Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-02 / 282. szám

T 'Jőarg.&lt iát h lapka OTTHON CSALAD A fiatalok dohányzásáról Vastagabb szálú, három kü­lönböző színű (a minta fehér, szürke és fekete) Acril fonal­ból 4—5-ös tűvel, rövidpálcá­val és szorosszemmel horgol­juk. A sapkát a fehér fonállal kezdjük, 18—20 cm fejmagas­ságot számítva, a megfelelő számú láncszemmel. A fejtetős résznél a szűkítésre, a sorkez­désnél és végzésnél mintegy 6—8 szemet szorosszemmel horgolunk, és itt egy láncszem­mel fordulunk. A többi szemet egyráhajtásos pálcával hor­goljuk és 3 láncszemmel fordu­lunk. 3—3 sort horgolunk az egyes színekből és kétszer is­mételünk. Ha kész vagyunk, a bal oldalon szorosszemmel ösz- szehorgoljuk. A homlokhoz eső részt 2 soron, sötétszínű fonal­lal, rövidpálcával horgoljuk körül. A fejtetős részt össze­varrjuk, összehúzzuk és pom- ponnal díszítjük. A sálat 120 cm hosszúra horgoljuk. A két végén 32—32 cm-es darabot mindig egyráhajtásos pálcával horgolunk, míg a középső 56 cm-es részt rövidpálcával vagy szorosszemmel horgoljuk. A minta szerint a két szélén 3—3 sor fehér, azután 3 sor szürke és 3 sor fekete fonállal hor­golt. A sál két végét rojttal díszíthetjük. Tojásfasirt Hat kemény tojást villával megtörünk, egy kanál libazsírt, egy nyers tojást, egy kevés re­szelt vöröshagymát, sót, törött borsot és egy tejbe áztatott, alaposan kicsavart zsemlét ve­gyítünk hozzá. Ha lágy lenne, hintsünk bele egy kevés zsem­lemorzsát is. Az egész masszák jól összegyúrjuk, kis, hosszú­kás pogácsákat formálunk be­lőle, zsemlemorzsában meg- hempergetjük, és forró zsírban vagy olajban mindkét oldalát rózsaszínűre sütjük. Főzelék­hez tálalhatjuk. A tanárok, szülők sokat vitatkoznak: mit tegyünk ta­nulóink, gyermekeink védel­mében, hogy minél kevesebben szokjanak rá az egészségükre káros dohányzásra. Dohányzónak számít minden olyan ember, aki nikotintar­talmú, vagy a nikotinhoz ha­sonló növényi illóanyag-tar- talmú élvezeti szert használ. A dohánylevél a gyári elkészí­tés előtt általában 0,5 % ni­kotint (mérget) tartalmaz. A gyári eljárások a dohány ni­kotintartalmát 6—8 százalékra sűrítik. Ennek mintegy fele dohányzás közben belekerül a dohányfüstbe. A cigaretta nemcsak niko­tint tartalmaz, hanem ún. pi- ridin-alapanyagokat, hidro- ciánsavat, ammóniát és szén- monoxidot is, amelyek mind károsak az egészségre. A dohányzás egészséget romboló hatása minden élet­korban érvényesül. Különösen érvényesül ez a még fejlődés­ben lévő fiatal szervezetre, uPvanis nemcsak az egészsé­get ássa alá, hanem a fejlődés menetét is megzavarja. A ni­kotin egyaránt megtámadja az ideg —, keringési —, emészté­si, légző — és belső elválasz- tású mirigyrendszert. Csak példaként említem meg a neuraszténia, az ideggyulla­dás, a magas vérnyomás, az Pótmama a családban érszűkület, a gyomorfekély, a gyomor- és bélhurut, a króni­kus hörghurut és tüdőtágulás, a hormonális zavarok idő előtti előidézésében, majd a kifejlődött betegség rosszabbo­dásában játszott jelentős sze­repét. Nagyon elszomorító regge­lenként az osztályban, az első órákon tanulóink köhögését hallani. Okát ismerjük: első­sorban a dohányzás és csak másodsorban a megfázás. A rendszeres dohányzás ezen túlmenően csökkentheti a tel­jesítő és teherbíró képességet, amely a tanulók fokozott fá­radékonyságához, sporttelje­sítményük csökkenéséhez ve­zet. A tanulók túlterheléséről el­hangzó gyakori panasz he­lyenként valóban jogos, mert a fáradt, túlterhelt fiatal nem tud eleget tenni kötelezettsé­geinek. Előfordul azonban az is, hogy a fiatal a tartós mér- gezettségi állapot, valamint következményei: az étvágyta­lanság, álmatlanság, ideges­ség, hörghurut stb. miatt az egyébként normális terhelést sem bírja. Más szóval: ilyen­kor nem a terhelésben, hanem a csökkent teherbíró képes­ségben keressük a hibát. Az azonnal és naponta észlelhető következményeken túl távoli kihatásai is lehetnek a fiatal- ' kori dohányzásnak, mely egy- . részt különböző megbetegedé­sek időelőtti jelentkezésében, másrészt a családalapítás te­rén is zavarokban, esetleg jó­vátehetetlen tragédiában nyil­vánulhat meg. Elsődleges célom nem a do­hányzás következtében kelet­kezhető megbetegedések felso­rolása, hanem a szülők figyel­mének fölkeltése, hogy milyen következményekkel járhat, ha gyermekük számára engedé­lyezik a dohányzást. Termé­szetesen a tanárnak nincs le­hetősége otthon, a szülői ház­ban megakadályozni, hogy a fiatal nikotinnal mérgezze magát. A tanárnak ellenben kötelessége figyelmeztetni a szülőt: gyermeke számára ká­ros, egészségrontó szenvedélyt engedélyezett. Más a helyzet az isko­lában. Az iskolás gyermek — ritka kivételtől eltekintve — kiskorú. Értük az iskolában a tanár a felelős. Az iskola a- oktatás, a tanítás, a nevelés, és nem a tanulók önmérgezé­sének és káros szenvedélyük gyakorlásának színhelye. Eb­ből egyértelműen következik: a szülő nem »jogosíthatja« fel a tanárt, hogy gyermeke az iskolában káros szenvedély­nek éljen, egész életére kiha- tóan mérgezze magát, továbbá a tanulók között az iskola ne­velési morálját aláássa. Ilyen engedményt a tanár egyetlen tanulójának — még a szülői beleegyezéssel — sem tehet, a tanulóra nézve káros do­hányzást nem engedélyezheti. Bizony nem könnyű meg­bízható, jó pótmamát találni. A legjobb pótmama a nagy­mama. Csakhogy nem min­denkinek van. A pótmamát jól ki kell választani, hiszen sokszor egészen kis csecsemő­jük őrizetét bízzák rá a ma­mák. Ki és milyen legyen a pót­mama? Fiatal leány vagy idősebb asszony? Ezt nehéz eldönteni. Nem az évek számítanak, ha­nem a rátermettség, a meg­bízhatóság, és főleg az, hogy szereti-e a gyereket vagy sem. Lehet a 14 éves leány is meg­bízható pótmama, és a meg- lettebb korú nőről is kiderül­het, hogy durva, türelmetlen vagy éppen gyenge kezű. Van, aki mindjárt megtalálja a gyerekkel való megfelelő bá­násmódot másban viszont nincs meg ez a tulajdonság. Annyira ideges, hogy jelenlé­te a gyermeket és a szülőt is nyugtalanná teszi. Ha csak estére hívják a szülők, és olyan csecsemőhöz, aki nem szokott felébredni, általában elég, ha értelmes, megbízható nőt keresnek. De ha a gyerek fel szokott ébred­ni, fontos, hogy a pótmama olyan valaki legyen, akit a ki­csi ismer és szeret. A legtöbb kisgyermek megijed, ha feléb­red és ha idegen arcot lát. Ha a pótmamának teendői is van­nak a gyermekkel, akkor meg kell bizonyosodni arról, hogy ért a gyermekekhez, szereti őket, s kedvesen, de kellő eréllyel is tud foglalkozni ve­lük. Ezért jó, ha a pótmama néhány alkalommal olyan idő­ben érkezik, amikor egy ideig együtt lehet az anyával, hogy az láthassa, mit hogyan csi­nál. Ajánlatos egyszer-kétszer közösen végezniük a kicsi kö­rüli teendőket. Eközben a gye­rek is hozzászokik a pótma­mához, mielőtt végleg rá len­ne bízva. Az anya vezessen a pótma­ma számára egy füzetet, amelyben részletezi a gyer­mek napirendjét, és amelyben benne van az orvos címe, il­letve telefonszáma is. Feltét­lenül tudni kell a pótmamá­nak azt is, hogy a szülők hol tartózkodnak — munkahe­lyen, moziban, színházban, vendégségben —, hogy sürgős esetben hazahívhassa őket. A jó pótmama valóságos ál­dás a szülőknek, mert nyu­godtan hagyhatják otthon gyermeküket, ezenkívül a gyerek önállósodását is előse­gítik. Dr. Csorba Lajosné tanár. T anácsok a húsok sütéséhez Vöröskőy János (c4 fekete | macska visszatér 24. — Mondd ki — bólintott Beke. — Esetleg vér volt... Sötét és borús este lett, mi­re Beke Zalay alezredes násfai irodájába lépett. Meggyújtotta a villanyt, és ablakot nyitott. A friss levegő üde orgonasza­got hozott a Kölcsey utca kert­jei felől. Pár perc múlva megjelent Király. Merev és elszánt arca kevés optimizmusról vallott, de láthatólag felvértezte magát a kihallgatásra. Az őrnagy leültette és ciga­rettával kínálta, majd bizalmas hangon megkérdezte: — Remélem, tud hallgatni? — Jelentem, igen. — Helyes. Szeretném, ha segítségemre lenne. — Értettem. — Maga a gyakorlat éjsza­káján a lőszerszállítmányt kö­vető kocsiban ült. Ha nem aludt, látnia kellett ennek a teherautónak a farát. Végig szemmel tarthatta. — így volt. — Megtörténhetett-e, hogy arra a kocsira felcsempészhet­tek valamit? — Jelentem, ezen magam is sokat töprengtem már. Azt hi­szem, igen. — Hallatlan! — csattant fel Beke. — És miért nem jelen­tette? — Vártam, hogy hívatni fog. — Ez igaz. Beke úgy tett, mintha el- szégyellné magát az igazságta­lan heveskedésért: — Ne vegye zokon ... — Éjjel, amikor az oszlop megállt a sorompónál, szinte abban a pillanatban, Gruber tizedes kinyitotta a kocsiajtót. Mondom, a megállás pillanatá­ban, amikor mi még csak fé­keztünk. Az ajtó ekkor elta­karta az útmenti árkot, ahon­nan feldobhattak valamit Gru- beréknak. Király, miközben elképzelé­sét közölte, magabiztos és ha­tározott volt. De hangja az utolsó szavaknál hirtelen szín­telenné vált. A nyitott ablakon egy fekete cica ugrott a szobába. — Kidobom — mondta az őrmester szolgálatkészen. — Hagyja — legyintett Be­ke, s szórakozottan megsímo- gatta a cica fejét. A macska az asztalra telepedett, és dorom­bolni kezdett. — Tehát Gruber tizedes ... — Társa, Boda, a gépkocsi- vezető afféle burzsoá elem. Dzsesszgitáros vagy mi. Beka­landozta a fél világot. Király sokatmondóan nézte Bekét, majd lopja a macskára pillantott. A cica éppen szem­közt ült vele. — Igen, ezt figyelembe vesz- szük. Tudjuk, hogy München­ben is járt... Beke felállt, sétálni kezdett a szobában, majd az asztal túl­oldalához lépett, háttal Király­nak. Alakja most eltakarta a macskát. A lámpa elekor hirtelen ki­hunyt, a szoba sötétbe borult. — Áramszünet — mondta rekedten Király őrmester. Az őrnagy az ajtóhoz lépett, kinyitotta. A folyosón is vak­sötétség volt. — Ügy tudom, kettős áram­ellátásuk van. Király nem felelt azonnal. A kis, izzó parazsat nézte, a fe­kete macska szemét, amelynek nem volt párja, s amely fenye­getően ragyogott felé a sötét­ben. Homlokán folyt a verej­ték. Keze lassan a revolvere után nyúlt, aztán erőt vett magán, és elengedte. »Nem va­gyok észnél!« — gondolta. — Igen — nyögte ki, s köz­ben az asztalhoz hajolt, hogy megriassza és kizavarja a macskát. — Ejnye! — mondta az őr­nagy. — Mi baja azzal a ci­cával ? Beke az asztalhoz lépett, és háttal Királynak, a cica fölé hajolt. Az állat nyivákolt, »Most, most fog rájönni!« Az őrmester úgy érezte, hogy ütnie kell, ütni és menekülni. De reszketve és halálsápadtan a helyén maradt. Zsebkendőért nyúlt, és letörölte arcáról a verejtéket. A villany kigyulladt. Beke visszasétált az asztal túlolda­lára, és gyanútlan arccal le­ült. — Rágyújtunk? Az őrnagy, miközben tüzet adott, látta, hogy Király őr­mester krétafehér. — Na, maga nem jól bírja a sötétséget! Mielőtt az őrmester felelt volna, az ajtón belépett Ébert — Jelentem ... — kezdte. — Várj! Beke Királyhoz fordult: Köszönöm, hogy elmond­ta. amit tudott. Hasznát ve­szem Kost távozhat. Király inogva vigyázzba vágta magát, majd sarkon for­dult és kábultan kiment. MINDEN frissen sültet for­ró zsiradékban sütünk. A sült húsok különböző zsír­mennyiséget igényelnek. Húst (hacsak nem teljesen zsírtala- nul készülő rostonsültet tála­lunk), különösen az egybesült húsokat jó, ha zsírban készít­jük, mert akkor a családnak marad pecsenyezsír uzsonnára vagy vacsorára. (Nyáron zöld­paprikával és paradicsommal, télen hagymával vagy ubor­kával.) ,A zsírmennyiséget is aszerint adagoljuk, mennyit akarunk félretenni belőle'. Egyébként a hirtelensültekhez f általában két tetőzött evőka- \ nál zsír szükséges. A bundázott húsokhoz, ha­lakhoz használjunk inkább forró olajat. Persze jóval töb­bet, mint amennyi zsírt rak­A százados elmosolyodott. — Ezt, úgy látom, kikészí­tettük. Beke a zsebébe nyúlt, és egy darabka ragtapaszt húzott, , , , , . ... . . . el~ á nank bele- A lábost úgy tolt — A cica tisztességesen vi-r s^k olajjal, hogy a húsok selkedett, kellőképpen bírta a? alig érjenek egymáshoz. Bő félvakságot. Jókor is dobtad be. Persze, amikor a sötétben letéptem róla a tapaszt, azért nyivákolt egyet. Ha szemöldö­ke van, alighanem az is vele jött volna. Mindegy, az a fon­tos, hogy hasznos dublőz volt! Király mindenesetre nem tud­ta megkülönböztetni a valódi­tól. Az, ha nem mérgezték1 meg, most nyilván a bakony fürti állomáson sétálgat. Kopogtak, majd Czukor lé­pett be. A »motorzseni«, akit szintén az irodára hívattak, szorongó képpel jelentkezett. A kérdés azonban, amit az őrnagy fel­tett neki, ’ merőben ártatlan volt. — Maga a szállítószázad há­lókörletének a szobaparancs­noka? — Jelentem, igen! — Tud három embernek he­lyet biztosítani? — Hogyan? Semmi helyünk nincs. Beke Ébertre nézett. olajban szép rózsaszínűre pi­rul a bundázás, nem ég oda, nem barnul meg a zsemlemor­zsa és főleg sohasem hull le róla. Az olajos lábost sütés után félretesszük, és mind hús-, mind burgonyasütéshez ismételten többször felhasz­nálhatjuk. A natúrszeleteket kevés zsír­ban sütjük, mindkét felén ró­zsapirosra. Amikor a hús két oldala már megsült, a lángot takarékra vesszük, és fedő alatt, egészen kevés vízzel föl­eresztve (legtöbb egy félpo- hárnyi víz) rövid ideig párol­hatjuk. A natúrszeletnél a hús egyik oldalát mindig lisztbe mártjuk. A rostonsült húsokat sütés előtt vékony réteg zsírral vagy olajjal kenjük be. Különösen akkor, ha gázsütő-roston ké­Tessék! Mondtam, hogy $ szítjuk. (Süthetjük nyárssü- nem tudok mit kezdeni a) tőn és faszénparázs fölött is.) MÁV-tisztekkel. Ez egy kép- Ha a szárnyast, a töltött vagy hűen ötlet. Laktanyában alud-J pgybesült sertéshúst sütőben m- Mjutan BakonyfürtönJsiitjük, gyakran iocsoljuk meg végképp nincs szállás... j saját levével. Ha a szárnyast, — Hát induljanak a reggeli J melyet a tepsiben sütünk, nem gyorssal! Egyáltalán, miféléje fiatal és nehezen puhul. ügyről van szó? — Ügy tudom, fegyelmi ügy. — Az állomásfőnök ellen? Ébert bólintott. — Tavaly szerencsétlenséget okozott. (Folytatjuk,) felereszthetjük kevés vízzel fehér borral, sőt citrom- vagy narancslével is. Arra mindig vigyáznunk kell, hogy a zsír , ne bámuljon meg és ne vál- ? jón keserűvé a hosszabb * ideig tartó sütés alatt. A sütés általában nagy gondosságot igénylő művelet, mindig oda kell figyelnünk, ha sültet ké­szítünk, különben a finom hús, az ízletes pecsenyezsír le­ég. Egybesült húst készíthe­tünk kuktában is, így omló- sabb, puhább lesz. Elég, ha egy pohárnyi vízzel öntjük le, hogy párolódjék, de amikor megpuhult, szedjük ki a kuk­tából, és pirítsuk rózsapirosra egy tepsiben vagy tűzálló tál­ban a sütőbe rakva­Omlós, finom húst készít­hetünk (akár egybesült ser­téshúsról, akár fiatal kacsáról vagy csirkéről van szó) alufó­liában is. Vigyázzunk, hogy az alufólia lefelé nehogy lyukas legyen, mert akkor a zsír ki­olvad belőle. Az alufóliában készített szárnyasra vagy sült­re ugyanaz vonatkozik, mint ha kuktában készítenénk; amikor megpárolódott, ki kell emelnünk a fóliából és a sü­tőben, tepsiben rózsaszínűre pirítani. Ha szárnyas májat sütünk, füstölt szalonnát pirítunk vagy zsírt olvasztunk. A májat előbb teljes, majd takaréklán­gon sütjük. Időnként villával vagy kötőtűvel megszurkáljuk, hogy belül véres-e még? Vi­gyázzunk nagyon, nehogy oda­égjen. A zsírolvasztás is nagy gon­dot igénylő művelet. A teper­tő előbb hosszú időn át fehér marad sütés közben. Utána hir­telen, úgyszólván egyik perc­ről a másikra megbámulhat. A leégett tepertő íze keserű. Sőt, a zsír is megkeseredik, így a sütés utolsó szakaszában egy percre sem mozdulhatunk el a zsírolvasztás mellől. HA HŰST PÁROLUNK, a hússzeleteket ugyanúgy, mint a sütésnél, forró zsírban, mindkét oldalán kissé lesüt­jük, és csak utána eresztjük fel vízzel. Bővebb vízzel, mint a sülteknél, de egypohárnál ebben az esetben sem szabad többnek lennie a víznek. Ha a hús egy pohár víz után (amikor ismét zsírjára sül le) még nem puhult volna meg, abban az esetben a műveletet megismételjük. Török Júlia 0 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, im deeembeg

Next

/
Oldalképek
Tartalom