Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-27 / 278. szám

Számolnunk kell azzal is, hogy a dolgozók még nem tet­ték teljesen magukévá a bé­rek, a jövedelmek munka sze­rinti differenciálásának elvét. Nagyobb részüknek még min­dig szimpatikusabb az egyen- lősdi, bármilyen igazságtalan is az. Hatásosabban kell fel­lépnünk az egyenlősdi ellen, az igazságos differenciálás vé­delmében. Az is befolyásolja a szocialistaelosztást, hogy ösz­tönzési rendszerünk zömében csak a kollektívát ösztönzi, az egyéneket kevésbé. Ezt a hiányt pótolnunk kell, mert az anyagi ösztönzés csak ak­kor fogja igazán szolgálni gaz­dasági céljainkat, ha a mainál jobban hat majd az egyének­re is. Ugyancsak fontos, minden (Folytatás az 1. oldalról.) Az üzemi demokrácia fej­lesztésének vannak követel­ményei, amelyeket sem elha­nyagolni, sem megkerülni nem lehet — folytatta Gáspár Sán­dor. — Ez pedig mindenek­előtt az, hogy a dolgozók is­merjék az üzemük előtt álló feladatokat, gondokat. Ennek a követelménynek eleget kell tenni. A gazdasági vezetés, a szakszervezet, a KISZ és a pártszervezetek képesek arra, hogy folyamatosan és megfe­lelő szinten informálják a dol­gozókat, konzultáljanak, ta­nácskozzanak velük a tenni­valókról. Az üzemi demokrácia érvé­nyesítése csak a fegyelem ja­vulásával párosulva lehet iga­zán hatékony. A vezetőknek elemi kötelességük tájékoztat­ni és meghallgatni a dolgozó­kat, támaszkodni véleményük­re. A szocializmusban senkinek sincs joga gátolni a dolgozók­nak azt a törekvését, hogy az üzemi demokrácia keretei kö­zött beleszóljanak munkahe­lyük életébe. Ha valahol ez mégis megtörténik, az rend­CZINEGE LAJOS: dolgozót érintő kérdés az ár­politika. A szakszervezetek tá­mogatják az értékarányos ár­rendszer kialakítását. Ugyan­akkor ismét hangsúlyozzuk megvalósítását nagyon gondo­san kell előkészíteni. Hangsú­lyozni kell azt is, hogy az ér­tékarányos árrendszer kialakí­tása kompenzációs lehetősé­geink függvénye, ezért is csak hosszabb idő alatt valósítható meg. A tervezett áremelkedé­seknél meg kell találnunk a dolgozók, tehát a társadalom érdekeit nem sértő ellentétele­zést. Ugyanakkor államunk­nak a lehető legerélyesebben, hatósági eszközökkel, anyagi ösztönzőkkel, a termelés szer­kezetének további változtatá­sával biztosítani kell a nem tervezett áremelkedések féken tartását. szerünk lényegét sérti és kö­vetkezményei kárt okoznak. Az üzemi demokrácia egyik alapkérdéséről, a munkások és a vezetők viszonyáról külön is szólni kívánok. A kérdés az — és nálunk ma itt van gyakran a helyi viták súly­pontja —, hogy az üzemi de­mokrácia ellentmond-e a gaz­dasági vezetés bármilyen érte­lemben felfogott érdekének, az egyszemélyi felelősségnek? Meggyőződésünk, hogy nem, sőt annak javára szolgál. Csakis hozzáértéssel, elvi szi­lárdsággal, emberséggel, em­beri és munkatársi példamu­tatással, csakis a munkásosz­tály iránti állandó felelősség- érzettel lehet vezetni hazánk­ban. Vannak már — és mind több olyan vezetőre van szük­ségünk —, akik emberi oldal­ról is értik mesterségüket, akik bátran támaszkodnak a dolgozókra a feladatok megol­dásában. A gazdasági vezető számára az üzemi demokrácia a szocia­lista vezető irányítókészségé­nek elengedhetetlen része. Az emberi kapcsolatok szocialista jellege, a szocialista humaniz­mus, az emberi méltóság tisz­teletben tartása rendszerünk alapvető követelménye. Min­den vezető legyen tudatában annak, hogy feladatát, funk­cióját megbízásból látja el, a munkásosztályt szolgálja és a munkásosztály minden tagjá­val úgy bánjék, mint az ural­kodó osztály tagjával. Köve­telje meg a rendet, a fegyel­met, a pontos munkát, a maga "észéről viszont biztosítsa a tisztességes emberi bánásmó­dot. Befejezésül Gáspár Sándor a következőket mondta: — Napjainkban a forradalmiság elsősorban a társadalomért ér­zett felelősséget és az ebből eredő áldozatvállalást jelenti. A munkások forradalmisága az osztály múltjában, jelené­ben és nemzetközi összefüggé­seiben gyökeredzik, de ágai a jövő felé nyúlnak, azt érlelik. Ezután IFJ. BAKK JÄNOS, az Özdi Kohászati Üzemek hengerésze, Borsod .megyei küldött következett szólásra. — Munkatársaimmal együtt valamennyien egyetértünk a Magyar Szocialista Munkás­párt eddigi politikájával. Egyetértünk azzal a célkitűzés­sel is, hogy ez a politika — az eddigi utat töretlenül folytatva — a következő időszakban még magasabb szinten valósuljon meg. A továbbiakban a szocialis­ta brigádmozgalom eredmé­nyeiről szólt. Az ózdiak elhatá­rozták: az árvíz okozta károk pótlására, a párt X. kongresz- szusának tiszteletére 3 száza­lékkal adnak többet a népgaz­daságnak, s ezt mindenképpen teljesítik is. Az ózdi munkások kérését tolmácsolva szükségesnek tart­ja, hogy jobban befolyásolja a szabadpiaci árakat az állami kereskedelem, s jobban szer­vezzék meg a munkások zöld­ség-gyümölcs ellátását. Ezután Czinege Lajos vezér- ezredes, honvédelmi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának póttagja szólalt fel. Az üzemi demokrácia a gazdasági vezetés javára szolgál A Szovjetunió felbecsülhetetlen segítséget nyújt hazánk védelméhez Bevezetőben a fegyveres erők pártszervezeteinek kül­döttei, kommunistái, egész sze­mélyi állománya nevében kö­szöntötte a kongresszust, majd így folytatta: — A kongresszusra készülve a fegyveres erőknél — éppúgy, mint társadalmunk minden te­rületén — a kommunisták sokoldalúan, felelősséggel ele­mezték a legutóbbi négy évben végzett munkát, célkitűzéseink megvalósulását. Egyértelmű volt a megítélés: pártunk poli­tikája eredményesen, jól szol­gálja a szocializmus építésé­nek. a dolgozó nép felemelke­désének ügyét. A töretlen poli­tika szerves alkotóeleme pár­tunk következetes és kiegyen­súlyozott honvédelmi politiká­ja. Ennek megvalósításáért a fegyveres erőkben szolgáló kommunisták és pártonkívü- liek a legutóbbi kongresszus óta is következetesen dolgoz­tak. — A szocialista világrend- szer, a nemzetközi munkásosz­tály és a nemzei felszabadító mozgalom együttes ereje tar­totta és tartja vissza az impe­rializmust egy új világháború kirobbantásától. De nem feled­hetjük: a nemzetközi imperia­lizmus mindenkor kész, hogy a legkisebb lehetőséget is kihasz­nálja a szocializmus, a béke erői gyengítésére, s ahol a ma­ga számára kedvezőnek ítéli a helyzetet, akár a fegyveres tá­madásra is. Ez minc^nnyiunk- ra, de különösen a legyveres erőkre, a honvédelem terüle­tén dolgozókra azt a kötelezett­séget rója, hogy egy pillanatra se csökkenjen éberségük, har­ci készenlétük. Ebben a helyzetben történel­mi szükségszerűség, hogy az imperialista agressziótól fe­nyegetett országok, a szocializ must építő népek — köztük a mi népünk — olyan katonai erőt tartsanak fenn, amely az agresszor féken tartásához szükséges. Továbbra is szüksé­gesnek tartjuk, hogy a tagor­szágok külön-külön megtett honvédelmi intézkedésein túl­menően — erősítsük közös vé­delmi szervezetünket, amihez a magunk részéről minden szükséges, lehetséges módon hozzájárulunk. Kollektív vé­delmünkből a legnagyobb ter­het a szocializmus, a társadal­mi haladás ügyéért roppant áldozatokat hozó Szovjetunió vállalta és vállalja. A Szovjet­unió hatalmas katonai erejére támaszkodó — valamennyi tagállam erőfeszítéseit egyesítő — kollektív védelem egyik alapvető biztosítéka szocialista országaink szabadságának, függetlenségének, az európai biztonság, a világbéke megóvá­sának. — A Szovjetunió közvetlenül is felbecsülhetetlen segítséget nyújt hazánk védelméhez. Jog­gal állapította meg pártunk Központi Bizottsága 1968. feb­ruári ülésén: katonai együtt­működésünk lehetővé teszi, hogy anyagi eszközeinket az ország védelmével legközvetle­nebbül összefüggő területekre koncentráljuk, és nem kell a korszerű háború megvívásához szükséges minden fegyverfaj­tát beszereznünk. Amire pedig szükségünk van — például a korszerű nehéztechnika, a spe­ciális fegyverrendszerek vág) parancsnoki kádereink, specia­listáink jelentős részének ma­gas fokú képzése —, azt a Szovjetunió igényeinknek meg­felelően folyamatosan bizto­sítja részünkre. A szovjet had­sereg a gyakorlati feladatok megoldásában is sokirányú se­gítséget nyújt. — Fegyveres erőink hivatá­sos állománya teljesíti felada­tait. A tisztikar szilárd politikai erőt képvisel. Szakmai és álta­lános műveltsége megalapo­zott. A sorkatonai szolgálatot teljesítő fiatalok egyre na­gyobb része — a szocialista társadalmi környezet, a döntő többségében pozitív családi ne­velés, a mind hatékonyabbá váló honvédelmi nevelő mun­ka hatására — hazánk, társa­dalmi rendünk védelmét' tuda­tosan vállalva vonul be a nép­hadseregbe, fegyveres erőink­hez. A kiképzésben tömegesen érnek el kimagasló eredmé­nyeket. A fegyveres erőknél szolgá­latot teljesítő kommunisták, a néphadsereg, a határőrség, a karhatalom katonái és pa­rancsnokai köszönik a párt- és állami vezetésnek az eredmé­nyes munkához biztos alapot jelentő, világos döntéseket, út­mutatásokat. Köszönik dolgozó népünknek a sokoldalú gon­doskodást. Elhatározott szán­dékuk, hogy a jövőben is be­csülettel teljesítik feladatukat. Az. kérik a X. kongresszustól, hogy erősítse meg a párt eddi­gi politikai irányvonalát, benne honvédelmi politikáját — mon­dotta befejezésül Czinege La­jos elvtárs. HINGL JÓZSEF, a Nagyal­földi Kutató és Feltáró Üzem üzemvezető mérnöke, Csong- rád megyei küldött tájékoztat­ta a kongresszust azokról a nagy erőfeszítésekről, amelyek­kel magas szintre emelték ha­zánkban a kőolaj- és földgáz­kutatást, s az Alföld ma már az olaj 75 százalékát és a föld­gáz majdnem 100 százalékát adja. A továbbiakban hangsúlyoz­ta: gazdasági fejlődésünk, gaz­daságirányítási rendszerünk egyre nagyobb követelménye­ket támaszt a vezetőkkel szem­ben. Ez természetes, helyénva­ló. Kevésbé örvendetes azon­ban, hogy a vezetők egy kisebb hányada nem felel meg az újabb, mind sokrétűbb vezeté­si követelményeknek. A társa­dalomnak és az egyénnek is érdeke, hogy mindenki képes­ségének megfelelő helyen dol­gozzon. JESZLI JANOSNE, a Péti Nitrogénművek műszaki fej­lesztési osztályának vezetője, Veszprém megye küldötte a termelésszervezés kérdéseivel foglalkozott. Utalva arra, hogy a felszabadulás óta eltelt évek­ben nemcsak mennyiségi, ha­nem minőségi változások is történtek iparunkban, hangsú­lyozta: a megváltozott körül­mények között sajátos, szocia­lista iparunknak megfelelő di­namikus termelésszervezésre van szüksége. — A Péti Nitrogénműveknél három év alatt megkétszerező­dött a női munkavállalók szá­ma. Várpalotán speciálisan női munkaerőt igénylő üzemeket is létrehoztak, s bővítették a be­dolgozórendszert is. Ezzel vá­rosunkban gyakorlatilag fel­számoltuk a női munkanélküli­séget — mondotta, majd rész­letesen szólt a női vezetők gondjairóL Leonyid Brezsnyev és Kádár János elvtársak a kongresszus elnökségében. Ezután szünet következett. Szünet következett. Szünet után az elnöklő Dienes Béla, az Egyesült Izzó vezérigazgató­ja, budapesti küldött bejelen­tette, hogy Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a kormány elnökhe­lyettese következik felszólalás­ra. FEHÉR LAJOS: Pártunk szövetkezeti a lenini elvekre Fehér Lajos vezetőül szövet­kezetpolitikánk korszerűsítésé­ről szólt, majd rámutatott, hogy a IX. pártkongresszus óta, a szövetkeze '.politikai ösz- szegezés és az ehhez kapcso­lódó széles körű tömegpolitikai munka országszerte egész szö­vetkezeti mozgalmunk komoly fellendülését hozta. A megúj­hodási folyamat kiemelkedő fontosságú egész szocialista társadalmunk demokratikus továbbfejlesztéséneit szem­pontjából. Pártunk szövetkezeti politi­kája a lenini elvekre épül. Ar­ra irányul, hogy a szövetke­zeti mozgalom különböző ágai szervesen beleilleszkedjenek a szocialista népgazdaságba, a népgazdasági tervekkel össz­hangban hatékonyan működ­jenek közre a társadalmi célok megvalósításában, előre vigyék a szocializmus építését. Lenin szavaival azt is mond­hatnánk: -A szövetkezeteknek nálunk egészen kivételes je­lentőségük van.« Kivételes mindenekelőtt azért, mert a szövetkezet rugalmas gazdálko­dási forma. A szövekezetek ál­talában nagyfokú mozgékony­ságra és alkalmazkodásra ké­pesek. Gyorsan tudnak reagál­ni a folyton változó életre, a változó piaci hatásokra, s kereteik között rugalmasan, jól összehangolhatók a társa­dalmi-. csoport- és az egyéni érdekek. A szövetkezetek működésé­nek kiemelkedően fontos elve a szövetkezeti önkormányzat a szövetkezeti demokrácia, ami azt jelenti, hogy a szövetkeze ten belül a közös tevékenysé­get az egyenlő jogú tagok mint kollektív tulajdonosok irányítják, vezetőiket maguk választják. Szövetkezeti politikánk ki emelkedő jelentőségű, sarkala­tos elve, hogy a szövetkezeti tulajdon szocialista társadalm“ tulajdon, annak egyik meg­nyilvánulási formája. Pontosan megfogalmazva: szocialista szövetkezeti csoporttulajdon Ebből a meghatározásból több nagyon fontos következtetés adódik. Mindenekelőtt az. hogy a gyakorlati gazdasági életben mindkét tulajdon — az állami vállalati és a szövetke­zeti — egyenjogú tulajdonfor­ma. Következésképp: tervgaz­dálkodásunkat egyre inkább Az állam az egész társada­lom tervszerű, arányos fejlő­dése keretében és érdekében segíti, szabályozza a szövetke­zést. A szövetkezetek tevé­kenysége, a csoportérdek ér­vényesülése alá van rendelve az össztársadalmi érdeknek, az állam egységes gazdaságpoliti­kájának. Jogszabályokban rögzített elvek rendezik a szövetkezetek és az állami szervek kapcsola­tát az ellenőrzés terén is, ne­vezetesen az állami pénzügyi szervek által végzett rendsze­res pénzügyi revíziós tevé­kenységet a szövetkezetek adó­zásával kapcsolatban. A tulajdonosi ellenőrzést, te­hát a gazdálkodás belső ellen­őrzését az önkormányzati el­veknek megfelelően viszont a szövetkezeten belül kell meg­oldani. A belső ellenőrzés a szövetkezeti önkormányzat szerves része. Ezt a tagok kép­viseletében a szövetkezet fel­ügyelő (ellenőrző) hatósága gyakorolja. A szövetkezeti viták során egyöntetűen megerősödött az az álláspont, hogy az ellenőr­ző bizottságok felkészültségé­nek növelése, rendszeres kép­zése mellett — mindhárom ágazatban — a szövetkezeti mozgalom egészséges önvédel­me érdekében is szükség lenne a belső ellenőrzést kiegészíte­politikája épfii a szocialista tulajdon mindkét fő formájának, az állami és szövetkezeti tulajdonnak együttes fejlesztésére kell ala­poznunk! A szövetkezeti tulajdon nép- gazdaságilag a legfontosabb csoporttulajdon. Ebből adódik a másik, a mezőgazdasági ter­melőszövetkezeteket érintő, összes társadalmi-politikai céljainkat alapvetően érintő legfontosabb következtetés: a szocialista forradalom teljes megvalósításához kívánatos, sőt szükséges, hogy a földtu­lajdon viszonyai igazodjanak a szocializmus érdekeit kifeje­ző tényleges földhasználathoz. Elengedhetetlenné vált a szö­vetkezeti földtulajdon beveze­tése, s fokozatos kiépítése. Az 1967 őszén hozott új földtör­vény ehhez megadta az elvi és jogi keretet. A földtörvény gazdasági esz­közökkel történő fokozatos végrehajtása során a termelő- szövetkezetek használatában levő földekből ma már kere­ken 3 millió katasztrális hold, a termelőszövetkezetek hasz­nálatában álló összes földek­nek egyharmada szocialista szövetkezeti földtulajdon. Az állami gazdasági és erdőgazda­sági földekkel együtt így már szocialista tulajdonban van az ország földterületének több mint a fele (57,3 százalék). ni még valamivel: mégpedig külső, hozzáértő, képzett szám­szaki szakértők revizori mun- kájának rendszeres igénybevé­telével. Ennek szellemében a három országos szövetkezeti szövetség kezdeményezésére az Országos Szövetkezeti Tanács e hónap­ban, előterjesztést tett a kor­mányhoz, s erre felhatalmazást nyújtó jogszabály meghozata­lát kérte. A kiadott kormány- határozat előírja, hogy az alapszabályszerű ellenőrzési feladatok ellátása során a szö­vetkezetek, valamint ezek gaz­dasági társulásai kötelesek ál­talános belső ellenőrzésükhöz rendszeresen, legalább két­évenként külső szakértőt igény be venni. Meggyőződésünk: a külső re­vizori szolgáltatás kiépülésé, hatékonyabbá válása sokat se­gít majd a szövetkezeti belső ellenőrzés sok helyen még meglevő gyengeségeinek, la­zaságoknak felszámolásában, s az egves helyeken felbukka­nó ügyeskedés, manipuláció .le­leplezésében vagy megelőzésé­ben. Az ügyeskedők, harácsolok, kalandor emberek üzérkedése ellen nem elég csak a «-Kék fény«-nek harcolnia. Fel kell lépniük és határozottabban, (Folytatás a 3. oldalon.) A szövetkezet tagjai, kommunistái harcoljanak az ügyeskedők ellen 2 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970, november 37.

Next

/
Oldalképek
Tartalom