Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-13 / 266. szám
Pályaválasztási tanácsadás külföldön Az egyén, a társadalom, vagy mind a kettő Duplázó katonák Juhász Gyula szakaszvezető a somogyegresi Március 15. Termelőszövetkezettől vonult be — szakmásított gépkocsi- vezetői jogosítvánnyal. Maga lepődött meg a legjobban, amikor harckocsira került. — Ügy féltem még a gondolattól is, mint a tűztől, ma viszont már nem is tudnám magam máshova elképzelni, csak a harckocsira. 1969 februárjában vonult be. Szeptemberben léptették elő őrvezetőnek, idén februárban varrta fel a második csillagot, s júliusban kapta meg a harmadikat. Az egység kétszeres élenjáró katonája. írnok és rajparancsnok, a színjátszó csoportnak is tagja. — Humoros dolgokat csinálunk, mert ezt nemcsak jobban szeretik a srácok, hanem hálásabb és könnyebb is, mint valami komoly színdarab. Állítólag arattunk már sikert is... — Hány napja van még a leszerelésig? — Száztizenhat. Ha elgondolom, hogy az első napokban még szólni se mertem, s egy földimmel kapaszkodtunk* össze, hogy átvészeljük a legnehezebb, a beilleszkedő napokat... Ebből az időből sok megmaradt bennem, s talán azért is sikerül majdnem mindig megtalálni a hangot a rajomba kerülő újoncokkal. A FIŰK búcsÚ2Íkodnak. A tizedes rohan az úttörőkért, a szakaszvezető pedig valamilyen kimutatást készít. Ügy vélem, nem méltatlanul kapták meg ketten az öt csillagot. Saly Géza • • Ot beosztás — öt Tartalmas vita az ifjúságró! és a fiókkönyvtárakról A Munkaügyi Minisztérium Pályaválasztási tanácsadás című időszakos kiadványában több érdekes cikket is találhatunk. Tanulságos, hasznos tapasztalatokat mondanak el például az általános iskolai diákotthonukban folyó pályaválasztási munkáról a túrkevei pedagógusok. Véleményt olvashatunk egyebek között a pályaválasztási tanácsadók és a nevelőotthonok együttműködéséről; elemzik a továbbtanuló gimnazisták problémáit is. Egy fejezet különösen figyelemre méltó témát taglal: dr. Bernáth József a pályaválasztási tanácsadás külföldi tapasztalatairól ír. »A pályaválasztás minden társadalom életében kétarcú) — egyéni és társadalmi, népgazdasági — problémát jelent. A két feladatkör összehangolásával a szervezett pályaválasztási tanácsadás is kettős: pedagógiai—pszichológiai és gazda- ságpolitikai.« Ezek azonban nincsenek mindenhol egyensúlyban. A fejlett ipari országokban már kialakult a pályaválasztási tanácsadás rendszere, de kisebb vagy nagyobb eltérést mutatnak egymástól. Amerikában, Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában és Olaszországban például elsősorban pedagógia—pszichológiai jellegű a tanácsadást Franciaországban 1938 óta nyilvános állomások és magánintézmények látják el ezt a feladatot. Az Egyesült Államokban a tanulók értelmi képességeinek és egyéb tulajdonságainak megítélését széles körben tesztmódszerrel végzik. Nemegyszer ennek eredményétől függ, hogy valaki folytat- hat-e közép- vagy felsőfokú tanulmányokat, illetve milyen típusú iskolában szerezhet szakképzettséget. Néhány államban politikai és gazdasági okok miatt csak munkaerő-irányításra szorítkozik a pályaválasztási munka. A pedagógiai, pszichológiai, valamint a gazdaságpolitikai szempontokat együttesen szem előtt tartják a népi demokratikus országok közül Lengyel- országban, az NDK-ban és hazánkban is. Hasonló elképzelésekkel végzik a pályaválasztást Angliában, Svájcban, az NSZK-ban, Svédországban és Törökországban is. Ezeknek az országoknak a pszichológusai egy sor kérdésben megegyeznek. Így például abban, hogy a pályaválasztás előkészítésének az iskolák m'unkatervébe szervesen be kell épülnie. Egy angol cikkíró így fogalmazott: «•A pályaválasztási munkára úgy kell gondolni, mint magának az iskolának egy funkciójára.« Közös az álláspont abban is, hogy minden iskoosszú várakozás után végül is egy szövetkezeti lakás boldog tulajdonosa lettem. A bebútorozás, a berendezés rengeteg teendőt adott, és a szomszédaim természetesen ugyanebbben a cipőben jártak. Reggeltől estig kopácsolás, fúrók zümmögése hangzott mindenhonnan. De éjszaka, amikor a ház elcsendesedett, nekem úgy rémtett,, hogy újra valami furcsa zajt hallok, az alagsor felől, ahol a pincék sorakoztak. Vgy tűnt, hogy valaki téglákat csapdos egy kalapáccsal. Eleinte azt hittem, hogy szomszédaim egyike álmatlanságban szenved, de néhány hónap után megriadtam: azóta már mindenki tisztességesen berendezkedett, egy szög sem hiányzott sehonnan, a pincék felől pedig csak nem akart szűnni az a titokzatos zaj. Végül is úgy döntöttem, megbeszélem a dolgot a szomszéddal. I Iának rendelkeznie kell valamilyen átgondolt pályaválasztási tanácsadási programmal; a puszta ismeretközlés még nem egyenlő a pályára készítéssel; pszichológiai, pedagógiai, szociológiai kutatások nélkül nem valósítható meg színvonalas, jó pályaválasztás. Végül: a pálya- választás előkészítése megköveteli a pályaválasztással foglalkozó szakemberek intézményes képzését, illetve továbbképzését. (Csehszlovákiában például kétéves képzésben vesznek részt a szakemberek.) A legsokoldalúbban szervezett, legfejlettebb és a legrégibb hagyományokkal rendelkező tanácsadó hálózata Svájcnak van. A huszonöt kantonban működő 305 állomáson 440 szakképzett tanácsadó dolgozik, 1965-ben 57 181 egyéni tanácsot adtak. Magas fokon szervezett az iskolai pályaválasztási tanácsadás is. A népi demokratikus országok közül Lengyelország rendelkezik a legfejlettebb tanácsadói hálózattal. Az egész országban központilag irányított tanácsadó intézmények Homályos őszi levegő, mozdulatlanná merevedett kép, némaság. A siófoki kikötőben, a MAHART Vitorlás Egyesületében járok. Egy ember van csupán az egész telepen, Lovász János gondnok. Meglepetésemre a várt öreg helyett fiatal embert találok. Kutyája, a Tigris körülszimatol. — Nemcsak vidám napokat töltök itt — meséli —, hanem unalmas és hosszú hónapokat is. A hajók között sétálunk, beszélgetünk a szelekről, a kikötőkről, az emberekről. A kecsesen törékeny vitorlások bakokon állnak ormótlan ponyvák alatt. A jollék szárazon is szépek, de a mély járatú vitorlások furcsán festenek a parton. Az ólom tőkesúlytól nagyobbnak tűnik a testük, mint a vízben. Az árbocok a csonka testek mellett fekszenek a földön, a lehulló falevelek már- már belepik őket. A kis kupacokat a szél időnként felkapja és megkavai'ja. — Milyen hajói vannak az egyesületnek? — Néhány nagy es több kisebb típusú vitorlásból meg epv motorosból áll ez a kis flotta. — Mit csinál a vitorlásokkal télen? — Először a régi festéket égetem le. utána lecsiszolom és végül kívül-belül lefestem. Ez röviden a karbantartás egész folyamata, de valójában munkaigényes dolog. A foglalkozásom sporthajóépítő. — Hány tagja van a klubnak? — Körülbelül 150, de csak ötvenen aktív versenyzők. Egy — Meghagy hallottam-e? — kérdezte meglepődve. — Te- ringettét, hiszen le sem tudom hunyni a szemem, mert a fickó egész éjjel kalapál! Eldöntöttük, hogy expedíciót indítunk a pincébe. Elemlámpákkal fölszerelve éjfélkor nekivágtunk. Mindketten visszafojtottuk a lélegzetünket. — Hallja, szomszéd? — suttogtam. — Valamerröl jobbról jön. — Akkor hát menjünk arra! — felelte határozottan. Egyszer csak téglafal magasodott elénk. A zajt most már egészen tisztán hallottuk. Legalább négy-öt ember lehetett a túlsó oldalon. Nagynehe- zen megtaláltam a kapcsolót, és felgyújtottam a villanyt. működnek. Az iskolák ezekbe küldik el a diákokat, ha pályaválasztási elképzeléseiket nem tartják megalapozottnak, vagy a társadalom igényeivel összeegyeztethetőnek. Munkájuk középpontjában elsősorban a pályaalkalmasság megállapítása áll. Az NDK-ban a pályaválasztási iskolai előkészítésnek két nemzeti sajátossága: a politechnikai oktatással való szoros kapcsolat, és az, hogy a továbbtanulási és a pályaválasztási tanácsadást egymástól elhatárolják. Az NDK-ban minden érettségizőnek kötelező valamilyen szakmunkásképzettséget is megszereznie. A Szovjetunióban a párt XXIII. kongresszusa óta lendült föl a pályaválasztási munka. Legfőbb célja a társadalom és az ifjúság érdekeivel összhangban álló tartós pályaérdeklődés kialakítása. A pályaválasztás fontos bázisainak tartják a szakköröket, politechnikai órákat. A pályaválasztási munka színvonalának emelése érdekében az utóbbi években tervszerű kutatásokat kezdtek el. évvel ezelőtt még én is versenyeztem. Abbahagytam, mert idegtépő dolog. Csak soksok edzés után érdemes indulni. Van úgy, hogy hetekig a hátszélmenetet kell gyakorolni, vagy órákon keresztül félszélben vitorlázni. Fárasztó. A munkám rovására ment. Bevisz a műhelybe, ahol festői rendetlenségben egymás mellé dobált alkatrészeket látok. Éppen egy csillaghajót javít. — Nem unatkozik? — Nem, pedig egyedül dolgozgatok. A vízi emberek megszokták a magányt, egyedüllétet. Elnézegetik a hatalmas vizet, a természet apró csodáit, az idegeneket. Meghallgatják a különböző kikötőkben szállongó rémtörténeteket és a valóban megtörténő emberi tragédiákat. Látom, hogy a falon egy plakát függ, tengeri jachtot ábrázol. Kérdő tekintetemre válaszul mondja: — Külföldi vitorlás magazinokat olvasok, vagyis nézegetek. Nagyon szép es szakmailag érdekes fotókat találok bennük. Vágyam: tengeren vitorlázni egyszer saját hajóval. Tervem: a télen két kalózt építeni a javításokon kívül. Lemegyünk a partra, ahol a Magellan büszke teste ring a sima vízen. Mellette egy kis csónak, azzal a gondnok búcsúzásképpen átvisz a túlsó mólóra. A síkos köveken állva magam elé meredten állok. Egy másik világból érkeztem vissza — a valóságba. Szerecz Agnes — Ügy látszik, befalazták őket — mondtam. — Ember, nincs egy percnyi vesztegetnivaló időnk, lyukat kell fúrnunk a falba! mondta a szomszédom aggódva. A szanaszét heverő szerszámok segítségével nekiestünk a téglafalnak. Az hamarosan engedett is, és ekkor nem mindennapi látvány tárult a szemünk elé. Pompás, tágas szobát láttunk, és benne sürgő-forgó építőmunkásokat. Ahogy bennünket megpillantottak, a szájukat is eltátották a csodálkozástól. — Mit keresnek itt kigyel- metek? Ez a méltóságos Zask- ronczyk família palotája. Ok szegödtettek vala bennünket, A FEGYVERBARATSÁG hadgyakorlatról hazaérkezett katonákat kellemetlen, hideg szélben, hűvös időben fogadták. Az itthon maradottak mindegyike nagy munkát végzett, mert a laktanyában soha nem állhat meg az élet, a kiképzési terveket teljesíteni kell, lazításról szó sem lehet. Kinzl János tizedes azt a feladatot kapta, hogy az alakulat autóbuszával hozza be az úttörőket a laktanyába. Jó másfél órával az ünnepség megkezdése előtt mentünk, a tizedes kimenőruhában üdvözölt bennünket, s pár perces várakozás után befutott Juhász Gyula szakaszvezető is, de ő gyakorlóban. Az öt csillag történetéről beszélgettünk a soproni tizedessel és a somogyi s~akaszvezetővpl. — A Soproni Postaigazgatóság dolgozójaként vonultam be — távírásznak. Az alakulat KISZ végrehajtó bizottságának vagyok a tagja, s egyben írnok is. — Miből áll egy napja? — Fél hatkor ébresztő, majd rendet esinálok az irodámban, megreggelizem. Nyolckor van a kihallgatás. Utána a kiképzés és az adminisztráció elintézése, mert ebből a «■szórakozásból-« is akad. Ha KISZ-gyűlés van, azt is általában délelőtt tartjuk. Ebéd után ismét kiképzés, öttől szabad foglalkozás, a területi kapcsolatok ápolása és minden; amivel az ember a laktanyában találkozhat. Este olvasás, tv-né- zés, mozi. — Nem unatkozhatnak. Fárasztó? — Néha az, de már a bevonuláskor elhatároztam, hogy hajtani fogok. Mindenben. A szakmai dolgokban ugyanúgy, mint a politikaiakban. Az első kiképzési időszak végére meg is lett az eredménye. a versenymozgalomban heten értünk el valamilyen címet. Hatan az egység élenjáró katonái lettek, nekem pedig a Néphadsereg kiváló katonája cím jutott. A következő kiképzési időszakban mindenki duplázott. Kinzl János tizedes eredményéről értesítették munkaadó vállalatát is, amely postafordultával ötszáz forintot küldött teljesítményéért. — Elismerés? — A kitüntetésen és a pénzjutalmon kívül számomra talán az jelentette a legtöbbet, hogy az öregek is gratuláltak. Pedig velük nem volt könnyű szót érteni, aki volt katona, biztosan tudja, miért. A bevonulás után két hónappal már alapszervi. KISZ-titkár voltam, »-dirigáltam« az öreg katonáknak. Meg kellett mutatni. hogy nemcsak a számat jártatom. AZ ALAKULAT Puskás Tivadar KISZ-klubja szintén a kiváló cím tulajdonosa. A »•duplázó« tizedes keze munkája ebben is fellelhető. azon céllal, hogy rendbeho- zandjuk a termeket — mondta végül a művezetőjük, és a vállunk fölött csodálkozva pislogott a modern lépcsőházra. Régies beszédmódjuk és szokatlan öltözetük elképesztett bennünket. — Ez itt nem palota, és nem lakik benne semmiféle méltóságos Zaskronczyk família. Ez szövetkezeti ház, barátom. A huszadik században vagyunk. — Istenem, istenem, hogy szalad az idő! — kiáltott fel a művezető. — Rajta, emberek, dolgozzunk! — sürgette a munkásait. Én nem tudtam, mire véljem a dolgot, de a szomszédom megnyugtatóan hátbaveregetett: — Jól van, jól van ! Most már legalább megnyugodhatunk, hogy a véget nem érő tatarozás nem a mi korunk találmánya. Fordította: Zilahi Judit Van egy szinészberkekben ismert felfogás: félő, hogy a jó főpróbát gyengébb bemutató követi, a sikertelenebb főpróba után bizalommal néz a holnap elé a rendező. Nem színjáték a tanácsülés, — de bebizonyosodott tegnap ennek a mondásnak az igaza egy vb elé terjesztett jelentésnél is, mely tartalmában az általános iskolai tanulóifjúság erkölcsi, politikai, világnézeti és hazafias nevelésének helyzetét volt hivatott vizsgálni. A Kaposvári Városi Tanács V. B. művelődésügyi osztálya többszöri nekirugaszkodás árán volt csak képes ezt a tetemes témát feldolgozni. És pár lap- nyi terjedelemben miről tudott csak jelenteni? Arról, hogy milyen az általános kép. Fontos elveket rögzített, tudatosított. A tanácsterembe menve abban bíztam, hogy majd a vita felszínre hozza az izgalmas kérdéseket is. Az első kérdések után már éreztem várakozásom beigazolódását. A nevelés társadalmasításáról szólott Bakos Gyula, a Petőfi Általános Iskola igazgatója. Elmondta személyes próbálkozásaikat: az iskola a munkahelyeken keresztül igyekszik a szülőt elérni és a nevelésre őt is felkészíteni, mert nem lehet csak az iskolára hárítani ezt a feladatot. A művelődési állandó bizottság tapasztalatai is egybeesnek ezzel a gondolattal: a munkahely, az ottani pártszervezet, szakszervezet is szerepet játszik a szülő gyermeknevelő tevékenységében. Nagyot lendített a vitán Varga Gyula hozzászólása. Elmondta, hogy ismerve a városi pedagógusok tevékenységét, bátran állíthatjuk, hogy jó úton halad a gyermekek nevelése, bár a társadalmi elvárások sokkal nagyobbak az elért eredményeknéL A nejő-oktató munka színvonalának fokozása érdekében szorgalmazta a tanulók egyéniségének a megismerését. (Hozzáteszem, mindenekelőtt magának a pedagógusnak kell önmagát előbb megismernie. Az elvárt őszinteséghez csakis így juthat el mindenki.) Az úttörőmozgalom szerepéről is szó volt, de amikor az vetődött föl* hogy nincs elég úttörőszoba, helyiség, nagyot sóhajtottak a jelenlévők. Azonban ennek a körülménynek az enyhítésére is született kezdeményező gondolat. Ha ezt éppen nem mondták már el ezerszer. A művelődési intézmények, könyvtárak, művelődési központunk adjon helyet a fiatalok tervszerű foglalkoztatására is. Adnak, ha kérnek — hangzott a felelet. A jövő képe igen biztató — így foglalta össze az elhangzottakat Embersics Imre megbízott elnökhelyettes. Hasznos tanácsokkal látta el a vb a művelődésügyi osztályt. Az imént szó volt a könyvtárakról. A városi könyvtárak helyzetét is megvitatta azon nyomban a vb. Honfi Istvánná ekképp tolmácsolta szóban a leírt jelentést. % — Ha két éve segélykérő haflgot hallottunk, akkor most segélykiáltástól hangos a vb elé terjesztett jelentés. Mit felelt erre a tanácsülés? Rostás Károly szavait idézzük: — Harcolni fogunk a negyedik ötéves tervben a peremkerületi fiókkönyvtárak helyzetének javításáért. Á végrehajtó bizottság elismerését fejezte ki Bánki Gyulának, a városi könyvtár vezetőjének és valamennyi munkatársának — a kedvezőtlen körülmények között is jó munkát végeztek. H. R. SOMOGYISÉPtáP Fentek, MW. november 12, Feliks Derecki: »4 felfedezés
