Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-01 / 281. szám

Orvosok az üzemekben A szocialista egészségügy dolgozóinak figyelme az utób­bi években jobban az üzemi betegellátásra irányult. Ezt igazolja a tavaly megrendezett első vöröskeresztes üzem­egészségügyi ankét is. A má­sodikra a múlt hét végén ke­rült sor a Kaposvári Villa­mossági Gyárban. Ezúttal mérnököket, munkavédelmi előadókat, gyárigazgatókat is meghívtak, mert a komplex üz’megészségügyi ellátásban rendkívül nagy feladatuk van a műszaki, gazdasági veze­tőknek is. Az orvos velük együtt tudja csak ellátni fel­adatát. Ez a gondolat tűnt ki Szerecz Lászlónak, a vendég­látó gyár igazgatójának meg­nyitójából is. »Kezdetben állj ellen — előzd meg a bajt —: későn készül az orvosság, amikor a betegség a hosszú késedelem folytán elhatalmasodott!« — Ovidius-idézettel kezdte fel­szólalását dr. Gyócsi János, a Kaposvári Ruhagyár üzemor­vosa. Az alkalmassági vizsgá­latok döntő fontosságát hang­súlyozta és megállapította, hogy a részletes kórlap mel­lett a dolgozó szociális körül­ményeit is ’ mérlegelni kell. Javasolta, hogy a munka­könyvvel és a kórlappal szinte egyszerre jelentkezzen új munkahelyén és az üzemor­vosnál a dolgozó. — A gondozásra szorultak felkutatása is az üzemorvos feladata — erről már dr. Sar­lós Vilmos üzemorvos beszélt. S ezt a munkát az üzemegész­ségügy, a gyógyító-megelőző tevékenység szerves részeként kell kezelni. Dr. Révfalvy Szabolcs hoz­zászólásából: — A munkaár­talmak tökéletes megismeré­séhez szükséges, hogy az üzemorvos ismerje a techno­lógiai folyamatokat is. Ma már az üzemegészség­ügy szervezete alkalmas arra, hogy együttműködjék az On­kológiai Intézettel, annak munkáját is segítheti, ha a daganatokat korán fölismeri a gyár orvosa. Dr. Molnár La­jos a rákos betegek felkutatá­sáról, gondozásáról beszélt. Orvosi összefogással kell megoldani, biztosítani a MÁV- alkalmazottak egészségügyi ellátását — mondta felszólalá­sában dr. Kárpáti Kálmán. Indokolttá teszi ezt az a körül­mény, hogy a vasút munkásai szétszórtan és nehéz körül­mények között dolgoznak. Az ankét egyik figyelmet keltő előadását Országit La- josné pszichológus tartotta. A balesetet kiváltó okok között említette a dolgozók gyakor­latlanságát, az ittas állapotot, a fegyelmezetlen munkavég­zést. A munkavédelem felada­ta, hogy megszüntesse a ve­szélyforrásokat, ugyanakkor a balesetek megelőzésében dön­tő szerepe van magának a dolgozónak is. Gyarmati László a villa­mossági gyár munkavédelmi előadója azt emelte ki felszó­lalásában, hogy a szakszerve­zetnek is együtt kell működ­nie az üzemegészségüggyel, hogy a dolgozók minél jobb orvosi ellátást kapjanak, a balesetek száma minél ala­csonyabb 'egyen. A KÖJÁL szakemberei fon­tos üzemegészségügyi vizsgá­latokat végeznek évente a ka­posvári üzemekben, gyárak­ban. Dr. Csonti Ferenc ve­gyészmérnök a munkaártal­makról szólva a dolgozó tuda­tos, vagy éppen kevésbé tuda­tos munkavégzését elemezte, mivel ez már maga is fontos tényező a balesetnél éppúgy, mint a munkaártalmaknál. Végezetül két előadás mon­danivalóját hallgattuk meg: dr. Kordoványi Dezső bőrgyó­gyász, a bőr- és nemi gondozó intézet főorvosa felhívta á fi­gyelmet arra. hogy a rohamo­san fejlődő iparosodással emelkedik a foglalkozási bőr­betegségek száma — ez ta­pasztalható kisebb mértékben Kaposváron is. A bőrgyógyá­szati szakrendelések igénybe­vételével azonban csökkent­hető ezeknek a betegeknek a Hármas érdek Fényképezés és szemle Munkában a kárszakértő Az ügyfél szempontjából a kárszakértő az egyik legfonto­sabb ember a biztosítónál. Az ő felmérése alapján fizetik ki a megfelelő összeget a kár után. Ahányféle kár, annyi szakértő. Más bírálja el a jég­verés mértékét, más a gépko­csibalesetek okozta kárt. Kovács Károly tizenkét évet dolgozott az AKÖV-nél külön­féle beosztásokban, öt éve pe­dig az Állami Biztosító gép­járműszakértője. Munkája a fényképezéssel kezdődik. A sé­rült kocsit, motorkerékpárt vagy más gépjárművet először körül kell fényképezni, a fel­vételeket a jegyzőkönyvhöz csatolják. Aztán megnézi, hogy kívül-belül milyen alkatrészek sérültek meg, melyek használ­hatatlanok, majd kalkulációt készít a várható javítási ösz- szegre vonatkozóan. A siófoki szervizben magam is láttam a szakértő munkájá­nak második fázisát, amikor egy balesetes motorkerékpár javítását ellenőrizte. A kár- felvételi jegyzőkönyv alapján részletesen megnézte, hogy a feltüntetett, javítani való al­katrészek elkészültek-e, és jó-e a minőségük. Az egészen új tí­pusú motorkerékpár kormánya elgörbült, anyaghiány miatt nem tudták kicserélni. A tu­lajdonos ebben az esetben vá­laszthat: vagy vár az alkat­részre, vagy a biztosító kifizeti a kormány árát a javítási ösz- szeggel együtt. A fiatalember úgy döntött, hogy vár, neki nem pénz kell, hanem hasz­nálható motorkerékpár. Ä kárértékelő hármas érde­ket képvisel. A károsultét, hogy minél előbb legyen kész a javítás és a számla se le­gyen nagy, az Állami Bizto­sítóét, hogy ne fizessen többet, mint amennyi jár, s a népgaz­daságét. hogy csak a teljesen használhatatlan alkatrészeket cseréljék ki, a még használha­tókat javítsák meg, hiszen a szervizek amúgy is alkatrész- hiánnyal küzdenek. Ezek az érdekek gyakran ellentmonda­nak egymásnak. A kárértékelő feladata, hogy senkit se érjen károsodás, hogy mindenki elé­gedett legyen. Baleset sajnos mindenütt akad a megyében, ezért a kár­szakértő hol itt, hol ott talál­ható. Szinte minden faluban akad ember, aki ismerősként üdvözli a biztosítókat. I. I. Dr. Cser Frigyes volt az üzem­egészségügyi ankét első számú rendezője, lelkiismeretes mun­kájáért dicséret illeti. Felszó- lálóként is kivette részét a ta­nácskozás munkájából: ő a zajártalomról beszélt. Az ipari zajártalom a technika velejá­rója — fogalmazta meg, s hozzátette, hogy csökkentése elsősorban műszaki feladni Ha a halláskárosodás már ki­alakult, — nem gyógyítható. Döntő fontosságú tehát a kez­deti betegség fölismerése munkaalkalmassági és szűrő- vizsgálatokkal. Ahol pedig szükséges, ott a dolgozók használják az egyéni védőké­szülékeket. A vitában felszólalók mondanivalói közül egy gon­dolatot emelek ki, s ezzel zá­rom beszámolómat ä II. vö­röskeresztes üzemegészségügyi ankétről. A Siófoki Kőolajve­zeték vállalat küldötte mond­ta: Nagyobb megbecsülést az üzemorvosoknak; munkájuk­kal jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy egészséges em­berek dolgozzanak mindenhol. H. B. NEVELÉSRŐL Iskolára előkészítő foglalkozások A mikor a hatéves gyer­mekek iskolába kerül­nek, látszólag mind­egyik egyforma eséllyel indul neki a „nagy versenynek”. Az osztályban ugyanaz a nevelő foglalkozik velük, aki különb­ség nélkül osztja szét a gyer­mekek között szeretetét és tá­mogatását, s egyenlő mérték­kel bírálja el teljesítményü­ket. Mégis a legtöbb első osz­tályban hamarosan meg lehet különböztetni egy olyan gyer­mekcsoportot, amelynek tag­jai élénkebbek, bátrabbak, frissebb gondolkodásúak, mint a többiek. Olyanok ezek a gyerekek, mintha nem most járnának először iskolába. Gyorsabban megszokják a ta­nítás légkörét, a ceruza és a könyv nem ismeretlen eszköz a kezükben. Ügyesebben ír­nak, rajzolnak, mint társaik, s okosabban válaszolnak a ta­nító néni kérdéseire. i Ha megkérdezzük a nevelőt i honnan jöttek ezek a gyere­kek, azt válaszolja: Húsz év a munkavédelemben Alacsony termetű, vidám te­kintetű ember. Amikor először találkoztam vele a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsán a jubileumi jutalom átadásakor, mindjárt kitűnt a többiek kö­zül. Örökké mozgékony; egy- egy tréfával vidámmá vará­zsolta a hangulatot. Egy kis asztalnál beszélge­tünk a múltról, az eddig eltelt évekről. Gergelyi József a mentőál­lomáson dolgozik, szolgálatve­zető. Állandóan huszonnégy órás a szolgálat, figyeli a be­érkező telefonhívásokat. Mint mondja sokszor csak néhány perctől függ egy-egy ember­élet, hogy idejében a baleset­hez vagy egy terhes anyához tudja-e küldeni a mentőautót. A háború után a kaposvári kórházban dolgozott mint ápoló. Ekkor lépett be az Egészségügyi Dolgozók Szabad Szakszervezetébe, majd a kommunista pártba. Először megválasztották szakszervezeti bizalminak, később munkavé­delmi felügyelő lett társadal­mi munkában. — Felelősségteljes munka volt védeni a dolgozók jogait, állandóan harcolni azért, hogy egészséges, jó munkahelyük legyen. A kezdet kezdetén sok hi­bát fedezett föl, sok felelőt­lenséget tapasztalt olyan mun­kakörökben, amelyekben a munkavédelmi szabályok meg nem tartása káros lehet a dolgozó számára. Az első ellenőrzések alkal­mával ellentétekbe ütközött. A "azdasági vezetők nem vet­ték jó néven, hogy a rendele­tek alapján ragaszkodott a szabályok betartásához. Hiá­nyoztak a munka- és védőru­hák, rosszak voltak a szociális körülmények. Ma már más a helyzet, de még most is sok javítanivaló van. Ezekért most is állandóan harcol. Ilyen volt a siófoki mentő­állomás. Kicsi és korszerűtlen helyiségekből állt. Ezt meg­szüntették, s helyette korsze­rű, elsősegélynyújtó helyiség­gel is ellátott állomást építet­tek. Most már ő is az új, korsze­rű kaposvári mentőállomáson dolgozik. Munkájáért több alkalom­mal kapott kitüntetést. Előke­rülnek az emléklapok. Büsz­kén mutatja' valamennyit. Ki­váló szakszervezeti munkájá­ért megkapta a bronz, majd az arany fokozatot. Az egész­ségügy kiváló dolgozója és a cjr. Weil Emil-emlékplakett tulajdonosa. Elismerést érdemel munká­ja, amit eddig tett az ember­ért, az egészséges munkakö­rülményekért — önzetlenül, segítő szándékkal. Gy. L. Árendás históriák Pro és kontra Régi újságokban és iratok­ban akadtam nyomára. Kör­nyékünkön szép számú törté­net kering róla. S hogy na­gyobb legyen a »becsülete«, én is elmesélem egyik emlé­kezetes tréfáját. Árendás Vendelt a járási székhelyen kívül a megye »fő­városában« is ismerték egy­kor. A kvaterkázások állandó témája volt. Félnadrágosnak tartották. Ezért többet enged­tek meg neki, mint más, nor­mális emberfiának. Ö pedig kihasználta az úton-útfélen kínálkozó lehetőségeket. Meri annyira nem volt szeleburdi, hogy ne tette volna. Történt egyszer, hogy harsogó nyár­ban nagy szekér zaftos szil­vával küldték útra: meg kell ajándékozni a nagyságos nagyprépost urat a legszebb, legjava kerti termésből. Do­logidőben nem való a szállí­tásra más, csak Árendás Ven­del. S ha nem tetszene az ajándék, majd csak kivágja magát. Feltarisznyáit elemózsiá­val, és a döcögős úton — már a múlt században is — neki- csérditette két bozontos bos- nyák lovacskáját. Jó félnapi járóföldre volt a nagypréposti nyári kúria. Ezért a\ig pir- kadt a hajnal, máris szaporán gyülekeztek a kilométerek Árendás Vendel háta mögött. A por hajnaltájt is por, és a szalonna némi folyadékot kívánt. Ezért ahány kocsma, csárda vagy gyaluforgácsos cégér hívogatta, mindegyikbe betekintett egy kis toroköblí­tésre. Mikorra eléje tündöklőit a délelőtti verőfényben fürdő, későbarokk kúria zászlótartó rúdja, már dalolgatott is hir­telen jött jókedvében. A ko­csiderékban pedig zötykölő- dött az amúgy is túlérett, túl- zaftos szilva. Mikor a nagyprépost úr elé bocsátották Árendás Vendelt, a falu ajándékát akár vihet­ték is a helyi pálinkafőző cef­regyűjtőjébe. Árendás Vendel az elkomo- rodott főpapi ábrázatot maga előtt meglátta, s egy percre az inge aljában érezte a bá­torságát. De azért megembe­relte magát és ijedtében így vágta ki: — Ezt küldte a nagyságos urat tisztelő falunk! A fintorgó pap csudálkoz- va ráncolta össze a homlokát: — Jól van, jól, édes fiam, de fiát terem még szilva mi­felénk is! Mit csináljak ezzel és ennyivel? Azt már, hogy ilyennel, csak merő tapintatból nem kérdezte meg. Árendás Vendel erre a kér­désre büszkén csapta össze ünneplő csizmáját. — Tessék csak nyugodtan elfogadni a nagyságos úrnak! Nálunk a faluban annyi van belőle, hogy már a malacok sem eszik meg! Győri D. Balázs Borsodi tapasztalatok — Ezek óvodások voltak. Közismert tény, hogy az is­kolában nagy előnnyel indul­nak a többiekkel szemben az óvodások. De még azok a gyer­mekek is előnyösebb helyzet­ben vannak a szülői házból közvetlenül az iskolába kerü­lőkkel, akik előkészítő foglal­kozásokon vettek részt. Bor­sod megyében már régóta kí­sérleteznek olyan háromhóna­pos foglalkozásokkal, ame­lyekbe azokat a gyermekeket gyűjtik, akik valamilyen ok­nál fogva nem járhattak óvo­dába. Megfigyeléseik szerint az iskolára előkészítő foglal­kozásokon részt vett gyerme­kek közül sokkal kevesebben buktak meg később az alsó tagozatban, mint az olyan gyermekek, akik semmiféle előkészítést nem kaptak. E zért lehet örömmel fo­gadni a művelődés- ügyi miniszter rendel­kezését, amely előírja, hogy azokban a helységekben, ahol nem működik óvoda, illetőleg hely hiányában nem biztosít­ható az arra rászoruló gyer­mekek óvodai nevelése, az ál­talános iskola első osztályos tanulmányok megkönnyítésé­re előkészítő foglalkozásokat kell szervezni. Az előkészítő foglalkozá­sokra csak olyan gyermeket lehet fölvenni, önkéntes je­lentkezés alapján, aki nem részesül óvodai nevelésben és a következő tanév szeptember 1. napjától tanköteles korba lép. Az előkészítő foglalkozások szervezése, irányítása az isko­la igazgatójának feladata. A foglalkozások vezetésével ál­talában az alsó tagozat egyik tanítóját kell megbízni, lehe­tőleg azt a nevelőt, aki a gyermeket az első osztályban tanítani fogja. Ezzel a rende­let lehetővé teszi a gyermek és leendő nevelője kölcsönös ismerkedését, a barátság és a bizalom kezdeti fokának ki­alakulását a nevelő és tanít­ványa között. Az is hasznos javaslat, hogy ezeket a foglal­kozásokat elsősorban az isko­lában kell megtartani, tante­rem hiányában pedig az okta­I tás-nevelés céljaira alkalmas helyiségben. Az iskola igazgatója tavasz- izal sorra veszi, hogy kik azok a gyermekek, akiknek •észvétele indokolt az előké­szítő foglalkozásokon. A gyer- nekek szüleit értekezletre hívja össze, ahol tájékoztatást ad a foglalkozásokon való részvétel hasznosságáról. Kü­lönösen lényeges, hogy a fizi­kai dolgozók hátrányos hely­zetű gyermekei rendszeresen részt vegyenek a foglalkozáso­kon. Az ingyenes előkészítő fog­lalkozások minden év április l-től június közepéig tartanak. A gyermekek hetenként két alkalommal jönnek össze, s naponta 3—3 órás foglalkozá­son vesznek részt. Fontos rendelkezés az is, hogy biztosítani kell a gyer­mekek számára a legszüksé­gesebb fölszerelést (papírt, ce­ruzát, kézimunkaanyagot és eszközt). Szükség esetén a megfelelő eszközöket és játé­kokat az óvoda kölcsönzi a gyermekeknek. Az iskolára előkészítés fog­lalkozási területei: anya­nyelv és környezetismeret, számolás, ábrázolás és kézi­munka, ének, testnevelés. Látható tehát: a foglalkozá­sokon a gyermekeknek a ter­mészetre és a társadalomra vonatkozó legegyszerűbb is­mereteit bővítik, a helyes ma­gatartási és a legfontosabb egészségügyi szokásokat ala­kítják ki, megismertetik ve­lük a közösségben való együttélés, a feladatvégzés, a közös játék alapvető jártassá­gait. A szülőktől függ, hogy az iskolába lépő gyermekük út­ját miként könnyítik meg: beiratják-e őket tavasszal a 72 órás foglalkozásra vagy nem. R eméljük, egyetlen szü­lő sem akarja, hogy gyermekének ismeret­len hely legyen az iskola, ide­gen személy a nevelő, s a kis hatéves gyermek előkészület nélkül botladozzék az ismer- retszerzés amúgy is terhes és göröngyös útjain! Tari János Tv-portrék Három arckép MONDJÁK, a zsenialitás kiütközik. Azt nem lehet eltit­kolni. És mégis. Ha az egyko­ri pásztorgyerek felé nem so­dor egy papírlapot a szél, hogy gyere a színészkollé­giumba ... Persze ebben a képben pusztán a szél a vé­letlen. Mert az nagyon is ter­mészetes, hogy útjára indult akkoriban sok ilyen papírlap. A Három arckép is bizonyít­ja, hogy címzetthez érkezett. A mélységből indult, talán egy ismeretlen igézettől hajtva Horváth Teri, 'Berek Kati és Szirtes Ádám, és most a kiérdemelt „magasságban” ke­reste fel őket a televízió. Riportműsor volt? Portré? Vagy egész estére szánt szórakoztató életmesélés ? Vallomások voltak, és hogy a költő gondola­tát idézzük, szép bizonyítékai annak, hogy az ilyenfajta ma­gasság nem szédítő. Mind­egyikből kiérzett a mélység­hez tartozás, a mélység szen­vedélyes tisztelete, és szenve­délyes gyűlölete is. Nagyon egyszerű dolog ez. Amikor a gyerekkoráról kérdezik az em­bert, szinte rohanva űzi gon­dolatait a kiáradás, a kitárul­kozás vágya, örömök visszain- tése, könnyet letörlő mozdu­latok ismétlése, az indulás igézete. Tisztelik ők most is a szülőfalut, és gyűlölik néhai szegénységét. Ez az örülő, könnyező, szerető és tisztelő gyűlölet — belső lángolása ér­ződött mindhármukból. Velük van most is. Tévedés ne es­sék. A három művész szinte acsarlcodóan feszülő, nekibuz­duló izgalmas világa, jelene, melybe betekinthettünk, éke­sen cáfolt mindeféle sablonos oortrét. Olyan portrékat, me­lyek a rövid, indulást idéző kommentárra, a sikeres alakí­tások montázsára és végül a patetikus, „hitteli” vallomásra épülnek. Ez a három portré izgalmas volt, és a cél is vi­lágos. Azoknak a művészek­nek a képe, akiket a dinnye­földről, a legelőről, a cseléd­szobából hívott ki egy új rend. Talán Berek Kati le­gyen a példa. A városszéli tu­datlanságból» a jelen lehető legnagyobb gondolati szférái­ba emelkedve az intellektuá­lis szemlélődés meggyőző in- terpretátora lett. Mindegyik kép küszködő, küzdő, hiszen ez maga a színészi alkotómun­ka is. És ez a soha nem elé­gedettség a szél hordta papír­lap célba érésének legékesebb bizonyítéka. A SZUPER PLÁNOK, a fa­lu totálképel szinte ezeknek a kibuggyanó, megfogalmazódó gondolatoknak kísérői voltak. Jobb is lett volna, ha töretlen ez a kiáradás, monológszerű marad mindv/égig, a téma ri­porteri munka legnagyobb eré­nyére. Mert Tomkai Judit munkájában az volt a jó, amit nem láttunk. T. T. SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1970. december 1. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom