Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-27 / 278. szám

következetesebben harcolniuk — a nyilvánosság eszközeinek felhasználásával is — maguk­nak az országos és területi szö­vetségeknek s még inkább a szövetkezetek tagságának, kommunistáinak! A szövetkezeti élet és gaz­dálkodás szellemétől teljesen idegen s mindenképpen elve­tendő a közösség, a népgazda­ság érdekeinek lebecsülése, semmibe vevése, még akkor is, ha az látszólag az adott szövet­kezet érdekében történik! Kialakul a optimált» üzemnagyság Fehér Lajos ezután azt a kérdést elemezte, hogy milyen legyen a szövetkezet mérete, az optimális üzemnagyság. Mint mondotta, a szövetkeze­tek vállalati mérete ma már kialakultnak tekinthető. Mező- gazdasági termelőszövetkeze­teink is elérték a legtöbb he­lyen a fejlődés jelenlegi sza­kaszának és a hazai viszonyok­nak megfelelő optimális üzem­nagyságot. Ezen már lehet nagyüzemileg jól és eredmé­nyesen gazdálkodni. — Véleményünk szerint csak kevés helyen indokolt a tsz-ek további egyesülését szorgal­mazni, ott, ahol az üzemi mé­retek lényegesen alatta ma­radnak a gazdasági optimum­nak, fékezik a nagyüzemi gaz­dálkodás hatékonyságának ki­bontakozását. Szükségesnek tartjuk ezúttal Ss hangsúlyoz­ni, hogy a mezőgazdasági ter­melőszövetkezeti gazdálkodás esetében az optimális üzem­nagyság kisebb az állami gaz­daságokénál. A túl nagy mé­retek kialakítására törekvést, ennek érdekében az öncélú egyesülések erőltetését, a meg­alapozatlan, szélsőséges mére­tek kialakítását helytelennek kell minősíteni. Ez politikailag is káros, abban az értelemben, hogy a túl nagy termelőszövet­kezet vezetése átfoghatatlan, a termelőszövetkezeti tagság nem képes a gazdálkodást át­tekinteni, s nem tudja tulaj­donosi jogait kellőképpen ér­vényesíteni. Ennek következté­ben ilyen esetben óhatatlanul csökken, s lassan el is sorvad a szövetkezeti demokrácia. Hasonló kép rajzolódik ki a kisipari szövetkezetek egye­süléséről, amelyeknél a tapasz­talatok szerint az üzemnagy­ság növekedése nem állt egye­nes arányban a gazdálkodási eredmények fokozásával, nem járt együtt a szükséges mű­szaki, vezetési színvonal létre­hozásával. A helyes és egész­séges megoldás útja itt is az, amit a mezőgazdasági terme­lőszövetkezeteknek ajánlunk: le kell küzdeni itt is azt a bár­mily jó szándékú, de nagyon felületes, rövidlátó gondolko­dást, amely a korszerűséget, a fejlett technikát az üzemnagy­ság elvont szempontú túlmére­tezésével köti össze. Arra kell a figyelmet és az erőt fordíta­ni, hogy a kis- és középüzemi méret megtartásával a műsza­ki színvonal emelkedjék, a beruházások nőjenek, közben ne csökkenjen a piachoz való alkalmazkodási készség sem. A gazdaságirányítási re­form során — elsősorban a több ízben végrehajtott mező- gazdasági árrendezés, a hitel- rendezés és egyéb Intézkedé­sek nyomán — lényegében megteremtettük a mezőgazda- sági termelőszövetkezeteknél is az önálló vállalati gazdálko­dás pénzügyi feltételeit Ez nagy alkotó kedvet s általános fellendülést váltott ki az egész mezőgazdaságban, kiváltkép­pen a termelőszövetkezetek­ben. A munkásosztály segítségé­vel, a szövetkezeti parasztság szorgalma, iparkodása, mun­kakedve gyümölcseként szem­mel láthatóan javult a terme­lési színvonal. Termelőszövet­kezeteink az elmúlt években kenyérgabonából, kukoricából, cukorrépából (az idei gyen­gébb búzatermést kivéve) ed­digi legnagyobb terméshoza- mk' g őr' .' eh Hazai terme- lésbl — • ••V.V iiuk a kenyér- gabona' s eléggé meg­: iláráv.lt a -'mnr is 1961—69 ke a mezőgazda- sági termelés évente 2,9 száza­lékkal, ezen belül a harmadik ötéves tervben évente 3,1 szá­(folytatás a 2. oldatról.) zalékkal növekedett — ami ko­moly eredmény —, ugyanak­kor a mezőgazdasági termelő­ötéves tervét — az idei ár- és belvízkáros esztendő ellenére — túlteljesítettük. Ennek ered­ményeként az országban nyu­godt, kiegyensúlyozott belső ellátást, az exportban pedig hagyományosan növekvő aktív egyenleget sikerült biztosítani. Az élelmiszer-gazdaság — az idei gyengébb eredmények el­lenére — a lakosság ellátásán kívül devizatermelési felada­tait is túlteljesíti. Mindez azt is bizonyítja, hogy az élelmi­szergazdaságban — csakúgy, mint az egész népgazdaságban — a termelés tervszerűbb lett, mint korábban volt. A növekvő terméshozamok, a javuló munkatermelékeny­ség, továbbá a paraszti nyug­díj, családi pótlék, gyermek- gondozási segély és más szo­ciális intézkedések kedvező ha­tására — miként a kongresszu­si beszámoló említette — a munkások és a termelőszövet­kezeti parasztok személyes jö­vedelme országosan és átlag­ban már kiegyenlítődött. A szövetkezeti gazdaságok között is tovább folyik a dif­ferenciálódás. Ez szükségszerű folyamat, sőt — a fejlődés egyik hajtóereje. Annak érde­kében viszont, hogy a szövet­kezetek között a személyi jö­vedelmek tekintetében túlzott, szövetkezetek termelése éven­te megközelítően 6 százalékkal nőtt társadalmilag sokszor feszült­séget okozó különbségek ne alakuljanak ki, illetve azok mérséklődjenek: a kormány ez év őszén az eddiginél progresz szívebb, 1971-ban életbe lépő földadó- és jövedelemelvonási rendszer életbe léptetésére hozott határozatot Mindent összevetve, a mező- gazdasági termelőszovetkeze ■ tek tevékenységével, fejlődésé­vel kapcsolatban azt jelenthet­jük a kongresszusnak: a be­számolási időszakban is to­vább szilárdult a szocializmus helyzete a falun. Termelőszö­vetkezeti mozgalmunk újabb és újabb bizonyítást nyújtott az egységessé vált szövetkezeti parasztság számára a közös gazdálkodás tényleges előnyei­ről. De bizonyítást nyújt az egész társadalom számára is- gyakorlatban igazolódik be a mi hazai viszonyainkra alkal­mazott, történelmileg időtálló lenini szövetkezeti elvek he­lyessége. SZEKERES LÁSZLÓ, a Jászberényi Járási Pártbizott­ság első titkára elmondotta: az előző kongresszuson Szol­nok megyéről még azt jelen­tették, hogy az ipari fejlődés­nek csak a kezdetén tartanak, most viszont arról adhatnak ■zámot, hogy megyéjük ipari fejlődésében lényeges változás következett be. A vidéki ipar- telepítés során 21 miniszté­riumi iparvállalat és hárorr. ipari szövetkezet létesített új ipartelepet a megyében. SZABÓ ISTVÁN, a nádud­vari Vörös Csillag Termelő- szövetkezet elnöke, a TOT el­nöke, Hajdú-Bihar megyei küldött bevezetőül arról szólt, hogy a IX. pártkongresszus határozatai kedvezően hatot­tak a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek működésére, gazdálkodására, lényegesen ja­vították a termelőszövetkezeti parasztság életviszonyait. Rámutatott: a párt szövet­kezetpolitikája nyomán nőtt a szövetkezetek társadalmi meg­becsülése. Ma a tsz-tagok és vezetők a szocialista társada­lom megbecsült, egyenrangú építőinek érezhetik magukat: szövetkezetüket szocialista szervezetnek, vagyonukat az állami tulajdonnal egyenrangú szocialista tulajdonnak ismeri el a párt és az állam. Befejezésül megemlítette, hogy az idei természeti csapá­sokkal terhes év súlyos pró­bát jelent az egész szövetke­zeti mozgalom számára. Több szövetkezetben nehéz helyzet állt elő. A tsz-ek azonban is­merik a negyedik ötéves terv­ből reájuk háruló tennivaló­kat, kellő tapasztalatokat sze­reztek és mindent elkövetnek, hogy feladatukat teljesítsék. Szünet után Csáki István, a Szolnok megyei Pártbizottság első titkára elnökölt Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára emel­kedett szólásra. Tovább szilárdult a szocializmus helyzete falun A mezőgazdaság harmadik ACZÉL GYÖRGY: Pártunk kulturális politikájának fő vonala helyes vár feleletet a tudósoktól, ha­nem az oktatásban, az isme­retterjesztésben való részvéte­lüket is igényli. Egyik legfontosabb feladat, hogy hasznosítsuk a hazánkon belüli munkamegosztás nagy tartalékait, és jobban feltár­juk, kiaknázzak a nemzetközi munkamegosztásban — minde­nekelőtt a testvéri országokkal, elsősorban a Szovjetunióval való együttműködésben rejlő — óriási lehetőségeket. A beszámolóban a Központi Bizottság azt javasolja, hogy a közeljövőben pártunk tűzze napirendre az állami oktatás kérdéseit, vizsgáljuk meg kép­zési rendszerünket az^aisófokú intézményektől' az egyeteme­ken folyó oktatásig & tovább­képzésig. PULLA1 ÁRPÁD: A közművelődés problémái­ról szólva utalt a népművelőd olyan továbbfejlesztésére, amelyben a természettudomá­nyos — technikai műveltség is megfelelő helyet kap, majd a televízió és a helyi közműve­lődés viszonyával foglalkozott. A televízió műsorától és a he­lyi népművelési munkától egy­aránt függ a kultúra terjedése — mondotta. — Ismert példa hogy a televízió jó néhány mű - 3ora szervezte és élénkítette a népművelést. Csak a legutób bit említem: a »Röpülj, páva! című műsor ének- és zeneka rok, tánccsoportok százait mez gáttá meg és segítette a helyi kulturális központokat, a nép­művelés lelkes híveit. Ugyanilyen gyümölcsöző le­het a kölcsönhatás a televízió és az irodalom között: ha a televízió és a rádió jót ad — márpedig sokszor ad jót is —, akkor új igényeket is kelt az olvasótól a képzőművészetig minden kulturális ágazat iránt. Ezért a televíziót és a rádiót nem a népművelés versenytár­sának, hanem eszközének, szö­vetségesének tekintjük. Ugyan­akkor a népművelés úgyneve­zett »hagyományos« formái — •a kórusok, a színjátszás — véleményünk szerint soha nem fognak elévülni. Határozottab­ban kell fellépni azokkal a vé­leményetekéi szemben, ame­lyek a kulturális öntevékeny­séget idejétmúlt jelenségként ’ szelik, erkölcsileg nem becsü­lik, anyagilag nem segítik. Központi feladat továbbra is, hogy közelebb vigyük a művé­szetet a tömegekhez — és a tömegeket a művészethez. Ez sokrétű, bonyolult ideológiai és sz ervez "munkát követel mind­annyiunktól. Irodalmunk, művészetünk nagyrészt adós a munkásosz­tály, a dolgozó nép mindenna­piakban gyökerező igazi prob­lémái?:, új jelenségek ábrázolá­sával. Aczél György ezután szólott a kultúra alkotásainak eljut­tatásáról a legszélesebb népré­tegekhez. — Ezt a feladatot sem le­het rendeletekkel és formáli­san megoldani. Az ízlést, az ismereteket rendszeresen fej­leszteni kell. A kultúra kibontakoztatásához össze keli fogni az alkotó erőket A tömegek ízlésének fej­lesztésében, a kulturális igé­nyek felkeltésében, a közvéle­mény tájékoztatásában nagy feladat hárul a marxista kri­tikára. Mi megvédjük a mar­xista kritikusokat minden olyan bírálattól, amelynek forrása a személyes sértettség vagy az elméletellenesség. De több életközelséget, a nép­élet mélyebb ismeretét és az igazi alkotás iránti nagyobb tiszteletet kérünk a kritikától is. Soha nem volt még olyan tömegprobléma a szórakozás, a szórakoztatás, mint amilyenné napjainkra vált. Életünk ala­kulásával, a növekvő szabad idővel és anyagi lehetőségek­kel — egyszóval fejlődésünk­kel — függ össze ez is. Csak­hogy a jókedvre, pihenésre, kikapcsolódásra váró emberek nem ízléstelen, ostoba és ha­zug szemléletet terjesztő se- lejtre vágynak. S ha volna is ilyen igény, azt nem kell, nem szabad kielégíteni. Es ne ta­láljuk ki a sajátos magyar ta­lálmányt: az unalmas szóra­koztatást sem. A párt és az állam vezetése akkor töltheti be eredménye­sen a feladatát, ha figyelve a gyakorlati tapasztalatokat, gyorsan reagál az új jelensé­gekre, akár pozitívak, akár negatívak: ha elméletileg elemzi, általánosítja és alkal­mazza őket a gyakorlatban. Az irányításnak határozottab­ban kell biztosítania az ideo­lógiai-politikai felelősség ér­vényesítését az alkotóműhe­lyekben. Mert az önállósággal — valljuk be — nem min­denütt nőtt arányosan a fele­lősség. Felelősek vagyunk azért, hogy biztosítsuk és erősítsük eszméink befolyását a köz- gondolkodásban, a kultúrában. De hogy ezt az ideológiai ne­velőhatást kifejthessük, ahhoz a vitákat le is kell zárni; az alkotóműhelyek, szerkesztő­ségek, kiadók gyakorlatában igent, de nemet is kell tudni mondani. A feladat teljesítéséhez jók, jobbak a körülményeink, mint bármikor. De ahogyan társadalmunk fejlesztésében mindenütt, itt is szükség van az odaadó, együttes munkára; a kultúra kibontakoztatásához is minden alkotó erőt össze kell fogni. A Központi Bizott­ság referátumának szavaival élve: „A párt minden szerve­zetének és minden tagjának, a szocializmus minden hívének odaadással és fáradhatatlanul kell dolgoznia ezen a szép és annyira fontos munkán” — mondta nagy tapssal foga­dott felszólalása végén Aczél György. — A Központi Bizottság be­számolója mély elemzés alap­ján, tényekkel, adatokkal alá­támasztva joggal állapíthatta meg: »Az elmúlt években to­vábbi teret hódítottak hazánk kulturális életében a szocialis­ta tendenciák, gyarapodott, gazdagodott a kulturális, a művészeti élet, növekedett népünk műveltsége. Pártunk művelődéspolitikája alapve­tően érvényesül, eredményesen segíti a művészetek fejlődését, s ezáltal nagy társadalmi cél­jaink megvalósítását.« Ezek a megállapítások helyt­állóak. Bárki, aki összeveti a magyar nép mai műveltségét és művelődési lehetőségeit, ideológiai és szellemi életének színvonalát a múltéval, megál­lapíthatja: a változások ezen a téren is történelmiek. A múltban a felnövekvő nemzedéknek még húsz száza­léka sem tanult iskolában Ezen az útou h Mikor pártunk kialakította művelődéspolitikai irányelveit, amelyek munkánkat ma is meghatározzák, kiformálta azt a munkastílust, azokat a mód­szereket, amelyekkel az élet minden területén érvényre akarjuk juttatni a marxizmus —leninizmust, a szocialista életszemléletet és erkölcsöt, tudta, hogy ez az út, mint min­den előre vivő út, nem lesz könnyű. Az eredmények pa- rancsolóan írják elő, hogy ezen ez úton haladjunk tovább. A tudomány kérdéseiről szólva rámutatott: — Korunkban a tudomány súlya és felelőssége rendkívül nyolc éven át, ma pedig azért vagyunk — joggal — elégedet­lenek, mert a magasabb kép­zést nyújtó nyolc osztályos ál­talános iskolát gyermekeink­nek csak 90 százaléka fejezi be eredményesen. A hajdan ki­váltságosaknak számitó érett­ségizettek száma négyszer, a diplomásoké pedig háromszor akkora, mint a második világ­háború előtt volt. Méltán sorolhatjuk vívmá­nyaink közé azt is, hogy alko­tóink számára olyan légkört teremtettünk, amelyben szaba­don bontakoztathatják ki te­hetségüket népünk és az em­beriség javára. A párt bizal­mára az értelmiség bizalom­mal, odaadó munkával vála­szolt. A szocialista kultúra építé­sében elért eredményeink azt is tanúsítják, hogy pártunk kulturális politikájának fő vo­nala helyes, alapvető módsze­rei beváltak. iladank tovább nagy és egyre növekszik. Ez nemcsak a műszaki és termé­szeti tudományokra érvényes, hanem a szocialista tudat fej­lesztése szempontjából oly fon­tos társadalomtudományokra is. A tudomány napjainkban — nálunk — nemcsak termelő­erővé, hanem emberi közössé­get formáló humanista erővé is válik. Szerepének, tekintélyé­nek növekedésével arányosan nő társadalmi felelőssége. Ez a tény tudósainkat joggal lelke­sítheti, ugyanakkor a megnö- vekedett felelősség forrása is. Az ország nemcsak társadal­milag életbevágó kérdésekre Tovább kell erősítenünk a szocialista szemléletet Tisztelt Kongresszus! A Központi Bizottság beszá­molójával, a beterjesztett ja­vaslatokkal egyetértek. En­gedjék meg, hogy csatlakozva a beszámolóhoz, a párt propa­ganda munkájának, a szocia­lista tudat- és magatartás for­málásának néhány kérdéséről beszéljek. A marxizmus—leninizmust, amelynek védelmére, terjesz­tésére, alkotó alkalmazására elkötelezettek vagyunk, mint tudományos világnézetet vi­lágos eszmei tartalmú és ha­tárvonalú egységes eszme- rendszernek tekintjük. Szá­munkra a marxizmus—leni- nizmus a társadalmi cselek­vés tudománya. A legutóbbi években köz­vetlenebbé váltak a kapcsola­tok és kölcsönhatások a gaz­daság, a politika és az ideoló­gia között. A napi feladatok megoldása során — a sokszor nagyon szövevényes — kérdé­sek helyes megválaszolása mé­lyebb összefüggések megérté­sét igényelte. A pártpropagan­da arra törekedett, hogy a va­lóságnak megfelelően, a szé­les közvélemény számára is érthetően feltárja, meggyőzően kifejezze és magyarázza a gazdasági fejlődés feladatai­ból, az osztályszerkezet módo­sulásából következő politika tartalmát. Politikánk megvalósításá­ban különös figyelmet kell fordítanunk a munkásosztály politikai tudatának fejleszté­sére. A munkásosztály a szo­cialista tulajdon alapján és a termelésben elfoglalt helyzete következtében — érdekeit te­kintve — szemben áll minden­féle maradisággal, közérdeket sértő jelenséggel, bizonyta­lankodással, a közéleti fele­lősség elől kitérő magatartás­sal. A munkásosztály szocia­lista szemléletét tovább kell "szilárdítanunk, s befolyását társadalmunk valamennyi szá­mottevő rétegére ki kell tér jesztenünk. Fellépünk a szocialista eszméktől eltérő nézetek ellen Kedves Elvtársak! Kiterjedt és eleven gazda : Igpolftiksi pro;": -irt foly­tattunk az utóbbi evekben. A gazdaságirányítás alapelvei­nek, új vonásainak eredmé­nyes propagT ’ Íja mellett • -.atenk 5nt kir-é eeyoldal.iar "" ....... ' - :.úlr n-sa veit a . .. i. An- viszont, ami szocialista építe- (Folytatás a 4. oldalon.) SO^JGtl NÉPLAP Pénti k, 1970. november 27.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom