Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-20 / 298. szám
SzépmOvészet: Múzeum Az ÉsterházygyOftemény remekei A budapesti Szépművészeti Múzeum a közepes közgyűjtemények közé tartozik. Abban viszont, hogy anyagában minden korszak, stílus, jelentősebb iskola és mester — ha csak mutatóban is — képviselve van, a nagyok közűi is csak néhány versenyezhet vele. Éppen ezzel a teljességgel szerezte nemzetközi jóhírét. A múzeum Régi Képtárának karakterét meghatározó sokrétűség törzsanyagára az Es- terházy-gyűjteményre vezethető vissza, amely éppen száz éve, 1870 decemberében került köztulajdonba. Ekkor adta el ugyanis a pénzügyi gondokkal küzdő hercegi család a magyar államnak európai hírű gyűjteményét: 637 festményt, 3535 rajzot és több mint félszázezer metszetet — a párizsi Louvre szakembere szerint értékének az egyhar- madáért, más külföldi vevők Goya: Leány korsóval. magasabb ajánlataival szemben, 1 200 000 aranyforintért váltak meg a család 200 éve gyűjtött remekei tőL Esterházy Miklós nádor és fia Pál herceg Fraknó várába gyűjtötte a képAz Esterházy-madonna. Raffaelo Santi mű ve. (Részlet). tár első darabjait Haydn, mecénása, »fényes« Miklós, »tündérblrodal- mában« — a fertődi kastélyban — külön szárnyépületet, »képespalotót« emeltetett a gyűjteménynek. Az igazi alapító az unokája, Miklós nádor, akinek ügynökei beutazták Európát, hogy képtárfejlesztő céljának eleget tegyenek: minden kor. stílus és mester műveit egy- begyűjtsék. Ö vásárolta me" a családi gyűjtemény zömét, köztük Coreggio híres Szoptató madonnáját, amelyet Goethe még Nápolyban látott. A múlt század elején kora másik híres műgyűjtőjétől, Kaunitz hercegtől megvásárolta annak bécsi palotáját, s ott állította ki gyűjteményét, amely 1815-től a nagyközönség előtt is nyitva volt, s mintegy ötven esztendőn át Bécs egyik nevezetességének számított. Termeit a világ minden tájáról felkeresték a császárváros látogatói. Fia, Pál herceg pótolta a gyűjtemény legnagyobb hiányosságát 22 spanyol festmény megvásárlásávaL Kilenc évvel később vette meg az európai hírű gyűjteményt a magyar állam, s a képtár 1906-ban végleges helyére, az £kkor épült Szépművészeti Múzeumba került. Remekművei — amelyekét ma már le- - hetetlen volna megszerezni a további fejlesztés alapjai maradták mindmáig. A jubileumi kiállítás méltó évadzárója a Szépművészeti Múzeum idei rendezvényeinek. Hozzá kapcsolódik majd 1971 első tárlata, amely az Esterházy-gyűjtemény legszebb grafikáit tárja majd közszemlére. A. T. A z alvás és az ébrenlét határán hallja, hogy az asszony szipgkol mel- .ette. Hiába kérte annyiszor, hogy ne sírjon. Talán nem értette vagy nem is figyel rá. Különös, hogy már nem érti senki sem. Tegnap meg azelőtt a látogatói, a rokonok, szomszédok, jó ismerősök érthetetlen módon maguk közt beszéltek, s kérdéseire sosem válaszoltak. Ezen a borús, ködös reggelen megérkeztek legjobb baj- társai is: Váradi, Jácint, Puttonyos, Kerényi. Vérfoltos zubbony lötyögött rajtuk, ípolatlanok és szakállasak voltak. Ferenc úgy tudta, hogy régen elpusztultak, még 19Í2-ben, a nagy áttörésnél, Voronyezs alatt... Honnan jöttek elő?! Halk, visszafogott léptekkel vonultak keresztül a szobán, címéletes halkan húzták széleiket betegágya mellé, s fö- léje hajoltak. Ijesztő kísérteteknek tűntek mind a négyen. — Gondoltuk, megnézünk, ilsz-e még — mormogták egyszerre. Leheletüknek nyirkos föld- :zaga volt. — Most még láthattok... Xi tudja meddig — nyöször- ;ött Ferenc. Isztok-e pálinkát? Jó barackot főztem. Tudom, szeretitek... Rózsi, hozz be egy üveggel! Az asszony térült, fordult, s fonott kis bütykösből töltött mind a négynek. Nem szabadkoztak, mohón megitták.. <— Emlékszel, Ferenc, odakint a front vad hóviharában, harminc fok mínuszban meghaltunk volna egy pofa snapsztól... Emlékszik, persze, hogyne emlékezne. Mostanában — furcsa — minden eszébe jut. Régen elfelejtett beszélgetéseket, hangulatokat is fel tud dézi, Kitárul előtte a múlt smléktára, ismerős képek tolakodnak eléje, s úgy nézi őket, mintha egyedül ülne egy .moziban, Gyakran jó lenne szólni:, valakihez,^ érezni agy vállát, nyúlni egy kéz után, s beszélni a gyermekkoráról, legényéletéről, házasságáról és sok minden másróL L átja magát, amint negyvenhét karácsonyán gyűrötten, kopottan hazavánszorog a hadifogságból. Az első éjszakán Rózsi az ágyban könnyes szemmel si* mogatja végig haja Ősz szálait. Megváltozott. -Száraz, darabos ember lett, hallgatag és komor hangulatú. Alig beszélt, alig kérdezett. Ügy érezte, mintha teljesen idegen asszony ölelné át, ismeretlen, soha nem tapasztalt új mozdulatokkal. Parázsnak érezte minden porciháját, perzselőn, forrón égette a testét. — Nagyon hiányoztál — duruzsolt az asszony. — AgZoltai Z. András: Élni volna jó * i— gódtam, féltem, hogy sosem jutsz haza... ízlelte szavait, elbódult tőlük, mint az illattól, amit azelőtt sosem érzett rajta. Még éjféltájt sem aludtak el. Nyitott szemmel, mozdulatlanul feküdtek a félhomálybein, s őrizték egymás titkolt, ki nem mondott gondolatait Váratlanul zokogás rázta meg Rózsi testét. Ferenc bátortalanul, rossz sejtelemmel fordult hozzá. Érdes bőrű tenyerével izgatottan matatott az arca körül. — Mi bánt, kedves? — kérdezte félkönyékre támaszkodva. Tekintetét mélyen az asz- szony arcába fúrta. Homloka keskeny gondbarázdái közt kutatott előbb, aztán a szemébe hunyorgott zavartan. — Miért sírsz, mondd meg? — Nem sírok, hagyjál! Ne kérdezz most engem! Semmit se kérdezz! — felelt az asszony. -Jól van, nem kérdezleki— egyezett beie.. Szorongva kelt fel, remegő újakkal sodort cigarettát, a kancsóból bort töltött magának, ettől bátrabban fordult Rózsi felé. — Mégiscsak szeretném tudni, mi bajod van — közölte szárazon, parancsoló hangon. — Beszélj őszintén! Vádlón, hűvös arccal nézett vissza Rózsi, Pereac megrettent a tekintetétől. Soha azelőtt nem látta ilyennek. Bánta már, hogy durván beszélt vele. Megfogadta, eztán soha többé nem faggatja Rózsit. Néhány éven át egyedül küszködött hét hold szántóföldjén. ötvenkettőben bé- agitálták a közösbe. Rózsi otthon maradt, baromfit nevelt, tehénnel bajlódott, sok munkája akadt, alig győzte. Az akkori aszály külön sorscsapás volt. Még az évben megrokkant a nádfedeles ház is, javítani kellett. Nem várhattak vele, amíg rájuk szakad a tető. Eladta féltve Őrzött igásszekerét, s a megpe- nészedett lószerszámokat, sőt később megvált a Lina tehéntől is. Fűrészelt faárut; nádpallót, téglát, cserepeket vett, s egy őszön át mindent rendbe hozatott. Akkor még bírta erővel, csak tél felé kezdett fájni a veséje. Eleinte oda sem figyelt Katonaemlék, nem olyan öreg rpég, hogy ki ne heverje, összeszorított foggal erő'kodött: ne nevessék ki a többiek. Juhász, az elnök figyelt fel rá egyszer. Leparancsolta az igásszekérről, ne hordjon több trágyát menjen az istállóba, a lovak közé, ott tevékenykedjék, az könnyebb munka. Ott, az istállóban érte a baleset Itatás közben megrúgta a veséjét egy kanca.« Eszméletlenül vitték a kórházba. A műtét után kilókat fogyott. Másfél hónap múltán összeaszott testtel engedték haza. Azóta is egyre gyengült. Váratlanul ismét a jelenbe eszmél. „ • ; Közéledő léptek neszét hallja. Tudja, behunyt szemmel fekszik betegágyán. Érzékeli saját tehetetlenségét. Nincs ereje már, hogy felnyissa a szemét, s belebámuljon a távozó világba. — Hogy aludt a beteg, kedves asszonyom? Ráismer a hangra: Bérces doktoré. De Rózsi suttogó válaszát nem érti. A z orvos sima, hűvös kezét érzi. Bilincsként fonódik a csuklója köré, majd a mellkasán matat, a szíve fölött. —. Még egy injekció — hümmög az orvos. — Az jót . fog_ tenni... Attól nyugodt lesz. Érzi, hogy az orvos-ott áll mellette, hangja mégis mesz- sziről érkezik, alig ér el hozzá. Testetlenül lebeg iszonyú magasan, ég és föld között. Imbolyog, száll és zuhan ,.. Nem megnyugodni, élni volna jó! CSANÁDY JÁNOS: az első magyar nyomdamúzeumról A nemrég létesített és Ortutay Gyula akadémikus által megnyitott gyomai Kner Nyomdamúzeum élénken demonstrálja, hogy egy egyébként regonális nyomdai vállalkozás szakavatott, kitűnő irányítás mellett miként épülhet bele áz országos érdekszférába és szakmai vonatkozáson fúl az egyetemes emberi kultúra szolgálatába. A Kner-ház népies ízléssel formált neobarokk épületében elhelyezett múzeum öt termében a látogatók'meglepően gazdag, sokrétű anyagot találnak. Az első terem..a megye ötnegyed évszázados nyomdaiparát, annak sikereit, kudarcait, fejlődését mutatja be. A megye első érdemesebb nyomdáját Szarvason 1847- ben Réthy (Schlottenbeck) Li- pót nyitotta meg. Az ottani gimnáziumban már akkor és később is olyan tanárok tanítottak, akik Tessedik Sámuel szellemét, hagyományait őrizték. Réthy Pesten — Länderer nyomdájában — Kossuth Pesti Hírlapját is szedte, és mikor 1849 elején a kormány Debrecenbe menekült, Táncsics Mihály megkérte őt, hogy nyomdáját Szarvasról tegye át Debrecenbe, s vállalja a Munkások Űjsága és a Forradalom című röpív sorozatának nyomását. (S bár Réthy nem hagyta el helyét, a szabadságharc fordulatos hadieseményeit híven tükröző Jegyzetek füzetes kiadványa miatt a szabadságharc bukása után a nagyváradi törvényszék félévi börtönre ítélte.) A megye több nyomdája közül kiemelkedett a békéscsabai Tevan Nyomda, melyet 1903-ban Tevan Adolf alapított, s vezetését 1909-ben fia vette át. A nyomda kedvelt olcsó sorozata, a Tevan Könyvtár a kortárs hazai és külföldi irodalom előtt nyitott utat. Olyan hazai költőket népszerűsített, mint Karinthy, Kosztolányi, Ady, Juhász Gyula, Szép Ernő, Nagy Lajos, a külföldiek közül Anatole France, Maupassant, Mark Twain, Kuprin és mások. A két nyomda nevéhez, híréhez méltón sorakozik és azokat felül is múlja a gyomai és békéscsabai Kner Nyomda, melyet a gyomai születésű Kner Izidor alapított, és fia, a könyvkötészetet a nyomdászattal művészi színvonalon egyesítő Kner Imre vezetett tovább, és lett a hazai és külföldi művelt közönség előtt ismertté. A múzeum egyik termében régi, lábbal hajtott nyomdagép, tégelyes sajtó, régi regálok, könyvkötő eszközök, díszítő szerszámok láthatók. Megdöbbentő fénykép árulkodik egy helyen a letűnt világ nyomdászatának körülményeiről. (Az »Orosházai Nyomda Mflintézetben« vézna, 12 éves gyermekek dolgoznak a sötét, ólomporos műhelyben.) A termek a továbbiakban túlnyomóan Kne- rék nyomdai és könyvkötészeti produktumait tárják az érdeklődő elé. Művészi iniciálék, könyvdíszek, borítólapok, olvasójegyek, külföldi államok által rendelt értékes bélyegsorozatok, klisék, dúcok sorakoznak a tárlókban, vitrinekben. A bemutatott könyvanyag a régmúlt időket és a ma kultúráját köti ös.sze. Egy újságcikk keretében képtelenség felsorolni az ösz- szes kiadványt, vagy akár címüket is, ezért csak arra szorítkozom, hogy a könyvkereskedésekben, antikáváriumban már egyáltalán nem —- és könyvtárakban is igen nehezen található, a múzeumban bemutatott néhány Kner-ki - adványt említsek meg. Misztótfalusi Kis Miklós Kolozsváron 1698-ban kiadott »Mentség«-ének új nyomása; Dante Dicsérete, a Boccaccio által írt első olasz életrajza; a Panesatantra — a hindu életbölcsesség ötös könyve, »Monumenta Literarum — a világirodalom kisebb remekei füzetsorozatban; őszi harmat után — Balassi Bálint«, és egyéb neves és névtelen poéták istenes, vitézi és virágénekei; Pabló Neruda -Óda a nyomdához* című, a lipcsei könyvművészeti világkiállításon első díjjal kitüntetett kötete; a XIX. század reprezentatív történelmi regénye. Gustave Flaubert Szalambó- ja; Balázs Béla Hét meséje, melyet még 1917-ben Kner Izidor adott ki. A háromkötetes Goe- the-antológia — melyet azért jelentetett meg Kner Imre, -hogy az 1932-es Goethe-cen- tenárium könyvművészeti kiállításon valami magyar dolgot is ki lehessen állítani« — a szakemberek körében óriási sikert aratott, és a kritika szerint »klasszikus elegancia, goethei méltóság, ünnepélyesség egysége« jellemezte. A legértékesebb darabok között szerepel a Biblia Pau- perum (Szegények bibliája), a »Mátyás király korvinái«, amely a Kner nyomda kötésével, szövegnyomásával, borítójával jelent meg, és amelyet angol és német nyelven is kiadtak. Nagvon sok Kner-kiadvány a Kozma Lajos—Király György—»Kner Imre triász művészi fantáziáját, alkotó energiáiét és kivitelezését dicsért. Tartalmi, fogalmazásbeli komolyság, a nemes hagyomány reális értelmezése jellemzi mindhármukat. Mindaz, amit ez az első magyar — és világviszonylatban is sorban csupán az ötödik — nyomdamúzeum őriz és a kul túrvilág elé tár, két dolgot dokumentáL Az egyik az, hogy a Kner Nvomda vezetői példás hivatásszeretettel, a művészi követelmények fokozásával a tartalmas, szép és finom könyv szeretetére nevelték a magyar olvasóközönséget. A másik pedig, hogy megmutatták, miként lehet lelkesedéssel életre hívni, megalapozni a fővárostól távol is egy országos, sőt világszínvonalon álló, nemzetközi jelentőségű nyomdát, még akkor, is, ha ez nem is valami Oxford- vagy Cambridge-szerű szellemi központban működik — miként azt egy külföldi szakember a nyomda termékeiből következtetni vélte —, hanem a csekély szellemi és ipari hagyományú Alföld egyik szikes. szegény sarkán. Kner Imrét miután a nyomda vezetéséből — kormánybiztost nevezve ki — fölmentették: 1944 áprilisában internálták, Nagykanizsán és Sárváron át Németországba hurcolták, ahol nyoma veszett. Nyilván gyilkos erőszak ölte meg, vagy deportálásban szerzett betegségben hunyt el. Alkotásait, életművét azonban nem pusztította el a halál. Ezek itt maradnak, kiadott szépmívű könyvei, olvasótábora és pályatársai emlékezetében, és tovább munkálnak az időben. Gyenee Zoltán Alpinisták Süketen zajonganak a pályaudvarok. A fény küldői ők lassú vonatokon, gyors repülőgépeken. Emberek mennek Emberekhez Alpinisták Mount Everestekhez utaznak, s a csúcsra kitűzött zászlót lefényképezik. S ingáznak emberek a falvak és gyárak között. Hegy nélküli csúcsok alpinistái ők. Hátizsákjuk fémcsatja ragyog. ßencze József: Rab malac ne sírjon. Rab malac ne sírjon a szekérféderben, frontramenó ének csitulj a színemben. Acélteknősbékák hidamon ti, tankok, ó, hova szaladtok? Kiabálj te tengely, ne sírj a szivemen, nyüszítő fájdalom sikoltva, hidegen! Kiabálj te bánat, megölnek a vádaki Ostornak ne fonjon görbe ujj már kóeot, törjön el ütéskor mindenféle ostort 0 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1170. december 20.
