Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-03 / 283. szám

Huszonhat éve szabad Kaposvár KÁLMÁJSCSA, 1970. „Mindig kell lennie egy célnak...“ A fény ek megfakultak. Az utolsó táblákról hordják a sárgaarany kukoricát a szeke­rek. A teher súlya alatt nyög­ve nyikorognak.- Ha november 30-ra jön a hó, akkor kalapot emelünk neki! Eshet! Mi elvégeztük a magunkét. Tele vannak a gó- rék, a használaton kívüli gép­színek ... Az idén lesz törté­netünkben — és apáink törté­netében is — a legnagyobb kukoricatermés... (Folytatás az 1. oldalról) tét és Kaposvár város művé­szeti díjait. Rostás Károly ke­zéből egymás után vették át a társadalmi munkájukat elis­merő bronzplakettet: Papp Jó­zsef, az Iparcikk-kiskereske­delmi Vállalat revizora, a vál­lalat' Picasso szocialista bri­gádja, Kardos István, a cukor­gyár lakatosa, Kalocsa László és Csáki András, a textilmű­vek dolgozói, Rózsa Etelka fo­nón ő, a gyár asszonyainak Béke brigádja, a Kaposvári Ruhagyár kollektívája, dr. Csillag Gusztáv, a Társadalom- biztosítási Igazgatóság főköny­velője, a húskombinát Lendü­let szocialista brigádja, Nagy István és Harsányt Károlyné, a húskombinát dolgozói, a hús­kombinát III. számú KISZ- xlapszervezete, a FŰSZERT kaposvári élelmiszerfiókjának kollektívája, a tervezőiroda KISZ-szervesete, dr. Vass La­jos cseri körzeti orvos, Vermes Vilmos, az 503. sz. Szakmun­kásképző Intézet kollégiumá­nak igazgatója, a Villamossági Gyár Leonov szocialista bri­gádja, a Vegyesipari Ktsz tö­megcikk-brigádja és Kovács István honvédezredes. Ezután kiosztották Kaposvár művészeti díjait (Erről lapunk 5. oldalán számolunk be.) Az együttes ünnepi ülés So­mogyi József zárszavával és az Internacionáléval ért véget. Az együttes ünnepi ülésen kívül más eseményeken is megemlékeztek a város felsza­badulásáról. Egyenruhás ifjú­gárdisták, KISZ-isták és a kör­nyező üzemek képviselői áll­tak tegnap reggel a sántosi szovjet hősi emlékmű előft. Innen indult a hálastaféta, vé­gighaladva azon az útvonalon, amelyen huszonhat évvel ez­előtt a várost felszabadító szovjet katonák vonultak be Kaposvárra. A Vöröshadsereg úti iskola volt a staféta első megállója. Az iskola tanulóin és tanárain kívül a cukorgyár és a hús­kombinát dolgozói, valamint az ott lakók közül is sokan el­jöttek, hogy tanúi legyenek az emléktábla megkoszorúzásá­nak. Fölcsendült a magyar és a szovjet himnusz, elhelyezték az emléktáblán a koszorút, az úttörők és a KISZ-esek szala­got kötöttek a koszorúra. Sokan várták a városi ta­nácsnál a staféta érkezését. Az utcán járókelő kaposváriak is megálltak néhány percre, s kegyelettel emlékeztek a várost felszabadító szovjet hősökre. A városi tanács bejáratánál levő emléktáblánál a városi tanács nevében dr. Balogh János vb- titkár és Tóka Lajosné koszo­rúzott, s több közeli vállalat, intézmény kötött szalagokat a staféta koszorújára. Százak gyülekeztek a Sza­badság parkban. A magyar és szovjet himnusz után a gyász­induló hangjai mellett helyez­ték el koszorújukat: a város nevében Somogyi József, a megyei párt-vb tagja, a városi pártbizottság első titkára és Rostás Károly, a városi tanács vb-elnöke. Megkoszorúzták az emlékművet a Hazafias Nép­front és a KISZ-bizottság, majd a megyeszékhely fiatal­jai, az iskolák, az üzemek és az intézmények képviselői is. Küldöttértekezleten Sokrétűen, fokozódó A SZAKSZERVEZET ér­dekvédelmi feladata mellett egyre inkább osztozik a gaz­dasági vezetés gondjaiban, s a mindennapi munka segítésé­ben betöltött szerepe évről évre fokozódik. Tulajdonkép­pen ilyen mércével mértek a Somogy megyei Iparcikk-kis­kereskedelmi Vállalat vezető­ségválasztó küldöttértekezle­tén is. A leköszönő szakszer­vezeti bizottság újraválasztása és a közelgő megyei küldött- értekezlet tagjainak megvá­lasztása adott aktualitást az értekezletnek. A bizottság vaskos beszámolót terjesztett a küldöttek elé, amely — Mol­nár Attiláné szb-titkár szó­beli kiegészítésével együtt — felölelte az elmúlt két év minden problémáját. Az 1969 —70-es év különösen jelentős: a gazdasági mechanizmus sza­bályozói már teljes mértékben hatnak, s a szakszervezetnek is alkalmazkodni kellett a megváltozott új körülmények­hez. A legjobb eszköz a szocialis­ta brigádok mozgalma volt: a brigádokban dolgozók aránya jelenleg is megközelíti a nyolcvan Százalékot. A szak- szervezet közreműködött a vállalat gazdasági terveinek, üzletpolitikai elképzeléseinek előkészítésében, a dolgozók vállalásainak. javaslatainak összegyűjtésében — ezek alapján készültek el az éves gazdasági tervek —, és ezen túl, a dolgozók bevonásával (elsősorban a brigádok révén) a megvalósításban is. A mun­kaverseny eredményei alapján ítélték oda a szocialista brigád és a kiváló bolt címet. A vál­lalások azokat a területeket érintették, amelyek a vállalat tevékenységének legfontosabb alapjai: a vállalati terv telje­sítése, a kiszolgálás színvona­lának emelése, a készletgaz­dálkodás javítása, termelé­kenységnövelés és takarékos gazdálkodás. Az eredménye­ket jelzi, hogy a vállalat 1969. évi munkájáért megkapta a Szocialista munka vállalata kitüntető címet, az egyes bri­gádoknál pedig lényegesen kevesebbszer fordult elő lel­tárhiány, a fogyasztói érdek megkárosítása vagy fegyelmi büntetés. A szakszervezet hatáskörébe tartoznak azok a fontos bér- és szociális problémák is, amelyek a munkahelyi közér­zetet és így a mindennapi munkát is meghatározzák. Ezt hangsúlyozta a beszámoló és a hozzászólók zöme is. A kol­lektív szerződés ez évre há­romszázalékos bérnövekedést irányoz elő. A várható növe­kedés azonban ennél maga­sabb, körülbelül 3,6 százalékos lesz. Az október 1-töl beveze­tett hosszabbított nyitvatartás viszont súlyos terhet ró a bol­ti eladókra, tekintve, hogy zö­mük nő és családanya. Az óvodák és napközik ugyanis hat órakor bezárnak, s a to­vább dolgozó anyáknak szinte megoldhatatlan gyermekük megfelelő elhelyezése. JAVASOLTAK, hogy vizs­gálják és vitassák meg, ho­gyan lehetne a gyermekintéz­mények nyitvatartási idejét összhangba hozni az esti órák­ban is dolgozó anyák munka­idejével. A kereskedelmi dol­gozókat érintő másik problé­ma a munkahelyi ártalmak kérdése. Igen gyakori az ér­és idegbetegségek körükben, ezért nem nélkülözhetik a rendszeres orvosi ellenőrzést. »A nagyobb kereskedelmi vál­lalatoknál közös üzemorvos foglalkoztatására lenne szük­megyei ség« — javasolták a küldöttértekezletnek. »A szakszervezeti munka bonyolult, sokrétű — mondta Tóth János, a KPVDSZ me­gyei titkára. — Igazán jól vé­gezni csak a tagság aktív se­gítségével lehet. Az elmúlt időszak eredményeit ismerve azt mondhatjuk, hogy ez az Iparcikk-kiskereskedelmi Vál­lalatnál sikerült.« az Értekezleten meg­választották az új szakszerve­zeti bizottságot, amelynek tit­kára ismét Molnár Attiláné lett. Hatvanháromban kezdődött. Mind kevesebbet és keveseb­bet hallatott magáról Kál- máncsa. Akkortól számítani azt az időszakot, amikor »csak dolgoztak«. — Eleinte persze különösen nehéz volt — Rózsa István haja deres, mint a ké­ső őszi hajnali határ —, de a bajokon a törek­vő embert mindig átsegíti valami. Ugyanabban az évben Szülőkből átjött hozzánk fő- agronómusnak Horváth Lajos. Olyan munkatársat, szakem­bert találtam benne, aki va­lóban ért mindenhez. Aki iga­zán, tényleg szívvel-lélekkel dolgozik. Ki kellett mozdulni, el kellett indulni. De ahogy ez a magyar embernél van, so­kan ellenezték az újat. Sokat és mindig magyarázni kellett, tényeket, számokat produkál­ni. Tények, számok... 1960-ban a közös vagyon négymillió- háromszáznegyvenezer forint, ez év elején csaknem huszon­hatmillió-négyszázezer forint. A tiszta vagyon megtízszere­ződött. 1960-ban az árbevétel nem érte el a hárommilió fo­rintot, tavaly megközelítette a tizennyolcmilliót. A 8,5 má­zsás kenyérgabonaátlag 15,2 mázsára emelkedett, egy évti­zede 53, az idén 116 mázsa burgonyát takarítottak be egy holdról. — Az idén jutottunk el odáig, hogy a 260 hold burgo­nyából egyetlen holdat sem A lombtalan őszi gyümölcsösben fiatalok dolgoznak- Neve­tésük messze hangzik — mindig többen lesznek. ravaló kecske többet ad, mint egy tehén...« A szavakat mosoly kíséri. Van benne valami szomorú­ság és valami nagy-nagy, megkönnyebbült öröm. A számok könyörtelenek, kemények, megtámadhatatla- nok. Egy állapotot, egy hely­zetet rögzítenek, de hallgat­nak azokról az emberi erőfe­szítésekről, azokról a vívódá­sokról, azokról a mindennapi küzdelmekről, melyek végül is számokká, példás tényékké összegeződnek. Az ésszerű, céltudatos, következetes beru­házási program hatvannégy­ben kezdődött.-r Lassan most odaérke­zünk, hogy az állattenyésztési épületek mellett meglesznek a fontosabb növényeink gép­sorai is. Egy volt a fontos mindig: gyarapodjon a gazda­ság és gyarapodjanak az em­berek. Járjuk az utcát. Sápadt a fény, mégis bearanyozza az új, nemegyszer még vakolatlan házak sorát. (Hatvannégyben 45 forintot osztottak, tavaly A sápadt fény bearanyozza az új, nemegyszer még vako­latlan házak sorát. szedtünk kézzel. Mind kom­bájnnal takarítottuk be... ... 1960-ban egy hold ku­korica nem termett nyolc má­zsát, most huszonöt Ígérkezik. A tehenenkénti tej hozam akkor hétszáz, tavaly csak­nem háromezer liter volt át­lagosan. A csúfos szólásmon­dás abban a régi időben kelet­kezett: »Kálmáncsán egy jó­Nyolcszáz ember szabad ideje Nyolcszázan élnek munkás- szálláson a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Az építők szakszervezetének megyei bizottsága legutóbbi ülésén arról tárgyalt, hogy az itt élő munkások mivel töltik el szabad idejüket. A három munkásszállás közül a kapos­vári és a siófoki megfelel a követelményeknek. Kultúr­terem, 3—4000 kötetes könyv­tár, televízió, stúdiórend­szerű rádió és hetenként kétszer filmvetítés bizto­sítja az alapot a sza­bad idő eltöltéséhez. Nagy­atádon egyedül a könyvtár biztosít művelődési lehetősé­get a munkásszálláson, s míg el nem készül az új, nem is lesz ez másként. Azoknak a munkásoknak pedig, akik al­kalmi szállásokon — a mun­kahely közelében néhány ágyas szobákban — élnek, úgyszólván semmilyen elfog­laltságot nem biztosítanak a szabad időben. A vállalat szakszervezéti'bi­zottsága a korábbi években a munkásszállásokon taníttatta az általános iskolát el nem végzett dolgozóit. A mostani tanévben nem sikerült ezt megvalósítani. Szólt a beszá­moló arról is, hogy különböző rendezvényekkel, előadások­kal segítik a szabad idő he­lyes eltöltését. Az elmúlt idő­szakban tizenhárom TIT-elő- adáson összesen 963-an vettek részt. Előfordult azonban olyan eset is, hogy az ígéret ellenére hiába várták az előadót. Nehezíti a programok szer­vezését az is, hogy más szóra­kozást igényelnek a fiatalok, s megint mást az idősebbek. Ez a kaposvári szállásokon nem okoz gondot, mert több helyiség is van. Jó gyakorlat, hogy a válla­lat vezetői időnként megláto­gatják a munkásszálláson élőket, s beszélgetnek gond­jaikról, a vállalat feladatai­ról. hatvanat. Ez évre is ennyit terveztek, de több lesz.) — A régihez képest teljesen kicserélődött a falu. Ha így végignézek a házakon, sorban el tudnám mondani, ki mit épített, mit vásárolt, honnan indult el és hová jutott. A Zákányi Feri bácsié volt az utolsó zsúptetős ház... Hat autó van a faluban. — Köztük az elnöknek... — Nem... Én még nem ju­tottam el odáig. De boldog ember vagyok, mert a vágyai­mat, céljaimat sikerült valóra váltani. Mindig kell lennie az ember előtt egy célnak... A lombtalan őszi gyümöl­csösből messze hangzik a fia­talok nevetése. Az utolsó munka: összerakják a ládá­kat. Mindig többen vannak. Az átlagéletkor negyvenhat év. Kilencvennégy idős járadé­kos tsz-tagnak ez év márci­usától száz forint kiegészítést ad a szövetkezet. Nem kell bemenni érte az irodába. Min­denkinek elviszik a brigádve­zetők. — Ennél jobb helyre nem lehetne tenni a pénzt. Kitüntetések, elismerések után kutatok. Széttárt tenye­reket, niosolygó arcokat talá­lok. »Ugyan, nemigen van olyan nekünk...« Az elnök­nek Munka Érdemrend ezüst. a nyugdíjas Sipos Ferencnek Munka Érdemrend bronz fo­kozat kitüntetése van. Né­hány kiválódolgozó-jelvény és egy-két dicsérő oklevél. Ennyi az egész. — Szerényen, csendesen —, de legyenek elégedettek az emberek. Legyen békesség, igyekezet köztünk. Cél? Igen, cél volt ez is. Ég megvalósult. Az igyekezet ki­fogyhatatlan, a törekvésnek mindig szebb, mindig újabb megnyilvánulásaival találkoz­ni. — Amíg igyekezet, törekvés van az emberekben, addig nem kell félni. Nem kell félni semmitől!... 1968 volt az első olyan év, amikor nem azt számolták, mennyit oszthatnak, hanem azon tanakodhattak: mennyit akarnak osztani. Három­negyed milliót tartalékoltak. Tavaly már másfél milliót, és bár az idei év rossz volt, az idén is meglesz a másfél mil­liós tartalék. És ez évben már szeptember 10-ig visszafizet­tek minden december köze­péig esedékes hitelt. Hiába keresek titkot, hiába keresek különleges módszere­ket, nem találok. — Kizárólagosan szerződé­ses alapon termelünk. Tényleg nincsen semmi, de semmi az átlagostól eltérő gazdálkodási módszerünk. Tiszteletben tar­tom azokat, akik a legcseké­lyebbet is észreveszik. — Az elnök szava mindig egyfor­mán csendes. — Többet ér két vezetőségi ülésnél, ha az em­ber sokat kinn van a munka­helyen és mindenről beszél az emberekkel. Az agronómus, Horváth La­jos minden hajnalban ott van a gépudvarban. Ott fordul meg a legtöbb ember regge­lente. És futja az időből min­dig, a legfontosabbak megbe­szélésére. Már eljutottak odó­ig, hogy nem kell mondani a traktorosnak, mit hogyan csi­náljon. Elég ennyi: — Ügy végezzen azzal a táblával, ha nem érnék addig oda, hogy vetésre alkalmas legyen. És a traktoros megy, teszi a dolgát. Mert tudja, hogyan kell jól csinálni — és köte­lességének érzi, hogy jól csi­nálja. A közelmúltban tár­gyalták meg a szövetkezet ne gyedik ötéves tervét. Idézet a dokumentumból: »... új, ne­gyedik ötéves tervünk megva­lósítását nem a szövetkezet­ben dolgozó tagok létszáma nak emelésével kívánjuk meg ­valósítani, hanem a termelés korszerűsítésével, a gépesítés színvonalának további emelé­sével, új technológiák alkal­mazásával... A siker érdeké­ben nagy szerepet szánunk a szakemberek megfelelő képzé­sének, és a szomszédos iss­ekkel kooperálva szeretnénk megoldani a felnőtt szakmun­kásképzést is...« Az újabb cél. Mert célnak mindig kell lennie. Vörös Márta (Folytatjuk.) SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970- december 3. 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom