Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-20 / 298. szám

nyitotta a gázt egy asszony. Konyhaasztalán hátrahagyott búcsúlevelében így indokolta elhatározását: W »Bahűi fiam' (huszonhárom éves, könyvelő egv ktsz-bén) hálátlan. Nem méltó arra az áldozatra, amellyel fölnevel­tem.-« . Szerencsére a szomszédok időben megérezték a folyosó­ra szivárgó gázszagot. Egyet­len alapos szellőztetés — eny- nyi volt a szomorú kísérlet epilógusa Az asszony, azt hi­szem, végképp letett arról, hegy ilyen jóvátehetetlen gesztussal adja gyermeke ér­tésére, hogy mást várt tőle. Mit várt? Ezt levélben írta meg ne­kem, onnan tudok e tragikus alaphangú családi közjáték­ról Idézek az anya leveléből: “-Rimánkodtam neki, hogy ne öltözzön úgy, mint egy bo­hóc. Kockás kabát, színes se­lyemsál még nyáron is, a munkahelyén úgy néztek rá, mint a futóbolondra. Be ettől még nem választottam volna azt a fekete megoldást. A nő, akivel járt már kétszer el­vált, pedig csak huszonnégy éves. Egy férfiinget nem tud kivasalni, csak az ilyen cojá, meg az . olyan dzsuz — ebből áll az élete. Én a munkám mellett éjszakákon át kesz­tyűket varrtam, hogy hazita- nítót tartsak mellette- orosz­ból és matekból, és most ide akarja hozni a nyakamra azt a nőt, mért bejelentette: jö­vő hónapban elveszi...« Nem állbattam mvz néztem, mjként vélekednek munkahelyén a huszonhárom éves “bohóc«-ról. A jobb munkaerők közé tartozó, lelkiismeretes, de in­gerlékeny tisztviselőnek talál­ják. öltözködése nem kelt feltűnést, mert ugyanabban a szobában két kollégája még tigyabbul ruházkodik, sőt egyikük »original hippi-«, s azzal bőszítette föl a köny­velés, vezetőjét, hogy valame­lyik héten mezítláb járt be .az. irodába... A nő,- akit a hálátlan fiú el akar venni, ugyanott, dol­gozik. Gépírónő. Tavaly, “-ki­váló« jelvényt kapott, a fize­tése már a -raarximális. “Vi­szont harminc cigarettát szív napota,. és- ha sok a másolni- valója olyan tónusban disku- Bál - kollégáival, mint, ittas öszvérhajcsárok részeg .pálya­társaikkal. “Konzultáltunk már emiatt a kartársnővel — nyilatkozott holtkomolyan a ktsz elnöke —, de velünk is úgy beszélt. És mégiscsak a legjobb gépíró a Boráros tér­től a Keletiig; ráadásul még németül és angolul is tud.« Ekkor már kész volt ben­nem a kép.' A mama olyan menyre vágyott, mint ami­lyenről valaha a lányregé- nyak írtak. Nos, ez a nő csak a fiának felel meg, neki nem. A mama nyilván azt sze­rette volna, ha gyermeke kül­sejében is olyan hagyomány- tisztelő, mint amilyen az édesapja, ö közmegbecsült gyár- "-gyi előadó volt (télen— nyáron sötét ruha, díszzseb­kendő, ezüst cigarettatárca, és hosszabb mondataiban mindig helyet talált egy < kvá- zínak, egy apropónak, egy Bertók László: December December fehér paripák sarkantyúzója születésnapomra újra meg újra virgácsvesszővel rábökő tejúti. Patyolat-reklám a kikiáltott tisztaságot susmusok centrifugáit léteddel megszégyenítő kapcsolati-ink gerendáihoz megegyezésünk nélkül ■ - . • .. • - mérték Európa családi asztalánál nagyapó-nosztalgia Üve^csillár ' ' a gyerekkor egén legendák lucaszékek . boldfogó pányvánk tanúja keményíts magadhoz! BAJOR NAGY ERNŐ: evidensnek). A ml kis köny­velőnk, ha valamit rossznak talál, árra azt mondja: “tú­ró«, s nem a Titániai kerin­gőtői dobban meg a szíve, hanem harmadosztályú kül­telki beat-együttesek osztá­lyon aluli számaira “harap«. Az alma teliét olyan messzi van már a- fájától, rgintha va­lami idegen világba expor­tálták volna. Hálátlan a fiú, hogy nem törekszik olyanná lenni, mint amilyennek édesanyja képze­li az eszményi hivatalnokot? Azzal, hogy édesanyja sze­mében ellenszenves társat vá­lasztott magának, valóban méltatlanná vált a fölnevelés érdekében hozott áldozatra? Tudom, száz olvasó közül kilencvenkilenc azt mondja máris: az újságíró a fiú:part- - jáh-van, és most kezdi össze­tákolni az ideológiát a fia­talember magatartásának vé­delmében. Pedig dehogy kezdem! Megértem- az anyát, bár a gazcsap kinyitását inkább a klimax-szál magyaráznám, mint a fia sofsa,. életvezetése miatti bánatával. A legtöbb szülő azt szeret­né, ha gyermeke az ő életter- veit vállalná magára, valósí­taná meg. A legtöbb szülő olyan társat látna szívesen gyermeke mellett, aki megfe­lel azoknak a kritériumok­nak, amelyeket 6 fogalma­zott meg önmagának a saját párválasztása idején, de há­zasságkötéskor ném követelte még választottjától maradék- t alánul. Megértem az .anyát . És megértem a fiút is. Mikor akartak a. fiatalok ugyanolyanabbá válni, mint amilyenek elődeik voltak? Szerencsére sohasem. A világ nemcsak azáltal megy előbbre, hogy más épü- letanyagöt, más közlekedési eszközöket, más híradástech­nikai eljárásokat, más repü­lőgépeket használunk, mint apáink. Az is hozzátartozik a változáshoz, hogy az ember felfogása, megjelenése, igé­nye nem ugyanaz, mint ami szüleié volt. A társadalom rajongott mindig a gyermekért, egy kis bizalmatlanság is volt min­dig abban, ahogy utódaira nézett Véletlen volna, hogy oly sok közmondás felezi k> ezt a fenntartást?' (Találomra csak hármat idézek: “A jó gyermeknek már a szó is ve­rés... A ma született gyer­mekben is benn a vétek... Jó gyereket, szép vénasszonyt, egyet se keress!...«) Nem könnyű belenyugod­nunk abba, hogy környeze­tünkben van az, akinek az élet lényeges kérdéseiről más a véleménye, mint a miénk. Hát még Ra úgy érezzük, hogy a renitens lekötelezet­tünk----ÉS melyik szülő nem é rzi azt, hogy gyermeke há­lával tartozik neki? Ez a hála nemzedékek vég­telen sorának életében első­sorban azt jelentette, hogy a gyermek— mintegy saját föl­neveltetésének megszolgálá- saként — eltartotta öreg szü­leit. Az. általános nyugdíj­rendszer bevezetése óta a há­lának eltartásban megmutat­kozó formájára a családok többségében már nincs -szük­ség. Vagy nyugdíjkiegészítés- beh él tovább,.s abban a ter­mészetes gondoskodásban, hogy - az elaggott, orvosra,'; ápolásra szoruló szülőt istá- polják a' gyermekei. Ebben az új helyzetben a korábbinál ..splskal nagyobb­ra nőitek szülő és gyprmek 'kapcsolatában az érzelmi mo­tívumok. Mind több. az olyan -szülő, aki a hálának főként arra a megnyilvánulására tart igényt, hogy a gyermek éle­te fontos döntéseiben — még akkor is, ha az huszonhárom vagy harminchárom eszten­dős — fogadja el a szülői irányítást: “Gondolható, hogy ha valaki, hját én jót akarok neki, és önzetlenül« — hall­juk naponta a gyámkodás magyarázatát Valóban jót akarnak — és önzetlenül. De terjedhet-e addig a há­la, hogy á fiatal föladja egyé- niségét?Hpgy teszem-azt, egy kezdő atomfizikus hetvenegy éves nyugdíjas cipőboltvezető atyjának gondolkodásmódját érvényesítse életvitelében? Vagy hogy ellenkező előjelű példát mondjak: egy ifjú szerszámlakaíos az orvosír­nok mama intenciói szerint válassza ki azt a lányt, aki­vel majd élni kíván? Az alma — jóllehet, mind­azt magában őrzi, ami az al­mafa lényege — még csak nem is hasonlít az almafára. Kosztolányi Is egy szép ver­sében leírta a kérdést: Miért nem érti a gyümölcs a fát? Ezért jelent a nemzedék- váltás sok tekintetben szokás­váltást, ízlésváltást és fel­fogásváltást is a társadalmak életében. És ez a váltás általában úgy történik, hogy továbbra is érvényben marad a régi­ből mindaz, ami igaz, mély. humánus; és túllép az új raj azon, ami esetleg, kordivat vagy talmi­Közben persze a fiatalok is, az öregek is sebeket ad­nak, sebeket kapnak- Olyan ez a folyamat, mint a szü­lés: fájdalom kíséri. , És gyakran elhangzik közben- a keserű kérdés: "“Hát ez a hála?« Pedig az ember nem azért vágyik utódra," hogy az ilyen vagy olyan formá­ban hálás legyen majd neki. A gyermek a puszta létével fizet a szülő gondoskodásá­ért, a nem ritka áldozatho­zatalért is. Azzal a suta báj­jal, ahogyan menni kezd: Az első kimondott szavak mu­zsikájával. A kérdezősködé- sek korával, az iskolai sike­rekkel, az otthon megvallott kudarcokkal Élete csodájá­val fizet a gyermek. Ez a hála­És él, hogyne élne, az a hála is, amely a gyöngülő öreg iránti gondoskodó fi­gyelemben nyilvánul meg. Él. ha nem is mindenütt, nem is mindig és nem is azonos intenzitássál. Gyermekeink a qüvatof panaszkodó sóhajok ellenéj re sem rosszabbak, hálátla­nabbak, mint amilyenek mi voltunk Csak mások. Én erre gondolok Mg! nyitó asszony esetén medi­tálva. És Pascal szavaira, melyek szerint az idő meg­gyógyítja a lélek sebeit, el­oszlatja a fájdalmat. Mind­untalan változik az ember Sohasem lesz többé az, aki volt. Sem a sértő, sem a megsértett nem ugyanaz már Csak az örök, ahogyan az öregedő ember elsuhant éle­te fizetségeként a hálát áhttia. Szirmay Endre: JÉQMADÁR Hó, jég, fagy bilincsei fognak, befelé fordít bénaságom, igy jobban hallom szívem verését, ez a csönd az elámvlásam; ez tud elvarázsolni végképp, és megfürdetni hótisztára, megváltalak ezzel a csönddel., nem reménykedtél hiába. ölelj át jég- és hóvilág; gyújts erőt tavaszra bennem, hogy a szivárványas jégmadár ragyogó szárnnyal felemelkedjen, és jölérkezzen abba a magasba, ahol csak vihar szépségek zengnek, és nem lüktetnek vadul, véresen fojtogató, fekete szerelmek; emelj föl engem is a fénybe színes jégmadár-szárnyon, hogy átrepülhessem a világot, . : . ' és mindig tudjam, • : ■ - hol szabad leszállnom. • ■ 1970. december HMii Kopesényí Ottó ötvösművész budapesti kiállításáról (Selméczi Tóth János felvétele.) Csendes pipaszóval {Az »EMBERI PILLANATOK* sorozatból.) m nagy Karthágó három yJ háborút viselt.' Az el ­" 1 ső után még hatalmas maradt, a második után még lakható volt A harmadik után nyoma sem maradt a földön« — Bertolt Brecht így írta e sorokat, 1951-ben, a hidegháború vészterhes napjaiban, a német revan siz- must véve célba a nehéz- fegyverként dörgő szavak­kal. A művésznek s közéleti embernek egyaránt ismert, 'elismert Brecht új arcát is­merhetjük meg , abból a kö­tetből, amelyet a német ere­deti fordításaként Bertolt Brecht az irodalomról és művészetről címmel tett közzé a kiadó. A Brecht kö­rül időről időre föllángoló vitákban egy valamit senki nem vonhatott, s vonhat két­ségbe. Azt, hogy a valóságra érzékenyen reagáló, a napit és az elvontat, a naturálisán valót és a művészien sűrí­tettet egyaránt értő, művelő alkotóról van szó. Brecht eme szélesebb nyilvánosság előtt alig vagy egyáltalán nem ismert, tehát új arcula­tát mutatja meg a szép ki­állítású kötet, amelyben idő­szakonként csoportosítva ta­láljuk meg a nagy művész beszédeit, leveleit, cikkeit és jegyzeteit. A brechti példa, az aktua­litásokra való érzékeny rea­gálás mint kiadói gyakorlat sem mellékes. Erről az erényről tanúskodik az a vá­Könyvszemle Négy új kötet Brecht új arca —r Válogatás az anarchizmusról logatás, amelyet Mari, En­gels és Lenin műveinek az anarchizmusról szóló részei­ből áhítottak össze, s foglal­tak kötetbe. A hatvanas évek végén az anarchizmus, első­sorban'a nyugati országok diáksága körében papírokon pihenő tan helyett, ismét a jelszavak s a gyakorlat me­zét öltötte. Ez fölkeltette másutt is az érdeklődést, ha persze nem is maga a tan, akkor eredete, törtéhete iránt. A gyűjtemény nagy­részt jó' szolgálatot tesz az­zal, hogy ■ a szemelvénye­ket okosan válogatva — föl­vázolja az anarchizmus fej­lődéstörténetét, másrészt an­nak a szívós, sokoldalú és következetes harcnak a be­mutatásával, amit á marxiz­mus klasszikusai vívtak —- viharos körülmények között, mint Lenin — az anarchis­tákkal Hasznos tanácsadó a kiadó újdonságai közül kiválasz­tott harmadik kötet, a ftácz Zoltán által írt és összeállí­totta Családi és társadalnii ünnepek- A harmadik, javí­tott és1 bővített kiadás azt igazolja hogy a kézikönyvre igényt tartanak a tanácsok, a társadalmi szervezetek akti­vistái, mindazok, akik szocia­lista társadalmunk ez új, nemes, mindenképpen támo­gatásra érdemes vonásait, szokásait Öregbíteni, s ter­jeszteni akarják: ■ A könyv­ben útmutatást találhatnak a névadó ünnepségekre, az esküvők megrendezésére, a nyugdíjba vonulók búcsúzta­tására, s a légszbmorúbbra, a temetési szertartásra. A kü­lönböző meglepően nagy számú — ünnepek, esemé­nyek szerve? részei életünk­nek, s jó, hogy e rész for­máiban, tartalmában egyre inkább szocialistává válik. Ebben segít ez a kötet is. Tollat fogott a tv-s Pász­tor Ferenc, az ismert riporter is: könyvet írt. 100 nap nye­regben című útinaplója egy 30' ezer kilométeres szovjet­unióbeli utazás krónikája. A Televízió három munkatársa — a szérző, Zih Béla opera­tőr (aki szép fényképekkel illusztrálta a kötetet) és Szgbó István asszisztens — magyar internacionalistákat keresett fel, hogy megörökít­se hősi harcaikat, és megmu­tassa sorsukat, mai életüket. M) SOMOGYI NÉPLAP Ve&ánz#&,. IST«. üeeeaibér 30. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom