Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-05 / 260. szám
Rendhagyó mesterségeit, idus emberek A babadoktor „Régi urak44 és tsz-elnökök Amikor a baba javítóhoz indultam, azt hittem, hogy kis, kövérkés kacagó, joviális nénivel találkozom, olyannal, akinek lényében egész életre benne szorult a gyerekességnek egy emlóknyi foltja. Mert aki a kedves gyermekjátékokról még a harmadik X-en túl sem tud lemondani, óhatatlanul őriz nosztalgiával teli, boldog élményeket a gyerekkorából Ami a külsőt illeti, csalódtam. Mosoni Gyuláné ugyanis komoly, csöndes, halk szavú asszony. Minden szavának, mozdulatának helye és súlya van. — Hogyan lesz valakiből bauííjm i* ír* ^ • — Csak babajavítónak senki sem megy. S különösen nem a mai időkben. Én is inkább babakészítő vagyok. De nem éri meg újakat csinálni, és az az igazság, hogy nem is nagyon lehet. Hiányzik a babafej, és házilag előállítani úgyszólván lehetetlen. A gyárak, ktsz-ek ontják az árut, az emberek sokszor inkább újat vesznek, mintsem megjavít- tassák a kificamodott lábat vagy a meggyérült hajat. De azért akadnak néhányan, akik rendszeresen ellátnak munkával. Az óvodák legtöbbje így október-november táján beállít egy-egy kosár használhatatlan babával, és a külföldről kapott ajándékbabákat is gyakrabban javíttatják. — Mi a legnehezebb a javítás során? — A szem behelyezése. Biztosan ismeri az alvóbabákat. Nagyon hosszadalmas, finom egyensúlyozást igénylő munka kell hozzá. Néha a fél napom is rámegy. Mikor úgy érzem, hogy nem bírom már a sok sikertelen kísérletet, akkor végre lehunyja a szemét. A babadoktor szőrmeállatok tisztításával is foglalkozik. Teddy-mackók, nyuszik, ku- tyusok nyerik vissza eredeti színüket a keze alatt, és most ott sorakoznak tisztán, elszállításra várva a kicsiny szövőszék mellett. — Ezt mire használja? — kérdem az egyik tárgyra mutatva. — Műhajból parókát készítek rajta. Mert mit sem ér a legszebb darab, ha nincs szép, dús haja. Ez teszi leginkább vonzóvá a lánybaba külsejét. — Biztos megélhetést nyújt a mestersége? — A férjem nyugdíjas, tehát elkelne a pénz. Mégsem dúskálunk az anyagiakban. Nem nagyon ismernek bennünket, és a legtöbb' ember sokszor nem veszi azt a fáradságot, hogy kijavíttassa a gyerek kedvenc játékát. A bolt közelebb esik. A kislány pedig örül az új babának, és egyhamar elfeledkezik a régiről. De Vörösköy János UA fekete macska \ visszatér A hogy nincs mindenütt így, arra hadd említsek egy ellenkező példát is: nem egy állandó ügyfelünk van Pécsről, Siófokról. De a számuk egyre fogy. Cs. T. dy »Csák Máté földjén« című versének tárgyalása során dolgozatot írnak a nyolcadikosok a nagyközség általános iskolájában. Cél: a leírás gyakorlása. Az otthon elkészítendő házi feladat címe: Tűz van! Nézegetem a gyerekek munkáit. A másodiknál azonban megakadok. B Jóska egy tsz- majorban keletkezett, elképzelt tűzesetet ír le, pontosabban az oltás folyamatát. E szerint mindenki igyekszik menteni a közös vagyont, csak a »tsz-elnök néz a megvilágított pontra. Kezében vödör, igen, de üres. és egy arra szaladó asszony kezébe nyomja, mintha azt kiabálná, nem tudok segíteni«. Majd később: »Leégett minden, csak a sok hamu maradt.« És a következtetés: »A tsz-elnökön nem botA szerétéiből nem lehet kiöregedni A súlyos családi körülmények közül kimentettek és az árva gyerekek mindent megkapnak az államtól. Nevelőik sokat fáradoznak szellemi fejlődésük érdekében. A családi élet melegét azonban nem tudja pótolni a nevelőotthon, a szere- tetet nem lehet intézményesen biztosítani. Ezt a hiányt akarta pótolni, legalább egy gyereknél a Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulás KISZ-alapszervezete, amikor éppen egy évvel ezelőtt elhatározták, hogy pártfogásba vesznek egy állami gondozott gyereket. Az akkori KISZ-titkár és két társa az alapszervezet nevében szocialista szerződést kötött a Zója Gyermekotthonnal. Vállalták, hogy az akkor öt éves Szabó Juliannát rendszeresen meglátogatják, minden hónap első vasárnapján kihozzák az otthonból, karácsonykor és hús- vétkor megajándékozzák, erkölcsi neveléséről gondoskodnak. A tizenkét lány és asszony ennél még többet is tett. Minden hónapban befizetnek a takarékba tíz forintot, a kislány nevére. Mire a gyerek tizennyolc éves korában elhagyja az intézetet, ez az ösz- szeg több mint húszezer forintra nő. Ezt a vállalást egy éve pontosan teljesítik a lányok. Miért csinálják mindezt? Bukaresti Katalin KISZ-tit- kár már akkor is ott volt, amikor a kislányt kiválasztották. Tárgyilagosan, elfogulatlanul szeretne nyilatkozni a kislányról, de ez épp úgy nem sikerül, mintha a saját gyerekéről beszélne. — Mikor először volt nálunk, anyukának szólított. Mondanom sem kell, majdnem elsírtam magam. Szegény kislány! Mindenkit az anyjának hisz, aki egy kicsit is törődik vele. Ma már Katinak szólít, és azt hiszem, testvérként szeret bennünket. Nagyon ragaszkodó, bájos gyerek. Ma már valóban a családhoz tartozónak érezzük. Előfordult, hogy egy vasárnap délelőtt az édesapám játszott vele. Nem is tudom, hogy most szomorkodjunk-e vagy örüljünk, mert úgy látszik, hogy a lány az igazi családja körébe kerül. Jelentkezett ugyanis a nővére, aki a közeljövőben férjhez megy, és a vőlegényével egyetértésben magukhoz veszik a kicsit. A kap» csolat — ha el is megy a kislány Szigetvárra, reméljük, nem szakad meg. Most elsős. A nyári szünidőben pedig szívesen látjuk. Nagyon hozzánk nőtt, nem szívesen válunk meg tőle. Remélem a nővérével is megismerkedünk majd. iüae lllllllll k -'SPWIJ I MKStué&<,É. ÄK A KISZ-esek fogadott gyermeke, Julianna. — Ha a kislány igazi családba kerül, mi lesz a vállalással és a meglevő pénzzel? — Ezen már mi is gondolkoztunk, de még nem döntöttünk. Azt hiszem, keresünk egy másik kislányt, akinek ugyanígy szüksége lesz a sze- retetre és a támogatásra, mint őneki. A meglévő pénzt a következő fogadott gyerekünk örökli. — Nem fél attól, hogy tíz év nagy idő? Esetleg a későbbi KISZ-esek nem folytatják? — Ez még eszembe sem jutott. Tíz év múlva is fiatalok leszünk, és folytatjuk. A sze- retetből nem lehet kiöregedni. Ihárosi Ibolya ránkoztam meg. a régi urak sem voltak különbek.« Óra után beszélgettem a gyerekkel. — Ismersz-e személyesen tsz-elnököt? — Nem. — A helyi gazdaságét sem? — Nem. — A családodban dolgo,- zott-e valaki tagként vagy alkalmazottként a tsz-ben? — Nem. Apám pályamunkás, de most tanfolyamon van. Édesanyám szakácsnő, — Szerinted mennyit keres egy tsz-elnök? — Kétezer-ötszázat. Vagy többet is. Háromezret. — Kitől hallottad, hogy ilyenek a tsz-elnökök, hogy nem sajnálják az általuk vezetett gazdaságot? — Lehet hallani. Beszélik, hogy nem adják meg a tagoknak, ami jár. Csak a maguk hasznát nézik. Az újság is írja, többször van cikk ilyesmiről. Nem tudtam napirendre térni a dolgozat felett. Igaz, az elnökök — mint általában a gazdasági vezetők, vállalati igazgatók — nem keresnek rosszul. Az is tagadhatatlan, hogy némelyiket elkapja a könnyű, de törvénytelen gazdagodás ördöge. Sőt, azt is joggal teszik szóvá egy-két gazdaságban, hogy a tsz-elnök és a szakvezetők útja gyakran visz a pincesor felé. De elgondolkodtató, hogy a társadalom jelentős részében — mert ne higgyük, hogy a nyolcadikos dolgozat elszigetelt, egyedi ítéletet tükröz! — ekként él a tsz-elnökök személye, magatartása, főképp a közösség iránti felelőssége. Igaz, ennek kialakításában elsősorban a hatalmukkal csúnyán visszaélő vezetők a hibásak, hiszen róluk mindig jóval több szó esik — akár a tagság, akár a kívülállók körében —, mint a becsületesen helytálló, a felelősség roppant terhét vállaló többségről. / smerek tsz-elnököt, akit legfeljebb a hét végén lát a családja, mert hajnalban kel, késő este érkezik haza, és napokig úton van, hogy tenyészállatot, gépet, üzletfelet és termelési tapasztalatokat szerezzen. Talpal, tárgyal, veszekszik a gazdaságáért, és ott van a pártszervezetben és a tanácsban is. Legalább tíz évvel idősebbnek látszik a koránál. Vagy egy másik tsz-elnök ismerősöm jut eszembe, aki negyven éves korában végezte el az általános iskola 7. és 8. osztályát, majd beiratkozott a mezőgazdasági technikumba, és ott oklevelet szerzett. Közben a gazdaságot is irányította, rendkívüli nehézségek között. Bele is roppant. Talpraállása után ott folytatta, ahol abbahagyta. Ma már »egyenesben van«, ahogy nemrég válaszolta érdeklődésemre. Folytathatnám a sort a magas közgazdasági érzékkel megáldott társával, aki nemrég — éppen széles körű szakmai tájékozottsága alapján — egy hipermodern sertésgyár létesítésébe fogott bele, okosan kooperálva különböző szervekkel. De említhetném a többi, évtized óta helytállókat, akik évről évre féltőén óvják, szívós kitartással — akaraterőből, leleményességből, hozzáértésből is egyre inkább az emberekkel való bánásmód bonyolult kötelezettségéből is példát mutatva — fejlesztik, gyarapítják gazdaságukat. Igaz, nem egyedül, a vezetőségtől, a tagságtól elszakítva, külön utakon járva, és súlyos hiba lenne egyedül nekik tulajdonítani a tsz-ek eredményeit Az érdemeket nem is kívánják kisajátítani. Azt azonban joggal várják el, hogy a társadalom helyesen ítélje meg erőfeszítéseiket. És ez nem lehet csupán a tsz-ek belügye! Mert társadalmunk egyetlen, felelősséget érző tagjának és rétegének sem lehet közömbös, hogyan vélekednek a szocialista társadalom fontos gazdasági egységeinek vezetőiről. Már csak azért sem, mert a véleményben a vezetettek is óhatatlanul szerepelnek. Igen, nem egy hatalmával visszaélő funkcionárius rontotta e becsületes, a közösségért minden energiával küzdő vezetői réteg tekintélyét. Ebből kiindulva szeretném hangsúlyozni: elsősorban az érdekelt vezetőktől függ, hogy a továbbiakban mit alakít ki róluk a közvélemény. tt , gyanakkor nem kell szemérmesen elhallgatni — sem szűkebb, sem szélesebb fórum, nyilvánosság előtt — a tsz elnökének vagy más vezetőjének elismerésre méltó munkáját, a fejlesztésben elért személyes érdemeit. Nem elvtelen di- csérgetéssel, hanem megalapozott elismeréssel, és a tagság, sőt a nagyobb közösség körében való tudatosítással. Faál László 2. Az összeomlott házrész romjai még moccantak néhányat, aztán már csak a széttépett vánkosok pihéi keringtek á romos, üszkös ablakból, élettelenül, kísértetiesen. Fél kilenc volt. Az őrnagy egy kórházi ágyon tért magához. A fehér terembe már belopakodott a homály: odakint alkonyodott. Beke felült, s az ablakon kipillantva, az ismerős utcaképről megállapította, hogy Veszprémben van. Második pillantása vérfoltos egyenruhájára esett: ott feküdt összehajtogatva a közeli széi--n. Ez megnyugtatta. Ab- — bői, hogy holmiját nem zárták el, nagyjából kitűnt: az orvosok nem hoztak óvintézkedéseket esetleges »szökése« ellen. Mert Beke nyomban fel akart kelni. Közérzete elég keserves volt még, gondolkozni azonban kifogástalanul tudott. A gyengeségen, bekötött fejsebe sajgásán túl, belenyilalt a szomorúság: húga hiába várt rá! S most már, ki tudja, meddig, nem is fog ellátogatni hozzá. Azonnal indul ugyan, csakhogy nem Körmend felé. Következő gondolata a szétlőtt ház volt. A két rejtélyes lövés, amit minden valószínűség szerint ágyúból adtak le. Nyilván nem az országba benyomult ellenség, hanem a néphadsereg valamelyik gyakorlatozó egysége. Az eset azonban így is fantasztikus és ijesztő, s ahhoz, hogy bekövetkezzék, annyi tragikus véletlennek kellett összejátszania, amennyit a sors nehezen produkálhat. Az első véletlen, hogy a vaktöltények közé éles lövedék »keveredett«. Ehhez már önmagában is óriási »rövidzárlat«, felelőtlenség kellett, akárki volt is az oka. A második »véletlen«, hogy a kezelőszemélyzet nem vette észre a két fajta lövedék közötti különbséget, holott formájuk, súlyuk legalábbis normális körülmények között — egészen más. »helyszín«, a békés, idilli tu-< De ha mindez megtörtént is r ristaházra vonatkoztatva, na-1 hogyan lőhettek épp a turis- gyón elszomorítóan csengett. < taházra? A lakott helyek min- Annál nagyobb megkönnyeb-j dig kívül esnek a gyakorlat bülést jelentett Beke számára,J sávhatárán, mint célpontok so- hogy parancsnoka is munka- J hasem adhatók meg. A harma- helyén tartózkodott, s a tele-J dik véletlen tehát, hogy a lö- fon másodperceken belül ösz-J veget éppen a táj leginkább szekötötte vele. Kertész ezre- kíméletet érdemlő pontjára des örömében, hogy beosztott-! irányították. Az eset, miután ját nem érte nagyobb baj, köz-! A BUDAPESTI LAKÁSÉPÍTŐ VÁLLALAT <Bp. X., Pongrác u. 21.) FELVESZ az 1971 72-es tanévre általános iskolát végzett fiúkat — kollégiumi elhelyezéssel J- kőmüves, ács-állványozó, épületburkoló, csőhálózat-beren- dezésszerelő, fapadlózó — műanyagburkoló, épületbádogos, épületasztalos, lágytetőfedő-vízszigetelő, épületüvegező, vas- betonkészítő és — kollégiumi elhelyezés nélkül — villany- szerelő, szobaíestö-mázoló, építőgép-szerelő és épületlakatos szakmákra SZAKMUNKÁSTANULÓNAK. Teljes ellátást, ösztöndíjat, munkaruhát biztosítunk. jelentkezés a fenti elmen, írásban vagy személyesen. (8301) Beke végiggondolta, majdnem képtelenségnek tűnt. Csakhogy ő maga, aki reggel oly derűsen és gondtalanul indult el hazulról, most pedig egy kórházi ágyon fekszik, a legfőbb bizonyíték: sajnos, megtörtént. A belépő nővér az őrnagyot már felöltözve találta. Beke éppen lehajolt, hogy cipőjét befűzze. Sebe lüktetett, szédülés jött rá. Abbahagyta a cipőfűzést és hátradőlt. A nővérke fűzte be a véríoltos cipőt. Beke két perccel később mar a folyosón volt, az ügyeletes orvossal elintézte a hivatalos formaságokat, köszönetét mondott a segítségért. Kissé bizonytalanul elindult, hogy nekivágjon az új feladat megoldásának, amihez — természetesen — mindenekelőtt parancsnoka engedélyére volt szükség. vetlenre fordította a szót. — Rágyújthatsz, Laci... —j mondta melegen, s Beke ebből( már azt is tudta, hogy parancsnoka szívesen venné, ha munkához látna. — Persze, csak ha elég erősnek érzed magad ... a dohányzáshoz ... A parancsnokságon már tudtak a Vadgalamb rejtélyes pusztulásáról. Megállapították, hogy a Bakonyban gyakorlatozó tüzér alegység melyik ezredhez tartozott, s egy elhárító százados útban volt Nás- fára, az ezred állomáshelyére. Beke a másik szálon, a katasztrófa színhelye felől akart' elindulni a nyomozással, s ezt Kertész ezredes nyomban engedélyezte is. Megállapodtak, hogy másnap este ő is, az ezredhez kiküldött százados is visszatér Budapestre, ahol a Irodájában találta a megyei parancsnokságon beszámolnak rendőrkapitányt, aki rögtön az első eredményekről, közölte vele, hogy a helyszínt , £ már biztosították. A szói (Folytatjuk) Balaton környéki távbeszélő hálózat-szerelési munkákhoz a Pécsi Postaigazgatóság Hálózatépítő Üzeme kábelszerelőket, valamint szaky és segédmunkásokat Szabad szombat, étkeztetési hozzájárulás és szállás biztosítva. Jelentkezés: Takács László munkavezetőnél Ba- latonföldváron, Tátrai Ferenc főépítésvezetőnél Nagykanizsán, vagy bármely postahivatalnál. (180737) B ••OMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. november 5.
