Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-13 / 292. szám
Korszerűbb adminisztrációt Hatezer üdülőtelket adnak el a Balatonon Csak közművel KÖZTUDOMÁSÚ, hogy a Balaton-parti telkek ára néhány üdülőhelyen csillagászati összegekre rúg, de a kis- vagy középfizetésű dolgozó még a forgalomból kieső, a nyaralók által fel nem fedezett üdülőhelyeken is csak hosszas takarékoskodás után mer telket nézni. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban a városi és járási, valamint üdülőterületi telekgazdálkodásról tárgyalt. Egy 1969-es kormányhatározat kimondta, hogy az építési telkeket a társadalmi céloknak megfelelően kell hasznosítani, s nem lehet a munka nélküli vagyonszerzés és spekuláció forrása. A kormányhatározatot követő hónapokban az építési hatóságok csupán a végrehajtás előfeltételeinek megteremtéséig jutottak el. Alaptérképek készültek, rendezési tervek láttak napvilágot, s rendet tettek az itt-ott bizony alig áttekinthető telekkönyvekben. A továbblépés — geodéziai mérések, parcellázási tervek, kisajátítások és vásárlások, közművek terveztetése és kivitelezése — még várat magára, és elsősorban az üdülőtelkeknél, hiszen a városokban és a járási székhelyeken a lakásépítések üteme megkövetelte a folyamatos intézkedést. Ha időben kellene meghatároznunk, akkor 1962-től 1967- ig virágzott a telekspekuláció, akkor emelkedtek a telekárak. Megszűnt a tulajdonosok közműépítési kötelezettsége, a tanácsok viszont »leálltak« a telkek értékesítésével: csekély fejlesztési alapjukat nem mérték az OTP-től felvett hitelekkel terhelni. Így a tulajdonosok a közművesítatlen telkeket — hiszen nem volt más kínálat — annak adták, aki a legtöbbet fizetett, a közművesítés költségei pedig maradtak a tanácsokra. A már fentebb említett határozat a telekbiztosítást a tanácsok feladatává tette, és azt is, ho«v nőjön az állami telkek kínálata. A megyében operatív bizottság alakult. Intézkedési tervük meghatározta az építésre előkészíthető területeket, a telkek számát, különböző tervek elkészítésének határidejét, s több más elintéznivaló után az értékesítés időpontját Is. A tervezés és az adminisztráció átfutási ideje másfél—két év, de ebben nem szerepel a közművek megépítése. Nem szabad többé olyan telket eladni, ahol a tulajdonos éveket várhat a közművekre. Mi várható a jövőben? A negyedik ötéves tervben körülbelül hatezer üdülőtelket adnak el a Balaton-parton — közművesítetten, s ennek megfelelő áron. Még ma is előfordul, hogy a telek árát a közművesítés költségei nélkül állapítják meg, s bár így olcsó, a nagy kiadások a tanácsokra maradtak. A telekgazdálkodás egyik részvevője az OTP. Jelentős összefüggő területeket vásárolt meg, beépítési, parcellázási és közművesítési terveket készített, s együttműködik a tanácsokkal. Ahhoz, hogy a telkek eladása és vétele zökkenő nélkül történjen meg, újabb jogszabályra is szükség volt Például arra, hogy egységesen határozzák meg a Balaton part vonalát. Ez megtörtént, most egyeztetik, s lényeges könnyítést jelent. Nagy munka és feladat vár még a tanácsokra és szakosztályaira, hogy végérvényesen »tisztába tegyék« a telekfelhasználásokat. Ütemezni kell az építési területek előkészítését is a fedezetek biztosítását. Meg kell határozni azt is, hogy a telkek közül melyiket intézi a tanács, melyiket az OTP, s melyiket közösen mindkettő. MIUTÄN a telekvásárlás nemcsak egyszerűen a vevő és az eladó között zajlik le. a földhivatal, a Telekkönyvi Hivatal, valamint a SOMBER is érdekelt benne, tehát náluk is gyorsabbá, korszerűbbé kell tenni az adminisztrációt. Saly Géza Mégis bővítik a mocsoládí óvodát Régi, kopott kastély áll a falu közepén Felsőmocsoládon, címeréről lassan letöredeznek a cirádák. Ebben az épületben kapott helyet az iskola, a tsz- iroda és az óvoda. Az utóbbiról írt panaszos levelet Tegzes Sándorné, az óvoda szülői munkaközösségének elnöke szerkesztőségünknek: »Óvodánknak csak egy használható helyisége van, ami igen egészségtelen és sötét, harminc gyerek foglalkozásához pedig igen kicsi. A szülőkkel együtt elhatároztuk, hogy társadalmi munkában a nyitott teraszt, mely az épület hátsó részén van, beépítjük és berendezzük.« Így szólt a levél néhány sora. A sötét helyiségben apró gyerekek játszottak, a sarokban kis asztalok, mosdótálak, s a kabátok a falba vert szögekre voltak akasztva. Bizony alig található a teremben egy cseppnyi szabad hely. Amikor az alvás ideje elérkezik, akkor a kis asztalokat félrerakják, s helyükre teszik az ágyakat. •— Nagyon nehéz ilyen körülmények között foglalkozni a gyerekekkel — mondta Mag Andrásné, az óvoda vezetője. Nincs az óvodának öltöző- és mosdóhelyisége sem. Itt mo- sakszanak és öltöznek a teremben. Tíz évvel ezelőtt szó volt a A terasz, amely beépítésre vár. tanácsnál arról, hogy az óvodát megnagyobbítják, de eddig még semmit sem csináltak. — Most aztán elhatároztuk — mondja —, hogy összefogunk, s közösen, a szülői munkaközösség tagjaival, társadalmi munkában beépítjük a teraszt. Ha ez sikerül, akkor még egyszer akkora területet nyerünk, mint ami most van. — Kapcsolatot teremtettünk több vállalattal, s kértük őket, hogy segítsenek bennünket építőanyaggal — kapcsolódott be a beszélgetésbe Tegzes Sándorné. — A tüskevári téglagyártól jutányos áron téglát, az igali erdészettől pedig faanyagot kaptunk. A helyi tsz felajánlotta, hogy egy fuvart ingyen szállít. Mindez hatalmas segítség számunkra, s ha minden úgy sikerül, ahogy terveztük, akkor tavasszal már el :s kezdhetjük az építkezést. A községi tanács huszonöt- ezer forintot tervez az óvoda fejlesztésére, talán most az egyszer valóban erre fordítja A szülői munkaközösség bízik ebben. Amit pedig ők vállaltak, azt maradéktalanul teljesíteni is fogják. A művelődési otthonban a szülői munkaközösség tagjai műsoros estet rendeztek a napokban, s az így szerzett pénzt is a terület bővítésére fordít ják. — Sajnos, még sok minden hiányzik — mondták. — Nincs cement és farostlemez, mész és üveg, s ez egyelőre gátolja az építkezést. Sok társadalmi munkát végeztek már eddig is. Erről tanúskodnak a szép új bútorhuzatok és a faliképek. A helyiséget kimeszelték, s az udvart is rendbe tették, hogy szép, egészséges környezetet teremtsenek az apróságoknak. Gyertyás László Vörösköv János | (A fekete macska visszatér 5 34. $ — Ocsmányság! Aljas gaza ,ett! Amikor meghallottam, 'hogy a két éles lövedék egy menedékházba csapódott be, mindjárt gondoltam, hogy itt valami bűntett készült. S ebbe valahogy én is belekeveredtem. Csak azt nem tudtam pontosan, mi volt az én szerepem. S miért kellett meghalnia Czukor Pálnak. Most már mindent értek! 1 — Érti az ablak mögötti vetI kőzést, a hazug csókokat, a |hitegetést? — Igen. i — Elismeri tehát a bűnösségét? é — Igen. é Kertész ezredes kiszólt az előszobájába: i1 — Kísérjék el őket! <• Amíg a kémnőt és az örömestért elvezették, Beke oda- Ösúgta a barátjának: Ö — Irány a »tapéta«! II Kertész ezredes hangját hal- flották. Luca-napi népszokások Luca-napi népszokás Gamáson. Nemes mozgalom támadt föl az utóbbi években: népünk múltjának lelkes kutató összegyűjtik a veszendőnél télt kincseket. Sokan gyűjtenek ma már népszokásokat is. \ csurgói gimnázium honismereti szakkörétől kaptuk azt a dolgozatot, amely a mai nap aktualitásához kapcsolódik Horváth József szakkörvezető tanár és diákjai Luca-napi népszokásokat gyűjtöttek ösz- sze. A falusi ember a hétköznapjait különös, ma már csak részben ismert szokásokkal színezte. A népszokásoknak se szeri, se száma, eredetük a múlt homályába vész, és sokszor nehezen azonosítható. December 13-a azonban egészen más. E nap az év nagy ünnepeihez hasonló jelentőségű volt a falusi lakosság körében. Bár a naptár még a tél elejét sem jelölte, az emberek már a következő évre gondol tak, a majd lassan hosszabbo dó napok már az új esztendőt sejtették. Hogy ez mit hoz senki számára sem volt közömbös. A Luca-napi szokások zöme épp a termékenységgel áll kapcsolatban, talán az ősi ráolvasások, mágikus szertartások hatását tükrözve. 13-án reggel kotyolók jártak házról házra. Ahová bementek, a háziasszony egy tuskót (fadarabot) hozott be az udvarról, és arra ültette őket. A háziasszony kukoricát és búzát szórt a fejükre, annak re- nényében, hogy annyi csirké jük lesz, amennyi szem gabonát elszórt. A kotyolók verses jókívánságot mondtak. »Kity, koty, kity, koty, Ketök disznajának akkora szalonnája legyen, Mint a mestergerendánk... (Csurgó-nagymarton.) A mondóka végeztével a háziasszony megvendégelte őket. \ kotyolók távozása után a gazdasszony a kotyolókra szórt gabonával megetette a tyúkokat, a tuskót pedig az ólba tette, és az ott is maradt egész évben. Luca napon nem volt szabad varrni, mert — azt tartotta a hagyomány — akkor a tyúkok fenekét varrják be. Nem volt szabad mosni sem, mert akkor a csirkék hitványak, életképtelenek lesznek, .is fonni sem, mert a malacok ás a csirkék megkergülnek. Csurgónagymarton.) Az időjóslásban is nagy szerepe volt. Karácsonyig 12 nap van vissza. Mindennap figyelték az eget, és a következő évi kalendárium megfelelő hónapja fölé fölírták »a várható időjárást«. 13-án búzát is vetettek agy tálba, és karácsonykor ebből ítélték meg a várható termést. (Gyékényes.) Egy fej hagymát 12 részre vágtak, s mindegyiket egy-egy hónappal azonosították. Amelyik reggelre megnedvesedett, azt mondták róla: várhatóan csapadékos lesz majd az a hónap. (Csákány.) Nem lenne teljes a kép, ha a fiatalok álmairól megfeledkeznénk. A lányok 13 cédulára 12 nevet írtak föl (egyet üresen hagytak). Mindennap eltüzeltek egyet, s karácsonykor már csak egy nevet olvashattak: a jövendőbeliét... (Szenta.) Idős ibolyaárus néni kopogtatott be hozzám pénteken reggel. Éppen a Luca-napi népszokásokat gépeltem. Leültettem a korán reggel útnak indult nénikét, pihenje ki magát, és közben kifaggattam, lesz-e vasárnap kotyolás Ka- posgyarmaton. — Ma már okosabbak az emberek — mondta úgy, hogy n szemembe nézett —, mintsem lyen babonákban higgyenek. \ lányok, az asszonyok nem mehettek ki ezen a napon hajnalban a rétre, mert odalett volna a ház szerencséje, azt hitték az emberek De ha vasárnapra új ibolyafejek dugják ki fejüket a szőlőhegyen, a réten át kora reggel behozom kosárkámban a városba a frissen kötött csokrokat. H. B. — Jöjjetek ide, tekintsük át a helyzetet! Meghúzott egy zsinórt, és a hosszú brokátfüggöny szétnyílt a térkép előtt. — Nézzük, mi volt a sorrend! Budapest, Szolnok, Ba- konyfürt, a gimnázium. Násfa, a gyakorlat színhelyére vezető országút, a Vadgalamb menedékház. Jól kitervelt akció. Tömeggyilkoeság, amelyben a hadsereg a tettes, és egy tizenötéves fiatalokból álló lányosztály az áldozat A várható hatás kétségtelenül a nép és a fegyveres erők kapcsolatának rombolása. Hangulatkeltés. Nem utolsó sorban jó sztori a nyugati lapok számára. Kertész ezredes a beosztottjaira nézett. — Persze, azért ne feledjük, hogy két-három ember ilyen széles körű akciót nem képes lebonyolítani. *.. Beke őrnagy és Ebert százados figyelmesen hallgatott. — A nő elfogását tekintsük csupán első lépésnek. Tavaly júniusban ő itt, Budapesten felkeresett valakit. Egy férfi Szolnokra utazott Medgyesék- hez. Az odakint beszervezett disszidált vasutast és a nőt Herend mellé szállították. Később ellátták őket a szükséges felszereléssel. Megcsináltatták a két különleges éleslövedéket es elszállították Bakonyfürtre Beke közbeszólt: —■ Ez még homályos pont Csalogány tanárnő beszélt arról, hogy amikor az osztályt szállító MÁVAUT-busz defek- tet kapott, éppen arra jött egy nyugatnémet turistacsoport. Ők tovább is akarták vinni a gyerekeket, sőt egyikük ugyancsak erőszakoskodott, mintha tudta volna, hogy azoknak fél kilencre meg »keil« érkezniük a Vadgalamb menedékházba. Feltehető, hogy ez a férfi hozta magával a lőszert, és adta át valahol a vasutasnak. Másrészt miért tartózkodtak éppen az esemény időpontjában a színhelyen? Mint a turisták általában, ők is hoztak magukkal egy csomó fényképezőgépet meg filmfelvevőt. Talán a becsapódás következményeit akarták nyomban megörökíteni? Kertész ezredes egyetértőén bólogatott. — Azt hiszem, igazad van. De a turistáknak már bottal üthetjük a nyomát. A vasutastól sem kérdezhetjük meg, hol és kitől vette át a lőszereket. A megrendelők azonban még itt tartózkodnak valahol. Talán tudják is már, hogy ügynökeik lebuktak. A térkép zászlócskáira mutatott. A nyomozás végeztével a fekete zászlók majd lekerülnek innen, de azért egyéb színűek maradnak jócskán. Mályvák, sárgák, hupikékek. Meg azok, amelyeket talán több színnel kellene megjelölni. A központok. A több csoportot irányító főnökségek. Mit gondoltok, közelebb jutottunk most valamelyikhez? — Nagyon bízom benne — jelentette ki határozottan Beke őrnagy. — A bakonyfürti állomáson sok értékes holmit találtunk. Embereink a rádióadó-vevőt már tegnap munkába állították. Talán sikerült néhány üzenetet váltaniuk. A rejtjelező osztály megkapta a vasutas eldugott feljegyzéseit. A laboratóriumban folynak a vegyelemzések. A negatív filmtekercsekből is kiderülhet valami. Ébert megtoldotta a felsorolást. — No, és itt a macska. Mármint a kékszemű. O nyilván többet tud majd mondani, mint az a félszemű fekete cica. Az ezredes megdörzsölte a homlokát. No, ebből ennyi elég! A feladatunk tehát világps. A birtokunkba jutott anyagok és a további vallomások alapján igyekszünk a központot felderíteni. Nem szabad időt vesztegetnünk. Azt hiszem — fordult Bekéhez —, néhány napig még vámod kell a szabadságod folytatásával... — Értettem, ezredes elvtárs’ A hivatalos hangot mosoly kísérte. Keményen kezet ráztak. — Itt ebédeltek? — Előbb a kocsimat szeretném rendbehozatni. Kicsit megviselte a gyorshajtás ... Beke késő délután állt meg a tükörfényes Wartburggal a lakása előtt. Mielőtt kiszáll* belőle, a visszapillantó tükörbe nézett. A meredek budai utca egyik villájából csinos diáklány lépett ki. — Vaion mikor jutok e1 Körmendre? Végtére is nerr lehet hónapokig halogatni r látogatást! — gondolta magában. Még egypár másodpercig kényelmesen üldögélt, aztán kiszállt, óvatosan becsapva maga mögött az ajtót. (Vége) SOMOGYI N8PLAP V—If m, lin. december 13. 5
