Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-13 / 292. szám

■Vét hete már, hogy befejezte munkájáé a Magyar Stao- etatista Munkáspárt X. A tanácskozás vttaza.ro beszédében Kádár Janos, a Központi Bizottság első titkára arról szólt, hogy a kong­resszusi eszmecsere azokban a napokban nemcsak a kong­resszust teremben folyt, hanem az egesz országban, A kommunisták küldöttei rég hazatértek már, a társa­dalmat átfogó eszmecsere azonban nem csendesedett azóta sem. Bizonyság ez itt, megyénkben is arra, hogy a part nyűt szavú fórumán a somogyi emberek gondolatai is megfogal­mazást nyertek, S egyben biztosíték a közéleti pezsgés ah­hoz is, hogy a közérdeket hordozó határozatok hasznos cse­lekvésekben, közakarattal valnak valósággá. Munkatársaink kérdéssel fordultak az emberekhez — kommunistákhoz es partonkivüliekhez, férfiakhoz és nők­höz, idősebbekhez es fiatalabbakhoz —, s arról érdeklőd­tek: milyen gondolatok foglalkoztatják őket, hogyan kez­denek az újonnan megjelölt tennivalók elvégzéséhez. Folytatódik z eszmecsere Domonkos János, a Daránypusztai Állami Gazdaság kertészmérnöke: — Az ember tulajdonkép­pen moet rendezgeti a gon­dolatait. Esténként előveszem a külön összerakott újságo­kat, elolvasok újra és újra egy-egy hozzászólást, korre­ferátumot. — Frissek az élmények, és talán a legjobban megragad­ta figyelmemet a vezetési módszerekről elhangzott vé­lemény, s a munkahelyi al­kotó légkör kialakulásának feltételeiről mondottak. Nem tudom pontosan, kinek a szavaiban hangzott él az, hogy céljaink eléréséhez, a szocializmus magasabb szin­ten történő építéséhez egy gazdaságon belül nélkülözhe­tetlen mind a feladatok, mind a felelősség jobb, arányosabb megosztása. Több önállósá­got, több felelősséget kell biz­tosítani a beosztott vezetők­nek. Növényvédő specialista vagyok, most végzem a szak­mérnökit, s tulajdonképpen egész gazdaságunk növényvé­delmét én irányítom, öröm­mel fogadtam ezt az elvet, még akkor is, ha története­sen az én esetemben nem tel­jesen új vonásról van sző. Az ember fiatal, tele van tenniakarással, ambícióval. A felelősség? Igen, tudom, az az önállósággal, a nagyobb feladattal arányosan meghat­ványozódik. De én ezt a fe­lelősséget örömmel vállalom. Persze fontos, hogy a felelős­séget a középszintű vezető arányosan tovább ossza a dolgozók között. Más lelkiis- mereftel, más gondossággal végzi a dolgozó a feladatát, ha — mint mondani szokták — nem »bábáskodnak« fölöt­te. Mert az önállóság bizal­mat is jelent. Aztán még egy dolog, ami­ről ugyancsak szó volt a kongresszuson. A vélemé­nyek, az észrevételek meg­hallgatása, Nagyon fontos meghallgatni az embereket, s felhasználni jó javaslataikat nem szégyen, hanem köteles­ség! A kongresszus nyílt, őszinte, bíráló, összegező, út­mutató, közvetlen hangú lég­köre valahogy érzelmileg is megfogta az embert. Ezt a légkört, ezt a nyílt, őszinte hangot kellene átültetni min­den nagyobb és kisebb kö­zösségbe, s akkor — meggyő­ződésem -— a határozatok szellemében mindannyian eredményes, jó munkát tu­dunk végezni. Zsunics Géza gyumölcsker- tész: — A mezőn dolgozo ember napközben a munkájával van elfoglalva. De este — ezt bár­ki láthatta, ha benyitott a há­zakba — csaknem mindenki az úsjágot olvasta, a rádiót hall­gatta vagy a televíziót nézte a kongresszus alatt. Nemcsak a párttagok. Mert ami a fővá­rosban egy hét alatt történt, nemcsak őket érdekelte. Én úgy láttam, hogy az emberek ez idő alatt a szokásosnál is jobban megfogták a munkát. Tiszteletadásból? Lelkiismere­ti kötelességből? Akárhogyan is, de olyasmi történt, ami szö­vetkezetünk hosszú életében még soha: lekerült a kukorica a földekről még a vetés esz­tendejében. Én a gépesítésre figyeltem jobban oda, amikor a kongresszuson a mezőgazdaság volt terítéken. A mi dombos határunkban is elkelne a több gép. A gyümölcsösben is. Ügy éreztem, a jövőben javulás várható... Bozsoki Ferenc traktoros: — Több mindennek örül­tem, amikor a kongresszus eseményeit figyeltem. Például annak, hogy őszintén felvető­dött: a kapott fizetésért min­denki tegyen oda megfelelő munkát ellenértékképpen az asztalra, s hogy mérsékelni kellene a munkaerővándorlást. Aztán nagyon tetszett nekem, hogy egyes részterületekre visszatért a televízió, s utóla­gosan megvitatnak egy-egy té­mát, amely a kongresszus előtt már szerepelt. Azt szeretném, ha ugyanilyen határozottsággal fogna hozzá ki-ki a maga mun­katerületén a megvalósításhoz is. Tudom, nem megy ez má­ról holnapra, de ha a kong­resszus egész tartalmához és menetéhez méltó lesz a hatá­rozatok végrehajtása, akkor nem lehet baj... Jávorszky András, a kaposvári Táncsics Mihály gimnázium tanára; Somogyi Erzsébet, a Villamossági Gyár r/ezéríömühelyenefc munkás nője: — Engem, mint a 2-es párt- szervezet titkárát elsősor­ban az foglalkoztat, ami a pártmunkában segít, ösztönöz, feladatot ad. A kongresszus néhány módszerben megerősí­tett bennünket, másokra pedig felhívta a figyelmüket Itt van például a kollektív veze­tés, amelynek sokkal jobban párosulni kell a jövőben a személyes felelősséggel. Mond­hatom, hogy a kongresszusi irányelvek szellemében már a vezetőségválasztás után úgy láttunk munkához, mind az öten, hogy mindenki személyes felelősséget érezzen a munká­jáért. Amikor döntenünk kell valamilyen kérdésben, alapo­san összedugjuk a fejünket. A feladatok megoldásában pedig minden kommunista személyes felelősségére számítunk. A másik, ami nagyon meg­ragadott, hogy javítani kell a határozatok végrehajtásának ellenőrzésén. Nagyon helyes, hogy erre olyan nagy figyel­met fordított a tizedik kong­resszus, hiszen ez eléggé elke­rülhette a figyelmünket A személyes tapasztalataim meg­egyeznek a kongresszuson el­hangzottakkal: sem az alap­szervezetünk, sem a gyári pártbizottságunk határozatai­nak végrehajtását nem ellen­őriztük rendszeresen. A 2-es alapszervezet a gyár legössze­tettebb üzemrészeiben tevé­kenykedik, amelyek a terme­lés kétharmadát adják. Ez is szükségessé teszi) hogy a kü­lönböző határozatokat — a termelékenység emelésére, a nők és a fiatalok helyzetének megjavítására stb. vonatko- zóakat — következetesen vég­rehajtsuk. Nagy tartalékaink vannak még az üzemi közéletben va­ló nagyobb részvételre. A mi pártszervezetünk még fiatal, nincsen olyan gyakorlata, s bi­zony van még mit pótolni. Most folyik éppen a szakszer­vezeti választás, s két műhely­bizottságot választunk a je­lenlegi egy helyett Az előze­tes megbeszélések alapján mi is felhívtuk a figyelmet két- három párttagra, akik a jelö­lés során számba jöhetnek. Azt tapasztaltuk a termelési ta­nácskozásokon, hogy néhány párttag nem nagyon mondja el a véleményét Elhatároztuk: sokkal jobban ösztönözzük őket, hogy határozottabban képviseljék az alapszervezet, a gyári pártbizottság döntéseit, hogy álljanak ki értük, ha szükséges. A vezetőségválasztáskor sok szó esett egyik KlSZ-szerveze- tünk gyenge munkájáról. A kongresszus útmutatása sze­rint fontos feladatunknak te­kintjük mind a két KISZ- szervezetünk segítését — Meghatározók a gyöke­rek. Elődeim munkások, pa­rasztok, béresek voltak. Diós­győrből indultam. Azt hiszem, mondhatom: ismerem a mun-, kásosztály gondjait. Az or­szág, a mi országunk problé­máit széles skálán nézem, nem rétegem szemüvegén át. Nem tipikus pedagógusvéleményt mondok tehát a kongresszus­ról, az ott elhangzottakról. Az volt az érzésem azon a héten, hogy a kongresszus azo­kat foglalta össze tágasabb szinten, amiről az emberek be­szélnek, ami az embereket fog­lalkoztatja. Gazdasági fejlődésünk ben- . nem is sok kételyt fakasz- ! tott. És most Biszku elvtárs, Pullai elvtárs felszólalására gondolok: ők erről is beszél­tek. Ha lassan megteremtőd­nek a dinamikusabb termelés feltételei, ez önmagában nem eredményez majd »csodát«. A tudati megfelelést hangsúlyoz­ta a kongreszus. A szakmai és ideológiai nevelésben egyre több, részletekbe menő felada­tokat is el kell látnunk. Ezért állítanak a jövőben nagyobb követelményeket a vezetőkkel szemben, A demokrácia kérdése leg­Komor István, Jákfalvi Péter, Zsunics Géza, Bozsoki Ferenc, patosfal tsz-tagok: Jákfalvi Péter rokkantsági mást ne mondjak, itt van Ká- nyugdíjas: dár János zárszavából az a — Engem, meg a felesége- rész, amikor a szocializmus met ugyan már nem érint, felépítéséről szólva a főállást mégis jólesett hallani, hogy a meg a másodállást említette, kongresszus foglalkozott a De nagyon igaza van! Értettem nyugdíjkorhatárral is. Ez meg- én mindjárt, miről van szó. Mi nyugtatja azokat a szövetke- ezt falun úgy mondjuk, hogy zeti gazdákat, akik most a kö- egyszerre nem lehet két lo- zépkorosztályhoz tartoznak... vat megülni, csak egyet Ha Sok minden megragadt ben- valamit igazán akarunk, ak- nem, amit hallottam, olvastam kor ahhoz oda kell állni, de j a kongresszus ideje alatt Hősi’ nagyon, egész emberként. alább ilyen intenzíven foglal­koztat. A gazdasági, hivatali, társadalmi életben a demok­rácia fokozottabb érvényesülé­se termelő erővé válik. Továbbra is azt kell figye­lembe vennünk nekünk, peda­gógusoknak is, hogy a jövőnek nevelünk, a holnap feladatát elvégezni képes embereket kell felkészítenünk. A globális ne­velés helyett az egyéni neve­lést kell szorgalmaznunk. Az iskolának képesnek kell lennie az egyénekre lebontott feladat ellátására. Olyan embert kell útra bocsátanunk, aki a kor­szerűbb technikát magasabb értelmi képességgel tudja üze­meltetni, és a társadalom egé­szét képes szolgálni. Azt te­hát szintén tudomásul kell venni, hogy a pedagógia is ter­melő erővé válik. Üdvözlöm azt, hogy a tizen­nyolc éves választópolgár is kérheti már felvételét majd a párttagság közé. Sok olyan fia­talt ismerek, aki érett arra, hogy pártunk tagja legyen. Az iskolából kikerülve ők eddig sokszor »elkallódtak«. Most ezt is megakadályozhatjuk. Sok volt tanítványomat javasolnám a párttagság sorába... a Cslky Gergely Színház főrendezője; — Amióta színház létezik, azóta mindig politikai fórum is volt Így van ez most is, és így kell lennie a jövőben is.. Hiszen a színház a maga sajátos eszközeivel feladatot vállal a korszerű embertípus kialakításában: eljuttatja a a kultúra alkotásait a széles tömegekhez. A színház mindig érdekes marad. Az élő mű­vészet a maga atmoszférájá­val vonzza az embereket, a művekkel, a művészekkel va­ló közvetlen, bensőséges kap­csolat ma is izgalmas. Ezt hangoztatta Aczél György elv­társ is, amikor azt mondta, hogy a kultúra igénye. és a szocialista ember elválasztha­tatlan egymástól. Ami pedig különösen felkeltette a figyel­memet felszólalásában: a mű­vészetnek közelebb kell ke­rülnie a néphez, ennek pedig egyik feltétele^ hogy életünk­höz kerüljön, közelebb. Irodal­munk és művészetünk nagy­részt adós a munkásosztály, a dolgozó nép mindennapjaiban gyökerező igazi problémák, új jelenségek ábrázolásával Ha pedig irodalmunk adós, akkor adós a színház is. Ne­künk színházi embereknek is legfontosabb tennivalónk, hogy a kultúra utáni vágyat, az igényeket a legértékesebb, a legművészibb gondolatok tol­Hiffner Ferenc, mozdenyfelvigyáző; — Huszonhárom éve dolgo- ietve motorvezetőként töltöt- zom a vasútnál. Ebből tizen- tem el; jelenleg mozdonyf elvi- nyolc esztendőt mozdony-, ü- gyázó vagy«* a kaposvári ffl­mácsolásával elégítsük ki Még több magyar darabot vá­runk íróinktól a színházakba. Igaz, az utolsó években sorra születtek új magyar da­rabok. Mégis elégedetlenek va­gyunk. A színház ugyanis úgy sokszorozhatja meg von­zóerejét, ha valódi, égető, iz­galmas kérdések kerülnek a színpadra. Ha a nézők a cse­lekmény részeseinek érzik magukat, ha felkavarja őket, véleményalkotásra, közéleti tevékenységre is serkenti El­sősorban nem történelmi tár­gyú műveket igényelnénk, nemcsak a régmúlt letisztult példája, hanem a ma embe­rének meditációja is kellene, hogy napjaink valóságának a tükrét tartsák elénk meggyő­zően, szenvedélytől áthatva. S harcoljanak a kispolgári közízlés ellen. No, és a fiata­lok sorsa, élete is alig ábrá­zolt terület, jobbára csak a zenés vígjátékok foglalkoznak ilyesmivel. Vagy itt van a vi­dék problematikája. Igaz, a korábbinál többször fordultak íróink a vidék és a vidéki színházak felé. Nagyobb vál­tozást reméltünk ezen a té­ren is. A kaposvári színház idei évadjában szerepel egy magyar darab ősbemutatója. A közeljövőben sokkal több prózai ősbemutatót szeretnénk mai magyar művekből, tőházban. Társaimmal együtt hagy érdeklődéssel hallgattuk a X. kongresszus beszámolóit, a felszólalásokat, s különösen azokat, amelyek a közlekedés korszerűsítésével, fejlesztésé­vel foglalkoztak, A kongreszus határozata ki­mondja: a vasúti vontatásban a villamos- és Diesel-vontatás arányát úgy fejlesztik, hogy i9«ö-re elérje a 95 százalékot Ezt igen nagy örömmel fogad­tuk. S azt is, hogy az utasfor­galom növelése, gyors emelke­dése érdekében bővíteni kell a közlekedés műszaki ellátott­ságát Társaimmal együtt sokat vitatkoztunk, beszélgettünk ezekről a kérdésekről. Aki is­meri a mozdonyvezetők mun­káját, életét, az megért ben­nünket. Jelenleg ez a pálya nem nagyon csábítja a fiatalo­kat, kevés az utánpótlás. A szénportól, aztán nyáron a me­legtől, télen a hidegtől kell szenvedni, és ha a szolgálat úgy követeli meg, ünnepen és éjszaka is menni kell, távol lenni az otthontól, a család­tól. Mozdony- és motorveze­tőink többsége jelenleg há­romszáz óránál is többet van havonta szolgálatban, illetve távol a családjától. Szeretnénk elérni, biztosítani, hogy ez a távoliét ne legyen több két­száztíz óránáL Bányai Károly, a Kaposvári Városi Tanacs pénzügyi osztályvezetője; A kaposvári állomást Diesel­vontatási telepnek jelölték ki, s örültünk nagyón a kongresz- szus erre vonatkozó határoza­tának. Ha ez megvalósul, meg­gyorsul az utas- és teherszál­lítás, több szerelvényt továb­bíthatunk; s mozdony- és mo­torvezetőink is emberibb kö­rülmények között végezhetik munkájukat. Á fonyódi vona­lon már három vonatpárt Die­sel-mozdony vontat. Utasaink szintén jóleső érzéssel tapasz­talják, hogy rövidebb idő alatt érnek el céljukhoz. Hamarosan a Barcs—Kaposvár, és a Ka­posvár—Siófok vonalon is in­dítunk egy Diesei-mozdonv vontatásé, villamos fűtésű zárt szerelvényt Lényegesen rövi­debb lesz akkor ezen a vo­nalon is az utazási idő, mert jelenleg kritikán aluli. Persze még sok mindenre szükség lesz. Arra, hogy el­avult személykocsijainkat kor­szerűbbre cseréljék1 ki. hogy a kulturált utazásnak . minden feltételét megteremthessük. A mellékvonalakon még arra is szükség lesz, hogy mozdony- és motorvezetőink fejlesszék tudásukat Mozdonyvezetőink nagy része motorvezetöi vizs­gával is rendelkezik; többen járnak vasútgépészet! techni­kumba, gimnáziumba. Mi valamennyien készen ál­lunk arra, hogy bármelyik pil­lanatban Diesel-mozdonyra ül­jünk széntüzelésű mozdonyok és motorkocsik helyett. — Pártunk tizedik kong­resszusa megerősített abban, hogy amit csinálunk, az jó, de magasabb szinten kell tovább vinni. A kongresszus meghatá­rozta azt is, hogy az államélet, a szocialista demokratizmus kibontatkoztatása együtt kell járjon a tanácsok népképvi­seleti és önkormányzati jelle­gének erősödésével. Az államélet és a demokra­tizmus magasabb szintre eme­lését, a tanácsok és a lakosság kapcsolatának javítását egy­szerű példával illusztrálnám. Minden család tudja a hónap elején, hogy mennyi pénzből gazdálkodik, s abban a hónap­ban hogyan osztják el forint­jaikat Véleményem szerint — per­sze leegyszerűsítve — a taná­csi költségvetés is hasonló. A tanácstag eljön a tanácsülésre, s nem száll vitába a költség- vetéssel, nem javasol mást, mert nem meri megtenni vagy nem akarja. Ugyanakkor a családi költségvetésben ő dönt Tudom, hogy egy cipővásárlás nem hozható közös nevezőre az óvodaépítéssel, de ahogyan az egyikben van határozott vé­leménye, úgy a másikban is legyen. Azt kell megértetnünk az emberekkel, hogy adunk a véleményükre, kíváncsiak va­gyunk rá. Kádár János elvtars zársza­vában azt mondotta, hogy minden gazdasági döntesnek van politikai következménye, s minden politikainak gazda­sági is. Kaposvárra és a saját mun­katerületemre értve ezt, is­mét egy példát mondanék el. A városhoz csatolták Tóponárt és Kaposfüredet Már nem község egyik sem, hanem vá­rosrész. Ennek megfelelően városi színvonalú ellátást kell biztosítanunk. Politikai dön­tést hoztunk, s ennek gazdasá­gi következményeivel számol­nunk kell, de olyan mértékben, hogy ne csak a politikai dön­téssel értsen egyet a kaposfü- redi vagy a toponári lakos, hanem a gazdaságival is. Ügy is mint tanácsi dolgo­zó, úgy is, mint vezető, ezt a két témát ragadnám ki a kong­resszusi határozatok közül. Az­zal kiegészítve, hogy: őszinte­séggel még lehet nyerni a la­kosság lelkesedését, és erre számítani, építeni kell. Orbán Éva, a Tanítóképző Intézet HL éves hallgatója:' — Engem a kongresszusnak a fiatalokkal, elsősorban a diá­kokkal foglalkozó kérdései ér­dekeltek. Egyetértek dr. Hor­váth Istvánnak, a KISZ kb el­ső titkárának hozzászólásával, amelyben arról beszél, hogy merjen a társadalom a fiata­lok aktivitására támaszkodni. A fiatalok azonban szerintem nem egységesek. Sok kérdésben nem úgy döntenek, mint ahogy a felnőttek elvárnák tőlük. Ez talán azzal is magyarázható, hogy mi készen kaptunk olyan lehetőségeket, amelyekért az előző generációnak harcolnia kellett De úgy érzem, hogy éppen ezért jobban megbecsül­jük azt, amiért magunk dol­goztunk. A KISZ kb első titká­ra elmondta, hogy a fiatalok szívesebben mennek a maguk egyszerű fészekklubjába, mint a jól fölszerelt művelődési házba. Ez valóban így van. Ná­lunk is, amíg a klubfoglalko­zásokat a Latinca Művelődési Központban tartottuk, kevesen jöttek el. Most, amióta saját pinceklubunk van — amit ugyan az intézet adott né- künk — sokkal többen jönnek eL És ez azért van, mert a klu­bot magunkénak érezzük- A kongresszus foglalkozott a felsőfokú intézmények, egyál­talán az iskolák helyzetével és tananyagával. Föltétlenül vál­toztatni kell az anyag zsúfolt­ságán. Az iskolai tananyagnak követnie kell a tudományok gyors fejlődését, de nem úgy, hogy a lexikális tudást próbál­ja növelni, S nagyobb lehető­séget kellene adnia a diákok­nak, hogy önálló kutatómun­kát is végezzenek. Igazat adok annak a gimnáziumi igazgató­nak, aki az iskolák fejleszté­sét, elsősorban a tárgyi felté­telek javítását sürgeti Ezt már nem a diák, hanem a jöyendő pedagógus mondatja velem. Főleg a falusi iskolák színvo­nala, fölszereltsége nem ki­elégítő. Eredményes munkát pedig a megfelelő tárgyi felté­tetek nélkül nass lehet végezni SOKO«TI SÍFWP Vasárnap, 1976, december 13. 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom