasznos tanulmánynak a szerzőjével, Hegedűs Lászlóval, a klub egyik nezőgazdasági szakemberével beszélgettem a mintegy félszáz oldalnyi terjedelmű munkáról. — Miért ezt a témát választotta feldolgozásra? — Dél-Somogynak kevéF olyan elhanyagolt, feltáratlan és kihasználatlan szakterülete van, mint a vízgazdálkodás. Annak ellenére, hogy az utóbbi tíz évben megtettük a kezdeti lépéseket, az előrehaladás még mindig lassú. Ezért gondoltam arra, hogy a víznek, mint egyik nélkülözhetetlen, nagy értékű természeti kincsünknek a mezőgazdaságban történő hasznosításéval foglalkozzam. — Mit tartalmaz a tanulmány? — A Rinya vízrendszerének vízgyűjtő területe kereken 1100 regyzetkilométer. Az itt lehulló csapadék átlaga évi 70C —800 milliméter. A csapadéknak mintegy 90 százaléka növénytermesztési területre hull. ízért a dolgozatban elsősorban a víz és a talaj, ezzel kapcso- ' atban a víz és a növényter mesztés kölcsönhatását vizsgáltam. Körzetünkben szinte egyidőben, de eltérő ütemben fejlődik a vízkárelhárítás és a vízhasznosítás. Az elhárítás a belvizekre, a mocsaras területek lecsapolására; a vízhasznosítás öntözésre, haltenyésztésre, vízellátásra és tárolásra terjed ki. Mivel a területen levő csatornák még meglehetősen elhanyagoltak, a fő felada tot változatlanul a káros vizek elleni védekezés jelenti. Nagyon indokolt, hogy a mezőgazdaságunkat közvetlenül érintő vízgazdálkodási lehető ségeket kihasználjuk. A tanulmány részletesen foglalkozik c káros vizek elvezetésének módjával, a károk megszűnte tésének gazdasági kihatásával A Rinya vízgyűjtőjének talaj? tömődésre hajlamos. Ha például 30—40 mm csapadék esik egy nap alatt, akkor már helyenként a víz megáll, és kárt okoz. Komlósd térségében — de másutt is —, például egy enyhe lejtésű vályogtalajon a lehullott nagyobb eső után kipusztult a burgonya. — Milyen a jelenlegi öntözési -endszer a Iiinya vízgyűjtő körzetében? — A mostani gyakoi'lat nem korszerű, üzemileg és terme- léstechnikailag sincs kellően megszervezve és összehangolva. Sokszor még a meglevő öntözőberendezések kapacitása is kihasználatlan. Nem véletlen tehát, hogy drágán öntözünk. A dolgozat foglalkozik a víz tisztaságának biztosításával, a szennyezettség megszüntetésé- lek módjával és lehetőségeivel A mezőgazdasági szakembe •ek, akik klubjukban megvitatták a tanulmányt, hasznos nak tartják azt, és szeretnék tz abban foglaltakat a gyakor latban is minél előbb megva iósítanL Dorcsi Sándor megye egyik legnagyobb burgonyatermelő szövetkezete. A 755 holdnyi burgonya 100 mázsás átlaggal fizetett. Az idén a havannadohány több, mint hét mázsát adott holdanként, többet, rr % t az előző évben vetett fajták. Pedig a gondos védekezés ellenére is föllépett a peronoszpóra, és egyes területeken a víz is kárt okozott. Most végzik a simítást. Az asszonyok igyekeznek, mert a ■hónap végére szeretnék leszállítani a termés utolját is. A vetéssel már régen végeztek Szulokban. Az 1683 holdon november 2-án befejeződött ez a munka. A legnagyobb területen rozsot vetettek. Biztos helyen van már a 636 hold kukorica termése is. (18 mázsás átlagot adott májusi morzsoltban számítva.) Katalin napján szállították haza az utolsó vontatóval a földekről. Aprítják a kukoricaszárat, amit aztán alomnak használnak fel. A tsz 28 erőgépe — a szállításokat végzők kivételével — a mélyszántásban vesz részt. A tervük 1200 hold, s ebből december 3-lg mér 860 holdat felszántottak a traktorok. A tsz vezetői az állattenyésztés elért és várható eredményeinek figyelembevételével úgy számolnak, hogy zárszámadáskor kifizethetik a tervezett 54 forintot munkaegységenként. D. & D OMOGTI NÉPLAP Vasárnap, 1970. december IS.
